SYMPO-EST A PIM-BEN - AMI KIMARADT
Mintha az egész Vajdaság áttelepült volna: a pódiumon Várady Tibor, Szombathy Bálint, Ladik Katalin, RózsaS - Maurits Ferenc, aki maradt. Mert elmenni könnyű. Domonkos Svédből küldött verset. Érettségi találkozó, számvetés, nosztalgia? Szépen lefestették a betiltások évét (1971), Álomország Jugoszláviát, ha a fele talk-show is volt. Mi hiányzott?
- Milliók áldozata volt a fizetség (szó szerint vérrel), amiért ez a 20 év boldogság az ölünkbe hullott (1950-1970).
- A Sympo mérvadó volt számunkra (Petőcz A., Jelenkor). Ma mi az értéke? Nincs, aki kanonizáljon, belharcok dúlnak.
- Borzalmas, hogy egy pillanat alatt váltak kötetek ezrei semmivé (itt a szomszédos SzabóE-könyvtárban is), soha, senki nem üti föl ezeket többé! Nietsche öregembere, szegény, nem tudja, hogy az isten után, az írás is halott.
- Mit olvasol? Kérdezték a Sympo-sok akkor, Novi Sad-on. Ma ez a kérdés: Mit építesz? (Két kezeddel.)
- Hogy jött itt össze egy CEU-professzor, meg egy fideszes főmufti?
- Mennyi a mítosz és mennyi a láng? (Te csinálod itt a mítoszt, Alex!)
- „Vajdasági lakoma” (Szerbhorváth György) – lapozgassátok, döntsétek el Magatok!
Egy azonban nem maradt el: Egy levlap RózsaS-től Ny-Berlinből, Váradynak Novi Sad-ra, 1971-ben. Így zárul: MINDENÜTT JÓ, DE LEGJOBB B…NI!