Ökobetyár

High tech vagy low tech? | öko-retro-bio-grín

ÖKOKÁRTYA HÁZASSÁG + GYEREK

2017. augusztus 13. 16:28 - RózsaSá

HÁZASSÁG/Igen

(1996)

 

*Összeházasodunk, mert szeretjük egymást.

*Társadalmi norma, környezetünk elvárja, a kapcsolat szentesítése.

*Emelkedik a tekintélyünk, többre becsülnek bennünket.

*Az állam anyagi és jogi előnyben részesít.

*A gyerek számára fontos, ha a szülők házasok.

*Akkor nem fogjuk elhagyni egymást.

*Jobb eszközkihasználás.

*Munkamegosztás: a társ elvégzi a nekünk nehezünkre eső munkát.

*Lesz, aki eltart.

*Lesz nyugdíjam.

*Jó partit fogtam.

 

HÁZASSÁG/Nem

*Így is jó megvagyunk, minek bonyolítsuk?

*Ma már nem ütnek agyon, ha nem házasodunk össze.

*Ki venne el bennünket? Minden 3. válik!

*Aki nem házasodik, nem válik. Nem a papír tartja össze a házasságot.

*Vagy együtt maradunk, vagy nem. Nincs szükségünk felvigyázóra.

*A házasság olyan, mint az atomerőmű: sokat hoz, de nagyot tud robbanni.

*Az állam nem részesíti a házasokat anyagi és jogi előnyben.

*Ha van is előny, fölemészti a házasság, ill. a válás.

*Ma már „kicsit” házasodni lehetséges, van jogi forma (élettárs-jog).

*Anyagorientált, manipulált fogyasztói társadalom ellensége a házasságnak, gyereknek. (Két háztartás többet fogyaszt, mint egy közös).

*Megváltoztak a körülmények, ma a válás valószínűbb, mint az együtt maradás.

*A külső nyomás széteszi a kapcsolatot (elvárások fölkorbácsolása médiumok és a környezet által. Az egész világgal kell versenyezni).

*Akkora a házasság kockázata, hogy sokan inkább a kockázatmentes, laza nyugalmat választják.

*Olyan problémákkal kell majd foglalkoznunk, melyek előbb nem voltak.

 

GYEREK/Igen

 

*A gyerek boldogság.

*Ez a világ rendje.

*Nem volt mit tenni, jött.

*Önmegismerés, öröm, büszkeség.

*Így teljes a család.

*Építési kölcsönt hoz.

*Nem hal ki a család.

*Olcsóbban élünk, jobb eszközkihasználás.

*A gyerek segít a munkámban.

*A legbiztosabb nyugdíj; majd eltart, ha öreg leszek.

*Egy társadalomban gyerekek nélkül nincs nyugdíj.

 

GYEREK/Nem

*Ebbe a világba nem érdemes gyereket szülni.

*Sokba kerül. Egy 17 éves 2 millióba.

*Inkább kocsi, mint kicsi.

*Nem lehet sehová menni tőle.

*Mindig szégyenbe hoz.

*Állandóan aggódni kell érte.

*A gyerek akarata szent.

*A válás tönkre teszi a gyereket.

*17 évesen ott hagy, csak volt gyereked.

*Ha öreg leszel, bezár az aggok házába.

*A jövő bizonytalan, a gyerekre katasztrófa vár.

*Félek, hogy sérült lesz.

*Van elég gyerek a Földön.

Szólj hozzá!

ÖKOKÁRTYA VÁROS

2017. augusztus 12. 08:49 - RózsaSá

ÖKOKÁRTYA VÁROS

-Egy döntés-segítség szerepjátékokkal, GAIA s.szemle 1996 -

 

VÁROS /Igen

* Itt van lakásom, munkahelyem

*Jól keresek itt

*Jó a munkalehetőség, kereshetek más munkát

*A gyerekek itt járnak iskolába

* Itt vannak a rokonaim, az összes barátom

* Rengeteg lehetőség a kultúrára, szórakozásra

* Bármire van szükségem, itt megkapom

* Megszoktam itt: jól érzem magam a városi nyüzsgésben

* Ami új, haladó, itt történik

* Nem mehet mindenki falura

* Nem tudok másképp élni

 

VÁROS/Nem

*A lakbérből falun két házat is vehetnék

* Jól keresek, de ki is adom a rezsire

* A vezetékes házban ki vagyok szolgáltatva:

fűtés, víz, szemét, telefon, tv – mindenért egyre többet kell fizetnem

* A munkám egyhangú, nincs örömöm benne

* Bizonytalan munkahely: Várjam, míg kirúgnak?

* Minden reggeli mennem kell, nem vagyok szabad

*Az egész hét csupa stressz, mire rámegy az egészségem

*Órákat lökdösődöm a buszon, mire megy el az életem?

* Egész nap zajtól, portól, füsttől szenvedek

* Nincs kertem, műhelyem; szorongok a lakásban

* Nincs parkoló, nincs garázs

* Állandóan veszekednem kell valakivel

* Itt öregedjem meg ebben az őrületben? `

* Örökösen félnem kell, hogy meglopnak, becsapnak

*Falun egészségesebben élek: nyugalom van, jobb a levegő, az élelem

* A betegség sokba kerüI, az egészség a legjobb pénzbefektetés

a betegség sokba kerül

* Falun kerékpárral közlekedhetek, nem kell busz, sem kocsi, se metró

 

VÁROS/Igen - zöldeknek

* Itt vagyok a leghatékonyabb

* Itt kapom a legtöbb információt

* Itt vannak a zöld irodák, itt Iehet számítógépbe írni, itt van a Zöld Pók

* Itt vannak a pénzforrások

* Itt Iehet kérvényeket beadni, fontos emberekkel találkozni, politizálni

* Együtt erősebbek vagyunk, itt találkozom a Iegtöbb zölddel

* Jó ökohepajokat Iehet csinálni, mindig van valami akció

* Tüntetni kell, nyomást gyakorolni a kormányra

* Ha mindenki falura menne, nem lenne ellenállás a városban

* ltt van rám szükség, a lakosság szolgálatában

* Falun besavanyodok egyedül

* Gazt kapálni igen unalmas

 

VÁROS/Nem - zöldeknek

* Ha tüntetünk, ha nem, a dolgok mennek a maguk útján

* Az embereket nem Iehet meggyőzni, csak az időnket vesztegetjük

* Csak megolajozzuk a rendszert, esetleg csak késleltetünk

* Mindig másokat fölszólítani, foglalkozni önmagunkkal nem helyes

* Ha magam csinálom, meggyőzőbb, mintha csak hirdetem

*Környezet-megterheléssel megtermelt pénzek elverése

* Ökológiát városban nem lehet csinálni, hol termelek babot? Hová teszem a naphőgyűjtőt?

* A városi drágább: több energiát fogyaszt, több szemetet csinál, nagy a bűnözés

* A városban mindenért fizetni kell, falun kevés pénzből is meg lehet élni

* Falun más ember lesz belőlünk és a gyerekekből, visszatérünk a természetbe.

Lehet gombászni, halászni, bort csinálni, kertészkedni, állatot tartani, méhészkedni

* A városnak nincs jövője, válság esetén összeroppan.

Szólj hozzá!

ÖKOKÁRTYA SZÁMITÓGÉP

2017. augusztus 12. 08:47 - RózsaSá

SZÁMÍTÓGÉP/Igen

(1996 Köln, Robert Jungk Zukunftswerksstatt-ja után)

*Meggyorsítja, megkönnyíti az adatkezelést

*Olyan föladatokat old meg, amilyeneket másképp nem lehet

*Nem fogy annyi papír

*Kevés helyen sok adat tárolható

*Meggyorsítja a szövegszerkesztést

*Az adatok hálózaton gyorsan, olcsón továbbíthatók

*Sokakat gyorsan elérhetünk a szöveggel

*Mindenkinek van

* Lemezen kérik tőlem a szöveget

SZÁMÍTÓGÉP/Nem

*Új egyszeri és további pénzkiadás

* Még egy készülék a lakásban, atomáram-fogyasztó, tartozékok sokasága

*Növeli a papírfogyasztást. (Fénymásolóval együtt)

*Dagasztja az információözönt, elsikkad a lényeg

*Pár éven belül szemét Iesz belőle, elavul

*Függőséget okoz

*Létfenntartási tudásra van szükségünk

*Nem tudjuk megjavítani.

*Uralkodó technokrata kasztot termel,

ezek megzsarolják a jeleket nem értőket

*Látszatvilághoz szoktat, a használók a valódi világ

problémáinál csődöt mondanak

*Ember és ember közé áll, személytelen, sivár

*Egymás helyett a géppel foglalkozunk,

megöli a levelezési kultúrát

*Elsorvasztja a nyelvünket, úgy beszélünk, ahogy a gép kívánja

*A számítógép együgyű. Uniformizálja az életünket,

kiöli a jellegzetességet, a sokféleséget

*Ellustít, beszűkíti a gondolkodást

*Mindent szgéppel akarunk megoldani

*Munkanélküliséget okoz.

*Túl fiatal, nem állta ki a próbát.

*Elősegiti a hatalom és a pénz egy kézbe kerülését.

*Elősegiti a spekulációt, a természet és a 3. világ kizsákmányolását.

*Növeli a pénzügy és a gazdasági válság veszélyét.

*Háborús veszély: a felelősség a gépre hárul.

*Visszaélés adatokkal, cimlistákkal (csomagküldő áruházak, agymosás, befolyásolás).

*Szabadságot, emberi jogokat sért a számitógépes ellenőrzés.

A munkavállaló, a polgár minden lépése ellenőrizhető.

*Nem mutatható ki termelékenység-növekedés.

Szólj hozzá!

ÖKOKÁRTYA KOCSI + KERÉKPÁR

2017. augusztus 12. 08:45 - RózsaSá

KOCSI/Igen

(1996)

*Gyorsan ide-oda mehetek, időt takarítok meg.

*Olyan helyekre mehetek, ahová másként nem tudnék.

*Szabadabb vagyok, nem függök a közközlekedéstől.

*Munkába járok vele, gyorsabban oda érek.

*Megkönnyíti az életem.

*Terheket szállíthatok.

*Minden barátomnak van.

*Nagyobb a tekintélyem, többre becsülnek.

*Szeretek autózni, motort bütykölni.

*Jobban szeretnek a nők.

*Nyaralni megyek vele.

 

KOCSI/Nem

*10 év alatt egy ház árát autózom el.

*A kocsiért való járkálás –papírok, alkatrészek, vizsgák – tetemes időmet rabolja el.

*A kocsiért dolgozom, túlórázom, nincs szabad időm.

*Karambolkor az összes tőke elveszik. 10 év alatt szintén.

*Csábít több helyre, kiadásra. (Ahová egyébként nem mennék).

*Egy bádogdobozban szorongok, rossz levegőt szívok, úriember vonaton utazik, kényelmesen.

*Zajt csapok, nem hagyok másokat aludni.

*Nem játszhatnak a gyerekek az utcán.

*Nem találok parkoló helyet.

*Rettegek, hogy föltörik vagy ellopják.

*Ha összetöröm magam vagy mást, soha nem bocsájtom meg magamnak.

*Legvalószínűbb sérülés vagy halál autózás közben ér.

 

KERÉKPÁR/Igen

*Ingyenes, nem kell hozzá pénz.

*Összességében gyorsabb, mint az autó.

*Ötször gyorsabb, mint gyalog.

*Az összes rendszer közül legkisebb az energiafogyasztása.

Karikázáskor valójában nem fogyasztunk többlet-energiát.

*Mindig kéznél van, kezelése egyszerű.

*Bárhol megállhatok, mindent megnézhetek.

*Nem kell parkolóhelyet keresgélni.

*A kerékpár könnyen javítható.

*Kerékpározás közben nem lehet veszekedni.

*Állandó torna, betegség-megelőzés.

*Jobb levegőt szívok, mint az autós, mert magasabbról szívom.

 

KERÉKPÁR/Nem

*Lassú, nem érek oda időben.

*Veszélyes közlekedési mód, elüthet az autó.

*Nem lehet terhet vinni.

*Kipufogó gázokat szívok.

*Megázok, megfázok.

*Mindig ellopják.

*Nincs hol tartanom.

*Kilyukad a gumija.

*Nem akkora a tekintélyem, mint autóval.

*Nem tudok biciklizni.

Szólj hozzá!

MEGHALT AZ IRÁS

2017. augusztus 06. 09:01 - RózsaSá

MEGHALT AZ ÍRÁS – ÉLJEN A FESZTIVÁL!

Megállok a Szabó Ervin könyvtár aranyba foglalt folyóirat kötetei előtt: SOHA SENKI NEM FOGJA EZEKET TÖBBÉ FÖLÜTNI! „Szegény öreg, nem tudta, hogy az írás meghalt.” És csak ír, ír, ír. Illetve: nem is, csak a szgépe billentyűit veri („zongorázik”), abban a hitben, hogy az útjukra bocsátott elektronok csodákat tesznek. (Író-olvasó találkozó volt, eljött az író és eljött az olvasó). Megvenni, beleolvasni, félre tenni. És a könyvhét? A Podmaniczky utca? Az érettségi tételek? Petőfi, Arany, Erdős Virág, Varró Dani? Az évi 14 ezer könyv/Mo.? Ma már jobban csodálják azt, aki egy beton medencében ide-oda úszkál, mint aki megír egy verses kötetet. Fiatalon elköltözött írónk, remélem, mindezt nem tudta. Windhauch, alles ist Windhauch. Szellőcske, minden csak szellőcske, mondja a Prédikátor, az egyetlen örök könyvben. Minden könyv tíz másik könyvből kreálódik. Már mindent megírtak. (Olyan könyvet nem olvasok, amelyik egy másik könyvet emleget). Milliók nyüzsögnek a neten – és én bejelentkezek millió + egynek. Énekelt, táncolt, verselt, lyukat ütött a vár falán – én meg csak itt „zongorázom”; én, nyavalyás. Kedves Olvasóm, hagyjál el Te is! („Nyergelj és kantározz!”) Menj Ozorára, a Szigetre, rúgj ki a hámból, egyszer élünk! Tényleg, 7 mrd embertársam, egyszer élünk? Élt 5 ezer évet – tisztességgel, böcsülettel – legyen illő temetése, hozzátok a koszorúkat! („Díszítsetek fel!”) Megtört szívvel örökké gondolunk Rád – Az Olvasó! (Mikor ezt az írást fölolvastam a feleségemnek, a második mondatnál belealudt.) Lásd még: A Sasadi tsz levele a Pestiekhez – illetve ne lásd!

 

 



Szólj hozzá!

ÖKOTESZT KEZDŐKNEK

2017. augusztus 06. 08:58 - RózsaSá

ÖKOTESZT KEZDŐKNEK

  1. Miért nincs jövője a nagyvárosnak?

  2. Miért nem jólét a „jólét”?

  3. Min alapszik mai „jólétünk”?

  4. Mik a kapitalizmus ellentmondásai?

  5. Mi a belső és külső földfoglalás?

 

  1. Ha tele a konyha, a ház – mit kényszerítenek ránk?

  2. Mért veszítettük el 20 év után a harcot a kölni szemétégető ellen?

  3. Ki pénzeli saját gyilkosait?

  4. Milyen nap volt aug. 13?

  5. Mi a Végítélet Órája?



  1. Miért háborúkeltő a takarékos is?

  2. Ökokapitalizmust vagy ökoszocializmust? (Reformálni vagy leváltani?)

  3. Mit jelent: A sűrítettséget föloldani?

  4. Mi tűnik mentsvárnak?

  5. Mik az „eternity devices”?



  1. Mennyi technikát szabad és kell bevinni életünkbe?

  2. Miért kellenek a kisvasutak?

  3. Milyen alapra épültek a tartós közösségek?

  4. Ki szerkesztette a Természetvédelem első számait?

  5. Melyik drágább: városi vagy a vidéki?

 

  1. Helyes-e olcsó házat venni vidéken?

  2. Mik a „bullshit jobs”?

  3. Kik az első generációs letelepülők?

  4. Mikor olvasták be a Kossuth Rádióban az Ökokiskátét?



Lásd: NOL/alter, ökobetyár blog; jön: ökokártyák (város igen/nem, házasság igen/nem, stb.)



 

(Következik: Ökokártyák – érvelési verseny. Város igen – város nem, Házasság igen – házasság nem, stb.)

Szólj hozzá!

GYÜTTMENT FESZTIVÁL

2017. július 28. 22:10 - RózsaSá

GYÜTTMENT-FESZTIVÁL, AUG. 24-27. OSZKÓ

A négy napos zéró-hulladék fesztiválon a nagyvárosiak kóstolgathatják a vidéki élet savát-borsát, amihez májusban már volt egy bemelegítés a Dürer-kertben.

  • Mi lehet számodra a szabad, emberi, természetes életmód?
  • Nagyváros = inkubátor. Elpusztul, ha megszűnik a beszállítás.
  • Egyedül ne vágj bele! Ne légy ökoremete!
  • Önkénteskedj pár hétig egy ökofaluban!
  • Csinálj áramszünetet, víz- és élelemhiányt! Zárd el a mobilod, tévéd, interneted – szórakoztasd önmagad! Ne múljék el nap ének és tánc nélkül!
  • Nevelj virágokat, gyógy- és fűszernövényeket a balkonon, komposztálj, járj sokat gyalog, bringázz!
  • Szoktasd magad a kézi munkához! (Gépirtás).
  • Szervezz leköltöző csoportot! (Évfolyamtársak, kollegák, rokonok, klubtársak).
  • Visszaút (nagy)szüleid falujába?
  • Tervezz 10 évre!
  • Képezz tartalékokat! (Pénz).

Lásd még: Nagyvárosi veszélyben, Ulrich Beck, Kornai, Városok világa, (NOL/alter), Robinzon-ház (OSZK-MEK).

TELJESEN NEM TUDUNK LEVÁLNI!
Fényevésből nem lehet megélni. Mindig kell valami energia: fa, szén, gázolaj, benzin, pb-gáz. El kell biciklizni a benzinkútig, tüzépről szenet hozni, boltból teli gázpalackot. De mivel igen keményen megdolgozunk az energiáért, sokkal jobban fogunk vigyázni rá!
Összességében olcsóbban élünk, mint a városi. Ha a vezetékek javát elvágjuk, szabadabbak leszünk! Nem leszünk ennyire kiszolgáltatottak és zsarolhatók, kevésbé függünk beszállítóinktól – ám helyettük saját erőnkre, leleményességünkre kell építenünk! Ez testi-lelki épülésünket is erősíti. 
A Robinzon-ház: rengeteg munka, vesződség, de van munkahelyünk – főnök nélkül!A nagyvárosi, ha van munkája, butító, idegőrlő tevékenységgel keresi meg a rezsit.Ha munkanélküli lesz, élete válságba jut. Faluhelyen kiiktatjuk a pénz egy részét: munkánkkal helyettesítjük a rezsit, amit a városi pénzben fizet.Ha pedig a maradék bankókat is régiópénzre válthatjuk (soproni kékfrank, mosoni tallér),akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán!
Ma a falusi ház értéke nulla, eladhatatlan. Így könnyen hozzájuthatunk, ám ha nem költözünk oda,nyakunkon a karbantartás, az állagmegőrzés gondja.Ha megindul az exodus a nagyvárosokból (2020-ban? 2030-ban?), egyszerre minden vidéki ház nagy kincs lesz!Ki tudja elcsípni a pillanatot, amikor sem túl korai, sem túl késő a falura költözés?
A NatGeoTV is tudja ezt, ezért dúl az USÁ-ban a túlélési praktikák mozgalom (elképesztő!).

 

Szólj hozzá!

ÖRÖMHÍR: NEM FOGNAK MEGÖREGEDNI

2017. június 22. 09:31 - RózsaSá

ÖRÖMHÍR: NEM FOGNAK MEGÖREGEDNI

Öreg, beteg, szegény, magányos.

Ez a sors nem fenyegeti a ma 72 év elé néző újszülötteket.

Ők előbb el fognak pusztulni:

  • Őrült iramban folytatódik a tartalékok fölélése, a fegyverkezés, a közösségek fölbomlása. Újabb 70 békeév nem fog ölünkbe hullani. (Lásd: 33 kockázat, 1998).
  • Az egyén most profitál a globalizációból, de halálos függésben áll: 2008 megmutatta, hogy néhány kapzsi spekuláns a Wall Street-en hogyan számolhatja föl százezrek munkahelyét a világ másik felén.
  • Ulrich Beck kozmopolita világkormányának semmi nyoma, ellenkezőleg: a nemzetállamok nyomulnak, vedd el, amíg van.
  • A Végítélet Óráját egyre gyakrabban kell átállítani.
  • A gyerekek mindent tanulnak, csak azt nem, hogyan lehet túlélni, ha a világgazdaság összeomlik.
  • Ahogy elnézem embertársaimat, nem, hogy 70 év túlélésre, de a következő hónapra sem készülnek föl. Ha nem kapnak fizetést, belezuhannak a hajléktalanságba.
  • A magyar preppers fórum túlélni akar, de nem fogja föl, hogy nem lőfegyverek, hanem a közösség: rokonság, utcabeliek, munkatársak jelentik a jövőt.
  • A Gyüttment és az Élőfalu mozgalom szívmelengető, de ha nagyvárosi vidékre költözik, olyan, mint mikor állatkerti vadat visszaengednek a dzsungelbe.
  • Kivéve, ha korán kelünk és eddzük magunkat! (L. Robinzon-ház). NOLfórum/alter.
Szólj hozzá!

OPEálíccsukmeg

2017. június 11. 16:25 - RózsaSá

OPEálíccsukmeg

-Brüsszel: Állítsuk meg Budapestet!

-Mo. erős és büszke európai ország – ezért ne küldjetek több pénzt!

-Nem is küldenek: EU-ügyészség alapul és megvonja a támogatást a tolvaj államoktól. Tőlünk? Addigra kint leszünk!

-Mo. erős és büszke: Lám, mennyi plakátot tudunk kiragasztani!

-Álarcos, civilruhás TEKesek támadtak meg két villamost a Fehérvári úton. „Egy személyt elfogtak”. Zsebtolvajt? A nehéz fiúk villamoson mennek bankrabolni? Gyakorlatoztak? Az utasok rémülten menekültek és majd a kormánypártra szavaznak, amely lám, megmenti őket.

-Trump átveszi az Orbán-módszert: Semmi a neveden, mégis minden a tied.

-A kormány elhatározta, a tízemeletesekről lebontanak egy-egy szintet, átviszik a Kopaszi gátra és abból építenek felhőkarcolót.

-Semjén a vadászkutyák után a vadászokat is adómentesítette. A civilek meg lakóterületen kívül kilőhetők.

-Semjén Zsolt keresztény lovardákat építtet a stadionok mellé - csak megkeresztelt lovaknak. A kancák fedeztetése is a regula szerint történik.

-A kormány atomfizikusa, dr. Semjén stratégiai megállapodást kötött Iránnal, miszerint az iráni atombombát Paks II-ben gyártják sorozatban.

-Katarnál látszik, milyen, ha megszakad a beszállítás – megehetik az olajukat.

-Áder neje vért adott, de sok kellene még, amennyit kiszívtak.

-Lázár nem akarja megváltoztatnia a határokat, pedig pl. Sopron szívesen helyrehozná a hibát.

-Itt állt: Szili Kati WC-t épít a Beregszász téren (lásd tábla). Szegény, még az sem sikerül neki: amióta megépült, technikai okok miatt zárva.

-Másik WC-építő: a milliárdos Gerendai és Bús Balázs polg.mester – mindkettő a természet és az emberek lenyúlásában nagymester. Az évente megismételt szigetfesztivál egy hete alatt energiafogyasztásával annyi klímagyilkos CO2 gázt produkál, mint 300 kistelepülés egész évben. (Hozzáadandó a szürke energia, lásd: Energiamenü).

-Mi a különbség a zavarodott és a mobiltelefonozó között? Semmi. Mindkettő magában beszél.

-Mindenki azt hiszi, ha A-ból B-be megy, ott jobb lesz neki.

-Bárhogy is választasz, mindig a másik megoldás tűnik majd jobbnak.

-Korán kelek és hülyeségeket csinálok.

Szólj hozzá!

11 TÁRSADALOMMODELL VÉGE I + II

2017. június 03. 11:21 - RózsaSá

  1. SZEMBENÁLLÁSOK: TÉMÁK, POZÍCIÓK, ÉRVEK

Bezárólag vázolunk néhány tipikus pozíciót, melyek a bemutatott indítványok főszereplőNői közötti vitákban merültek föl és vélhetőleg a szociál-ökológiai diskurzust, valamint a nyilvánosságot, a tudomány és a politika határterületein, hosszabb ideig meg fogják határozni. Eközben nemcsak a kiértékelt publikációkra korlátozódtunk, hanem az interjúkban, vagy a tudományos-politikai vitákban elhangzott érveket is figyelembe vettük. A bemutatás a „meztelen” argumentumok szisztematikus dokumentálására szorítkozik, az indoklások az előző szövegekben találhatók.

14.1 KAPITALIZMUS – PROBLÉMA, VAGY MEGOLDÁS? VAGY ALAKÍTHATÓ FORMA? VAGY?...

  1. a) A kapitalizmus keretein belül, az ökológiai kérdés megoldása nem lehetséges, mert
  • egy használati-értékszerű anyagi tervezést, vagyis az egész társadalmi reprodukciós eljárás tudatos alakítását követeli meg, ez azonban az önállósodott társadalmasítási és irányítási mechanizmusok, a tulajdon- és a versenyviszonyok, a spekulatív önállósodott pénzpiacok, stb., alapján ki van zárva. Még ha azt is föltételezzük, hogy a komplex modern társadalmak tudatos alakítása legalább csekély mértékben lehetséges, egy folytatólagos kapitalista fejlődés kockázatai túl nagyok, és a szerkezeti tanulóképesség behatárolt – ahogy ezt a nem régi pénzügyi és gazdasági krízis mutatja (vö. 4.fej. Ökoszocializmus, 5.fej. Értékbírálat);
  • egy növekedés nélküli társadalmi fejlődés-perspektívát és gazdasági dinamikát követel, ez viszont a kapitalista fölhalmozási dinamika miatt kizárt és a dematerializált, tisztán értékszerű növekedés, természetfogyasztás nélkül csupán illúzió (vö. 4,5 fej.);
  • csak globális mértékben gondolható el és az ún. 3. világ fölzárkózó, ipari kapitalista fejlődése az 1. világ megfelelő növekedés-visszavétele nélkül ökológiai katasztrófába vezet;
  • végül a nyugati modernitásba beleírt természet uralmi-kizsákmányoló viszonyának megszüntetését követeli meg. Ami éppen a kapitalista racionalitás, instrumentális-praktikus természetviszonyának a bázisa (vö. 2.fej. Uralombírálat, 3.fej. Szubszisztencia, 5.fej. Értékbírálat);
  • az egyszerű „csak-így-tovább”, a kiélesedő problémák fenyegetése miatt nem engedhető meg, a civilizáció-romboló konfliktusok (forrásháborúk) veszélye nő. Ami ma, mint a nyugati kapitalista „civilizáció vívmányai” sokak számára attraktívként hat, pillanatok alatt elillanhat (vö. 2-5, 12 fej.);
  • ilyen körülmények között, a ma még többségileg nem elfogadott, ignorált alternatívák (pl. a szubszisztencia) egyetlen praktikábilis, már elgondolt és részben kipróbált „mentőcsónakok” lehetnének.

(b) Csak az adott modern kapitalista kereteken belül ésszerű az ökoválság megoldásáról gondolkodni. Mert:

  • A mások által okozónak bélyegzett, ellentmondásos és elismerten kockázatos viszonyok a modern társadalomépítés alakítható formái egyáltalán. Ha a tárgyilagosan, szisztematikusan közvetített társadalmasításon (tőke, piac, hitel és más értékgazdasági kategóriákon) túl akarunk lépni, ez csak az elő-modern, közösségi, bornírt, statikus viszonyokba való visszaesést jelentené. A természeti források értékesítésére, mint „öko-tőke”, szociálisan és ökológiailag beágyazva is elképzelhető, mikor pl. az ökológiai és regionális érdekképviselők a tőkeértékesítési társaságokban arányosan együtt dönthetnek (vö. 8.fej. Evolúciós szociálökonómia).
  • A súlyos ökológiai kockázatok fenyegetéseivel szemben más választásunk nincs, mint a „technológiai-forradalmi” megoldás útján menni, mely a kapitalizmusra valamilyen módon testre szabott. Egyszerűbb a technológiát megváltoztatni, mint az embereket és a társadalmat átgyúrni, vagy más veszélyes kísérletekbe belevágni. Egyébként is, parlamentáris rendszerben, az olyan megoldások, melyek az igények és szokások ilyen durva, hirtelen változtatását kényszerítenék ki, demokratikusan nem érvényesíthetők (vö. 7.fej. Ökológiai modernizálás).
  • Hogy egy szociális-ökológiai útra való belsőkapitalista átállás nem kötelezően illúzió, azt a modern kapitalizmus történelme és szocio-földrajzi variabilitása mutatja. Másrészt a történelem azt is igazolja, hogy az államosítások, központi tervezés, stb., a természettel való ökológiailag romboló bánásmódot semmi esetre sem szünteti be, ennek inkább az ellenkezője az igaz (vö. 7,8.fej.).

 Bár, mint azt a) állítja, a döntő ökológiai probléma a gazdasági növekedés. De egy poszt-növekedési ökonómia, a mi gazdasági rendszerünk alapvető keretein belül is, éppenséggel lehetséges. Piacok, vállalkozók, fogyasztók, innovációk egy kulturális fordulattal való kölcsönhatással, egy ilyen zsugorodó gazdaságban is „funkcionálhatnak”. Néhány intézményt párhuzamosan meg kell változtatni; a pénz, a kamat, a hitel szabályozása is másképp kell, hogy történjen. Ehhez azonban a jelenlegi társadalmi rendszer alapjait nem szükséges megváltoztatni (11.fej. Kultúraváltás).

(c) Fáradtságos, elvont-akadémikus módon, a „rendszerkérdés” miatt civakodni. Jobb kézzelfogható megoldásokat kifejleszteni, melyek, bár nagyobb irányítási kapacitásokat igényelnek, de az adottak keretein belül megvalósíthatók. Hogy ez így van-e, a gyakorlat meg fogja mutatni. Ha sikerül, a kapitalizmus (vagy ami belőle akkor még megmarad) egy jövőesélyt jelent - ha nem, „rendszerváltás” szükséges. (Amikor nyakunkig ér a tenger?RS). És mivel láthatólag a rendszert sokan megtartásra érdemesnek tartják, a fenyegető veszély, hogy összeomlik, ösztönző kell, hogy legyen fenntartására, a modern kapitalista társadalmak játéktereinek a végsőkig való kifeszítésével.

Valójában az ellen, hogy a kapitalista profit és értékesítési logika, globális mértékben, egy ökológiailag fenntartható fejlődéssel összeegyeztethetetlen lenne, sok minden szól. Ám pontosan nem tudhatjuk, és egy rendszerváltáshoz elegendő hatékony hatalom sem áll rendelkezésünkre. Ezért egy kettős stratégiát kellene követnünk. Egyrészt politikai nyomás útján, radikális politikai reformokkal, szociális-ökológiai projektekkel a gazdasági rendszer ökológiailag kockázatos, rövidlátó, spekulatív dinamikáját megszelídíteni, beágyazni és ezzel a reál létező kapitalizmus ökológiai határait kitolni. Ezzel együtt az aktorkonstellációkat és cselekvési föltételeket úgy kell megváltoztatni, hogy, adott esetben, mélyen szántó rendszerváltoztatások lehetővé váljanak (12.fej. Alternatív szabályzás).

  1. d) Az ökológiai kérdést, mint kapitalizmuskérdést, tematizálni téves útra visz. Valójában az ökoproblémát a kapitalizmus mechanizmusait átszövő szerkezetek, racionalitások, gondolkodási- és magatartásmódok okozzák, ill. mélyebben fekszenek és régebbi eredetűek: uralom általánosságban, instrumentális természetviszony, az ember/társadalom elválasztása a természettől - ilyen dichotómiákban és hierarchikus logikákban való gondolkodás egyáltalán (2.fej. Uralombírálat, 3.fej. Szubszisztencia).
  2. e) Az ökoválságból rendszerimmanens társadalmi kiutak speciálisan esetleg elképzelhetők, ám ezeket keresgélni, ezekről vitázni, ezekért elkötelezni magunkat nem kifizetődő. Ezt a rendszert elvetni, más okok is léteznek, mint pl. a növekvő egyenlőtlenségek és igazságtalanságok, melyeket a rendszer kényszerűen kitermel.

14.2 GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS – IGEN VAGY NEM, LEVÁLASZTVA  ÉS SZELEKTÍVE, VAGY IDŐSZAKOSAN…?

  1. a) Állandó növekedés egy véges bolygón az ökológiai problémák fő oka (vö. 4.fej. Ökoszocializmus, 11.fej. Kultúraváltás). Ezt legalább a fejlett ipari államokban le kell állítani, mert
  • egy dematerializált növekvés, megkerülhetetlen fizikai okokból, a jövőben sem lehetséges. Ha ugyan egy tovább folytatódó szétválasztás és méregtelenítés stratégiái léteznek vagy kifejleszthetők is, túl soká tartana, ha ezeket világszerte a megfelelő mértékben elterjesztenék.
  • a fejlődő és a küszöbállamoknak történelmileg indokolt joguk van a fölzárkózó-iparosító gazdasági növekedésre. Mi tehát zsugorodni kényszerülünk, hogy a szükséges gazdasági növekedés negatív szaldóját elérjük.
  • a gazdasági növekedés amúgy sem hoz – az ún. fejlett államokban már elért – életminőség- és elégedettség-küszöbszint fölötti emelkedést. Inkább az ellenkezője igaz.
  • különben a termékenkénti forráshatékonyság általi nyereségeket az összességében emelkedő fogyasztás (rebound-effekt) elnyeli.
  • az ún. minőségi növekedés sem – pl. a képző- és kultúrszektor kibővítése által – ökológiailag „ártatlan”, mert pl. az így alkalmazottak jövedelme a fogyasztásra fordítódik, továbbképző távutazásokra (Elefánt-kihalás-fórum, Dél-Afrika, Fidesz 2016.RS)
  • b) Az olyan növekedés nem probléma, amely egy specifikus, ökológiailag motivált cselekvésigényt kelt. Ez ökológiailag csak bizonyos körülmények közötti problémás, melyek azonban változtathatók (A rendszer modernizálása, 7,8. fej.). Mivel:
  • Általában egy rendszer növekedése – nemcsak a gazdaságié – nem egy örök tendencia, hanem egy átfogó növekedéshatékonyság-összefüggés momentuma. Ez oda hat, hogy a növekedés valamikor úgyis mérséklődik. Mivel ez az átcsapási pont mesterségesen nem hozható előre, cselekvéskényszer sem áll fönn.
  • Az utóbbi 200 év magas gazdasági növekedése történelmileg egyedülálló, a fosszilis energiahordozók kapitalista használatának egy kísérő jelensége. Elapadásával a növekedési probléma magától megoldódik.
  • A növekedési probléma a gazdaság gyors szerkezetváltozásával (ipariból szolgáltató társadalomba) föloldódik. Mivel utána a gazdasági fejlődés további stádiuma nem képzelhető el, egy új növekedéshullám sem jöhet. És a szolgáltatások amúgy ökológiailag elviselhetők.
  • A növekedés csak akkor súlyosbítja az ökológiai válságot, ha a természettel való anyagcsere minőségében, ökológiailag problematikusan inkonzisztens. Ezt kell megváltoztatni. A növekedésről való lemondás az ökológiai problémákat nem oldja meg, mivel ezzel csak a növekmény marad el, az anyagforgalom zöme továbbra is „hibásan” folyik tovább.
  • -ban évek óta nő a forrástermelékenység (tehát a természetforrás egységenkénti árfüggő értékteremtése), gyorsabban, mint a GDP.
  1. c) A gazdasági növekedés belátható időkre nélkülözhetetlen, legalábbis szelektíven és mindenek előtt, mint minőségi növekedés. Egy szociál-ökológiai átépítés csak egy növekvő GDP-vel lesz lehetséges, a növekedés korlátozása csak akadályozná (8.fej.: Evolúciós szociálökonómia).

A következő évtizedekre egy szociálisan-ökologikusan irányított, szelektív és minőségi növekedés nélkülözhetetlen, mert:

  • Az egész termelő- és életmód, az infrastruktúra, az anyag- és energiafolyamok alapos átépítése óriási befektetéseket és munkaráfordítást követel, tehát GDP-emelést.
  • Ugyanezt a szociális célok (teljes foglalkoztatás) is – különösen a továbbképzésben való foglalkoztatás, a szociális szolgáltatások – vagy magasabb bérek, stb. Ha több ember alkalmazotti munkához kell, hogy jusson, anélkül, hogy a többiek ennyivel kevesebbet keressenek, ez óhatatlanul GDP-kérdéssé válik.
  • Ezért a gazdaság és a társadalom szociális és ökologikus átszerkesztése, egy hosszabb időre, a GDP növekedéshez lesz kötve, világszerte, a fejlett országokban is. Ez a leggyorsabb, gazdaságilag és politikailag egyetlen reális út, egy új természetbarát gazdaság- és életmód infrastrukturális és technikai alapjait 7 mrd embernek megteremteni.
  • Ha az a) pozíció igaz is lenne, ez a belátható időben, demokratikus úton nem kivitelezhető, mivel a nem-növekedés túl sok társadalmi hatásmechanizmust és érdeket érint. A növekedéstől való tudatos lemondás, egy természetbarát gazdaság prioritásáért, igen föltétel-gazdag: szociális biztosítás, a konkurencia- és teljesítmény-nyomás, valamint a szociális egyenlőtlenség lebontása; az anyagi igényszerkezet változása, munkaidő-rövidítés, az érték további kapitalista értékesítése elvetése. Először egy kulturális fordulat szükséges, és sok reform, melyek a társadalmi intézményeket, főleg a szociális rendszereket a növekedéstől leszakítja.

14.3 IDŐSZŰKE: ALAPVETŐ TÁRSADALMI TRANSZFORMÁCIÓ – IGEN VAGY NEM?

  1. a) Az ökológiai probléma nyomása nagy és a valamennyire fájdalommentes megoldások időablaka egyre keskenyebb, köszönve a klímaváltozásnak, a küszöbállamok ipari fölemelkedésének, stb. A katasztrófa mindenkor lehetséges.

Ezért a gazdasági válságot egy zöld technológiai forradalomra esélyeként kell kezelnünk (7,8. fej. A rendszer modernizálása). Lehetőleg gyorsan, mert egy ilyen átépítés fölfutása időt igényel, hosszabb befektetési ciklusokhoz kötött, stb. Ehhez óriási társadalmi innovációkat kell mozgósítani. Ezeket nagyon túlterhelnénk, ha a társadalmi viszonyok – melyet egyesek az ökoválság okának tartanak – kiszámíthatatlan fölforgatását is előidéznénk. Mi a kapitalizmus Marx által megjelölt képességére kell, hogy támaszkodjunk, mi szerint az anyagi termelőerők folytonosan forradalmat élnek át. Ebben kellene mind megegyeznünk, pl. egy „Green New Deal” keretein belül, az anti/nem-kapitalista transzformáció híveivel is. Ők fontolják meg, hogy épp az ő jövővízióik számára szűkülnek be a játékterek, ha kaotikus viszonyok lépnének föl. Terveikre később is sor kerülhet, miután először a technológiai forradalommal a legrosszabbat, a klímakatasztrófát, minden szociális és politikai mellékhatásával, elhárítottuk. Ezek a társadalom átépítési tervek, éppen azokat az innovatív vállalkozói erőket ijesztenék el, melyeket egy zöld ipari forradalom végett mozgósíthatnánk.

  1. b) Éppen, mert az idő sürget és óriási a cselekvéskényszer, megoldásokat kell keresnünk, melyek az ökoválság valós okait felszínre hozzák:

A kapitalista viszonyok, melyek a növekedési kényszert létre hozzák, először változtatandók meg. Eddig a környezet-terhelés (pl. a CO2) csökkentése bizonyítottan csak akkor volt eredményes, ha a gazdasági növekedés akaratlanul is negatív volt – krízisek idején és a posztszocialista társadalmak ipartalanítása/transzformációja idején (az „ivartalanítás” után milliók kerültek az utcára, de milyen jó volt, hogy lenyelték azt a kis CO2-őt? RS). A technológiai forradalmak, magukban véve, összegezve, éppen olyan csekély tehermentesítést eredményeztek, mint a nemzetközi szerződések. De mivel a növekedéskényszer a kapitalizmuson belül nem kapcsolható ki-be, az ezt kiváltó meghajtó erőket és dinamikákat kell leállítani.

Ezen fölül, a fosszilisről a dekarbonizált-szoláris energiahordozókra való, megkerülhetetlen áttérés, egyébként is a társadalmi termelési módok alapvető változását hozza magával (decentralizált, regionális gazdaságok). Ezek céltudatosan a fosszilis kapitalizmus formái ellen irányulnak, a tér és az idő globális kompressziója, központosítása ellen. A fosszilis korszak vége – „Green New Deal-lel” vagy anélkül – a az általunk ma ismert kapitalizmusra hideg zuhanyként fog hatni (Altvater).

14.4 A CÉLOK ÉS TARTALMAK KOMLEXITÁSA – ÁTFOGÓ ALTERNATÍV VÍZIÓ VAGY ÖKO-KÖZPONTÚ ELGONDOLÁS?

  1. Az ökológiai kérdés megoldhatóságának koncepcionális terve a társadalmi fejlődés egy átfogó jövővízióba beágyazandó, más egyenjogúsítási célok követésével. Ez elméletileg legitim, mivel az ökoválság multikauzális eredetű, ill. más társadalmi bajok közös gyökere (pl. az uralom különböző formái, az ún. reproduktív leértékelése – 10.fej. (Re)produkció). Ez a gyakorlatban azért is ésszerű, mert csak így, és nem elszigetelten, az érintettek és aktorok nagyobb köre, továbbá különböző miliők szólíthatók meg, ill. mobilizálhatók. Ezzel egy szélesebb szövetség, vagy egy hegemón blokk esélyei is növekednek, szociális-ökologikus átépítés céljából. Ezért a társadalom-változtatás közös, átfogó céljai koncepcionálisan és nyilvánosan is megjelenítendők.
  2. Egy elgondolást nem kellene túlpakolni és ezzel komplikálni. Elég, hogy csak az ökológiailag szükségest tartalmazza és ne a szociális-egyenjogúsító kívánságokat. Az ökológiai kérdés jelentősége és logikája önmagából adódik. Egy koncepció pragmatikusan a környezetkérdésre és –politikára, alkalmas irányítási eszközökre, stb., kell, hogy irányuljon. Az ökológiai alakítás nemkívánatos szociális mellékhatásait a szociálpolitikában kell megtárgyalni. Egy (szociális)-ökológiai átépítő koncepció céljai minél átfogóbbak, a megfelelő transzformációs folyamatot annál nehezebb irányítani és alakítani.
  3. Bár minden problémára, mely esetleg az ökoválságot súlyosbítja, nem kötelező egy megoldással előállni, a nem-ökológiai keretföltételek fontosak, ha az öko-problémák gyakorlati megoldásához és elfogadtatásához funkcionálisan nélkülözhetetlenek, és késznek kell lenni, azokon aktívan dolgozni. Ez elsősorban a javasolt indítványok szociális következményeit érinti. Ezek legalább a szociális egyenlőtlenségeket ne növeljék (9. fej. Reflexív modernizálás, 12.fej. Alternatív szabályzás) és ne a gyöngébb szociális csoportok kárára történjék. Ehhez pl. a környezetfogyasztás piacalakú szabályzásánál előre kompenzációkat kell eltervezni.
  4. Elgondolások vagy víziók, különösen, ha radikális változtatási igénnyel lépnek föl, ne csak a pozitív célkitűzésekre szorítkozzanak. Kézenfekvőként azt is meg kell fogalmazni, hogy az ellátás, a konszenzus- és bázisdemokrácia a mindennapi életben hogyan működjenek, hogyan lehet a működés, a teljesítmény, a hatékonyság most hiányzó kényszereit, fegyelmezéseit és ösztönzéseit pozitívan helyettesíteni. Különben az a veszély fenyeget, hogy ugyanolyan illúzió- és hit-csapdába esünk, mint pl. az NDK átlagpolgárok 1990-ben, hogy a pozitív és a problémamentes magától értetődő marad (esetünkben a szociális biztonság) és az új, csak valami ráadás, és semmi kioltódás. Ezért az önigazgatás, az egaliter elosztás, a konszenzus- és bázisdemokratikus kezdeményezések történelmi és aktuális tapasztalatait kritikusan reflektálni és földolgozni kell.
  5. Ilyen konkretizálásokra most nincs szükség, erre később is lesz idő, és sok mindent ma még nem kell előre látni. Ezen kívül, egy ilyen óhaj elégtelen szociális képzelőerőről és bizalmatlan emberképről tanúskodik. (Egy tucat bringám lopták el az évek során, ne legyünk előítélettel, várjuk meg, mit csinál az oroszlán a báránnyal, RS). Egy más kiindulópont jobb: Ha elidegenedés, hierarchia, elnyomás már nincsen, akkor olyan sok önmotiváció, kreativitás, önszervezés születik, hogy a speciális ösztönzők fölöslegessé válnak.

14.5 TÁRSADALMI FOLYAMATOK TUDATOS ALAKÍTÁSA – LEHETSÉGES ÉS SZÜKSÉGES?

  1. a) A szociális-gazdasági reprodukció anyagi használatszerű céljai és folyamatai, tudatos alakítás nélkül, az uralhatatlan mellékkövetkezmények, mint az ökoválság, nem kerülhetők el és nem gyűrhetők le. Egy ilyen tudat akkor is lehetséges,
  • ha a gazdasági és szociális élet áttekinthető egységekben szervezett és/vagy
  • diskurzívan közvetített termeléscélok és társadalmilag beágyazott piacok révén irányított, vagy
  • ha egy társadalmi tervezés/keret-irányítás létezik és az egyes területek nincsenek egymástól fallal elválasztva, amire a modern IKT lehetőségei is használhatók (vö. 4. fej. Ökoszocializmus).
  1. b) A tudatos társdalomalakítás a komplex modern gazdálkodásban nem, vagy csak nagyon korlátozottan lehetséges, vagy egyáltalán nem lehetséges. Az áttekinthető közösségektől eltérően, főleg elvont értékkategóriák és területspecifikus médiumok által szabályozódik. Bár a politikai irányító kapacitás növelése elgondolható, és ezzel a gondoskodás-, az okozó-, a biztosításelvek érvényre jutása jobban erősíthető, a kockázatok csökkenthetők (vö. 9. fej. Reflexív modernizálás), ám az ilyen szabályozások borotvaélen való táncolást jelentenek, ha nem akarjuk a hatékonyságot, az innovációt, a vállalkozási szabadságot aláásni és a bürokráciát fölfújni (7. fej. Ökológiai modernizálás, 8. fej. Evolúciós szociálökonómia).
  2. c) A társadalmi folyamatok tudatos irányítása a jelenleg uralkodó társadalmi viszonyok mellett (értéktársadalmasítás, stb.) csak részben lehetséges. Ilyen körülményeknél legfeljebb az ellenhegemón erők erősítését, bizonyos ökológiai kockázatokat csökkenthetünk és a társadalom reflexívpotenciálját konfliktusok és tanulási folyamatok révén megemelhetjük (2,4,5,12. fej.).
  3. A KORSZERŰ ÁRAMLATOKAT MEGTÖRNI, ERŐSÍTENI, VÁLTOZTATNI?

Ebben a könyvben az ökológiai válság megoldás-útjait, ill. jobb földolgozását taglaló gondolkodási irányait mutattuk be, melyek a társadalmi okok specifikus nézeteit tartalmazzák. Fölfogásaik és kritikáik, az ökoválság elemzésében, sajátos haszonnal bírnak és ezért nem mellőzhetők. Saját szemszögükből – különböző konkretizált fokozatokban – új társadalomszerkezetű alternatívákat építenek föl, melyekben az ökoválság földolgozására, ill. egy tartós, hordképes társadalmi természetviszony kialakítására jobb helyzet lenne.

Most ezeket az alternatív indítványokat, a modern társadalom eddigi egyes alapáramlataival való viszonyításával – reprezentáció, anonim irányítás, individualizálás és állandó innováció – pozícionáljuk (15.1). A fundamentalista kritikusok az ilyen fejlődések java részével, többé-kevésbé szakítani akarnak, míg a modernizálók az eddigi modern szerkezeteket még jobban modernizálnák. Ám úgy a radikális elvetésükből, mint a teljes elfogadásukból – mintegy fordított következtetéssel – a társadalom bizonyos igényei veszélyeztetése következik. Ezen „fehér foltokat” mutatjuk most be, először a fundamentál-kritikusok csoportjában, majd a modernizálóknál (15.2). Ám a „fázisváltó” csoportnál is maradnak nyitott kérdések, melyeket ezen alaptörekvések és antitézisek szintézisével, sajátmódon, megválaszolni.

15.1 KORSZERŰ ÁRAMLATOK ÉS AZ ÖKOVÁLSÁG: POZÍCIÓK

Az ökoválság kiútjait fölvázoló indítványok olyan fölfogásokat tükröznek, melyek minden koncepcióban szerepet játszanak és, mint a korszerű társadalmak alapáramlatainak vitái, a szociális-ökológiai diskurzusokban is ismételten fölmerülnek. A következők viszonyáról van szó:

  • Reprezentáció és önszerveződés.
  • Anonim irányítás és tudatos tervezés.
  • Individualizáció és közösség-vonatkozás.
  • Változtatás és megőrzés.

Ezek a szembenállások olyan fejlődésekre vonatkoznak, melyek, mint az anyagi modernitás alaptrendjei, több modernizáló teoretikus által kerültek fölvázolásra. Wolfgang Zapf pl., ebben az összefüggésben, ezeket konkurens-demokrácia, piacgazdaság, jóléti állam (Wohlfahrtstaat) és tömegfogyasztás néven említi. Daniel Lerner a politikai választást, a gazdasági növekedést, valamint a szociális, fizikai és lelki mobilitást hozta föl. A modernitás ezen alapáramlatai a koncepciókban, az ökológiai kérdést illetőleg, gyöngébb-erősebb ellentmondásokkal kerülnek szembesítésre. Mint a megoldások részei, támogatást nyernek, és egy szintézis kísérletére kerül sor. Az általunk bemutatott 11 koncepció, első megközelítésben, pozícionálásuk révén kerülnek tisztázásra, a fönt említett négy szembeállítással.

Reprezentáció vs. önszerveződés

Ezen szembeállítás egyik pólusa az „ökológiai modernizálás”. E szerint, a reprezentatív rendszerek, melyeknél professzionális szakértők a politikában, tudományban, gazdaságban szakilletőségükkel, képviseletileg, az ökológiai irányításnál nélkülözhetetlen kulcsdöntéseket hozzák. Ha általuk a helyes keretföltételek újra és újra nem lesznek beállítva, az aktorok „alulról”, a kivitelező és alkalmazó síkokon, édeskeveset mozdíthatnak. A reprezentáció elfogadásához, a globális piacon és a globális környezetpolitikai irányításban, egy irányultság is szükséges. Kissé legyöngítve, ez a „szociális „ökokapitalizmus” (8. fej. Evolúciós szociálökonómia) indítványára vonatkozik, mely a kezdeményezésekkel, a részvételi irányultságú öko-tőke-társadalmakban és erősebb régió-irányultsággal, a nem profi aktorokat a döntésekbe jobban be szeretné vonni.

Szólj hozzá!