BLOG2017-1
INTERNET – ÉRTÉK VAGY SZEMÉT? „Ami nincs a Google-on, azt nem érdemes tudni!” (Prezi). „Ami a maroktelefonból megtudható, értéktelen kacat.” (Tüntetés a MtudE ellen, 2004). Az internet új korszakot hozott. Embereket köt össze, akik sose beszéltek volna egymással, egyívásúak megtalálják egymást. Mindenki lát mindenkit: ötletek, találmányok, új gyógymódok, építő eszmék terjednek. A gazdaság növekszik, munkát ad az embereknek. Nem kell távoli helyekre utazni; könyvtárba, képtárba, színházba, moziba, koncertre menni – az internet mindezt behozza a szobánkba. Demokratikus: mindenki szóhoz juthat, kommentelők levezethetik dühüket. És a „fekete” oldala?
Először is kell hozzá egy (száz?) gép. Itt már egy milliárd ember lemarad. Villany, vezeték, szerver is szükséges és ezekhez energia – jó néhány erőmű. Ha egyike is kiesik, csak v o l t interneted. (A könyvet csak leemelem a polcról). 30 év után hol a világmegváltó fölfedezés? Ami a belátást, együttérzést, szolidaritást fejleszti? Ám a legrosszabb - mint minden erős gyógyszernek, ennek is - a mellékhatása lehet: halál. Az arab tavasz – milliók nyomorba döntése – nem kis részben az internet számlájára írható. A globalizáció, az internet hullámain világszerte pusztít. Gyarmatosítás szgéppel. A technokrata szörny fölfalja a maradék szubszisztencia-önellátó életmódokat. A menekültáradat a globalizáció ára, mondja Slavoj Zizek. Látják a képernyőn, milyen jól élünk mi és megindulnak. L. Lessig: Az internet végzetes a demokráciára. „Fiatal, nem állta ki a próbát” (P. Kafka, 1989). „Ami találmány most jön: vagy fölösleges, vagy káros,” (tudománykritika). A kiberháború elkezdődött. Internet-manipulációval először dőlt el egy USA-elnökválasztás, de a Brexit is így jött. A világ internetfüggősége halálos csapda. Szoktasd rá a világot egy tolvajnyelvre és kaszálj! Nincs rendjén, hogy huszonévesek milliárdok fölött diszponálnak. Nem lehet magánvállalatok kezében a világ. A magántulajdon – veszély esetén – legyen fölülírható! (Hát mégis ökoszocializmus?) Egyre többen élnek virtuális világban, csak azt hallják, amit hallani akarnak. 33. kockázat: a csendes meghülyülés. Félő, hogy az egyesült jóságos világszellem helyett maga az antikrisztus ölt testet és az internetkorszak lesz a legrövidebb az emberiség történelmében! SZEDJÜK ELŐ MARADÉK JÓZAN ESZÜNKET! (Lásd még: Youtube, Hálózatkutatás-bírálat, A meztelen szomszédgyerek – NOLfórum/alternatív)
NETIRODALOM – AZ ÚJ MŰFAJ
Tanúi, szereplői lehetünk egy új irodalmi műfaj születésének, amely inkább csak megjelenésében új: itt az INTERNET-irodalom.
Írói:
-internetre, rögtönözve írnak,
- nyomtatásban nem jelennek meg,
-névtelenek,
-ingyen írnak,
-műveik a világhálón bárhonnan, bárki számára elérhetők,
-műveik gyakran csak percekig élnek,
-egy fajta új, „e-népköltészetet” csinálnak.
De vajon érték-e a NETirodalom?
Annyira jó, jelentős, amennyire jelentősek a fehér alapon fekete rovátkák.
A forma nem döntő. Mit számít, hogy egy mű papíron, avagy képernyőn van-e? Kanonizálva van-e, avagy sem? Könyv formája van-e, vagy sem? A könyvinfláció miatt ma már minden könyv jelentéktelen - a klasszikusokhoz mérten. (Ne gyártsunk írásszemetet! Ökokiskáté, 1990). Hány olyan névtelen szerző lehet, aki jó dolgokat ír-gondol, mégsem jelenik meg papíron? Létezik egy második nyilvánosság: itt rejtőznek az olyan, a pénzes médiumokban nem előforduló dolgozatok, amelyek figyelemreméltók, értékesek, megőrizendők. (A szamizdatok is ilyenek voltak).
Persze lesz mindig valaki, aki (üzleti vagy más okból) kinyomtat egy NETirodalmi alkotást, de azzal egyben a g y o n i s ü t i szegényt, mert a NETirodalom, abban a pillanatban, amikor kinyomtatják, megszűnik NETirodalomnak lenni, per definitionem. (Amikor 1990-ben kértem , az Ökokiskáté csak kézírással terjedjen, csak kinyomtatták a Kék Bolygóban!).
A NETirodalom szgépes népműfaj, demokratikus és cenzúramentes. (Csak a jó ízlést sértőket dobják ki a portálgazdák). Nyilvános panaszfal, e-lakossági fórum. Egy szgép mindig, vagy a szomszédban, ismerősnél, vagy a teleházban, iskolában elérhető. Mindenki szót kaphat, legfeljebb pár percre-másodpercre, hogy aztán elsüllyedjen az e-temetőben.
A e-művek klikkeléses népszavazással selejteződnek. (Habár a „klikkelés” mit Vorsicht zu genießen – óvatosan kóstolandó, e g y klikkelt százszor? Csak klikkelt, de nem olvasott?) Ez egyfajta evolúció, természetes kiválogatódás, az erősebb (népszerűbb) él túl. Előfordulhat, hogy az értékes egybeesik a népszerűvel, de félő, hogy az igazán jó, vagy a túl kritikus alkotásokat is betemetik az e-temetőben, netán törlik és itt is a bulvár lesz az első helyen. (L. az OPeBaSzö vagy A sasadi tsz levele sorsát).
A NETirodalom demokratikus, mindenki egyenlő eséllyel indulhat. (Kivéve a jobb szgéppel, ügyes beíró technikával bírókat). Rögtönző, (csak a zsenik tudnak a kisujjukból jó műveket kirázni) ill. bemásoló. A hivatásos irodalmárok féltékenykedhetnek a konkurencia miatt, becsmérelhetik; a hatalom megpróbálja esetenként törölni, de hiába.
A NETirodalom nemcsak szépirodalom, lehet szakirodalom is. (Pl. az egész Wikipédia, vagy a Robinzon ház, ami inkább túlélő kézikönyv, tovább írható, bővíthető, mintegy kollektív alkotás).
A NETirodalom az író és az olvasó között kiiktatja a médiumokat: újságokat, könyveket, tévét, rádiót – amennyiben a NETszerző ingyen adja! Mondván, ő is sok mindent ingyen kap. Beveri az utolsó szöget a szerkesztők, könyvkiadók, nyomdák koporsójába.
Az egész irodalom az e-irodalom felé tolódik, terjed az e-könyv, a könyvnyomtatás vesződséges és drága technikája miatt. Az Ökoinstitut Freiburg már 1995-ben nem nyomtatott. Sok folyóirat már csak e-formában jelenik meg. (Ettől az azonban még nem NETirodalom, hisz a szerkesztő beleszerkeszt.) Úgy tűnik, az e-irodalom pár évig az élre fog törni, ám a gazdasági- és energiaválsággal veszíteni fog a könyvvel szemben. Az írásjeles papír tartósabb, visszafejtésükhöz nem kell szerkezet, sem energia; viszont az e-hordozók érzékenyebbek, előbb tönkre mennek.
Így a NETirodalomra is pár év múlva az enyészet vár, úgy hullik majd a vízbe, mint az echte tiszavirág.
Addig is: ez egy izgalmas kísérlet és kaland!
WIKIPÉDIA: AZ ÖKOSZOCIALIZMUS olyan szocializmus, amely az igazságosságon és az egyenlőségen felül az ökológiai követelményeknek is igyekszik eleget tenni. Szerinte a létalapjainkat fenyegető ökoválság és a szegénység közvetlen oka a kapitalizmus, ezért ettől meg kell válnunk. A kapitalizmus korszerűsítése csak elodázza a problémát, ill. a visszafordíthatatlanba tolja ki. A bányákat a legjobb kapitalizmus sem képes föltölteni. A balsorsú szocializmuson okulva az ökoszocializmust - kellő fölvilágosítás után - a nagyipar zsugorításával párhuzamosan, szabad akaratból, demokratikus úton kell bevezetni (1,3).
Az Initiative Ökosozialismus javaslatai (2):
-A fegyveripar és -export leállítása Németországban.
-Rövidtávú repülőutak megszüntetése, kerozin-adó, áfa minden jegyre. -Légi és általános infrastruktúra további kiépítésének leállítása.
-2030-tól több személygépkocsi ne kapjon engedélyt, üzemanyag fogyasztási határ.
-Az atomstop-törvény után szénstop. -Magas energiaigényű gyártásfolyamatok visszavétele.
-Paraszti földművelés agráripar helyett.
Az ökoszocializmus - az uralombírálat, a szubszisztencia, az indusztrializmusbírálat, stb.- mellett az ún. rendszerváltó társadalomkoncepciók egyike. Radikalizmusa miatt csak egy kisebbség képviseli. A többség az ezekkel szemben álló, rendszerkorszerűsítő kezdeményezéseket támogatja: Green New Deal, ökológiai korszerűsítés, evolúciós szociálökonómia, stb. Ezek szerint az ökoszocializmus radikalizmusa miatt nem életszerű, többséget nem kaphat, sőt, épp ennek bevezetése vihet a katasztrófába (5).
A többség azért veti el, mert nincs tudatában, mi forog kockán vagy nem érdekli. A legtöbben - 70 év béke és jólét után - nem tudják elképzelni, milyen az ínség és a nyomor és azt sem hiszik el, hogy őket is elérheti. Ennek ellenére, ha tetszik, ha nem, az ökoszocializmus ma már világmozgalom.
Történet:
Angliában a XIX. században William Morris, a Weimari Köztársaságban Paul Robien próbálta a szocializmust a természetvédelemmel összekötni. Az 1980-as években a német Zöld Pártban találunk ökoszocialistákat (Rainer Trampert, Thomas Ebermann). Ők azonban a fundi-reáló összetűzés után kiváltak (6). A Joschka Fischer-féle reáló-szárny győzött, a német ökoszocialistákat a mai napig egy kisebbség képviseli (Initiative Ökosozialismus, Saral Sarkar/Bruno Kern; SALZ) (3). Világszerte viszont az ökoszocialista eszmék szárba szöktek, amit az ökoszocialista internacionálék is mutatnak (1): Párizs 2007 (13 ország), Belém 2009 (110 delegált), Koppenhága 2009 (33 résztvevő) Santa Barbara 2015 (30 előadó). Kiáltványaikat főleg Michael Löwy (F) és Joel Kovel (US) fogalmazza.
Források:
1. Michael Löwy: Ökosozialismus. Die radikale Alternative zur ökologischen und kapitalistischen Katastrophe, Hamburg 2016.
2. Initiative Ökosozialismus: Wahljahr 2017, link
3. Saral Sarkar, Bruno Kern: Ökosozialismus oder Barbarei. Eigenverlag, Mainz 2004, (online auf oekosozialismus.net PDF; 273 kB)
4. Sarkar, Saral: Eco-Socialism or Eco-Capitalism: A Critical Analysis of Humanity's Fundamental Choices, Zed Books,1999, London Die nachhaltige Gesellschaft. Eine kritische Analyse der Systemalternativen. Rotpunktverlag, Zürich 2001, ISBN 3-85869-227-1.
5. Adler és Schachtschneider: Green New Deal, Suffizienz oder Ökosozialismus, Oekom München, 2010 (11 társadalommodell, www.okobetyar,blog.hu)
- Makoto Nishida: Strömungen in den Grünen (1980–2003). Eine Analyse über informell-organisierte Gruppen innerhalb der Grünen. (= Politikwissenschaft 125). LIT, Münster 2005, ISBN 3-8258-9174-7. (Zugleich: Hamburg, Univ., Diss., 2005) Weblinks Soziales, Arbeit, Leben & Zukunft (SALZ) Initiative Ökosozialismus Ecosocialistnetwork Journal“Climate & Capitalism - Ökosozialistisches Online Journal – "reflecting the viewpoint of environmental Marxism."
PLATÁNIA KÖLN 1985
A játék mindig ugyanaz volt: az SPD/CDU pártközpontokban indították
a betonprojekteket. Ehhez zöld területeket, fákat, régi épületeket
akartak eltakarítani. Mihelyt megneszeltük, kiszálltunk a helyszínre,
a lakosságot fölhergeltük, tüntettünk, mozgósítottuk a sajtót, a tévét. A
százezres példányszámú polgári napilap, a Kölner Stadtanzeiger igyekezett
elhallgatni a problémás ügyeket. Általában a végén ledózeroltak bennünket,
de sok mindent sikerült megmentenünk: Kölnben 22 természetvédelmi
terület fűződik a nevemhez. Még a kormánnyal is összetűztünk a
kormányzati repülőtér miatt (Köln-Bonner Flughafen). A kifutópályákat
szélesíteni akarták, betonozni a Wahner Heide lápos-dűnés, nagy értékű
biotópot. A sátortábor itt is hetekig kitartott, ám végül győzött a „felsőbb
érdek”. Egyik ilyen városvédő akció volt a platánok védelme a Ringen a földalatti
(U-Bahn) építésekor 1985-ben. A városnak útjában voltak a felszíni
villamosok a körúton, így hát föld alá akarták dugni, hogy az autóknak
több hely jusson. A Kaiser-Wilhelm-Ring egy szélesebb szakaszán viszont
egy kis park húzódott százéves gyönyörű platánokkal. A „Belagerung”
hetekig tartott, sátrakban, tábortűz mellett őrködtünk a város kellős közepén.
Egy hajnalban azonban lecsapott a vidéki rendőrökből álló rohamcsapat,
és az utolsó odaláncolt srácot is lehozták a fáról.
A másik országos hírűvé vált ellenállás a Stollwerk csokoládégyár védelme
volt 1980-ban. Fülest kaptunk, hogy a Stollwerket le akarják rombolni.
Megszálltuk a gyárat. Forró nyár következett. Helikopterekből röpcédulákat
dobáltak: „Ön illegálisan tartózkodik a gyár területén! Azonnal
hagyja el!” A lakosság velünk szimpatizált, élelemmel, itallal látott el bennünket.
A kölni módszer, a „kifulladni hagyni” bevált. A forradalmárok
nyaralni mentek. A gyár java részét azonban sikerült megmenteni. Átalakított
lakások, kultúrtermek lettek. A kölni utcazenész, Klaus, a hegedűs,
könyvében részletesen leírja az „anarchia nyarát”. (3)
ADÓFIZETŐ POLGÁROK EGYESÜLETE (APE)
Megalakult az Adófizető Polgárok Egyesülete (APE). Tagjai saját maguknak fizetnek adót,
havonta összegeket fizetnek be egy számlára, arányosan. Ez a tőke, ha nincs kifizetés, kamatozik. Ha van igény, ebből támogatják a rászoruló tagokat: betegeket, gyerekeket,
károsultakat, de előfordulhat nagybani beszerzés is, olcsóbban. Ha nincs kifizetés, a kamatokból gépeket, munkaeszközöket vesznek, melyek a tagok rendelkezésére állnak. Az APE ismer a tagok életét és kérvény nélkül segít a bajba jutottakon. Az APE alapja a bizalom. A tagok mind ismerik egymást. A befizetők igyekeznek elkerülni a szerencsejátékokra és hiábavalóságokra való kiadásokat, ezek helyett az APE-ra fizetnek be. A létszám korlátozott, kívülállóknak a névsor titkosított. (Táplán, 1995)