Ökobetyár

High tech vagy low tech? | öko-retro-bio-grín

INTERNET - A VÉGZETES FORRADALOM? NETIRODALOM, ÖKOSZOCIALIZMUS A WIKIPÉDIÁN, PLATÁNIA KÖLN, APE

2017. február 15. 07:30 - RózsaSá

BLOG2017-1

INTERNET – ÉRTÉK VAGY SZEMÉT? „Ami nincs a Google-on, azt nem érdemes tudni!” (Prezi). „Ami a maroktelefonból megtudható, értéktelen kacat.” (Tüntetés a MtudE ellen, 2004). Az internet új korszakot hozott. Embereket köt össze, akik sose beszéltek volna egymással, egyívásúak megtalálják egymást. Mindenki lát mindenkit: ötletek, találmányok, új gyógymódok, építő eszmék terjednek. A gazdaság növekszik, munkát ad az embereknek. Nem kell távoli helyekre utazni; könyvtárba, képtárba, színházba, moziba, koncertre menni – az internet mindezt behozza a szobánkba. Demokratikus: mindenki szóhoz juthat, kommentelők levezethetik dühüket. És a „fekete” oldala?

Először is kell hozzá egy (száz?) gép. Itt már egy milliárd ember lemarad. Villany, vezeték, szerver is szükséges és ezekhez energia – jó néhány erőmű. Ha egyike is kiesik, csak  v o l t   interneted. (A könyvet csak leemelem a polcról). 30 év után hol a világmegváltó fölfedezés? Ami a belátást, együttérzést, szolidaritást fejleszti? Ám a legrosszabb - mint minden erős gyógyszernek, ennek is - a mellékhatása lehet: halál. Az arab tavasz – milliók nyomorba döntése – nem kis részben az internet számlájára írható. A globalizáció, az internet hullámain világszerte pusztít. Gyarmatosítás szgéppel. A technokrata szörny fölfalja a maradék szubszisztencia-önellátó életmódokat. A menekültáradat a globalizáció ára, mondja Slavoj Zizek. Látják a képernyőn, milyen jól élünk mi és megindulnak. L. Lessig: Az internet végzetes a demokráciára. „Fiatal, nem állta ki a próbát” (P. Kafka, 1989). „Ami találmány most jön: vagy fölösleges, vagy káros,” (tudománykritika). A kiberháború elkezdődött. Internet-manipulációval először dőlt el egy USA-elnökválasztás, de a Brexit is így jött. A világ internetfüggősége halálos csapda. Szoktasd rá a világot egy tolvajnyelvre és kaszálj! Nincs rendjén, hogy huszonévesek milliárdok fölött diszponálnak. Nem lehet magánvállalatok kezében a világ. A magántulajdon – veszély esetén – legyen fölülírható! (Hát mégis ökoszocializmus?) Egyre többen élnek virtuális világban, csak azt hallják, amit hallani akarnak. 33. kockázat: a csendes meghülyülés. Félő, hogy az egyesült jóságos világszellem helyett maga az antikrisztus ölt testet és az internetkorszak lesz a legrövidebb az emberiség történelmében! SZEDJÜK ELŐ MARADÉK JÓZAN ESZÜNKET! (Lásd még: Youtube, Hálózatkutatás-bírálat, A meztelen szomszédgyerek – NOLfórum/alternatív)

NETIRODALOM – AZ ÚJ MŰFAJ

 

Tanúi, szereplői lehetünk egy új irodalmi műfaj születésének, amely inkább csak megjelenésében új: itt az INTERNET-irodalom.

  Írói:

-internetre, rögtönözve írnak,

- nyomtatásban nem jelennek meg,

-névtelenek,

-ingyen írnak,

-műveik a világhálón bárhonnan, bárki számára elérhetők,

-műveik gyakran csak percekig élnek,

-egy fajta új, „e-népköltészetet” csinálnak.

 

De vajon érték-e a NETirodalom?

Annyira jó, jelentős, amennyire jelentősek a fehér alapon fekete rovátkák.

A forma nem döntő. Mit számít, hogy egy mű papíron, avagy képernyőn van-e? Kanonizálva van-e, avagy sem? Könyv formája van-e, vagy sem? A könyvinfláció miatt ma már minden könyv jelentéktelen - a klasszikusokhoz mérten. (Ne gyártsunk írásszemetet! Ökokiskáté, 1990). Hány olyan névtelen szerző lehet, aki jó dolgokat ír-gondol, mégsem jelenik meg papíron? Létezik egy második nyilvánosság: itt rejtőznek az olyan, a pénzes médiumokban nem előforduló dolgozatok, amelyek figyelemreméltók, értékesek, megőrizendők. (A szamizdatok is ilyenek voltak).

 

Persze lesz mindig valaki, aki (üzleti vagy más okból) kinyomtat egy NETirodalmi alkotást, de azzal egyben  a g y o n  i s  ü t i  szegényt, mert a NETirodalom, abban a pillanatban, amikor kinyomtatják, megszűnik NETirodalomnak lenni, per definitionem. (Amikor 1990-ben kértem , az Ökokiskáté csak kézírással terjedjen, csak kinyomtatták a Kék Bolygóban!).

 

A NETirodalom szgépes népműfaj, demokratikus és cenzúramentes. (Csak a jó ízlést sértőket dobják ki a portálgazdák). Nyilvános panaszfal, e-lakossági fórum. Egy szgép mindig, vagy a szomszédban, ismerősnél, vagy a teleházban, iskolában elérhető. Mindenki szót kaphat, legfeljebb pár percre-másodpercre, hogy aztán elsüllyedjen az e-temetőben.

 

A e-művek klikkeléses népszavazással selejteződnek. (Habár a „klikkelés” mit Vorsicht zu genießen – óvatosan kóstolandó,  e g y   klikkelt százszor? Csak klikkelt, de nem olvasott?) Ez egyfajta evolúció, természetes kiválogatódás, az erősebb (népszerűbb) él túl. Előfordulhat, hogy az értékes egybeesik a népszerűvel, de félő, hogy az igazán jó, vagy a túl kritikus alkotásokat is betemetik az e-temetőben, netán törlik és itt is a bulvár lesz az első helyen. (L. az OPeBaSzö vagy A sasadi tsz levele sorsát).

 

A NETirodalom demokratikus, mindenki egyenlő eséllyel indulhat. (Kivéve a jobb szgéppel, ügyes beíró technikával bírókat). Rögtönző, (csak a zsenik tudnak a kisujjukból jó műveket kirázni) ill. bemásoló. A hivatásos irodalmárok féltékenykedhetnek a konkurencia miatt, becsmérelhetik; a hatalom megpróbálja esetenként törölni, de hiába.

A NETirodalom nemcsak szépirodalom, lehet szakirodalom is. (Pl. az egész Wikipédia, vagy a Robinzon ház, ami inkább túlélő kézikönyv, tovább írható, bővíthető, mintegy kollektív alkotás).

 

A NETirodalom az író és az olvasó között kiiktatja a médiumokat: újságokat, könyveket, tévét, rádiót – amennyiben a NETszerző ingyen adja! Mondván, ő is sok mindent ingyen kap. Beveri az utolsó szöget a szerkesztők, könyvkiadók, nyomdák koporsójába.

 

Az egész irodalom az e-irodalom felé tolódik, terjed az e-könyv, a könyvnyomtatás vesződséges és drága technikája miatt. Az Ökoinstitut Freiburg már 1995-ben nem nyomtatott. Sok folyóirat már csak e-formában jelenik meg. (Ettől az azonban még nem NETirodalom, hisz a szerkesztő beleszerkeszt.) Úgy tűnik, az e-irodalom pár évig az élre fog törni, ám a gazdasági- és energiaválsággal veszíteni fog a könyvvel szemben. Az írásjeles papír tartósabb, visszafejtésükhöz nem kell szerkezet, sem energia; viszont az e-hordozók érzékenyebbek, előbb tönkre mennek.

Így a NETirodalomra is pár év múlva az enyészet vár, úgy hullik majd a vízbe, mint az echte tiszavirág.

Addig is: ez egy izgalmas kísérlet és kaland!

WIKIPÉDIA: AZ ÖKOSZOCIALIZMUS  olyan szocializmus, amely az igazságosságon és az egyenlőségen felül az ökológiai követelményeknek is igyekszik eleget tenni. Szerinte a létalapjainkat fenyegető ökoválság és a szegénység közvetlen oka a kapitalizmus, ezért ettől meg kell válnunk. A kapitalizmus korszerűsítése csak elodázza a problémát, ill. a visszafordíthatatlanba tolja ki. A bányákat a legjobb kapitalizmus sem képes föltölteni. A balsorsú szocializmuson okulva az ökoszocializmust - kellő fölvilágosítás után - a nagyipar zsugorításával párhuzamosan, szabad akaratból, demokratikus úton kell bevezetni (1,3).

Az Initiative Ökosozialismus javaslatai (2):

-A fegyveripar és -export leállítása Németországban.

-Rövidtávú repülőutak megszüntetése, kerozin-adó, áfa minden jegyre. -Légi és általános infrastruktúra további kiépítésének leállítása.

-2030-tól több személygépkocsi ne kapjon engedélyt, üzemanyag fogyasztási határ.

-Az atomstop-törvény után szénstop. -Magas energiaigényű gyártásfolyamatok visszavétele.

-Paraszti földművelés agráripar helyett.

Az ökoszocializmus - az uralombírálat, a szubszisztencia, az indusztrializmusbírálat, stb.- mellett az ún. rendszerváltó társadalomkoncepciók egyike. Radikalizmusa miatt csak egy kisebbség képviseli. A többség az ezekkel szemben álló, rendszerkorszerűsítő kezdeményezéseket támogatja: Green New Deal, ökológiai korszerűsítés, evolúciós szociálökonómia, stb. Ezek szerint az ökoszocializmus radikalizmusa miatt nem életszerű, többséget nem kaphat, sőt, épp ennek bevezetése vihet a katasztrófába (5).

 A többség azért veti el, mert nincs tudatában, mi forog kockán vagy nem érdekli. A legtöbben - 70 év béke és jólét után - nem tudják elképzelni, milyen az ínség és a nyomor és azt sem hiszik el, hogy őket is elérheti. Ennek ellenére, ha tetszik, ha nem, az ökoszocializmus ma már világmozgalom.

Történet:

Angliában a XIX. században William Morris, a Weimari Köztársaságban Paul Robien próbálta a szocializmust a természetvédelemmel összekötni. Az 1980-as években a német Zöld Pártban találunk ökoszocialistákat (Rainer Trampert, Thomas Ebermann). Ők azonban a fundi-reáló összetűzés után kiváltak (6). A Joschka Fischer-féle reáló-szárny győzött, a német ökoszocialistákat a mai napig egy kisebbség képviseli (Initiative Ökosozialismus, Saral Sarkar/Bruno Kern; SALZ) (3). Világszerte viszont az ökoszocialista eszmék szárba szöktek, amit az ökoszocialista internacionálék is mutatnak (1): Párizs 2007 (13 ország), Belém 2009 (110 delegált), Koppenhága 2009 (33 résztvevő) Santa Barbara 2015 (30 előadó). Kiáltványaikat főleg Michael Löwy (F) és Joel Kovel (US) fogalmazza.

Források:

1. Michael Löwy: Ökosozialismus. Die radikale Alternative zur ökologischen und kapitalistischen Katastrophe, Hamburg 2016.

2. Initiative Ökosozialismus: Wahljahr 2017, link

3. Saral Sarkar, Bruno Kern: Ökosozialismus oder Barbarei. Eigenverlag, Mainz 2004, (online auf oekosozialismus.net PDF; 273 kB)

4. Sarkar, Saral: Eco-Socialism or Eco-Capitalism: A Critical Analysis of Humanity's Fundamental Choices, Zed Books,1999, London Die nachhaltige Gesellschaft. Eine kritische Analyse der Systemalternativen. Rotpunktverlag, Zürich 2001, ISBN 3-85869-227-1.

5. Adler és Schachtschneider: Green New Deal, Suffizienz oder Ökosozialismus, Oekom München, 2010 (11 társadalommodell, www.okobetyar,blog.hu)

  1. Makoto Nishida: Strömungen in den Grünen (1980–2003). Eine Analyse über informell-organisierte Gruppen innerhalb der Grünen. (= Politikwissenschaft 125). LIT, Münster 2005, ISBN 3-8258-9174-7. (Zugleich: Hamburg, Univ., Diss., 2005) Weblinks Soziales, Arbeit, Leben & Zukunft (SALZ) Initiative Ökosozialismus Ecosocialistnetwork  Journal“Climate & Capitalism  - Ökosozialistisches Online Journal –  "reflecting the viewpoint of environmental Marxism."

 

PLATÁNIA KÖLN 1985

A játék mindig ugyanaz volt: az SPD/CDU pártközpontokban indították

a betonprojekteket. Ehhez zöld területeket, fákat, régi épületeket

akartak eltakarítani. Mihelyt megneszeltük, kiszálltunk a helyszínre,

a lakosságot fölhergeltük, tüntettünk, mozgósítottuk a sajtót, a tévét. A

százezres példányszámú polgári napilap, a Kölner Stadtanzeiger igyekezett

elhallgatni a problémás ügyeket. Általában a végén ledózeroltak bennünket,

de sok mindent sikerült megmentenünk: Kölnben 22 természetvédelmi

terület fűződik a nevemhez. Még a kormánnyal is összetűztünk a

kormányzati repülőtér miatt (Köln-Bonner Flughafen). A kifutópályákat

szélesíteni akarták, betonozni a Wahner Heide lápos-dűnés, nagy értékű

biotópot. A sátortábor itt is hetekig kitartott, ám végül győzött a „felsőbb

érdek”. Egyik ilyen városvédő akció volt a platánok védelme a Ringen a földalatti

(U-Bahn) építésekor 1985-ben. A városnak útjában voltak a felszíni

villamosok a körúton, így hát föld alá akarták dugni, hogy az autóknak

több hely jusson. A Kaiser-Wilhelm-Ring egy szélesebb szakaszán viszont

egy kis park húzódott százéves gyönyörű platánokkal. A „Belagerung”

hetekig tartott, sátrakban, tábortűz mellett őrködtünk a város kellős közepén.

Egy hajnalban azonban lecsapott a vidéki rendőrökből álló rohamcsapat,

és az utolsó odaláncolt srácot is lehozták a fáról.

A másik országos hírűvé vált ellenállás a Stollwerk csokoládégyár védelme

volt 1980-ban. Fülest kaptunk, hogy a Stollwerket le akarják rombolni.

Megszálltuk a gyárat. Forró nyár következett. Helikopterekből röpcédulákat

dobáltak: „Ön illegálisan tartózkodik a gyár területén! Azonnal

hagyja el!” A lakosság velünk szimpatizált, élelemmel, itallal látott el bennünket.

A kölni módszer, a „kifulladni hagyni” bevált. A forradalmárok

nyaralni mentek. A gyár java részét azonban sikerült megmenteni. Átalakított

lakások, kultúrtermek lettek. A kölni utcazenész, Klaus, a hegedűs,

könyvében részletesen leírja az „anarchia nyarát”. (3)

ADÓFIZETŐ POLGÁROK EGYESÜLETE (APE)

Megalakult az Adófizető Polgárok Egyesülete (APE). Tagjai saját maguknak fizetnek adót,

havonta összegeket fizetnek be egy számlára, arányosan. Ez a tőke, ha nincs kifizetés, kamatozik. Ha van igény, ebből támogatják a rászoruló tagokat: betegeket, gyerekeket,

károsultakat, de előfordulhat nagybani beszerzés is, olcsóbban. Ha nincs kifizetés, a kamatokból gépeket, munkaeszközöket vesznek, melyek a tagok rendelkezésére állnak. Az APE ismer a tagok életét és kérvény nélkül segít a bajba jutottakon. Az APE alapja a bizalom. A tagok mind ismerik egymást. A befizetők igyekeznek elkerülni a szerencsejátékokra és hiábavalóságokra való kiadásokat, ezek helyett az APE-ra fizetnek be. A létszám korlátozott, kívülállóknak a névsor titkosított. (Táplán, 1995)

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://okobetyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2212262230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.