Ökobetyár

High tech vagy low tech? | öko-retro-bio-grín

NÉMETORSZÁG 2035-BEN ÉS A LAPKA-ÉVEK

2019. április 23. 07:18 - RózsaSá

NÉMETORSZÁG 2035-BEN ÉS A LAPKA-ÉVEK

A berlini népességkutató (Berlin-Institut für Bevölkerung, Demografische Lage der Nation) szerint 2035-re várható:

  • A német „Ratkó-gyerekek” nyugdíjaztatása,

  • 83 millióból 24 M nyugdíjas,

  • 1 újszülöttre 4 elhalálozás,

  • évi 260 000 bevándorló szükségeltetik,

  • nagyvárosok további növekedése (HH +10%, Mü +14%, Frft +10%)

  • falvak kiürülése (Brandenburg, Sachsen-Anhalt, 60-70 lakos),

  • várható életkor 80 és 85 év.

401 települést osztályoztak (5-1) aszerint, mennyi a 35 éves, hányan dolgoznak, mekkora az adósság, hány óvodahely van, stb. Eminens tanulók: svábok és bajorok (2,32-2,49); bukás előtt főleg az „Ossi”-k (Stendal 4,50, de Gelsenkirchen is 4,71). Hiába jó tanulók, nekik is hiányoznak a szakmunkások: hentes, pék, villanyszerelő. 80 bajor cég követeli az ilyen „használható” menekült számára az állandó letelepedési engedélyt. Seehofer Heimat(haza)-minisztériumot állított föl, a szakemberek elvándorlását megakadályozandó. A Bundeskabinett egy szakmunkaerő-bevándorlási törvényt (Fachkräfteeinwanderungsgesetz) tervez, informatikusok, ápolók, vízvezetékszerelők idecsalogatására. Ezek már csak Európán kívülről jöhetnek (Románia, Bulgária kiürült). 55 évesek továbbképzése is tervben, ahogy a nyugdíjkorhatár 68, 69, 70-re emelése. (Sok 67 éves olyan fitt, mint egy 57 éves). A leszakadó régiókat úgy erősítenék, hogy állami hivatalokat telepítenek oda (mobil munkahelyek), ezzel a túlzsúfolt nagyvárosokat és a déli területeket tehermentesítenék. Ehhez nagy teljesítményű internetet terveznek (50 Mbit/sec). Pékek és hentesek mozgóbolttal járják a vidéket. A vidék az alkotmány 72. paragrafusára hivatkozik: Egyenlő értékű életkörülmények biztosítása.

 

A LAPKA-ÉVEK

A fenti prognózis akkor válik be, ha minden jól megy. Ám „Es kommt anders, als man denkt”- másképp jön, mint gondoljuk.

A következő 15 év nem olyan lesz, mint a mögöttünk hagyott 15 év!

Így 2035 már 2024-ben bekövetkezik, ha nem a Föld keringését, hanem az életünket befolyásoló tényezőket nézzük.

 

A lapka-csíkszélesség (ITRS 2015) exponenciális csökkenése:

2015 25nm

2017 18nm

2019 14nm

2021 10nm

Ha ezt a görbét megfordítjuk és egy új időskálát szerkesztünk, a kalendáriumi évek mellett megjelennek a „lapka-évek”:

2014 …..........”2014”

2018 …..........”2022”

2024 …..........”2032”

 

A várható 80 év élettartam illúzió: ki hiszi el, hogy újabb 80 békeév hullik az ölünkbe?

Akkor lesz világos, hogy két világkataszrófa közé születtünk bele – és nem becsültük meg kellőképpen!

 

LESZ-E BUDAPEST 30 ÉV MÚLVA? (1998)

  1. pénzrendszer-összeomlás

  2. kamatígéret

  3. növekedéscsapda

  4. túltermelés

  5. tőkemegsemmisítés

  6. pánikbevásárlás

  7. olaj-világháború

  8. ivóvízháború

  9. termőföld-megszállás

  10. vallásháború

  11. terrorizmus

  12. alvó génaknák

  13. nanokatonák

  14. klónozott katonák

  15. peak oil

  16. élelmiszerhiány

  17. munkabeszüntetés

  18. munkaképtelenség

  19. szegénylázadás

  20. elöregedés

  21. fiatal-öreg polgárháború

  22. yuppie-diktatúra

  23. élettérhiány

  24. klímamenekültek

  25. szegények inváziója

  26. fölriasztott vírusok

  27. kiszabadult gének

28. rezisztencia

29. nukleáris tél

30. klímaátcsapás

31. tengeráram-változás

32. vulkán, földrengés, árvíz, aszály

33. csendes meghülyülés

+ a titkosítottak + a hihetetlenek

(ökobetyár könyve)

Szólj hozzá!

MIGRÁCIÓ: 8 TÉVHIT Hein de Haas, Amsterdam

2019. március 08. 12:14 - RózsaSá

MIGRÁCIÓ: 8 TÉVHIT Hein de Haas, Amsterdam ökobetyár küldi

Haas, az University of Amsterdam migrációszociológia professzora:

  1. Nem, a lezárt határok nem vezetnek egyszerűen kevesebb migrációhoz

    Határ lezárva – migráns kint: ez nem ilyen egyszerű. A migráció-korlátozások gyakran járnak akaratlan mellékhatásokkal.

    - Arra kényszerítheti a migránsokat, hogy más, legális vagy illegális utakat keressenek, pl. kihasználják a családegyesítést, bár néha valóban csupán munka-migránsok. -Erős határellenőrzések a migránsokat más utakra terelhetik, pl. a tengerekre, ahol növelik az embercsempész-piacot. -Migráció-szűkítéssel egy most-vagy-soha migrációt válthatunk ki. Amikor Surinam 1975-ben független lett a hollandoktól, rövid idő alatt a lakosság 40%-a áttelepült Hollandiába, mielőtt vízumkényszert vezettek volna be. -Migráns-korlátozások paradox módon oda vezethetnek, hogy a migránsok véglegesen a vendéglátó országban horgonyozzanak le. A gátak akadályozzák a körbevándorlást. Ez történt a 70-es és 80-as évek „vendégmunkásaival”, akik egy átmeneti hazalátogatás után attól féltek, hogy nem juthatnak ismét be a vendéglátó országba, ezért az ottani letelepedés mellett döntöttek. Így 1991-ben, amikor sok marokkói, akik szezonmunkások voltak Sp.o.-ban, és ide-oda ingáztak, a schengeni egyezmény után, a vízumkényszer miatt, hajókon kezdtek illegálisan bejutni és végleg letelepedni, hozván magukkal családjukat is. Így a marokkóiak száma Sp.o.-ban gyorsan elérte a 700 000 lelket. Mindez nem jelenti, hogy a kormányoknak ne lenne semmi eszközük a migráció szabályozására. Látható, hogy egyrészt a liberális bevándorlási politika nem vezet föltétlen tömegmigrációhoz, másrészt kiforratlan migrációs intézkedések kontraproduktívak lehetnek.

  2. Nem, a migrációs politika semmi esetre sem mondott csődöt

    A média elárasztotta a fogyasztókat a menekültek képeivel, amint azok a zöldhatárokon át és tengeren hajókkal közelednek. Ebből keletkezett a teljesen elhibázott európai menekültpolitika torzképe. Ilyen „menekültválság”-nézet miatt nem látható, hogy sok migráció-politikai intézkedés igen hatékony. A migránsok nagy többsége tiszteletben tartja a bevándorlási törvényeket. A lehető legjobb fölmérések szerint minden tízből kilenc (10:9) legálisan utazik be Európába. Ez is cáfolja, hogy a migráció ellenőrzése Európában teljesen meghiúsult volna. Az illegális migráció egy viszonylagosan korlátozott jelenség. A nagy migrációs özönök, mint 2015-ben, vagy a 90-es években a balkán háborúk idején, inkább kivételek és rövid idejűek. A bevándorlás nem egy vízfolyás, melyet egy vízcsappal megnyitni és elzárni lehet. Egy modern és szakszerű bevándorláspolitika nem föltétlen a migráció mértékét akarja korlátozni, hanem inkább időpontját és szűrését próbálja befolyásolni. Egy ilyen stratégia hatása azonban korlátozott. A migráció-minta a gazdasági fejlődés és a társadalmi változás hosszú folyamaitól függ – úgy a származási, mint a célországban, melyek a migrációs politika erejét meghaladják. A legtöbb európai országban a migráció erősen függ a konjunktúra ingadozásától. Nagy növekedéskor a migránsok munkahelyet találnak és munkaengedélyt kapnak. A munkaerő-kereslet növeli a migrációt, ám sokkal gyengébben, mint a szegénység és az erőszak a származási országokban.

  3. Nem, a bevándorlási politika nem lett szigorúbb

    Az ellenkezője igaz. Egy kutató csoportom Oxford-ban 45 ország, 1945-2010 közötti, 6500 migrációs törvényt vizsgált meg. Valójában a bevándorlási politika a legtöbb migránscsoport számára liberálisabb lett. Ném.o. idevágó rendeleteinek 65%-a 1945 óta megkönnyíti a bevándorlást, 35% inkább korlátozza, 4% semleges. Ez alól kivétel a határellenőrzés és a vízumpolitika, mely a menedék-kérőket és a szabálytalan bevándorlókat hivatott visszatartani. Ám ezek a csoportok az összes migránsoknak csupán egy kisebbsége. Ha hosszabb távra tekintünk vissza, láthatjuk, hogy az összes többi migránscsoport – családok, egyetemisták, munkavállalók – egyre inkább szívesen látottak. A 80-as és a 90-es években több európai ország, így Ném.o. is, megkönnyítette az állampolgárság megszerzését. Még 20 éve német és holland politikusok is hangsúlyozták, hogy országuk nem bevándorló ország. Mára ez kivétel lett és csak a szélső jobbosok mondják ezt. Ez is annak a jele, hogy a migráció egyre inkább elfogadott.

  4. Nem, a fejlődési segítség nem a migrációs okokat szünteti meg, ellenkezőleg Európa számára a fejlődési segítség eszköz, hogy csökkentse a migrációt és ezt a „menekülést kiváltó okok leküzdésének” nevezi. Ezen tézis szerint a Dél-Észak-migráció lényeges oka a szegénység. Ám több segély nem csökkenti a kivándorlók számát – ellenkezőleg. Az ENSz fejlődési rangsora mutatja, hogy a legszegényebb országokból menekülnek a legkevesebben, a közepesen fejlettekből többen. A mélyszegénység megbénítja az embereket, a kivándorlásra nincsenek anyagi eszközeik. Ezért az is tévedés, hogy a klímaváltozás tömeges migrációt vált ki. Ami az emberek kivándorlási hajlandóságát és lehetőségeit növeli, az a gazdasági növekedés és a jobb oktatás. Nem véletlen, hogy nagy kivándorló országok, mint Mexikó, Marokkó és Töröko., közepes jóléti államok. A haladás a legszegényebb afrikai országokban, Szaharától délre, kényszerűen növelni fogja a migrációt. Így Európa a jövőben a szubszaharai régiókból számíthat bevándorlókra, kevésbé Töröko.-ból és É.-Afrikából.

  5. Nem, a migráció nem okoz „agyelszívást”

    Ismételt tézis, hogy a migráció „brain drain”-t okoz, a jól képzettek elvándorlását és ezzel a származási országok fejlődési potenciálját csökkenti. Ebben az esetben is a kivándorlás mértéke ehhez túl csekély. -A kutatás azt mutatta, hogy az elvándorlás, pl. az orvosoké, egy ország strukturális fejlődési problémáiért rendszerint nem felelős, mint pl az elégtelen egészségügyi rendszerért. -A fejlődő országok is egyre inkább a diplomások magas munkanélküliségével küzdenek. -Gyakran arról is megfeledkeznek, hogy a migránsok nagy összegeket fektetnek be származási országukban. 2015-ben mesés 410 mrd $-t küldtek vissza és ez csak a hivatalos pénzmozgás. Ez a kétésfélszerese az összes globális fejlődési segélynek (ami 161 mrd $). Ezek a pénzek (remisszák) javítják a fejlődő országok életszínvonalát és csökkentik a szegénységet. Másrészt illúzió volna azt hinni, hogy a hazatérő migránsok befektetéseikkel a fejlődő országok alapvető problémáit (korrupció, egyenlőtlen elosztás) képesek lennének megoldani.

  6. Nem, a migránsok nem vesznek el munkahelyeket és a jóléti államot sem veszélyeztetik

    A fölmérés azt mutatja, hogy a migránsok olyan munkákat vállalnak, amiket a helyiek kerülnek vagy amire az itteniek nem elég képzettek. Több stúdium szerint is, a migráció hatása a gazdasági növekedésre és a bérekre, igen csekély. Az az elterjedt tézis sincs bizonyítva, hogy a magas szociális biztosítású államok, mint Ném.o. és Hollandia több migránst vonzana, mint Anglia és az USA. A bevándorlásból elsősorban a vállalkozások, a gazdag és a középosztály profitál. Ebből a célországok alsó jövedelmi osztályai keveset nyernek. Ironikus módon az exmigránsok félhetnek a legjobban, mert az újonnan jöttek konkurenciát jelentenek számukra a munkapiacon. A nyitott határok szószólói gyakran ignorálják, hogy a migráció növelheti az egyenlőtlenséget.

  7. Nem, a migráció nem oldhatja meg a társadalom elöregedését

    Ehhez is minden nagy migráció kicsiny, hogy az öregedő lakosság demográfiai problémáját kompenzálja. Egy ENSZ-becslés szerint, egy ilyen hatás eléréséhez irreálisan és nem kívánatosan nagy bevándorlás kellene, sokszorosa a maiénak. Ném.o. évente 3,5 millió bevándorlót kellene, hogy befogadjon – ez tizenkétszerese az éves átlagnak (280 000/év, 1991-2015). Azt is figyelmen kívül hagyják, hogy ez globális jelenség, így az elöregedő ország, Kína is a nemzetközi migráció céljává vált.

    A világ egészét tekintve: egyszerűen elfogy a gyerek. A jövő kérdése nem az lesz, hogyan fékezzük meg a migránsokat, hanem, hogy hogyan nyerjük meg őket.

  8. Nem, mi nem a soha nem látott migráció korszakában élünk

    Végül vessünk egy pillantást az egészre. A migránsok aránya a világ- összlakosságában már 50 éve állandó (1960 óta 3%). Egyszerre nőtt, hasonló mértékben, a számuk és a lakosság száma (1960-2015: 93 M-244 M; 3 mrd-7,3 mrd).

    A globális „menekültkrízis” tézise is tévedés. Globálisan a migránsok csak egy kis része menekült. (1960-2010: 18,5-16,3 M menekült, 2 millióval csökkent). Ám 2016-ra, főleg a szíriai háború miatt, a menekültek száma 21,3 M-ra nőtt. Most világszerte 7-8% menekült van a migránsok között. Ezek főleg a fejlődő országok táboraiban gyűltek össze (86%). Ezek: Töröko., Pakisztán, Libanon, Irán, Etiópia és Jordánia. Ehhez képest a nyugati társadalmak egy csekély számú menekültet kapnak és az időszerű számok semmi esetre sem példa nélküliek. Míg ma az EU-lakosság 0,4%-a menekült, 1992-1995 között 0,5% volt.

    A migráció legnagyobb változása, a II. Világháború óta, az iránya. A korábbi évszázadokban főleg az európaiak vándoroltak ki idegen országokba (vagy megszállták azokat), ez az irány mára megfordult. Magas gazdasági növekedésével és öregedő társadalmával az EU migrációs céllá vált, évente 1,5-2 M migránsot vonz magához. Ezek a számok nagynak tűnnek, de csak 0,3-0,5%-a az EU 508 milliós összlakosságának. Ebből is le kell vonnunk az évi kivándorlást, 1-1,5 milliót, hogy nettómigrációs értékeket kapjunk. Ném.o., Fr.o. is e körül ingadozik, mindig a konjunktúrához idomulva.

    Itt az ideje, hogy a migrációt a realitás egy természetes, jelentős részében elkerülhetetlen elemének tekintsük – nem egy eltávolítandó, elsődleges problémának! Nyílt és gazdag társadalmak a jövőben is jelentős bevándorlásra kell, hogy számítsanak – ha tetszik, ha nem. Ez a „liberalizálás paradoxonjához” vezet bennünket. A kevesebb migráció óhaja egy liberális gazdasági renddel összeegyeztethetetlen. A munkavállalói jogok eróziója, a munka rugalmasságának növekedése és a néhai állami üzemek privatizálása Európa munka-migráns iránti keresletét jelentősen megnövelte. Az UK és az USA, a két erősen liberalizált gazdaságú ország, heves migráció-vitái a liberalizálás-paradoxon legerősebb bizonyítékai.

    A bevándorlást drasztikusan csökkenteni csak egy módon lehet: a gazdasági liberalizálás folyamatát vissza kell fordítani és a munkapiacokat szigorúan szabályozni kell. Ezzel persze mindenki jóléti szintje csökkenne. Aki ezt valóban akarja, emelje föl a kezét!

    /Der Spiegel 9, 2017/

 

(Máris emelem: ez nem jólét, hanem ön- és világpusztítás. Ma már minden munka romboló. Ki szereti a munkáját? A szalagon kapkodó, a bullshit-job-os? Ha a növekedést megkérdőjelezzük (vagy magát fojtja meg), minden következtetés hamis.

Senki ne utazzon sehová (ökokiskáté, 1990). Mindenki éljen és dolgozzon a szülőhelyén! A globális számok, statisztikák csalókák lehetnek: „Milyen jó, hogy csak én haltam meg”. Régiókra, városokra lebontva esetleg más „tévhithez” jutnánk!RS19III8)

Szólj hozzá!

OPE330pontnakötvenafele ökobetyár küldi

2019. március 08. 05:50 - RózsaSá

OPE330pontnakötvenafele ökobetyár küldi

-2030-ig utolérjük Ausztriát. - mondta.

Persze, ha Ausztria átveszi Matolcsy 330-pontos programját.

-Bement egy zsebes a Vígbe, de elkapták.

Az semmi, mi lett volna, ha Orbán megy be...

-Nagyanyám arra tanított, legyek alázatos. - mondta. - Ezért csak a felét lopom el.

-Gazdag az az ország, ahol ennyit lehet lopni.

-Meglátogatta a nyulászokat és azt mondta:

-A jövő tétje a magas nyúlszaporulat.

Meglátogatta az óvodásokat és azt mondta:

-A jövő tétje a hatékony csokoládégyártás.

Meglátogatta a szülészetet...

-Az egész EU beugrott a plakát-provokációnak. Ha senki sem szól, két hétig tart az egész...

-Manfred Weber, EU-elnökjelölt: „Orbán kérjen bocsánatot és biztosítsa a CEU maradását.” A CEU már elment!! És ez a hülye lesz Európa elnöke? Vagy az EU-PeBaSzö, az Európai Pech és Balek Szövetség elnöke?

-Meghagytam a lányomnak, folytassa helyettem Orbán csipkedését, ha felnő... (Most 10 éves.)

-Kásler: A kormány soha nem látott egészségügyi reformot indít.

WC-papírt visznek a kórházakba?

-Miniszter úr, maga szolga?

-Igen, csak nem a tiéd.

-Amikor a hurkot a nyakamba akasztották, ezt gondoltam: Hát nem hittem volna, hogy ezt is meg merik tenni...

-Akarod, hogy földaraboljanak? Menj be a Bérc u. 16-ba. (Embassy of Saudi Arabia).

-”Kis szobámba, kis vonattal megérkezett a boldogság” (felcsúti népdal, Petőfi Rádió, márc.1.) „Hozzád bújnék, átölelnék, legyél az édesanyám.” „Hogy ha egyszer újra megkívánlak,/akkor hozzád újra elmegyek” (Emelik az adónkat.)

-Azt mondta a német filozófia-rádió (WDR5), legyünk engedelmes kutyusok, ha a kocsi után kötnek, mert ha elindul, hasunkon fog bennünket vonszolni.

-1933-ban a nácik szétverték az akkori berlini akadémiát, a Kaiser-Wilhelm-Institut-ot. Nekik is volt egy Palkovicsuk (Johannes Stark). Ám Max Planck, Sommerfeld, Laue neve ma is ott van a tankönyvekben...

-Fidesz-magyar szótár: „Alkotmányos költség.” Ez olyan közpénz, amelyik elveszti közpénz jellegét. 150 parlamenti képviselő csak „fideszül” beszél, nem vennék föl őket egy egyetemre sem. Nem is egyetem kell oda!

-Az ELTE lágymányosi Északi tömbjét 5 mrd Ft-tal energetikailag korszerűsítik. Dehát most építették! Zöld tanár úr már tanította a szolár építkezés alapjait a szomszédban... Vagy ez is „alkotmányos költség”?

-Beindult Kásler vastagbél-szűrése: üljek fordítva rá a WC-re, kövessem az utasításokat 1-től 6-ig, aztán adjam postára a szart, ajánlva... vagy ez is a Nemzeti Együttműködés része?

-”Az iskolatej helyzete 1920-ban.” Elmentem. Tízen voltunk, (előadó: nem számítottam ennyire). Megérte, mert kiderült, a pesti piacok jobban voltak megszervezve, mint ma.

-A XVI ker innovatív fogyókúrát vezetett be: a 43 cm széles járdát.

-Beindult az új, 5G-mobiltelefon-hálózat kiépítése. „Lehetséges rákkeltő”, mondta a sugárzás-szakértő, de nem kell megijednünk, ez a „legenyhébb” besorolás. WHO: Embereken való kísérletezés, bűncselekmény. De nekünk ez bakfitty...

-Nagyon örülök a mobiltelefonnak, mivel magamban-beszélő vagyok. Most azt hiszik, telefonálok... (Nincs mobiltelefonom – én az eszemet használom.)

- A vajdasági magyar gazdák elhatározták, támogatják a határon inneni gazdákat - jut az 50 milliárdból. Palicson welness-fürdőt is építenek nekik...

-”Olyan C-vitamint kérek, amiben nincs aszkorbinsav”- mondta egy hölgy a boltban. Szegény Szent-Györgyi...

-Erdő Péter, a Hit pajzsa-díj átadásakor: „Mindszenty boldoggá avatásához van a még a kért csodás gyógyítás, de ennek elismerése még komoly munkát igényel.” (Az egyik pap most tett egy csodát: 10 nővel volt egyszerre).

-Smitt Pál, Semjén olvasta-e? „Doktoroknak se hívassátok magatokat, mert egy a ti doktorok, a Krisztus.” (Máté 23,10)

-Leszólítottak az utcán, hogy itt a világ vége, adjam oda a pénzem, minek az már nekem...

(Az ország felét le sem kell szólítani!)

-Probléma-rádió: Ha sokat hallgatod, lesz egy problémád...

-Úriember nem siet. (ökokiskáté, 1990)

-Az évek során mindig tanultam valamit.

Amikor már mindent megtanultam, amit kellett – meghaltam.

-Bin He professzor a Minnesota-i egyetemen kifejlesztette a gondolatra mozduló robotot.

Nekem is jól jönne egy ilyen, máris tudom mire. Csak erősen koncentrálnék és, mint a furkósbot, ki a zsákból... Csak nehogy az legyen a harmadik, utolsó kívánságom, hogy kolbász, válj le az orromról!

-Amikor a feleségem megfenyegetett, hogy itt hagy, ezzel hárítottam: Csak tessék. Megveszem a Sleeping Robot-ot, ugyanúgy horkol, mint te és nem is veszekszik. (Ha nem nyomom meg a „veszekedés”-gombot.)

Szólj hozzá!

A POPULIZMUS ÚJ HULLÁMA 2019. FEBR. 24 DER SPIEGEL

2019. február 25. 12:12 - RózsaSá

A POPULIZMUS ÚJ HULLÁMA 2019. FEBR. 24 DER SPIEGEL

A gazdaság lejtmenetben, elosztási harcok kezdődnek – erősödik a politika polarizálódása. Föl kell készülnünk.

Az SPD jobb-populizmus elleni receptje: kiépíteni a szociálállamot. Az Unió a német ipari munkahelyeket védené, földolgozná a menekült válságot. (Bertelsmann: évi 150 000 bevándorló kell.RS19II25). Friss fölmérések szerint az AfD kissé visszaesik, Unió és SPD erősödik.

Ez egy irányváltás lenne? A napokban a Bertelsmann Alapítvány egyik rendezvényén egy populizmus tanulmányt vitattunk meg. Egyik esszenciája: „Az AfD választó-mozgósítása egy 'üvegplafont' ér el, ami sokkal mélyebb és masszívabb, mint a többi Bundestag-pártoknál.”

Az AfD potenciálja tehát ki volna merítve. Egy új normalitással lenne dolgunk, semmiképp egy tovább épülő populista hullámmal, mely a végén a rendszert veszélyeztetné.

Lehet, hogy ez a diagnózis az AfD-re érvényes, ám ami a populizmust és a kísérő zavargásokat a nyugati demokráciákban összességében illeti, a feltételek másképp alakulnak. Attól tartok, a következő években sok mindenre föl kell készülnünk.

Az elmúlt években a populisták szárnyalását két körülmény segítette: egy gazdasági és egy kommunikatív.

Durva idők jönnek

A politika polarizálódása a gazdaság torzulásának talaján nő. Nem mondhatjuk, hogy Ném.o. az utóbbi években gazdasági stresszhelyzetekben volt. Mögöttünk egy hosszú gazdasági stabilitás, rendes növekedési ráták, magas foglalkozottság. A 90-es és a nullás évek munkanélküliségtől való félelme eltűnt. Helyette most sok embernek az a benyomása, hogy a rendszer rossz irányba sodródik. Esélyek és kockázatok, terhek és igények tisztességtelenül vannak elosztva – a fentiek és lentiek, a bevándorlók és az itteniek között. Ha már a prosperitás egyik szakaszában nő a politika polarizáció, mi történik a következő gazdasági válságban?

A konjunktúra visszaesése, úgy tűnik, tovább halad. Épp most jelenti az Ifo-Intézet, hogy a német vállalkozások az üzleti légkört ismét romlónak látják (keddre várható a fogyasztói magatartás fölmérése). Az elmúlt évek boom-ja lecsengett. Még fontosabb, hogy a pangás fontos ágak szerkezeti eltolódását kényszeríti ki. Ném.o. export és ipari súlypontú gazdasági modellje nyomás alá került. Épp a fontos autóiparban – protekcionalizmus, US-vámok, közlekedés-tilalmak és e-mobilitás gyengítő hatása miatt – a következő években százezrek veszíthetik el munkájukat. A rég esedékes állami szerkezeti reform és a valamikori takarékossági program miatt tömegek válnak vesztessé.

Ehhez jön a „globoterizálás”. Richard Baldwin közgazdász nevezi így a nemzetközi munkamegosztás új formáját, amelyben intelligens gépeket kötnek össze hálózatba, minden országhatáron át. Eredmény: a globális verseny még kegyetlenebb lesz, munkahelyek semmisülnek meg és esnek a munkabérek. Baldwin nem egy riogató sarlatán, hanem egyike a legtekintélyesebb kereskedelem-közgazdászoknak.

Város és vidék

A politikai törésvonal a nagyvárosok és a vidéki régiók között fut. A gyérebben lakott vidékek már az elmúlt években is jobban szenvedtek a globalizációtól. (Az autópályák kizsigerelik a vidéket.RS19II25). Ez folyik Angliában is, Fr.o.-ban is, ahol a gazdasági dinamika néhány nagyvárosba van koncentrálva. A vidék a gazdasági bajok mellett azt is érzi, hogy a politika és a média átnéz felette. És ha ide még külföldiek vándorolnak be, furcsa kultúrájukkal, akkor nagy a megdöbbenés.

A francia sárgamellényesek mint vidéki tiltakozó mozgalom indult, autóikra rá vannak szorulva, ezért a benzinadóra igen érzékenyek. A 2016-os brexit-referendum érthető úgy is, mint tiltakozás London uralma ellen. Trump is a közép-nyugat rozsdásodó, vidékies tájaival nyert. Ném.o.-ban a Pegida-démók is a keleti német tagállamokban kezdődtek, ahol fogy a lakosság és a gazdaság is. Az AfD politikailag itt profitált.

Érzelmek, érzelmek

A gazdasági szerkezet-váltáshoz jön a politikai. Ezt a médianyilvánosság hirtelen kitágulása indította be, amely hozzájárult a politika és a szembenállások érzelmesítéséhez. A polgárok figyelméért való kemény versenyben a nagy egyszerűsítők és kiélezők előnyt szereztek - az óvatos problémamegoldókkal szemben. Ebben a médiahasználat egy fontos faktor. Minél kevesebb polgár informálódik a klasszikus hírforrásokból, annyival nő a populisták játéktere. És a médiafelosztás még nincs lezárva. Ném.o.-ban még sokan a hagyományos forrásokból táplálkoznak, az online- és a közösségi oldalak használata ritkább, mint a hasonló országokban, az US-Pew Intézet szerint. Ez azonban annak a jele, hogy itt marad még potenciál a nyilvános vita további polarizálására - amennyiben a média átalakulása itt is tovább folyik és a gazdasági feszültségek tovább nőnek.

Populizmus, bal-lentről egészen jobb-fentre

Az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták, hogy a frusztráció és a düh különféle utakon mobilizálható: jobbról balra, felülről lefelé. Ez Fr.o.-ban szépen látható. A klasszikus pártok marginalizálódnak. Három „mozgalom” versenyez egymással: Marine Le Pen Rassemblement National pártja (jobb fentről), Jean-Luc Mélanchon La France Insoumise-je (bal fentről), ehhez jön Macron La France En Marche-a (felül, középen és kifejezetten anti-populistán).

A sárgamellényesek egy alsó mozgalom, amit a balosok és a szélső jobbosok elfoglalnak. A populizmus minden játékfajtájában közös, hogy a nép és az elitek között éles határt konstruálnak, a társadalmi viszonyokat fülsiketítően és durván egyszerűsítve harsogják és túl egyszerű megoldásokat propagálnak. Alkalmakként ősi narratívákat dobnak be, mint a nacionalizmus, marxizmus és a vallásos világvégek, melyekkel tovább erősítik zavaros ideológiájukat.

Ez veszélyes, mert társadalmi konfliktusokat szítanak, álmegoldásokat kínálnak, melyek a valódi problémákat nem enyhítik, hanem inkább súlyos mellékhatásokkal terhelik. (Lásd Venezuela, amely még mindig a sovinizmus balpopulista ideológia fogságában szenved).

 

 

 

Szólj hozzá!

VÁLTOZÓ MUNKAVILÁG DER SPIEGEL Nr. 2 2019

2019. február 24. 13:53 - RózsaSá

VÁLTOZÓ MUNKAVILÁG DER SPIEGEL Nr. 2 2019

A modern alkalmazott nem akar többé engedelmeskedni, önrendelkező és rugalmas akar lenni. Ezért egyre több vállalat próbál ki új vállalatvezetést és együttműködést. Fölfogták: ha a digitális időkben sikeresek akarnak lenni, a munkát újra kell megfogalmazniuk.

 

A német vállalatok világában valami készülődés érezhető. Ez az új üzletmodelleket csak mellékesen érinti, ahogy azt is, hogyan változtatja meg a gazdaságot a globalizálás és a digitalizálás. Valójában minden vállalat legfontosabb eleméről van szó: a munkáról. Irodákról, főnökökről, önigazgatásról és önkizsákmányolásról.

Mivel senki sem tudja, hogyan fog kinézni az új munkavilág, a cégek óvatosan tapogatóznak előre. Egy biztos: mások akarnak lenni, a Dax-konszerntől a középvállalkozásokig; kevésbé hierarchikusak, kevésbé bürokratikusak, valahogy demokratikusabbak.

Mert ehhez az emberek hétköznapi életükben már rég hozzászoktak. A hálósodás és a digitalizálás életük minden zugát átjárja. Munkaönéletrajzuk törékenyebb, de tarkább is lett. Soha nem volt ennyi nőnek munkahelye, soha nem dolgoztak ennyien részmunkaidőben.

A munka világa leszakadt a valóságtól. Sok konszern szerkezete még a múlt századból ered, amikor a legtöbb német vállalat létesült. Így a német ipar offenzívára kényszerül. 2018-ban az alkalmazottak száma rekordot döntött, ahogy azt a Statistische Bundesamt a múlt héten közölte. 44,8 millió embernek van munkahelye, ez a legtöbb 1991 óta. Talán az alkalmazottak most vannak először többségben, hogy követeléseiket keresztül vihessék.

Amit maguknak kívánnak, nem mindig a pénzzel kapcsolatos. A Boston Consulting Groupe világszerte 366 000 foglalkoztatottat kérdezett meg, mit tart a legfontosabbnak a munkahelyén. A németeknél az értéktisztelet mellett a kollegiális viszony áll a lista élén, a fizetés lent a 6. helyen. (Ezt mutatják a szakszervezetek is?RS19II19)

Legerősebben az frusztrálja őket, hogy a magánélet és a munka között őrlődnek. Nem csoda, hogy a rugalmasság utáni vágy ilyen óriási. A németek 40%-a szeretne legalább hébe-hóba homeoffice-jében maradni, függetlenül attól, családosok-e vagy szinglik. Szinte ugyanennyien szeretnének munkaidejükkel szabadon rendelkezni.

Ezt azonban máig csak kevesen tehetik. 3 alkalmazott közül 2 kötött munkaidőben dolgozik, mukaadója mondja meg, mikor kezdje és végezze a munkáját. Az otthonmunka lehetőségét csupán 12% használhatja ki, sokkal kevesebben, mint pl a svédeknél (32%) vagy a belgáknál (20%).

10 munkából csak 4 végezhető lenne elvileg otthon is (Deutsche Institut für Wirtschaftsforschung). Ám ez legtöbbször a főnökön múlik.

 

Coworking Space

Hogy az emberek hol dolgoznak a legjobban, saját irodában, vagy teremirodában, odahaza vagy legújabban a Coworking Space-ben – erről folyik ma a vita.

A másik kérdés a főnök-beosztott viszony: mennyi hierarchia kell a cégnek? Mit jelent, ha az alkalmazottakból mini-vállalkozók lesznek? Hol végződik a munkatársak önfelelőssége, hol kezdődik a túlterhelés?

Amikor Ansgar Oberholz 2005 nyarán a berlini Rosenthal Platz-on megnyitotta kávézóját, nem sejtette, hogy ebből egy egész mozgalom nő ki. Ez volt az ország első coworking space-je, ha akkor még nem is így hívták. Ami a „Sankt Oberholz”-ot a többi tucat kávézótól megkülönböztette: a hosszú asztalok, a sok konnektorral, amiket a vendéglátós a villanyszerelő tanácsa ellnére beépítetett, plusz díjtalan WLAN-nal, természetesen. „Ráéreztem” - mondja most. Akkor senki sem akarta elhinni neki, hogy itt az emberek tényleg dolgozni akarnak. Mára az életstílusból egy avantgarde mainstream-jelenség lett, egy hype, melybe befutott konszernek is szívesen beneveznek. 2011 óta Oberholz két ilyen Coworking Space-t is üzemeltet, ezen a néven. A vendégek start-up-ok, de óriáscégek is, mint az Adidas vagy az Allianz. A nagyterem-irodában most is, este fél kilenckor, itt tanyázik két fiatalember a laptopjával. A terem közepén magas, karcsú boksz, ha valaki hosszabban szeretne telefonálni. A nyitott kávékonyha és a nagy kerek asztal a rányíló üléstermekkel gondos tervezés eredménye: legyen alkalom a véletlen találkozásokra és a szemkontaktusokra.

A coworking egy új életérzés kifejezése: szabadnak, hip-nek tűnni, mint a start up-osok, anélkül, hogy a konszernkarriert derékba törnék. Porsche, Beiersdorf, TUI – egész osztályokat vagy team-eket telepítettek át ilyen coworking space-ekbe. A Deutsche Bundesbahn egy egész épületet foglalt el, a WeWork US-cég kínálatából. Az amerikaiak csak No.-ban 13 felületet üzemeltetnek, 10 000 íróasztallal. Szabadúszók itt ritkák, a 150€ és több bérletet nem engedhetik meg maguknak.

A kölni bútorkiállításon hagyományos íróasztalt nem látni. A „jövő irodája” központjában egy „workbench” (munkapad) áll, amely köré fél tucat ember is odafér. Asztalok helyett hangszigetelt telefon-boxok szolgálnak, a többi bútor: kanapé minden formában és színben, fotelek, szőnyegek, még ágyak is – otthonérzés céljából. A designer és bútorépítők „aktivitásbázisú” munkát javasolnak, egy új ideált. Ahelyett, hogy nap mint nap ugyanazon íróasztal mellett görnyedezzenek, a modern irodisták laptopjukkal vándoroljanak, mint a nomádok és ott telepedjenek le, ahol nekik a legjobban tetszik. (Csak nehogy elszédüljenek!RS19II20)

A „harmadik hely”-koncepció, a nappali és egy Starbucks-fiók hibridje, az US- szociológus Ray Oldenburg találmánya. Aki gürizik, az szép helyen tegye, mint otthon. Akik az irodájukkal elégedettek, szorosabban kötődnek a munkaadójukhoz, motiváltabbak és jobban teljesítenek (Fraunhofer Institut). Ám mi teszi pontosan az embereket elégedetté? És egyáltalán, létezik-e a perfekt iroda, ahol boldogok lesznek?

A Microsoft müncheni központját ilyen elv szerint rendezte be. Az egész épületet különböző zónákra osztotta. Aki nem akarja, hogy zavarják, a „gondolkodó zónába” húzódik vissza, aki csevegni akar, a „szórakozó zónába” (egyfajta kávézó) ül be.

Az irodakutató (?!RS19II20) int attól, hogy a nyitottságot és a kommunikációt túlzásba vigyék. „Mint a gyógyszernél, ez is a helyes adagolás kérdése.” Legyen elegendő tér a visszahúzódásra és a koncentrált munkavégzésre is.

Mivel mindkettő a klasszikus nagyterem-irodából többnyire hiányzik, itt nem szívesen dolgoznak. A Harvard Egyetem egy tanulmánya szerint itt kevesebb az egymásközti személyes kapcsolat, ellenben az e-mail-özön növekszik. A munkatársak gyakrabban mennek betegszabadságra, gyakoribb a virusfertőzés és a hiányzó privátszféra miatt a lelki betegségek kockázata is nagyobb. Az óriásiroda előnye, hogy ott az emberek többet mozognak, ez jó az egészségre. „Olyan megoldás nincs, ami mindenkinek kedvező lenne.” - figyelmeztetnek a szakemberek. Ami fölött a vállalatok gyakran átsiklanak, az az, hogy az embereknek különböző a munkamódszerük és a személyes preferenciájuk. A Fraunhofer Intézet szerint az értelmiségiek 48%-a ún. csendesdolgozó, aki saját irodájában vagy helyiségkombinációban érzi jól magát a legjobban.

Az irodák kultúrtörténete tele csalódásokkal. Az eredetileg jó szándékú újítások a gyakorlatban többször teljesen félrementek. Egy US-cég a 90-es évek elején egy olyan irodát épített, ahová nem raktak be állandó íróasztalokat. A helyhiány miatt a munkatársak kora reggel bementek és lefoglaltak maguknak egy szekrényt, aztán hazamentek és visszafeküdtek aludni. Este a holmijaikat nem a számukra beállított zárható boxokba rakták, hanem autóik csomagtartójába. A példa mutatja, a flexibilitás csak akkor sikeres, ha önkéntvállalt és nem a cég kényszeríti rájuk. Ez vonatkozik a munka helyére és idejére is.

Az Aldi pénztárosnői vagy az éjszakás nővérek műszakai bár váltakozóak, de igen hosszúak. Hogy mikor rendelik be őket, nem maguk dönthetik el. Számukra a rugalmasság az autonómia ellentéte.

A munkapiacon ebből a szempontból sok minden félresikerült. Egyre több német dolgozik este vagy a hétvégén. Megnövekedtek a lelki betegségek. (Többtényezős, „minden nagyvárosi sérült, ha nem volna sérült, nem volna nagyvárosi.”RS19II20). 10 alkalmazott közül 2 depressziós, a munkaügyi minisztérium tanulmánya szerint. Még az önként választott rugalmasság esetén sem mondható meg egyértelműen, hogy ez fölszabadítólag vagy megterhelőleg hat. A homeoffice-kutatás tele ellentmondásokkal.

A kínai utazásportál Ctrip callcenter munkatársai felét hazaküldte dolgozni, a másik fele a cégben dolgozott tovább. 9 hó múlva világos volt: az otthondolgozók elégedettebbek és produktívabbak voltak. Hátrány: ritkábban kerültek magasabb beosztásba. (Nem csoda, ha lebabáztak!RS19II20). A szakszervezeti Hans-Böckler Alapítvány ellenkező eredményre jut: a homeoffice-sek 45%-a a fájront után nem tud kikapcsolódni, szemben az irodások 26%-ával. Ehhez jön, hogy az otthonmunka – önként vagy kiszabva – emeli a munkamániát: 43,5 órával megelőzi a 39,4 órát dolgozókat. A legtöbb alkalmazott szemszögéből a szabadon választott otthonmunka vonzóbb és elégedettséget mutat. Nemcsak az idegölő munkába-ingázást spórolják meg, de olyasvalamit birtokolnak, amit a szociológusok „időszuverenitásnak” neveznek. Ez megengedi, hogy maguk osszák be munkájukat és igény szerint megszakíthassák, pl. ha el kell hozni a gyereket az óvodából, vagy ki kell pakolni a mosogatógépet. Ez a magyarázata, hogy a többség mért kész hosszabb munkaidőt és rosszabb karrierviszonyokat is elfogadni.

Jugoszláv samoupravljanje (önigazgatás)

Detlef Lohmann, 60, szintén a több szuverenitás híve. Ám ő mást ért ez alatt, mint az otthondolgozók. Más vállalatvezetést akar, nem olyat, amilyet átélt az autógyárban.

Cége, az Allsafe GmbH (Engen, Bodensee) üléssíneket és rakományrögzítő rendszereket gyárt. (Értelmes dolog tárgyak milliárdjait a glóbusz körül hurcibálni?RS19II20). 265 munkatárssal, 65 M € éves forgalommal tipikus középvállalat. A szokatlan csak az, milyen nagy szabadságot ad alkalmazottainak.

A műcsarnokban bizalmi munkaidő van, ez a termelésben abszolút kivétel. Ha egy állást kell betölteni, Lohmann alig szólhat bele, ezt így állította be. A kiválasztást a munkatársai végzik el, a pályázó jövőbeni kollégái.

Az évi nyereség egy részének elosztása is így történik. Érdekes eredménnyel, mondja Lohmann. (Neki nem adnak semmit?RS) Egy társuk, aki hétfőn és pénteken gyakran beteget jelentett, nem kapott jutalmat – ő föl is mondott.

Lohmann-t zavarja az emberkép, amely szerinte sok vállalatban jelen van. „Ez már olyannal kezdődik, mint a 'human ressources'. Embereket forrásnak tekinteni egyáltalán nem illik az én értékrendembe. (Jönne hozzánk, nálunk egész minisztérium van ebből!RS). L. úgy hiszi, nem a kényszer, hanem a teljesítmény öröme mozgatja az embereket. Ám a szabadság csak a felelősséggel kombinálva funkcionál. Aki a szabadságot kihasználja, de felelősséget nem vállal, azt könyörtelenül kiteszi. Az elmúlt 2 évben ez gyakrabban fordult elő. Az üzlet jól ment, a forgalom és a csapat kétszeresére nőtt. A konjunktúra arra kényszerítette, hogy láncdohányosokat is fölvegyen, akik tucatnyi cigi-szünetet tartottak és még a team-et is megpuccsolták. Ez az egész üzem hangulatát elrontotta. L. a kisiklást helyrehozta és egy második üzemet is nyit Brandenburg-ban: „sejtosztódás”. Modellje gyengéjét is abban látja, hogy egy 300 emberes üzem nem működhet olyan átláthatóan és autonóm módon, mint egy száz tagú cég.

Ha L. nem is így nevezi, de nála a mérnökök és forgalmazók „agilisan” dogoznak. Ez a fogalom már minden karrier-tanácsadónál előfordul. Az IT-fejlesztésből ered és gyors, szakaszos szoftver-programozást jelent. Ahelyett, hogy egy tervet makacsul végig zavarnának, agilis team-ek menet közben többször önmagukat teszik mérlegre. Mit értünk el a múlt héten? Milyen célt tűzünk ki a következő etapra? És ez tényleg az, amit az ügyfél akar?

Programozók mellett mérnökök is már így dolgoznak - mondja a müncheni Szociológus Tobias Kämpf. Az agilis munka kezd a mérnöktársadalomban egy új vezérképpé válni.

Raffaela Rein, 32, csak mellékesen érdeklődött az ilyen módszerek iránt. Inkább egy hierarchia nélküli cég alapítása lelkesítette. Puritán berendezésű meeting-teremben ül, ami inkább hodály, akkora, mint egy óriáscég tetőtéri start-up-helyisége. Itt több embernek is lenne helye, mint 40. A CareerFoundry 2014-ben alapult, web-fejlesztőknek és designer-eknek tart online-kurzusokat. Rein társa a Nokia-tól jött, szerinte a Nokia a rossz vállalatvezetés miatt ment kis híján csődbe. Saját start-up-jukat ezért teljesen másképp alakították – egészen lapos hierarchiával és főnök nélküli csoportokkal. A probléma csak az volt: ez nem működött. Még a legkisebb döntések is az alapítókra maradtak, mert a csoportok rájuk tolták. Mindenki folyton beteg volt. De a halálos az volt, hogy a cég nem érte el kitűzött teljesítményét. „A munkatársak tűrték a rossz performance-okat, holott a lapos hierarchia épp ezeknek akarta elejét venni.” Mivel a befektetők pénze fogytán volt, az alkalmazottak 20%-tól meg kellett válni. Egy év után belefáradtak és minden csoport nyakába raktak egy főnököt. Azóta jobban megy, ma már nyereségesek, ami egy új start-up-nál nem olyan magától értetődő.

Hogy lehet, hogy ami egy középvállalatnál a Bodensee-nél sikerül, az Berlinben nem? Rein: „Az embereket teljesen túlterhelte a felelősség, sokan frissen az egyetemről jöttek, hiányzott nekik a tapasztalat és valamennyi profizmus.”

Egy Bonn-i piackutató: „Önigazgatásos cégeknél először a munkatársak elégedettebbek, másrészt az önfelelősség miatt stresszre, betegségre érzékenyebbek.” Ez meg hogy lehet? Az is problémás, ha az „agilis” és egyéb munkamodelleket csak felületesen vezetik be. A főnök elvárja, hogy 2 hét múlva kész legyen a következő termékverzió, másrészt fontos döntésekben dominálni akar. „Az agilis team-ek folytonosan közbenső eredményeket kell, hogy prezentáljanak, ez emeli a teljesítmény-nyomást.” - kritizálja a hamburgi szervezéskutató és couch Claus Nowak. „A csapat tagjai egymást hajtják.” Ez olyan dinamikát indít el, ami önkizsákmányoláshoz vezethet. Aki ebben a rendszerben csődöt mond, maga is egy problémával küzd. „Siker és sikertelenség egyre inkább individualizálódik. Közben maga a rendszer nem kérdőjeleződik meg”.

 

Talán nem is az a lényeg, milyen sok vagy kevés hierarchiát enged meg egy vállalkozás, sem az, hogy agilis munka folyik-e vagy valamilyen más módszert próbálnak ki. Sokkal fontosabb a kérdés, mindez mennyire hiteles? A főnök meggyőződésből cselekszik-e? Hisz-e egy olyan világban, amelyben nem kizárólag a részvényesek érdekei számítanak? Vagy csak azt teszi, ami éppen műsoron van és valamiféle önjelölt innovációs pápák diktálják?

Hogy az utóbbi zsákutca, mutatja a Szilikon Völgy. A csillogó technovilágot No.-ban is sokan csodálják, többek között a vélt példás munkavilágukért. Ez azonban közelebbről nézve kétes ideálként lepleződik le. A Google és más technológia-konszernek bizonyos okból olyan központokat rendeztek be, melyek inkább játszótereknek, mint irodáknak tűnnek – csak, hogy a munkatársak minél többet üljenek a számítógépeik előtt. Másrészt a Silicon Valley egy ketté osztott kozmosz: felül a fehér legények szakma-elitjei, lent a csomagküldöncök, akik a rendszert életben tartják, ám ők teljes stafírungról és más kényeztetésről csak álmodozhatnak. Szakszervezetek és munkajogi képviselők itt labdába sem rúghatnak. A német Google-ban üzemi tanács (Betriebsrat) sincs.

Itthoni vállalkozások ezt csak nehezen kerülhetik el. És ez így jó. Hogy a holnap munkavilágát kialakítsuk, széles társadalmi párbeszédre van szükség, sokaknak beleszólására, néhány óriáskonszern nagy hatalma nélkül.

No.-ban a vita még az elején tart. A politika a munkavilág esetében inkább csak szociális kérdésekre gondol. Ha a digitalizálás miatt folyik a civakodás, mindjárt az a kérdés, hogyan maradhat No. a világ gazdasági csúcsán. Azt kevésbé veszik elő, hogy a technológiai haladás a munka világát javítja, vagy rontja.

Legalább a munkaügyi minisztériumban fölmerült a kérdés, hogy az új munkavilág új munkaidő-törvényeket is kiprovokál. Az illetékes államtitkár, Björn Böhnig (SPD), 2019-re a munkaidőtörvény reformját tervezi, több rugalmasság céljából. Párhuzamosan a jövőben a foglalkoztatottaknak legyen hosszabb továbbképzésre is joguk. Egy másik terve merészebb: a törvényileg előírt jog az otthonmunkára. A vállalatok ekkor meg kell, hogy engedjék vagy megindokolják, náluk ez miért nem lehetséges. A hollandoknál már van egy ilyen törvény. A homeoffice így nem lenne többé csak a diplomások kiváltsága, sem a főnök jóindulatától függő dolog.

A digitalizálás megváltoztatja az uralmi viszonyokat.” - mondja B. Biztosítani kell, hogy az emberek a változásokkal nyernek. Ám az SPD politikus tudja, hogy a politika beavatkozása az üzemek szervezésébe csak korlátolt. (Jönne hozzánk!RS19II24). Ezért fontos, hogy a munkavállalók bekapcsolódjanak – annál is inkább, mert sok vállalat azt sem tudja, hová is visz ez az egész.

A Continental-nál a munkások bekapcsolódtak. 2016-ban a hannoveri Dax-konszern intraneten megkérdezte, hol szeretnének dolgozni. 10 000 kolléga foglalt állást. A Conti ebből a Betriebsrat-tal egy egyezményt hozott össze, amely mindenkinek megengedi az otthonmunkát. Azóta 235 000 dolgozó maga döntheti el világszerte, hol dolgozzék: otthon, menet közben vagy irodában – amennyiben a munka megengedi. Persze gumigyártás otthon nehézkes lenne, ezért a Conti flexibilis munkahelyeket próbál ki (mini-sabbatical). Ulrike Schramm, 46, az adóosztály vezetője, Potsdam-ban él, de Hannover-ben dolgozik. Hétfőn autóba ül és menet közben intézi első telefonjait, csütörtökön Hannover-ben vagy szolgálati úton van, pénteken homeoffice Potsdam-ban. (Kösz az ilyen életet!RS19II24) Otthon időnként kimegy a sz.marketbe, vagy a tisztítóba, de néha vasárnap is íróasztalhoz ül. „Fő, hogy intézem a munkám, mindegy mikor és hol.”

Másik hölgy, A. Reinhart, HR-es, 15 évi VW után: „A Conti-légkör mindig is barátságosabb volt, kevesebb főnök-irodával.” Azt nem állíthatja, hogy itt nagyon hátra lehet dőlni. Egy mísz év után a Conti egy teljesen új struktúrát vezet be. Némely művezető fél, hogy üzemét bezárják. Szeptemberben az igazgatóság megfenyegette a menedzsereket: Most nem lehet új munkaformákkal kísérletezni. Amikor az került napirendre, hogy a legfelsőbb vezetőség is haza mehessen dolgozni, hosszabb időre is, kemény vita dúlt. „A vezetőség át kell, hogy élje, milyen is ez.” - mondja R. Ő maga, ha csak teheti, este fél hét után fájrontot csinál, hogy jógázhasson és a hétvégét is pihenésre szánja. Egyszer egyik munkatársa vasárnap küldött neki egy e-mailt. Hétfőn meghívta kávéra és megkérdezte, ő mivel szeretné eltölteni a hétvégéjét? E-mail-ek írogatásával, vagy kutyasétáltatással?

Ez most egy új felelősségvállalás a munkatársakért, vagy egy új gyámkodás? „Határmenedezsment egy nehéz tárgyaláskor.” - mondja Y. Lott, a H. Böckler Alapítványnál. A szabadsággal élni nem önkizsigerelés, ha három dologra ügyelünk:

  • A flexibilis eszközök semmit sem használnak, ha nincs egyidejű kultúraváltás. Épp az extrém teljesítményorientált vállalatoknál az önszervező munka vezet gyakran stresszelő túlórákhoz, mert a projektek egy 60 órás munkahétre vannak belőve és szorít a határidő.

  • A főnök és a beosztott között világos egyezmény kell: Mikor nem lehetek elérhető? Ki helyettesít, ha szabadságra megyek?

  • Mindenki meg kell, hogy tanulja önmaga irányítását. Tudnia kell, mikor lesz túlterhelve, stratégiákat kell kifejlesztenie a kikapcsolódáshoz. Egy nap homeoffice után elég-e egy séta a háztömb körül, hogy lélekben is fájront legyen? Tényleg meg kell-e még nézni alvás előtt a szolgálati telefonján az új üzeneteket?

Összedől a világ, ha nem teszi?

 

VÉGE, VÉGE, VÉGE MINDENNEK,

VÉGE A JÓ KEDVÜNKNEK!

Szólj hozzá!

A TANÁCSTALAN KÖZTÁRSASÁG MEGHÍVÓJÁRA

2019. február 21. 12:47 - RózsaSá

A TANÁCSTALAN KÖZTÁRSASÁG MEGHÍVÓJÁRA – a sértődős ökobetyár

Kedves Barátom!

Ma reggel beszéltél a rádióban. („Nincs tévém se”. Igen, rosszabbat teszel: beszélsz benne. „Ne beszéljünk mikrofonba, emberhez beszéljünk.” Bocs, régi).

Sokszor szívemből szóltál, sokszor máshonnan:

-Az akadémiának nem dolga a tiltakozás, dolga a tudomány.

És a Fekete Nővérnek a betegápolás?

-A diktatúra önsúlya alatt összeomlik.

A diktátor előbb-utóbb kitöri a nyakát, csak előbb a miénket.” (OPeBaSzö).

Nem lövet – finoman végez ki: megfagysz a lakásodban, nem kapsz orvost, önhalálba kerget). A demokrácia talán egy kivétel a történelemben. (Mounk: Populizmus)

-Hallgassuk meg a másikat is. (Hacsak nem RS-nek hívják).

-Védd magad a tudománytól!

20 év után eljutott Hozzád is? Majd hangosabban szólok. (Ha szót kapok).

-A kutatók elviszik külföldre a találmányaikat.

Nem föltétlen. Sokuknak szinte mindegy, hol dolgoznak. A hídon átmehetnek a pénzért.

-Hitlernek nem akartak A-bombát csinálni.

De bizony! A „tudósok” mindent akarnak. Einstein, Hahn adták az alapot, Heisenberg már gyújtotta is az atom-máglyát, ha az oroszok ki nem lövik kezéből a „gyufát”. Ám volt sok otthonmaradt bátor antifasiszta is (Planck, Laue, Nernst). A K-W-Gesellschaft szétverése köszön ma vissza, nekik is volt egy „Palkovicsuk.” (Olvasható az ökobetyár-on.)

Tavaly kb. 20 konferencián voltam „und bin so klug als wie zuvor” („...mégis így állok, tudatlan...” (Faust)

 

Szólj hozzá!

TÖLGYESSY KÉTÓRÁS MONOLÓGJA

2019. február 21. 12:06 - RózsaSá

TÖLGYESSY KÉTÓRÁS MONOLÓGJA

Beteljesülő reménység – 1989 csodája”. Most tényleg kétszázan (+kivetítő terem) csüngünk még a csilláron is, a Horánszky 20-ban, az Eötvös csoport rendezvényén. -Itt a Messiás?-viccelődöm, de a tisztelet a történelmi rendszerváltónak szól, ha orbánbarát is. 90% máshonnan tudható, 9% kitalálható – de az az 1%! „Akkor azt mondtam Antalnak...” ebben van valami diszkrét báj, ha a kisördög nem ismételgetné: Hát nem specko jedno most az egész? (Péter, h e l y z e t van!) -Akkor Ön mért jött el? -kérdi szomszédom. (Szeretem az értelmes beszédet.) Akkor is, ha a Tiszákig, Betlenig nyúl vissza, hisz megígérte: nem lesz rövid.

Belecsap 1989-be: a V4 közül a magyar kilógott: nem volt antiszocialista, tömeges ellenálló-szavazó: az első szabad választás részvétele katasztrofális, visszasírták Kádárt, itt letartóztatások sem voltak igazán: ha terror, az ország rögtön fizetésképtelen; Grósz már 87-ben lerakta a kapitalizmust, minden jöhet, csak a párt maradjon, azt hitték, bőven nyernek; a középosztály döntő: 40 %, már részesül, 7-8% nyugati szinten, 40% lent; simán fog menni: k.osztály +pol.váltógazdaság +innováció = siker, a kerekasztalt sikerült megmenteni, pedig a Fideszt meg sem akarták hívni – megvédtem; az ellenzék 3 felé oszlik, MDF=Mo.?, megjelenik a magyar hagyomány: a gyűlölet, a hidegháború, nyírd ki, mielőtt ő nyír ki, pedig volt nyugatos konszenzus - Csurka megfúrta: „Ne legyünk pincér-ország”; SZDSZ okostojás mindent elront; tévedtem: kellett volna nagykoalíció; 1990-ben elhallgattam, Antal XIX. századi, emberei is tudták: rossz az út, „Péter, gyere be, ezek szétszedik a választási rendszered”, elsietett privatizáció, 89-ig kiszámíthatóság, aztán szabálykerülés, „ügyeskedés”, ennyit lehetett kihozni.

Áttér mára: spanyol, finn, ír, olasz sikeres fölzárkózás – mi leszakadtunk, előnyünk oda, 25 év alatt egy rendszernek bizonyítania kell, nem a NSz volt a probléma, hanem az Index, a rendszertagadó pártok kiszorítják a demokratikusokat, kormányozhatatlanságot okoznak.

Előttem Lendvai Ildikó kapja föl a fejét: sosem nézett szembe pártállami szerepével, Jeszenszky a barna gyökereket vitatja, Sólyom is itt ül, „együtt sétáltunk”.

Kicsit pihen, míg Írmagos Bence fiatalé a szó, aki szabadon, tömören beszél, fölrója a fiataloknak, hogy tájékozatlanok, apolitikusak, emigrálnak; szétnézek: tényleg, fiatalt alig látok a teremben!

Mit ad isten, az első cédulás kérdés az ökobetyáré: TETSZETTEK VOLNA DEMOKRATÁKAT NEVELNI! Igen, valós kérdés, mondja, de nem veszi magára. A magyar mindig úr-tisztelő. Deák: utolsó reformer. Azt hittem, azt válaszolja: egyéb gondunk is volt, ki is végezhettek volna bennünket. Más kérdezi: és az Ön felelőssége? 90-ben kiszálltam. (Aki ennyit beszél, annak tényleg nyomja valami a lelkét.).

Tölgyessy a végén a helyzetről: az ellenzék elkezdte az erőszakot, a családprogram vonzó, Matolcsy jó, adósságkezelés jó, Orbán ráérez a Nyugat válságára, választ ad; szerencsés: válságban sosem kormányzott, 2010: rendszerváltás az alaptörvénnyel (nem visszarendeződés?), pedig: nem lehet minden választáskor rendszerváltás, csak nemzetközi helyzet hoz változást, egy mostani fordulat csak rosszabbat hozna. Emigráció a diplomásoknak nem megoldás, (senkinek sem: Mindenki éljen és dolgozzon a szülőhelyén!)

Megtapsoljuk az élő rendszerváltót, bár az Orbán-dicshimnusz kiábrándító volt.

Mért gondolja? Nem ő alszik az aluljáróban? Nem látja: ez a világot szedi szét, hullahegyekért felelős!

Maradjon az ő titka.

(Egy fickó még nálam is gyorsabb: egyből verte bele kütyüjébe az előadást!) /ökobetyár/

Szólj hozzá!

OPEpalkómegszaladtakisló (OPeBaSzö)

2019. február 19. 18:23 - RózsaSá

OPEpalkómegszaladtakisló ORSZÁGOS PECH ÉS BALEKSZÖVETSÉG (OPeBaSzö)

-Mégsem lesz jó neki a Várban: Te Palkó, tetszik nekem ez az akadémia viskó...

-Putyint a következő delegáció várja: Palkovics, Navracsics, Orbánovics.

-Helyesbítek: Nem „Országomat egy stadionért!”, hanem „Európámat egy góllövőért!”

-Lelkesen sakkozik: egymás után üti le a bábukat. Ha elakad, ezt mondja: Mostantól kezdve a paraszt úgy lép, mint a király; a király meg, mint a csikó.

-A kamera véletlenül belesett Kövér házelnök naplójába: „Megint kitiltottam egy köcsögöt, száz év sittet is adhattam volna, mint Nicaraugában, de jó lesz abbahagynom, mert a végén még rám szól Strasbourg, hogy nincs ellenzék.”

-Visszajöttek az ellenzéki képviselők a Suzuki-tól. Be is állhattak volna a szalagra dolgozni!

-Trianonra ír ki pályázatot az Operettszínház. Mint leszakadt zentai magyar, én is pályázok:

1920: Jaj, leszakadtunk.

1930: Jaj, de jó, hogy leszakadtunk.

1940: Jaj, visszajöttünk.

1950: Jaj, de jó, hogy leszakadtunk.

1990: Jaj, leszakadtunk.

2010: Jaj, de jó, hogy leszakadtunk.

stb.

-Csődöt mond a határvédelem, csak úgy özönlenek be a migránsok: aranysakál, márványpoloska, oroszmedve.

-Jön a „lépcsőház-őr”, Miskolcon már folyik a bekamerázás. Vagy már nálunk is itt van, csak nem vettük észre?

-A kormány milliárdos e-mobilitás programja 3 e-hajókikötőt is tervez. Nyilván ilyen villanyhajókon járnak majd a tihanyi szerzetesek munkába.

-”A Standard & Poor’s nemzetközi pénzügyi szolgáltató csoport globális minősítési részlege (S&P Global Ratings) péntek éjjel Londonban bejelentette, hogy egy fokozattal “BBB/A-2”-re javította a hosszú és rövid futamidejű, devizában és forintban fennálló magyar államadósság-kötelezettségek besorolását az eddigi “BBB mínusz/A-3”-ról.” -Béla bácsi (havi 29eFt): Mondtam, hogy jó gyerek ez az Orbán, csak ki kell várnunk!

-Szombathelyen 25 kilós páncélban párbajoznak a lovagok. Szél és Hadházy is itt edz.

-Mi lehet ez?

szima-dia

maki-manysi

nöri-retörki

anyakad

százszor

(fidesz sóhivatalok, emelik az átlagfizetést!).

-A teljes CSOK annak jár, aki a 3 gyerekéhez szül még hármat.

És aki nem tud számolni?

-Mivel öngyilkos akartam lenni, fölhívtam a mentőket és bevitettem magam a kórházba.

-Az semmi, én akkora balek vagyok, hogy elmentem orvoshoz, de azt mondta, ő nem balfüles specialista, hanem jobbfüles.

-Klubrádió: Ha nem lenne Orbán, kivel foglalkoznánk?

-A Szedakúrforte rádió azt mondta, süt a nap. Kinézek: esik. Afrikára gondolhatott?

-”Nappal nyugtat, éjszaka altat.” De honnan tudja, mikor van éjszaka?

-Hallgasd a Kossuth Rádiót, nem képesek 24 órát egyfolytában hazudozni!

-A BKV föltalálta a kerekeken guruló katedrálist. Ezen a buszon mire a 6 lépcsőn fölérsz, jöhetsz is lefelé, nehogy elmulaszd a leszállást.

-Böjte Csaba a pápának javasolja, legyen gyerek-Jézus-nap. Pápa: Te vagy az, aki kiplakátolja magát az egész városban, és föllép, mint egy rock-sztár?

-Szent járat lett az 53-as: a végállomás névadóját, Mindszenthy-t szentté avatták.

-A Bükkben mindennapos probléma a medve.

A macit sikerült meginterjúvolni:

-Herr Medve, igaz, hogy Ön fenyeget?

-Nye paminyáju stoty gavaris idiot vengri! - mondta a goszpogyin.

-Föllendült a strucctenyésztés, az országban rengeteg a strucc – mind a homokba dugja a fejét.

-Egyre több a zöldtáblás autó, már egy egész atomerőművet kell építeni nekik.

-A 98 éves angol kékvérű visszaadta a jogosítványát. Most anélkül vezet.

-Figyelmeztettem a Szülő 2-őt, ha nem szedi ráncba a Gyerek 1-et, velem gyűlik meg a baja.

Szólj hozzá!

NAPELEM-BURJÁNZÁS (Kinyírtam Paksot is?)

2019. február 18. 09:04 - RózsaSá

NAPELEM-BURJÁNZÁS (Kinyírtam Paksot is?) ökobetyár küldi

Szurkolok, nehogy fölismerjenek és kirúgjanak, mert legutóbb visszabeszéltem a Paks-főmérnöknek és 200 embernek (Lásd: CSÖRTE).

A BME Q épületébe (luxuspalota, stb.) hív az Energetikai Szakkollégium febr. 14-én, a napelem-hálózat előadásra. Ezt a diákszervezetet soha sem fogom megszokni: míg Németországban az ilyenek a legharciasabb ellenállók, ezek itt kemény atomosok, az energia óriáscégek előretolt katonái, rendezvényeiket azzal kezdik, hogy kiakasztgatják a MOL és társai zászlait.

Pedig most az előadó, Hajdú-Benkő Zoltán, e percben atomellenes, anélkül, hogy ezt egy szóval is kimondaná. Volt E.ON-os, a Nemzeti Közművek hálózat és napelemes felelőse – ő adja (seregével) nekünk mindennapi áramunkat! Először hallom itt: decentralizált energia. A német Rekommunalisierung-harc (visszavenni az energia-rendelkezést az óriásoktól) idestova már 40 éves. Tisztes szakelőadást kapunk az ország villany-ellátásáról (másutt cégeknek 100eFt a belépő!), ha olykor el is veszünk az elektro-dzsungelben. Hajdú elpanaszolja, hogy a napelemek a fejükre nőttek és nőnek, mint a gombák. (Nem lehet betiltani, mint a szélerőt... Jaj! Nem is szóltam!) Minden kártyáját kiteregeti (?!), nagy lehet a nyomás. Megszállottan tervezik a napelemek fölös termelése hálózatra kötését (200 mrd Ft, de honnan?). Halljuk, hogy itt a 24h-akku az e-autókban; mennyire „rángatja” a gridet a sok megújuló; mekkora probléma, ha mindenki klímát nyáron vagy kávéfőzőt kapcsol be, egyszerre foci-közvetítés után.

Símán le is futna az egész, ha nem lenne itt egy ökobetyár: - Micsoda esztelenség, non-stop, 24 órán át óriási energiákat pumpálni a hálózatba! Intelligens áramszolgáltatás az lenne, hogy akkor adjon, amikor kérem és annyit, amennyit kérek. És olyat, amilyet kérek: egyenáramot! Hisz ma már minden kütyünek ez kell. Minek a sok transzformátor? Pusmogják, hogy a váltóáram tévedés volt, jön az egyenáram. A kínaiak már építik az 1000 km-es vezetékeket – ha csak nem kínai kacsa az egész! Az eddig flott, profi előadó teljesen lebénul: No komment.

-De nem ám úgy! Legalább azt mondja meg, mi lehet a maga számára az intelligens áramszolgáltatás? Visszavetíti a Szeged/Zsombó Smart Grid projektet, mostanában adják át. A szolár park tényleg csúcstechnika: a napelemesek elosztják egymás között az áramot, a fölöst föllövik a gridre.

Előadás után odarohanok: Csak nem azt akarja mondani, hogy ezt a kínai sztorit tőlem tudta meg? Rendeljenek nálunk pedálos generátort – reklám célokra!

Szinte szánom, hogy beszóltam. Te jó ég, lehetséges, hogy az 1000 km-es váltóáram- hálózatot újra kell tervezniük – egyenáramra?

Szólj hozzá!

A 15 ÓRÁS MUNKAHÉT DER SPIEGEL Nr. 2 2019

2019. február 17. 20:58 - RózsaSá

A 15 ÓRÁS MUNKAHÉT DER SPIEGEL Nr. 2 2019

Csak heti 15 órát dolgozni – mégis jól élni? Úgy hangzik, mint egy álom. Ez lehetséges, mondja a holland Rutger Bregman. Ennek útjában pusztán mi vagyunk. Bregman (30) történész és publicista, az olvasók által fönntartott online-magazin, a „The Correspondent” számára ír. Könyve, az „Utópiák realistáknak”, 20 nyelven jelent meg. Utrecht-ben él.

SP: Bregman úr, mennyit dolgozik átlagosan?

B: Úgy 60-70 órát hetente. De szeretek írni. (Fekete rovátkákat, fehér alapon?RS19II17)

SP: Ez eléggé inkonzekvens, hisz a 15 órás munkahétért harcol. Mért gondolja, hogy a munkaidőnket a felére csökkenthetjük?

B: Nem az én ötletem. John Maynard Keynes, a zseniális brit közgazdász, akinek a neve ma is ott van minden közgazdasági tankönyvben, ezt már 1930-ban, egy esszéjében megjövendölte, csak elfelejtődött. Előre jelezte, hogy 2030-ban az emberek heti 15 órát fognak dolgozni. Keynes számára ez a kapitalizmus ígérete volt. Egyszer olyan gazdagok leszünk, hogy megengedhetjük magunknak, hogy kevesebbet dolgozzunk.

SP: Ma ettől elég messze vagyunk. Mi ment félre?

B: A válasz egyszerű: a fogyasztás. A gazdaság végbevitte, hogy az emberekből, akik a megélhetésükért dolgoznak, fogyasztókat csináljon. Az eredmény: tömegével vásárolunk kacatokat, amire semmi szükségünk.

SP: Tehát kevesebbet kell fogyasztanunk. Dehát ez hogy funkcionálna?

B: Következő gondolatkísérlet: Tegyük föl, ön választhat 500€ fizetésemelés és rövidebb munkaidő között. A nagyobb fizetéssel több dolgot vásárolhat, de ez életén alig változtatna. De ha kevesebbet dolgozna, ez vélhetőleg nagy változásokat hozna életében.

SP: A lakásbérek a városokban az égbe szöktek. Már csak ezért sem engedhetik meg maguknak az emberek, hogy kevesebbet dolgozzanak.

B: Nem is azt mondom, hogy ezt máról holnapra vezessük be. Ez csak úgy működhet, ha a társadalmat alapjában építjük újjá. A lakbér-problémára több megoldás is van, a lakbér-plafontól a szociális lakásépítésig.

SP: Az ön szcenáriójában a gazdaság zsugorodik. Egy rémálom a politikusok és a közgazdászok szemében.

B: Társadalmunk a gazdasági növekedés megszállottja. De a növekedés nem mond semmit arról, mennyire innovatív egy állam vagy milyen magas az életminőség. Mi elértük azt a jóléti szintet, amelynél a heti 15 munkaórát megengedhetjük magunknak, a technológiai haladás teszi lehetővé. Ami bennünket visszatart: az ideológia. Ti németek jól be tudjátok beszélni, hogy nincsen pénzetek, valójában hihetetlen gazdagok vagytok. Amikor No.-ba jövök, mindig megdöbbenek.

SP: Ugyan miért?

B: A német utak a hollandokéhoz képest nyomorúságosak. Mért nem invesztáltok az infrastruktúrátokba? Ez valószínűleg protestáns mentalitás. (Gyere vonattal, Du Tölpel!RS19II17).

SP: Ön tehát hiszi, hogy a 15 órás munkahét, a megnőtt termelékenységnek köszönve lehetséges, anélkül, hogy a jólétünk zsugorodna?

B: A produktivitás egy bonyolult dolog. Ha túl sokat dolgozunk, egyszer el kezd lefelé menni. Ezt már 100 éve Henry Ford is megértette, mikor gyáraiban lerövidítette a műszakokat, anélkül, hogy esett volna a termelékenység. Régebben egy újságnál dolgoztam. Minden nap 15 és 16 óra között az órámra néztem, mi a fenét keresek én még itt? Haza akarok menni!

SP: Mert már semmi sem ment?

B: Pontosan. Senki sem képes 8 órán át kreatív lenni. Arról van szó, hogy kevesebb munkával többet érjünk el.

SP: Ez olyan rejtélyesen hangzik.

B: A kapitalizmus rendelkezik azzal a hihetetlen képességgel, hogy olyan munkákat talál ki, amikre semmi szükség. Mind ezek a marketing és alkusz fickók, mesés linkedln-profiljaikkal, gyönyörű fizetéseikkel. Csak ülnek az irodáikban és azt kérdezik maguktól, mi értelme van a munkájuknak.

SP: „Bullshit-jobs”, David Graeber kapitalizmus-kritikus nevezi így a munka ezen fajtáit.

B: Érdekes, hogy Graeber ezt a jelenséget már akkor leírta, amikor erről még semmi fölmérés nem volt. Ma már vannak. Egy 47 országban végzett kutatás kihozta, hogy az emberek egynegyede kételkedik abban, hogy munkája hasznos a társadalomnak. Eléggé bizarr.

SP: Ki mondja meg valójában, melyik a bullshit-munka és melyik az értelmes?

B: Hát nem én. A legegyszerűbb az embereket megkérdezni. A legtöbbjük egész pontosan tudja, van-e értelme munkájának. Ha megnézzük a válaszokat, ezek a szokásos gyanús állások: tanácsadók, bankosok, PR-esek...

SP: PR-esek?

B: Azt nem hiszem, hogy a PR alapvetően haszontalan volna. Attól függ, hiszünk-e abban, amit eladunk. Mi emberek vágyakozunk az értelem után. Ha előadást tartok, az emberek mindig a bullshit-job-okról akarnak beszélni. Mind azt kérdik: mit kezdjek az életemmel? 40 és 50 között belezuhannak egy midlife-crisis-be, fölmondanak és hazamennek képeket festeni.

SP: Ön azt hiszi, hogy egy feltétel nélküli alapjövedelem ezt az ördögi kört képes megtörni.

B: Az FNA két dolgot változtatna meg. A fiatalok érettségi után mondhatnák: azt csinálok, amit tényleg akarok, ahelyett, hogy valami katyvaszt tanuljak az egyetemen, ami sok pénzt hozna. Másodszor, az emberek egy értelmes munkával – ápoló, tanár, szemetes – egy tárgyalási tőkére tennének szert. Bármikor sztrájkolhatnának egy magasabb bérért. Ha egy bullshit-job-os sztrájkolna, észre sem vennék. Ugyanez értelmes munkájú embereknél az országot rázná meg.

SP: Ha 15 órát dolgozunk, mit kezdjünk a rengeteg szabadidővel?

B: Ezt mindenki maga döntse el. Általában azt látjuk, hogy a relatív rövidebb munkaidejű országokban megnövekszik az önkéntes tevékenység.

SP: Némelyek inkább hobbijukkal foglalkoznának. Vagy kialudnák magukat.

B: Meglehet.

SP: Mit gondol, mikor lesz a 15 órás munkahét valóság?

B. Fogalmam sincs. Ami derűlátóvá tesz: öt éve erről még senki sem beszélt. Ma már a politika is fölkapta és előfordul a választási kampányokban.

(Lásd még: Precht és A sasadi tsz levele/minden munka romboló 2008, okobetyar.blog.hu)

Szólj hozzá!