Tanúi, szereplői lehetünk egy új irodalmi műfaj születésének, amely inkább csak megjelenésében új: itt az INTERNET-irodalom. Írói: internetre, rögtönözve írnak, nyomtatásban nem jelennek meg, névtelenek, ingyen írnak, műveik a világhálón bárhonnan, bárki számára elérhetők, műveik gyakran csak percekig élnek, egy fajta új, „e-népköltészetet” csinálnak. De vajon érték-e a NETirodalom?

NETIRODALOM 2013-2014

Zentai Rózsa Sándor

1.NETIRODALOM – AZ ÚJ MŰFAJ

2.MŰVELT NÉMET

3.TÍZPARANCSOLAT

4.GÖBEKLI TEPE

5.ÖT JÖVŐ-SZCENÁRIÓ

1.NETIRODALOM

Tanúi, szereplői lehetünk egy új irodalmi műfaj születésének, amely inkább csak megjelenésében új: itt az INTERNET-irodalom.

Írói:

-internetre, rögtönözve írnak,

- nyomtatásban nem jelennek meg,

-névtelenek,

-ingyen írnak,

-műveik a világhálón bárhonnan, bárki számára elérhetők,

-műveik gyakran csak percekig élnek,

-egy fajta új, „e-népköltészetet” csinálnak.

De vajon érték-e a NETirodalom?

Annyira jó, jelentős, amennyire jelentősek a fehér alapon fekete rovátkák.

A forma nem döntő. Mit számít, hogy egy mű papíron, avagy képernyőn van-e? Kanonizálva van-e, avagy sem? Könyv formája van-e, vagy sem? A könyvinfláció miatt ma már minden könyv jelentéktelen - a klasszikusokhoz mérten. (Ne gyártsunk írásszemetet! Ökokiskáté, 1990). Hány olyan névtelen szerző lehet, aki jó dolgokat ír-gondol, mégsem jelenik meg papíron? Létezik egy második nyilvánosság: itt rejtőznek az olyan, a pénzes médiumokban nem előforduló dolgozatok, amelyek figyelemreméltók, értékesek, megőrizendők. (A szamizdatok is ilyenek voltak).

Persze lesz mindig valaki, aki (üzleti vagy más okból) kinyomtat egy NETirodalmi alkotást, de azzal egyben a g y o n i s ü t i szegényt, mert a NETirodalom, abban a pillanatban, amikor kinyomtatják, megszűnik NETirodalomnak lenni, per definitionem. (Amikor 1990-ben kértem , az Ökokiskáté csak kézírással terjedjen, csak kinyomtatták a Kék Bolygóban!).

A NETirodalom szgépes népműfaj, demokratikus és cenzúramentes. (Csak a jó ízlést sértőket dobják ki a portálgazdák). Nyilvános panaszfal, e-lakossági fórum. Egy szgép mindig, vagy a szomszédban, ismerősnél, vagy a teleházban, iskolában elérhető. Mindenki szót kaphat, legfeljebb pár percre-másodpercre, hogy aztán elsüllyedjen az e-temetőben.

A e-művek klikkeléses népszavazással selejteződnek. (Habár a „klikkelés” mit Vorsicht zu genießen – óvatosan kóstolandó, e g y   klikkelt százszor? Csak klikkelt, de nem olvasott?) Ez egyfajta evolúció, természetes kiválogatódás, az erősebb (népszerűbb) él túl. Előfordulhat, hogy az értékes egybeesik a népszerűvel, de félő, hogy az igazán jó, vagy a túl kritikus alkotásokat is betemetik az e-temetőben, netán törlik és itt is a bulvár lesz az első helyen. (L. az OPeBaSzö vagy A sasadi tsz levele sorsát).

A NETirodalom demokratikus, mindenki egyenlő eséllyel indulhat. (Kivéve a jobb szgéppel, ügyes beíró technikával bírókat). Rögtönző, (csak a zsenik tudnak a kisujjukból jó műveket kirázni) ill. bemásoló. A hivatásos irodalmárok féltékenykedhetnek a konkurencia miatt, becsmérelhetik; a hatalom megpróbálja esetenként törölni, de hiába.

A NETirodalom nemcsak szépirodalom, lehet szakirodalom is. (Pl. az egész Wikipédia, vagy a Robinzon-ház, ami inkább túlélő kézikönyv, tovább írható, bővíthető, mintegy kollektív alkotás).

Az egész irodalom az e-irodalom felé tolódik, terjed az e-könyv, a könyvnyomtatás vesződséges és drága technikája miatt. Az Ökoinstitut Freiburg már 1995-ben nem nyomtatott. Sok folyóirat már csak e-formában jelenik meg. (Ettől az azonban még nem NETirodalom, hisz a szerkesztő beleszerkeszt.) Úgy tűnik, az e-irodalom pár évig az élre fog törni, ám a gazdasági- és energiaválsággal veszíteni fog a könyvvel szemben. Az írásjeles papír tartósabb, visszafejtésükhöz nem kell szerkezet, sem energia; viszont az e-hordozók érzékenyebbek, előbb tönkre mennek.

Így a NETirodalomra is pár év múlva az enyészet vár, úgy hullik majd a vízbe, mint az echte tiszavirág.

Addig is: ez egy izgalmas kísérlet és kaland!

2. MŰVELT NÉMET – MŰVELETLEN MAGYAR?

Kölnben a 80-as években a Volkshochschule (VHS, népfőiskola) az egyszerű melósok, háziasszonyok legnépszerűbb művelődési intézete volt, a számos más Bildungswerk mellett (Katholisches Bildungswerk, Melanchton Akademie). Jelképes 4 márkáért itt lehetett esténként nyelveket, főzést, táncokat, festészetet, demokráciát tanulni. A VHS vastag éves programfüzetében több ezer előadás, tanfolyam, kiállítás, kirándulás szerepelt. Egyetemista vegyésztársaimmal a VHS-nek nemcsak hallgatói, hanem később előadói is voltunk.(Tiszta ruha – piszkos patak, Krémkeverés házilag; Hidrogén, a jövő energiahordozója, Köln 2020) – sőt, mi magunk is alapítottunk egy ilyen intézményt: Öko-Bildungswerk Köln néven.

Magyarországon is a 70-es, 80-as években működtek művelődési házak, minden faluban kultúrotthon. Az újságárusoknál színvonalas folyóiratok sorakoztak: Filmkultúra, Új Írás, Nagyvilág, Ifjúsági Magazin – pár forintos áron. A régi rendszer adott a munkások művelődésére – vagy csak szeretett volna? Csak egy vékony értelmiségi réteg képezte magát? Ezek közül is egy része Nyugatra költözött?

A maradék aztán belevetette magát a pénzkeresésbe és a fogyasztásba, este pedig holtfáradtan zuhant bele tévéfotelébe – míg ez alatt a német esti iskolákat látogatott és művelődött?

Nem történhetett másképp: ez a sok millió megfáradt, egyszerű lélek nem csöppenhetett csak úgy ide hirtelen a Holdról!

De hiszen ahhoz, hogy ne legyek mocskos szájú, ne dobjam el a csikket, ne vegyem el a másét, ne lökjem félre embertársamat - mindehhez nemhogy műveltség, de Biblia sem kell!

Kell viszont a hét főbűn: kevélység (superbia), kapzsiság (avaritia), bujaság (luxuria), harag (ira), torkosság (gula), irígység (invidia), restség (acedia).

3.A TÍZPARANCSOLAT ÉS AMI BELŐLE MEGMARADT

1. Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj.
2. Isten nevét hiába ne vedd.
3. Az Úr napját szenteld meg.
4. Atyádat és Anyádat tiszteld.
5. Ne ölj.
6. Ne paráználkodj.
7. Ne lopj.
8. Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy.
9. Felebarátod házastársát meg ne kívánd.
10. Mások tulajdonát ne kívánd.

Ez a mai katolikus verzió. Az evangélikusok megpróbálták hűbben idézni Mózest (2Móz 20.2), hogy ebben is eltérjenek, ám inkább csak összekuszálták: a 6. Ne paráználkodj helyett Ne törj házasságot, a 8. Ne hazudj helyett az eredeti Ne tégy hamis tanúbizonyságot került, a mózesi 9. parancsolatból pedig szintén kettőt csináltak, hogy ki legyen a tíz. De száz is lehetett volna, a halotti, házassági, étkezési ruházati szabályoknak se szeri se száma, rabbi lehetett a talpán, aki mindet fejben tartotta. A nagyobb horderejűeket azért jó volt kiemelni, ezek megszegése halálbüntetéssel járt. (Ha ma is így lenne, ugyancsak megritkulna a nép).

Mózes világa

Ha belegondolunk, milyen állati küzdelem folyt a túlélésért Kr. e. 900-ban, nem lepődünk meg az emberáldozaton (Fiaid elsőszülöttét nekem add, 2Móz 22.29), sem a kannibalizmuson (Add ide a te fiadat, hadd együk meg őt ma, az én fiamat meg holnap esszük meg, 2Kir 6.28).

Napjainkban az emberevés lekerült az étlapról, de fenn maradt a tízparancsolat, amely ősi sebeit ma is hordozza: A Ne ölj csak nemzetségbeliekre vonatkozott, ott is csak a szabadokra, a rabszolgát lehetett ütni-verni, meggyalázni, eladni – nem szólva az ellenségről. (Egy rabszolganő megerőszakolása egy kos áldozatába került). Ellenség az volt, akire rámondták. Izráel és Júda hadakozásakor Kr.e. 930-ban hol ez, hol az. A Ne ölj után nem is kell sokat lapoznunk, hogy ezt olvassuk: Mindenestől veszítsd ki őket (5Móz 7.2), Hányd kard élére annak a városnak lakosait (5Móz 13.15).

Így a Ne ölj parancsolatban a Ne törlése végig vonul az egész történelmen: kezdve Mózes hatalmi harcaitól, a keresztes- és vallásháborúkon át, az ágyúk megáldásáig a II. világháborúban ill. a mai dzsihádig. Mózest még értem: ha kenyérrel dobtak volna vissza, mára írmagja sem marad Izráel fiainak – de az atombombát?

Míg az apróbb szertartási, életviteli előírásokat szigorúan betartották, amint azonban egy mózesi intelem hatalmi és gazdasági érdekeket sértett, szemrebbenés nélkül szegték meg azokat.

Így az egész Ószövetség nagyobbjára másról sem szól, mint „Siess zsákmányra és gyorsan prédára” (Ésa 8.1).

Ám képzeljük el, mi lett volna, ha a tízparancsolat se lett volna!

Jézus világa

Az Újszövetség nem sorolja föl Mózes tíz parancsolatát, de Jézus a Hegyibeszédben (Máté 5.28) felidéz néhányat (Ne ölj, Ne paráználkodj, Ne esküdj hamisan) – hogy rátegyen még egy lapáttal. Nemcsak ölnöd nem szabad, de haragudnod sem; valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott; se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé.

Amiért azonban Jézus a megkövezést is kockáztatta, az a szemet-szemért, fogat-fogért mózesi törvény teljes átfordítása: szeressétek ellenségeiteket! Ez akkor is óriási vállalkozás, ha a Tizenkét pátriárka végrendeletei és más írások hasonlót már megelőlegeztek. Ám amíg a mártír őskeresztények így is tettek és áldásukat adták gyilkosaikra, ez a parancsolat is igen gyorsan a „hirdetni, de be nem tartani” kategóriába száműzettetett: a keresztények, mihelyt intézményesedtek és hatalomra tettek szert, egymást kezdték öldökölni hitvitáik okán. (Lásd kezdetnek a katolikus-ariánus viszályt Constantinus alatt 335-ben). Aki a tízparancsolatra próbált hivatkozni, annak kivágták a nyelvét. Szent István pedig, a megtérést gyorsítandó, a hagyományápoló fél országát karóba húzatta.

A Faragott képet ne imádj sem bizonyult tartósnak, ennél az egynél mondhatjuk, hála istennek. Ma szegényebbek lennénk a csodálatos művészi alkotások sokaságának, amik a templomokban láthatók.

A kamat

A kamatszedés, az emberiség ősi problémája ma jobban kísért, mint valaha. Ha nem az atombomba, hát a kamat szegi nyakunkat. (Kiadásaink, adózásunk tetemes része kamattörlesztésre megy).

„A te atyádfiától ne végy kamatot” (5Móz 23.19) már Mózes idejében gumiparagrafus volt, idegenre nem vonatkozott, de hát ki számított idegennek?

Habár Jézus az Újszövetségben nem szereti a kufárokat, vámszedőket, pénzváltókat - a kamatot ő is jóvá hagyja. „Ott is aratsz, ahol nem vetettél” (Máté 25.14) áll a tálentum-példabeszédben, mint a kamatszedés igazságtalanságának pontos meghatározása. Hiába próbálják mentegetni a bibliamagyarázók a nem éppen keresztényi hozzáállást (tálentum = tehetség, hit, jóakarat), Jézus nem lesz sem kamatreformer, sem rabszolga-fölszabadító.

Miért éppen tíz?

Ezt kérdezhette I. Gergely pápa is Kr.e. 600-ban, amikor megfogalmazta a 7 főbűnt, mintegy a tízparancsolat kiegészítéseképpen:

1. Kevélység (superbia)         4. Harag (ira)             7. Restség (acedia)

2. Kapzsiság (avataria)         5. Torkosság (gula)

3. Bujaság (luxuria)               6. Írigység (invidia)

Ma már sem a tízparancsolatról, sem a hét főbűnről nem beszél senki. (Még misén sem). Elavultak, elkoptak, nagyrészüket átvette a polgári büntető törvénykönyv. Vagy a politika átértelmezte: Ne lopj…sokat. Mindent szabad, csak ne fogjanak meg.

Nemrégiben, amikor egy túlbuzgó oktatásreformer az etikatanárok jellemrajzát fogalmazta meg, minden megvetendő vonást fölsorolt, csupán kettőt felejtett ki: ne hazudjon, ne lopjon. Vajon miért? Egy régi viccben a tanár megkérdezi: - Ha a tízparancsolatból egyet megszegünk, mi lesz? - Marad kilenc! - vágja rá a diák.

Többen új, a mai világban aktuális tízparancsolatokat fogalmaznak meg: Tilos drogokat gyártani, terjeszteni, fogyasztani, gyermekeket sérelmezni, környezetet szennyezni, génpiszkálni, nyereségvágyból a szegények kárán meggazdagodni.

Az emberiséget fenyegető 33 kockázati tényezőből - ha átrostáljuk, láthatjuk, egyik a másikból ered – a végén csak egy marad: az emberi gyarlóság.

Ez pedig mennyit változott az utóbbi kétezer évben?

4. GÖBEKLI TEPE: KULTÚRÁNK KEZDETE, 12 000 ÉVES

1994-ben a török-szíriai határnál fordította ki egy paraszt ekéje az első T-obeliszket.

Mintegy 20 szobrot föltártak, de még 100 van a földben. A kör alakba állított, több tonnás mészkő oszlopokról kiderült, egy kőkorszak végi szentély, az emberiség első temploma, elemei!

Itt született a vallás, az istenhit, az emberi kultúra. A Göbekli Tepe („hegy köldökkel”) leletei 6-7 ezer évvel idősebbek a piramisoknál és a Stone Henge-nél.

A kőkorszaki primitív nomád vadember nyers húst evő, üvöltöző képét korrigálni kellett: Göbekli Tepe építői egy jól szervezett, fejlett társadalom tagjai voltak. Legkevesebb 500 ember volt képes a súlyos oszlopokat kifaragni, szállítani, fölállítani - mindezt fémszerszámok, kerék, kötél nélkül! Csupán fa- és kovakő eszközeik voltak, a szobrokat több száz méterről húzták, szánokon csúsztatták, fagerendákon görgették a szentély helyére. Ott földhalomba lyukat ástak, bele billentették az oszlopokat , majd a földet elhányták. Munkamegosztás, hierarchia, kommunikáció, tervezés alakult ki: voltak kőfaragók, szobrászok, katonák, ellátók és legfelül egy parancsoló papság vagy vezér.

Vitatott, földművelők voltak-e, ugyanis a környéken semmi jele településnek vagy földművelésnek, ám a szentély megépítése csak egy letelepült életforma mellett volt lehetséges. Ekkora építkezést nem lehetett vadak után vándorolva végbevinni. A 100 km-re fekvő Wadi Faynan 11 600 éves település. A közeli Karacadag hegyen megtalálták annak az ősgabonának a nyomait, amelytől több mai kultúrgabona ered. Az 500 ember etetését nem bízhatták a véletlenre: nyilván voltak szárított hús és gabonatárolóik. Állatbőrt cseréltek gabonára. Hónapokra biztos táplálékforrásra volt szükségük. Időjárástól, vadállatoktól, ellenséges törzsektől kellett megvédeni magukat. A gabona kicsírázott: tehát el is lehet vetni, Göbekli Tepe és a gabonatermesztés föltételezte egymást. A vetést meg kellett óvni a vadállatoktól. Ugyanúgy a vallás és a társadalomszervezés egymást erősítette.

A kőkorszaki ember mindentől rettegett: vadállatoktól, viharoktól, villámlástól, földrengéstől, vulkántól. Magyarázatot keresett, oltalmazó apát, felsőbb lényt – istent. Formát adtak a gonosz szellemeknek, így azok láthatóvá váltak, kevésbé félelmetesek, legyőzhetők lettek. Aki hitt a gondviselésben, teljhatalmú lényben erősebb, bátrabb lett és nyert a túlélési versenyben. A felsőbb lényeket először csak egyszerűbb, kisebb tárgyakon ábrázolták, barlangfalra rajzolták. A willendorfi Vénusz 25 000 éves. Ezer évek telnek el, míg eljutnak a gigantikus Göbekli Tepéhez. Az urfai Zeusz 11 000 éves.

A szobrok arc nélküliek, ezért vélhetően istenszobrok. Az állatdomborművek a csillagképeknek felelnek meg: a csillagászat is itt születik. Kimérák állatbőrbe bújt sámánokra emlékeztetnek.

Köbekli Tepe és környéke föltárása még évekig folyik és egyre több bizonyosság lesz ezen 12 000 éves lelet szerepét illetőleg.

5. ÖT JÖVŐ-SZCENÁRIÓ

1. 10 ÉV IDŐNYERESÉG

Mivel a teljes összeomlástól tartanak, amikor mindenük elveszik, a milliárdosok, spekulánsok, bankok lemondanak a nemzetállamok iránti követeléseikről - leírják pénzeiket. Minél több zavargás, annál több leírás, évről-évre. Az EU nagyvárosaiban heves tüntetések, nap mint nap, ám a rendőrség ura a helyzetnek. „Húzd meg – ereszd meg”: a kormány pattanásig engedi feszülni a helyzetet, aztán enged és ezzel időt nyer. Megszorít, de újabb hiteleket vesz föl, ezzel segélyeket, állami munkahelyeket oszt. A normálpolgár nem repül többé Mallorcára, de megmarad a tévéje és a söre. Az EU időt nyer, de Párizs, London, Berlin utcáin állóháború – mint Izraelben.

2. OKTÓBERI FORRADALOM 2.0

Szélsőséges balos párt jut hatalomra választásokon vagy puccsal. Tervgazdaságot vezet be, államosít, kisajátít, jövedelmet, vagyont korlátoz. Egy szelídített kommunizmus á la Chavez. Jólét és szabadság visszavéve, de mindenkinek lesz munkája, lakása. Az EU szétesik, a határokat ismét lezárják. Az ország kiválik a világgazdaságból, elszigetelődik. A fogyasztás drasztikusan csökken, az ország megpróbál saját forrásaiból megélni. A szénbányákat ismét megnyitják, igás állatok és emberi erő kerül ismét bevetésre. Riksák, kerékpárok, kordék szolgálnak szállítóeszközül. A tömegek azonban már belekóstoltak egy másmilyen életbe: hamarosan ismét napirenden a lázadások, emigráció, szabotázs – a rendszer nem lesz hosszú életű.

3. BARBARIZMUS-ARMAGEDDON

Egyszerre lép föl több szerencsétlen körülmény, amit a rendszer már kivédeni képtelen: szélsőséges pártok uralma, tőzsdekrach, klímaátcsapás. A kamatígéret be nem váltása, az e-pénzek inflációja, a nyersanyagdrágulás pánikot vált ki: mindenki a pénzét egyszerre akarja árura cserélni. Aszály és tornádó elpusztítja a termést, áradások és viharok bénítják meg a gazdaságot. Az olaj-, nyersanyag- és élelemárak az égbe szöknek. A mértéktelen fogyasztás visszaüt. Az autógyárak bezárnak, mert az autók eladhatatlanok a drága benzin miatt. Tömegek kerülnek utcára, ezúttal jóval többen és jóval elszántabban. Szegénylázadás tör ki: luxusautókat, kirakatokat törnek össze, fosztogatnak, rabolnak. Pest megindul a budai villák felé. Kihirdetik a rendkívüli állapotot, de a katonaság sem tudja megfékezni az óriási tömegeket, melyek úgy hiszik, nincs mit veszteniük. A felkelés átcsap a határokon. Európa lángokban. Káosz és pusztítás, éhség és járványok - ez Armageddon. Fegyveres bandák harcolnak a maradék tartalékokért, míg azokat is fölélik. Utána síri csend - csak patkányok, macskák és kóbor kutyák. A szerencséjüknek köszönve él túl néhány fölkészült és edzett csoport, akik a hegyekbe, erdőkbe menekültek. Várnak, hogy újra kezdhessék.

4. MAGYARORSZÁG: MILOSEVITY-SZENÁRIÓ

Az elégedetlenség nő a munkanélküliség, az árdrágulás, az adóemelések, a bevándorlások miatt. Szélsőséges nacionalista politikusok ismét jólétet, gazdagságot ígérnek. A szavazók hisznek nekik. Szélső jobb erők kerülnek hatalomra. Parancsuralmi rendszert vezetnek be, államosítanak; külföldi cégeket, más nemzetiségűeket kisajátítanak; kisebbségeket, demokratákat gettókba zárnak vagy kitoloncolnak. Házakat és földet visszaosztanak a szegényeknek, állami munkahelyeket létesítenek, fegyverkeznek. Háborút kezdenek Szlovákia és Románia ellen területek visszaszerzéséért. Az ország elszigetelődik, a tartalékok hónapokon belül elfogynak, szükségállapot lép föl, de a katonaság tovább harcol. Végül az országot, mint Szerbiát, lebombázzák és békére kényszerítik.

5. VISSZAHÚZÓDÁS A RÉGIÓKBA   

A források kimerülése világszerte, a gazdasági pangás, a klímaátcsapás életmód-változtatást kényszerít ki. A kormánynak sikerül a lakosságot ésszerű fogyasztásra rábírni, nagyban csökken a pazarlás és a létalapok fölélése. A visszaesés lassan jön, így van idő átállni egy ésszerű, józan életmódra. Minden városi építkezés (épület, metró, híd) értelmét veszti, mert egy ház 100 éves életében lakóinak ellátása megszakad. Távvezetékek (gáz, olaj, tel.) építése téves: felrobbantják. Olaj szállítása csakis katonai konvojjal lesz lehetséges. A távutazás megszűnik: nincs üzemanyag, sem cél, sem biztonság.. Az esztelen anyag- és személyszállítás megszűnik. Vége a világkereskedelemnek és a globalizációnak. Az élet visszahúzódik mentsváraiba: a régiókba. Itt régiópénz lesz a fizetőeszköz, ill. visszatér a bartel és cserekereskedelem: élelmet olajért, szolgáltatást szerszámért. Kisvasutak vezetnek a városokból a vidékre. Az ország ismét egyenletesen belakott. Új közösségek alakulnak, az élet olcsóbb és emberibb lesz. Mindenkinek lesz munkája: műveli a kertjét, építi a házát. Visszatérnek az igás állatok, az emberi erők. Az emberek nem fitnessz-centerekben edzenek, hanem zsákolással és pedálos generátorral. Az új technikákat (LED-világítás, napelemek) kombinálják a hagyományosokkal. Mielőtt az óriásgyárakat bezárják, örökéletű gépek gyártanak, kopó alkatrészek tartalékolásával. A maradék energiahordozókat és nyersanyagokat csak állam- és életvédelmi célokra tartalékolják.

A teljes Netirodalom című írás itt letölthető.