DEUTSCHLAND 2037-BEN

Erről kérdeztük a Linz-i Ars Electronica Futurelab jövőkutatót. Elképzeltük, hogy az emberiség jövője nagyszerű lehet: a digitalizált egészségügynek köszönve sokkal egészségesebben, sokkal tovább élünk majd, a mesterséges intelligencia (MI) leveszi vállunkról a terhes házi és a szakmai munkákat. És ha szeretnénk, kalandutazásokat tehetünk virtuális világokban.

De mindez tényleg valóra válhat? Hogy fog kinézni egy hétköznapunk a jövőben? Hogy ezt megtudjuk, követjük a 25 éves Miát, 2037 egy tipikus hétköznapján. Ez kifejezetten egy optimista jövőszcenárió, mely nem kényszerűen a legreálisabb változat. Mert másképp is jöhet, pl. ha az adatvédelemmel problémák lesznek. Mégis látni akarjuk, mit hozhat a jövő egy olyan ipari államnak, mint Németország. Ez semmiképp puszta fantáziálás, hanem a kutatás mai állását veszi kiindulásnak, a már alkalmazott technikákat hosszabbítjuk meg a jövőbe.

1.fejezet

Mindennapi segítség

„Jó reggelt, Mia, jó éjszakád volt!” - mondja egy hang halkan a a mennyezeti hangszóróból. Mia kinyitja a szemét. A rolók automatikusan fölhúzódnak, napfény jön be a hálószobába. Ben mindenről gondoskodik. Mia szeret felébredni az ő hangjára és a napsugarakra. Ben nagyon sokat tud Miáról, mert szinte mindig vele van. Ben egy MI, egy mesterséges intelligencia, a felhőben él és Mia sok háztartási gépével van hálózatba kötve. A karkötő is, amit Mia szinte egész nap hord, integrálva van a szgépbe – felügyeli Mia alvását. „Mia, a pulzusod olyan nyugodt volt, mint már régen nem, kitűnően aludtál!” - mondja Ben. Mia kialudva érzi magát. Ben sosem ébresztené mélyálmából, ehhez elég okos. Megvárja, míg Mia egy alvásszakaszon túl lesz. Kivéve, ha Mia naptárja egy korai felkelést ír elő. Ezt Ben tudja és akkor korábban húzza föl a rolókat. Vígaszul később egy különlegesen erős kávét készít neki.

Sok minden, amit Mia kora reggel megkap, már ma is lehetséges – csupán még nem terjedt el tömegesen ebben a kombinációban. „2030-ra átlagos lesz, hogy mindenkit egy ilyen Ben, egy MI kísérjen és támogasson.” mondja Christopher Lindinger, jövőkutató Linz-ben. A Siri (Apple) és az Alexa (Amazon) már ma is ilyen személyre szabott asszisztens előhírnöke. Ám ezek még keveset tudnak és csak egy gépre vannak rákötve. „A vízió, hogy egy szgép az emberi teljesítményt túlszárnyalja, nem várható el, viszont az ilyen rendszerek nagyon jól szakosodhatnak egy cselekvésre, pl. nagyon sok adatot nagyon rövid idő alatt képesek egybevetni. (Lindinger) 2030-ban már nem fognak szgépekre hasonlítani. Minden tárgyban, minden ruhadarabban, minden falban lesz egy beépített csip - az internetre rákötve. A MI egyrészt szenzorokkal a készülékek adatait gyűjti és ezeket hasznosítja számunkra, másrészt a gépeinket irányítja. Ezt az elvet ma a dolgok internetjének nevezzük. Ezen kütyük száma már 2020-ban 50 mrd, tehát átlag 7 darab lesz fejenként.

2. fejezet

Élet az adat-tengerben

Az adathalmaz már most óriási és hatványosan nő. Lindinger: „Az adatvédelem és az adatbiztonság a jövő MI rendszereiben központi designkomponensek kell, hogy legyenek. Magát a MI-t beszéddel kezeljük. Ahelyett, hogy anonim robotokkal kommunikálnánk, a MI-vel inkább barátként fogunk beszélni. Mia kiszalad a fürdőszobába. Mihelyt belép, a világítás bekapcsol. Letusol, ezután tükörbe néz. A tükör keretén megérint egy gombot, erre a tükör képernyő lesz, melyen képek és jelek jelennek meg. Mia egy mozdulattal félretolja egy barátnője videóüzenetét, egy másik mozdulattal előhívja a nap legfontosabb híreit. Mellettük kivetítve Mia egészség-grafikonjai. Mia csodálatosan érzi magát. Ezt mondják az adatok, melyeket a kis csuklókészülék és a pizsamacsipje önműködően fölvettek. 4 hét múlva időpontja van egy háziorvosnál. „Továbbítsam az EKG-adataid az orvosnak?” kérdi Ben a tükörhangszóróból. Igen, az jó lesz. Az orvos gyorsabban végez, ha előbb a paramétereket megnézte. Mia csuklópántja szívritmusát is méri, Ben azt is továbbítja az orvosnak.

Ahogy Ben Mia testét ellenőrzi, a közeli jövőben már mindenki számára alapszolgáltatás lesz. A jövőkutatók azzal számolnak, hogy 2025-től szenzorok a ruháinkban, a bőrünkben, használati tárgyainkban minden életfunkciónkat regisztrálják. Ezeket az intelligens rendszerek, mint most Ben, kiértékelik és diagnózist alakítanak ki. Mindez jelentősen növeli életéveink számát. A smartphon-ok már ma sok készüléket helyettesítenek az orvosi rendelőkben. „Orvosok diagnózis-munkáját MI-k veszik át, mert a digitális egészségi rendszerek jobbak és olcsóbbak lesznek.” - mondja Maria Pfeifer, a Futurelab munkatársa. A MI-k az eltéréseket azonnal millió betegadatokkal és folyamatokkal hasonlíthatják össze, egy sokkal nagyobb információbázissal, mint amennyit egy orvos emlékezetében tárolhat.

Egészség-app-ok áttörés előtt

„Mely egészség-alkalmazásokat használja már az okostelefonján ill. melyeket tervezi használni?” Egy tanulmány szerint egy computer-algoritmus már most képes szívbetegségeket biztosabban előrejelezni, mint egy orvos. „Az orvosok ezzel szemben tevékenységüket jobban a szociális szempontokra helyezhetik át”, mondja Pfeifer. Ám sok ember irtózik a digitális medicina gondolatától. Hol tárolja a beteg összes egészségi adatait? Mi történik, ha egy hekker hozzáfér és tovább adja ezeket a rettentő érzékeny információkat? Ezek a kérdések még nem tisztázottak. Az új digitális egészségügy csak akkor működhet, ha a beteg hozzáférhet saját adataihoz és maga döntheti el, kinek adja tovább. (Pfeifer)

3. fejezet

Táplálkozás a jövőben

Amikor Mia a konyhába lép, érzi a friss tükörtojás szagát. (És a tojást is a Ben tojja? RS19V29). Reggelije kész, tálalva egy tányéron. Mindezt a hűtő és a konyhagépek készítették el neki. Hozzáadták, ami kell és egy serpenyőben megsütötték a tojást. Az ebéd szintén kész van már, berakva egy To-Go-Box-ba, marhasült, sejtkultúrából. A műhúst bioreaktorokban tenyésztették. Mia szeret fehérjedús húst enni, melyet labor termel. Ezért nem kell állatokat ölni, nagyon ízletes és a környezetet is kíméli. (És a himnuszt is elfütyüli?RS19VI12) Mia már évek óta nem jár bevásárolni, ezt a hűtője elrendezi, ill. Ben, aki a háttérből az állományokat és a megrendeléseket koordinálja. Ha egy élelmiszer kifogyóban van, a beépített mérlegek észreveszik és a szupermarket kap egy online-megrendelést. Mia föladata csak annyi, hogy a leszállított árut a házi To-Go-Box-ba berakja. Ritkán romlik meg valami, mert a hűtőjében a környezet-tudatos „zéró-hulladék” mód van beállítva. Így a rendelt mennyiségek a fogyasztáshoz igazodnak.

2037-ig nagyon meg fog változni, hogy mit fogunk enni és azt hogyan fogjuk előkészíteni. Hogy valaki a reggelijét automatákkal készítteti el, egyáltalán nem a jövő zenéje. Okos-hűtőszekrényt ma már szinte minden gyártó kínál – ha ma még a normál háztartásoknak túl drágák is. Szkenneléssel számon tartják a benne elhelyezett áruk lejárási időpontjait. Kapcsolatban állnak a bevásárló portálokkal, melyek fölveszik az élelem-megrendeléseket. Előszeretettel választhatjuk ezeket az önműködő beszerzési módokat, anélkül, hogy mi magunk aktívak kellene, hogy legyünk. De mindez nem lesz unalmas, ha a gép mindig csak az elfogyasztott élelmet rendeli meg újra és újra? Aligha. A változatos étrendet egy algoritmus szintén meg tudja tanulni, mint pl. „szeretnék mindig elegendő zabpelyhet és almát kapni és egy ilyen étrendhez kérek hozzávalót, amit még sosem főztem.” Mia ebéde, egy steak marhahúsból, 2030-ra nagy valószínűséggel lehetővé válik. „Már ma sok start up foglalkozik sejtkultúrás húsgyártással. Élőállat sejtjei nagy bioreaktorokban nőnek, izom és zsír lesz belőlük. 2016-ban mutatott be egy US-cég sejtkultúra-húsgolyócskákat. 90%-kal kevesebb víz- és talaj-forrásokat vett igénybe, mint a szokványos hús. Ám ezek a termékek még túl drágák: az első labor-hamburger 330 000 $-ba került. A következő évtizedekben azonban az árak zuhanni fognak, olcsóbbak lesznek, mint a hagyományos hús-hamburger. Legkésőbb tehát akkor tör be a mű-hamburger a piacra.

4.fejezet

Mobilitás a jövőben

Mia ablakán át toronyházakat lát, melyeket széles balkonszalagok ölelnek át, azokon zöldség, cserjék, virágok nőnek. Mia kilép lakásából és gyalog a jármű-megállóhoz megy. A széles utcán egyik zöld park éri a másikat. Emlékszik rá, hogy gyerekkorában ez másképp volt: számtalan autó torlaszolta el az utcákat. Ma már ez emberek önvezető elektroautókkal közlekednek. Az utcákon sok hely van a gyalogosoknak és a zöld felületeknek. A megállóhoz érve beszáll egy liftbe és lemegy egy gyorsvonathoz, ami elviszi az irodájához. Félúton egy másik vonatra száll át. Már évek óta egy vonal sincs dugig.

Már ma fulladoznak a megacity-k a tömegközlekedéstől. Szingapúr, London, Tokió közlekedés-infrastruktúrája összeomlás előtt áll. Mobilitás- és városfejlesztők ezért teljesen új koncepciókat dolgoznak ki a jövőre. A londoni metrótervezők pl. olyan szupervonatokat eszeltek ki, melyeknél menet közben lehet átszállni. Ezek a kocsik haladás közben köthetők úgy össze, hogy az utasok egyikből átsétálhatnak a másikba. (Bp. közközlekedése részleteiben szinte ideális – csak az egész elhibázott: a túlélést az egyenletesen belakott vidék biztosíthatja, a kisvárosokban csak egy bicikli kell.RS19V29) Ez idő- és pénzmegtakarítás. A városok kevesebb állomással beérik és az utasok nem álldogálnak a zsúfolt megállókban. Lindinger: „Az ilyen megoldások szükségessége és a technikai fejlődés mutatja, hogy ilyen rendszerek már a 2030-as években megvalósulhatnak. Ezenkívül hamarosan autonóm villanybuszok és gépkocsik fogják a belvárosok autóit leváltani, mert a szgépes rendszerek az autókat biztonságosabban vezetik, mint az emberek. „Ha ez a szcenárió megvalósul, a városok újrazöldítése is sikerül, több hely lesz a gyalogosoknak és a kerékpározóknak” (Lindinger).

5. fejezet

Munkahely 2037-ben

Mia egy súlyosan megrakott kamiont vezet a város utcáin. Cél: az ipari park egyik gyárcsarnoka. Mia nincs a járműben, ettől több km-re egy logisztikai központ vezető szimulátorában ül és onnét irányítja a teherautót. Ő „Human-Takeover-Truckerin” Amikor az önvezető tefuk az autópályát elhagyják és behajtanak a városba, már külső segítséggel haladnak, a komplikált útvonal miatt. Mia egy szgép segítségével átveszi a kamion vezetését és célba irányítja. Mia csak 4 órát dolgozik naponta, mellette átképzi magát, mint a virtuális terek belső építésze. A munkakutatók meghaladottnak tartják, hogy egész évben csak egy szakmában dolgozunk, amely meghatározza identitásunkat. A technológiai haladás mindig gondoskodni fog arról, hogy a munkafajok változzanak vagy teljes mértékben megszűnjenek. „Az embereknek egy életen át tartó kiképzési folyamatra kell fölkészülniük.” (Pfeifer). A technológia fejlődése az egész népgazdaság produktivitását emeli. Az emberek összességében kevesebbet fognak dolgozni. És idejüket továbbképzésre ill. önkéntességre fogják fordítani. Ez azonban kevésbé optimista szcenárióknál a munkanélküliség tömeges növekedését is jelentheti, mert a robotok sok munkát átvesznek. Egy teljesen új munkapiaci rendszer alakulna ki, ahol a bérmunka fölöslegessé válik és sok embert a föltétel nélküli alapjövedelem lát el. Mia foglalkozása egy új munkaforma példája. Az önvezető teherautók hamarosan itt lesznek, sok gyártó ezen dolgozik. Emberi sofőrök ekkor már csak az ún. Last-Mile-Delivery-rendszernél kapnak munkát, tehát olyan városi utcákon, ahol az önvezetés nem lehetséges. Ám ezek a melók is egyszer megszűnnek. Néhány évtized után a technika olyan fejlett lesz, hogy a járművek egész útjukat önvezetéssel teszik meg.

6. fejezet

Szabadidő 2037-ben

Mia estéit barátaival tölti el, ülnek a nappaliban egy kanapén és expedícióra készülnek. Cél: a Mars. Az utazáshoz sem űrkompra, sem űrhajós öltözékre nincs szükségük. Maradhatnak kényelmesen a heverőn, csupán aktív kontaktlencséjüket kell fölhelyezniük. Szemeik előtt rögvest megjelennek a virtuális terek és világok. Virtuális reality-lencséjükkel Mia és barátai sétálhatnak a messzi bolygón, megnézhetik a Mars-bázist és egy terepjárón furikázhatnak a dűnéken. A csoportot egy virtuális tourguide kíséri és izgalmas Mars-történeteket mesél. A jövő virtuális világában egy messzi utazás többé nem távolság kérdése. „Már 5-10 év múlva lehetséges lesz virtuális szabadságra menni.” (Lindinger). Ekkor jelennek meg az első aktív kontaktlencsék a piacon – határtalan fölbontással. A felhasználó veszi meg és használja, élethű képeket hív elő, melyek többé nem különböztethetők meg a valóságtól. Ilyen technikailag elfogadható virtuális reality-szemüvegek már ma is kaphatók, amikkel játékokban lehet részt venni. Ám ezek a nehézkes szemüvegek még nem tömegmédiumok. Sokan rosszul lesznek tőle, szakértők szerint a VR-játékok hasonló fejlesztési fokon vannak, mint a computer-játékok a 70-es években. Ez a fejlődés még a kezdetén tart. A jövőben a felhasználók lemerülhetnek tengeri mélységekbe, meglátogathatják a Taj Mahal-t. Ezeknél a virtuális sightseeing-eknél minden tökéletesen valódinak tűnik. „Olyan dolgokat élhetünk át, amire a reális életben nem mernénk vállalkozni, vagy világkultúrális emlékhelyeket közvetlen közelről szemlélhetünk meg. Néhány év múlva azt is elfelejtjük, hogy ez nem a valóságos élet.” (Pfeifer).

Ám mindez a felhasználó számára veszélyt is jelenthet. Emberek, akik a reális életben nem boldogulnak, ebben a virtuális világban csapdába eshetnek és függővé válhatnak. Egyáltalán nem világos, hogy mi emberek hogyan fogunk ezzel bánni, amikor a reális és a virtuális élet közötti határok elmosódnak. „Csak remélhetem, hogy az emberek, úgy mint más médiumoknál, - irodalom, film, közösségi felületek – a virtuális világnál is képesek lesznek fikció és valóság között különbséget tenni.”

Epilógus

Mia hétköznapjai mutatják, hogy jövőbeni életünk sokkal egyszerűbb lesz, a szgépre rákötött gépek elvégzik helyettünk a fáradságos házi munkákat, ezért több időnk marad az igazán fontos dolgokra, barátokra, családra. Továbbá a MI még jobban egyszerűsíti hétköznapjainkat, támogat bennünket, segít megőrizni egészségünket. Az olyan találmányoknak köszönve, mint az in-vitro-hús és az autonóm járművek a világ zöldebb, fenntarthatóbb és szebb lesz. Kevesebbet kell dolgoznunk, azt is stresszmentesen, ha a technológiai haladást értelmesen használjuk föl. Hogy ez így lesz-e, az persze kérdés. Hogy 2037-re mi lesz ténylegesen a realitás, a társadalom, a politika és a gazdaság döntéseitől függ. A kutatás mai álláspontja mutatja, elég okunk van remélni, hogy izgalmas és szép jövő felé haladunk.

DER SPIEGEL, 2017. DEC. 25. Wie wir 2037 leben werden

VÉGE, VÉGE, VÉGE MINDENNEK,

VÉGE A JÓ KEDVÜNKNEK!