A BETEGEK NAGYON GYORSAN ELCSENDESEDNEK Egy ápolónő a lélegeztetésről 

Svenja Vögeli (30) nyolc éve dolgozik egy bajor intenzív osztályon.

SPIEGEL: Milyen az állapota egy covid-páciensnek, mikor az intenzívre kerül?

Vögeli: Előtte nagyon gyorsan, nagyon rossz állapotba került. Erős légszomja van, de ezt többnyire nem kíséri nyugtalanság, félelem vagy pánik. Gyorsan csendesek lesznek. Olyan, mintha a tüdejükben egyszerűen nem történne gázcsere.

Sp: Ekkor mi az eljárás?

V: Azonnali intubáció, tehát mesterséges légzés. Más betegeknél, akik szintén nehezen lélegeznek és állapotuk romlik, még van egy kis idő. Ez a legnagyobb különbség.

Sp: Hogyan készülnek erre föl?

V: A covid-betegeknek előkészített szobákban készen áll egy kipróbált lélegeztető gép, a szükséges csövekkel, továbbá gyógyszerkészlet, katéter be- és kivezetésre. Utóbbit akkor készítjük elő, ha már ott a beteg és valóban intubálni kell.

Sp: Az Önök osztálya most mennyire megterhelt?

V: A 16 ágyból aktuálisan 12 foglalt, de vannak még tartalék lélegeztető gépeink is.

Sp: Tekintettel mindezekre, Ön föloldaná a vészhelyzetet?

V: Semmiképp. Túl korai lenne, azért is, mert a betegség nem fogható meg. Keveset tudunk, a lefolyások igen elérőek. Volt egy betegünk, aki 90 éves anyjánál fertőződött meg, aki kezdettől fogva a normálosztályon volt. 30 évvel fiatalabb lánya olyan beteg lett, hogy gépre kellett kapcsolni az intenzív osztályon.

Sp: Ha hoznak egy beteget az intenzívre, hogyan fognak hozzá?

V: Először monitoringre kerül, kivetítjük vérnyomását és pulzusát. Utána többnyire jön az intubáció. Végül „bekábelezzük”, kap egy központi vénakatétert, amin keresztül állapot-stabilizáló gyógyszereket kaphat. És csinálunk még egy tüdőröntgent is.

Sp: A beteg ebből mennyit vesz észre?

V: Még jön egy fejbólintás vagy fejrázás. Természetesen elmagyarázzuk neki, milyen kezelést kap. Elmondjuk, hogy most lefektetjük aludni, és géppel segítjük a légzését, hogy a tüdő gyógyulhasson. A legtöbbje bólint és hálás, hogy segítünk. Igazán nemet mondani ebben az állapotban már nem tudnak, ha akarnának sem.

Sp: Mennyire fontos a lelki támogatás ebben a helyzetben?

V: Ez az ápolás egyik legfontosabb feladata. Az orvos még egyszer beszél a pácienssel vagy telefonál a hozzátartozókkal. Ezekben a percekben nem hagyjuk egyedül a beteget, elmondjuk ismét, egyszerű szavakkal, a kezelést vagy csak egyszerűen fogjuk a kezét. Ha a mesterséges lélegeztetéskor mélyálomba merülnek, akkor is beszélünk hozzájuk. Pl. szólunk, ha bejövünk a szobába, vagy kimegyünk, vagy ha testhelyzetét változtatjuk. Sosem tudható, mennyi jut el a tudatalattijukhoz.

Sp: Reagálnak a betegek?

V: Néha kissé emelkedik a vérnyomásuk vagy a pulzusuk. De a covid-betegek erősen le vannak szedálva, hogy elviselhessék a lélegeztető csövet és az előírt hasrafekvést.

Sp: A hasra fektetés mért jó?

V: A cél a tüdő vérkeringésének és légáramlásának megkönnyítése, ezzel erősödik a légcsere. Minden más tüdőelégtelenségnél is ugyanígy járunk el.

Sp: Mit jelent az olyan páciens ápolása, aki gépre kerül?

V: Kezdetben óránként csinálunk vérgáz-analízist, adott esetben változtatjuk a légnyomást, a légzésritmust és az oxigéntartalmat. Ezenkívül gyógyszereket adunk be, mosdatjuk és gondozzuk a pácienst, időnként elforgatjuk, hogy elkerüljük a fölfekvést. Egy műszak alatt szem-, orr- és szájápolást is végzünk, a lélegeztető csövet átrakjuk a másik szájszegletbe. És természetesen figyeljük az értékeket a kijelzőn; pulzusát, vérnyomását, oxigén-telítettségét. Szolgálat előtt beállítjuk a riasztási határokat, hogy időben értesüljünk, ha az értékek romlanak, vagy ha a beteg elkezd rálélegezni.

Sp: Ez előfordulhat?

V: Igen, de nem kellene. Épp hasfekvésben mélyen kell aludniuk, semmit ne észleljenek és engedjék magukat probléma nélkül lélegeztetni. Ezt biztosítandó, minden ébredő jelre ügyelünk, pl. mozgásokra.

Sp: Lehet egyáltalán ilyen beteget magára hagyni?

V: Néha el kell hagyni a szobát, gyógyszert fölszívni vagy pótolni. De van egy központi monitorunk, amelyen az összes páciens értékeit láthatjuk. Ezenfelül a covid-szoba folyosóján van egy egyféle babytelefon, hogy rögtön reagálhassunk, ha egy lélegeztető gép riadóztat vagy kiürül egy infúzió.

Sp: Egy ápoló hány beteget láthat el egyszerre?

V: A covid-betegeknél kettőt maximálisan. Többet nem is lehet. Egyrészt mert ők teljesen intenzív gondozásra szorulnak, másrészt belépéskor mindig védőmaszkot kell föltennünk. Ez nagyon sok időt vesz el és az FFP -maszkokban, védőszemüvegben dolgozni rendkívül megerőltető. Amikor egy beteget leválasztunk a gépről, még 1:1 gondozás is szükséges lenne, de ez sajnos nem realizálható.

Sp: Hogyan működik a „leszoktatás”?

V: Kezdhetjük többféle képpen. Többnyire először csökkentjük az altatókat és várunk. Mutat a beteg ébredő jeleket? Látunk grimaszolást? Kezd saját lélegzése beindulni? A cél, megtalálni az egyensúlyt. A páciens kellőképp ébren kell, hogy legyen ahhoz, hogy önállóan lélegezzen, ugyanakkor kapjon még elég gyógyszert, hogy a stresszt elkerülje.

Sp: Hogyan reagálnak a betegek, amikor fölébrednek?

V: Gyakran nem várható el céltudatos reakció, nem ébrednek föl egyik pillanatról a másikra. Némelyek még napokig egy közbenső világban akadnak fent, mivel a testnek időre van szüksége, hogy a beadott szereket lebontsa. Sokan magas vérnyomással, gyors pulzussal reagálnak, izzadni kezdenek, a lélegeztetés ellen nyomnak vagy a lélegeztető csőhöz kapkodnak. Ez az ápolót nagyon igénybe veszi.

Sp: Ugyanakkor meg kell tanulniuk, ismét önállóan lélegezni.

V: Pontosan. Mi megkíséreljük a beteget a géppel összhangban egy spontán légzésmódba segíteni, tehát visszaállítani az önálló légzést.

Sp: Milyen szerepet játszik eközben a psziché?

V: Sok begyógyszerezett betegnek egyszerűen csak szüksége van valakire az ágya mellett, aki a légzésre biztatja. Ezt én „cheerleading”-nek nevezem. Másokat nyugtatni kell. Különösen nehéz, ha a páciens nem beszéli a nyelvedet és nem tudod neki elmagyarázni, hol van és mi történik vele.

Sp: Meddig tarthat ez a vissza-szoktatás?

V: Ez a beteg korától és az eltelt napoktól függ. Fiatal emberek, akiknek nincs más betegségük, egy-két nap alatt helyre zökkennek. Idősek azonban, akik több idült betegségben szenvednek és légzőizmaik gyorsan legyengülnek, a visszaállás napokig, sőt hetekig elhúzódhat. Sokan nem képesek ismét folyamatosan lélegezni vagy más komplikációk miatt ismét intubálásra szorulnak. Ez több covid-betegnél előfordult már. Akinek az oxigénhiány miatt veséje sérül, dialízisre szorul.

Sp: Többet talán nem is lehet egy betegért megtenni.

V: Ez gyakran tényleg a maximum, ám nekünk, szakápolóknak, ez sikerélményt is jelenthet. A legfiatalabb covid-páciensem 35 éves volt. Idült tüdőelégtelenséggel érkezett és visszahoztuk.

SPIEGEL online, 2020. április 30.

Amikor egy kölni kórházban, a műtét után fölébredtem, egy órát reszkettem a kihűléstől. Bordámból raktak át egy porcot az orromba. Elborzadtam, amikor megtudtam, hogy egy géptől függött az életem. Csúcs-kondícióval feküdtem be és másnap járni sem tudtam. Mindenkinek át kell élni ilyesmit, hogy vigyázzon az egészségére?

RózsaS