FUNDIK, REÁLÓK, HEDONISTÁK - A zöldek dilemmája/SPIEGEL/RózsaS
A GRÜNE szeptemberben 25%-ot is elérhet. A német választók többsége fölfogta a klímaválságot, de vajon Baerbock & co. - de főleg választói - tényleg készek a bekeményítésre?
Minél közelebb kerülnek a hatalomhoz, karikatúráik annál harsányabbak lesznek. A zöldek választói főleg romanisztika professzorok és főorvosok, aki a belvárosok legszebb házait lakják, mandulatejjel és biohússal táplált gyerekeiket teherkerékpárral viszik a nemzetközi magániskolákba, hogy SUV-jukat kíméljék? Homeoffice-ük Sylt-en vagy Salzburg-ban van, a hétvégét Barcelona-i "atmosfair"-ban töltik, egy ökológiai konferencián?
Ezek inkább irígységfantáziák. A zöld választók, egykori egyetemista lázadók, ma gyakran nagypolgári befutottként élnek, egyetemi városokban, diplomás jólkeresőként, többet kerékpároznak és bioárukat vásárolnak. Hogy nagyobb képmutatók lennének a CDU vagy az SPD klienseitől, nem állíthatjuk.
Ezek az általánosítások egyébként sem érnek semmit. A német zöld párt, 2017-ben még 8,9%-on, mára 25%-ra kapaszkodott föl. Kik az új rajongóik, azt a szeptemberi választások után lehet majd megmondani. Lesznek közöttük SUV-osok is, akik magukat búcsúcédulákkal festik zöldre. Ez mindig így volt: "balra beszélni, jobbra élni" (Links reden, rechts leben) - a jóléti társadalom elterjedt életmódja. Hogy sok német, bárhogy is éljen, zöldre szavaz, ez nem egy divatjelenség, hanem jelentős társadalmi fejlemény. Ez a lopakodó véleményalakítás és a fölismerés következménye.
A 2017-es választás idején az USÁ-ban tombolt a »Harvey«, »Irma« és a »Maria« hurrikán, Kaliforniában az esős tél után erdőtüzek pusztítottak. Dél-Ázsiában a legszörnyűbb monszun-árvizek 400 000 négyzet km szárazföldet árasztottak el, Németország nagyságnyit. A klímaváltozás okozta természeti katasztrófák annyira ijesztők, hogy a Munich Re biztosító külön füzettel hívta föl a figyelmet a veszélyre. Bár a zöldeknek 2017-ben ez késve érkezett, de előretörésük ekkor indult be. Ekkor kezdett a klímaveszély és a cselekvés sürgőssége beszivárogni a köztudatba. Greta Thunberg »skolstrejk«-je 2018 augusztusában fontos szakasz volt. A klímakérdés sokak családjának privát életébe is bekerült. A globális környezetvédelem a szakmai körökből átterjedt az ENSz konferenciákra és a széles nyilvánosságra is. A zöld témák mainstream-mé váltak, a politikai agenda csúcsára kerültek. A felmelegedés szakmai körökben már évtizedek óta ismert volt, de a társadalom többsége mára tudatosította igazán. A megdőlő hőségrekordok, az aszályok, a felhőszakadások, az erdőtüzek, az árvizek hatására az a vélemény kapott lábra, hogy ebben a világban valami alapvetően el van rontva. Sürgősen tenni kell valamit. Az emberek elkezdtek a zöldekhez fordulni.
A párt profitál abból, hogy a XXI. sz. klímaválsága azzá válik, ami a XX. sz. elosztási harca volt: politikai árokká. Segít, hogy a szavazók nem hajlandók többé a politika jobb-bal beskatulyázását követni. Ha a tehetősek és a polgáriak - akik eddig természetesen a CDU-ra szavaztak - most a zöldekre, akkor a pártoknak teljesen új lehetőségek nyílnak. A kulturális, nem-anyagi mérlegelések fontosabbak lesznek, mint a szociális és anyagi szempontok. Robert Habeck, zöld társelnök, joggal mondhatja: "Ma a Grüne a legpolgáribb párt Németországban." A bal-jobb pálfordulás azonban rossz hír a társadalom szegényebb alsó harmadára: az egykor kibékíthetetlen munkásság egy része az AfD karjaiba futott. A zöldek itt könnyebben taktikázhatnak, a volt balos csoport ideológiai kérdésekben és lehető koalíciós opciókban maximálisan rugalmas lehet.
Mindezek ellenére a párt nehéz helyzetben van. Olyan elvárásokat provokált ki, melyek gyakorlatilag megvalósíthatatlanok. Aki ma azt hirdeti, hogy a felmelegedés elleni harc senkinek sem fog fájni, megtéveszti választóit. Az emberek kímélése helyett jobb volna őket felnőttként kezelni, szembesíteni a realitásokkal, akkor is, ha ez szavazatvesztéssel fenyeget. Az ökológiai átépítésnél túl sok az absztrakt szám és kevés a magyarázat, hogy ezek mit is jelentenek. Kevés ember érti, mi is neki személyesen a feladata a klímasemlegesség elérésében, a green deal-nél. A zöldek beszédei azt sugallják, elég pár gombot megnyomni, pár eurót átlapátolni. Ez nem reális. Ma minden német átlagban 9 tonna üvegházgázt produkál évente. (13 tonnával számoljunk, mert a külföldről importált szürke energiák, nem-fosszilisek, stb. is hozzáadódnak, lásd Persönlicher CO2-Fußabdruck, okobetyar.blog, RS21VI5). Hogy a szerződésben rögzített klímacélok megvalósuljanak, ezt a következő években nullára kellene lenyomni. Ez egy magas fogyasztású jóléti társadalomban olyan, mint megmászni a Mount Everest-et.
Nézzünk egy hétköznapi példát! Egy ingázó napi 40 km-ével máris 1,5 t CO2-őt produkál; egy repülőút München-Barcelona 0,5 t-át, Frankfurt–New York 3,6 t-át. Elektronika, számítógép, tv: 0,4 t; táplálkozás 2 t. Aki egyszer beadja adatait egy CO2-kalkulátorba, megdöbben, milyen gyorsan szalad túl a CO2-kontója.
A közhiedelem, miszerint egyéni fogyasztói átállásokkal - olyan országban, ahol az üvegházgázok emissziója 85%-ban energetikai - meg lehetne menteni a világot, téves és naiv. Nem az számít, mennyi a WC-papír vagy az olívaolaj öko-lábnyoma. (Kedves glancos papírra, mérgező festékekkel nyomtatott SPIEGEL! A világot nem menthetjük meg, de saját lelkiismeretünket igen. Ne tessék szabotálni! RS21VI5).
Az igazán nehéz kérdés: Németország gazdasági teljesítménye hány százalékát akarja a szegényebb országokba fektetni, hogy ott fenntartható gazdaság épüljön ki? (Tehát újabb CO2-vel a régi CO2 ellen? RS). Ha a fosszilisok elleni harc a legfontosabb, az atom-kiszállást is újra kell gondolnunk? Mennyi lemondás hárul egy klímasemleges társadalomra?
Ha szeptemberben a zöldek tényleg hoznák a 25%-ot, 4 millió helyett 12 millió szavazatot, az politikai csoda lenne. Ennek azonban meg lenne az ára. Megismétlődne a fundi-reáló összecsapás. (Ezt volt alkalmam "élvezni" Kölnben, 1982-ben, lásd Zentai Rózsa Sándor : A zöldmozgalom, HÍD 76, 2012 febr.). Az egyik ígéretet a most fölébredt, új, érzelmi zöldeknek kellene teljesíteni, akik kissé apolitikusok. "Ti megmenthetitek velünk a világot, anélkül is, hogy föladnátok régi életeteket." A másik ígéret, melyet a zöld kancellár-jelölt, Annalena Baerbock nem igen emleget, az a párt radikálisabb, öreg zöldjeire irányul: "Megmenthetitek velünk a világot, de ehhez Németországot és Európát a feje tetejére kell állítanunk." A hagyományos zöld bázis, hatalomra kerülés esetén, nagy tetteket vár el. Az alkalmi választók inkább egy "smoothie" módszert szeretnének, jószándék és enyhe nyomás keverékét.
Hogy ebből mi sülhet ki, ezen a párt maga is spekulál. Fogadni lehet arra, hogy némely zöld titkon azt kívánja, legyen elég a 2. hely, Armin Laschet kancellár mögött. Ebben a fölállásban legalább világos lenne, ki akarja a világot megmenteni és ki akadályozni.
SPIEGEL, 28.5.2021.
Fundis, Realos, Hedonisten – das grüne Dilemm
