A KÖTELESSÉG RENESZÁNSZA – A. Reckwitz – ZEIT Hamburg/RózsaS
Az egyén érdeke ma a kollektív jólét alá rendelendő. „Tilos a tilos!” - skandálták a 68-asok. Ma épp a progresszívok követelnek szabályokat. Mi történt?Andreas Reckwitz (51) a Humboldt-Universität zu Berlin szociológia professzora. Utóbbi könyvét Hartmut Rosa-val írta: »Spätmoderne in der Krise. Was leistet die Gesellschaftstheorie?«
Elképesztő, ahogy rég halott fogalmak képesek föléledni. A kötelesség nemrég még obszolét és száműzött pozíciójából hirtelen a politikai agenda első helyére ugrott föl. Az osztrák eldöntött, a német tervezett oltáskötelezettség egy paradigmaváltás kezdetét jelzi. A másik súlyos korlátozást a klímakockázat provokálta ki. Az Alkotmánybíróság 2021 év-elejei ítélete nem más, mint a kollektív kötelesség kimondása a jövő generációk jogai érdekében. Ebben a Friday for Future-nak nem kis szerepe volt. A táplálkozás, a közlekedés, a fogyasztás terén az egyén köteles úgy viselkedni, hogy ne fenyegesse a társadalom jólétét és biztonságát. Ez az indoklás mára már nagyon erős érveléssé vált.
A svájci történész, Philipp Sarasin, „európai szolgálati kötelességről” beszél könyvében (1977 - Eine kurze Geschichte der Gegenwart; 1977 – A jelen egy rövid története). A 70-es évek kulturális irányváltásáról ír, amely napjainkig kihat. Akkor az önkibontakozás, az individuális autonómia, a Counterculture, a személyi számítógép diadalútját éltük át. Másik oldalon az új piaci szerkezet térhódítása, a fogyasztó új alakja és a politikai neoliberalizmus előretörése volt látható. A szociológia az utolsó 50 év értékváltozását találóan a kötelesség és az elfogadás értékeinek az önmegvalósítás értékei felé való transzformációként írja le. Kb. 1970-ig szinte az egész társadalomban a kötelesség-teljesítés és a szociális alkalmazkodás képezte az élet központi vezérvonalait. Ezt szorította ki az autentikus én, az egyén óhajai és igényei kibontakozása. Párhuzamosan egy balos liberális politika jött föl, mely az önrendelkezést és a személyi jogok erősítését tűzte ki célul.
Bár a kiterjedt piaci logika más gyökerű, mégis ugyanoda vezetett: A szociális piacosítása során az egyén inkább fogyasztónak, semmint polgárnak tudta magát. (Már aki! RS). Választhatott a kínált áruk és szolgáltatások közül. Ezt kísérte a közintézmények privatizálása, a versenyszerkezetek kiterjedése, a szociális reguláriák csiszolása és a személyi szabadságok erősítése.
Mindez a kötelességtudat visszaszorításához vezetett. A kötelesség konzervatív vagy szocialista maradék-ideának számított, az egyén jogainak és érdekeinek illegitim, indokolatlan kerékkötőjének. A sponti-lózung „Tilos a tilos” (»Es ist verboten zu verbieten«) és Margaret Thatcher diktátuma, »There is no such thing as society, there are only individuals« egy érem két oldalaként tárult föl. A társadalommal szembeni köelességek – különösen idegenek esetében, akiktől ellenszolgáltatás nem várható – eltűntek. A liberalizációs folyamatok meghaladott normákat és kollektív korlátozásokat törtek meg. A személyes kibontakozás lehetőségei megnőttek.
Ezért figyelemre méltó az utóbbi évek önkritikus átnyergelése. A jövő történészei talán úgy fognak a 202-as évekre tekinteni, mint Philipp Sarasin az 1977-es évre. Az oltásvita és az FfF „gamechanger”-nek tűnhet majd. Eleinte az oltást klasszikusan a személyes egészségvédelemnek fogták föl. A miniszter „oltás-ajánlatról” beszélt. Ám a szél megfordult: Az oltáskötelezettség azon alapszik, hogy az oltakozás mások védelmére szolgál és arra, hogy a klinikákat megvédje a triázstól. Akkor is, ha egyeseket az önvédelem sem érdekli vagy ha kételkednek az oltásban. Az egyén védelme a kollektív jólétnek rendelendő alá. Ez főleg a globális klímavédelem legerősebb érvelése.
A 68-asok az emancipációt és az önrendelkezést állították szembe a korhadt autoritással. Ma az FfF követelése a Föld és a jövő lakosságának védelme. E célból most kell lemondani bizonyos lehetőségek kimerítéséről. (Vagyis seggbe rúgni, aki kétszázzal száguld az autópályán! RS).
Egyik oldalon liberalitás és represszió-ellenesség, másik oldalon erkölcsösség és óvatosság. Ironikus, hogy épp az önmegvalósító konzumforradalmárok gyerekei indítottak egy ellenmozgalmat. Nem a tradicionális kötelességek reneszánszáról van szó, hanem új, univerzális kötelességről, melyek tudományos tényekre épülnek. Ezzel az új etikus kötelesség már nemcsak a konzervatívok és a régi moralisták ügye többé. Mai képviselői balos liberálisok, jól képzett, városi polgárok és politikusok.
Hogy mind egy közös világnézetben találkozzanak, nyilván illúzió. Ha a kötelesség reneszánsza ilyen konfliktusokat provokál, mennyire célravezető az államnak ezt forszírozni? Épp ezzel sokasíthatja a dacolók számát.
Három út lehetséges. A politika bevezethet általános szabályokat – minden moralizáló indoklás nélkül. Ezt teszi az egész törvénykezéssel, a bérjogtól az adójogig. Aki vét a szabály ellen, azt szankcionálja – de nem állítja pellengérre, mint erkölcstelen polgárt.
Második mód az infrastruktúra szabályozása vállalkozásoknál. Ha a cégeket a klímabarát energiák felé terelik, vagy bizonyos szociális normák betartását várják el, nem az „erkölcsös és erkölcstelen” polgárok között robbantanak ki konfliktust.
Van egy harmadik, politikai opció is, amikor a kormányzástechnológia nem a „nudging” szigorú szabályzását választja. Közvetett állami ösztönzéssel, a gátak lebontásával a polgárokat pl. az ökologikus vagy egészségvédő magatartásra próbálják rávezetni. Itt sem a papos dorgálás, hanem az egyén racionális kalkulációja vezethet eredményre.
Tehát az általános szabályok érvényesítése, morális hátszéllel, csak egy eszköz a sok közül. Az ostorozás keményen visszaüthet – meg kéne hagyni utolsó eszköznek. Ettől függetlenül a kulturális és politikai érzékenységek változását éljük át. A korlátlan liberalizáció történelmi szakasza, úgy tűnik, a végéhez közeledik.
ZEIT, 16. 12. 2021
Die Pflicht ruft
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY
A TOLMÁCSLÓ HITELESSÉGE
Magamnak is fölteszem a kérdést, milyen hűen magyarítom a német cikkeket?
1
Aki fordít, óhatatlanul is itt-ott félrefordít. (Redox potenciál = a vörös ökör nemzőképessége). Sok a csapda-helyzet: Nincs magyar szó rá. (Regierungspräsident, Kohleausstieg, Energiewende - „tartományi kormányelnök”, „szénstop”, „energiafordulat”). Egyébként a német is tele van angol kifejezésekkel. Meghagyhatjuk eredetiben: Bundestag, Ampelkoalition, Bund, Land. Az Ampel az jelzőlámpa, de a Land hogy lehet tartomány vagy megye, ha pl. a bajor „tartomány” majd' kétszer akkora, mint Mo.? A „német szövetségi tagállam” annyival jobb, hogy pl. a járványvédelemben épp a kiskirály-Land-ok az akadályozók.
2
A cikkek terjedelmesek, ki kell tölteni a lapot. Egyrészt a részletekben tárul föl egy jelenség igazán, másrészt sem tér, sem idő nincs rá korlátlanul. Könyörtelenül zanzásítok, elhagyom az ismétléseket, a redundanciát. Nem lehet minden rövidítést megmagyarázni – dolgozzon az olvasó is, járjon utána! Már az első mondatoknál kiderül, ha valaki „rizsázik” ill. akadémikus bikkfa-nyelven próbál szólni. Gyanús, ha a mondat nem világos, nem szabatos, nem tárgyilagos. Lehet mélyen arany, ekkor kibányászom - ha észlelem.
3
Ahogy jómagam, a forráshoz bárki hozzá férhet. Ha valaki kételkedik, ellenőrizze az eredetiben. Csak rangos lapokban tallózom, még saját „Tageszeitung”-unkból, a TAZ egykori szcéna-újságból is ritkán idézek. A DER SPIEGEL-t sokan bírálják, hogy „sztorit” kerekít valamiből, véleményt kever a tényekbe, a „Gegendarstellung” (cáfolat) is többször előfordul. De kevesen dolgoznak föl ekkora alapossággal, ilyen mélyrehatóan, pró és kontra, égető témákat.
4
Az én jutalmam legyen a KOMMENT lehetősége, ahol én is „rizsázhatok” ill. találgathatok. Pl. a „VÉGE LEHET, DE NEM AKARJÁK”-ban (amit az Országos Tisztifőorvos is figyelemre méltatott), úgy véltem, akit a kovid igazán megkínzott, az nem lehet több 5-10 %-nál. Másképp nem magyarázható meg az ekkora közöny, felelőtlenség és a járvány tombolása - már 2 éve! Hiába a 70%-os átoltottság, egy beoltott és egy 12 éves is lehet felelőtlen és vírushordozó.
2021-ben mintegy 100 cikket sikerült postáznom, ebből kb. tízet saját „Misthaufen”-emről (trágyadomb) - nem számítva az OPeBaSzö-ket. Lehívható lesz a „2021 krónikája” cím alatt.
Boldog szentestét!
RS
