A POPULIZMUS ÉS A JÁRVÁNY - ZEIT, S. Buckup/RózsaS

A pandémia gyengítheti a demokráciát - ha nem tanulunk a pénzügyi válságból

Ha Németországban és Franciaországban holnap választanának, a kormányok bajban lennének. A németeknél a zöld-liberális győzelem fenyeget, a franciáknál Marine Le Pen. A vírus kezdetben leleplezte a kompetencia és a hőbörgés, az erős és a gyenge szociális államok közti különbséget. A profik visszaverték a populistákat. A kezdeti járvány-pánik azoknak a kormányoknak kedvezett, akik a szakértelemre építettek. Ivan Krasztev: "Az emberek nem frusztrációik kihangosítására kerestek szószólókat, hanem olyan szakembereket, akik képesek voltak megvédeni őket." A további hullámok azonban megváltoztatták a képet. Míg 2020 elején az állam erős bizalma kapott, 2020 közepén javát el is vesztette. Ez a "Le-Pen-jelenséggel" magyarázható. A pénzügyi válság technokrácia csúcsa után a populizmus csúcsa fenyeget. Amikor a járvány már nem veszélyezteti az emberek életét, visszatérhet a düh és vele a populizmus. Az ok a pandémia új, zavaros stádiumában keresendő. Egyrészt az oltakozás gyorsul, másrészt új mutánsok keletkeznek. A szabályok átláthatatlanabbak, több a kivétel, mint a különszabályozás. A vírustól való félelmet más félelmek váltják föl. A kovid a populizmust lenyomta, de a posztkovid-idő új témákat hozhat. Amikor Európában a választók ismét szavazni fognak, kormányaikat aszerint fogják értékelni, hogyan küzdött meg a járvánnyal. Ekkor a populisták a "szakértő-politikával" szemben az "érzelem-politikát" fogják bevetni. Ezt megakadályozandó, a három hibát 2008-ból nem szabad megismételni:

Az elosztási és a foglalkoztatási hatásokat nem kompenzálták kellőképpen

2008 után az eladósodásra nehezülő nyomás a kamatcsökkentésekkel csillapodott - ám ezzel a részvények és az ingatlanok fölértékelődtek. Mellékhatásként a bérek lassabban emelkedtek, mint a tőkehozamok. Ezzel nőtt az egyenlőtlenség, a kereslet stagnált. Némely tanulmány szerint a járvány is kiélezte az egyenlőtlenségeket. Bár a rendszer-releváns foglalkozások tudatosultak, a gondozók 90%-a továbbra is alulfizetett. A kiskeresetűek kockáztatták legjobban munkahelyeiket. Eddig a foglalkoztatásvédelmi programok sokaknak segítettek, de ezeknek kifutásával a szegény-gazdag szakadék tovább mélyül. Európa erre okos válaszokat kell, hogy adjon, az EU-covid-fond csak a kezdet.

A következő mulasztás: a pénzügyi válság után nem szálltak ki az alacsony kamatokból, a status quo kedvéért. Ha valami a gyakorlatban már elfogadott, hajlamosak vagyunk annak pozitív hatásait nagyobbra értékelni - eltörlése negatív következményeivel szemben. Yascha Mounk (Johns Hopkins University): Ez a torzulás a kovidpolitikát is befolyásolhatja. Először sok kormányt késleltetett a vészhelyzeti intézkedésekkel, most pedig az ellenkezője fenyeget. A nyugati demokráciákban a szabadságjogok korlátozása igen érzékeny terület. Ám ha egyszer korlátozták, nem igen figyelik, hogy korlátozás oka fennáll-e még. Ezért a helyzetet folyamatosan vizsgálni kell.

Ez vezet a harmadik mulasztáshoz: a demokratikus beleszólás lopakodó kurtításához. 2008-ban ez a jegybankok megnövelt hatalmával történt. Ők akadályozták meg a teljes összeomlást. Hitelességük függetlenségükön, szakértelmükön és szorosan vett mandátumukon alapult. Ám a válságban szerepüket kiterjesztették: növekedésmotorként, regulátorként, befektetőként is fölléptek. Ez megmentette a gazdaságot, de legitimitásuk alapjait rengette meg. Így váltak a populisták céltáblájává. A járvány alatt a demokratikus beleszólást erősen visszanyesték. Ehhez jött, hogy az élet áttelepült a netre, ahol a falsinformációk szélsebesen terjednek. A kritikus diskurzus elakadt. Mindez a digitális platformok felelős-sége. A Twitter és a Facebook hatalmát és tehetetlenségét a Trump-pal való bánásmód tükrözte. A demokratikus beleszólás és a nyílt diskurzus erősítése érdekében új utakra van szük-ség, hogy a társadalmakat összekössük, megosz-tás nélkül. Hogy a demokráciák mennyire állnak helyt a pandémiában, a végjáték mutatja meg.

 

ZEIT, 20.5. 2021.

Populismus

Sebastian Buckup ist der Programmchef des World Economic Forum in Genf

 

SVÁJC, SZUVERENITÁS, EU - A POPULIZMUS VALÓDI OKAI - NZZ/ZEIT/RózsaS

Három érv hivatott az új EU-keretszerződés általi szuverenitásvesztést szépíteni. A szuverenitás több, mint amennyire azt lenézői gondolják. Paul Widmer diplomata és szakkönyv-szerző.

A svájciaknak nem tetszik a szerződés. Az EU-pártiak viszont azt állítják, ez nem veszteség, hanem egyenesen a szuverenitás erősítése.

Az első érvet vazallus-érvnek nevezném. Eszerint a felségjogok leadása az EU-nak ténylegesen erősíti Svájc szuverenitását, mert egy ilyen hatalmas partnerrel többet elérhetünk, mint egyedül. Pontosan így vezették be a középkorban a hűbéri rendszert. A hűbéres a hűbérúrnak hűséget esküdött. Ezzel föladta függetlenségét, de megkapta hűbérura védelmét. Ez lehet, hogy smart, de semmiképp sem szuverén.

A második érv a "Mitsprache" (beleszólás) joga - szavazati jog nélkül! Ez egy placebó! Szabad véleményt nyilvánítani, de ha döntésre kerül a sor, kitesznek az ajtó elé. Harmadszorra jön a "gratis argument": Ma amúgy sincs már osztatlan szuverenitás. Mennyire igaz! A mai szorosan összeszövődő világban, nemzetközi szerződések ezrei, multilaterális konvenciók százai közepette a leghatalmasabb állam sem lehet autark.

Ám nem erről van szó. Ami számít. a jogosultság egyedül dönteni, mely jogainkat adjuk le és melyeket nem. A kompetencia kompetenciájáról van szó. Ez teszi markánssá a különbséget szuverén és nem szuverén állam között. A kompetencia jogosultságot kölcsönöz a szuverén tagállamoknak. Ezek döntenek arról, mely felségjogokat ruházzák át egy szupraállami szervezetre. Ezt a lépést jól meg kell fontolni. A döntés után a tagállam el kell, hogy ismerje Brüsszel illetékességét, vele az Európai Bíróságot (Europäische Gerichtshof, EuGH) is. Az utóbbi időkben ezt az intézményt több bírálat is érte. A német alkotmányvédő bíróság ellen-őrzési fel-adatai elhanyagolása miatt rótta meg. A francia legfelsőbb bíróság is kifogásolta, hogy egy ítéletét nem lehet végrehajtani (Orbán ellen? RS21V25). Franciaország jobban tudja, mi kell a terrorizmus leküzdéséhez, mint a távoli Brüsszel.

Ezek után Svájc az utolsó szót engedje meg az EuGH-nak? A keretszerződés erre kötelezné. A szerződés területén Svájcnak az új EU-törvénye-ket folyamatosan át kell vennie és az EuGH joggyakorlatát kell követnie. Egy nem EU-tag számára ez szuverenitás-korlátozás. Andreas Zünd, az EuGH svájci bírája figyelmeztet: Egy ilyen lépés hosszú távú következményekkel jár az emberi jogokra. Látni kell, hogy a keretszerző-désnél nem bérvédelemről vagy uniós polgárjog-ról van szó, hanem az EU jogok dinamikus átvételéről. Stéphanie Riso, az EU-biztos Livia Leu nagykövettel szemben ezt el is ismerte. Lassan az EU-szimpatizánsoknak is be kell látni tévedésüket.A gazdaság globalizált, a politika nem. Az állam és a gazdaság másképp fejlődött. Továbbra is az állam a legtöbb felségjog birtokosa. Svájc egy egészen más okból is vigyázzon szuverenitására: a demokrácia az állam szintjén sokkal jobban fejlődik, mint kiemelkedett szupranacionális képződményekben. A demokrá-cia uralmának feltétele a szuverén állam, amely semmiképp sem egy lejárt modell. Egy békés világban a szuverenitást a nemzetközi jog kell, hogy övezze. Ez pedig kooperációra épül, nem alárendeltségre.NZZ, 23. 5. 2021. Souveränität ist mehr, als ihre Verächter behaupten.

 

TÖBB TECHNOKRATA, MINT DEMOKRATA - A populizmus valódi gyökerei-Recenzió/ ZEIT "A demokrácia regressziója" Armin Schäfer és Michael Zürn brémai professzorok könyvének címe. Hogy a nyugati társadalmak veszélyesen "polarizáltak", napjaink kedvenc kasszandra-közhelye. A társadalom hasadása a demokrácia végét hozza el, halljuk gyakran. A két politikatudós ezt másképp látja és azt kérdezi, miért tűnik úgy, hogy a migráció, a globalizáció, az európai integráció kontroverz pozíciói a reprezentatív demokráciát fenyegetnék. Ezt a politikai formát épp azért vezették be, hogy a polgárság közti konfliktusokat politikailag földolgozhassák és föloldhassák. A populista pártok előretörésére több magyarázatot találhatunk, pl. a gazdasági státuszvesztéseket vagy a vegyes társadalom elidegenedés-tapasztalatait. De az ezen jelenségek elleni tiltakozások miért épp autoriter formát vesznek föl? Itt megáll a tudomány. A két szerző egy harmadik dimenziót vezet be: Ahol a politikai óhajok többségi procedúrákban egyre nehezebben jelenhetnek meg, ott az elégedetlenség könnyen radikalizmusba csap át. A politológusok egy olyan jelenséget észlelnek, amit "a demokráciától való kétszeres elidegenedésnek" neveznek. Ha belehallgatunk a parlamenti kórusba, azt halljuk, hogy a demokrácia képviselői egyre inkább felsőosztály-akcentussal énekelnek - hangosabban, mint valaha. A képviselők a Bundestag-ban meglepően a vállalkozók, a tisztviselők és a képzettek preferenciáira reagálnak - és egyre kevésbé a vékonypénzűek kívánságaira. Ehhez jön, hogy a döntési kompetenciák a nem-többségi intézményekre tevődnek át. Olyan technokrata szervezetekről van szó, mint az Európai Központi Bank vagy az Európai Bíróság. Ezalatt az alkotmányozók a többségi akaratnak szűkebb határokat szabnak. (Gondoljunk csak az eladósodás-fékre!). Az autoriter populizmus valódi gyökerei itt keresen-dők, nem a kultúrában vagy a gazdaságban. A populizmus abból profitál, hogy a népesség nagy része észleli a demokrácia igény és valóság közti szakadékát. Sokan úgy hiszik, érdekeiket a rögzült procedúrák ellenében érvényesíthetik. Ez egy megfeneklés. De kilátástalan is?A könyv, amely a statisztikai leleteket okosan politikaelmé-leti elemzéssel kombinálja, kiutakat keres a zsákutcából. A legfontosabb: ellenállni a techno-kratikus csábításnak és a többségi akarat artikulációját tovább nem kurtítani. Inkább az szükséges, hogy a többség nyomását a nem-többségi szervezetekre növeljük. Ez pl. a pénzpolitika demokratizálásá-nak kikiáltása lenne? A szerzők megelégednek egy barátságos kéréssel, tessék a polgárokkal jobban konzultálni és az "egyenlőtlenség kontextusát" lebontani. Ez elegendő a demokrácia regressziója ellen? Ha marad is kétely, az olvasmány után a demokrácia elleni veszélyeket elfogulatlanabbul tekinthetjük.

ZEIT online, 24. 5. 2021.

Mehr Technokraten als Demokraten

Über die eigentlichen Wurzeln des autoritären PopulismusDie demokratische Regression. Suhrkamp, Berlin 2021;

 

EGY HOSSZÚKOVIDOS ÉNEKESNŐ

Severine (50) egy kis faluban (Kreutzrath/Aachen) építi föl újra életét, 3 hetes kómája után egy éve.

Minden, amit tesz, elfárasztja. Egy ujja, lábai egyes izmai zsibbadnak: myopathie/polyneuropathie, az intenzíven föllépett izomgyengeség és idegkárosodás következménye. "A fájdalom belülről jön", mondja az égető érzésre. Az idegek kapcsolódást keresnek, mondják az orvosok. Az emlékezete is kihagy, tipikus azoknál, akik lejöttek a lélegeztető gépről. Az operaszövegek tanulása is nehezére esik. De a legrosszabb: nem képes úgy énekelni, mint régen. "A hangom lezár", magas hangok nem mennek, a hangokat hosszabban kitartani sem képes.Egy éve, március 4-én, egy kóruspróbán az egyik résztvevő köhögött. Akkor még senki nem sejtett semmit. Severine azután még egy fesztiválon is énekelt Hollandiában, de akkor már fertőzött volt. Semmit sem érzett, de az egész családját megfertőzte. Csak hazaérkezése estéjén kezdett a feje fájni, 40 fokos láza lett. A mentőket is a fia hívta, hordágyon vitték el. 3 hét múlva tért magához, az Aachen-i klinikán.

Alexander Kersten, Uni-klinik Aachen: "Mi időt vásárolunk. Nem a gyógyítás a célunk, hanem a beteg életbentartása, míg erőre kap." Az intenzív-főorvos egy pillanat figyelmetlenséget sem engedhet meg magának, döntéseitől életek függnek. "Bizonyos esetekben eszközeink végesek, csak várnunk lehet. Figyelni, milyen a folyamat. Némelyeknél 4-5 hétig is húzódik. Ezt nekünk igen rossz érzés. A betegség hullámokban jön. Pontosan be kell állítanunk a lélegeztetést, hogy a szövetek elegendő oxigént kapjanak, de agresszív se legyen, nehogy a tüdő károsodjon. De gyakran, alig hogy a tüdő javulni kezd, a gyulladás átterjed a szívre, vagy a keringést serkentő szerek károsítják a vesét. Ekkor a vér torlódni kezd a májban. A belek is áteresztővé válhatnak a kórokozók számára. Az orvosok egyszerre több fronton küzdenek, alig, hogy stabilizáltak egy szervet, egy másik kezd el halódni. "Ez egy rendszerbetegség". Ki éli túl az intenzívet, nehéz megmondani. Egyesek néhány hét múlva magukhoz térnek, másoknál hiába minden orvoslás. "Itt van pl. egy betegünk, sokadszorra került 5 hetes kómába. Alig, hogy bélfertőzését megfékeztük, epehólyagja van veszélyben. Fiatal, 50 éves. nem tudjuk, túléli-e?"

Severine műtüdőre került (ecmo), vérét a testén kívül telítették oxigénnel. Ez a legerősebb eszköz, aki ezen van, életveszélyben van. 2 hetet volt ezen a gépen. Vitális paramétereit 30 mp-enként tárolta a számítógép. Véralalvadási értékei jók voltak, a fertőzés megállt a tüdőnél. Egy kisebb staphylococcus-fertőzést kapott. A kómában fekvő nem tudja a slejmet kiköhögni, ezért az bekerülhet a tüdőbe. 5% ez miatt hal meg, ez viszonylag kisebb kockázat az ecmo-betegeknél.

Valaki kérdezte a távolból, tudja-e, most hol van? Nem tudott válaszolni, cső volt a légcsövében. Szégyellte, hogy bepisíl. Úgy látta, egy macska van a másik ágyon. "Egyszer azt hittem, épp gyereket szültem!" Aztán azt, hogy gyerekei elbújtak az ágy alá. Mikor magához tért, szája ferde volt, arca eltorzult. Enni sem tudott, gyomorszondával táplálták. Amikor először egy kanál pudingot le tudott nyelni, győzelem-mámort érzett. Mindent újra kellett tanulnia: lélegezni, beszélni, kezét összeszorítani, térdét emelni. "Csak egy negyed órácskát!" - biztatta a rehab-nővér. Minden gyakorlat után holtfáradt volt. Érzékszervei is lassan tértek vissza.

A nyáron zene-terapeuta képzést tervez, ha énekes karrierjét föl kellene adnia.

SPIEGEL, 22. 5. 2021.

»Der Schmerz kommt von innen«

 

MÁNDOKI, ORBÁN TITKOS NAGYKÖVETE

Leslie Mandoki (68), rock-zenész és zeneproducer, a Starnberger See partján, nyaralójában fogadta a DIE ZEIT munkatársait.

Bajor tájszólásban beszél, finom magyar akcentussal. Olyan akar lenni, mint Willy Brandt vagy Gorbacsov - hídépítő. Legújabb albumán a klímaválság, a migráció, a társadalom-szakadás a téma. Emberekkel összejönni, ehhez nagyon ért. Bekeretezett fotók a stúdiója falán: Mándoki és Gorbacsov, Mándoki és Merkel, Mándoki és Rummenige. Orbánnal a CSU Stoiber születésnapján ismerkedett meg. "Érdekes értelmiségi. Gyakran vitatkozunk, ha meglátogat." Ügyfelei az autóiparból: VW, Audi. Utóbbinak egész szimfóniát komponált. Közben siránkozik, hogy generációja kirabolja a bolygót.

Mit szól ahhoz, hogy Orbán korlátozza a szabadságot? Valamiféle "illiberális demokráciáról" álmodik? "Gőgös nyugatiak! Orbán egy barátságos ember, ám akik folyton támadják, lehetetlenné tették a párbeszédet." Szidja Juncker-t, Weber-t, M. Schulz-ot - nem épp egy hídépítés! Ő közvetíteni akar Németország és Magyarország között. Ha egy német újságíró Orbánt keresi, először őt hívja föl.

A "Dzsingisz kánra" nem szívesen emlékszik. "Auf, Brüder! Sauft, Brüder! Rauft, Brüder! Immer wieder! / Lasst noch Wodka holen! / Hahahaha / Denn wir sind Mongolen / Hohohoho." (Föl, testvérek! Piáljatok, testvérek! Bunyózzatok, testvérek! Hozzatok vodkát! Ha-ha-ha! Mert mi mongolok vagyunk! Ho-ho-ho!)

ZEIT, 27. 5. 2021.

Der heimliche Botschafter

 

USZÍTÁSBÓL GYILKOSSÁG - 2 éve ölték meg Lübcke elnököt - ZEIT Hamburg/RózsaS

2019. június 1-én ölték meg háza teraszán Kassel kormányzósági elnökét (Regierungspräsident), a CDU politikus Walter Lübcké-t. 2015-ben, egy lakossági fórumon, a felebaráti szeretetre és az alkotmányra hivatkozva helyeselte a menekültek befogadását. Későbbi gyilkosa itt szembesült vele először. A szélsőjobbos merénylet megrázta az országot. Barátjával, Michael Brand-dal a ZEIT beszélgetett. Az AfD-től való teljes elhatárolódást követeli.

ZEIT ONLINE: Brand úr, mely pillanatokban hiányzik Önnek a barátja?

Michael Brand: Mindig. Hűséges kísérő marad, ezen halála nem változtat.

Z: 2001-ben ismerkedtek meg, amikot Ön az egyetem után a Hessen-i Landtag CDU frakciójának szóvivője lett. Emlékszik első találkozásukra?

B: Nagyon is. Walter vagyok, bízom benned, mondta, mikor bejött az irodámba. Mindig szembenézve kommunikált, jó emberismerete volt. Idővel szoros barátság alakult ki közöttünk, sok élménnyel és tervvel, derűvel, sörözéssel.

Z: Ön követte Lübcke gyilkosának perét a Frankfurt-i Legfelsőbb Bíróságon. A tettről és a tettesről az ítélet mindent elmondott?

B: Semmiképp. A jogállam reagált és a maximális büntetést szabta ki. De kérdések maradtak. Nem használtak föl minden bizonyítási lehetőséget. Nagyon fájó és érthetetlen, hogy a bűnrészességgel vádolt Markus H.-t fölmentették. Tanúk hazudtak, a jobbszélsők ismert módszere szerint, amikor a bíróság előtt megbánást színleltek. Nem hiszem, hogy Stephan Ernst egyedüli tettes volt. Voltak messenger-es kapcsolatai harmadik személlyel és terrorista csoporttal. Működnek regionális és országos szintű hálózatok. Ezeken Lübcke ellen uszítottak, halálán titkon és nyíltan örvendeztek. Ezek is erkölcsi tettestársak, akik úgymond a ravaszon tartják az ujjukat.

Z: A perből milyen politikai tanulságokat von le?

B: Elsősorban azért voltam ott, hogy Lübcke családját támogassam. Mindenki elképzelheti, milyen csapás volt özvegye és két fia számára - és ahogy ott fölléptek, tartásuk csodálatos! Ez politikai jelzés volt, meg is maradt. Biztos vagyok benne, hogy Lübcke nagyon büszke családjára. A jogi feldolgozás mutatja, hogy ilyenkor mindig az egész társadalom érintett és felelős. Egy perrel nincs minden elintézve. Vagy sikerül a nagy csendes többségnek a gyűlölethullámot megállítani - vagy demokráciánk törik szét.

Z: Konkrétan mire gondol?

B: Minden egyes ember föl van szólítva, munkahelyen, egyesületben, családban. Álljanak ellent, ha uszítással és gyűlölettel találkoznak, ne tűrjék! Az ilyen álcázva jön: "Tán csak megmondhatom a véleményem?" Igen, mindenki bármit mondhat, de a gyűlölet és az uszítás nem érv, hanem méreg a társadalomnak. Pontosan tudom, hogy azon a lakossági fórumon, ahol a szélső jobbos radikálisok uszítottak, Lübcke szívesen vette volna, ha a többség elhallgattatja őket. Az az est és a többi is talán másképp alakult volna.

Z: A gyilkosság után Ön egy levélben arra figyelmeztette frakciótársait, hogy a szimpatizánsok és radikálisok az AfD köreiből kerülnek ki. "Ezt mindenki tudja, de alig beszélnek róla. Mi, mint a német Bundestag képviselői, nem szabad, hogy gyáván sunyítsunk." Milyen magatartást vár el?

B: A konzervatívok és a liberális közép mindig is fontos feladatának tartotta az embereket visszahúzni a szélekről, a legkisebb csoportokat is. Ez tartás és harci szellem nélkül nem megy, demokráciánk értékeiért ki kell állnunk. Demokráciánk ellenfeleit vissza kell szorítanunk, ha azok intézményesen is föllépnek. Höcke, Weidel, Gauland és co. uszítása egyenes vonalon vezet Lübcke és mások meggyilkolásához. Sokáig sok mindenhez hozzászoktunk, ezt nem szabad tovább engednünk.

Z: Tehát hogyan bánjon az Unió az AfD-vel és követőivel? Elhangzott, hogy foglalkozni kell félelmeikkel és aggodalmaikkal.

B: Túl későn láttuk be, hogy sokakat a szélsőségesek által szervezett gyűlölethullám magával ragad. Ezt komolyan kell venni, a képviselők napi munkája kell, hogy legyen. Eközben mindig világosan el kell határolódnunk az olyan szélsőjobbosoktól, mint a Pegida vagy az AfD. Ezeknek a konzervativizmushoz semmi közük, ők reakciósok és extremisták. Biedermeier-nek tűnnek, de valójában gyújtogatók. E mögött nem az egyszerű emberek félelmei rejtőznek, hanem világos és hideg stratégiák. El akarják tolni az alaptengelyt, szét akarják zúzni demokráciánk alapjait. Lübcke az ilyen támadásoknál mindig is kiállt a demokráciánk védelmében. Patrióta volt, hazánk védelmezője.

Z: A Hanau-i terrortámadás után Wolfgang Schäuble köztársasági elnök (kétszeres CDU belügyminiszter) azt mondta, az állam sokáig alábecsülte a szélsőjobb veszélyt. Ez a mulasztás hogyan történhetett meg?

B: Egyezek. A Lübcke-gyilkosság egy határvonal volt. Nem egyes eset volt, 2019-ben Halle-ban, 2020-ban Hanau-ban történt vérontás. Az ún. NSU (Nationalsozialistische Untergrund) 9 menekültet és egy rendőrt gyilkolt meg. 1990 óta 200 gyilkosság terheli a szélső jobboldalt.

Z: De hát hogyan lehetett ilyen sokáig ezt alábecsülni?

B: Be kell ismernünk, mulasztottunk. Ezt az erős erőszakkészséget félretoltuk, fél vállról vettük. Az NSU-gyilkosságok kapcsán fekszínre tört az a sztereotípia is, miszerint aminek nem szabad megtörténni, az nem is történik meg, nincs is. ( Nicht sein kann, was nicht sein darf). A valóság azonban utolért bennünket. Ez a téves hozzáállás még ma is tetten érhető, a merénylet-áldozatok hozzátartozóinak fölkarolásánál.

Z: Mennyire felelős az Unió a szélsőjobb alá becslésében? Végül is két belügyminisztert is adtak.

B: Itt mindenkinek felül kell vizsgálnia felelősségét, így az Uniónak is. Ez meg is történt. A kihívás azonban túl nagy, és veszélyessé is vált, nem szabad olcsó polémia tárgyává tenni. Senki ne higgye, hogy a probléma magától megoldódik. Az extremizmus nem küzdhető le pusztán represszív intézkedésekkel. Civil kurázsi is kell hozzá. Mindenki bátorsága, nem csak a politikáé és az intézményeké - legyen azok munkája bármilyen értékes is. Sokan sokáig azt hitték, a demokrácia magától fennmarad. Keserűen tapasztaljuk: ez nincs így. Ha nem segítünk aktívan megvédeni, veszélyben van. Mind határozottan, erélyesen az extremizmus útjába kell, hogy álljunk. Seehofer belügyminiszter nem alaptalanul riadóztatott. Eredményeit így foglalta össze: Ma a legnagyobb veszély a szélsőjobbtól indul ki.

ZEIT ONLINE, 2. 6. 2021.

"Es gibt eine direkte Linie von der Hetze bis zum Mord"

 

FUNDIK, REÁLÓK, HEDONISTÁK - A zöldek a hatalom kapujában/SPIEGEL/RózsaS

A GRÜNE szeptemberben 25%-ot is elérhet. A német választók többsége fölfogta a klímaválságot, de vajon Baerbock & co. - de főleg választói - tényleg készek a bekeményítésre?

Minél közelebb kerülnek a hatalomhoz, karikatúráik annál harsányabbak lesznek. A zöldek választói főleg romanisztika professzorok és főorvosok, aki a belvárosok legszebb házait lakják, mandulatejjel és biohússal táplált gyerekeiket teherkerékpárral viszik a nemzetközi magániskolákba, hogy SUV-jukat kíméljék? Homeoffice-ük Sylt-en vagy Salzburg-ban van, a hétvégét Barcelona-i "atmosfair"-ban töltik, egy ökológiai konferencián?

Ezek inkább irígységfantáziák. A zöld választók, egykori egyetemista lázadók, ma gyakran nagypolgári befutottként élnek, egyetemi városokban, diplomás jólkeresőként, többet kerékpároznak és bioárukat vásárolnak. Hogy nagyobb képmutatók lennének a CDU vagy az SPD klienseitől, nem állíthatjuk.

Ezek az általánosítások egyébként sem érnek semmit. A német zöld párt, 2017-ben még 8,9%-on, mára 25%-ra kapaszkodott föl. Kik az új rajongóik, azt a szeptemberi választások után lehet majd megmondani. Lesznek közöttük SUV-osok is, akik magukat búcsúcédulákkal festik zöldre. Ez mindig így volt: "balra beszélni, jobbra élni" (Links reden, rechts leben) - a jóléti társadalom elterjedt életmódja. Hogy sok német, bárhogy is éljen, zöldre szavaz, ez nem egy divatjelenség, hanem jelentős társadalmi fejlemény. Ez a lopakodó véleményalakítás és a fölismerés következménye.

A 2017-es választás idején az USÁ-ban tombolt a »Harvey«, »Irma« és a »Maria« hurrikán, Kaliforniában az esős tél után erdőtüzek pusztítottak. Dél-Ázsiában a legszörnyűbb monszun-árvizek 400 000 négyzet km szárazföldet árasztottak el, Németország nagyságnyit. A klímaváltozás okozta természeti katasztrófák annyira ijesztők, hogy a Munich Re biztosító külön füzettel hívta föl a figyelmet a veszélyre. Bár a zöldeknek 2017-ben ez késve érkezett, de előretörésük ekkor indult be. Ekkor kezdett a klímaveszély és a cselekvés sürgőssége beszivárogni a köztudatba. Greta Thunberg »skolstrejk«-je 2018 augusztusában fontos szakasz volt. A klímakérdés sokak családjának privát életébe is bekerült. A globális környezetvédelem a szakmai körökből átterjedt az ENSz konferenciákra és a széles nyilvánosságra is. A zöld témák mainstream-mé váltak, a politikai agenda csúcsára kerültek. A felmelegedés szakmai körökben már évtizedek óta ismert volt, de a társadalom többsége mára tudatosította igazán. A megdőlő hőségrekordok, az aszályok, a felhőszakadások, az erdőtüzek, az árvizek hatására az a vélemény kapott lábra, hogy ebben a világban valami alapvetően el van rontva. Sürgősen tenni kell valamit. Az emberek elkezdtek a zöldekhez fordulni.A párt profitál abból, hogy a XXI. sz. klímaválsága azzá válik, ami a XX. sz. elosztási harca volt: politikai árokká. Segít, hogy a szavazók nem hajlandók többé a politika jobb-bal beskatulyázását követni. Ha a tehetősek és a polgáriak - akik eddig természetesen a CDU-ra szavaztak - most a zöldekre, akkor a pártoknak teljesen új lehetőségek nyílnak. A kulturális, nem-anyagi mérlegelések fontosabbak lesznek, mint a szociális és anyagi szempontok. Robert Habeck, zöld társelnök, joggal mondhatja: "Ma a Grüne a legpolgáribb párt Németországban." A bal-jobb pálfordulás azonban rossz hír a társadalom szegényebb alsó harmadára: az egykor kibékíthetetlen munkásság egy része az AfD karjaiba futott. A zöldek itt könnyebben taktikázhatnak, a volt balos csoport ideológiai kérdésekben és lehető koalíciós opciókban maximálisan rugalmas lehet. Mindezek ellenére a párt nehéz helyzetben van. Olyan elvárásokat provokált ki, melyek gyakorlatilag megvalósíthatatla-nok. Aki ma azt hirdeti, hogy a felmelegedés elleni harc senkinek sem fog fájni, megtéveszti választóit. Az emberek kímélése helyett jobb volna őket felnőttként kezelni, szembesíteni a realitásokkal, akkor is, ha ez szavazatvesztéssel fenyeget. Az ökológiai átépítésnél túl sok az absztrakt szám és kevés a magyarázat, hogy ezek mit is jelentenek. Kevés ember érti, mi is neki személyesen a feladata a klímasemlegesség elérésében, a green deal-nél. A zöldek beszédei azt sugallják, elég pár gombot megnyomni, pár eurót átlapátolni. Ez nem reális. Ma minden német átlagban 9 tonna üvegházgázt produkál évente. (13 tonnával számoljunk, mert a külföldről importált szürke energiák, nem-fosszilisek, stb. is hozzáadódnak, lásd Persönlicher CO2-Fußabdruck, okobetyar.blog, RS21VI5). Hogy a szerződésben rögzített klímacélok megvalósuljanak, ezt a következő években nullára kellene lenyomni. Ez egy magas fogyasztású jóléti társadalomban olyan, mint megmászni a Mount Everest-et.Nézzünk egy hétköznapi példát! Egy ingázó napi 40 km-ével máris 1,5 t CO2-őt produkál; egy repülőút München-Barcelona 0,5 t-át, Frankfurt–New York 3,6 t-át. Elektronika, számítógép, tv: 0,4 t; táplálkozás 2 t. Aki egyszer beadja adatait egy CO2-kalkulátorba, megdöbben, milyen gyorsan szalad túl a CO2-kontója. A közhiedelem, miszerint egyéni fogyasztói átállásokkal - olyan országban, ahol az üvegházgázok emissziója 85%-ban energetikai - meg lehetne menteni a világot, téves és naiv. Nem az számít, mennyi a WC-papír vagy az olívaolaj öko-lábnyoma. (Kedves glancos papírra, mérgező festékekkel nyomtatott SPIEGEL! A világot nem menthetjük meg, de saját lelkiismeretünket igen. Ne tessék szabotálni! RS21VI5).Az igazán nehéz kérdés: Németország gazdasági teljesítménye hány százalékát akarja a szegényebb országokba fektetni, hogy ott fenntartható gazdaság épüljön ki? (Tehát újabb CO2-vel a régi CO2 ellen? RS). Ha a fosszilisok elleni harc a legfontosabb, az atom-kiszállást is újra kell gondolnunk? Mennyi lemondás hárul egy klímasemle-ges társadalomra? Ha szeptemberben a zöldek tényleg hoznák a 25%-ot, 4 millió helyett 12 millió szavazatot, az politikai csoda lenne. Ennek azonban meg lenne az ára. Megismétlődne a fundi-reáló összecsapás. (Ezt volt alkalmam "élvezni" Kölnben, 1982-ben, lásd Zentai Rózsa Sándor : A zöldmozgalom, HÍD 76, 2012 febr.). Az egyik ígéretet a most fölébredt, új, érzelmi zöldeknek kellene teljesíteni, akik kissé apolitikusok. "Ti megmenthetitek velünk a világot, anélkül is, hogy föladnátok régi életeteket." A másik ígéret, melyet a zöld kancellár-jelölt, Annalena Baerbock nem igen emleget, az a párt radikálisabb, öreg zöldjeire irányul: "Megmenthetitek velünk a világot, de ehhez Németországot és Európát a feje tetejére kell állítanunk." A hagyományos zöld bázis, hatalomra kerülés esetén, nagy tetteket vár el. Az alkalmi választók inkább egy "smoothie" módszert szeretnének, jószándék és enyhe nyomás keverékét. Hogy ebből mi sülhet ki, ezen a párt maga is spekulál. Fogadni lehet arra, hogy némely zöld titkon azt kívánja, legyen elég a 2. hely, Armin Laschet kancellár mögött. Ebben a fölállásban legalább világos lenne, ki akarja a világot megmenteni és ki akadályozni.

SPIEGEL, 28.5.2021.

Fundis, Realos, Hedonisten – das grüne Dilemma

 

EGY MRD EURÓ AZ ABLAKON KI - Az egészségügy-miniszter bóvli kínai maszkjai - SZ, ARD/RózsaSMár a második CDU politikusnak fogy a levegője maszkbiznisz miatt.Jens Spahn már 2020 októberében csúnyán viselkedett: megfertőzve beült a Berlin-Schöneberg-i Ponte luxus étterembe. A szomszédos asztalnál egy idős hölgy is ott vacsorázott, aki később azzal vádolta meg a minisztert, hogy megfertőzte. A CDU képviselő, Georg Nüßlein, sem viselkedett korrekten: zavaros maszk-üzleteit a köztévé ARD „report München“ magazinja fedte föl. Nüßlein ("Diócska") 660.000 € eredetéről nem tud számot adni, mely egy baráti cég állami maszk-megbízásai kapcsán merült föl. A transzfer Liechtenstein és karibi bankokon át, igen titokzatosan folyt le. A nyilvánosság fölszisszent: a politikusok simán elrejthetik "mellék-kereseteiket"? A képviselő ellen megvesztegetés és adócsalás miatt nyomoznak. (Nincs egy Polt főügyészük? RS21VI6). Spahn miniszter újabb húzásáról szintén az ARD számolt be. 2020 elején egy mrd euróért olyan kínai maszkokat vett, melyek az EU-normának nem feleltek meg. Spahn most, a helyzetet mentendő, rátett egy lapáttal: a selejtes maszkokat Hartz-IV-eseknek (szoc-segélyesek), fogyatékosoknak és hajléktalanoknak próbálja elpasszolni. A munkaügyi minisztérium megtiltotta.Katja Mast, SPD frakcióvezető-helyettes: "Embertelen és cinikus, hogy a használhatatlan maszkoktól úgy akar megszabadulni, hogy azt társadalmunk segítségre szoruló csoportjaira akarja rásózni."Katrin Göring-Eckardt, zöld frakcióvezető: "A kormány bizonyítsa, hogy neki minden ember élete és egészsége egyaránt fontos. Ne söpörje a problémát a szőnyeg alá, ezzel nem szabad játszani."Jan Korte, Linke: "Azt látjuk, hogy az egészségügy-miniszternek a fogyatékosok és a hátrányos emberek nem számítanak, ha saját kudarcát akarja eltussolni. Egy milliárdot készül elégetni, az ilyen miniszter nem vállalható."Verena Bentele, Sozialverband VdK Deutschland: "A minisztérium hozzáállása elfogadhatatlan emberképet tükröz." Eközben cégek állnak sorban, fizetésre várva, a miniszternél.A BMG (Bundesgesundheitsministerium) reakciója: "Amikor a vizsgálat kiderítette, hogy sok maszk hibás, nem vettük át és nem fizettünk. Ez a perek oka." Az aktuális vádakra ezt írta: "Ezt a gyanúsítást elutasítjuk, tényekkel nincs alátámasztva." "A maszkokat 70 fokban nem teszteltük, ilyen helyzet a járványban nem fordul elő." A SPIEGEL szerint a használati szimuláció is elmaradt. Ez megmutatta volna, hogyan változik az anyag 20 perc viselés után. A több millió maszk vagy a nemzeti egészségvédelmi tartalékba kerül raktárba, vagy a szemétégetőbe.

Süddeutsche Zeitung SZ, ARD; 6. 6. 2021.

Kritik an Spahn nach neuen Masken

 

FÉL MILLIÓAN VÁLNAK - dpa/Welt/Aug.Allg./RózsaS

Őszre a járvány miatt tömeges válások várhatók Németországban.Wim Slabbinck, pszichológus: "Nem volt kitérésre lehetőség. Több idő és tér jutott egymásra, ez sok pár számára előnnyel járt. Ám sokak nem békültek ki, hanem elváltak."Dimitri Mortelmans, szociológus: "Régen a párok nyaralás után váltak. A lockdown csak fölgyorsította, ami amúgy is bekövetke-zett volna."Meddig tart egy német házasság?

2019-ben 150 000 válás volt, ezek a házasságok átlag 15 évig tartottak. A leghosszabban a diplomások, a hasonló műveltségűek házassága tart. 2000-ben még minden második házasságkötés válással végződött, mára minden harmadik. A nők önállóbbak lettek, többen dolgoznak. Először regisztrálták az azonos neműek válásait is (100).Wolfgang Krüger, szociológus: "Nyaralás után a válások száma kb. 100 000 szokott lenni, most ennek ötszörösére számítunk, tehát félmillióan fognak elválni."A kényszerközelség rendkívül megterheli a kapcsolatokat. Sokan ezt gondolták: "Nyaraláskor adok magunknak még egy esélyt." Csakhogy csöbörből vödörbe jutottak. A Civey közvéle-ménykutató 2500 párt kérdezett meg, 2020. júniusában. A pandémia idején ötször többen váltak el.

Ünnepnapok után

A karácsony és a húsvét utáni 2 hónapban kiemelkedően nagy a válások száma. Paradox, hogy épp a szeretet ünnepe után esnek szét a családok. Amikor szorosabban együtt vannak, akkor romlik meg a kapcsolatuk. Ilyenkor jobban ki vannak téve egymás kellemetlen szokásainak. Sok idő jut a kapcsolatok átbeszélésére is. Már az ünnepség előkészületekor sokan hajba kapnak, ideális a klíma a viszonystresszre. Az ünneppel szembeni elvárások magasak, minden perfektül kell, hogy meg legyen szervezve. A csalódástól való rettegés feszült helyzetet hoz, a háztartás a feje tetején áll. Már az ünnep kezdetén mindenki idegileg ki van készülve. A járvány hasonló helyzetet okozott. A lockdown, a karantén, a homeoffice, a homeschooling összepréselte a családokat. Ám a karácsonnyal ellentétben, ami pár napig tart, a pandémiahelyzet hetekig, hónapokig elhúzódott - súlyos következmények-kel a családokra.

dpa, Welt, Augsburger Allgemeine 20. 7. 2020.

KOMMENT

A Pál Feri által is ajánlott Gottman:

A jól működő házasság 7 alapelve

4 lovasról beszél: kritika, megvetés, védekezés, visszahúzódás. A szerző azt mondja, 15 perc után megmondja, elválnak-e? Sokat tanultunk: "durva nyitás", "elárasztás", megoldhatatlan dolgokkal élni, stb. , de sokat röhögtünk is ("Mikor belép a szobába, elönt az öröm.") De, mint tudjuk, alkoholistának lenni sohasem késő.RS

 

A RASSZ MARAD, A GYERMEKJOGOK VÁRJANAK - Elbukott az alkotmánymódosítás -

Az alkotmány (Grundgesetz, GG) a legfontosabb német törvényszöveg, csak 2/3-dal változtatható. A vita évekig is eltarthat, az SPD-kérvényt a CDU/CSU mégis 24 óra alatt lesöpörte.A GG 3 cikkelye: Senki sem élvezhet előnyt vagy szenvedhet hátrányt neme, rassza, nyelve, hazája, származása, hite, vallási vagy politikai nézete miatt. A "rassz" kifejezést "rasszista okokból"-ra cserélte volna Christine Lambrecht SPD igazságügyi miniszter. Nincs tudományos megkülönböztető rassz, aki erről beszél, a rasszisták kategóriáját fogadja el. A náci idők után jószándékból akarták beleírni az alkotmányba az antirasszizmust, így került bele a szó. A változtatással még a CSU belügyminiszter, Seehofer is egyetértett. Az unió (CDU/CSU) "vélt rasszt" ("vermeintlicher Rass") akart - semmi sem lett. Nyilván attól tartottak, hogy új keresetek özönlenek az államra, mint az alkotmányvédő bíróság klíma-ítélete után. Mások csak szimbólum-politikának tartották és kontraproduktívnak. A szó törlése épp az antirasszista motivációt oltaná ki.

Mit is jelent a rassz?

A bíróság eddig a törvényt úgy értelmezte, hogy rasszizmustól véd. Fontos jelkép, a rasszizmus áldozatai - jogaikat érvényesítendő - nem kéne, hogy egy rasszista fogalomra hivatkozzanak.

A franciák már változtattak, ahogy több német tagállam is. Seehofer: A GG változtatása annak a jele, hogy a kormány a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen cselekvőképes. A beadvány elbukása pont ezt vonja kétségbe. Hasonlóan futott zátonyra a demokrácia támogató törvény is (Demokratieförderungsgesetz). A koalíció nem tudott megegyezni abban, hogy az összes támogatandó szervezet először is kifejezetten nyilvánítsa ki, hogy a demokratikus alaprend elkötelezettje.

Ami késik, nem múlik

A "rassz" nyilván hamarosan törlésre kerül, hisz, az AfD-n kívül, mind ezt akarják. A Linke már 2010 óta, a Grüne, SPD, FDP is csatlakozott. A következő kormány találni fog egy kompromisszu-mos alternatívát.Vannak azonban antirasszista aktivisták és jogászok is, akik bent hagynák a kifejezést. Szerintük ez egy olyan szociális konstrukció, amely segítené a különféle cso-portok különböző állásfoglalását kiemelni. A fogalmat az USÁ-ban ebben az értelemben használják (race).

Gyermekjogok

A 2017 óta regnáló koalíció szerződésében ez áll: "Egy gyermek-alaptörvényt fogunk létrehozni." Ezt a gyermekvédő szövetségek már évtizedek óta követelik. Az SPD a GG 6/2-höz hozzáfűzné: "A gyermekek alkotmányos jogait, beleértve a felelős személyiséggé való fejlődés jogát, tisztelni és védeni kell, alkotmányos jogai megőrizendők, követeléseik meghallgatandók. A szülők első felelőssége érintetlen marad." Christine Lambrecht családügyi miniszter: A gyerekek jogait erősíteni kell az állam eljárásaival szemben. Minden döntésnél - legyen az bírósági, igazgatási vagy politikai - a jövőben számolni kell a gyerekjogokkal, a gyerekeket felnőttszámba kell venni. Legyenek a gyerekek jogi alanyok és nem tárgyalás-objektumok. Játszótér vagy zajvédelem esetén a gyerekek jólétét megfelelően figyelembe kell venni. Dietmar Bartsch (Linke): A gyermekjogok a pandémia alatt is hathattak volna. A válságban volt autó-csúcs, de nem gyerekjog-konferencia. Jelképes hatásról is van szó, ami az alkotmányban benne van, az a hétköznapi politikában is komolyan veendő. Lambrecht négy beírandó mondatával sokan viaskodtak. Egyeseknek kevés, másoknak sok volt. Nehezen összeegyeztethető két meggyőződés állt szemben. A zöld frakcióvezető-helyettes, Katrin Göring-Eckardt: "Végül egy olyan kozmetikázott javaslatot kaptunk, mely az ENSz gyermekjogi konvenciója mögött is hátramaradt." Németország 1992-ben ratifikálta az UN 4 alapelvét: A nem-diszkrimináláshoz való jog, az élethez, a túléléshez és a fejlődéshez való jog, a gyermekérdekek betartása és a részvételhez való jog. Minden gyermekeket érintő intézkedéseknél a gyermekek jólétét elsődlegesen kell kezelni. Az ENSz 1992 óta többször is fölszólította Németországot, hogy vegye be a gyermekjogokat az alkotmányba. Vita támadt a "megfelelő mértékben" (angemessen) körül is. Miért nem elsődlegesen, ahogy az ENSz is előírja? Miért gyengítik le a gyerekek

jogokat a szülők első felelősségével, holott az már a szövegben korábban benne van? Az FDP is többet akart: Explicit emeljék ki a nem-diszkrimináláshoz való jogot. A másik oldalon álló uniósok hallani sem akartak a követelésről, legfeljebb nagyon legyöngített formában. Néhány konzervatív attól tart, hogy az állam túlontúl beavatkozik a családokba, mint a náci vagy az NDK diktatúra idején. Az unió frakcióvezető-helyettes, Thorsten Frei elutasítja, hogy kompromisszumot sem akartak. "Fontos volt számunkra, hogy az alkotmányszövegbe a gyerekjogok mint szubjektívjogok bekerüljenek. Semmiképp nem borítandó föl a finoman kiegyensúlyozott gyermek-szülő-állam háromszög az állam javára, a család hátrányára."Hogy a szimbolikus alkotmánymódosítások mért fontosak, megmutatta az alkotmányvédő bíróság klíma-ítélete. A GG-ben 1994 óta ez áll: "Az állam védi az életalapokat a jövő nemzedékek számára." A kormány köteles a klímasemlegesség elérését fölgyorsí-tani. A módosítás kötelezte volna a gyerekek meghall-gatását is, ha direkt érintve vannak, pl. játszótér, utca, iskola, városnegyed változtatásánál. Beleszólhattak volna a döntésekbe. A községek nyissanak több óvodát, iskolát, ifjúsági központot. Másrészt a gyerekeknek olyan jogai is vannak, melyek az alkotmányban nincsenek kiemelve. Ők is emberek és az alkotmány rájuk is érvényes. Fiatal abuzus-áldozatok erősebb védelme, több esélyegyenlőség az iskolákban, több pénz legyen az egyéni fejlesztésre - minden lehetséges volna. Más törvények is vannak hatályban így az ifjúságvédelmi, gyerek és fiatal támogatási törvény. A polgári törvénykönyv 2000 óta szavatolja az erőszak-mentes nevelést, 2020-ban a gyerekekkel szembeni szexuális erőszak ellen is hoztak törvényt. Sok gyerek nem is tudja, már most milyen jogai vannak. Erről informálni alkotmányváltoztatás nélkül is lehet.

Hogyan tovább?

A kezdeményezés valószínűleg folytatódni fog a következő kormányzási szakaszban. Ám Dirk Wiese (SPD) attól tart, ezután hosszú ideig nem lesz még egy ilyen nézet-közelség.

ZEIT online, 9. 6. 2021

"Rasse" bleibt drin, Kinderrechte draußen

 

VISSZATÉRÜNK A "NORMÁLIS" ÉLETHEZ? RózsaS, Szelíd Energia Alapítvány

Folytatjuk ott, ahol abbahagytuk:

*Repülünk Kínába a következő vírusért?

*Keresztezzük a vadállatok útjait, hogy újabb kórokozókat kapjunk tőlük?

*Árukat rendelünk meg a Föld másik feléről, amiket magunk is elő tudnánk állítani vagy nélkülözni?

*Tízezer tárgyat halmozunk föl házunkban, mert azt hisszük, ezzel boldogabbak leszünk?

*Folytatjuk az őrült személy- és áruszállítást, mert rövid távon olcsóbb és a multik profitjait hizlalja?

*Messzi országokba utazunk és nem vesszük észre a helyi látványosságokat, természet-csodákat, az orrunk előtt?

*A sav- és lúgálló, könnyű, átlátszó göngyölegek millióit dobjuk, egyszeri használat után, a szemétre?

*Tovább építünk új házakat, amikor félmillió ház áll üresen az országban?

*Energiafogyasztó rekordokat döntünk meg, 30 000 kWh/év-vel; ezzel 12 tonna CO2-őt küldünk a levegőbe és csodálkozunk az aszályon, a felhőszakadásokon, az erdőtüzeken, a tornádókon? (Lásd Energiamenü).

*Mindent fölélünk gyerekeink elől, hogy azok csontjainkat is megátkozzák?*Banánt, pálmaolajat, szóját rendelünk meg, virtuális vízzel, több ezer km-ről, ezzel távoli esőerdőket és kisgazdaságokat pusztítunk el?*Autóval megyünk a sarokra cigarettáért?

*Évek óta, naponta ingázunk, míg bele nem betegszünk - holott tudnánk változtatni

*Irodákban görnyedezünk, gombokat nyomogatunk; túl-esszük, túl-isszuk magunkat, aztán csodálkozunk, ha testünk-lelkünk évről évre pusztul?

*Szórakoztató iparokat és iparosokat fizetünk, mert elfelejtettük önmagunkat szórakoztatni?

RS Ui.

Kedves Miniszterelnök úr!

Üdvözlöm, mint régi olvasómat!

Kölnben bejöttek hozzánk az újfasiszták, mert hallották, hogy őshonos, tiszta növényfajokat akarunk. A Köln 2020 városutópia kisvasutak építését szorgalmazza.Ma (2021. jún. 11.) azt tetszett tanácsolni, mindenkinek ott kell boldogulnia, ahova megszületett. Kitűnő a memóriája, 4 év távlatából!

"Éljen és dolgozzon mindenki a szülőhelyén!"

(Ökobetyár, Korán kelek és hülyeségeket csinálok, 2017. dec. 31.)RózsaS

 

A ZÖLDÜLŐ ÖKONÓMIA - ZEIT

Klímaválság, fajkihalás, óceánok szennyezése - eddig a gazdaság minden planetáris határt és vele az ökológiai problémákat ignorált. Ám ez most rohamosan változik. Olyan fontos fogalmak, mint a "piac", "verseny", "adósság" újrafogalmazódik és átértékelődik. Ez pedig a gazdaságpolitikai játékszabályokat is gyökeresen megváltoztatja. A THE NEW INSTITUTE-tal karöltve 9 vezető közgazdászt kérdeztünk meg, hogyan lehetne a gazdaság-természet válságot megoldani. Először Till van Treeck, az Institut für Sozioökonomie, Universität Duisburg-Essen, professzorával beszélgettünk.

 

ZEIT ONLINE: Van Treeck úr, a Hamburg-Norden-ben hamarosan betiltják a családi házak építését, hogy a természetet védjék. Ez nem az emberi szabadság megengedhetetlen korlátozása?

Till van Treeck: Azok szabadságát nyesi vissza, akik építeni akarnak. De másfelől emeli a szabadságát azoknak, akik a területeket és anyagokat talán másképp szeretnék használni - klíma-kímélőbben, kreatívabban, emancipáltabban. Privátházak helyett lakások és kertek épülhetnének - sokak számára. A tilalom tehát még növelhetné is a szabadságot.

Z: Ezt sokan másképp látják. A döntést hevesen támadják, politikusok és közgazdászok is.

T: Nincs "a" közgazdász. Az elmúlt évtizedben az ökonómia és a szabadság fogalma nyílt felülvizsgálat alá került - többek között a 2008-as pénzügyi válság, ma a fenyegető klímaválság miatt. Ezzel szemben a közgazdaságtan évtizedekig bizonyos értelemben liberális vagy liberter (libertär), túlzottan szabadelvű volt és ennek megfelelően a szabadságot is szűken értelmezték. Ez mindmáig kihat. A szabadság - mint a hétköznapokban - a kényszer hiányát jelentette, másrészt viszont szorosan a magántulajdonnal volt összekötve. A magántulajdonával mindenki azt tehette, amit akart. Sok közgazdász ezért a priváttulajdonba való belenyúlást a szabadság korlátozásával tette egyenlővé. Ez azonban a valóság egy fontos részét ignorálja. Ha egy dologhoz való jogot szabadságként fogunk föl, elvonjuk azok szabadságát, akiknek ehhez a dologhoz nincs joguk. Csak a tulajdonosok szabadsága számít, a többieké nem. A Hamburg-Norden-ben építkezőknek a szabadsága előnyt kap azokkal szemben, aki pl. szívesen sétálhatnának egy parkban.

Z: Ez a piacgazdaság: egyeseknek van valamijük és ezzel bizonyos határok között valamit kezdhetnek, a többiek pedig nem.

T: Igen, de ez nem tévesztendő össze a szabadsággal, nem egyenlő annak értékével. Jerry Cohen politikai filozófus ezt világosan kimondta: ez téves összekötés, a jogalapú szabadságfogalom inkonzisztenciája ("die Inkonsistenz des rechtebasierten Freiheitsbegriffs"). Egy dologhoz való jogunkat a szabadsággal tesszük egyenlővé és azoknak a nem-szabadságát (Unfreiheit), akiknek ilyen dolog nem jutott, figyelmen kívül hagyjuk.

Z: "Családi ház mindenkinek!" lenne a megoldás? Legalábbis ez következik a kormány házépítés-támogatásából (Baukindergeld).

T: Igen, ez a klasszikus válasz a jogalapú szabadság inkonzisztenciájára - a gazdasági növekedés. Akinek még nincs háza, lakása, azok építsenek - és ezzel emeljük mindenki vélt szabadságát. Ez az elv azonban nem tartható azoknál a javaknál, melyek kifogyóban vannak, pl. a telkeknél intakt környezetben, Hamburgban. Nem lehet az egész Németországot családi házakkal teletűzdelni. Akinek tehát már ilyenje van, vagy épít, az kényszerűen elveszi másoknak a szabadságát, hogy ők is ezt tegyék. A standardökonómia erre az externalitás fogalmát alkalmazza: egyes egyén cselekvése externális kihatással van másokra.

Z: Más szóval: a véges világban nem lakhat egyre több ember saját családi házban.

T: Igen, ám a dolog komplikálódik az ún. pozicionált javakkal, ahogy azt Fred Hirsch, Social Limits to Growth c. könyvében nevezi.

Z: A közlekedési miniszter, Andreas Scheuer figyelmezetett, a zöldek el akarják venni az emberek SUV-jait. "Itt a szabadságunkról van szó."

T: Tényleg, először lehetne azt mondani, hogy az ilyen monstrum-autók vásárlása a szabadság kifejezése. Ezek az emberek ízlésüket követik és biztonságosabban akarják érezni magukat a közlekedésben. Ám ha a légszennyezésről nem is beszélünk, elismerhetjük, hogy az ilyen járművek azoknak a szabadságát, akiknek ilyen nincs (kisautósok, kerékpárosok, gyalogosok) korlátozzák. A nagy autóknak nagy parkolókra van szükségük, a városban azonban a hely korlátozott. A parkoló SUV-ok tehát elveszik a helyet a kisautóktól. Rosszabb, hogy a kerékpárosok és gyalogosok testi épségének szabadságát veszik el, amikor az ilyen páncélozott járművek a gyöngébbeket ripityára zúzzák.

Z: A szociáldarvinisták azt mondanák, vegyenek ők is ilyen kocsikat.

T: És ezzel benne lennénk egy abszurd fegyverkezési versenyben. Elvileg mindenki autózhatna SUV-val. Itt tér el a SUV a családi háztól, melyre nincs elég telek a zöldben. Nem vezethet mindenki átlagosnál nagyobb autót! Egy SUV akkor biztonságos, ha nagyobb és nehezebb, mint a többi - tehát a maradék biztonsága kisebb. Ha mindenki így gondolkodna, a végen mindenkinek nagyobb autója lenne és a közlekedésbiztonság semmit, vagy alig változna. Számos példa akad a javakra, melyek a pozicionált fegyverkező verseny tárgya, a szociális béke terhére, nem szólva a környezetről.

Z: Hogy a sok nagy autó káros a környezetre, világos. De miért a szociális békére? Évekig ennek ellenkezőjét állították - főleg férfi közgazdászok. Bárki szabadsága, hogy gürizzen és a pénzt akár haszontalanságokra is kiadja. Tányérmosogatóból is lehet milliárdos. Ez nem káros, hanem épp a többit ösztökéli, hogy ők is jobban fáradozzanak. Ez teszi a társadalmat dinamikusabbá és innovatívabbá.

T: Ez eléggé rövidlátó nézet. Sok közgazdász nem gondolja át, mi következik a pozicionált externalitásból, a fogyasztói magatartás státusz-szimbólumából. Ha a tehetősek jövedelme gyorsabban nő, ők többet is vásárolnak. Míg a kiskeresetűek lemaradnak, a gazdagok annál jobban demonstrálják szociális státuszukat. Még a jövőbeni gazdasági sikerük is erősödik. Különösen a "szabadságszerető" országokban, mint az USA, a jó oktatás, jó egészségügy, jó lakás a privátpiacon sok pénzbe kerül. Már az óvoda és az magániskola választása is a státuszfogyasztás része és a gyereknek jobb karriert biztosít. Ha az egyenlőtlenség növekszik és a gazdagok az ilyen javakért egyre többet adnak ki, a nem-gazdagok ezt elfogadhatják és belenyugodhatnak szociális és gazdasági visszaesésükbe. Vagy fölveszik a versenyt, lemondanak a takarékról és a szabadidőről, agyondolgozzák magukat, hogy legalább valamelyest lépést tartsanak

Z: Ennek mi köze a klímaválsághoz?

T: A státuszfogyasztásra való törekvés nem ökologikus. Ha a középréteg is többet fogyaszt, több a CO2-emisszió. Munka- és növekedés-kényszer jön létre, mert sokan nem érzik magukat elég szabadnak ahhoz, hogy lemondjanak a konzumról a szabadidő javára. Ők lépést akarnak tartani és muszáj nekik lépést tartani. (Muszáj csak a halál...RS21VI14).

Z: És ez mit csinál az emberekkel és a társadalommal?

T: Mivel sok ember úgy érzi, mindent meg kell tennie a karrierért és a család jólétéért, sokasodnak azok, akik kevés szabadidővel, takarékkal, magas adóssággal rendelkeznek. Az egyenlőtlen társadalomban lehetetlen, hogy mindenki a legjobb oktatást kapja, a legbiztosabb SUV-val járjon és a jövedelempiramis csúcsán álljon. A táguló egyenlőtlenségnél egyre nehezebb lépést tartani. A frusztráció és a szociális elégedetlenség borítékolt.

Z: Hogyan írná le a szabadságot a klímaválság idején?

T: Nem lehet egyértelmű, pontos definíciót adni. Számomra a szabadság az, ha mindenki kitűnő közellátást kap (ingyenes oktatást, betegellátást, mobilitást, kedvező lakóteret). A szabadság a teljes foglalkoztatás és a legkisebb egyenlőtlenség állapota. Csak így haladhatjuk meg ezt a fogyasztás-irányult kultúrát, a hosszú munkaidőt és a magas jövedelem kívánatát. Ez lenne a nemek közti egyenlőség feltétele is.

Z: A Fridays-for-Future óta a "generáció-igazságosság" fogalma vált közismertté. A szabadság idő-dimenziót is kap. Vita folyik a szabadságról és a klímavédelemről. Ha ma nem fogjuk vissza gyorsabban a szén-dioxidot, veszélyeztetjük gyerekeink jövőjét és szabadságát. Mit szólnak ehhez a közgazdászok?

T: Először is le kell szögeznünk, hogy a kormányok klímacéljai inkompetensek a párizsi egyezménnyel, miszerint a fölmelegedést 2 fok alatt kell tartani. A világklímatanács (ICPP) számításai szerint Németországnak már csak 7 gigatonna CO2 engedélyezett. Ha a mostani évi 800 megatonna kibocsátás marad, ezt a mennyiséget már 9 év alatt kimerítjük. Ha nyomban nekifogunk lineárisan csökkenteni, a klímasemlegességet 2030-ra érnénk el. Ám a Bundesregierung 2050-ig tolná ki a határidőt. Az FfF és a kutatók már régen figyelmeztettek, hogy ez már túl késő lesz. Meglepett, hogy milyen kevés közgazdász követelte a gyorsítást!

Z: Az alkotmányvédő bíróság áprilisban kimondta, hogy a klímatörvény részben nem felel meg az alkotmánynak.

T: Igen, az indoklás érdekes módon a szabadságra alapul. Ha nem változtatunk gyorsan az élet- és a termelési módunkon, a jövőben ez fenyegető szabadságveszélyt jelent. Paradigmaváltás vitája folyik.

Z: A közgazdászok kedvenc megoldása: a CO2-adó. Mi a probléma ezzel?

T: Egyik út: tisztábban és kevesebbet termelni. A megadóztatás arra próbálja rávenni a cégeket és a fogyasztókat, hogy adják fel a CO2-intenzív termelésüket és fogyasztási stílusukat - de a növekedéses gazdaság maradjon.

Z: Az externális hatások monetarizálása a neoklasszikumban a királyi út. De mennyire értelmes és mi a hibája?

T: A CO2 beárazása mellett az össz-stratégia kiegészítő elemeit is többet kell mérlegelnünk. Ez lehet egy állami befektetési offenzíva, amely az eladósodás megfékezésének reformját teszi szükségessé. Más intézkedések is rövidíthetik a munkaidőt és az egyéni fogyasztást. Mindent a CO2-adóra föltenni és nem sürgetni a kultúraválást, felelőtlenség. Ez a technika mindenhatóságába vetett optimizmus, karöltve a kulturális konzervativizmussal.

ZEIT online, 12. 6. 2021

"Man kann nicht ganz Deutschland mit Eigenheimen zubauen"

 

VEGÁN NÉMETORSZÁG - Spiegel

Mi lenne, ha mindenki vegán lenne? Jó sok terület szabadulna föl, a hamburger a szántókról jönne. De ez nem lenne egy paradicsom.

Az Allensbach-Institut fölmérése szerint 1,1 M német mondja magát vegánnak. A húspótló termelés 2020-ban 38%-kal nőtt, bár a kiindulás is igen csekély. Sok a vegán kávézó és étterem, főleg a városokban, a vendégek zöme fiatal. De mi lenne, ha az egész német agrárium a teljes növény-termesztésre állna át? Már egy részbeni átállás is óriási változásokat hozna. Ha mindenki megfelelne globálisan a párizsi klímacéloknak, a vörös hús fogyasztása a felére csökkenne, megkétszereződne viszont a diófélék, a gyümölcs, a zöldség, a hüvelyesek fogyasztása.

Ez - nézőpont szerint - utópia vagy disztópia. A gondolatkísérlet kimenetele: sok-sok terület szabadulna föl, sokkal kevesebb haszonállat lenne, óriás istállók alig. A szántókon kukorica és búza helyett több bab, hajdina, borsó és szója teremne. A réteken és a szántókon sokkal több állat- és növényfaj élne, a talajvíz regenerálódna, az üvegházgáz-emisszió visszamenne. Az emberek ananászlevél vagy szintetikus cipőben járnának, húspótló hamburgert ennének. Néha tablettákat és étrend-kiegészítőket vennének magukhoz. Mindösszesen egészségesebben élnének, mint ma. (A kocogók annyival élnek tovább, amennyi időt kocognak. RS21VI15).Achim Spiller, agrár közgazdász, Universität Göttingen: Sokkal kevesebb szántóra volna szükségünk, mert most a zömét takarmánytermelésre használják. Egy kalória marhahúsra 7 takarmány-kalóriát kell ráfordítani, holott a növényt mi is megehetnénk. Sertésnél az arány 1:3. (Lásd: Energiamérlegek a mezőgazdaságban, SZEA füzet 5, RS21VI15). Kevesebb lenne az istálló, több az üvegház és a fóliasátor a zöldségtermelésre. Fűtést és áramot a szolárberendezések és a szélturbinák adnák, a fölszabadult területeken energianövények (repce) nőnének, biogáz fejlesztésre. (Áram csak-csak, de hő aligha, más nagyságrend. Eleget kínlódtunk a komposzthővel. Az energia-repce meg végképp csalás: szántón nem lehet energiát termelni. Ha lehetne, sem gázt, sem olajat nem vennénk. Lásd: Energiamenü, RS).Németország területének felét az agrárium használja. A 17 M ha-ból 12 M ha szántó, a többi legelő és mező. Az agrárterület 4,4 M ha-ja (26%) állateledel termelésére szolgál. Ha a fehérjét bab, borsó, hüvelyesek adnák (sokkal hatékonyabban, mint a tej és a hús) 2 M ha szabadulna föl, mondja Urs Niggli, Forschungsinstitut für biologischen Landbau, Svájc. A Rheinland-Pfalz-nyi területet visszaadnánk a természetnek; vadvirágok, cserjék, rovarok, madarak erősítenék az ökológiai egyensúlyt. Lápok újraélednének. A tengerparton tartályokban algák nőnének, emberi táplálékként. Anja Bonzheim, öko-agrármérnök: "A szántók humuszának szél általi eróziója leállna. A biodiverzitás úgy a természetben, mint a tányérunkon nőne; több diófélét, magot, babot, amarantot, hajdinát ennénk." Egy vegán Németországnak a szaga is más lenne. A szántók szúrós ammóniaszaga eltűnne. A lóhere-zöldtrágya fölöslegessé tenné az állati trágyát. A nitrogén túladagolás a talajra, a vizekre, a vízművekre nem jelentene veszélyt. Christian Vagedes, Vegane Gesellschaft Deutschland: "A városszéleken komposztművek működnének. Vége lenne az évi 16 M kamion trágyalé kiszórásának." Kay Bohne, szász gazdálkodó, Stollsdorf: "A trágya az ég ajándéka, mondták a régiek." 20 ha szántójához 50 ha erdőt is vett, 15 tehén, 2 ló, 40 tyúk van a tanyán. (Nekünk, 1955-ben Zentán, 3 ha, 1 ló, 1 tehén jutott - de ott volt a szociális háló: a sok rokon és szomszéd. RS21VI16). A vegán agrárium számára csak egy érdekes ötlet, a paraszti földműveléshez az állattenyésztés is hozzátartozik. (Lásd még: Állatok nélkül nem.RS). "Amikor 6 tehenet levágatunk, sajog a szívem." - mondja a feleség. "De jó életük volt." A tanyán szétmérik a marhahúst, 1 kg bélszín 46 €, gulyás 16 €. "Nem vagyunk vegánok, de őket jobban tisztelem, mint akik 2,99 €-ért rántott húst vesznek."A német agrárterület 36%-a nem alkalmas haszonnövényeknek; túl száraz, túl nedves, túl meredek. Ez világszerte 67%. Ha ezt a Grünland-ot nem legeltetnék juhokkal, kecskékkel, kiesne az élemiszer-termelésből. Ám egy vegán Németországban sem hagynák magára, mert elbozótosodna, ez pedig veszélyeztetné a művelt kultúrák flóráját és faunáját. Reinhild Benning, agrármérnök, Deutsche Umwelthilfe (DUH): "Az öko-agrár területeken kihalna a bíbic, a nagy goda, a rozsdafarkú vagy a bakszakáll, a kakukkszegfű. Tehát sok veszélyeztetett faj számára a haszonállat nélküli agrárium nem haladás. Ehhez jön, hogy a mezők és legelők a talajban sok szént kötnek meg. Jó megoldás: tehenek legeltetése, kisebb gulyákban, ekkor azok a talajt is trágyázzák. A juhok és a kecskék keményre tapossák a gátakat és a hegyoldalakat, fenntartják a táj karakterét, ahogy a rackák, a parlagi juhok is a Lüneburger Heide-n. A nyájakat szaporodás-szabályzással állandó szinten tartják. Az elhullt állatokat krematóriumban elégetik, vagy a biogáz-komposztálóba kerülnek. Ezzel a tehenek, juhok, kecskék úgymond, a gazdák alkalmazottai és persze az egész lakosságé is. Mivel az állattartás veszteséges, a költségeket az EU-kasszából fedezik, mint a "természet szolgáltatásait". Németország évi 6,7 mrd €-t kap, de ezt ki kell egészítenie. Több EU-ország nem akar, vagy nem tud kicsit sem vegán lenni (sok a Grünland).Bernhard Krüsken, Deutsche Bauernverband (DBV): "A vegán-szcenárió abszurd ötlet. Hektáronként több ezer eurót kiadni, csak egy óriási állatkert és komposztálók fenntartására, őrültség."

Valójában ki sem lehet számolni, mibe kerülne. A sertések eltűnnének. Tyúkok csak háztájiban kapirgálnának, tömegtartás nem lenne. A sporthorgászat is kiszáradna, mert senki sem kínozná a halakat.Knut Ehlers, Umweltbundesamt: Az állattenyésztés kivevése sok előnnyel járna a természetre és a levegőre. A klímacélokat is támogatná, hisz még 2045-ben is engednek emissziókat az agráriumnak, melyek eddig elkerülhetetlennek számítottak: trágyalé, szarvasmarhák, legelővé tett lápok. Egy szent világszcenárió azonban téves út. Egy vegán agrárium nem lesz föltétlen ökologikus. A lencse, zab, borsó és a bab nagyipari termelése műtrágyákkal jóval nagyobb hozamú, mint a paraszti ökofarmoké. Az állatok nélkül a racionalizálás is löketet kapna. Egyébként is ebben a világban teljesen új agrárium állandósulna. Az eredetileg húsgyártó Rügenwalder Mühle megmaradhatna piac-elsőnek a szójaszelet és a teakolbász gyártásával. 2020-ban vegán termékei forgalma vetekedett a hústermékeivel. A vágóhíd-impérium Tönnies (Rheda-Wiedenbrück), Vevia 4 You vegán termékeivel, a húsprodukció mellett, jó utat talált. (Ez nem reklám?RS21VI16). Krüsken: A vegán Deutschland gazdaságilag és ökológiailag is katasztrófa lenne. A gazdák értéktermelésének fele elveszne. Maradna a mezei termény jövedelme, de ehhez kevés a földjük. A vegán termékek finomításából eredő értékalkotás az élelmiszeripar nyeresége lenne. A gazdasági nyomás még jobban fölgyorsítaná a farmok föladását. Az állati trágya körforgalma nélkül több műtrágya fogyna, melynek gyártása igen energiaigényes. A Grünland-telkek ára zuhanna, ha nem lennének szarvasmarha legelők.

A szászországi Bohne szomszédja vegán termelő. Daniel Hausmann beismeri, hogy ő is dolgoztat állatokat. A pataknál füzet és égert ásott be. Az égerlevélszívók katicabogarakat vonzanak ide, azok pedig pusztítják a zöldségeimről a levéltetveket. És a meztelen csigák? Azokat vödörbe gyűjtöm és messzire viszem. Ha jön a róka, hogy a szomszédból tyúkokat lopjon, én örülök, mert nálam is megfog néhány egeret. Állatok nélkül lazább az élet.A zöldségeim nélkülem egy hétvéget kibírnak, nem úgy, mint a tehenek a szomszédban.SPIEGEL 4. 6. 2021

Grüner Blütentraum

Meztelen csiga csapda (magyar találmány):

Ablakokat vágunk egy PET-palackba, kevés aludttejet töltünk bele. Ablakszintig földbe ássuk. Magam is meglepődtem: reggelre tele volt csigákkal!RS

 

Ágnes asszony véres kínai lepedője: A beszállítói tisztaságtörvény - ZEIT

Beszállítólánc-törvény (Lieferkettengesetz): a jövőben a cégek beszállítóik emberjogi sérelmeiért és környezetszennyeződéseiért is felelnek.

A ZEIT két véleményt ütköztet:Dolkun Isa (53), az Ujgur Világkongresszus elnöke, 1994-ben menekült el Kínából, 2006 óta német állampolgár.

"A törvény jó, még szigorítani is kell."

Gunther Kegel, a Pepperl+Fuchs szenzorgyártó főnöke, az Elektro- és Digitálipari Szövetség (ZVEI) elnöke.

"A törvény csak egy elterelő manőver."

Dolkun Isa:

Az ujgurok őshonos, 10 milliós nép Kína nyugati, Hszincsiang tartományában. Az Australian Strategic Policy Institute vagy a Center for Strategic and International Studies thinktank-októl tudjuk, hogy az ujgurok erőszakos sterilizáció, kínzás, internáló táborok áldozatai. Sok cég profitál az ujgurok, kirgizek, kazahok kényszermunkájából: a Volkswagen, BMW, Hugo Boss, Adidas, BASF, Siemens. Az "átnevelő" táborokban 2017 óta 1,8 - 3 M kisebbségi embert tartanak fogva, kegyetlen körülmények között, kimerítve a népirtás kritériumait. Ezt az angol, a holland, az USA parlament is megerősítette. A tartomány totális megfigyelés alatt áll.

A Bundestag új törvénye, a beszállítóláncok vállalati felelősségéről (Sorgfaltspflicht), az emberi jogokat hivatott erősíteni, visszatartani a cégeket a cinkosságtól. Sajnos, a gazdasági minisztérium és a gazdasági lobbi elérte, hogy a törvény fölhíguljon és kivegyék a vállalatok civiljogi felelősségét. Aki embereket károsít, azt kártalanításra kell kötelezni. A gondoskodási kötelesség is gyöngített: a cégek csak a direkt beszállítókért felelnek, a közvetett beszállítók ellen csak akkor kötelesek föllépni, ha "szubsztanciális ismeretük van emberjogi sértésekről." Ezzel a felelősség az ENSz és az OECD kritériumai mögött is elmarad. Így a törvény erejét veszti pl. a kínai textiliparban és azok komplex beszállítóinál. A kínai gyapot 80%-a Kelet-Turkisztánban, az ujguroknál terem. A szoláripar szilícium bányáiban szintén ujgur foglyok dolgoznak. A törvény csak a legfeljebb 1000 alkalmazottú cégekre vonatkozik, holott német kvk-k ezrei érintettek az emberjogi bűncselekményekben. Merkel pártja is felelős, az Unió nyomására gyengítették a törvényt.

Ám a törvény, hiányosságai dacára, paradigmaváltás. Eddig a cégek önkéntesen - főleg önfényezésből - álltak ki jelképesen az emberi jogok mellett, most az állam kötelezi őket. Mi, ujgurok, reméljük, hogy az EU a törvényt szigorítja, kiterjeszti a kis vállalatokra is és hatékony kártalanításra kötelezi őket.

Gunther Kegel:

Nemrégiben jelen voltam, amikor a kormány a szaudiakkal arról tárgyalt, átveszik-e a német duális oktatási rendszert? Miért is ne, hisz szállítunk nekik ipari cikkeket, veszünk tőlük olajat. Ám egy szó sem esett az emberi jogokról, a halálbüntetésről. Illik a sémába: ha az emberjogi áthágásokat kell elítélni, a politika sunyít és rátolja az iparra. Ez most, a beszállítólánc-törvénynél vált igazán láthatóvá: 2023-tó l a cégek kötelesek felelni a beszállítók beszállítóiért is, akikkel szerződéses viszonyban sincsenek és akik a szállítóláncba való bekötésüket gyakorlatilag áttekinteni sem tudják. Ez a törvény csak a bürokráciát szaporítja.Nézzük saját cégemet: 1500 beszállítótól 100 000 cikket vásárolunk. Ezután mindegyiktől igazolást kell kérnünk, 7 szakaszra visszamenőleg, hogy tisztán dolgoznak. Mi tonnaszámra fogyasztunk papírt olyan üzemekben is, ahol sem környezet-szennyezés, sem emberjogi sérelem nem történik. 6000 emberünkből legalább 50 foglalkozik ún. "governance-témákkal" - értékteremtést nem hozó, új szabályok adminisztrációjával. És ezek nem segédek, hanem mérnökök, akik saját ipartalanításunkat végzik. Hogy Kínával fölvehessük a versenyt, innovációkra van szükségünk. E helyett kiváló szakembereket foglalkoztatunk restrikciókkal. Ha jön a törvény, még 5 embert kell ehhez beállítanunk - igazolni, mit nem teszünk. Pedig a kényszermunkát nemcsak erkölcs és törvény tiltja, hanem a technika komplexitása is kizárja. Gyerekek szóba sem jöhetnek. Itt a törvény egy szövéshibája: minden vállalkozást, minden értékteremtést meggyanúsít. Ehelyett a tetteseket kellene büntetni - akik többnyire ismertek. Persze, senki sem zárhatja ki, hogy egy kábeldarab csomagolását ujgur kezek végezzék. De ezt hogy akadályozhatja meg egy törvény? Aki büntetőtáborokban politikai foglyokkal dolgoztat, az bűnöző. Nekem azt ír, amit akar. A leleplezés egyetlen útja lenne: a beszállító auditok ellenőrzése. Ám a beszállítóláncok ezer és ezer vállalkozóinál és alvállalkozóinál ez egyszerűen lehetetlen. 2014 óta igazolnunk kell, hogy fém-beszállítóink nem kereskednek konfliktus-bányákkal. 7 lépéses láncnál papírt állítunk ki magunkról, hogy tiszták vagyunk. Egyetlen esetet sem lepleztünk le. Nem csoda: akinek nincs gátlása a Warlords-szal üzletelni, az papírokat is nyugodtan hamisít. Hogy megmutassuk, milyen komolyan vesszük az emberi jogokat, az ujgurokét is, mondja ki a politika nyíltan, mennyit ér ez nekünk népgazdaságilag? Akkor csak azt engednénk be az EU-piacra, aki anyaországában bizonyos normákat betart. Vagy haladó országoknak vámcsökkentést adnánk. De komolyan: ha a szaudiakkal, külkereskedelmünk 1%-át kitevő üzlet érdekében, politikai állásfoglalások tilosak, akkor a gigantikus üzletvolumennél, Kínával minden diskurzus kizárt. A kínai piac szinte minden közép-vállalkozás számára fontosabb, mint a hazai. Ha megtiltjuk nekik Kínával kereskedni, agyoncsapjuk őket. Ezt a kormány is tudja, de ahelyett, hogy hatékonyan cselekedne, a vállalatokat küldi Kínával veszekedni. De épp ezeknek a közepes cégeknek sem forrásuk, sem erejük nincs erre - zömükben pedig semmi indítékuk sincs. Lépjen először a politika.

ZEIT, 17. 6. 2021Lieferkettengesetz

Ujgur vagyok, mondhatnám. Bármihez nyúlunk, minden Ágnes asszony lepedője - köszönve ennek az ördögi globalizációnak. Hetedíziglen kövessük vissza, tiszta-e a forrás? Még a cseresznyefám-ban sem lehetek biztos, amit 5 éve ültettem. Amit tehetek: lehetőleg közeli forrásból táplálkozom, futok, bringázom és krumplit ültetek.És: Ne múljék el nap ének és tánc nélkül!RS

 

Élelmiszerek karbonlábnyoma2020. április 02.

A mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar, valamint az élelmiszerek szállítása egyaránt terhelik környezetünket. Hogy lehet mindezt mérni? Erről szól a WESSLING Tudásközpont szaklapjának egyik legfrissebb tanulmánya.Új módszer az élelmiszer-hamisítás kiszűréséreHogyan gyártsunk jobb élelmiszert?Mennyi mikroműanyag van a hazai folyókban?Együnk kevesebb csomagolást!A legjobb márkák között a WESSLINGA termék előállítása során felhasznált erőforrások, energia, nyers- és alapanyagok, a csomagolóanyag-előállítás, a szállítás mind-mind jelentősen hozzájárulnak az üvegházhatású gázok kibocsátásához, ezzel pedig a klímaváltozáshoz.Erdélyi Éva, Jakuschné Kocsis Tímea, Lovasné Avató Judit a WESSLING Hungary Kft. független laboratórium által szerkesztett és kiadott tudományos szaklapban, az Élelmiszervizsgálati Közleményekben megjelent cikkében leírják, hogy a számításokkor ugyan megadják a fent felsorolt egyes tevékenységek során keletkező üvegházhatású gázok mennyiségét, ám a megfelelő adatok összegyűjtése és a nyersanyag-térkép összeállítása mégsem egyszerű feladat.

A karbonlábnyom számítása során a kibocsátott üvegházhatású gázok 50-54%-át az emésztőrend-szeri fermentációból származó metán adta. Kínai kutatások eredményei alapján az állati eredetű élelmiszerek előállítása nagyobb karbon-lábnyommal bír, mint a növényi eredetű élelmiszereké (a legmagasabb a marha- és bárányhús előállítása a legalacsonyabb karbon-lábnyomot pedig a retektermesztés mutatta).

Mindemellett egyre inkább bővül a bio (organikus) termékek piaca. Korábbi tanulmányok alapján a hagyományos és az organikus étrendhez kapcsolódó üvegházgáz-kibocsátás ugyan lényegében megegyezik, azonban a földhasználathoz kapcsolódó üvegházhatású gáz-kibocsátás kb. 40%-kal magasabb az organikus étrend esetében.Egy olasz kutatócsoport – Buratti és munkatársai - a hagyományos termesztési technológiából származó búza felhasználásával készített kenyér karbon-lábnyomát 1,18 kg CO2e/kg, míg a bio (organikus) termesztésből származó búzából készült kenyér 1,55 kg CO2e/kg mértékben állapította meg.Amikor azonban a gabonatermesztéshez igénybe vett földterület egységére vonatkoztatva számolták a karbon-lábnyomot, akkor a bio-termesztés teljesítménye eredményesebbnek mutatkozott: hektáronként 60%-kal volt alacsonyabb az üvegházgáz-kibocsátása, mint a hagyományos termesztési technológiának.

A házon kívüli étkezés lábnyoma

Vizsgálták az otthoni és az éttermi étkezés karbon-lábnyomát is: a házon kívüli étkezés lábnyoma 2,87 kg CO2e/fő/étkezés volt, míg az otthoni étkezés esetében a karbon-lábnyom értéke 1,57 kg CO2e/fő/étkezés.

Hat, svédországi élelmiszeráruházban végzett felmérés alapján a keletkezett hulladék mennyiségének 85%-át a zöldség- és gyümölcsosztály adta, amely az elvesztegetett karbon-lábnyom 46%-át jelentette. A húsosztály a keletkezett hulladék 3,5%-át termelte, ami a kárba veszett kibocsátás 29%-át adta.Harminc svédországi közétkeztetési konyha megfigyelése során azt találták, hogy az élelmiszeripari hulladék tálalt adagra vetített mértéke 75g, ami a kiadott élelmiszer mennyiségének 23%-a volt.Nők, férfiak, alacsony, illetve magas jövedelmű fogyasztók karbonlábnyoma

Vetőné Mózner Zsófia vizsgálatai szerint a hús- és tejtermékek öko- illetve karbon-lábnyoma a legmagasabb. Kimutatta, hogy hazánkban a férfiak – étkezési szokásaik vizsgálata alapján – 13%-kal magasabb ökológiai lábnyommal rendelkeznek, mint a nők.A társadalomban az élelmiszerfogyasztás a bérek növekedésével együtt növekszik, azaz a magasabb jövedelmű egyének többet költenek élelmiszerekre, mint az alacsonyabb bérekkel rendelkezők.Az Európai Unió 27 tagállama esetében makrogazdasági modellek segítségével számították ki a személyes fogyasztás karbon-lábnyomát, öt, jövedelmi kategória szerint csoportosított háztartás-csoportra vetítve.A legfelső jövedelmi kategóriába sorolt háztartások a jövedelem 45%-át birtokolják, de a karbon-lábnyom 37%-áért felelősek, ezzel szemben a legalacsonyabb jövedelmű háztartások a jövedelem 6%-át birtokolva a karbon-lábnyom 8%-át adják.A szerzők tanulmányukban többféle számítási módot mutatnak beÁltalánosan megállapítják, hogy a számítást – az általános alapelveket és lépéseket követve – termék-specifikusan kell elvégezni. Célszerű először termékcsoportokra pontosítani, ezen belül pedig a kalkuláció az egyes termékre specializáltan is elvégezhető.

Fel kell mérni a folyamat során előtérbe kerülő társadalmi-gazdasági szempontokat is. Vizsgálhatók a mutatók időbeli változásai, a termesztési technológia és a gyártási folyamatok fejlesztése, a csomagolási mód megváltoztatása, valamint a hatékonyabb hulladékgazdálkodás következményei is.Egy példán át azt is illusztrálták, hogy az étel elkészítésének módja is sokat számíthat: egy kilogramm barna rizsre átszámítva és a rizs szénlábnyom-összetevőinek arányait vizsgálva az tapasztalható ugyanis, hogy áztatás nélkül, elektromos tűzhelyen készítve az otthoni felhasználás esetén nagyobb arányban járul hozzá a rizs szénlábnyomának nagyságához, mint az áztatást követően gázégőn történő főzés.

 

LEYEN JÖN? Spiegel Hamburg/RózsaS

Von der Leyen sokat elnézett Orbánnak. Tétovázása most megbosszulja magát.

Mint liberális politikus, hogyan találkozzék Orbánnal? Szivárványos kendővel a vállán? Csináljon úgy, mintha mi sem történt volna? A találkozó most amúgy sem szerencsés. Leyen azért akart Budapestre repülni, hogy ott bejelentse, Magyarország is részesül a koronasegély-alapból. A diadalút a jövő hétre volt tervezve (július 5-10, RS), ám közbejött a magyar homofób törvény. 17 állam tiltakozott. Leyen maga szégyenteljesnek nevezte. De ugyan mi ez Orbánnak? A Bizottság hevesen vitatja, mit válaszoljon a provokációra. Lehet még egy csekket lobogtatni, mikor a kisebbségek jogait sértik? "Minden jogi és egyéb lehetőséget vizsgálnak". Leyen számára nincs egyszerű kiút. PR-föllépés kedvtelése most problémája lett.Eltervezte mind a 27 állam végiglátogatását, hogy az RRF-alap pénzforrását bejelentse. A milliárdok a járványkárok kompenzálására hivatottak. Az adománykörút állítólagos indítéka az EU népszerűsítése, de valójában az elnök asszony önmagát akarja népszerűsíteni. Az utazást lemondani nehéz, Orbán ezt úgy tálalná, hogy nem bánnak fair módon Magyarországgal. A többieknél más kritériumok érvényesek, ez jól jönne neki belpolitikailag. És Varsó? A lengyel kormány a bíróságok függetlenségét ássa alá. Leyen oda sem utazhatna. Szlovénia most vette át az Európai Tanács elnökségét. Janez Jansa Orbán nyomdokaiba lép. Őt is ignorálni kellene?

Leyen saját csapdájába esett. A Bizottság és a magyar kormány arról vitázik, hogyan is nézzen ki a budapesti látogatás. Nyilvánosság nélküli találkozás lehetne egy lehetőség, de akkor minek odautazni? Orbánt helyre tenni volna más mód is. Leyen visszatarthatná a segélypénzeket, míg meg nem bizonyosodik, hogy azok nem Orbán kedvencei zsebében landolnak. "A miniszterelnök a velejéig korrupt." - mondja az EU parlament elnökhelyettese, Katarin Barley. Ha Leyen nagy gesztusként Budapestre utazna, rá kellene kérdeznie a korrupcióra, még pedig nyilvánosan.

Leyen a segélyalapot sikeres projektként akarja bemutatni, nem valószínű, hogy ezt egy nyilvános tüzes beszéddel tenné. A Bizottságban arról vitáznak, a vitatott törvény miatt induljon-e kötelesség-megszegési eljárás Magyarország ellen? Az ilyen eljárás hosszasan elhúzódhat és ez eddig Orbánt nem nagyon izgatta. Ami a magyar és a lengyel kisiklásokat illeti, eddig az elnök asszony kérdéses visszafogottságot tanúsított. Az EU-parlament vádemeléssel fenyegeti a Bizottságot, ha végre nem kezd eljárást a jogállamisági mechanizmus szerint, amit e célra alkottak. Leyen eddig erre nem volt hajlandó. Meg akarja várni, mit dönt az Európai Bíróság a két állam ügyében. Több képviselő szerint ez csak taktikázás, hogy a két miniszterelnököt ne kelljen leleplezni. Két éve, hogy Leyen-t megválasztották, magyar és lengyel szavazatok nélkül ez nem ment volna. "Mind meg kell tanulnunk, hogy a teljes jogállamiság a célunk, de senki sem tökéletes." - mondta akkor a Süddeutsche Zeitung-nak. Varsó és Budapest ekkora megértésnek csak örülni tudott.

Leyen most kínos választás előtt áll: tovább lavírozhat és ezzel kockáztatja, hogy saját soraiban ellene fordulnak, vagy fölvállalja a lengyelekkel és a magyarokkal a konfrontációt, de ezzel beismeri kiváró politikája kudarcát. Jól ebből nem jöhet ki.

SPIEGEL, 3. 7. 2021

»Keiner ist perfekt«

Itt állt: Orbán, Merkel-lel az oldalán, belefutott Putyinba."Az új házvezetőnőm!" - találta föl magát a mester.

Mit ad isten, hasonló történt,Putyin: "Maga aztán gyorsan váltogatja a házvezetőnőit!"

 

ÖN HOGYAN VÉDENÉ A KLÍMÁT? 6 politikus a ZEIT-ben/RózsaS

1. Annalena Baerbock, zöld kancellárjelölt

SEMMI SEM TÖRTÉNT. BELE KELL VÁGNUNK!A Bundestag kimondta, 23 év és hat hónap után Németország klímasemleges lesz. Csak épp semmi konkrét intézkedés nincs a törvényben. A következő kormány első és legfontosabb feladata: egy klíma-azonnali program fölállítása, a közlekedéstől az energiaellátásig. A tempólimiten felül tiszta autókat akarunk, busz és vonatközlekedés teljes kiépítését. A sebességkorlátozás rögtöni CO2 visszafogást és több biztonságot eredményez. A koalíció kijelölt egy CO2-árat, ez 2025-ben 15 cent benzindrágulást hoz. Mi 2 évvel korábban, egy centtel kezdenénk. A CO2-díj 2023-tól nem lehet több 60€/t-nál, nem lehet szociálisan igazságtalan. A CO2-díjon kívül rendészeti-politikai szabályozás és a tiszta technológiák támogatása szükséges. Ha mindent az árral szabályoznánk, valakik mindig kivásárolnák magukat. 2030-ra csak emissziómentes járművek közlekedjenek. Nem lesz Detroit, ha jó iparpolitikát folytatunk. Egy paktummal biztosítjuk a vállalatok hazai telephelyeit, egy mód az átképzés. A kerozint nem lehet kivenni, de meg lehet adóztatni. Ki repüljön kevesebbet? A repülés fokozatosan klímasemleges kell, hogy legyen. Ehhez zöld hidrogén kell. A kevés H2-őt ott kell bevetnünk, ahol nincs alternatív megújuló. Az ápoló, aki éjszakai műszakra autózik, fizet benzinadót, de a menedzser, aki hétvégére kiruccan a Földközi tengerre, nem fizet kerozinadót. Ehhez az adóhoz évekig tartó nemzetközi alkudozások kellenek. Mese, hogy meg kell várnunk, mire világszerte CO2-díj vagy kerozinadó lesz. Ez gyáva konzervatív politika. A Bund belevághat a tárgyalásokba, de a síntervek szintén évekig elhúzódnak. A tervezési folyamatokat salaktalanítani kell, növelni a szaktervezők számát. Eddig a CDU-SPD a klíma-infrastruktúra kiépítését fékezte, a megújulókat korlátozta. A szélpark blokádjáért a koalíció felelős. A klímavédelem prioritást kell, hogy kapjon. Tényleg előfordul, hogy emberek nem szeretnének egy ilyen dübörgő ICE-t a házuk előtt. A politika oldja meg, hogy a legkevesebb terhelés legyen. Nem kell megijedni, ha valaki ellenkezik. Nem akarom az országot beépíteni, csak a klíma végett modernizálni. Az Unió ezt akarja megakadályozni. A tiszta autók, a vidéki gyors internet, a tiszta energiák ellen politizál. A kormány tervbe vette, hogy leállítja a dömpingáras repülőzést. Semmi sem történt! Nekünk kell megtenni. A gazdag-szegény olló jobban szétnyílt – nem a klímavédelem miatt. Az Unió és az FDP ismét milliárdokat akar ajándékozni a gazdagoknak, amikor eltörli a magas jövedelműek „Soli”-ját (újraegyesítés-szolidaritás-hozzájárulás) és ellenzi a 12 €-s minimál-órabért. Ez a Bundestag-választás arról is dönt, lesz-e ismét országunkban szociális igazságosság? A CO2-adó bevételeit visszaadjuk az embereknek energiapénz formájában és csökkentjük az áramszámlájukat. (Rezsicsökkentés?RS21VII15). Ekkor a kisjövedelműek, a családok és a bérlők járnak jól. Nem lemondásról van szó, hanem a „másként”-ről. Aki tehetősként igen CO2-intenzíven él, vegyen jobban részt a klímaköltségekben. A technológiák itt vannak. Ha a politika világos keretfeltételeket ad meg, az ökoszociális piacgazdaság klímasemleges jólétet biztosít. Ha a mi technológiáink a világ más részein napelemes áramot és ezzel jólétet hoz, ez egy globális forradalom és több igazságosság. Legyen energiaunió Európában. A termelőket vezetékekkel hálózatba kötjük, ha az Északi tengeren szél fúj, ha Dél-Európában a nap süt, táplálják az energiát a hálózatba. Napos partnerállamok szállítják az áramot a zöld hidrogénhez. A szélparkok az ország területének 2%-át igénylik. Hogy a szén-kiszállást gyorsítjuk, rohamtempóban kell építenünk a megújulókat – hogy egyáltalán rálépjünk az 1,5 fokos ösvényre. Ma az élelem egyharmada kerül szemétre. Valami nem stimmel a rendszerben – még pedig az EU agrártámogatásában. Ezt a dömpingszisztémát át kell alakítanunk. Itt is az élelmiszeripar előbbre van, mint a kormány. Vezető szupermarket-láncok a jövőben csak kíméletes állattartásból eredő húst akarnak árulni. Meg kell könnyítenünk a gazdák átállását a fenntartható állattenyésztésre. Ez megdrágítja a húst. Néhány dolog megváltozik, de megmarad, amit fontosnak tartunk. De a más nem jelent rosszabbat. Tisztább és halkabb autók lesznek, ezzel kíméljük a forgalmas utcában lakókat. Áram megújuló forrásokból jön, nem kell talajvizet elvezetni, hogy szénhez jussunk. Aggaszt, hogy sokan ragaszkodnak a fosszilisekhez, amivel nagy pénzeket keresnek és akadályoznak minden változtatást. Szerencsére sok ember jóval előbbre van, mint a Bundesregierung.

2. Armin Laschet, CDU-kancellárjelölt

REMÉLEM, IPARI ÁLLAM MARADUNK

A tempólimit jelképtéma, az e-autózásnál nem számít. Nem tudjuk, milyen lesz a benzin ára 2025-ben, de az emberek akkor is megfizethető módon kell, hogy munkahelyeikre eljussanak. A robbanó motor és egyéb technika tiltását sem helyeslem. A CO2-közlekedéshez helyes keretföltételek kellenek. Az autóipar önmagát fogja átépíteni. Kártalanítás nem kerül szóba. Az állam ezt a szerkezetváltást kutatásba, fejlesztésbe, átképzésbe való befektetésekkel kell, hogy kísérje. Az repül kevesebbet, aki alternatívát talál. Kölnből Frankfurtba 50 perc vonattal. A sínközlekedést gyorsabban kell kiépíteni, 1 km vonatsín engedélyeztetése most 70 hónap. Az eljárásokat rövidíteni kell. Már a kerékpárutak ellen is perelnek! Ez a zöldek és a polgári részvételek ellen van. A zöldek azt hiszik, a környezet és a helyiek védelme csak hosszadalmas eljárásokkal garantálható. Az olcsó repülőutak biztosítják, hogy ne csak a gazdagok repüljenek. A fűtés CO2-felárát bérlő és bérbeadó között fele-fele arányban való megosztását a CDU nem szavazta meg. Az kell, hogy fizessen, aki az energiát fogyasztja. A bérbeadó nem mondhatja meg, hogyan fűtsön a bérlő. A forgalmas út mellett lakók már kapnak egy kompenzációt: a lakbérük alacsonyabb. Nehéz lenne egy olyan törvényt csinálni, amely egy bizonyos csoportot venne rá a lemondásra. A CO2-ár emelése a szegényebbeket jobban sújtja. A zöldek fejpénzt adnának vissza. Az ingázó-átalány a vidékieknek sokat segítene. A kis jövedelműek nem fizethetik meg a hosszú ingázó utakat. Ha az EEG-díjat eltöröljük, mindenki tehermentesül. (Erneuerbare-Energien-Gesetz). Az NRW ellenzék szerint a vidéket energiaszegénységbe döntöm. A szélturbinákat 1000 méterre engedjük a házakhoz. Egy szélgép építése 4-5 évig tart, ezt gyorsítani kell. Vádolnak, hogy kevés szélturbina-helyet biztosítok. Egyensúlyt akarunk a helyiek és a megújulók között. A szénkiszállást gyorsítanunk kell. Az RWE 830 M t CO2-re kapott engedélyt, ez a szénkomisszió döntése. Ők írták a menetrendet, a Greenpeace is ott volt. Rugalmasság van beépítve, ha csökkenne a szénigény. 2045-ben sem lesz hústilalom. Ha a vállalatok innét elvándorolnak, az csak rosszabb a világklímának.

3. Alice Weidel, AfD

SZÖG A JÓLÉT KOPORSÓJÁBA

Ha a klímaváltozás emberi is lenne, amire nincs bizonyíték, Németország csak 2% CO2-ért lenne felelős. Ezért nem kell az ipart ekézni. Az IPCC lobbista egyesület, más véleményt nem enged meg. Ha a klímavédelem szóba jön, nem egyetlen állammal, Németországgal kellene foglalkozni, hanem a fő CO2-termelőkkel, mint Kína, India, ahol 1500 új erőművet építenek. Németország különútjával nem kockáztathatja a jólétét. A tervgazdálkodás elfojtja az innovációt. Olyan technikákat szubvencionálnak, melyek nem versenyképesek. A párizsi egyezménynek így nincs értelme. Egy állam sem száll ki egyszerre a szénből és az atomból. A kormány lebontja az energiagazdaságot és az autóipart. Nincs alapterheléses energiatermelésünk, külföldről kell vennünk áramot. A német fogyasztók fizetik a legmagasabb árat, a kvk-k is. A szélturbinák környezeti károkat okoznak. Nem látom, hogy itt az erdők jobban károsodnának az aszálytól. Savas eső nincs már, köszönve a technológiáknak. És épp ezeket a technológiákat, modern motorokat teszik kockára. (Az interjú megszakadt).

4. Olaf Scholz, SPD kancellárjelölt

LEMONDÁS-IDEOLÓGIA NEM VEZET CÉLBA Az e-autóknak is sok út kell még. Közlekedési káosz legyen? A CO2-adót lassan kell emelni, ha gyorsan tesszük, az emberek nem tudják kifizetni. Nem vehet mindenki új kazánt és új autót. Az áram legyen olcsó, ha a megújulók nem terhelnék, 300 € maradna minden családnál évente. (Ez a biztos út a klímakatasztrófába. RS21VII15). A robbanó motor önmagát vonja ki a forgalomból. A VW 2035-től nem akar ilyeneket árulni, az Audi 2025-től nem fejleszt új modelleket. Az átállás sok milliárdot fog fölemészteni, de a német autóipar az élen kell, hogy maradjon. A repülés alternatívája lassan készül, két város közti ICE-kapcsolathoz 20 év kell. A kerozint új szintetikus üzemanyag váltja le. Az e-mobilitás csökkenti az utcazajt is. A zajos utak mentén lakók 10 évvel korábban halnak meg. Lemondás-ideológia nem vezet célra. Meg kell mutatnunk, hogy mindkettő megy: jólét és klímavédelem. Százával terveznek még szénerőműveket világszerte, egy ország sem hajlandó lemondani jólétéről. Németország alternatívákat fejleszthet ki. Nem prédikálhatunk lemondást olyanoknak, akik nem vehetnek új autót és drága repülőutat. Aki csak teheti, vegyen e-autót, támogatást kap. A CO2 csökkentése 20 év alatt egy technikai forradalom. A megújulókat rohamtempóban kell kiépítenünk, ehhez módosítani kell az engedélyezési, a részvételi eljárásokat, a környezet- és természetvédelmi paragrafusokat. Aggaszt a Bundesnetzagentur 2027/28, tovább engedi a szénerőművek működését. A CDU/CSU elvetette minden megújuló kiépítési célunkat, nem akarnak határozott klímapolitikát, a zöldek pedig a konkrét kivitelezésen vacillálnak. Sok zöld áram kell, főleg az e-autóknak, ehhez további szélturbinák és napelemek kellenek. Félő, nem tudunk gyorsan elegendő CO2-semleges áramot termelni, amennyi a gazdaságnak kell.

5. Christian Lindner, FDP

E-AUTÓVAL NEM LEHET 145 KM/H-VAL REPESZTENI

A Bundestag törvénye, miszerint 23 év és hat hónap után Németország klímasemleges lesz, nem alkalmas klímavédelemre. Ez csak egyes intézkedések halmaza, a témát ki kellene hagyni a választási kampányból. Hiányzik az európai perspektíva, a szinkron az európai célokkal. Nincs stratégia. Németország újból startolhat. Meglepett, hogy a zöldek a tempólimit szimbolikus követelését koalíciós feltételnek léptették elő. A tempólimit nem hat föltétlen az emissziókra, e-autóval nem lehet 145 km/h-val menni. Hatékony intézkedések kellenek, emissziókereskedelem, CO2-plafon a közlekedésben. Ezzel a robbanó-motor tilalom és az e-autó szubvenció fölöslegessé válik. A klímasemlegesség útja a villamosítás: akkumulátorok, hidrogén, tüzelőanyag-cella, szintetikus üzemanyag. Jólétcsökkenés nélkül európaszerte kiépíthetjük a zöld hidrogénkapacitásokat. Hidrogént vethetünk be az acélgyártástól a fűtésig. (A H2-höz acélpalackok kellenek, Münchhausen-terv! RS21VII15). A BASF és az RWE offshore szélparkokban termel hidrogént, mely a kémia-parkot Ludwigshafen-ben klímasemlegessé teheti. Nem kérnek mást a politikától, csak gyorsított engedélyezést. Az autóipar az e-autó irányába megy. A szintetikus üzemanyagok nem hatnak ki az új autóflottára. Óriási szubvenciók folynak, ezt hibának tartom. A következő évtizedekben is még milliószámra fognak robbanó motorok futni az utakon. A klímasemleges folyékony üzemanyagokat gazdaságossá kell tenni és keverni. Nem a motort, hanem a fosszilis üzemanyagot kell betiltani. A dekarbonizálás a növekedés és a haladás része. Ha jól csináljuk, új munkahelyek jönnek létre, exportlehetőségek és jólétforrások. Ne legyen szerkezet-törés az átmenetkor. A mi klímavédelmünk piacgazdasági alapú. Szakember-hiányunk van és öregedő társadalmunk. Senki ne aggódjon, gazdaságunk vonzza a befektetéseket. Nemcsak elosztani és szubvencionálni kell, változtatnunk kell a piacgazdasági logikán is. Az angolok megmutatják az energiapolitikában, hogyan kell költségeket megspórolni. A légi közlekedésben is hat a CO2-plafon és kereskedelem. A nemzetközi repülésben működnek a kompenzációs rendszerek. A kerozint nem nélkülözhetjük, de a szintetikus tiszta változatát használjuk, mely részben biológiai komponenst tartalmaz. Rövid repülésnél hidrogén lesz, az Airbus már dolgozik rajta. A piacgazdaság megoldja a hiányt, állandóan keresgél, provokál, hogy árat csökkentsen és minőséget emeljen. A fűtésnél jöhetne egy rész-meleg-lakbér, hogy föloldjuk a bérlő-bérbeadó dilemmát. Lehet egy alapfűtés-díj és egy fogyasztás-függő rész. A CO2-bevételeket vissza kell adni az embereknek, klímaosztalék formájában. Modellünkben a kis CO2-kibocsátók anyagilag jól járnak. Gázt még sokáig importálni fogunk, míg nincs egy olyan mechanizmus, mely az ukrán érdekeket és az EU-partnereinket is védi. Akkor használhatjuk Nord Stream 2-őt, addig moratórium legyen. A CO2-tárolás fontos módja az erdősítés. Ez nálunk nehezen megy, a CCS-technológia egyenesen tiltva van. (CO2 Capture and Storage). Állati fehérjét más módon is elő lehet állítani. A vegán ételek ma már sokkal jobb ízűek. A hús drágulni fog, de az ízletes alternatív ételek olcsóbbak lesznek. Az FDP erősen hisz a kreativitásban, a teremtő erőben és az emberek felelősség érzetében.

6. Janine Wissler, Linkspartei

SUV SENKINEK

NRW is hozott egy klímatörvényt, melyből nem következnek konkrét, fölülvizsgálható lépések. A Linkspartei elveti CO2-díjat. Inkább rendészeti politikai intézkedésekben bízik. Nem akarják, hogy az árak mondják meg az ökológiai igazságot. A CO2-díj az emberek magatartásának változását próbálja elérni. Az ápoló, aki a városba ingázik, mert lakbért nem tudja kifizetni, így fog továbbra is tenni, 20-30%-os benzinár emelésnél is. Egy jól fölépített, biztonságos és megfizethető ÖPNV átcsábítaná az embereket. Az emberek nem ülnek autóba, mert a benzin olcsó. Az ipar sem fogja magát átépíteni, mert CO2-díjat kell fizetnie. Nem a benzinár a döntő, hanem a busz, a vonat az S-Bahn ára. 2030-ban vége az belső elégésű motornak. Az átépítésre 20 mrd €-t javasolunk. A rövid repülőutakat át kell a sínekre irányítanunk. Ne legyen 9-19 € repülőjegy. Ez az alkalmazottak kizsákmányolásán alapszik. A kerozint adóztassák meg. Nem SUV-ot akarok mindenkinek – hanem senkinek. A forgalmas utak mellett lakók zajtól, káros anyagoktól szenvednek, legalább a Mietspiegel-ben (lakbértükör) kapjanak valamit. Ám az kompenzáció helyett kapjanak jobb védelmet: tempólimit, jobb ÖPNV, e-mobilitás, zajvédelem jöhet szóba. A gazdagok mondjanak le a nagy kocsikról. Aránytalan, hogy 2 tonna vas szállít 70 kg embert. Mi sem megyünk traktorral a belvárosba. H. Scheer mondta, hogy az energiafordulat nemcsak egy technikai kérdés, hanem a termelési struktúrák demokratikus átépítése - tehát óriás erőművek helyett decentrális struktúrákat, kis egységeket kell létrehozni, melyek a közösségeké és demokratikusan ellenőrizhetők. Technika nélkül nem fog menni, honnét jöjjön a hidrogén az acéliparnak? Sok zöld áramra lesz szükség, főleg az e-autóknak. A szélturbinák előtt a sok áramvezetéken nem ütköztek meg? Abszurd, hogy a hús a világ másik feléről itt Berlinben olcsóbb, mint Brandenburgból. Más szubvenciós politika kell. Reménykeltők a klímamozgalmak, mint az Ende Gelände, FfF. A belvárosok levegője jobb lesz és autók nélkül több lesz a hely.

ZEIT, 8. 7. 2021

Wie wollt ihr das Klima retten?

 

KOMMENT

Félelmetes a német csúcspolitikusok álmodozása. Innováció, találmány, új technológiák? Mikor értik meg, hogy vége, minden föl van találva, ami most jön, az fölösleges vagy káros. Még a Linkspartei is hidrogénes acélgyártásról beszél. Igazán ennyire hülyék, vagy ez csak a szeptemberi választás-duma? Hát hiába írtuk az Energiemenü-t 1994-ben? 1988-ban szerveztünk egy hidrogén-konferenciát Kölnben – rögtön kijózanodtunk. A laborban sokat dolgoztam hidrogénnel. Könnyen szökik, nyomásálló palackok, tömör vezetékek kellenek. Rendkívül finom anyag, nem elégetni, megenni jó: margarin formájában. Senki sem beszél a klímakárosultak megszervezéséről, a személyes CO2-kibocsátásról, a gyerekekről. Arról, hogy a fogyasztó hozza magára az aszályt, a hőséget, az árvizet, a tornádót, a kórokozókat – öngyilkos magatartás! Hol vannak a klíma-kampányok? Vagy csak egy Bundestag-szék kell?

 

AZ ÉRTELMISÉGI ESETE A KAPITALIZMUSSAL- NZZ Am Sonntag

Az utóbbi 200 év értelmisége küszködik a kapitalizmussal - nem csak Marx, de Dickens, Th. Mann, Zola is. Föllép egy bankár vagy egy vállalkozó egy regényben, kötelezően rossz jellemű vagy legalábbis kiüresedett egzisztenciájú. A mai regényekben és mesekönyvekben is nyüzsögnek az ellenszenves gazdagok, akik erkölcsileg kérdésesek és elrettentő példaként szolgálnak.

 

Hogyan magyarázható ez a mély megvetés? Első pillantásra paradox, hisz épp a modern kapitalizmus tette lehetővé az ilyen értelmiségi típust. A régi feudális világban sem politikai szabadságterek, sem pénzforrások – kevés kivétellel – számukra nem léteztek. A sikeres értelmiségiek mindig a modern tömegpiac profitőrjei. Műveik, mint minden más áru, eladásra kerülnek, magas példányszámban. (Kivéve az Ökobetyár könyve 40 ajándék darabját. RS). Nem kevesek keresnek sok pénzt és átlagon felüli életstílust engedhetnek meg maguknak. Tulajdonképpen a kapitalizmus által nyújtott előnyöket és szabadságokat különösen értékelniük kellene. Ám fordítva van! A kapitalizmuskritika az értelmiségi identitásához tartozik. Ennek oka az lehet, hogy a piacra dobott jószágaikat magasabbra értékelik, mint más árukat. Egy könyv, kép, zenedarab nem szolgál közvetlen anyagi kielégítésre, hanem magasabb kulturális értékeket testesít meg. Bár útja a termelőtől a vásárlóig olyan, mint minden más árué, ám itt az eladás csak eszköz, míg a normális vállalkozó az eladást végcélnak tekinti. Az intellektüellek sosem mondanák, hogy azért alkotnak, hogy ügyféligényeket elégítsenek ki. Azért dolgoznak, hogy az emberiséget előbbre vigyék és új tapasztalatokat tegyenek lehetővé. Ők megvetik azokat, akik csak pénzt akarnak keresni. (Az Ökobetyár pedig ezt mondja: Az értelmiségi munka megvetendő. RS).

Ez banális és erkölcsileg elítélendő. A kapitalizmus épp azért sikeres, mert a sikert sok pénzzel jutalmazza és magas teljesítményekre ösztönöz. Mi, emberek, természetesen többek vagyunk kapzsi egoistáknál, akik csak a haszon maximalizálására hajtanak. Ám a kapitalizmus nem moralista rendezvény. Adam Smith-nek igaza van: „Nem a hentes, szakács, pék jószándékától várjuk el ételünket, hanem saját érdeke érvényesítésétől. Nem emberségéhez fordulunk, hanem önszeretetéhez. Nem a mi igényeinkről beszélünk neki, hanem a saját előnyeiről”A nyugati sajátos hagyomány is szerepet játszhat. A normális pénzkeresés megvetése már a görög-római ókorban és a kereszténységben jelentkezik, olvashatjuk Alan S. Kahali „Mind vs Money” c. könyvében. Platon és Arisztotelész a munkát lealacsonyítónak tartották és az Új Testamentum is a gazdagságot a jó keresztény élet akadályának tekintette. „Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el a vagyonodat és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz a mennyben; és jer és kövess engem.” (Máté, 19,21). Vagy Márk 10,23: „Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be Isten országába, akiknek gazdagságuk van!” Tehát az értelmiségiek erős okok miatt tartják a kapitalizmust kétséges gazdasági rendszernek. Ez az alapvető kritika nem fog megszünni. De vajon egy demokráciának hasznos és nélkülözhetetlen-e? A mértékétől függ. Ha a kapitalizmuskritika annyira domináns, hogy a többség meggyőződése szerint a magánvállalkozás lényegében bűnözői tevékenység, a helyzet súlyos. Ha azonban a kritika abban segít, hogy a kapitalizmus negatív következményeit okos gazdaságpolitikai intézkedésekkel orvosoljuk, akkor ez a bírálat fontos. Svájc történelmében eddig ez utóbbi érvényesült. Ez így is marad, amíg a normálisan dolgozó népességé az utolsó szó.

NZZ Am Sonntag, 18. 7. 2021

Die Intellektuellen und der Kapitalismus:eine unendliche Geschichte

 

KOMMENT

A legjobb kapitalizmus sem képes föltölteni a bányákat. A legjobb szocializmus is becsődölt. Szeressünk, utáljunk bármit – a játszma a végéhez közeledik. Csak a saját lelkünket menthetjük: éljünk úgy, hogy nyugodtan halhassunk meg - ennyit tudtunk tenni. Visszavittünk egy visszaváltós üveget.