TÚL-AGGÓDÓ FIATALOK – R. Benkens, tanár – ZEIT/RózsaS
Robert Benkens (33) némettanár Oldenburg-ban. A félelem rossz tanító, optimizmus is kell a tantervekbe. Nemcsak a járvány és a háború árnyékában nő föl egy aggódó generáció.
Vodafone-Stiftung: A 12-24 évesek 86%-a aggódik a jövője miatt. Csak 23% hiszi, hogy 2050-re a klíma megregulázható. Mint tanár, azt látom, hogy sok fiatal magát tényleg az „utolsó generációnak” hiszi. Épp az a nemzedék, amelynek kora a szegénység és a betegség leküzdésében a legtöbbet elérte, a legmagasabb élettartam várományosa - hogyan lehet ennyire borúlátó? Amikor ezeket az Our World in Data, Uni Oxford, adataival alátámasztottam, bizakodás helyett kételkedést kaptam: „Ez nem stimmelhet.” Greta Thunberg óta a »Follow the Science« sok diákomnak ennyit tesz: „Közel a vég.” A média rátesz egy lapáttal. A ZDF-Terra X-ben, Schellnhuber, a PotsdamInstitut für Klimafolgenforschung alapítója, ezt mondta: „Gyerekeinket belegyömöszöljük egy globális iskolabuszba, amely 98%, hogy szerencsétlenül fog járni.”
Szeretném a diákjaimat rávenni, hogy kritikusan gondolkozzanak és lássák meg a pozitív fejleményeket is. Az IPCC 2022/2 jelentésében utalnak az életstílus-váltásra és az Energiewende-re. Zeke Hausfather, IPCC: Nem szabad a »Worst-Case-Scenario”-t, mint a legvalószínűbbet, kiemelni. Ez defetizmushoz vezethet. Brian O’Neill, IPCC: „Nincs Mad Max szcenárió.” A klímaváltozás nagy kockázatot jelent, de nem a világ végét. Persze, felelőtlenség volna tétlenül várni a klíma láncreakcióira vagy átcsapási pontjaira. Ám a pánik nem motiválja a fiatalokat új technológiák fabrikálására, sem racionális energiapolitikára, hanem fatalizmusra és vádaskodásra, forradalom fantáziálására, retorikai kitörésekre. Túlzások nélkül is világossá tehetjük a klímavédelem sürgősségét. Pedagógiailag helyes volna a jóléttel járó károsításokkal a reziliencia és a védelmi képesség erősödését szembeállítani.
A természeti katasztrófák áldozatai az utóbbi 100 évben 90%-ban csökkentek – köszönve a technikai haladásnak, miközben a világnépesség a négyszeresére nőtt. 1970-ben, a bangladesi ciklon fél millió embert ölt meg, 2020-ban a szuper-ciklon Amphan-nál 128. (Hurrá, már csak én haltam meg! RS).
Az ilyen perspektívák az iskolában alig fordulnak elő. Greta Thunberg elmondta, az iskolában bemutatott film rázta föl. Amikor ma ezt kiáltja: »Our world is on fire!«, a tanárok föladata lenne, ezt átvilágítani. A NASA azt mutatja, hogy a fölégetett erdők az elmúlt 20 évben negyedére zsugorodtak, a Föld zöldebb lett. (? Egyre több élelem kell egyre több embernek. RS). Bár az erdőtűz időszakok megnyúlnak, vagy felhőszakadások jönnek, azt is hozzá kell tenni, hogy az erdő- és az áradásmenedzsment is beleszól, hogy aszályból bozóttűz vagy sűrű esőzésből árvíz lesz. Friedericke Otto, klímakutató: „Ne kenjétek a katasztrófákat a klímára!” Figyelmeztet ugyan a klímakockázatokra, pl. a kánikulára, de hozzáteszi, a klímaváltozás hatása jelentősen gyengébb. A szélsőséges prognózisokat mindenütt idézik, ám William Nordhaus-t miért nem? Ő tűzte ki a 2*C-célt és Nobel-díjat kapott klímaökonómiáért. Nem tetszik, mert a radikális klímapolitika költségeire figyelmeztet?
Karl Popper a „Nyílt társadalom és ellenségei”-ben óva int a törzsi gondolkodástól. Kritikus racionalizmusával ezekben a fake news-időkben a felsős diákok is foglalkozhatnának. Szép a tudomány tisztelete, de többen alattomos hibába esnek. Rezo vagy Luisa Neubauer a klímatagadók irracionalitására autoritásfüggő pszeudoracionalizmussal válaszol. Ez saját modellünk felsőbbrendűségébe és fölényes intellektuális képességünkbe vetett hit. Beavatottságot sugall, azt, hogy a tévedhetetlen autoritás előre jelezheti a jövőt. 1986-ban a SPIEGEL fedőlapján a kölni dómot rakta ki, félig vízben, „a világklíma kibillent”.
A Club of Rome 1972-ben terjedő éhségről és nyomorról beszélt. Minden falszifikált untergangprognózis ellenére diákjaink a 70-es évek világképe nyomán váltak „generation doom”-má.
Az autoritás dominancia tükröződik a kovidvitában is. Jan Böhmermann „False-Balance-Logik«-nak tartotta, ha valaki (Henrik Streeck) a konszenzustól eltérő véleményen volt. Lauterbach is sokszor melléfogott. Utólag Streeck-nek adott igazat abban, hogy a járvány szezonális. Az olyan szaktekintélyek, mint Christian Drosten, Melanie Brinkmann, a Robert-Koch-Institut, a Nationale Akademie der Wissenschaft és a 19-tagú szakbizottság is részben mellé lőtt.
Hallgassatok a tudósokra – igen, de ne legyetek „táborhallgatók”! Popper épp a tévedésben látta a felismerés feltételét. „Tévedhetek, igazad lehet, de talán mi ketten közösen megközelíthetjük az igazságot.” Fafejűsködés és világkép-megerősítés helyett nyíltságra, hibatűrésre és párbeszédkészségre van szükségünk. Egy központi intézmény, ahol a gondolkodás ilyen szabadságát biztosíthatják, az az iskola. Politizálás (? RS) és szekértábor-gondolkodás beszűkíti rálátásunkat a világra és a tényekre. A tudomány elsősorban nem a konszenzusból, hanem a korrigálhatóságból él. Adjunk a diákoknak szabad teret a racionális és nyílt diskurzusokra. Amúgy is rátalálnak a klímaváltozás szociális válaszaira. Egy részük aktivista lesz, mások elfordulnak. Utóbbiak miatt aztán az aktívak azt gondolják, világvége-riadót kell fújni, és így tovább. Ezt az olyan tanóra akadályozza meg, ahol különböző megoldások kerülnek megvitatásra. Szakértőket is meg lehet hívni.
Ez lenne a „Schools for Future”.
ZEIT, 21. 4. 20222
Angst ist kein guter Lehrer
KOMMENT
„Nem fognak megöregedni” - tétovázva adtam ezt a címet zentai előadásomnak, 2019-ben. Ilyet a kismamáknak!? De nem volt miért aggódnom, vállrándítást sem kaptam. A város folytatta minden fölélését, az önfeledt dáridózást. Kit érdekel itt a gyerekek jövője? (Az ezoterikus előadás tömve volt). „Sok igazság van abban, amit mond.” - mondaná Bolgár az optimizmust követelő német tanárnak. „Ne legyünk előítélettel! Várjuk meg, mit csinál az oroszlán a báránnyal!” - mondja az Ökobetyár. Bármennyire is levonjuk a felét abból, amit a média fölfúj, marad elég, ami kitöri a nyakunkat. Jöhet bárki Popperrel meg a kritikus gondolkodással. (A tudománykritika más tészta. Megnyomorítja az embereket, aztán büszke a botra, amit föltalál nekik – évtizedek óta szajkózom.) „Pedagógiailag helyes volna...” Ezt mondták Lenintől kezdve és mi lett belőle! A Club of Rome-ot, Greta Thunberg-et. Christian Drosten-t - akik tettek azért, hogy nem lett rosszabb - megvádolni nem tisztességes. A tanár úr fölpanaszolja a kritikus gondolkodás hiányát – és maga is csak azt válogatja bele optimizmus-tézisébe, ami azt alátámasztja. Martin Luther-t kifelejtette, aki világvége esetén is ültetne egy almafát. Nem beszélve az Ökobetyárról: „Idd a borod és tiszteld az Istent. Ne múljék el nap ének és tánc nélkül!”
RS
