MINDEN POLITIKUSNAK KELL EGY JÓ NARRATÍVA – F. Breithaupt – SPIEGEL/RózsaS
Fritz Breithaupt (55) kogníciókutató azt vizsgálja, hogyan észlelnek az emberek információkat, hogyan dolgozzák föl azokat és hoznak ezeknek alapján döntéseket. Az Indiana University laborjában önkéntesekkel „süket telefon” (Stille-Post) játékkal a narratívák keletkezését kutatja. Az elbeszélésekkel az emberek jelentős eseményeket vagy politikai lépéseket magyaráznak, válságban levő társadalmakat segítenek. Könyve, a »Das narrative Gehirn«, (A narratív agy) június 19-én jelenik meg.
SPIEGEL: Breithaupt úr, a politikusok nap mint nap azt a tanácsot kapják, hogy találjanak ki új narratívákat, legyen szó a klímáról, a menekültekről, az EU-ról. Hogyan vált ez az irodalmi merev fogalom a politikai üzlet fő eszközévé?
Breithaupt: Kevesen tudják, mi is az a narratíva. Úgy használják, mint egy ütős varázsszót, amellyel minden politikai pozíció eladható. A narratíva struktúrája olyan, mint egy történeté vagy egy meséé. Gonoszok és hősök küzdenek, eleje és vége van, közötte a jó és a rossz kimenetele felé való haladás. Az emberek rajonganak értük, mert a világot érthetőbbé teszik. A komplex modern társadalom rendezetlen, ellentmondásokkal teli. A narratívák segítenek rendezni az információkat. Az emberek a világhoz való hozzáállásukat építhetik föl, ha egy elbeszélésben önmagukat tükröződni látják. Nem egy 10 száraz érvet tartalmazó lista alapján.
Sp: Nem leszünk manipulálhatók?
B: Az elbeszélések természetesen manipulálnak. Hatalmuk óriási. Példa erre Trump narratívája a kizsákmányolt Amerikáról, amely vissza kell, hogy találjon a régi nagyságához. Ezzel szorongó, lecsúszástól rettegő embereket nyert meg magának. A politikai narratíva úgy működik, mint egy könyv vagy film. Amint olyan történetet hallunk, amely fölizgat és bevon bennünket, vagy valami más okból azonosulásra késztet – máris fogva vagyunk. Azonosulunk az egyik karakterrel, átvesszük céljait vagy felháborodottan elutasítjuk. Egyes politikus nem képes egy elbeszélést egymaga alakítani. A legtöbb társadalmi elbeszéléseket sokan formálják. 2008-ban az USA-ban sok embert egzisztenciális félelem szállt meg. Sokan nem tudták házaik árát törleszteni és ki kellett költözniük. Gyorsan egy kollektív elbeszélés keletkezett. Bűnbakokat találtak, a gonosz bankárokat akik kapzsiságból, felelőtlenül hiteleket sóztak rá ügyfeleikre. Ez a narratíva segített leküzdeni a válságot, bár csupán a komplikált tényállás sablonos leegyszerűsítését közvetítette. De ez nem számított.
Sp: Dehát hogyan segített a narratíva? Nem csökkentette az emberek adósságát, sem a bankok megregulázálása nem következett be.
B: A narratívák ritkán vezetnek a problémák egyszerű megoldásához. Inkább odahatnak, hogy az embereket érzelmileg tehermentesítsék. Itt az volt az üzenet, hogy ők ártatlanok. Így a narratíva terápiaként hatott.
Sp: Tehát szedjék elő az emberek a józan eszüket, racionális érvekkel, ok-okozat vizsgálatával próbálják problémáikat megoldani és ne dőljenek be a narratíváknak?
B: Meg lehet próbálni, de kétlem, hogy kiugró sikert hozna. Az emberek a világot érzelmi töltetű narratívákkal tárják föl. Elfogadják őket, mert érzelmekkel jutalmaznak. A racionalitás figyelmen kívül hagyja, hogy a narratívák változásokkor pozitív erőket generálnak. Részesülhetünk mások tapasztalataiban, tanulhatunk hibáikból. Vidékre költözők elmesélik, milyen nyugodt, egyszerű életük lett. Ez minket is arra ösztönöz, hogy mindennapi életünk mellé alternatívákat képzeljünk el. Megérné, ha életünkön változtatnánk? A 2006-os foci VB idején, Németország narratívája a tarka, a világra nyitott államról, sokaknak lehetővé tette önmagukat így elképzelni és erre felé fejlődni. Az elbeszélés eszköz másokat a dolgok sajátos nézetére rávenni. Aki harcostársat akar, az a világot új köntösben mutatja be – lehetőleg izgalmasan.
Sp: Van arra példa, hogy a narratíva egy társadalmat tartósan megjavított?
B: A demokráciamozgalom vagy a rabszolgaság fölszámolása. Ám sok narratíva, pl. a világkormányról, zátonyra futott. Fontos a női egyenjogúság narratívája. Ezt nemcsak új aktorok adták elő újból, hanem újból ki is találták. Persze, van még mit javítani, de mára a nők vezetői posztokon, magas hivatalok élén, már nem fehér hollók.
Sp: Az olyan hashtag, mint a #MeToo uralják a nyilvános vitákat. Épp most nyert pert az US-színész, J. Depp, volt felesége ellen. Az ítélethozatalt milliók követték. Amber Heard magát házi és szexáldozatnak mondta, az ex-férj rágalmazásért perelte be.
B: Ez a sztori is a társadalmi narratívák hatalmát mutatja. Ugyanaz történt, mint mikor politikusok, választás előtt, a tv-ben egymásnak esnek. Mindketten eltérő elbeszélést testesítenek meg. A nézők gyorsan az egyikük oldalára állnak, így részt vehetnek a történetben és érzelmileg együtt úsznak. A konfliktust csak egy perspektívából látják, minél tovább nézik, hozzáállásuk annál merevebb lesz. Az empátia nemcsak a béke eszköze, de viszálykeltő is lehet. A Depp/Heard-ügyvédek kihasználták ezt. A hölgy ügyvédje, „a nő, mint áldozat”-narratívát adta elő. Az eset minden nőt érint, mert egy közülük kétszeresen áldozattá vált: Egyszer szexuális erőszak, majd a szemérmetlen bulvársajtó áldozatává. A férj ügyvédje minden férfi nevében beszélt, akik védtelenül ki vannak szolgáltatva ex-feleségük bosszújának. Ez az eset azért tipikus, mert megmutatja, hogy szinte minden társadalmi narratívának egy erős ellen-narratívája van. Mi, emberek, szeretünk az egyik oldalra állni és egymás ellen foglalni állást. Éppen ezért a narratívákkal csak nagyon ritkán oldhatók meg problémák.
Sp: A corona-tagadók Merkelt egy földönkívüliek által irányított gyíknak tekintették. A konteó a narratíva egy különleges formája?
B: Igen, mert az összeesküvés-elmélet vonzása arra irányul, hogy rendet tegyen ebben a kaotikus világban. Mindent egy sötét erő mozgat. Az oltástagadók narratívája mindent tartalmaz, ami egy elbeszélésnek kell: Csillogó hősöket, gonoszokat és egy jobb világ ígéretét. Mi állt ezzel szemben? A védőszabályok, a nyájimmunitás, az oltási kötelezettség rideg, józan ismertetése. Ha az oltás melletti döntés egy hőstörténet része lett volna, valószínűleg elmarad ez a sok perpatvar.
Sp: 2015-ben Merkel 100 000 menekültet engedett be. Először úgy tűnt, narratíváját mindenki elfogadja. »Wir schaffen das«, mondta és a németek tömegesen segítettek és igazolták a „Willkommenskultur”-t.
B: És legkésőbb az első szexuális abuzus után, a kölni főpályaudvarnál, megjött az ellen-narratíva. A menekült muszlim férfiak sohasem lesznek a német társadalom tagjai, mert nem fogadják el a nyugati értékeket és a modern nőképet. Ez azért is terjedt olyan gyorsan, mert a megelőző segítség egy fals empátiából eredt. Katasztrófák esetén sok ember azért lesz aktív, mert a mesék hőseivel azonosul. Ez akkor is megáll, ha bevetésük jó és helyes volt. Ám az öntudatlanul követett narratíva azt is előrejelzi, hogy hírnév és elismertség következik, igazolva ezzel segítségük helyességét. Az elvárás az volt, hogy a menekültek rögtön németül tanulnak és hasznos tagjai lesznek a társadalomnak. Amint ez nem következett be országosan, a segítőkészség ressentimentbe csapott át. Merkel új narratívája mégis helyes volt. Idegenek történetét szenvedésként ismerte el amelyhez a németeknek is közük volt. Ám elmulasztotta a Willkommenskultur-elbeszélést idejekorán egy értelmes véggel lezárni. Az elbeszélésekbe kell egy feszültségív és egy vég, ez a politikai narratívákra is vonatkozik. Az emberek nehezen viselik el, ha megáll a történet. Kezdetben izgat a végkimenetel, de aztán kihuny az érdeklődés. Merkel jelszava győzelemre volt kihegyezve, a pillanatra, amikor kimondhatta volna: „Sikerült! Megcsináltuk!”. Az egy millió menekült befogadását az emberiesség diadalaként méltathatta volna, hogy utána egy új, kevésbé győzelemittas narratívába vágjon bele.
Sp: Ukrajna meglepő ellenállása után Zelenszkijék sok helyütt rendíthetetlen hősöknek számítanak.
B: Ez a narratíva kezd fenyegetővé válni. Eleinte, amikor az ukránok megállították a támadókat, ez helyes volt, morálisan ma is hősök. Ám leragadni a hős katonák narratívájánál kizárja, hogy más megoldásokon is dolgozzanak, melyek nem föltétlen győzelemből állnak. Mi, emberek, szeretjük az olyan elbeszéléseket, mint a bibliai Dávid-Góliát viadal, ahol a kis Dávid azért győz, mert a morál az ő oldalán van. Hogy béketárgyalás jobb megoldás lenne, ez ebből a narratívából ki van zárva.
Sp: Jobb lenne, ha az ukránok rögtön föladnák és tárgyalnának, ahelyett, hogy egy téves narratíva után futnak?
B Minden támogatásra rászolgáltak és az igazságosság szerint győzniük kellene. Ám a ragaszkodás a vakmerő hősök narratívájához oda vezet, hogy hosszas állóháború áll be és a világ elveszíti érdeklődését, mert – bármily rettenetesen hangzik – nincs semmi új elmesélendő. Hogy egy narratíva valamikor többé nem fordítható meg és mindkét fél megkövült álláspontjához vezet, erre több háború is példa. Az ukrán háború mostani szakaszában egy új narratíva sokat segíthetne. Zelenszkij már célzott arra, hogy teljes győzelem nem lehetséges.
Sp: Németországban a háború sokakban jövőfélelmeket váltott ki. Itt is látható egy minta?
B: A félelem olyan rettenetesen erős érzelem, hogy ellenáll az elbeszélhetőségnek. Ebben az esetben még egy katasztrófához is van kötve, melynek következményei beláthatatlanok. De ha sikerül a félelmet bevinni a narratívába, erejét nagyban veszítené.
Az USA-ban többen hiszik, hogy életük bármikor változhat – akár valószínűtlen irányba is (tányérmosogatóból milliárdos). Ezeket a gondolatokat edzeni lehet úgy, hogy ismételten elképzeljük, hogyan folyhatna másképp az életünk. Új ideák merülnek föl és csökken a borúlátásra való hajlam. Az elbeszélt katasztrófa már csak sötétszürke.
Sp: A pesszimizmus valóban elterjedtebb. Politikusok és a szakszervezetisek inkább a fenyegető vészről beszélnek, semmint a ragyogó jövőről. Miért vonzók az untergangszcenáriók?
B: Áldozatszerepet kínálnak és ez több szempontból attraktív, ha érdekérvényesítésről van szó. Aki egy áldozat nevében beszél, morálisan az igaz oldalra kerül és sok embert elér, mert mindenki érezte magát egyszer áldozatnak. Kultúránkhoz tartozik a sérülékenyek védelme és morális igazsága. A sérülékenység a hősök tulajdonsága, már a Grimm-mesékből is kiderül. Ez a magyarázata a pártok fölötti Ukrajna-szolidaritásnak.
Sp: A német belpolitikát milyen elbeszélés határozza meg a legerősebben?
B: Nem látok világos vonalat. Merkeltől eltérően Scholz nem mutat be saját elbeszélést. Ezt lehet vezetői gyöngeségnek tartani. Ám épp krízisidőkben a polgárok narratívákra éhesek, hogy megértsék, mért teszi a politika azt, amit tesz. Ezeket a magyarázatokat nem szabad a populistának vagy a konteósoknak átengedni. De Scholz visszafogásával több teret enged minisztereinek.
Sp: A zöldek ügyesebben politizálnak, mint az SPD.
B: Robert Habeck adja a kancellár ellentervezetét. Ő a perfekt mesélő. Nemcsak megmagyarázza a politikát, hanem az ellentmondásokat és saját sebezhető szerepét is nyíltan föltárja. Amikor a katari emirrel a gázról tárgyal, épp oly hiteles képet ad, mintha az ottani emberjogi sértéseket firtatná. Habeck narratívája a valóság és a vízió, az objektív kényszer és a lelkiismeret ősi harcáról szól. Mind kerülünk olyan helyzetbe, amelyben másképp kell cselekednünk, mint szeretnénk.
SPIEGEL, 11. 6. 2022
»Robert Habeck ist der perfekte Erzähler«
