REJTŐ, KARINTHY – 100 ÉV UTÁN/RózsaS
Mi marad belőlük? Egy utcanév, egy emléktábla? Az akasztófahumort ki kitől tanulta? Nyilván a mesteré az elsőbbség - már befutott, amikor Rejtő születik. Majd munkatáborban hal meg, Ukrajnában, 1943-ban. Az utcánkban, Zentán, 1960 táján, sokan fejből idéztek hosszan a Piszkos Fred-ből. Röhögött az egész utca. Pedig a fenekünk is kilátszott. Rejtő vége Karinthyt „megkímélte”, előbb elvitte a rák. A fasizmus már 1933-ban dübörög, ám Karinthynál hiába keresek segélykiáltásokat. Pedig írt tücsökről, bogárról. A fajelméletet nem találta elég viccesnek? A K.-összes mutatja, hogy nem kell mindent kinyomtatni. Én is hányszor teszem le K. egy könyvét a harmadik mondatánál! Pedig igazán hű híve volnék. („Fekete rovátkák, fehér alapon”, RS). „Ez a marha volt köztünk az egyetlen zseni.” - mondta róla Babits vagy Kosztolányi (mindketten rák-áldozatok). Bukfencező cirkuszi bohóc? Azóta a zseniktől is isten mentsen, épp most egy Putyin nevű szabadult rá a világra. Míg a világ legnagyobb katasztrófája felé tart, K. a saját fejével van elfoglalva. Milliók halnak meg rákban. Az „Így írtokra” ki kíváncsi ma? Ahhoz ismerni kéne az irodalmat. Talán a Micimackó az egyetlen igazi túlélő. Lányomat, aki igazán könnyen kacagó lény, a „Tanár úr kérem” hidegen hagyja. Ma már nem röhög az osztály, hanem a kütyüjét nyomogatja. Aki a századforduló világát kissé meg akarja ismerni, nem mehet el K. mellett. De ki akarja? A stand-up-osok? Mivé lettek K. lezser sakkozói? Fenekükbe morzét dugó világbajnokokká? Nem is tudatos, de tőle tanulhattuk a kritikus rákérdezést, a fonák-megnézést: „Minden másképp van”. Ki felejtheti el a pőt, ha engemély kimár? (Jön helyébe a vok, lol, omg, tbh). Ezeken a ködös, borongós őszi napokon Áprily mellett e kettőt is elővehetjük.
RS
