NEM JAVÍTANI – ELDOBNI
–Hogyan gondoskodik a kapitalizmus az állandó keresletről-
Ökoszocialista Röpiratok 32,31,30,21,19,16,11bildungsgemeinschaft-salz.de 32: Klímaváltozás Közel-Keleten és Észak-Afrikában 31: Az ökoszocialista program öt tézise 30: Nico Paech növekedéskrtitikája 21: Kapitalista egyutas-termelés vagy ökoszocialista körkörös gazdaság? 19: Mértéktelen nyersanyagfogyasztás 16: A globális ökoválság elemei és okai 11: Nem javítani – eldobni
Ma a kapitalista világban azt látjuk, hogy egyre több árut termelnek és némely fémek már hiányanyagnak számítanak. Egyidőben ezzel egyre több terméket egyre gyorsabban dobunk a szemétre. 2012-ben pl. 41,5 millió tonna elektro-hulladék keletkezett, ez 2016-ra 93,5 millióra, kétszeresére emelkedett. Ennek egyik oka, hogy a termékek élettartama egyre rövidül. Ezt obszolenciának is nevezik. Ez a termék-élettartam tudatos és tervezett megkurtítása a kapitalista gyártók által.
Az obszolencia nyilván a kapitalizmus a piacok telítődésére alkalmazott ellenstratégiája. Ha már minden háztartásban van egy tévé és egy hűtőszekrény, a vállalatok csak akkor tehetnek profitra szert, ha ráveszik a fogyasztókat arra, hogy régi termékeiket dobják ki és újakat vegyenek. Ez legjobban úgy megy, ha az új áruk lehetőleg mindjárt a garancia lejártával egyre rosszabbul működnek, ill. egyből elromlanak. Ezt funkcionális obszolenciának is nevezik, mivel egy funkció elvesztéséről van szó.
A villanyégő-trükk 1924-ben
Obszolenciát először 1924-ben mutattak ki. Akkor a világ nagy izzógyártói egy „Phöbus” nevű kartellbe tömörültek, melynek első dolga volt, a villanyégők átlagos élettartamának csökkentése. A Phöbus-alapítás évében ez még 2500 óra volt, 1926-ban ezt 1500 órára csökkentették. 1940-ben a kartell ismét akcióba lépett és az égők élettartamát 1000 órára redukálta. Habár a kartellt ezután leleplezték, a csökkentett élettartam megmaradt. Csak az NDK-ban volt szabad a villanyégőknek 2500 óráig kitartani – míg nem jött az újraegyesítés. Míg 1924 ez az élettartam-csökkentés egyes esetnek számított, ma, a telített piacok idejében, az obszolencia úgy terjed, mint a járvány. Az internet tele olyan panaszokkal, melyek az elektrokészülékek korai elromlásáról szólnak. Az internet-oldal „MURKS - NEIN, DANKE”, amely az obszolencia fölfedésére szakosodott, alapítása után egy évvel már egy millió látogatót számlált. Ám a bepanaszolt vállalatok szószólói minden mesterséges élettartam-csökkentést tagadnak. Hogyan lehet egyes obszolenciát bizonyítani? Hol fordulnak elő?
Eldobható mosógépek
Vessünk egy pillantást a mosógépekre. Míg korábban egy Miele-mosógépnek élettartama 20 év volt, ma a szervízcégek szerint a mosógépek gyakran már 7 év után totálkárosak lesznek, ill. már 3 év után komoly hibák lépnek föl. Egy példa: a mosógépek dobja egy üstben forog, melyet ma egyre inkább műanyagból készítenek. Az érzékeny pont, az üst fölfüggesztése, gyakran olyan gyönge, hogy a sokszoros rezgő megterheléstől idő előtt kiszakad – a mosógép mehet a szemétre. (Lásd: Szelíd energia füzetek: Mosógépek).
Tévé-készülékek korai halála
A gyártók ravasz módon ma már úgy építik a tévéket, hogy azok éppen, hogy csak a garanciaidőt túléljék. Hosszú élettartam elérése nem látható cél. A korai meghibásodáshoz különösen az elektrolit kondenzátorok (elko) vezetnek. A magas hőfok miatt már 3 év múltán kezdenek kiesni. A piacon kaphatók ugyan strapabíróbb kondenzátorok, de ezek 20 centtel többe kerülnek. Egy tévé 200 elko-jánál ez 40 euro többletköltséget jelentene. A továbbiakban, ha egy ilyen készülék elromlik, ma már nem javítják meg. Többek között azért nem, mert bizonyos elektronikus pótalkatrészek csak a nagykereskedők számára hozzáférhetők. Kisebb javítóüzemek itt hoppon maradnak. Tehát: a tévé a szemétre kerül.
DVD-lejátszó gyorsan elromlik
A kapitalista obszolencia-stratégia a DVD-rekordereket sem kíméli. Ezek is gyakran, 2 garanciális év után megadják magukat. Gyönge pontjuk: a beépített DVD-író. Az internet fogyasztó-fórumozóknál a hiba közismert: a DVD-író mechanikája annyira gyöngén van megépítve, hogy idő előtt elromlik. Ez nem egy szükségszerű jelenség. Vannak olyan DVD-írók – számítógépekben – melyek 10 évig is bírják. Bár egyes márkás termékeknél. pl. a Panasonic-nál javítást vállalnak, de ennek ára 250 euró – ettől egy új készülék csak egy kicsivel drágább. Itt egy új probléma kerül fölszínre. Sok neves szórakoztató elektronikai készülék gyártó javító szervizét csupán legitimációs okokból tartja fönt. A pótalkatrészek és a javítás költségei olyan magasak, hogy egy javítás már nem éri meg. Különösképpen akkor, ha az ügyfél már sejti, hogy a készülék további alkatrészei fognak meghibásodni.
Beforrasztott akkumulátorok
Térjünk rá az obszolencia-stratégia egyik különlegesen botrányos esetére: föltölthető akkuk az elektromos fogkefékben, borotvákban, MP3-as lejátszókban. A trükk abból áll, hogy az akkukat a vázhoz forrasztják, ami egy átlagos fogyasztó számára lehetetlenné teszi, hogy az elemet kicserélje, ha az leszolgálta idejét. Ekkor a készülék – bár semmi baja – máris a szemétre kerül. A sokszor dicsért Apple-konszern itt is megmutatta jó üzleti érzékét. Csak miután a vásárlók a beforrasztott akkuk miatt az USÁ-ban panaszkodni kezdtek, a vállalat egyes készülékeknél lehetővé tette az elemcserét – de nem sajátkezűleg az ügyfél számára! A készüléket be kellett küldeni, hogy az Apple egy üzeme a cserét elvégezze. Ennek ára pedig olyan magas, hogy egy új termék vásárlása jobb megoldásnak számított.
Örökösen új verziók
Mindemellett a leírt funkcionális, készülék hibái miatti obszolencia mellett, egy másik, ún. technikai obszolencia is létezik, melyet a nagy konszernek egyre céltudatosabban vetnek be. Ennek mintapéldája a szoftver-piac. Itt már szinte megszokottá vált, hogy egyre gyorsabban, egymás után, mindig új programverziókat vezetnek be. Az ügyfél hiába ragaszkodna a régi verzióhoz, egyszer, a kompatibilitás miatt, meg kell, hogy vásárolja az új verziót. Az eljárás a szoftver-világban gyorsan követőkre talált. Így pl. egy digitális kamerát, mely 5 megapixel fölbontást ér el, leváltotta az új, 7 megapixeles kamera. És az új vékonyképernyős tévé nemcsak nagyobb fölbontású, de még vékonyabb is. A rá következő pedig már 3D-s. Így adnak állandó verzióváltással új indokokat a fogyasztóknak a vásárlásra.
Fölmosórongy-ruha
Az obszolencia-stratégia nemcsak a technikai készülékekre korlátozódik. A ruházatnál, mely már rég ki van téve egy divat-obszolenciának, azért panaszkodnak a használt ruha gyűjtők, hogy az utóbbi években a gyűjtőkonténerekben megszaporodnak a használhatatlan ruhák. Az ok: a ruhák, különösen a diszkontokban, szezonáruvá váltak, mert 3-4 mosás után a varrások fölfoszlanak és a színek kifakulnak. Ezután ezek már csak, mint fölmosórongy használhatók.
A javító üzemek kiszorulnak a piacról
Vessünk még egy pillantást a javításokra. Azt állapíthatjuk meg, hogy a gyártóknak az utóbbi 30 évben a javító üzemeket sikerült szinte teljesen kiszorítani a piacról. Az ok: sok műanyag, leforrasztott termékek, melyekhez nem lehet hozzáférni, drága pótalkatrészek. Ehhez jön a modern elektronika, a mikrovezérlővel futó programok. Sem a kapcsolási sémákat, sem a programkulcsokat nem teszik közzé – egy szinte átléphetetlen akadály a javítások előtt. Míg korábban a barkácsolók autóikat saját maguk javíthatták meg, ma ez egyre kevésbé lehetséges. Csak a szabadalommal rendelkező műhelyek rendelkeznek egyes hatáskörökhöz hozzáférési kódokkal, de ők is csak egész blokkokat cserélhetnek ki.
Egyre kevesebb újrahasznosítás
Nemcsak a javítás, de az újrahasznosítás is csődöt mond az új elektronikánál. Az építő elemek kívülről nem látszó fémkeverékekből állnak: ritka földfémek, arany, ón, réz, ólom, stb. (Egy telefonban a periódusos rendszer fele megtalálható. RS). Ezek a nyákokról csak veszélyes környezet- és ember-mérgezéssel oldhatók ki, Indiában és Afrikában. Az ENSZ egy 2011-es fölmérése szerint 60 fémből csak egyharmada került újrahasznosításra, 50%-ban. Ezeknek a fémeknek fele odavész a szemétben. Az obszolencia-stratégia óriási jelentőséggel bír a kapitalizmusban: a termelés a piac telítettsége ellenére magas szinten tartható. Az ilyen nyersanyag és energiatékozlás közvetlen elszenvedői a beszállító országok. Ott történik a legnagyobb környezet- és emberkárosítás. A globális ökoválság, a fölmelegedés, a környezetszennyezés és a nyersanyag-fogyás korában ennek az obszolencia-stratégiának nincsen semmiféle legitimációja.
Követelés: közzétenni a programkulcsokat!
Épp ideje, hogy a politikai baloldal olyan követeléseket fogalmazzon meg, melyek ennek az obszolencia-őrületnek véget vetnek. Különösen fontos a termék-élettartam meghosszabbításának törvény általi előírása és a jótállás nem-betartás esetén. Ehhez nézzük a hűtőszekrények példáját. Az NDK-ban volt egy rendelet, mely előírta, hogy ezek a készülékek 25 évig működjenek és ezt be is tartották. Mért nem követelhetünk ma, a technikai fejlődés nyomán, a hűtőkre 40 év élettartamot? Továbbá a digitális kamerákra és tévékre 20 évet, mosógépekre 30 évet, stb.? Ez mellett a termékeket úgy kell megépíteni, hogy azok javíthatók legyenek, szétszedhetők. A gyártó mellékeljen a készülékekhez javítási utasításokat, kapcsolási rajzokat és programkulcsokat is. Abban a korban, amikor az open-source-viták világszerte folynak, nem szabad visszariadni ilyen követelésektől sem. A termékek anyagai legyenek újrahasznosíthatók. Ezért csökkenteni kell bennük az anyagfajták sokaságát és lehetővé kell tenni a beépített anyagok szétválaszthatóságát. Hogy a javítási és újrahasznosítási folyamatok bejáródjanak, a termék-életciklusok hosszúéletűek kell, hogy legyenek. Ez a ma szokásos termékvariálások végét jelentené. A polgári erők egy ilyen programmal szembesülve, a Nyugat alkonyát vizionálják. Az obszolencia megszüntetése azonban egy jó élettel van összhangban – nem a környezetromboló kapitalizmussal. (A magánfogyasztás mellett működik a nagybani közfogyasztás is: a nevünkben rendelnek meg atomerőműveket, repülőket, óriási kutató berendezéseket. Ezek kiváló alkalmak pénzek ellopására is. És ha ez sem elég, jöhet a háború. RS, okobetyar.blog.hu)
