TILTÁS*LIEBESKUMMER - SPIEGEL/RózsaS
A szélsőjobb AfD-t egyre többen betiltanák. Ez jó eszköz a demokrácia védelmére? Roland Pfister (37), pszichológus a Trier-i egyetemen.
P: Ha azt hallom, tiltás, rögtön megszólalnak nálam a riasztószirénák. Ez egy kétélű kard. Ha a mindennapokban csak tiltásokat mondanánk ki, gyakran az ellenkezőjét érnénk el. Fölhívjuk a figyelmet egy nem kívánt magatartásra és csak a következő pillanatban gondoljuk át, mért is nem szabad valamit. Ha nekem valaki azt mondja, tilos a dohányzás, először a dohányzásról gondolkodom el. A fejemben a tiltott tettet aktiválom és csak azután kezdek el ellene tenni.
SP: Tehát a tiltások félre is vezethetnek?
P: Alapvetően igen, de rendszerint szankciókat és büntetéseket vonnak maguk után. Ez segít. A problémánk a „nem” szóval van, nem tudunk vele helyesen bánni. Egy tiltás nem mondja meg, mit tegyünk helyette. Ez egy ürességet hoz létre a fejünkben, amit nem tudunk kitölteni és ostobaságok jutnak eszünkbe.
Sp: Vannak alternatívák?
P: A „Gebot” (parancs) mindig jobb, mint a „Verbot” (tiltás). A parancs egy kívánt magatartást ír le és ez jobban motivál. Ha az utcákon olyan táblák lennének, amelyeken az áll, mi engedélyezett, sokkal többen betartanák a szabályokat.
SPIEGEL, 13. 1. 2024
»Verbessern Verbote die Welt, Professor Pfister?«
SZERELMI BÁNAT – taz/RózsaS
A szerelmi bánat (Liebeskummer) nagyon fáj, ám egyben egy csodálatos állapot, amelyben energiák szabadulnak föl. Rossz a híre. Egy régi sláger szerint: „Kár az éjszakai könnyekért!” Pedig a könnyek inkább nappal csorognak. Az érzelmek sosem fizetődnek ki, mert nem cserélhetők. Nem hittem volna, amitől még pár hónapja szabadultam volna, most kissé hiányzik. Úgy, mint gyerekeim születése, vagy más idők, amelyek, bár nem voltak könnyűek, mégis tele voltak élettel. Mások is így jártak: két művésznő is elárulta, a leghevesebb szerelmi bánatuk közepette születtek a legjobb idéáik. Datingagentur Elite-Partner: „Egy elképesztő kreativitás teremtő fázisa.” Bár én semmit sem alkottam, de gyakran váltottam sávot. Többet jártam táncolni, beléptem egy kórusba és részt vettem egy „fair civakodás”-kurzuson. Addig nem tudtam, hogy szívesen dulakodom idegenekkel. Nemcsak elterelésről volt szó, kész voltam valami újba belevágni. Eddig nem mertem kézen állni, most meg annyit csináltam, mint tíz év alatt nem. Mások ilyenkor új frizurát csináltatnak, háziállatot szereznek be vagy egy hangszeren kezdenek el játszani tanulni. Vajon olyan energiák szabadulnak föl, amiket eddig a szerelmi kapcsolat kötött le? A test hasonlóan érez, mint drogelvonáskor. Először a szex boldogsághormonjait kellett nélkülöznöm. Egyébként fájdalomcsillapítók segíthetnek vagy egy új szerelem – ezt adta ki egy 2014-es tanulmány a rebound-kapcsolatokról. Kutakodni kezdtem a neten, hogyan lehet ettől a fájó érzéstől megszabadulni. Ám amint a gyász egyre mélyebben beásta magát a lelkembe, annál jobban szenvedtem. Amint nem kötött le valamilyen elfoglaltság, rögtön sírni kezdtem. Sírtam a gyerekek előtt, kerékpáron, az íróasztal alatt. Bár aludni tudtam - dolgozni, enni alig. Keresgélés közben Elena-Katharina fiának szerelmi bánatra szakosodott tanácsadó ügynökségére bukkantam. „A szerelmi bánatban hihetetlen személyiségfejlődési potenciál rejtezik.” Sokan elmesélték, nagyon kemény volt, de nem bánják. Sok új impulzus ért és jól esett a sok együttérzés, azoktól is, akik a sztorit már századszor hallották. Ha egy súlyos betegségről vagy egy szeretett ember haláláról beszéltem volna, megkövülten hallgattak volna. Ám mindenki tudja, a szerelmi bánat elmúlik, előbb vagy utóbb. Más érzés, de a megtört szívbe kevesen halnak bele. Esetemben két hónap után múlt el, egyik napról a másikra. Egyik barátnőmet megkérdeztem, ez mikor múlik el? „Amint elhatározod.” Egy kollégám még gratulált is: - Hisz ez nagyszerű! Örülj, hogy így érzel! Kétkedőn néztem rá. - Csak egy rossz hír van: Ismét megfogod tenni! Remélem, nem hamarosan.
SPIEGEL, 13. 1. 2024
Liebeskummer
