A TANÁCSTALAN KÖZTÁRSASÁG MEGHÍVÓJÁRA – a sértődős ökobetyár

Kedves Barátom!

Ma reggel beszéltél a rádióban. („Nincs tévém se”. Igen, rosszabbat teszel: beszélsz benne. „Ne beszéljünk mikrofonba, emberhez beszéljünk.” Bocs, régi).

Sokszor szívemből szóltál, sokszor máshonnan:

-Az akadémiának nem dolga a tiltakozás, dolga a tudomány.

És a Fekete Nővérnek a betegápolás?

-A diktatúra önsúlya alatt összeomlik.

„A diktátor előbb-utóbb kitöri a nyakát, csak előbb a miénket.” (OPeBaSzö).

Nem lövet – finoman végez ki: megfagysz a lakásodban, nem kapsz orvost, önhalálba kerget). A demokrácia talán egy kivétel a történelemben. (Mounk: Populizmus)

-Hallgassuk meg a másikat is. (Hacsak nem RS-nek hívják).

-Védd magad a tudománytól!

20 év után eljutott Hozzád is? Majd hangosabban szólok. (Ha szót kapok).

-A kutatók elviszik külföldre a találmányaikat.

Nem föltétlen. Sokuknak szinte mindegy, hol dolgoznak. A hídon átmehetnek a pénzért.

-Hitlernek nem akartak A-bombát csinálni.

De bizony! A „tudósok” mindent akarnak. Einstein, Hahn adták az alapot, Heisenberg már gyújtotta is az atom-máglyát, ha az oroszok ki nem lövik kezéből a „gyufát”. Ám volt sok otthonmaradt bátor antifasiszta is (Planck, Laue, Nernst). A K-W-Gesellschaft szétverése köszön ma vissza, nekik is volt egy „Palkovicsuk.” (Olvasható az ökobetyár-on.)

Tavaly kb. 20 konferencián voltam „und bin so klug als wie zuvor” („...mégis így állok, tudatlan...” (Faust)