MIBE KERÜL A VILÁG MEGMENTÉSE?
A klíma és a jólét összeegyeztethető. Ennek ára meglepően kicsiny – csupán akarni kell. Az emberiség megmentheti a klímát és növelheti a jólétet, egy föltétellel: radikálisnak kell lenni!
Prof. Jeffrey Sachs (64), Columbia-Uni., USA: „A század közepéig minden üvegház-gáz (ÜHG) kibocsátás nulla kell, hogy legyen. Ez nem vághatja agyon a gazdaságot, sem az emberiség 5/6-át nem gátolhatja meg a fölzárkózásban, de mindenki növekvő jólétét sem – különben konfliktusok és háborúk jönnek. Ehhez nem kell föltétlen több energiafogyasztás, de minden megújuló kell, hogy legyen. Kínában pl. lehet nukleáris energia is. Vonatok, autók, épületek fűtése-hűtése mind villamosított kell, hogy legyen; kamionok, repülők, hajók CO2-kibocsátás nélkül kell, hogy mozogjanak. Ugyanígy az acél-, a cement-, a vegyipar számára is ilyen technikákat kell kifejleszteni. Ez összesen csak 10%, de ekkor már jó úton vagyunk.
A metán és a kéjgáz (N2O) következik, ez főleg az agráriumból ered. Itt nem egészen világos, mi a teendő. Természetesen kevesebb erdőt szabad kiirtani, kevesebb marhahúst fogyasztani. Az államoknak egy időtervre van szükségük. A technika adja a tempót, a politika e szerint táncol. Az egész világ lakossága együtt kell, hogy működjön. De hogyan? Az olaj- és gázóriások, Oroszország, Szaudi-A., Kanada, USA formálisan a klímarongálásból él. Nálunk, az USÁban, a 90-es évek óta klímatörvényt nem hoztak. Először Európát kell megnyerni, aztán a nagy olaj-importőröket Kínát, Indiát – míg többséget nem kapunk. Az USÁt pillanatnyilag egy pszichopata vezeti. Úgy viselkedünk, mint egy haramiaország, de a szövetségi államok fele már távolodik a fosszilis energiahordozóktól. Nem kerül sokba: talán az összbevétel 1%-ába. De sietnünk kell. 1990-ben még 60 évünk volt a klímasemlegességig, ma már csak 30. Nem szabad több hibát elkövetni, főleg Európának nem. Európa a gőzgép föltalálása óta, a XVIII. században az üvegházgáz-gazdaság összes előnyeit élvezte, ennek terheit az egész bolygóra szétterítette. Az európaiak találták ki ezt a pusztító termelési és fogyasztási modellt (Nem Ti? RS19IX4), amely a többi népet elcsábította. Mára már alig bányásznak olajat és gázt, ellentétben az USÁval, ezért a klímabarát-úton nem sokat veszítenének. Ha Európa nem demonstrálja igen gyorsan, ez hogyan megy, senki sem teszi meg.”
Csak volna néhány problémácska: az öko-lelkesedés gyorsan alább tud hagyni. 20 éve, hogy a piros-zöld kormány, hosszú vita után, bevezette az első emelkedő öko-adót, de Schröder kancellár 2001-ben a recesszió és a dráguló olaj miatt, az ADAC és a Springer-sajtó nyomására, a projektet leállította.
James Hansen (78), fizikus-matematikus, most fejezi be Sophie's Planet c. könyvét. Szerinte a klímaátcsapást még mindig alábecsüljük. 5 m tengerszint-emelkedés elviszi Manhattan-t. A szubtrópusokból klímamenekültek milliói kelnek útra. Hansen 1981 óta figyelmeztet a klímaveszélyre, de az egyetemen csak idősebbek hallgatták. Az USÁnak egy 3. pártra van szüksége. A klímavédelmi politikát bármikor fölülírhatja egy pénzügyi válság, vagy egy háborús veszély. A klímavédelem összességében nem kerül sokba, de az érintett ágazatoknak igen: szén- és olajbányászok, nagy földbirtokosok, nehézipar megszenvedi. A klímabarát megoldások idővel mellékhatásokat produkálnak, ez ellenállást vált ki. A szélgépeket nehéz lebontani, az e-autók sok energiát, ritka földfémeket fogyasztanak. 2008-ban Hansen egy tanulmányt tett közzé: ha a világközösség el is éri a klíma-semlegességet és a 2*C alatti emelkedést, a folyamat tovább megy, ha a CO2-őt nem sikerül 350 ppm alá vinni. A felső határt már 2008-ban elértük, ma 410 ppm-nél tartunk – ezek után csak negatív emissziók segíthetnek: a széndioxidot kiszűrni a légkörből.
Radikális változás mindaddig lehetetlen, míg meg nem valósul
Ha nem adódik igazi nagy feladat, a kapitalizmus nem tudja kiadni erejét. Fölhevül és olyasmit csinál, mint az ingatlanhitel-válság 2008-ban az USÁban, ami globális pénzügyi válságot robbantott ki. De ha valóban új dolgokat kell kitalálni és valamit gyorsan megváltoztatni, beindul a kredit-, befektetési és innovációs gépezet. A kapitalizmus képes volt pár év alatt az egész Földet az okostelefonok hálózatával bevonni és az emberek szociális és politikai életét újra definiálni. Mért ne történne ez hasonlóan a klímával is? Ma már ténylegesen vállalkozók és kutatók dolgoznak technikai megoldásokon. Elektro- és H2-üzemű hajókat és klímasemleges repülőgépeket terveznek. Nulla ÜVG-kibocsájtású kis agrárüzemek már működnek. Tengerbe vasat szórnak, hogy ösztönözzék a plankton-növekedést, több CO2 elnyelés céljából. Óriási porszívókkal CO2-őt szűrnek ki a levegőből. Geoengineering a neve ennek az új szakágnak. Bár speciális találmányokat törvénnyel és pénzzel nem lehet kikényszeríteni, de a gazdasági haladás-masinériát lehet a kívánt irányba terelni. Az autó-katalizátornál is attól tartottak, hogy az autógyártást térdre kényszeríti. Az FCKW-tól is sikerült az ózonréteget megmenteni. A napelemek ára tizedére csökkent. Az állam általában korlátozással vagy tilalommal avatkozik be - vagy innovációval. Most egyszerre mindenre szükség van! Az önmagát erősítő klímamozgalom csak ekkor indulhat be.
Jó példa Koppenhága optimizmusa. A nagy célok találékonnyá tesznek, ami eddig még kényelmetlennek tűnt, hétköznapivá válik. Ha párhuzamosan sok minden történik, a polgárok néhol valamit veszítenek, másutt a jólét és életminőség terén nyernek. Mindent egyszerre: ÜVG-t visszafogni, geoengineening-et szorgalmazni. Ha 2050-től visszaszámolunk, világossá válik, milyen kevés opciónk maradt. A CO2 árának emelkednie kell, egyidejűleg határidőket kell kiszabni. Aki ma egy szénerőművet engedélyez, annak nem lehet klímavédőként pöffeszkednie. Új épületek gáz- és olajtüzelés nélkül létesüljenek. 10 év múlva senki se gyárthasson benzines autókat. A repülő és a hajózási ágazat kapjon kifutási határidőket a klímaveszélyeztető meghajtásaira. Az 1990 óta elvesztegetett 30 év után a klímavédelem a „vagy-vagy” stratégia helyett térjen át az „is-is” eljárásokra. Ottmar Edenhofer (58), Potsdam-Institut für Klimafolgenforschung: vége az alternatívákban való gondolkodásnak – ezt a természet már nem engedi meg. 2030-2040-ig a villany- és hőtermelés CO2-mentes kell, hogy legyen. Erdősíteni, CO2-őt elnyeletni – mindent be kell vetni. Németország tanulhatna Dániától és Finnországtól. Minden polgárt, minden tudóst, vállalkozót föl kell szólítani, vegyen részt a „zöld” kapitalizmus építésében. Ez lehetne a XXI. sz. legnagyobb üzlete a németeknek, ahogy 20 éve is a környezet-technika pionírjai voltak. (DIE ZEIT, 2019. aug. 29.)
