NEM A KLÍMA, NEM A KÖRNYEZET – csak az emberség
A „klíma-divat” vélhetőleg és sajnos, le fog csillapodni. Ahogy jött, úgy megy. Más nagy és kis gondok kerülnek előre.
De hogy is került az „agendára”? Visszakerestem: 1977-ben írtuk a Chemie in Lebensmitteln (Kémia az élelmiszerekben) könyvünket Kölnben, de májat is vettünk a boltban és tényleg sikerült benne kadmiumot kimutatnunk. A Szelíd Energia Füzetek 1-13 száma egyikében sem szerepel a „klíma”, bár mindegyik arról i s szól. Az 1998-as 33 kockázati tényezőben már említődik, de hát könnyű ráhibázni, ha mindent fölsorolunk. Dőry István (Egyházasfalu) 2016-os levele már konkrét: a személyes CO2 lekötéséhez 2000 m2 energiaerdő telepítése kell fejenként és 600 eFt.
A klímaváltozás csak egy tünet, a sok közül. A központi kérdést inkább el- mint felfedi: emberségünket. Jó, nem köszönhetek mindenkinek a Körúton, tömegtársadalomban élünk, de mégis. Igazából nekem nem is az fáj, hogy ismerőseim pusztítják a környezetet, hanem, hogy elengedik magukat, magyarán: lemennek kutyába. A könnyű, átlátszó, sav- és lúgálló, jól zárható palackot – és egy sereg jól használható holmit - kidobnak. Ezzel azt mutatják: nem becsülik a munkát (sajátjukét sem), sem a természeti kincset. Autóval mennek a sarki boltba. A fiatalember a metrókocsiban le-föl járkálva hangosan telefonál, az orvos a fejünk fölött beszéli meg a nővérrel intim dolgait. Ezzel azt üzeni: rajtad átnézek, te senki vagy, le vagy ejtve. Nagy László meghagyta: Csókolom őket, ha emberi arcuk lesz...
Az ökokiskátéban meg ez áll: Előbb kell embernek lenni, aztán zöldnek.
Ha emberek maradtunk volna, ma nem lenne gondunk, hogy mint emberek, megmaradjunk.
