A JÖVŐ MEZŐGAZDASÁGA- A globális tömeges agráripar szétzúzza életünk alapjait -
A mezőgazdaság és a fogyasztás fenntartható kell, hogy legyen - Négy stratégia egy agrár-reformért
Milyen mezőgazdaságra van szükségünk, hogy ne csak a ma élő emberek túlélését biztosítsa, hanem a jövő generációikét is? A jelenlegi élelemtermelés (agráripar) minden más, csak nem fenntartható. Az átállás utópisztikusnak tűnhet, de elkerülhetetlen.
A berlini Zöld Hét előtt a német gazdák traktoraikkal tüntettek Berlin, Bonn, Hamburg utcáin, a szigorodó környezetvédelmi követelmények és a szubvenciók kurtítása ellen, valamint farmjaik fönnmaradása végett. "Elegünk van! Csináljatok olyan politikát, amely biztosítja jövőnket!". A Greenpeace az agrárminisztert, Julia Klöckner-t bírálja, amiért ő az állatvédelmet és a fenntarthatóságot a fogyasztókra hárítja át.
Ám nem csak tüntetések folynak, a gazdák az állatvédőkkel karöltve új állattartási formákat próbálnak ki (projekt F.R.A.N.Z., Michael Otto, Umweltstiftung). A Deutsche Agrarforschungsallianz (DAFA) tanulmányt tett közzé "Az agrárium 2049-es céljai" címmel. A politika sem egészen tétlen, Julia Klöckner vitára bocsájtotta az "Ackerbaustrategie 2035" c. tervezetét.
"A jövő mezőgazdasága zárt anyagkörforgással, regionálisan, kevesebb állattartással antibiotikumok nélkül, sokkal jobb istállókkal kell, hogy működjön; védje a biodiverzitást és a klímát" (DAFA). Ebben sem gyakorlatilag, sem technikailag semmi utópia nincs. A traktoros tüntetők egyik csoportja ("Land schafft Verbindung", a vidék összeköt) ehhez a célhoz már közel érzi magát. "Mi, gazdák, a rovar- és természetvédelem mellett állunk, célunk a tiszta ivóvíz, az egészséges élelem, a klímakímélő agrárium és a kímélő állattartás."
Ha hihetünk a gazdáknak, akkor a kérdés inkább a "mennyi"? Mennyi rovar- és természetvédelem szükséges? Mennyi állatjólét lehetséges? És mindenek előtt: ki fizeti mindezt?
A számla már rég sem a gazdáknál, sem a fogyasztóknál nem stimmel. Bár az évi 60 mrd euró agrárszubvenció az élelmet olcsóbbá teszi, de előállítását semmiképp sem fenntarthatóvá. A valódi ökológiai és élelemköltségeket egy vásárló sem fizeti meg a szupermarketek pénztárainál. Ugyanúgy sok gazda költségvetése is végzetesen veszteséges. Hogyan várható el tehát, hogy a gabonatermesztés, a sertéshizlalás és a tejprodukció mellett még a környezet- és az állatvédelembe is befektessenek?
Világos tehát, az átállás - ha nem akarunk gazdákat tönkre tenni - sok pénzbe kerül. Hogy sikerül-e, ez a politikán múlik.
Agrárszakértők kételkednek az ilyen reformban. A fenntartható és elégséges agrárium tervében az igazán utopisztikus a hozzá vezető politika. Bár az első lépések nemzetállami szinten megtörténhetnek, de a végső cél csak nemzetközi szerződésekkel és kereskedelmi egyezményekkel érhető el. A jelenlegi agrárpolitika megkisérli a nemzeti érdekeket parciális javítási folyamatokkal egybekötni. Sürgős kiegyenlítéseket hoz előre, melyek hosszú távon zátonyra vihetnek. Mi lenne azonban, ha a politika nemcsak a következő lépéseket, hanem a távoli célt is figyelve megvizsgálná, ezek a kis lépések vajon célba vezetnek-e? Lehetne az indítás utópisztikus, de lényegében pragmatikus?
A jövő agráriuma - ebben a szakértők egyeznek - sok eszközt igényel: az aszályos területek új fajokat, a vetéshez és az aratáshoz új gépeket, a haszonállatokhoz új gyógyszereket. (Mindezt további CO2-kibocsájtással? RS20I27). Ezek Indiában és Kenyában mások lesznek, mint Németországban; de ott is mások Bajorországban, mint Schleswig-Holstein-ben. De mindenek előtt az agrárium világos, pragmatikus szabályzást kövessen, ezek már ma részei legyenek a politikai programoknak.
Politikai konzekvenciák
Ennek az új agráriumnak az agrárpolitika nagy jelentőséget adhatna. Ezáltal ez klímavédelmi politika, környezet- és állatvédelmi politika, közlekedési és strukturális politika, szociális és egészségpolitika is lenne. Eddig majd minden síkon elsősorban mint klienspolitika működik. Nemzetközi kereskedelmi egyezményeknél mint nyomásgyakorló eszközt vetik be és javarészt a történelmi és nemzeti birtokállapotok megvédésére korlátozódik.
A felelős agrárpolitikában ezért három központi stratégiaváltás szükségeltetik:
Közpénz csak közjószágra költődjön. A felület szerinti EU-szubvenciók kifutnak. Az agrárköltségvetés ne csökkenjen, hanem növekedjen - klíma-, környezet- és állatvédelmi tétellel.
A politika nem egyes intézkedéseket támogat, hanem definiált célokat és eredményeket jutalmaz meg. Agrárkutatók kövessék ezt az utat kutatással és fejlesztéssel, valamint intenzív monitorozással. Mely stratégiák, hol hatnak a legjobban?
A német agrárpolitika szabványokat terjesszen elő a nemzetközi egyezményekben, először EU-szinten, majd az ENSz-jogban. Mi, németek, mérsékelt égöv alatt, termékeny talajon élünk. Az ökológiai, gazdasági és szociális agrárfordulatra ideális körülményekkel bírunk. Ám ez nem modell a világ táplálkozására. Az összes ember élelem-ellátására érintetlen természetre, gazdag biodiverzitásra, mérsékelt klímára, tiszta vízre és termékeny talajra van szükség.
Szántóföldművelés - sokrétű és regionális
A Föld lakossága a mai 7,7 mrd-ról 2050-ig 9,7 mrd-ra nő. Több embernek több élelem szükséges. Ám a bolygó agrárfelületeinek csak egyharmada szántóterület, ennek is további 1/3 része szolgál élelemtermelésre. Évente 12 millió ha felület esik ki kiszáradás, szikesedés és beépítés miatt. Ezért a jövőben termékeny talajt csak élelemtermelésre szabadjon használni! Állat-takarmányt és energiát csak rétekről és legelőkről, valamint maradékokból és hulladékokból lesz engedélyezve kinyerni. (Szántón nem lehet energiát termelni, Szelíd Energia Füzetek Nr. 5, RS20I27).
Az ember kb 6000 ehető növényt kultivált magának, ma mégis csupán 9 adja a globális termelés 2/3-át. Ez elszegényítette a genetikai forrásokat és a regionális tudásokat feledésre kényszerítette. A jövő mezőgazdasága ezért bőséges termék-sokféleséggel szolgál, melyből az adott talajra a legalkalmasabbat lehet majd kiválasztani. A helyi hagyományok modern módszerekkel egészülnek ki.
A vetőmag-termelőknek is át kell állniuk. Eddig hosszú időn át egyre nagyobb hozamokra törekedtek. Noch dazu: az ipari földolgozhatóság is fontos kritérium lett. A jövőben azonban a gazdák a károkozó- és aszályrezisztens fajtákat fogják keresni. A Leopold Akadémia új nemesítő technikákat dolgoz ki. Precíz genetikai módszerekkel régi, kevéssé nagyhozamú fajtákat tesznek attraktívvá és új, nagy teljesítményűeket ellenállókká. "A vegyszeres növényvédelem vége?" kérdi egy DLG-közlemény. Az agrokemikáliák elfogadása csökken, ezt látja a Deutsche Landwirtschaftsgesellschaft is. A vegyszermaradványok az élelemben, az egészségi kihatások, a rezisztenciák a kémiai kezelés határait jelzik. Ezért a növényvédelem módszereit ki kell bővíteni. A növényvédőszer-gyártók (BASF, Bayer) adatelemzéssel és károkozó-előrejelzéssel csökkenteni akarják a kémiai védekezést (? Nem önmagukat zöldre festeni? RS). Agrárgépgyárak a gyomnövények mechanikai irtását fejlesztik: kapagép, talajmaró, földpászta digitális képfölismerővel automatikus vezetést kapnak a sorok között. (És ha a sok munkanélküli kapálna? RS).
A FRANZ-projekt résztvevő gazda (J. Hartmann, Rettmer/Lüneburg) a biológiai védőhatást próbálja ki. Felülvetéssel /Untersaat!/ (fehér és vörös lóhere) lefedi és trágyázza a talajt. A biovédelmet a vegyes vetés is erősíti, ezt a nagyszülők is tudták, mikor sárgarépa közé hagymát dugdostak. A kalifornai Salk-Institut olyan kultúrnövényeken dolgozik, melyek gyökereikbe sok szént szívnak föl. A terv: a mezőgazdaság ki kell, hogy használja óriási CO2-lekötő képességét. (És ha be sem engednénk ennyi CO2-őt a légkörbe? Mindent - csak a fogyasztás maradjon? RS). Elképzelhető, hogy a gazdákat a jövőben humusztermelésért fizetik, mert ez a talaj értékes szerves része.
A német mezőgazdaság rossz CO2-mérlege az agrárpolitikai történelmi hibákból ered. Hogy szántókhoz és tőzeghez jussanak, több száz éven át a német lápvidékek 95%-át és ezzel értékes széntárolókat semmisítettek meg. Ezért nemcsak a környezetvédők, hanem a DAFA-kutatók is azt javasolják, hogy árasszák el ismét a német lápterületeket és helyezzék védelem alá - a biodiverzitás gazdagítása céljából.
Az elmúlt évtizedekben az agrárpolitika a sokféleségre nem sokat adott - tömeget akart. Hogy a nagy gépek bevethetők legyenek, mezőket egyesítettek, utakat és árkokat egyenesítettek ki, fákat és cserjéket távolítottak el. Monoton vidékek keletkeztek, nagy felületű szántókkal, szélnek és viharnak védtelenül kiszolgáltatva. Most azonban autonóm gépek képesek kisebb szántókat is megművelni és a tagosítás visszafordítása digitálisan megszervezhető. A jól megszerkesztett parcellák közé ismét visszakerülhetnek a fák és a cserjék. Az agrárvidék tehát szerkezet- és fajgazdag lesz. A mezők közötti fasávok védik a talajt az eróziótól és a kiszáradástól. Mivel a politika ma elsősorban megművelt területet szubvencionál és gazdaságilag mindig a hozam számít, a gazdák minden kihasználható négyzetmétert bevetnek. Ezért kell egy új szubvenciós politika, mely a szántószéleket, zöldsávokat, árkokat és patakokat is támogat. Így ezek biotóphálózatokká és új életterekké alakulhatnak. Ezzel a vidék a kirándulóknak is élvezetessé válik és a mezőgazdasági termelés közelebb kerül a városokhoz. A jövőben az agrártermelés és a fogyasztás a régiószintekre húzódik vissza. Az "urban farming" lerövidíti a szállítási utakat, friss áruval szolgál és a városiaknak megmutatja, hogyan terem meg az élelem. Egy ilyen modellprojekt az "Andernach ehető város", ahol a zöld övezetben eper és káposzta terem. A vásárlók számára a szupermarketekben ma többnyire nem ismerhető föl, milyen körülmények között készült az áru? Mennyire egészséges? A jövőben világos jelölések kellenek, a vásárlók tudatos döntései elősegítése céljából. Így sikerülhet az állat-, a környezet- és a klímavédelem magas kritériumait díjazni.
Aki ma agrárkutatókkal beszél, úgy érzi, táplálkozás-szakemberekkel áll szemben. Táplálkozás-képzettségről és táplálkozás-tudatosságról beszélnek. Ezzel a táplálkozásból eredő betegségeket jelentősen le lehetne csökkenteni. Egy élelmiszer-szemafor figyelmeztet a jövőben az egészségtelen összetevőkre.
Fogyasztás: Tudatosabb, egészségesebb, közvetlenebb
Minden lépésnél, az élelemtermeléstől a fogyasztásig, a szántótól a konyháig, élelmiszert dobunk el! Németországban 55 kg-ot fejenként és évente, világszerte 1,3 mrd tonnát. Az élelemhulladékot jelentősen csökkentenünk kell - és amit nem ehetünk meg, más módon kell jobban hasznosítanunk!
Intelligens árumenedzser-rendszerek és jobb áru-információ ebben sokat segíthet. Abban, hogy élelem kerül a szemétre, hozzáállásunk is nagyban felelős. Mennyire legyen perfekt egy természetes termék? Mennyi ideig állnak el az élelmiszerek? Mért várjuk el a péknél és a zöldségesnél még este is a teljes árukínálatot? Ezek a kérdések azt mutatják, hogy mi, fogyasztók is meg kell, hogy változtassuk igényeinket.
250 000 német agrárgazdasággal szemben néhány hatalmas élelmiszer-földolgozó és kereskedő áll szemben. Ők diktálják az árakat. Ahol mindig alternatív termelő- vagy tartás-módszereket sikerül eredményesen a piacra vinni, ott megmutatkozik: Föl kell törni a terjesztő-monopóliumokat és direkt értékesítési utakat kell fölépíteni. A fogyasztók meg kell, hogy tanulják értékelni az élelemtermelőket és termékeiket.
Johann Rockström vezetésével 2009-ben egy csapat kutató kifejlesztette a "Planetary Boundaries"-modellt, amely a Föld ökológiai terheléshatárait méri meg. Ma a Potsdam Institut für Klimaforschung igazgatója provokáló javaslatokat tesz arra nézve, hogyan reagáljon a mezőgazdaság a klímaválságra. Az egész élelemszektor egy csapásra klímasemlegessé válna, ha fölhagynánk a húsevéssel. (Ez a vegán-potyázás: Nincs szerves növénytermesztés állattartás nélkül RS20I28). Eddig azonban Rockström a gyakorlatban még sem menne el, ahogy az szakácskönyvéből kiviláglik (Eat Good: Das Kochbuch, das die Welt verändert, A szakácskönyv, ami a világot megváltoztatja, 2019) Itt javasolja - a táplálkozás-tudósokra hivatkozva - a húsevés jelentős csökkentését. Ebben a legtöbb agrárkutatóval egyetért. A német húsipar sikertörténete sok érintett kárára történik: a gazdák, a környezet, a klíma és nem utolsó sorban a fogyasztók egészsége fizet meg ezért. A farmerek nagyobb istállókba és állományokba fektettek be, így kerültek a gazdasági függőség csapdájába.
Állattartás: Kisebb mértékben és fajhoz igazodóan (artgerecht)
A hústermelés növekedése megtöri a természetes körfolyamatokat. A hiányzó táp-fehérjét Észak- és Dél-Amerikából hozatják be. A fölös trágya fenyegeti a talajt és az ivóvizet. Az olcsó hús nonstop kínálata fölgyorsítja a fogyasztását. A megbecsült vasárnapi sültből kevésbé értékelt tömegcikk lett.
Ennek a tévútnak elhagyására a szakértők csak egy utat látnak: fogyasztói és termelői diéta. Lényegesen kevesebb hús a tányéron egyrészről, jelentősen kisebb állatállomány a gazdák részéről. Első lépésben az állatállomány nagyságát a rendelkezésre álló szántófelületekhez kell kötni.
A klímaváltozás szempontjából egy állatmentes mezőgazdaság volna a legjobb megoldás. Ökológiai kritérium a körfolyamat: takarmány, állat, természetes trágya, takarmány. Csak annyi szarvasmarhát, tejtehenet és juhot tarthatunk, ahány mezőnk, legelőnk és védőtöltésünk van.
A sertés mindenevő. Az állattartás, a környezet- és a klímavédelem közötti kompromisszum itt: csak annyi sertést tarthatunk, amennyi élelmiszerhulladékunk van. Olyan modellprojektek gondolhatók el, mint a rovartenyésztés. A fekete katonalégyről most fedezték föl, hogy kitűnő hulladék-értékesítő. Falánk lárvái szárítás után rovarlisztté őrölhetők. Így kiváltható lenne a fehérjedús szója, megmenthetők lennének a trópusi esőerdők a kivágástól. A rovarliszt útjában csak egy sor bürokratikus előírás áll.
Mi Európában haszonállatainkat zárt istállókban tartjuk. Itt az állatok védve vannak, de tartásuk kevésbé fajspecifikus, be vannak zsúfolva drága épületekbe. Alternatív istálló-koncepciók figyelembe veszik az állatok igényeit. Egy ilyen modellt fejlesztett ki Jens van Bebber (Samern, Alsó-Szászország). Amióta nyilt istállóját 2000 állata számára megnyitotta, sorban állnak a látogatók. Sertései friss levegőn vannak, kétszer annyi kifutó felületen, mint amennyi az előírás. Egy szalmás részben az állatok pihenhetnek, vagy túrhatnak. A takarmányt szétterítik az egész területen, így az állatok keresgéléssel vannak elfoglalva. Peer Sachteleben sertéstenyésztő 2019 áprilisában állatjólét-kitüntetést kapott. 3x5 m mobil-ólját a legelőn négy hetente odébb helyezi. Termékeit saját farmján vagy a farm-boltokon át értékesíti. Élelem nála online is rendelhető. Moduláris óljainak köszönve a kereslettel együtt növekedhet. Ennek a technikának óriási előnye: olcsósága. Beton-ólak gyakran egy millió euróba is belekerülnek, ez családi vállalkozásnak nagy kockázat. Új mobil-ólak kis befektetéssel megkönnyítik a kisparaszti szerkezetek fölépítését és megtartását. Kevésbé terhelők a környezetre és állatbarátibbak, mint a nagy beton-ólak. Hogy ez mennyire jól működik, látható a baromfiknál. A szabad tartású tojástermelésnél a mobil-ólak már nélkülözhetetlenek. A kis állományok üdvös mellékhatása: minden egyes állat jóléte kerül a központba. A digitalizálás, a fejőrobotok, a tovább fejlődő szenzorok segítik az állattartókat és csökkentik munkaterheiket. A zárt istállótól való elfordulás a fajtenyésztésnek is kihívást jelent: a hagyományos nagy teljesítményű fajokról át kell, hogy térjenek az ellenállóbb, környezetbarátibb állatfajokra. A jövőben olyan állatokra nő a kereslet, melyek antibiotikum-profilaxis nélkül tarthatók, kevésbé ijedősek és emésztésükkor kevesebb üvegházhatású gázokat termelnek.
DIE ZEIT 2020. jan. 9.
