JÓ A KLÍMÁNAK, DE NEM AZ RWE-NEK Kiszállás a szénből

- Az RWE-vezér, Rolf Schmitz, elmondja a SPIEGELnek, miért is járnak neki milliárdok, hogy miért bosszantják a klímaaktivisták, és hogyan látja saját jövőjét -

Schmitz (62) 2016 óta az energiaóriás RWE vezérigazgatója, ő tárgyal a kormánnyal szénerőművei bezárásáról.

SPIEGEL: Schmitz úr, Önt a konkurencia egy spílernek titulálja. Ezt belátja?

Schmitz: Nem, nem látom be. Sosem kártyázom, fogalmam sincs, miről beszélnek.

Sp: No, azért nem olyan nehéz kitalálni. Ön évekig kitartóan kivárt, míg az adófizetők most 2,6 mrd eurót fizetnek néhány lerobbant barnaszén-erőművéért. Ez egy igazi póker kunsztstikli.

Sm: Ezt másképp is lehet nézni. A szénstoppal nálunk, az RWE-nél, 3,5 mrd euró veszteségünk van. Nem is számítva a következő évek nyereségeit, amit realizálhattunk volna. Tehát a vállalatunk 900 milliót kell, hogy ráfizessen. Ha Ön ezt spílerségnek nevezi, akkor én igen gyatra spíler vagyok.

Sp: Ön a saját teljesítményét kisebbíti. Ön adópénzeket kap, mert pár évvel korábban kiszáll a barnaszénből, abból az energiahordozóból, mely amúgy is a CO2 kibocsájtás miatt gazdaságtalan lesz.

Sm: Igen, ismerem ezt a kritikát. Csakhogy ez nem stimmel. 2 mrd euró tartalékot kell képeznünk a felszíni fejtésre és 300 milliót a személyzet csökkentésére. További 600 millióba kerül gépeink átépítése, mert az ellátó láncból erőművek esnek ki, de a maradék berendezések tovább kell, hogy áramot termeljenek. És még további 800 milliót le kell írnunk. Mindezt, mert korábban kiszállunk a szénből és ez nem lesz teljesen pótolva.

Sp: Ön több 40 éves erőműről beszél, melyek már sok éve leíródtak és melyeknél a technikusok imádkoznak, hogy csak darabok ne essenek le róluk, mert megjavítani nem lehet. Így érthető-e Ön számára, hogy a klímaaktivisták úgy hiszik, ezeket az adópénzeket értelmesebben is ki lehetne adni.

Sm: Nem, nem értem. Mi 7 évvel hozzuk előre a szénkiszállást és 2030-ig 6 GW kapacitást zárunk be. Ez sok pénzünkbe kerül, ennek csak egy részét kapjuk meg. Ez jó a klímának, de nem jó az RWE-nek.

Sp: Akkor ezt el kell vetniük.

Sm: Nem, mert meggyőződésünk, hogy ez energia- és klímapolitikailag a helyes út és mi ebben a késhegyre menő vitában az össztársadalmi békéhez hozzá akarunk járulni. Ezért kellett mérlegelnünk.

Sp: Ezzel a magyarázattal lépnek a részvényeseik elé?

Sm: Igen, más nincs. Meggyőződésem, hogy ez a helyes döntés. Minden más alternatíva fenyegetés volt.

Sp: Mie gondol?

Sm: Ha nem megyünk bele, a Bund rendjogi konzekvenciákkal fenyegetett. Konkrétan: a kormány egyszerűen elrendelhette volna az erőművek bezárását. Ekkor éveken át húzódó pereskedésen kívül talán semmit sem kaptunk volna.

Sp: Szívesebben elajándékoztak 900 milliót?

Sm: Egyszer elég volt a vitákból, legalábbis nekem elegem volt. Ez nem volt egy normális vita volt a szén körül, ez egy társadalmi konfliktus volt, mely minden határon túlment. Finoman kifejezve, nehézzé vált racionális érvekkel áttörni.

Sp: Más szavakkal: Önnek tele lett a hócipője.

Sm: Ha tudni akarja: igen! Az RWE-t egy teljesen új útra akarjuk állítani. 2040-ig klímasemlegesek akarunk lenni, eredményeink már hamarosan 60%-ban megújuló energiákból fognak állni. Itt nem lehet örökösen régi terheinket az orrunk alá dörgölni.

Sp: A barnaszén, amiért évek óta küzdöttek, most hirtelen "régi teher"? 2 éve még a Hambacher Forst-ban szabályos ütközeteket vívtak egy állítólagos nélkülözhetetlen felszíni szénfejtőért. Ez csak egy show volt, hogy megkaparinthassák az adópénzeket?

Sm: Nem, egyáltalán nem. Ennek a konfliktusnak a tetőfokán, szilárdan meg voltunk győződve, hogy a felszíni szénfejtő Hambach tervszerűen tovább fog működni. Tehát az erdőt ki kellett volna vágatnunk. De akkor összeült a szénbizottság és megkaptuk a leállítást. Ez egy új helyzet volt.

Sp: Ez azonban azt jelenti, ha megfordítjuk, hogy még 1,5 éve Önök a klíma- és energetikai fordulathoz való társadalmi és politikai akaratot teljesen tévesen ítélték meg.

Sm: Ezt így nem nyugtáznám. Számunkra világos volt, hogy jön a szénkiszállás. Ám mi úgy gondoltuk, hogy itt, Nordrhein-Westfalen-ben, a barnaszén, mint az olcsó ipari áram garanciája marad. A barnaszén pontosan ezt a szerepet játszotta a Ruhr-vidéken , ahogy az atomerő Dél-Németországban. Ez ma többet nem igény és ezzel teljesen új keretföltételeket kaptunk. Ezenkívül akkor még nem hittük volna, hogy a szénkiszállás kárpótlásait ilyen egyenetlenül osztják el, ahogy ez bekövetkezett.

Sp: Mire gondol?

Sm: Németországban két barnaszén-lelőhely van: egy Keleten, másik itt nálunk, Nyugaton. Azt föltételeztük, hogy a két hely között igazságos elosztás történik majd. A tárgyalások során azonban kiderült, ez nem így lesz és nekünk itt Nyugaton egyik erőművet a másik után kell bezárnunk, míg a keletiek évekig tovább működhetnek.

Sp: Áldozatnak érzik magukat, mert a Bundesregierung a keletnémeteket megkímélte ezektől a fájdalmas intézkedésektől?

Sm: Nem, nem vagyunk áldozat. De nem számoltunk az aktorok ilyen kemény kompromisszum-kizáró magatartásával.

Sp: Akkor miért nem robbantották a deal-t?

Sm: Számunkra fontos volt, végre bizonyosságot elérni. Munkatársaim azt mondták, elegük van az alkudozásokból. Ezt mondták: "Tegyél végre pontot a végire, hogy mi mindnyájan, családostul, ismét tudjuk, hányadán állunk." Ilyeneket lehetett hallani az üzemi tanácsoktól a folyosókon. Ezt a bizonyosságot most elértük - úgy a vállalat, mit a munkatársak számára. Most az a feladatunk, hogy stratégiánkat megvalósítsuk és a konszernt egy új jövőbe vigyük.

Sp: Ez úgy hangzik, mintha a klímaaktivisták Hambach-ban győztek volna, mintha az Önök szétmorzsolás-stratégiája nem hatott volna.

Sm: Nem. Hambach sosem vált volna ilyen szimbólummá, ha a Bund helyesen cselekszik.

Sp: Ezt meg kell magyaráznia.

Sm: Az erdő miatti viszálykodás már több éve kezdődött. De ez csak egy helyi téma volt. Az erdő csak akkor vált szimbólummá, amikor Berlinben megalakult egy szénbizottság és az aktivisták az erdőt bevitték ebbe a bizottságba. Akkor Berlinben valakinek sarkára kellett volna állnia, és kijelentenie, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. Ez nem történt meg és Hambach a szén elleni ellenállás jelképe lett. Nem értettem, ezt a Bund miért engedhette meg.

Sp: A következő bosszúság már borítékolt. Ön bejelentette, hogy a barnaszénből való kiszállás ellenére további falvakat dózerolna le és telepítenek át. Nem tart attól, hogy a blokádok és a tiltakozások tovább folytatódnak?

Sm: Ezeket a terveket a falvak lakosai már évek óta ismerik és többnyire örülnek, ha új otthonokba költözhetnek át. Remélem, nem kerül sor nagyobb tiltakozásokra. Határozatunk van, amelyben a kiszállás útja egyértelműen és világosan le van írva. Abból indulok ki, hogy mindenki tartja magát ehhez és a folyamat békességgel zajlik le.

Sp: Ez hogyan lehetséges, mikor maguk a szénbizottság tagjai fölpanaszolták, hogy kételyeiket nem vették figyelembe és pontosan a szénkiszállás-határozat meghozásakor Datteln-ben a köztársaság egyik legnagyobb szénerőművét avatják föl. Ezt Ön nem tartja provokációnak?

Sm: Először is Datteln nem a mi konszernünkhöz tartozik, hanem az Uniper-hez. De nem akarok a válasz alól kibújni, mert ez a lépés klímapolitikailag jól indokolható. Párhuzamosan öreg szénerőműveket kell kivonni a forgalomból, melyek kevésbé hatékonyak és magas a CO2-kibocsájtásuk. Az Uniper ilyen megoldásokat már fölkínált.

Sp: Amiket aztán a keletnémet miniszterelnökök elvetettek, mert ezek állítólag a keletnémet barnaszén-körzet munkahelyeit veszélyeztetik. Így van?

Sm: Ezt nem szerteném kommentálni.

Sp: Nem gondolja, hogy Datteln lesz az új Hambach?

Sm: Nem zárhatom ki. Kár volna. A szénkiszállásra találtunk egy társadalmi konszenzust. Nagyon rossz volna, ha ezt azok tennék tönkre, akik maguk is aláírták. Ekkor viágossá válna, hogy egy ilyen kompromisszum némely csoport számára nem jelent értéket és ők valójában nem az országért küzdenek.

Sp: Ezek kemény vádak. Kire és mire gondol?

Sm: Az erőművek elleni óvások és vádak - az érintett emberek részéről - nem újdonság. Ilyen mindig is volt. De korábban az érintettekkel megegyezhettünk. Ma ez már nem lehetséges, mert valamiféle csoportok, akik közvetlenül nem is érintettek, köszönve az új szövetségvádjognak (Verbandsklagerecht), a legutolsó instanciáig pereskednek. És nemcsak a szénerőművek vagy a felszíni fejtők ellen, hanem szélturbinák, szolárparkok vagy vezeték-nyomvonalak ellen is. A közjólét biztosítása őket hidegen hagyja. A törvényhozó ezt meg kell, hogy állítsa, mielőtt az egész ország leáll.

Sp: Mely csoportokról beszél? A Hambacher Forst aktivistáiról? A Fridays for Future-ról?

Sm: A Hambacher Forst aktivistáiról beszélek, de a BUND-ról és a GreenPeace-ről is. Ez a két csoport még arra sem volt hajlandó, hogy velünk közösen fölhívást intézzen az erőszak elkerülésére, a szörnyű túlkapások után. Az FFF-et határozottan nem sorolom ide.

Sp: Miért nem?

Sm: A klímadiskurzust helyesnek és sürgősen szükségesnek tartom, ha békés eszközökkel történik. Erre szükségünk van, mert különben hamarosan a klímaváltozás a végzetünkké válik.

Sp: Ez a belátás kissé későn jön. Épp az energiaágazat védekezett évtizedekig minden oly kicsiny változtatás ellen is. A megújulók az ördögtől valók voltak. Az atom és a szén voltak a megbízhatók, melyek nélkül állítólag áramszolgáltatás sem létezett volna.

Sm: Tőlem ezt sosem hallhatta. 3 éve vagyok az RWE élén és kérném Önt a következő idősor tudomásul vételére: A nagy Hambach-viták 2018-ban kezdődtek. A szénbizottság határozata ma kerül megvalósításra. A határozatot, hogy leányvállalatunk, az innogy hálózatát és szolgáltatását az E.on-nak átadjuk, 2017-ben hoztuk. Ettől kezdve koncentrálunk teljes egészében a megújuló energiákra.

Sp: Ezzel mit akar mondani?

Sm: Azt, hogy megújulásunkat, a fosszilis energiahordozókból való kiszállásunkat saját elgondolásunkból kifolyólag döntöttük el. Mérnök vagyok, foglalkoztam termodinamikával. Számomra mindig is világos volt, hogy energiapolitikailag irányt kell váltanunk, hogy ezt az érzékeny egyensúlyt bolygónkon ne veszélyeztessük. Amit hosszú ideig alábecsültem, a gyorsaság, ahogy a klímaváltozás előre tör. Hogy önerősítő folyamatok lehetnek, az csak az elmúlt években vált számomra világossá. De épp ezekből az ismeretekből kifolyólag döntöttünk az új útról. És ez bármilyen keményen is hangzik, a szén és az atom most már a vége felé közeledik.

Sp: Ez jól hangzik. De vajon így volt-e? A stratégiaváltás időpontjában az RWE háttal a falnak állt, mert a Bundesregierung az atomkiszállást eldöntötte. A CO2 egyre drágább lett és az áramkonszernek üzleti modellje egyszerűen szétesett.

Sm: Igen. De nem volt könnyű döntenünk és akkoriban 40 különböző üzleti modellt vizsgáltunk meg - beleértve az útépítést is. Utunkban a jövő felé a megújuló energiákat választottuk. Erre senki sem kényszerített bennünket.

Sp: Egyik előde, Jürgen Großmann ezt szintén megígérte, aztán csúnyán elbukott vele. Mára mi változott meg?

Sm: Akkoriban 8 mrd eurót fektettünk be zöld projektekbe. Azután az atom-kiszállás miatt hiányzott a pénzünk és sok mindent vissza kellett vennünk. Az E.on-nal való deal után ma más a helyzet. Ez mellett a megújulók időközben technikailag annyit fejlődtek, hogy ma vállalható költséggel építhetők és versenyképessé váltak. Ezt az esélyt meg kellett ragadnunk.

Sp: Néhány keletnémet miniszterelnök és az ex-BASF vezér, Jürgen Hambrecht szerint át kellene gondolni atomerőművek újraépítését.

Sm: Ez - teljesen függetlenül a meg nem oldott ártalmatlanításról - teljes gazdasági értelmetlenség. Mért fektessünk be milliárdokat egy technológiába, ahol egy kWh áram legalább 10 centbe kerül, míg a szélturbináknál 4 centbe? Nem fogom föl. Ezért fektetünk mi be a következő években milliárdokat új szélparkokba, szolár berendezésekbe és tárolókba.

Sp: Csak nem Németországban. Miért nem itt?

Sm: Szívesen tennénk! Ám Németországban bizonytalan a jogi helyzet és a véget nem érő engedélyezési eljárások miatt alig van olyan projekt, melybe kockázatmentesen lehetne befektetni. Ennek gyorsan meg kell változnia, főleg a tengeri szélkihasználás esetében. Amíg itt a keretföltételek nem versenyképesek, pénzünket jól jövedelmező külföldi projektekbe tesszük és azon fáradozunk, hogy, mint a világon egyik vezető zöldáramtermelő, helyzetünket megerősítsük.

Sp: Az Ön vezetése alatt?

Sm: Most igen, de a továbbiakban a felügyelő bizottság dönt. Ami előtt állunk, az egy nagyon nemzetközi projekt. Sosem dolgoztam külföldön és jövőre 64 leszek. Ez egy jó alkalom lenne a stafétabotot egy fiatalabbnak adni át. Különben egyszer elkezdem önmagam idézni és ez köztudottan veszélyes.

Sp: Schmitz úr, köszönjük a beszélgetést!

DER SPIEGEL, 2020. január 25.