SÖTÉT NAPOK JÖNNEK J. Farrar, infektológus
Dr. Jeremy Farrar évtizedek óta foglalkozik fertőző betegségekkel. 2004-ben fölfedezte a madárvírus H1N1 újbóli kitörését. 2013 óta a tudományt támogató Welcome Trust alapítványt vezeti, előtte a trópusi betegségek professzora volt az Oxford-i egyetemen. 2017-2019-ben a Bundesregierung világegészségügyi stratégia-tanácsadója volt.
ZEIT ONLINE: Farrar úr, egy éve, hogy egy ismeretlen kórokozó, új koronavírus pandémia veszélyéről beszélgettünk. Most bekövetkezett. Meg van lepődve?
JEREMY FARRARI: Ezt kérdeztem magamtól, többször is. Tudtam, hogy amit ma látunk, be fog következni. A pandémia veszélye megnőtt. Az ökológiai változások a vadállatok és az emberek közelségéhez vezettek, tovább folyt a városiasodás, az emberek többet utaznak. De ha őszinte akarok lenni, azt nem vártam, hogy a pandémia még az én életemben be fog következni. Még decemberben sem tudtam elképzelni, hogy a vírus 100 nap alatt ilyen katasztrofális méretekben képes lesz az egész világon elterjedni. (Ugyan mit vártunk a globalizáció után? A pénz jöhet, a vírus nem?RS20IV28)
Z: A világnak nem sikerült lefékeznie, miért?
F: Bár már az emberiség hasonlókat átélt – spanyol nátha, malária, pestis – a mostani járvány rendkívül gyors terjedése egyedülálló.
Z: Ebből következik, hogy a járvány kivédői gyorsabbak kell, hogy legyenek a vírusnál.
F: Igen. Ezen kell magunkat mérni. Képesek vagyunk-e gyorsan, tömegesen tesztelni, fertőző osztályokat, klinikai berendezéseket üzembe helyezni és a nyilvánosságot informálni – mindezt gyorsabban a vírus terjedésénél. Ha továbbra is a meredek görbe után futunk, nehéz lesz győzni. Ezt már többször láthattuk, legutószor a 2015-ös ebolánál, amikor nem sikerült megállítani. A járvány fölgyorsult, elszáguldott mellettünk és a végén ott volt 11 000 halott.
Z: Még valami teszi a covid-19-et ilyen veszélyessé. Sokszor olyanok terjesztik a vírust, akik semmilyen vagy csak kevés tünetet mutatnak (New England Journal of Medicine, Gandhi et al., 2020). Mégis megpróbáljuk az egész járványt, lehetőség szerint, komplett elfojtani. Volt már ilyen?
F: Van néhány ilyen kórokozó, a TBC is ilyen. A fertőzöttek csak erős tünetek után fordulnak orvoshoz. De teljesen hasonló járvány még soha nem volt. Elképesztő, milyen hosszú ideig fertőznek a tünet nélküliek. És a betegség súlyossága is rendkívül különböző: lehet nagyon enyhe és halálos is. Mindez megnehezíti a járvány leküzdését.
Z: A gripa vírusa is terjedhet tünet nélkül (Lancet Respiratory Medicine: Hayward et al., 2020). Ennek kezelése azonban más, mint a koronavírusé. A gripahullám következményeit próbáljuk meg enyhíteni, ahelyett, hogy teljesen megállítanánk.
F: Így van. Gripánál azt tanácsoljuk, aki betegnek érzi magát, maradjon otthon. Vannak tesztjeink, kezelési lehetőségeink, még védőoltásaink is. Ilyenek a koronavírusnál még nincsenek. Kezdettől fogva hiányzik a jó teszt, hatékony gyógyszer még mindig nincs és védőoltás sem. És még egy különbség van az influenzához képest. A szezonális influenzánál a népesség bizonyos mértékben immunis, mert ezen már sokan átestek. A test gyorsabban eliminálja a kórokozót, így az nem marad sokáig fertőző. A covid-19-nél, úgy tűnik, nincs immunitás. Nincs keresztimmunitás, tehát védelem azoknál, akik egy egyszerű nátha koronavírusos fertőzésen már átestek.
Z: Sok ország ezért próbálja mindkettőt: egyrészt lefékezni a vírust, másrészt enyhíteni a károkat, pl. a kórházak kapacitásának emelésével, nagy mennyiségű védőöltözet biztosításával az ápolóknak, orvosoknak?
F: Igen. Most helyes mindkét stratégia – containment és mitigation – melyek a kitörés ellenőrzésében történelmileg el voltak egymástól választva.
Z: Akkor mért különböznek sok ország eljárásai?
F: Minden országnak meg kell találnia a saját útját. Egyes dolgokat meg lehet tanulni a tankönyvekből és a lezajlott epidémiákból. Ám most egy újszerű fertőzéssel állunk szemben. Ezért nincs egy megbízható alaptudás. Hiszem, hogy ilyen pillanatban a lényegesre kell koncentrálnunk. Az alapvető járványtan és a közegészségügy egy jó kiindulási pont.
Z: Mit ért pontosan lényeges alatt?
F: Nézzük meg Dél-Koreát. Eddig nagyszerűen jártak el. Ezt mondták: Amíg nem ismerjük jobban, ezt a fertőzést ugyanúgy kezeljük, mint minden más veszélyes fertőzést. Olyan sok embert olyan gyakran tesztelünk, amennyire csak lehet. A kontaktszemélyeket maradéktalanul kiderítjük és karanténba küldjük. És gondoskodunk a betegekről. Mindez egyszerűen hangzik, de nagyon nehéz megszervezni.
Z: Dél-Koreának van tapasztalata...
F: Pontosan. 2015-ben átéltek egy mers-kitörést. Ez a covid-19-hez nagyon hasonló vírus. Akkor Közel-Keletről berepült egy fertőzött és megfertőzött 200 embert, amint klinikáról klinikára járt. Dél-Korea számára ez egy rendszerösszeomlás volt. Az esetet földolgozták és reformálták a járvány-védekezést. Ma létezik egy összefüggő, nem fregmentált, nem nacionális válasz betegségkezelésre. Dél-Korea, talán Új Zéland és Németország mellett, az egyetlen ország, ahol, úgy tűnik, valóban sikerült lenyomni a fertőzésgörbét.
Z: Némely országok és szakemberek úgy vélik, helyes lenne egy lassú, ellenőrzött átfertőzés.
F: Kétlem. Túl keveset tudunk. Egy nyájfertőzés eléréséhez a népesség 60-70%-a immunis kell, hogy legyen. Ettől azonban nagyon, nagyon messze vagyunk. Még azokon a területeken is, ahol széleskörű a fertőzés és összeroppant az egészségügy. Ellentestek keresésénél csak kevésre bukkantak.
Z: Egyesek javasolják, a reprodukciós rátát kissé 1,0 alá beállítani, ekkor egy ember kevesebb, mint egyet fertőz meg és ezzel egy lassú nyájfertőzést érhetünk el, anélkül, hogy az egészségügyet túlterhelnénk.
F: Ekkora érték nem lenne elég alacsony. Csak egy szikra, a teszt-infrastruktúra rövid idejű összeomlása és máris 1,3-1,5-nél lennénk, meredek emelkedésnél, ami egy ismételt lockdown-t vonna maga után. Ilyen csiki-csukit, hetente, havonta nem bírna el a társadalom. Ezért a legjobb stratégia, az R-t annyira lenyomni, amennyire csak lehet és közben tanulni Dél-Korea, Szingapúr, Németország példáján. Végtelen sok tesztelésről kell gondoskodnunk. Kontaktusokat kell követnünk és föl kell készítenünk az egészségügyet. Az emberekkel meg kell értetnünk, hogy enyhe tüneteknél maradjanak otthon – ugyanúgy láz, izomfájdalom, fejfájás esetén is. És míg mi mindezt tesszük, valódi kiutakat kell keresnünk.
Z: Ez sok munkával járhat. Ugyanakkor sokan gyorsan ki akarnak jutni a lockdown-ból.
F: Érthető. Ez is fontos, mert a lockdown következményei súlyosak. Kihat az emberek lelki egészségére, de az egészségügy leterheltsége folytán, régi betegségeikre is. Az emberek félnek orvoshoz fordulni. A rákos és a cukorbetegek ellátása alulmaradhat. Több klinika jelzi, hogy kevesebb a mellfájdalom panaszú beteg. Lehet, ők szívinfarktust hordoznak. És természetesen a lockdown a gazdaságra is pusztító hatással van, amely visszahat az egészségügyre.
F: Már most láthatjuk, hogy sok országban az elhalálozás az év első hónapjaiban jelentősen az átlag fölött van. Egyrészt az emberek direkt a covid-19-től halnak meg, másrészt közvetett halálok is vannak. Melyik súlyosabb?
F: Nem tudom eldönteni. Ha becslést kellene leadnom, azt mondanám, hogy az erősen fertőzött államokban 60-70% hal meg a vírustól. Nemsokára többet fogunk tudni, ha megkapjuk a kórházi statisztikákat és az elhalálozási adatokat.
Z: Ön ismételten kiemeli, hogy az exit-terv a védőoltás. Mi lesz, ha a tudomány egyáltalán nem, vagy csak késve fog biztos és hatékony vakcinát kifejleszteni?
F: Én személy szerint hiszem, hogy lesz egy jó védőoltás. Mi ezért a Wellcome Trust-nál, január 12-én, amikor a vírus génszekvenciája ismertté vált, azonnal fölgyorsítottuk a vakcina kifejlesztését. 12 hónapon belül találni akarunk egy szert, amely legyengíti a jövő hullámokat, ha ez egy meglehetősen becsvágyó cél is. Ám igaz, nem szabad összes reményünket egy megoldásra helyezni. Ha a 80-as években, a HIV globális kiterjedésekor, csak egy védőoltásra tettünk volna, az katasztrofális lett volna. Mert 35 évvel később még mindig nincs ilyen. Ezért ugyanolyan lendülettel más stratégiákon is munkálkodnunk kell.
Z: Melyeken?
F: Jó tesztekre van szükségünk és jó kezelési stratégiákra, pl. hatékony gyógyszerekre. Jól megfigyelő rendszereket kellene fölépítenünk és az embereket rábírni a kézmosásra. Továbbá szociáltudományos kutatásra is szükségünk van. Amit most éppen teszünk, az egy szociális kísérlet. Igazán meg kell értenünk, az emberek mikor és miért változtatják magatartásukat.
Z: Ön magatartás-változtatásról beszél. Németországban is láttuk, hogy a reprodukciós szám kisebb lett, mielőtt a teljes shutdown jött. Az emberek szenzibilizálva voltak és megváltoztatták magatartásukat.
F: Nem hiszem, hogy személyes döntések vezettek volna az R0 drasztikus csökkenéséhez, mint ezt sok országban tapasztaltuk. Úgy gondolom, előírások kellettek. Mégis nagyszerű, hogy az emberek viselkedése az epidemiológiai görbéket ennyire megváltoztatta. És ehhez illik, amire a történelem bennünket tanít. A híres epidemiológus, John Snow, a XIX. században azonosított egy vízpumpát, amelytől a kolera eredt Londonban. De mielőtt Snow erre rájött, az emberek már kezdték kerülni a pumpát. Már korábban észrevették, hogy ott valami nem stimmel.
Z: De egyszeri magatartás-változtatás nem elegendő. Sok türelemre van szükség.
F: Igen, 2020-ban nekünk sok türelemre lesz szükségünk. Sok zavaró dolgot fogunk látni – Afrikában, Délkelet-Ázsiában, Latin-Amerikában. Sötét napok fognak jönni, ha a 2. hullám el is marad. És akkor gyorsan, agresszívan, határozottan kell reagálnunk. Mert ha egyszer elveszítjük a kitörés feletti ellenőrzést, abból egy epidémia lesz, amit vadásznunk kell.
DIE ZEIT online, 2020. április 28.
