A VÍRUST AZ EMBER HOZTA MAGÁRA Schmidt-Chanasit, trópusorvos
A vadállatok életterének beszűkítése járványokat okoz. Érintetlen ökorendszerek szétzúzása és a klímaváltozás döntő szerepet játszik az új vírusok, mint a covid-19 elterjedésében.
Jonas Schmidt-Chanasit virológust kérdezte a bpb.de.
bpb (Bundeszentrale für Politische Bildung): Professzor úr, honnan indult ki a koronavírus?
SC: Jelenlegi tudásunk szerint, ami változhat, a covid-19, vagyis a sars-CoV-2 egy patkóorrú denevérről ugrott át az emberre, valószínűleg egy nyestkutya köztes gazdán keresztül. Egyértelmű, hogy ez Kínában történt, ahol novemberben jelentkeztek az első fertőzések. Több elemzés kizárja, hogy már hónapokkal előbb terjedt volna ez a zoonotikus, tehát állatról emberre terjedő vírus.
bpb: Azóta a vírus mutálódott?
SC: A vírusok általában mindig változnak. Bizonyos mutációk az RNA-vírusoknál gyakoribbak, mint a DNA-vírusoknál. A herpesz-vírus, mely egész életünkben bennünk marad, egy jól kivizsgált vírus. Az RNA-vírusok, mint az új koronavírus is, többször mutálódnak, de az nem jelenti föltétlen azt, hogy kórokozóvá válnak, vagy könnyebben terjednek. Máig nincs utalás arra, hogy a covid-19 mutálódott volna. ("Coronavirus is mutating - does is matter?" nature.com, 2020. 09. 16., RS). Világszerte 4000 genom-szekvencia van az adatbankokban tárolva (pl. GenBank), így valós időben követhetjük a vírus változását.
bpb: Miben különbözik a SARS-COV-2, a SARS-COV-1 és a MERS-COV?
SC: Mindegyik a koronavírusok családjába tartozik. Közülük sok az állatokban, pl. denevérekben fordul elő, ezek közül néhánynak sikerül az emberre is átugorni. Ilyen utoljára a sars 2002-es kitörésekor történt és most újra. A jövőben is számolnunk kell azzal, hogy rokon koronavírusok az embert, mint gazdát megtalálják és ezt nem sikerül megakadályoznunk. Ezért csak óvatosan a vadállatokkal.
bpb: Vannak más példák arra, hogy a vírus-átragadások a vadállatok életterének szétrombolásából erednek?
SC: Tipikus példa az ebola vírus. Itt az ember letarolta a vadállatok élettereit, amikor ültetvényeknek csinált helyet vagy tömeges állattenyésztésnek. Ezért sikerül a kórokozóknak, melyek lezárt ökorendszerben élnek, emberre vagy haszonállatra átragadni és fertőzőláncot elindítani. Épp ezekben a hetekben (2020. ápr.RS) jelentettek új ebola-eseteket Kongóban.
bpb: Tehát virológiai kockázat, ha esőerdőket irtanak ki, melyek a vadállatok utolsó nagy élőhelye?
SC: Mindenütt, ahol vadállatokat szorítanak ki ősi életterükből, majd ezek új területekre kényszerülnek, új, eddig sosem létező kontaktusok keletkeznek és ebből lesz a probléma. Ember és állat verseng a szűkülő forrásokért. Mi, emberek, világutazó rekorderek vagyunk, alig maradt még tőlünk érintetlen terület a Földön. Az árukereskedelem mindenhová betör. Nyilván sok mindent nem lehet visszacsinálni eredeti állapotába, de a természet figyelmeztetett bennünket, jobb, ha csínján bánunk vele. Föl kell készülnünk a nagy járványokra, nem szabad alábecsülnünk a vírusokat.
bpb: Nem a vadállatkereskedelem a kockázat, melyet könnyű lenne szabályozni?
SC: A vadállatkereskedelem és a vadállatpiac nagy probléma, mely régiókban kulturálisan erősen be van ágyazva. Pl. a hagyományos kínai orvoslás sok vadállat-forrást vesz igénybe. Kulturális szokásokba belenyúlni hosszú és fáradtságos vállalkozás, bizonytalan sikerrel. A tilalom az illegalitásba szorítja az állatkereskedőket és folytatódik az üzlet. Ezért más eszközökhez kell nyúlnunk, pl. gyanús esetekben gyorstesztekkel fölfedni a kórokozók terjedését.
bpb: A klímaváltozás virológiai kockázat Németország számára?
SC: Ezt éljük át ismét újra. A nagyon enyhe tavasz és a még melegebb nyár kedvez a zoonitikus kórokozóknak, különösen azoknak, melyeket a dalos szúnyog terjeszt olyan régiókban, ahol ezek a szúnyogok még nem fordultak elő. Ma nálunk olyan szúnyogfajok terjednek, melyek régen csak délen éltek.
bpb: Ez annyit jelent, hogy a Dél betegségei most Németországban is jelentkeznek?
SC: Pontosan. Pl. nézzük az usutu-vírust. A dalos szúnyog terjeszti más vírusokkal egyetemben, egyre inkább. Ezek a szúnyogfajok az intenzív árú- és személyforgalommal kerülnek ide és kiszorítják a hazai fajokat. Bizonyos életterek megzavarása fertőző betegségek szaporodásához vezet, amelyben vadállatok vagy rovarok segítik a vírusok terjesztését.
bpb: Már beszéltünk a járványok globális kiterjedéséről. Trump a koronaválságban állította le a WHO pénzelését. Hogyan állunk a nemzetközi együttműködéssel?
SC: Világjárványoknál nemzeti szólóakciók nem vezetnek semmire. Ha minden ország csak magára gondol, a pandémiát nem lehet legyűrni. Ellenkezőleg, most a WHO-t kell annyira erősíteni, hogy világszerte hasonló forrásokat vehessünk igénybe, diagnosztikát és helyes védekezési stratégiát. A cél az legyen, hogy Szomáliában is olyan gyorsan reagálhassunk, mint Kínában.
bpb: Mik a konkrét intézkedések? A WHO csapatai is a helyszínen vannak?
SC: Részben. Természetesen a nemzetállamok is aktívak. Nem adják le egyszerűen a szuverenitásukat, de a WHO támogatja őket diagnosztikában, esetkövetésben, kezelésben és a kutatásban. Nézzük pl. a zika-vírust, ott orvosok és virológusok egyedül nem elegendőek. Entomológusokra, rovarászokra van szükségük, akik pontosan tudják, hogyan kell a dalos szúnyog ellen eljárni, milyen szereket, rovarirtókat szabad bevetni, anélkül, hogy az ökorendszer károsodna. A feladat eléggé összetett. Ha mindehhez még a védőoltás is hozzájön, vagy a közéleti infrastruktúra korlátozása, már közgazdászokat is be kell vonni. Ők fölmérik a kihatásokat és ajánlásokat fogalmaznak meg. Egyik pandémia sem olyan, mint a másik, mert a kórokozók különbözőek. Bár a mostani koronavírus a régi sars-vírusokkal rokon, mégis lényeges eltérések vannak. Az eddigi sars-nál a virológusok abból indultak ki, hogy főképp kórházakban terjed. A koronavírusról tudjuk, hogy a fő fertőzési út a pre- és az aszimptomatikus fertőzöttektől ered - tehát azoktól, akik még nem betegek. Ez teljesen más védekezési stratégiát követel. Erre az One-Health-koncepció, mely több szakra épül - állatorvosokra, antropológusokra, közgazdászokra - abszolút célravezető eljárás.
bpb: A neves epidemiológus, Larry Brillant, mondta egyszer: A vírus-kitörések elkerülhetetlenek, de a pandémiák megelőzhetők. Így van?
SC: Igen. A mai világban a vírusok emberre való átlépését elkerülni nem tudjuk. Mit tehetünk, ha ez megtörténik? Azonnal reagálnunk kell, földeríteni a fertőzötteket, a betegeket gyorsan és szakszerűen kezelni, hogy ne keletkezzenek fertőző láncok, amik aztán követhetetlenek. Ha mindezt nem tesszük, azt kapjuk, amit most: egy világjárványt.
bpb: Tehát mit kell tennünk, hogy a jövőben megakadályozzuk a pandémiákat?
SC: Egy előrejelző riasztórendszer kell, mint a szökőárnál. A koronavírusnál túl sok idő telt el, míg az államok reagáltak. Bár a vírus terjedésének figyelmeztető jelei mutatkoztak, mégsem mondták le a tömegrendezvényeket, karneválokat, futballmérkőzéseket. A gyors reakción kívül világszerte lehetővé kell tenni az új kórokozók azonosítását, a betegek gyors és helyes kezelését. Ebben a nemzetközi szervezetek és erősítésük az első helyen kell, hogy legyen: a WHO, de az Európai Járványvédő Hivatal (ECDC) is. Ezeket az utóbbi években inkább elhanyagolták. Európában is óriási különbségek vannak diagnosztika és kezelés tekintetében. Hasonlítsuk össze a német egészségügyi rendszert a spanyollal, az olasszal - de az USÁ-n belül is nagyon különböző a felkészültség.
bpb: Mi Németország feladata a világjárványok megelőzésében?
SC: Németország támogatja az ECDC-t és a WHO-t is. Mint trópusorvos jól tudom, hogy az afrikai országokban sokat segítünk, pl. mozgó laborokkal, hogy gyorsan a helyszínen diagnosztizálhassunk, úgy az ebola, mint a covid-19 esetében is.
bpb: Milyen szerepet játszik a környezet állapota és a klímaváltozás a nemzetközi járványvédekezésben?
SC: Sokaknak nem világos, mért függ össze ilyen szorosan az ökorendszerek szétzúzása és a fölmelegedés a világjárványok kitörésével. Környezetünk masszív szétrombolása szörnyű következményekkel jár. Ez a pandémia nem valami tőlünk független természeti katasztrófa, amely csak úgy ránk tört. Tanulnunk kell belőle, azt, hogy a természettel óvatosan kell bánnunk. Én néhány halálos vírussal foglalkozom, azzal, honnan erednek, hogyan hatnak és hogyan lehet őket megfékezni. Tudom, ha nem változtatunk a magatartásunkon, előbb-utóbb sokkal veszélyesebb világjárvánnyal lesz dolgunk, mint a mostani.
bpb.de, 2020.4.29.
(A sorozat további cikkei:
Koronavírus: *Mik a pandémia szociális következményei? 2020.4.9.
*Melyek a munkapiacra való kihatásai? 2020.5.15.
*Melyek a pandémia gazdasági kihatásai? 2020.5.18.)
