Minden idő ma a „tenni valamit” diktatúrája alatt áll. Ezen semmit sem segít, ha a digitális kütyük föltalálói folyton azt ígérik, ezekkel időt nyerünk. Eddig minden technikai haladás csak az ember idejét rabolta. Ahogy azt a szociológus Hartmut Rosa kimutatta, a lehetőségekkel nő az igény is. Aki régen 6 levelet válaszolt meg, ma 60 email-re kell, hogy reagáljon (56). (A mosógép, a mosogatógép, a fölszaporodott mosnivaló miatt, nem rövidítette le a háztartási munkaidőt.RS18X17). „Az idő pénz”-lózung igencsak félrevezető, de ezt alig firtatja valaki. Pénzzel igen gyakran az emberi élet sem hosszabbítható meg. Egyébként is az idő és a pénz igen eltérő tulajdonságúak. A pénz, ha elosztják, megfeleződik - az idő nem. Nem lesz gyorsabb, mint egyébként. Esetleg, mint „kitöltött idő” marad emlékezetünkben, mindenesetre inkább, mint az az idő, amit lépések és lépcsőfokok számolgatásával töltöttünk el. A legfontosabb: pénzt megtakaríthatunk, időt nem. Egy „idő-spórkassza” csak Michael Ende Momo-jában van. Sem a fast food, speed dating, power napping vagy multitasking számunkra időt nem takarít meg. Ezek csupán más viselkedésmódok, ugyanannyi életidőben. És egyre több gyakran egyre kevesebbet jelent.