INTELLIGENS TÉVESDOBÁS - Őrület a német szemétszelektálásban

"Mülltrennung wirkt!" (A szemét-szétválogatás hatásos) - ez a Bundesregierung szemét-kampányának a címe, mellyel a németeket jobb szemétkezelésre akarják szoktatni. Ám a recycling-rendszerünk hibái egészen másutt vannak. Az USA a példa, hogy jobban is lehet csinálni.

"Papa, a régi fogkefét a sárga zsákba dobjam? És a vattapálcikákat is? Hát a samponflakon hová kerüljön?" hallani a rádióban Euskirchen-ben, már tavaly április óta, ahol a kormány új szemétkezelését tesztelik. Szükséges ez? A lakosság 95%-a mondja magáról, hogy szelektálja szemetét. Az önkormányzatok 13 nyelven terjesztik a szemét-szórólapokat. A német hulladékipar recycling-világrekorderként ünnepli magát. Mindenki gyűlöli a műanyagot - és mindenki vásárolja. Ám a körkörös gazdaságtól még messze vagyunk: az új műanyagnak csak 12%-a újrahasznosított. Nemrég jelentette az Umweltbundesamt (Országos Környezethivatal), hogy fejenként 462 kg szemét keletkezik évente, ennek fele csomagolás, mely 23%-kal nőtt 2000 óta. Utóbbi fele a háztartásokból származik.

És ott keveredik a csomagolás a maradék-szeméttel (Restmüll) és a szerves konyhai hulladékokkal. A szelektálás sok fejtörést okoz a lakosságnak: 40-60 % téves, panaszkodnak a hulladékföldolgozók. Pedig a sárga zsák már 30 éve be van vezetve, hogy oda kerüljön a göngyöleg. A politika a költségeket a gyártókra hárította, hátha ők csökkentik a szemetet. Nem így történt. Ahelyett, hogy a kormány a rendszerhibákat kijavítaná, még egy új nevelőkampányba kezd.

Az abszurditás a hulladékipar új szóalkotásában tülröződik: "intelligens tévesdobás". Így nevezik azokat a hulladékokat, melyeket a fogyasztók a rossz kukába dobnak (Fehlwurf), de melyek józan ésszel pontosan oda tartoznak. Nem papírról és üvegről van szó (itt 83% az újrahasznosítás), hanem a fémről és a műanyagról, melyeknek a sárga és a szürke kukában kellene összegyűlnie. Pl. a polipropilén virágcserép, mely valójában nem csomagolás és a csomagolástörvény szerint nem szabadna ott lennie. Kivéve, ha virággal együtt vettük - ekkor már csomagolás! Ezt kiküszöbölendő, Berlin, Köln és Hamburg a sárga kukát "értékkukával" (Wertstofftonne) helyettesítette. Ebbe aztán minden mehet, ami plasztik és fém: széttört virágcserép, régi ruhaakasztó, meggörbült villa, öreg fazék, fogkefe, alufedő, joghurtos pohár, fogó, lyukas vödör.

Ma a szemetet a klímavédelem szempontjából is vizsgálják, különösen azokban az országokban, ahol főleg a felszíni lerakókat választják (USA). A rothadás CO2-őt és metánt juttat a légkörbe. Utóbbi üvegházhatása 25-ször erősebb. (Nem egy ilyen depóra épült Schrebergarten robbant föl Németországban.RS20III12).

Több US-város célja a "zero waste", ezért a németnél jobb szemétkezelést favorizálnak. San José-ban (San Francisco-tól 70 km-re délre) a szemétkezelőbe két kapun megy be a szemét: az egyiken a kék recycling-kuka tartalma, a másikon a maradékszemét (szürke kuka). Mindkét frakció egyaránt tartalmaz papírt, kartont és műanyagot, de a válogatatlan maradékszemét nedvesebb, sok benne a szerves hulladék. Ez bepiszkítja a papír nagy részét. Ezért a szerves anyagokat a berendezés kiválasztja, ez megy a komposztálóba, a többi a további szortírozásra. Így a Restmüll csak 20%-a kerül a lerakóra, amit Németországban elégetnének. Ez viszonylag kicsi halmocska, szürke plasztikfólia szeletkék, melyek további fajtiszta szétválogatása problémás. (Miért példás a száraz frakció benedvesítése? Kölnben 1988-ban kezdtük el a biokukát és a tartályos komposztálást, ám a szemétégető elleni harcot - 20 év után - elvesztettük. Csak egy tünet ellen harcoltunk. Ha kész a szemétégető, minden más örökre leáll.RS20III12).

Az UBA szerint Németország összenergiája 4%-a a szemétégetőkből jön. A szemét CO2-mérlege ezzel jobb, mint a széné és a gázé, mert az éghető anyag fele a földből nő ki, megújuló. Ez lehet a nagyi régi ruhásszekrénye, de a konyhai és a kerti hulladékok is éghetőek és klímasemlegesek. (? Az égető lobby szerint? Nagy Münchhausen, aki a nedves trutymóból energiát hoz ki!RS20III12). A féktelen szemétégetés a foszfor miatt kapott kritikát. Ez az elem a növények, állatok és az ember számára létfontosságú. A foszfor a maradékszemét égetésekor - drámai módon - elveszik. (Michael Kern, Witzenhausen Inst.). "Ezt az esszenciális anyagot vissza kell vezetni a körforgásba." A szerves anyag csak akkor ég el, ha mellette elég gyúlékony anyag is van. Mivel a németek a papírt kiválasztják, marad a klímaterhelő műanyag.

A kormány kampány rossz pontra fokuszál: túlságosan a csomagolásokra, holott a konyhai és a kerti hulladék sokkal többet hozna. Kutatók, környezet-szervezetek és a hulladékipar ebben egyetért: biokuka kell az országnak. E helyett néhány község arra szólítja föl a lakosságot, vigyék a szerves anyagokat a gyűjtőhelyre. Badarság, mondja a Bundesverband der Deutschen Entsorgungswirtschaft (Országos Köztisztasági Szövetség), senki sem viszi a kávézaccát a gyűjtőpontra. A Naturschutzbund Deutschland (Nabu) fölbecsülte az elveszett szerves hulladékot. A 9 millió tonnából 2018-ban csak a fele értékesült. A 402 tartománykörzetben és városban 72-ből hiányzik a biokuka. Pedig a szerves hulladék kivonásával a maradék-szemét nem lenne ennyire nedves és símán szétválasztható lenne, ahogy ezt a kaliforniaiak teszik. Ott a futószalag végén egy robotkar fölismeri és kiragadja a maradék dobozokat és flakonokat, amiket az emberi kéz hátrahagyott. A robot MaxAl megtanulta, hogy néz ki egy kólás vagy egy tejesdoboz és percenként 60-at szed le a szalagról, bármennyire is deformált a göngyöleg, mondja Richard Sweet, a BHS robotgyártó szakértője. A robot ma még csak a szalag végén végez minőségi ellenőrzést, de a végső cél egy teljesen robotizált szemétföldolgozó, ahol elöl bemegy a szemét és hátul szelektálva jön ki - anélkül, hogy emberi kéz érintené.

2011-ben a Szövetségi Kormány a szemétkezelést végleg rendbe akarta tenni, az érték-kuka bevezetésével országszerte. Nem sikerült. 1991 óta a csomagolásért a privátvállalatok felelősek, a maradék szemétért a városok. Az érték-kuka érdekében együtt kellene működniük. Ennek törvényi szabályozása meghiúsult, mert a Bund, a Land és a hulladékipar a problémát egymásra tologatták.

Az országos szemét-fölvilágosításra 8 millió eurót ad ki a kormány, 2020-ban. Hogy ebben mennyire figyelnek a helyi adottságokra, nem derül ki. Axel Subklew, a kampány koordinátora azt sem hajlandó elárulni, mennyire hat a kampány, mennyire csökkent a "tévesdobás" Euskirchen-ben? Mennyire hat a "jobb elkerülni, mint válogatni és elégetni" irányelv?

Hogy maga a vásárló is mennyire felelős, az azt az Euskirchen-i kávékapszula-gyártó példája is mutatja. A régi, többrétegű dobozkát, sok fáradozással, recycling-baráttá akarták tenni és fehér polipropilénből formázták meg. Szó sem lehet róla, döntött a marketingosztály, a mélypiros sokkal nemesebb hatással van a vásárlókra. Ezt pedig a szortírozógép nem tudja megkülönböztetni a fekete hulladéktól - így megy minden az égetőbe.

DIE ZEIT, 2020. március 5.

Bocs, de ezt a cikket kissé át kellett szerkesztenem, sok a töltelék. Inkább ködösít, semmint tisztáz; tárgyi tévedések is előfordulnak. A szemétégető energianyereségét mindig is megkérdőjeleztük. (Már a begyűjtés, a szemeteskocsik energiafogyasztása is nagyobb a szállított szemét energiájánál.) A szemétvilágbajnok Amerikára én nem hivatkoznék (773 kg/fő, a globális 12%-a). Ettől a neves hetilaptól elvárnánk, hogy kimondja: a szemét csak egy rendszerhiba tünete, egy végzetes gazdasági rendszeré. 1984-ben készítettünk egy ökologikus szemétföldolgozó tanulmányt Köln városnak, mégis a szemétégetőt építették meg. A szemétkérdést, ebben a rendszerben, soha nem fogjuk tudni megoldani - a rendszer gyökerét kell megreformálni! (A fél kilós, fél milliós példányszámú DIE ZEIT papírújság, szemétügyben, először a maga portáján söprögessen!)

 

MEGÉRKEZIK A VÍRUS NÉMETORSZÁGBA: 2020. január 28, Starnberg/Bayern

Robert-Koch-Inst: A kockázat a lakosságra csekély.

COVID-GÓCCÁ LETT A SÍPARADICSOM – Az esettanulmány

és a dokufilm „Ischgl im Ausnahmezustand” (Rendkívüli állapot Ischgl)

Ki viszi a vírust? Német-osztrák koronaháború

2020. június 18.

Az Innsbruck-i egyetem virológusa, Dorothee von Laer, bemutatja kutatásait, mely szerint Ischgl 1500 lakosa közül 42,2% mutatott covid-19 ellentesteket (rekord!). 27% volt gyerek, ezek kevésbé keveredtek turistákkal és az immunrendszerük is más. Bár 85% helyi lakoson a fertőzés észrevétlenül átment, nyájimmunitás nem adott.

Már február 20-án sokan panaszkodtak íz- és szagérzékelés-vesztésről, ahogy az április végi vizsgálat idején is. Így tehát nem állítható, hogy a fertőzés csak március elején, az izlandiak érkezésével kezdődött. Az sem mondható, hogy a turisták voltak a gócpont, mert a karantén idején, amikor már a turisták távoztak, a fertőzésszám nem változott. Laer: Továbbra is tesztelni kell és a „superspreading event”-eket az Aprés-Ski-Bar-okban megtartani nem szabad.

2020. január

Az Ischgl-síközpont vírustörténete

Ed Moschitz, az ORF (osztrák tv-rádió) dokumentaristája már januárban a faluban forgatott arról, megéri-e az ilyen sí-élmény az ekkora ráfordítást? „Itt minden a turizmus körül forog.” - mondja egy helyi lakos. Ischgl reklámszakemberei épp arculat-változtatáson dolgoztak, hogy „az Alpok 'Ballermann'-jából” (fenegyerek) klímasemleges síközpontot csináljanak. Egy helyi szakács: „Aki ezt elhiszi, üdvözül.”

2020. március 10.

Ischgl lezárva. Az imázsváltozás megtörtént, de másképp. Ahol 2 millió turista fordult meg, most egy lélek sincs – Ischgl kísértetfalu lett .

2020. április 3.

Az ORF leadja az „Ischgl rendkívüli állapot” c. filmet. Az ORF-filmes Moschitz március közepén folytatta filmjét a síterepen. Günther Aloys, szállodás: „Kötélpálya! Kötélpálya! Kötélpálya! Csak ezt hallottam gyerekként az ebédnél.” Apja volt a kötélpálya pionírja, a „hókirály”. A Bauerndorf-ból turista desztináció lett. Ma a földművelés csak egy mellékkereset. „A kötélpálya a kapzsiság jelképe lett” - mondja egy helyi fiatal. „Ha a járvány nyáron tör ki, mások lesznek a bűnbakok.”

Az „Idalpe” hegyi vendéglő 200 alkalmazottja javarészt kelet- európai volt. 55 tonna pommes frites fogyott el egy szezonban. Aloys királypinvineket akart telepíteni a hegyi víztározókhoz, ahonnét jön a víz az 1200 hóágyúhoz. „Nincs ebben semmi probléma, ha a pingvinek hanyatt esnek, mert a helikopterek után bámulnak, valaki kell, aki talpra állítja őket.”

Egy ökológus: A sípálya lánctalpasai összezúzzák a műanyag-hulladékokat és az szétterül az almokon.

Egy német síelő: „Ha már semmi szórakozásom sincs az életben, bezárkózhatom otthon”.

Pár hétre rá egész Európa bezárkózott és mégis megpróbált valahogy az életnek örülni.

Egy turista március 11-én, 2 nappal a lockdown előtt érkezett. „Mindenütt teljes káosz. Senki nem mondja meg, mért álltak le a síliftek.”

Az ORF riporter az Ischgl polgármesterét. Werner Kurz-ot, is megpróbálta megszólítani – hiába. Később mégis beszél, napi 14-16 órában válságkezelést folytat.

Egy turista: „El akarták titkolni, hogy lehetőleg még sokat kaszáljanak. Föl kell, hogy ébredjenek: az egészség fontosabb.”

A helyi fogorvos: „Senki sem gondolta, hogy ilyen gyorsan ideér.” Ő is az izlandiakat említi, akikről a tiroli hatóság azt állította, a repülőgépen fertőződtek meg. Pedig valószínű, a partikon történt, ahol az emberek párás miliőben, szorosan egymás mellett álltak.

A kötélpálya-munkások söröznek egy ivóban: „Ha nem jönnek turisták, itt a krach. A turizmusból Bécs is sokat nyer, az adók oda mennek.”

Aloys: „A 12 millió síelőből már csak 7 millió maradt. Most a kínaiak a célcsoport. Ők a 800 új síterepen kívül másutt is szeretnének síelni.”

Amikor a fiatal a sípályáról visszatért a hotelbe, onnét már mindenki elmenekült, csak a barkeeper maradt. Moschütz a bezárt turistákkal és konyhásokkal jól el tud beszélgetni – Ischgl vezetői hallgatnak. Még a korábban bőbeszédű Aloys is visszafogja magát, megígérte a polgármesternek, nem fog a háta mögött nyilatkozni. Kereszttűzbe kerültek, jó lesz vigyázni.

Egy cseh hölgy, aki a hegyi vendéglőben dolgozott, naponta több száz vendéggel érintkezett, megfertőződött. Miután lázasan a Landeck-i kórházba ment, csak problémái lettek.

Az Ischgl háziorvosa: A 3000 vendéglő-alkalmazottból 800-1000 van karanténban. Rengeteg embert vizsgált meg, de egy német turista elmondja, ez csak abból állt, hogy fülébe dugtak egy hőmérőt, aztán kapott egy felmentést, hogy egészséges, elhagyhatja a falut. „Nem volt covid-betegekkel érintkezésben.”

Az orvos: „Csak arra alapozhattam, amit a páciensek mondtak. Egyetlen evidencia, ha a 2-3 páciens az elhíresült bárban megfordult. Akkor még más lokálokról nem volt szó.”

„Semmi sem ment félre”

Moschitz végül mégis eléri Ischgl polgármesterét. „Semmi sem ment félre. A legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint jártunk el, betartottuk a hatóságok rendeleteit.” Ez emlékeztet a tiroli egészségügyi biztos védekezésére.

2020. május 17.

Ischgl eléri a tiroli Landtag-ot, majd a bécsi parlamentet is

A „profil” hírmagazin megszellőzteti az 1000 oldalas vizsgálati jegyzőkönyvet: Az elrendelt bezárás ellenére több Aprés-Ski-Bar kinyitott, a rendőrség nem intézkedett, csupán ennyit jelzett vissza a Landecki-i járásrendőrségnek: „A rendelet kényszerű betartatása nem lett volna arányos. A jó idő miatt is erős személyforgalom folyt, az intézkedés csupán a tömegek átterelését érte volna el.” Landeck: Újra föl kell szólítani az üzemeltetőket a rendelet betartására.

Az SPÖ és a FPÖ a belügyminisztert apellálja

A rendőrség mulasztása parlamenti vitát váltott ki.

A belügyminiszter, Karl Nehammer (ÖVP) ilyen kérdéseket kapott: Tudott hivatalának „aktív szemléléséről”? Nem volt semmilyen komolyabb utasítás? Most milyen irányban nyomoznak? Volt-e érdekkonfliktus a kötélpálya-ipar és a rendőrség között?

Bármi is volt, túlterhelés vagy a gazdasági érdekek előnybe helyezése a lakosság életével szemben – ami Tirolban történt, annak nem szabad megismétlődnie. Miután mindent vendégekre és a vendéglátósokra rátolt, tisztára mossa a rendőrséget? Átláthatóság hiányzik, a belügyminiszter magyarázatokkal tartozik. Gazdasági okokból és profitkapzsiságból tömegek egészségét tették kockára – ez megbocsáthatatlan. Ischgl-ben vállat vonva, felelőtlenül bevállalták, hogy innét egész Európát megfertőzzék. Világossá válik, hogy a fekete-zöld koalíció mért akadályozza a vizsgálóbizottság fölállítását.

Orbán módszer

A Landtag Tirol megfenyegette a profil-magazint. Egy bírósági szóvivő: Hogy egy tartományi kormány via twitter egy hímagazinnak ultimátumot küld, egészen példátlan és Orbánra, Trump-ra emlékeztet. Hivatali visszaélés esete merülhet föl.

Német-osztrák koronaháború

A Kiel-i Világgazdasági Intézet kiszámolta, hogy a németországi fertőzések majd fele az Ischgl-ből hazatérőkre vezethető vissza; Dániában 30%, a svédeknél 15%.

Bécs és Tirol tagad. Kurz Kancellár ingerülten arra utal, hogy fordítva volt, München-ből vitték a vírust Tirolba. Ezt a bécsi CeMM-intézet genom-elemzéssel cáfolta.

Tény, hogy a covid-19 már februárban Ischgl-ben ott volt, nem tudni, honnét. A tisztázás folyamatban, június elejétől dolgozik Tirolban a vizsgáló bizottság, miután azon is hajba kaptak, ki vezesse.

Az osztrák fogyasztóvédelmi egyesület szerint a hatóságok illegálisan cselekedtek. A „Handelsblatt” írja: május közepén már 5400 személy tett följelentést, 45 országból. 5 M euró kártérítést követelnek és a gazdasági ill. korrupció-államügyész bekapcsolását.

A tiroli ügyészség szintén nyomoz. A nagy nyilvánossági és jogi nyomás nem ösztönzi a kormányt offenzív földolgozásra.

Külföld nem örül az osztrák „normalitás” visszatérésének. Bécs 40 M eurós reklámhadjáratot zúdít a németekre, akik eddig a vendégek 37%-át adták. „Es geht Bergauf!” (Csúcsra törünk!) - ez az új tiroli vendégcsalogató lózung.

Gütersloh vagy Ischgl?

A német-osztrák viszonyt tovább mérgesíti a Tönnies húsgyár vírus-gócpontja. Az osztrákok utazási figyelmeztetést adtak ki, mire az NRW miniszterelnök, Armin Laschet: „Nem hinném, hogy Gütersloh rosszabb Ischgl-nél.” A bajor belügyminiszter Bécsben az utazási intés leszűkítését kéri a gócpontokra. Karintia arra kéri az NRW-turistákat, halasszák el ausztriai nyaralásukat. Több német tagállam szigorúbb: Bajorország, Alsó-Szászország, B-Württenberg megtiltja olyan vendégek elszállásolását, akik a gócpontokból jönnek.

Az is elbizonytalanít, hogy nem tudni, a betegségen átesettek tartósan immunissá váltak-e?

Forrás: ORF.at; vienna.at; OÖN, kurier.at, NZZ; 02. 04. 2020; Ausnahmezustand Ischgl

 

TÖMEGHISZTÉRIA ÉS AZ ARANY Egy német tőzsdefigyelő hangulatjelentése

Az egész akkor lesz igazán veszélyes, ha a korona-pánikot egy olaj-pánik követi. Gabor Steingart azt írja ma: "A korona-félelem, meglehet, korunk legnagyobb tömeghisztériája, 'az új médiumok baktérium-özöne' (Botho Strauß) által kirobbantva." A Betegbiztosítók Szövetségének elnöke, Andreas Gassen, a Morning Briefing Podcast-jában, hasonlóra jut: "Ez inkább egy médium-infekció, semmint egészségügyi. Figyelemreméltó, ahogy emberek ezrei szaladgálnak kint, maszkjaik mögé bújva." (A létra- és lovaglóbalesetek párhuzamát idehozni nemcsak helytelen, de idézőjét is hitelteleníti; Steingart csatlakozik a habverő médiához, amit kritizál.RS).

A korona-krízisben a politikusok érezhetik, hova vezet a médiumok által gerjesztett félelem a filterbuborékokban. Aki most relativizál, az veszít. Ami most magát fölvilágosításnak nevezi, az a közismert közreadása ("Kezet mosni, de szappannal!") és az überelés überelése. A kihalt félelmeink Jurassic park vírusa trappol, mint egy újjászületett T-rex, városainkon át - ösztön által vezérelve, szürreálisan.

A nép most nem értelmesen, hanem ellazulva engedi magát félemlíteni. Az újkori félelem nem orvostudományilag, hanem demokratikusan legitimizált. Az én aggályom az enyém.

 

Még a nagybecsű FAZ is elvesztette józan eszét: "A koronavírus kockázatminősége a terrormerényletekéhez hasonlítható." Intézetek és kórházak csillapítása csak halkan jut el a fülünkbe: "Az egész kevésbé fertőző, mint az influenza vagy a kanyaró", mondja Alexander Kekulé, Uni Halle-Wittenberg. "Nem kéne ilyen nagy problémát csinálni. Ha egészségesen ér el bennünket, könnyen átfut rajtunk", egészíti ki Hendrik Streek virológus, a Bonn-i orvosi karról. "Nem egészségügyi, hanem politikai helyzet van", figyelmezett Jörg Brokmann, az Aachen-i egyetemi klinika sürgősségi osztályáról.

Úgy a korona-pánik, mint az olaj-pánik, irracionális cselekedeteket vált ki. Mindent cash-re cserélnek, ami persze további eladásokat generál. Másrészt ebben a fázisban óriási lehetőségek nyílnak meg a tőzsdén, ha nem pánikolunk, hanem az eseményeket józanul nézzük.

A DAX 7%-ot veszít, az olajrészvények zuhannak, az US-Fracking 40 $ alá, a Gazprom 4 €. Itt az év vásárlási lehetősége! Mi élünk vele!

Prognózisunk: Egy gripavírustól ártalmatlanabb vírus vezetett az első globális, médiumok által fölturbózott tömeghisztériához. Kihatása a piacokra az US kamatcsökkentéshez vezetett. Egyidejűleg az olajár - az amúgy is gyenge kereslet miatt - most a koronahisztéria következtében, 30%-ot esett, a szaudiak mégis növelik a kitermelést. Az egész odavezet, hogy a Hedge Fonds és a fölkészületlen bankok szorult helyzetbe kerülnek. A bizonytalanság a következő hetekben is lappang. A pánik azonban lassan el fog illanni. Egy átlagos influenzánál ártalmatlanabb vírusjárvány után (hacsak nem a BILD-Zeitungnak hiszünk jobban) hamarosan visszatérünk a normális napirendhez és pár hónap múlva szégyellni fogjuk hisztériánkat.

Az Opec békét köt az oroszokkal, az olaj-ár ismét fölfelé megy. Mert az, hogy egy hordó olaj (159 liter) ma 33 $, literenként tehát 0,2075 $, alig 21 cent, kevesebb mint egy liter ásványvíz ára - nem fog sokáig tartani. A jegybankok tovább csökkentik a kamatokat és nyomtatják a pénzt. (1982-ben, a kölni környezetnapokon, az Energieladen demonstrálta, milyen olcsó egy liter olaj egy liter kólához képest. Az emberek torzítják az árakat, mert nem tudják, mi a létfontosságú.RS). A pénztörténeti könyvekben egyszer ezt fogjuk olvasni: "Egy vírus, az influenzánál is ártatlanabb, globális hisztériát váltott ki és rendkívüli pénzpolitikai lépéseket kellett eszközölni. Ha az US $ a jövőben sem fog kamatozni, a tartós osztalékokba való menekülés veszi igazán kezdetét. Az ingatlanokat is eléri. A legnagyobb nyertes nyilván az arany lesz. Tehát most anticiklikusan kell pozícionálni magunkat. Igen, ez nehéz, mert sosem tudható, mikor van a legmélyebb pont, ezért tranchen-értékpapírokba kell beszállnunk.

GoldSeiten.de, 2020. március 9.

(Ha még sem jön be, ők nem felelősek - írják az apróbetűsben. Még az ökobetyáron: 9 KLÍMAPOLITIKAI ESZKÖZ, UTÓPIÁBA MENEKÜLÉS, GAZDASÁGI KLÍMAUTAK)

 

A hamburgi DIE ZEIT fertőzésvédelmi tanácsai 2020 márciusában

(Ez a járvány is mutatja, micsoda őrültség a globalizáció. RózsaS)

1. Kerüld az embertömegeket!

A járvány megfékezéséről mindenkinek tudnia kell: a koronavírus cseppfertőzéssel terjed. Panaszmentes fertőzöttek is terjeszthetik a vírust. Ezért: tarts távolságot más emberektől! Kissé több, mint egy méter elég. Semmi kezetrázás, ölelkezés. Lehetőleg kerüld a nagy embertömegeket.

2. Ne használd az ujjaid!

Ha vírusos felületet érintesz kézzel és utána arcodhoz nyúlsz, megfertőződhetsz. Ezért okos, ha liftgombot, ajtónyitót ököllel vagy könyökkel érintünk és nem ujjunkkal. (Esetleg kesztyű?RS)

Moss gyakrabban és alaposabban kezet.

3. Szájmaszkok?

Papírszájmaszkok már rövid használat után nedvesek és nem fogják vissza a vírusokat. Sebészeti OP-maszk (orr és száj-befedő) inkább a környezetnek használ, mint viselőjének. Légmentesen záró gázmaszkok 3 biztonsági fokozatban kaphatók. Védenek, ám használatuk annyira kényelmetlen, hogy napi használatra teljesen alkalmatlanok. Senki sem akar ilyen maszkot hosszabban viselni.

4. Másokat védeni

Aki fertőzött, másokat úgy védhet, hogy használt papír zsebkendőit azonnal ártalmatlanítja (zacskó, kuka). Akinek köhögni, vagy tüsszentenie kell, ne a kezét tegye az arca elé, hanem inkább könyökhajlatába köhögjön.

5. Védőoltás

Koronavírus-járvány esetén, fontos más fertőző betegségek, különösen a téli influenza elkerülése. Önmaga védelmére és az orvosok tehermentesítése végett ajánlatos - különösen idősöknek - a védőoltás. Nekik még külön pneumokokkusz-oltás is javallott.

6. Tartalékok

Pár napi ellátmányról mindig jó gondoskodni. Ezek tartósított élelmiszerek, fontos gyógyszerek és minden, ami a gyerekeknek kell. A Bundesamt für Bevölkerungsschutz - Lakosságvédelmi Hivatal, külön "személyes check-listát" javasol. Ám pánikbevásárlás ("Hamsterkäufe") kerülendő!

7. Otthon maradni

Aki rosszul érzi magát, maradjon inkább otthon. Önmaga miatt és mások védelmében. Ez nemcsak a munkahelyre vonatkozik: aki úgy hiszi, koronavírus-fertőzött, az először hívja föl háziorvosát, vagy az egészségügyi hivatalt - de ne tolongjon zsúfolt orvosi várótermekben!

És - ezt én mondom - ha mindez nem segít, marad a gondviselés!

(Jaj! Ráköhögtem az internetre!)

 

JÓ A ROSSZBAN? FÖLBECSÜLHETETLEN JÁRVÁNY-KÁROK?

Nem. Ez ez ún. "normál" üzem jelent fölbecsülhetetlen károkat, ez az esztelen személy- és áruszállítás, a féktelen fogyasztás. Ezt a kárt pedig úgy hívják: az emberi civilizáció összeomlása.

 

UTOLSÓ OLIMPIA

-Rió ráfizetéses, a gazdaságosság oda, botrányokkal kezdődik.

-A nézők elmaradnak: a “játékok” hiteltelensége, járvány, merénylet, dopping, utazáskockázat elriasztja őket.

-Sokan átlátnak a szitán: itt nem természetes emberek versenyeznek,

hanem kitenyésztett, torz sportrabszolgák, akiket doppingolnak és manipulálnak.

-A globalizáció lelassul és visszafordul.

-A világpiac lecseng: nincs szükség többé nemzet-reklámra.

-Az olimpia eszménye oda: pénz, csalárdság és ámítás versenyez.

-Vége a mega-rendezvényeknek: a világnak más gondja lesz.

-A szegény-gazdag szakadék elkeseredett embereket szül, akiknek nincs vesztenivalójuk.

-Sokan belátják a sport abszurditását:

a régiók társadalmában aki súlyt akar emelni, zsákol a búzaraktárban;

aki lovaglásban akar kitűnni, terelheti a ménest és a csordát.

ökobetyár-blog, 2016

 

A NÉMET KÜLÜGYMINISZTER BÍRÁLJA MAGYARORSZÁGOT

Heiko Maas (53) kritizálja az USÁ-t, Kínát és Mo.-ot a pandémia-eljárásuk miatt. Itáliát nem akarja pácban hagyni, valójában a "corona-bond" pártfogója

SPIEGEL: Miniszter úr, Ön a koronakrízis előtt többet utazott, mint elődei Genscher, Fischer és Steinmeier. Most itthon marad, a külpolitika bánja?

Maas: A külpolitika sikerét nem kilométerekben mérik. Ám szükség van bizalomra és személyes találkozásokra. Most telefonon és videókonferenciákon kommunikálok EU-partnereimmel és másokkal. De jobban szeretek tárgyalófeleimnek egyenesen a szemébe nézni.

Sp: Az EU-t épp az élteti, amikor hosszú, intenzív ülések folynak, éjszakába nyúló tárgyalások és okos moderáció. Mennyire értelmes egy EU külügyminiszter-videókonferencia, ha mindenki sorban fölolvassa, amit papírjára előkészített?

M: (nevet) Ezt teszik fizikai találkozásokon is. Ami most elmarad, az a bilaterális beszélgetés, mely gyakran fontosabb, mint maga az ülés. Ma még gyakrabban - kéthetente - is összekapcsoljuk egymást. Főleg a vírusról van szó, de más krízisek és háborúk is napirenden vannak.

Sp: Ön a korona-pandémiát az EU alapítása óta a legnagyobb kihívásnak nevezte. Ez dönti el az EU sorsát?

M: A múltban a válságok csak erősítették az EU-t. A pénzügyi krízisben új eszközök születtek, melyek erősítették a cselekvőképességet. Most is ez a cél.

Sp: Ön azt írja, Európa a kezdetben nem talált meggyőző válaszokat a pandémiára. Mi ment félre?

M: Racionális és emocionális képzelőerőnket fölülmúlta, amit ez a járvány szociális és gazdasági életünkre hozott. Ez az igazság. Ezért elhúzódott, míg a nemzeti és az európai intézkedéseket összehangoltuk.

Sp: Első reakciójuk volt, hogy Németország megtiltotta védőruhák exportját - az EU-államokba is! Ez úgy hatott, mint egy "Germany first"-politika. Mit mondanak a nemzeti reflexek az EU állapotáról?

M: Semmit. Helyesnek tartom, hogy minden ország először nemzeti intézkedéseket foganatosított. Ez olyan, mint a repülőgépen: mindenki először magának tegye föl a maszkját, mielőtt másoknak segít. Ha nem végeztük volna el saját házifeladatainkat, más államoknak sem segíthettünk volna. A sorrend helyes volt.

Sp: Ám ez ahhoz járult hozzá, hogy a németek egoistáknak és szívteleneknek tűntek. Megérti, hogy sok olasz úgy érezte, cserben hagyták őket?

M: Természetesen ehhez egy előtörténet is tartozik. Ilyet az olaszok egyszer már érezhettek, a migrációs válság idején. Ám most segítünk: küldtünk egy katonai géppel 7 tonna segélyeszközt. Védőöltözékekkel, lélegeztető gépekkel is segítettünk. Olasz betegeket vettünk át. Mi Olaszország oldalán állunk.

Sp: Olaszország 18 000 halottat gyászol. Nem érthető, hogy a német segítség csepp a tengerben?

M: Itáliát mérhetetlen szenvedés éri. Ez a németeket megrendíti. Segítettünk, amennyit tudtunk és folytatjuk. A vita akörül forog, hogyan élje túl az ország gazdaságilag? Ez attól függ, mennyire érzi Olaszország magát pénzpolitikailag támogatva.

Sp: Ezen a héten az EU-pénzügyminiszterek azon vitatkoztak, hogy az ESM euró-segítséget ismét olyan szigorú feltételekhez kössék, mint 2008-ban. Mi az Ön hozzáállása?

M: Ebben a válságban gyors segítség kell, az eddigi szigorú feltételek és kínzóeszközök nélkül - tehát a trojka és a kemény takarékfeltételek nélkül.

Sp: A krízis következményeit enyhítendő, Itália, Spanyolország, Franciaország és mások, közös kötvény, "corona-bond" kibocsátását követelték. Mi szól ez ellen?

M: Erre nincs többség az EU-ban. Nemcsak Németországon, hanem más országokon is múlik. Az aktuális válságban gyors válaszokra van szükségünk, melyek az euró-zónában konszenzusképesek. Olaf Scholz és én ezért azt javasoltuk, hogy rakjunk össze különböző eszközöket: az ESM, az Európai Befektetési Bank, a sure-program és a következő EU-költségvetés jöhet szóba. Ezek a lényeges elemei a most kötött kompromisszumnak.

Sp: Ön, mint szociáldemokrata, a corona-bond mellett áll?

M: A politikában a lehetséges megvalósítása a cél, nem program-szépségben elhalálozni. A CDU&CSU-val ebben a kormányban nem lesz corona-bond, ahogy több más kormánnyal sem.

Sp: Ez annyit jelent, Ön helyesli a corona-bond-ot, de az Unió ellenállása miatt nem forszírozza?

M: Ez most meglehetősen jelentéktelen. Európa déli országai gyorsan egy konkrét és realisztikus ajánlatot kell, hogy kapjanak, ami gazdaságilag segít nekik. Csak ez számít.

Sp: A kép mindig ugyanaz: a németek jönnek ki legjobban a krízisből. Nálunk a legkevesebb halott és legnagyobb a segélycsomag. Mégsem vagyunk hajlandók az EU-partnereinknek adós-garanciát vállalni.

M: Nem tudom, hogy néz ki Németország a válság végén. Ha nem nyújtottunk volna konkrét segélyt, az végzetes lett volna. De mi fölajánlottunk egy 500 mrd eurós csomagot, minden eddiginél nagyobbat. Ez a megélt európai szolidaritás. A válság gazdasági és pénzügyi következményei többet fognak bennünket foglalkoztatni, mint a vírus legyőzése maga. Lesz még bőven alkalmunk szolidaritást mutatni.

Sp: A demokrácia és a jogállamiság a pandémia idején Lengyelországban és Magyarországon tovább sérül. Orbán a járványt hatalma további kiépítésére használja föl. Az ő intézkedései arányosak?

M: A mi szempontunkból nem, mert nem időhöz kötöttek. Az EU-ban meg kell vitatnunk, hogy a további EU-pénzek folyósítását az alapvető jogállami elvek betartásához kössük.

Sp: Akkor mért nem nevezte meg Magyarországot név szerint, mikor 19 EU-partnerrel közösen bírálták a koronavész-intézkedéseket?

M: Azért, mert olyanokat is be akartunk vonni, akik eddig Magyarországot nem akarták kritizálni.

Sp: Ennek az eredménye az lett, hogy Magyarország is aláírta a nyilatkozatot és ez ad absurdum-hoz vezetett.

M: Ez azt mutatja, hogy az EU-ban a nyilatkozatokon és a statement-eken felül konkrét eszközöket kell megfontolnunk.Nem vonhatunk egyszerűen vállat, ha jogállami elvek sérülnek. A demokrácia és a jogállamiság képezik azt az értékalapot, amelyre az EU épül. Ezt minden tagállamnak tisztelnie kell.

Sp: A corona geopolitikailag is katasztrófával fenyeget. A szerb elnök Európát "egy szép mesének" nevezte. Kína az egyetlen ország, amely igazi segítséget nyújt. Ön hogyan lép föl az ilyen narratívák ellen?

M: Védekeznünk kell. Ez mindenekelőtt attól függ, hogy beszélünk mi magunk az EU-ról. Ha minden eddigit, ami nem sikerült, Brüsszelre hárítunk, semmi esélyünk az ilyen beszólások ellen. Mire föl ez a jajgatás? Akkor mi magunk vagyunk a hibásak. A vészhelyzetben cselekvőképességet kell mutatnunk és világossá tenni, milyen érték az EU mindenki számára. És ezt a cselekvést méltányolnunk kell, mielőtt kívülről jövő dezinformációkkal és narratívákkal foglalkoznánk.

Sp: Valójában Európa előtt Oroszország és Kína segített leghamarabb.

M: Jobban megvizsgálva, ebből nem volt minden hasznosítható. Ám minden segítség, ami életeket ment, üdvözlendő. És nagyon jó, hogy a védőöltözetek és a maszkok szállításában Kínával szorosan együttműködünk. Más országokkal is. Ám ha országok csak azért küldenek segélyszállítmányokat, hogy nemzetközi arculatukat fényezzék, azt le kell leplezni.

Sp: Kína drákói intézkedéseivel a korona-krízist, legalábbis ezidáig, jól kezelte. Az autoriter rendszerek ilyen esetekben előnyben vannak?

M: Nem. Az európai intézkedések, kijárási és érintkezési tilalmak is igazolták, hogy a liberális demokráciák húsbavágó intézkedéseket is érvényesíthetnek, ha azok arányosak és szükségesek.

Sp: A kínai narratíva ezt mondja: A corona-válság bizonyítja, hogy a mi rendszerünk hatékonyabb és ezzel előnyösebb is.

M: Nyilvánvaló, hogy ilyen narratívákon dolgoznak. Én azonban óva intek, ezeknek fölülni. A corona mindenesetre nem mutatja, hogy egyik modell a másikkal szemben fölényben lenne. Ezért olyan fontos, hogy mi itt Európában ne veszítsük el az ellenőrzést. Autoriter rendszerre nincs szükség ahhoz, hogy a pandémiában is cselekvőképesek maradjunk.

Sp: A corona elleni harc az USA és Kína közötti vetélkedés is. E pillanatban ki áll jobban, az USA vagy Kína?

M: Egyik sem. Kína részben erős autoriter intézkedésekhez folyamodott, az USA viszont sokáig alábecsülte a vírust. Ez két szélsőség, Európának nem lehet példakép.

Sp: A pandémia az első globális válság, ahol az USA, mint vezető hatalom, teljesen kiesik. A korábbi válságokban nemzetközi krízis-menedzsment szerepét játszotta. Ez a hatalom-eltolódás döntő pillanata?

M: Ez a hatalom-eltolódás nem új. Függetlenül az USÁ-tól, minden nyugati demokrácia érdeke kell, hogy legyen, hogy ez a folyamat ne gyorsuljon föl.

Sp: Trump alatt az USA a multilateralizmus ellenfelévé vált. Most a válságban mindenki először magára gondol. Újabb csapás a nemzetközi együttműködésre?

M: Ellenkezőleg. Ebben a krízisben mutatkozik meg igazán, mennyire fontos a nemzetközi együttműködés. Olyan szervezeteket erősítünk, mint a védőoltás-kezdeményezés Cepi és a WHO. (Ahonnét Trump most lépett ki. RS20IV15). Ha nem használjuk a multilateralitás eszközeit, a krízis elhúzódik. Aki ezt nem fogja föl, az tovább fog szenvedni.

Sp: A G7 külügyminiszter-videókonferencián még abban sem tudtak megegyezni, hogy nevezzék a vírust.

M: Csak egy nem értett egyet.

Sp: Az US-külügyminiszter, Mike Pompeo.

M: Mégis a britekkel összeállítottunk egy intézkedés-csomagot, amit az USA is elfogadott, mint kiindulási alapot.

Sp: A korona-krízis még jobban szétválasztja az USÁ-t és Európát?

M: Ez nekünk európaiaknak nem érdekünk. Reméljük az USA jobban kilábal a válságból, mint ahogy beletalpalt. Náluk sem vitatják, hogy sok intézkedés későn jött. Meglátjuk, a kormány eljárása vitát vált-e ki és vajon az "America first" modell valóban működik-e?

Sp: A Trump-kormány kereskedelmi perpatvara bizonyára nem vezetett oda, hogy a nemzetközi szállítóláncok a védőruha-hiányt az USÁ-ban megszüntessék. Eggyel többször mutatkozik meg, aki a nemzetközi kapcsolatokat ritkítja, nagy árat fizet.

Sp: Az Ön irodája a járvány kezdete óta különböző országok "best practice" példáit gyűjti. Nem lett volna jó, ha a kormánytagok idejekorán arra hívnak föl, hogy pl. a tracking-app-ot vagy a védőmaszkokat a vírus terjedése megfékezésére bevessék?

M: Honnan tudja, hogy nem tettük? A kormányban nagy az elszántság és az egyetértés. Más ország tapasztalatait és a tudomány ismereteit nagyon komolyan vesszük. Minden szükségest meg kell tennünk, hogy az embereket megvédjük. Ugyanakkor a személyi szabadság kurtítását is alaposan megfontoljuk. Gondosan meg kell vizsgálnunk, vannak-e enyhébb intézkedések.

Sp: A maszk viselete az érintkezés korlátozásához képest enyhébb előírás lenne.

M: Az esetleges általános maszk-kötelességet meg kell, hogy előzze az egészségi intézetek ellátása.

Sp: A maszkot egyszerűen csak javasolni is lehet.

M: Ezt tesszük is. Ez más higiénés eljárások jó kiegészítője, hogy védjünk másokat.

Sp: El tudná képzelni a következő találkozóját, mondjuk Sergej Lawrow-val, maszkban?

M: Remélem, vele hamarosan fizikailag is találkozom és a szemébe nézhetek - ez védőmaszkban is lehetséges.

DER SPIEGEL, 2020. március 11.

 

MIRE JÓ A VÍRUS? A karanténban átgondolhatjuk, hogyan élünk.

-Megmutatja, mi is az igazán fontos: az élelem és a meleg.

-Hogy néhány alapélelmiszernél, két rend ruhánál, meleg szobánál nem kell több - de mit hozhat ez a féktelen túlfogyasztás, kényelem és luxus!

-Hogy mindenki lássa, micsoda őrült dolog ez a globalizáció, ez az eszetlen személy- és áruszállítás. (Lásd 5. jövőszcenárió: Visszahúzódás a régiókba).

-Hogy végre észbe kapjon mindenki: ez a féktelen városba tömörülés életveszélyes; mi lesz, ha megszakad a beszállítás? (Lesz-e Budapest 30 év múlva? Előadásom címe, 1993-ban). Az egyenletesen belakott vidékek a biztonságosak.

-A karanténban mindenki nyugodtan átgondolhatja, hogyan él és hogy ő is felelős-e a mai és a következő vészhelyzetért?

-Ha ezt a fertőzést megússzuk, jön a gazdasági válság; ha abból is kilábalunk, jön a klímakatasztrófa?

-Hogy mi lesz, ha tovább nem nyerünk a túlélő lottón, mert egybeesik több szerencsétlen körülmény?

Több lesz a válás és a gyerek.

(Lásd még: 33 kockázat, Untergang-szcenárió, Kollapszológia; www.okobetyar.blog.hu).

2020. 03. 15.

 

CORONA-EFFEKT - 4 SZCENÁRIÓ - A világ a vírus után -Zukunftsinstitut Frankfurt

Csúszkálás a kereszt-koordinátán:

-föl-le: sikeres viszonyok vs sikertelen viszonyok

-jobbra-balra: helyi vs globális (disconnected vs connected)

Ebből, a lehető négy irányba fejlődésből, vezettük le a lehetséges össztársadalmi következményeket. Mind a 4 szcenáriónál az elvárt fordulatok szélsőségeit vázoljuk, melyek semmiképp sem "realisztikus" bemutatások, ám épp így segítenek orientálódni és a jövőbe mutató gondolkodásnak teret adni.

1. TELJES ELSZIGETELTSÉG: MINDENKI MINDENKI ELLEN

Kezdetben volt a shutdown - és a shutdown normalitássá vált. Normális, hogy a metróba lépéskor a csuklónkba ültetett chip-et leolvastatjuk vagy az első randevú előtt egymásnak megküldjük egészségi adatainkat. Normálissá lett külföldi utunk előtt engedélyt beszerezni; az EU-n kívülre még egy hosszadalmas vízumprocedúrát is végig kell csinálnunk. A világkereskedelem rég a múltté, egyes államok egymás közti kereskedelme biztosítja az alapellátást.

~ Üdvözöljük a Super-Safe-Society-ben! A társadalom ismét világosan mint nemzetállam definiálja magát. Mert biztonság csak akkor szavatolható, ha a biztonsági zónák határai pontosan meg vannak húzva. Ez áll az első helyen. Minden ember először önmagára gondol és az állam minden eszközzel megvédi polgárait - akkor is, ha mélyen lappangó félelmeket hoz felszínre vagy élelem-szűkösséget vezet be. Virágzik a feketepiac és a cserekereskedés.

~ De-urbanizálás: A vidék hatalmat nyer. Aki megteheti, kiköltözik a városból - ellátja önmagát és nagyokat kaszál, amikor a szegény városiakat ellátja élelemmel. A szingli élet, a kislakások és a co-living, a tömegközlekedési eszközök és a globális áruözön függővé tette a városi lakosságot. Az urbánus hipszterek szegények osztályává váltak.

~ Germofóbia: A sterilitás-vágy gyanússá tett minden olyan élelmet, aminek eredete nem kereshető vissza. Minden gyümölcsöt és zöldséget fogyasztás előtt sterilizálnak. Folyik a kutatás a biztonságos csomagolásért. A félelem miatt, hogy kórokozókat hoznak be, az importot korlátozzák, Kevesebb trópusi gyümölcs van, de ezek közül - köszönve a fölmelegedésnek - számos itthon is megtermelhető. A mezőgazdaság és a kézműipar virágzik, a nearshoring megvalósul.

~ Rendezvények betiltása: Már 1000 főről 10 főre szűkült - az emberek védelme érdekében. A nyilvános kulturális élet szinte teljesen leállt. Vannak ugyan koncertek és sportesemények, de ezeket a publikum odahaza, képernyőn élvezi - államilag ingyenesen. Valamikori kedvenc third places, mint a kávézók, üresek; az éttermek ghost kitchen-né váltak, melyek az ügyfeleknek a legszigorúbb higiénés szabályok szerint szállítanak ételeket. Különösen a városiak szociális kapcsolatai tevődtek át a virtuális térbe.

2. SYSTEM-CRASH: PERMANENS KRÍZISÁLLAPOT

A vírus megrengette a világot, mely nehezen tér magához. A nemzeti érdekek előrehozása alapjában ingatta meg a globális együttműködésbe vetett bizalmat. A megszokott rutinokhoz való visszatérés ma már nem lehetséges. Egy új pandémiától való rettegés, minden kis helyi vírusjárvány megjelenése, azonnal drasztikus intézkedéseket vált ki. A szolidáris nemzetközi kooperációba vetett bizalom minden tartós stabilizálást megakadályoz. Így botorkál ma az ideges világ egy bizonytalan jövő felé.

~ A multipoláris világ súrlódásai napirenden; kölcsönös vádaskodások, agresszív fenyegető kardcsörtetések, önérdekből való ideges cselekvések váltják egymást nyíltságra való törekvéssel és kooperáció-kísérletekkel - mert az egymásrautaltság tudata még nem halt ki teljesen. A neo-nacionalizmus előretörőben, a feszült állapot permanens.

~ Nearshoring: A nemzeti piacok erősödésével a nearshoring politikai-ideológiai premisszává válik. Ám a nemzetközi kereskedelmi egyességektől és az áruszállításoktól való függőség marad. Mindkét áramlat tartósan működik egymás mellett és súrlódik. A globalizáció is csak a helyi és a nemzetközi piacok közti ellentétek kifejezése, egymás nélkül nem lehetnek meg. A global citys soha ennyire nem váltak még a világ legidegesebb helyeivé: itt érezhetőek tartósan a regionális, nacionális és nemzetközi pénzügy, szolgáltatás és árúbeszállítás közötti feszültségek.

~ High times for big data! Minél bizonytalanabbak az idők, annál több az elemzésekre való megrendelés. Óriási adathalmazok begyűjtése és földolgozása folyamatos növekedést mutat. A mesterséges intelligencia tovább fejlesztését forszírozzák, nem utolsó sorban a klímaszcenáriók és a kríziskezelések szimulálása céljából. Terjed a cybercrime, állami megbízásból is, hogy a nemzetközi konkurenciát gyöngítsék. Befelé a technológiát az állam megfigyelésre használja: a predictive analitics, az emberi magatartás adatokon alapuló kalkulációja, egy permanensen elbizonytalanított társadalomban, egyre fontosabb lesz.

~ A privacy ennek megfelelően nagyon visszahúzódóban van. A személyes adatszabadságot egyre inkább korlátozzák. Az adatvédelem javarészt törölve van, úgy a nemzetközi levelezésben, mint a saját lakosságot illetőleg. Az egészségi adataink állami üggyé válnak. És a lakosság együttműködik, mert az állami gondoskodásba és ápolásba vetett hit már rég eltűnt. Az emberek egyre jobban saját egészségi felelősségükre építenek. A digital health, a folyamatos self tracking és a smart devices általi élettani adatok ellenőrzése, a személyes egészségi adatok begyűjtése állami adatbankokba, jelenti az egészségügy új arcát.

3. NEO-TRIBES: VISSZAHÚZÓDÓDÁS A PRIVÁTÉLETBE

A corona-krízis után a globalizált világ javarészt helyi strukturált formákba tért vissza. Értéknek inkább a helyi termékek számítanak. Új, kis közösségek alakulnak ki és állandósulnak - óvatos távolságtartással a többiektől. Fenntarthatóság és "mi-kultúra" fontos értékek, melyek azonban csak lokálisan formálódnak, nem globálisan.

~ Az emberek nem bíznak többé az állami aktorokban és a nemzetek közötti kötelékekben - cselekvési hatalmat sem bíznak rájuk. A globális világközösségtől való elfordulás egy partikuláris mi-kultúrába torkollik és neo tribes szaporodó képződésébe. A közösségeket a kicsiben keresik, mert a corona-krízis folyamán a poszt-individualizálás trendje szélesebb tömegek számára vált vonzóbbá.

~ A fertőzéstől való félelem az embereket a privátéletbe való visszahúzódásra kényszerítette és a háziasságot is föltüzelte. Tömegrendezvények gyakorlatilag nincsenek többé, helyette izzik a streaming, a virtual reality révén mega-eseményeken lehet résztvenni, anélkül, hogy elhagynánk biztos otthonunkat. A szomszédi segítség megerősödött, szilárd szerkezetek igazítanak el, hogyan kell segíteni egymásnak válság esetén. (? Hogyan vigyünk egy tányér levest a beteg szomszédunknak?RS20III20). Tartalékokat osztanak meg vagy cserélnek, az öregek és gyengék külön figyelmet kapnak. (Németországban.RS). Egyre többen költöznek vidékre vagy kisebb városokba - a progressív provincia értéke fölszökött.

~ Tömegközlekedési járművekről kerékpárra, E-roller-re szállnak át. Távutazások nem kedveltek - helyettük szomszédos régiók vagy országok a desztinációk. A tömeges de-touristification oda vezet, hogy egész vidékek és turista célpontok szabadulnak meg a tömeges látogatóktól. Az utazás többé nem magától értetődő és ismét valami különlegességnek számít, mivel a poszt-corona-időkben az utazás szigorított biztonsági intézkedésekkel és sok tervezéssel jár. A turizmus sokkal inkább rezonancia turizmussá válik. (Ne utazzunk sehová.Ökokiskáté, 1990).

~ A globális kereskedelmi láncok kiesése és a bizalomvesztés bizonyos országok iránt egy fundamentális re-regionalizáláshoz vezet. Az emberek helyi árut vesznek, a sharing economy a regionális hálózatokban felélénkül, a hagyományos kézművesség éli reneszánszát. Az urban farming és a szövetkezetek leváltják a kapitalista fogyasztási mintákat, a regionális közösségekben fejlődik a circular economy, autonóm öko-rendszerekkel. A cradle to cradle koncepciója vagy a poszt-növekedés magától értetődően beágyazott az emberek hétköznapjaiba - mint kívánt és szükséges praktikák. A régiókban a gazdaság teljesen autarkká válik.

~ A corona-krízis meglepően a new work trendeket a több flexicurity felé terelte át. Azáltal, hogy szükségből a munkahelyi rugalmasság széles körben lehetővé vált, a munkakultúrák tartósan megváltoztak. A homeoffice minden vállalkozáskultúra esszenciális összetevője lett; nemzetközi vállalatok VR-konferenciákat szerveznek, a szerződések via Blockchain köttetnek. A digital health alkalmazások előre kiszámítják a személye üzleti találkozók lehetséges kockázatait - ezektől azonban egyébként is mindenkit eltanácsolnak.

4. ADAPTÁCIÓ: A REZILIENS TÁRSADALOM

A világtársadalom tanult a krízisből és resziliens, adaptív rendszereket fejleszt ki. Társadalmi mélyáramlatok, mint a poszt-növekedés, a mi-kultúra, a glokalizálás és a poszt-individualizálás, melyek már a válság előtt is léteztek, a kollektív corona-tapasztalat révén, a szélről a fősodorba katapultálnak.

~ A corona-vírus elindította a piacok öntisztulását, áruink eredetének kollektív reflexióját, az új fogyasztásminták előretörését. A globális termelések és kereskedelmi láncok kiesése a hazai alternatívák újra-felfedezését hozta. Az álló-kereskedés, a regionális termékek és beszállítók lendületbe jöttek. Az online és az offline között nemcsak ésszerű egyensúly jött létre, hanem a globalizált kereskedelmi láncokkal is okosan jártak el. A lokális és a globális kereskedelem értelmes egyensúlyba került, a direct-trade-platform-ok virágozni kezdtek. A hetipiacok, a regionális termelők, és a lokális online shops forgalma megugrott. Az olyan óriás online kereskedők, mint az Amazon és az Alibaba, elveszítették monopol helyzetüket és több kisebb játékosra oszlottak föl, melyek a globális termelő láncoktól kevésbé függnek és lokálisan gyorsabban szállítanak. A társadalom távolodik a tömegfogyasztástól és az eldobó mentalitástól - egy egészségesebb gazdasági rendszer felé.

~ A corona egy új, holisztikus egészségértelmezés vízióját váltotta valóra: Az egészséget többé nem olyasvalaminek tartják, mely csak az egyéni testet és a saját viselkedést foglalja magába. Az egészség átfogó definíciót kap, mely kiterjed a környezet, a város, a politika és a világközösség egészére is. A világegészség és az individuális egészség egységbe kerül. Ez az új mindset átszabja az egész egészségügyet: kormányok, várostervezők és vállalatok kooperálnak, hogy mindenkinek egészséges környezetet teremtsenek. Itt a digital health apps használata természetessé vált, hogy egészségi adatokat, valós időben, anonim megoszthassanak. A predictive health-nek köszönve, előrejelzések válnak lehetővé pl. egy epidémia valószínűségének fölbecslésére. (Mely epidémia a digitalizálás következménye? Mint mikor CO2-őt szűrnek ki, CO2-őt kibocsátó gépekkel.RS20III20). Mindenki érti: Személyes egészsége többé nem tekinthető a környezet és a társadalomtól elválasztottnak.

~ Globális kockázatokhoz államok fölötti aktorok szükségeltetnek, akik globális hálózatokba kötve dolgozhatnak. Így a corona-krízis a politikai cselekvőerőket újra súlyozta. Míg a nemzetállamok veszítettek fontosságukból, a városok és a nemzetekfeletti instanciák fölértékelődtek - ez egy újjászervezés a glokalizáció értelmében: A lokális síkok (városok, községek, polgármesterek, stb.) direkt összekapcsolódhatnak globális szervezetekkel. Így oldhatók meg lokális problémák gyorsan és kreatívan, a globális problémák is előbb kerülnek felismerésre és kooperatív megoldásuk elkezdődhet. Összességében az emberiség a pandémia óta önmagát erősebben látja globális közösségnek, mely a kihívásokat közösen kell, hogy megoldja. Mert sem egy epidémia, sem a klímaválság nem áll meg a nemzeti határoknál. Egy globális identitás született, köszönve a fundamentális értékváltozásnak: szolidaritás és mi-kultúra, nemcsak a szomszédokkal, hanem internacionálisan, globálisan is.

~ A corona-krízis a big data-val való nemzetekfeletti eljárásra tanított meg, létre hozta a predictive analytics és a gyors riasztó rendszereket. A mesterséges intelligencia konstruktívan kerül bevetésre: nemcsak azért, hogy epidémiáknak idejekorán gátat vessen, hanem minden lehető kockázatot minimalizáljon, melyek nem törődnek a határokkal. Minden ember föl van szerelve health-tracking-device-kel, mert csak az egészségi adatok globális ismeretcseréjével lehetséges a kockázatok korai fölismerése. A folyamatos egymástól-tanulás, nagyszámú működő hálózatokban, teremti meg a globális reszilienciát. Ez az új szellem jellemzi a médiumokat is: A konstruktív újságírás megoldásjavaslatokat állít a figyelem központjába és nem riogat vagy fake news-t terjeszt. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy egy resziliens és adaptív társadalmat teremtsünk, amely tudja, hogyan kell krízisek esetén produktívan eljárni.

zukunftsinstitut.de, 2020. március 16.

 

M. Horx (Kölnben találkoztunk) azt a világot véli fölfedezni, amibe én 1948-ban beleszülettem: egy kisváros "progresszív provinciájába", ott is egy 2 hektáros kisparaszti "direct-trade-platform"- jába, ahol a "nearshoring" tökéletes volt, ahogy a rokonság, a szomszédok, barátok "neo-tribes"-a ugyanúgy, és magunktól, "szilárd szerkezetek" nélkül is tudtuk, hogyan segítsünk magunkon és egymáson. Ehhez még Robert Jungk jövőiskolájába sem kellett járnunk, pedig ott voltam 1986-ban, ahogy gyanítom, Horx is. Mintha egymást másolnánk, bár kétlem, hogy olvasta volna, 1989-ben, a "Köln 2020"-at, vagy az Ökokiskátét. Ugyanazt írom meg, nyers, "paraszti" egyszerűséggel, amit ő tudományos bikkfanyelven, digitális angol katyvasz-szócsinálmányokkal - mert, sajna, ma már csak ebben a köntösben lehet a cuccot eladni. A tartalomnál azonban vegyünk egy mély lélegzetet. 1 szó a jövőről = 1000 szó a múltról. Mi van, ha így lesz? Nem jobb fölkészülni? Különösen akkor, ha a csuszka nem a jó-rossz között, hanem a rossz-rosszabb között csúszkál. Amit itt olvasunk, már fele valóság, vagy rövidesen az lesz. Precht is írt erről egy egész könyvet (lehívható az "ökobetyárról").

Ám amit megsejtünk, az már nem is annyira veszélyes. Ezért szurkoljunk együtt a szerzőnek, hogy a "post-corona-world" enyhébb szcenáriója váljon valóra!

RózsaS

(Untergang-szcenárió, Robinzon-ház, kollapszológia, pedal generator budapest rozsa)

 

AZ ORVOSKÖZTÁRSASÁG Virológusok fölértékelve

-A virológusok és az epidemiológusok hirtelen fontos szerepet kaptak a politikai döntésekben - bár a covid-19-ről még keveset tudnak-

Meglehet, már arról álmodik néhány gyerek, hogy ha fölnő, virológus lesz, vagy valamilyen járványügyi fehérköpenyes. Ezek a szakemberek fölértékelődtek és csodálatot aratnak. Mert ki találna kiutat ebből a helyzetből, ha nem ezek a doktorok, akik ismerik ezt a veszélyes kórokozót.

Egyikük Christian Drosten (47), a berlini Charité virológia főorvosa. A kutató nemcsak egy világhírű intézet vezetője, hanem fontos közszereplő, sok csatornán jelenik meg, úgy a "Maybrit Illner"-nél, mint a "Tageschau"-ban válaszol a kérdésekre és a kormány tanácsadója is. Mellette napi fél órát szán podcast-jára is, az interneten. Ott a kutatás állásáról ad hírt és türelmesen megválaszolja a sok kérdést: Mikor van értelme a vírustesztnek? Aki átesett a betegségen, az immunis? Mehetünk-e egyáltalán bevásárolni?

Drosten egyfajta audioguide-ként vezet át az orvosi vészhelyzet megfélemlített világán - ami ráadásul naponta változik. Nyugodt hangnemben eligazít és oszlat fölösleges félelmeket. De ezt is mondja: "Ez egy természeti katasztrófa lassított filmje". Az Apple német podcast-chart-ján, Drosten briefling-jei első helyen szerepelnek. (? Ez valami slágerlista?RS20III30). A berlini virológus pár hét alatt a német egészségügyi politika központi alakja lett. Bringáján ide-oda suhan a városban, hol a szenátusba, hol a minisztériumba várják, tanácsadói beszélgetésre. Amikor az egészségügyi miniszter, Jens Spahn (CDU) sajtótájékoztatót adott az epidémia állásáról, Drosten ott ült mellette.

Kollégáival megpróbálja az epidémia fejlődését megérteni. A helyzet gyakran olyan gyorsan változik, hogy a szakértők tanácsa napok vagy órákon belül hivatalos politika lesz. Így volt, amikor Spahn eltanácsolt az 1000 fős rendezvényektől, és ez most is így van, amikor sok helyen már az óvodákat is bezárják (márc 21). A rendezvények, a közösségi élet, vagy ami abból megmaradt, túlnyomórészt az epidemiológusok ítélete szerint működik. A szakértők eddig ahhoz voltak szokva, hogy a politikába mellékszerepet játszanak. Gyakran írtak véleményezéseket, amik aztán fiókok mélyén tűntek el. A pandémia azonban a régi rendet a feje tetejére állítja. Az epidemiológusok szinte a végrehajtás tagjai lettek. Aki meg akarja tudni, mi lesz az országgal, az rendszeresen a Robert-Koch-Intézet sajtótájékoztatóit hallgatja. Most a "Primat der Medizin" érvényes, jelentette be a bajor miniszterelnök, Markus Söder. Ma a vírusvédelem sokak számára, úgy tűnik, az első polgári kötelesség.

Minek lehetne nevezni, ami most keletkezik? Egyfajta ideiglenes orvosköztársaság? A tudósok uralmának kísértete már ősidők óta kering a történelemben. Nem lenne jobb, ha azok döntenének, akik a dologhoz a legjobban értenek? Ez az "expertokrácia" jó okkal maradt gondolatjátéknak. A világ nem olyan egyszerű, hogy a tényhelyzet részletes ismerete automatikusan a helyes cselekvéshez vezetne.

A politika hétköznapjaiban a szakértelem rendesen hátra szorul - kivéve az olyan vészhelyzeteket, mint a mai. A bevált rutinok most nem működnek: Az ellentétes érdekek patikamérlegen való hosszas egyenlítgetésére most nincs idő. Az igényes projektek szétszálazása az epidémia idején nem lenne egyenlő a gondatlan emberöléssel? Ezért nyílik most meg egy időablak egy másik politika számára. A hatalmi játékoknak vége, kormányozzon az evidencia! Ma a legújabb elemzések, a modellszámítások a vírus terjedéséről tűnnek mérvadónak. Ezután azt kell tenni, ami szükséges. Ha a szakértők iskolabezárást javasolnak, akkor az egész országban ezt kell tenni - bár nemrég még kritizálták, hogy a diákok pénteken iskola helyett klímaügyben tüntetéseken lógtak.

A klíma egyébként teljesen más jellegű problémát vet föl. A tudósoknak ebben nem véletlenül volt kevés szavuk: Bármit is tesz vagy múlaszt a kormány klímaügyben, a következményei elhalványulnak a bizonytalanságban. Áldozatok valahol, valamikor a jövőben várhatóak. Ám a koronavírusnál itt és most jön a kár és aki a fertőzés útját nem zárja le, megkaphatja az elhalálozások bűnösségében való részvétel kritikáját.

Mivel emberéletekről van szó, a legsürgősebb cselekvés hangulata jelent meg. De ez egyben veszélyes is. Mert itt másképp van, mint a klímánál, ahol a tényhelyzet többé-kevésbé tisztázott. A járványvédekezésben sok minden bizonytalan. Még a szakértők is erősen hiányos ismeretek alapján kénytelenek döntéseket hozni. "Evidenciafiaskóra" figyelmeztet az epidemiológus John Ioannidis (Stanford Uni) is. A járvány eddig ismert terjedési adatai nem megbízhatóak. Túl keveset tudunk a fertőzöttek számáról és ezzel az elhalálozási kockázatról is. Mégis mindenütt drasztikus intézkedéseket vezetnek be. Ám ha a védekezés nem hat azon nyomban? Meddig lehet egy társadalmat leállítani, míg a kár meghaladja a hasznot? Senki sem tudhatja.

A virológus Drosten mindenesetre példásam mutatja, hogyan kell, roppant nagy bizonytalanságban, navigálni. Önkritikát is gyakorol, kész a korrektúrákra. Sokáig pl. eltanácsolt az iskolabezárástól. A klinikákon való vészhelyzettől tartott, ha a személyzet egy része otthon kényszerült volna maradni a gyerekekkel. Mára egy tanulmány meggyőzte, hogy ez a korlátozás, bizonyos körülményeknél helyes lehet. Bírálók szemére vetik az irányváltoztatást. Szaktársa, Alexander Kekulé (61, Halle-Wittenberg) már a krízis kezdetén szigorú korlátozásokat javasolt. Ő a pragmatikus Drosten ellenképe, aki tanácsai kivitelezhetőségét és mellék-következményeit is mérlegeli. Úgy érvel, mint egy ellenzék, mely egyszerűen drasztikus követeléseket nyújt be. Pl. már március elején 2 hét "corona-szünetet" javasolt. És most, amikor tényleg bezártak az iskolák, Kekulé élvezi igazságát, pl. "Anne Will"-nél, ahol fölpanaszolta, hogy "nagyon hosszú időket aludtunk át." Kiszámolta, egy földerítetlen fertőzött gyerek, direkt és indirekt, 6 hét alatt, 3000 embert fertőzhet tovább. A vírus olyan, mint egy "óramű". Ám a szakvilágban ezzel nem volt sikere. Kollégája, a hamburgi Jonas Schmidt-Chanasit, a "Welt"-ben, ezt a számítást "badarságnak" nevezte. Senki sem képes megmondani, valójában hogyan terjed egy vírus.

Drosten kevésbé kritizálja a politikát, "még időben vagyunk". Ám a nyilvános közéletet ő is szükségesnek látja korlátozni (márc 21.), ahogy a legtöbb másik szakértő is. Tévedés persze továbbra is előfordulhat. Amikor a helyzet naponta változik, és kevés az idő a mérlegelésre, előfordulhat, hogy az események dinamikája a szakembereket is magával ragadja. Becsléseik gyorsan kényszerűnek tűnnek - de vajon helyesek-e?

A berlini virológus, Karin Molling (76), szkeptikus. A nagytekintélyű emeritus prof. ezt a védekező stratégiát aránytalanul szigorúnak tartja. Különösen az iskolák és a napközik bezárását bírálja. "A gyereknek ott a helyük, ahol jobban ellenőrizhetők. Most a családok passzolgatják őket, ennek semmi értelme". Idős és sérülékeny embereket izolálni kellene, védelmezésük érdekében. A lakosság többségét azonban, akiknek nem kell súlyos tünetektől tartaniuk, drákói intézkedésekkel terhelni, túlzás. "A végén még azt is betiltják nekünk, hogy beszéljünk, nehogy cseppfertőzzünk. Tekerjünk az arcunkra egy sálat, ha belépünk egy boltba. Már ezzel is védhetjük magunkat és a többieket valamennyire.

Drosten is az egyszerű szájmaszk mellett van. Ha ilyent mindnyájan viselnénk, a vírus nem terjedne ennyire a nedves kiejtéssel. Egy ilyen arcmaszkot magunk is varrhatunk, akár színes anyagból is, ami talán egész csini is lehetne.

DER SPIEGEL 2020. március 21.

 

A vírus, amely megmentette a világot

Életmódot csak akkor változtatunk, ha nagyon erős hatás ér bennünket. Most úgy tűnik, a Covid-19 azt a leckét hozza, amire ember nem volt képes: alaposan fölrázza, főleg a nyugati tömegtársadalmakat. A karanténban mindenki nyugodtan átgondolhatja, hogyan él és hogy ő is felelős-e a vészhelyzetért? A vírus rákényszerít, hogy belássuk, az anyagi oldalról milyen kevés is elegendő. Csupán kettő: élelem és meleg. Néhány alapélelmiszernél, két rend ruhánál, meleg szobánál nem kell több - de mit hozhat ez a féktelen túlfogyasztás, kényelem és luxus? Ez a vírus kellett, hogy mindenki észbe kapjon: micsoda őrült dolog ez a globalizáció, ez az esztelen személy- és áruszállítás.

De amiből több kell, ami nélkül tényleg istentelen, lelketlen szerencsétlenek leszünk:

"emberi-melegség". RózsaS

ROSSZABB, MINT A LEHMANN A német gazdaság ki- és belátásai-A végén még forradalmat tetszünk csinálni?

Ilyen veszélyhelyzet még soha sem volt. Az epidémia egész gazdaságokat bénít meg, kormányok és központi bankok kísérelik meg minden eszközzel a teljes összeomlás megakadályozását. Ám meddig lehet egy ilyen kényszerszünetet fönntartani?

A corona-sokk olyan gazdaságot ér el, amely már a pandémia előtt is betegeskedett és olyan pénzrendszert támad, amely a legutóbbi válságból igazán máig sem épült föl. Ha a vállalkozások nem kapnak időben segítséget, dominó-hatás indul be és mindent magával ragad, azt is, ami még pár hete erősnek tűnt. Mára bankok inogtak meg, euró-országok mentése ismét esedékes. A globális recesszió, ami most elkerülhetetlen, hosszan tartó depresszióba csaphat át - mint 1929-ben.

Hogy milyen drámai a helyzet, mutatja a jegybankok és a kormányok reakciója. Előbbiek elárasztják pénzzel a piacot, utóbbiak segélyprogramokat indítanak, eddig még nem ismert formában. Whatever it takes - bármit, ami kell; ez volt az akkori Európai Központi Bank (EKB) elnökének, Mario Draghi-nak jelszava, amivel leállította az euró-krízist. "Was immer es braucht", ma is ez vezeti a kormányok cselekvéseit, a németekét is.

Amire a vállalkozásoknak most sürgősen szükségük van, az a likviditás. A corona-intézkedések egész ágazatokat juttattak úgymond mesterséges kómába. Ha a gazdaság most nem kapja meg a legszükségesebbet, javíthatatlan károkat fog elszenvedni, ha a shutdown egyszer véget ér. Mi lesz akkor?

Toni Neukirchen, vállalkozó: "Ha a kormány a gazdasági kihatásokat nem védi ki, a virális után egy gazdasági pandémia fenyeget, több millió munkanélkülivel." A BMW, Opel, Daimler után a VW is bejelentette, európai gyárait legalább 2-3 hétre bezárja. A világ legnagyobb autógyára nemrég még rekordnyereséget tett zsebre, most legnagyobb válságára készül. A német gazdaság legfontosabb motorja, az autóipar, bizonytalan időre leáll. "Sok európai piacon az üzlet gyakorlatilag szünetel", írja munkatársainak a VW igazgatósága és üzemi tanácsa. "A kereslet érezhetően csökkent". Hogy a munkahelyek megmaradjanak, a gyártás valamikor újra be kell, hogy induljon. Bár a VW egy erős óriásvállalat, "de mi sem tudunk tetszőleges ideig minden terhet viselni". A leállás következményeinek enyhítésére a konszern rövid-idő-pénzt kérvényez. "A következő hónapok legfontosabb célja, fizetésképtelenségek elkerülése", mondja az autóipar egyik legrangosabb menedzsere. Ha a termelés újból beindul, a beszállító láncoknak és az értékesítő csatornáknak is ismét működniük kell. Ezenkívül, alkatrész-beszállítások Európából és Kínából, ahol ismét termelnek, úton kell, hogy legyenek. Ám ha a beszállítók, gyártók és kereskedők ismét fölveszik a munkát, akkor sem tudja senki megmondani, mikor vesznek az ügyfelek újból autókat. A brancsban már globális "kereslet-sokkról" beszélnek, mely a gyártóknak jelentős veszteségeket okoz.

Legyen az kisvállalkozó vagy óriáskonszern, a válság mindet egyaránt lebénítja és velük együtt a beszállítókat, kereskedőket - az egész német gazdaságot. Más országokban sem jobb a helyzet.

Az ilyen idők kedveznek olyanoknak, mint Boaz Weinstein. Amikor a gazdaság botladozik, ő megjelenik. Mint a Deutsche Bank sztár-kereskedője, a pénzügyi válság idején eljátszott 1,8 mrd dollárt, kirúgták. Megalapította a Hedgefonds Saba-t. Azóta krízis-spekulánsként próbálkozik és az ún. Credit Default Swaps (CDS) papírokkal cégek becsődölését várja. Az elmúlt években a geseft közepes volt, a csődök száma áttekinthető. Most óriási irammal veti be magát, a corona-válság elején bevásárolt CDS-ekből, hogy abból nyerészkedjen, mikor az utazási irodák, mint a Royal Caribbean Cruises és az United Airlines csődközelbe kerül. Fondja év eleje óta 67%-kal nőtt.

Weinstein szerencséje mások nyomora. New York, London, Frankfurt, Tokio: mindenütt menekülnek a befektetők minden befektető-osztályból, hogy likvidek maradjanak. A részvények zuhannak, a küszöb-államok papírjai szintén; az arany, ezüst, még az US államkötvények is erős turbulenciában, ezért a FED beavatkozni kényszerült, hogy nehogy befagyjon a piac. "Cash most az egyetlen biztos kikötő", mondja Jochen Felsenheimer (Hedgefonds Xaia München).

A helyzet fenyegető, minden elszabadulhat. A jegybankok és a politikusok még azzal nyugtatgatnak, hogy 2008-hoz hasonló bankcsődök nem várhatók, államosítások sem. Mi mást is mondhatnának, hogy ne riogassák a piacokat? A bankokat azok a cégek fenyegetik legjobban, akik nem képesek törleszteni. Ezt sok jel mutatja, pl. a robbanó CDS-árak, vagy a vállalati kötvények zuhanó értékei világszerte. Ezidáig, köszönve a 10 éves világgazdasági konjunktúrának, még olyan vállalati "selejtkötvények" is vevőre találtak, melyek igazán rozoga lábakon álltak. Az olcsó pénz politikája, az eladósodási lehetőségek (soha nem látott kondíciók mellett), a hiteleken alapuló növekedés - ezen hibák következményei most visszahullanak a gazdaságra, mint a bumeráng.

És nem csak a bankhitelekről van szó. Sok, főleg US-vállalkozás, egyre több kötvényt bocsájtott ki, hogy a kölcsönpénzzel saját részvényeit visszavásárolhassa. Részvényeik árát fölfeleé nyomták és ezzel menedzsereik prémiumait is. Ezen cégek némelyikét most az adózók pénzén kell megmenteni.

A központi bankok olcsópénz-politikája által föltüzelve, a globális adósságbuborék egyre csak nőtt, mondja William White, a Nemzetközi Fizetések Bankjának ex-közgazdásza. A corona-vírus a tű, amely ezt a buborékot kipukkasztja.

Az IMF már 2019 őszén, messze a vírus előtt, sötét képet festett a nagy népgazdaságok vállalati eladósodásairól. Ha gazdasági válság tör ki, a szerződések 40%-a után elveszik a kamat és a törlesztés. Ez a probléma fele annyira súlyos, mint 2008-ban. Nem kevesebb, mint 19 billió dollárról van szó.

Ami akkor kalkuláció volt, ma a bankok számára reális horror lehet. A Standard&Poor's szerint az US-vállalati hitelek 10%-a várhatóan elveszett, Európában 7-8%. Ez a szokásos kvóták háromszorosa és a 2008 megfelelője. Most bosszulja meg magát, hogy a bankok az elmúlt években két kézzel szórták a kölcsönpénzt.

Ez most ismét a jegybankok órája. Az EKB, de az US és a Bank of England is kijelentették, hogy üzleti bankjaikat továbbra is gratis likviditással látják el, hogy a hitelezés ne álljon le. Az EKB először vonakodott, de március 19-én további 750 mrd euróért kötvényt tervez venni, vállalatoktól és államoktól, hogy az eurót védje. Lagarde: "Mandátumunknak megfelelően, minden eszközünk teljes potenciálját be fogjuk vetni". Ám másként, mint a Lehmann-krachnál, most a jegybankok billiói is csak rövid ideig nyugtatják meg a piacokat. Önmagukban a részvények zuhanását nem képesek megállítani, mivel most nem tiszta pénzügyi válságról van szó, hanem arról, hogy egész gazdasági ágazatok állnak le. Bármennyire olcsó is a pénz, senki sem szeret egy bizonytalan jövőbe befektetni.

Így a jegybankok részéről hiába minden fáradozás, a végén az eredmény édeskevés. Mégis, a hitelezés folyik, a piacok működnek, ha szabadesésben is. Ám ez a legpozitívabb, ami most elmondható. Ahogy a jegybankok, a Lehmann-válságkor, mindenható módon léptek föl, ma annyira tanácstalanok. Ellőtték puskaporaikat. A kamatok lenullázva világszerte, lejjebb nem lehet. Utolsó védvonalként marad az állam. Neki kell "lender of last resort" beugrani, mint utolsó instancia hitelezőjének. És ezt a szerepet kész fölvállalni - kerül, amibe kerül.

Trump, aki a vírust nemrég még nem vette komolyan, egy billió dolláros segédcsomagot tervez. Ebben további bérfizetés és megingott vállalatok kisegítése van benne, valamint direkt kifizetés polgároknak. Minden amerikai kap egy 1000 dolláros csekket, így mondják. Egy országban, ahol nincs általános munkanélküli segély, ez értelmes lehet, ha ezt azok kapják, akik hirtelen munka nélkül maradnak. Ez nem szoros értelemben vett helikopterpénz, ahogy beállítják, mert ez az államköltségvetésből jön és nem a pénznyomdákból.

Fogyasztásélénkítő programok, bármilyen formában, egyébként is a gazdaság aktuális problémáján nem segítenek. Csak akkor ésszerűek, ha a letaglózott ágazatok a kómából fölélednek. Csak akkor lökhető meg a kereslet, mert csak akkor jön vissza a kínálat - a cégek ismét termelnek, az éttermek és boltok ismét kinyitnak. Dehogy ez mikor lesz, senki sem tudja. Először az a fontos, hogy az állam egy időre, a lehető legtöbb vállalkozást kisegítse, munkahelyeket megtartson és a polgároknak lehetővé tegye, hogy számláikat, lakbérüket tovább fizethessék.

És ez a jó hír: A legtöbb államnak van lehetősége, hogy ehhez a szükséges pénzt előteremtse. A nulla és a mínusz-kamatidőkben az állami kötvényeket viszik, mint a cukrot. Ez Németországra különösen áll, ezért ez a kérdés a kormányt nem nagyon aggasztja. A pénzügyminiszter, Olaf Scholz (SPD) és a gazdasági miniszter (Peter Altmeier (CDU), már a múlt héten egy átfogó gazdasági csomagot mutatott be. Megígérték, hogy gyorsan és bürokráciamentesen áthidaló kölcsönöket nyújtanak rászoruló vállalkozásoknak.

A likviditás-segítségen kívül, Scholz egy 500 mrd eurós segélyalapot tervez. A fond vállalatokat ment meg a csődtől, úgy, hogy kezeskedik szerződéseikért, vagy direkt tőkét ad, ami egy részleges államosítást jelent. Sok cégnek a jelenlegi helyzetben nemcsak kreditre, de pénzsegélyre is szüksége van, hogy munkabéreket, bérleteket és törlesztéseket tudjon fizetni. Ennek az intézkedésnek a példaképe a Sonderfonds Finanzmarktstabilisierung (Soffin), mellyel az állam 12 éve bankokat mentett meg. Akkor 480 mrd euróval volt föltöltve, legnagyobb részük kezességre. Ám ő maga is vehetett föl hiteleket. Ma hasonlóan lehet eljárni, a konstrukció bevált, mondja a kormány. Az állami programok szinte az egész gazdaságot átfogják. Ha a kreditintézmények újból meggyengülnek, a kormány ismét életre kelti a Soffin-t. Magánvállalkozók számára, melyek nem kapnak megrendeléseket, létrehoz egy busásan kistafírozott különvagyont ("Solidaritätfonds"). A pénzügyminiszter tervei a fekete ponttól való búcsút jelenti. A Bund óriási adósságot kell, hogy csináljon, hogy a gazdaság lecsúszását legalább valamelyest lefékezze. Egy magasrangú kormánytisztviselő a gazdaság és a társadalom helyzetét "többszörös szervleállásként" aposztrofálta.

Volker Brühl (Center for Financial Studies Frft): "Ha a corona a második félévben tovább traumatizálja a piacokat és a gazdaságot, deflációs depresszió fenyeget, egy horrorszcenárió. A kereslet messze lemarad a kínálattól, az árak zuhannak, a gazdaság tovább zsugorodik. Ezt kizárni nem lehet. Pláne, ha az elrendelt bénítás még hónapokig eltart. Ekkor csak az állam segíthet, egy gigantikus konjunktúra-programmal. Scholz erre készen lenne, van kezében elegendő potenciál. Soha nem látott eszközöket képes megmozgatni, a GDP 5%-át is (180 mrd €). Az összeg, kormányszakértők szerint, igénytől függően, tetszőlegesen emelhető. "Még ha az állam eladósodását, mint 2008-ban, gyorsan 80%-ra visszük föl, Németország akkor is a minősítő intézetek legjobb besorolását kapná. Mindezt egyszer már lejátszottuk", mondja egy kormánytisztviselő. Ez további 700 mrd €-t jelentene. "Soha nem látott összegről gondolkodunk."

Ám a németeken kívül, ezt ki engedheti meg magának? Itáliában, ahol a corona-krízis a legsúlyosabb, az államadósság már ma is 130%-a a gazdasági teljesítménynek. És a piacokon az olasz államkötvények kockázatprémiumai emelkednek. Az EKB a mentőcsomag előtt bejelentette, nem engedi, hogy az eurózóna-tagok hitelképessége erodálódjon. Ám valamikor saját kitűzött határaiba ütközhet.

És ekkor lép egy aktor a színre, amely eddig nem avatkozott be: Az Európai Stabilitásmechanizmus. Törzstőkéje 705 mrd euró, ebből 410 mrd készenlétben, ami most az olaszoknak jól jönne. Ám ezt a pénzt is valamikor vissza kell majd fizetni. Így nem csoda, hogy az euró-államok régi vitája lobban föl újra, a közös kötvényektől ("Eurobonds"), amit az olasz miniszterelnök "Coronavirus-bonds"-nak nevezne. Németország és más nyugati és északi államok eddig az ilyen közös eladósodásból nem kértek - és ez így is maradhat. "Használja az EU először azokat az eszközöket, amikkel rendelkezik", mondja egy diplomata. "És úgy hisszük, ez elég is lesz." Guntram Wolff (Thinktank Bruegel Brüsszel) : "Ennél a tartós alacsony kamatnál az EU-államok adósságaikat nyugodtan megemelhetik 10%-kal. Ha a krízis után a gazdaság gyorsan ismét a régi szintjét eléri, az adósságok, a jövőbeni gazdasági erőhöz képest, valószínűleg nem lesznek nagyobbak, mintha semmit sem tennének."

Mindenesetre, az adósságok lényegesen nem lesznek magasabbak, mint ma. Ám corona után a világ még jobban eladósodott lesz és a rendszer még sérülékenyebb. A krízis után, a krízis előtt leszünk.

DER SPIEGEL, 2020. március 21.

 

KÖNNYEN BECSAPHATJUK MAGUNKAT Bezártság, ki bírja jobban?Borwin Bendelow (68), Göttingen, pszichoterapeuta sokat beszélgetett háborúk és természeti katasztrófák túlélőivel.

SPIEGEL: Bendelow úr, Ön mit tervez a következő hetekre, hónapokra?

BENDELOW: Minden időpontom lemondva. Könyvemet szeretném befejezni és egy tanulmányom a félelemzavar kezeléséről. A beszűkült életet aránylag jól bírom. Ám emberekkel nem találkozni, legtöbb időt itt a szobámban eltölteni, borzalmas.

Sp: Mért probléma legtöbb embernek hosszabb ideig egyedül lenni?

B: Az ember szociális lény. Egymásra vagyunk utalva. Eleinte az ember törzsekben élt, kis csoportokban. Aki ezen kívül rekedt, azt vagy a vadállatok, vagy más törzsek ölték meg.

Sp: Kollégája, Daniel Kahnemann, kiszámolta, hogy ébrenléti időnk 80%-át más emberekkel töltjük el.

B: Ha ehhez még az FB, WhatsApp & Co időit is hozzáadjuk, több is lehet. Erre szükségünk van.

Sp: Az ilyen elszigeteltségben ki boldogul a legnehezebben?

B: Az extrovertáltak. Aki egyébként is visszavonultan él, a small talk-ot nem kedveli, annak most könnyebb. Akik állandó kommunikáláshoz szoktak, többet szenvednek, mert igénylik a személyes kontaktusokat.

Sp: Mit jelent ez az egyedülélőkre, Németország 17 millió háztartására?

B: Úgy vélnénk, nekik nem jelent nehéz átállást. De a legtöbb egyedülélő lakásán kívül érintkezik másokkal - irodában, partikon. Most látogató sem jön, valami erősen hiányzik.

Sp: Kutatók szerint, a magány olyan figyelmeztető jelet vált ki, mint az éhség vagy a szomjúság. Élelmet tárolhatunk, de szociális közelséget nem. Helyettesítheti ezt a telefonálás és a skype?

B: Ha közösségben vagyunk és élő visszajelzéseket kapunk, agyunk megjutalmaz. Jól érezzük magunkat. Ez a rendszer sok virtuális kontaktusra is reagál. Még ha egy szerelmes filmet is nézünk, sírunk - pedig nem is ismerjük azokat az embereket. Könnyen becsaphatjuk magunkat. A videótelefonálás vagy fotók kicserélése jó módszer a realitáshoz való közelkerülésre. Ám a direkt kontaktusokat a videó sem pótolhatja teljesen.

Sp: Ilyenkor mi hiányzik nekünk?

B: Internetes terápia kevésbé sikeres, bár lehetnek kivételek. Ezt mutatják a megfigyelések. A résztvevők egy idő múlva kikapcsolják gépüket, mert hiányzik nekik a terapeuta közelsége. Azt kívánják, hogy előttük üljön, hogy a kezét nyújtsa.

Sp: Egy ilyen hosszabb elszigeteltség lehet egyszer a normalitás?

B: Az emberek alkalmazkodnak, megteszik, amit tehetnek. Afganisztánban szolgáló katonák azt mesélték nekem, hogy halálfélelmük az első hét után elmúlt, bár életük sokkal veszélyesebb volt, mint otthon. Az emberek egy ilyen helyzethez is hozzászokhatnak.

Sp: A lakosokat most több féle félelem is gyötörheti. Félnek a vírustól; attól, hogy elveszítik munkájukat, becsődölnek, magukra maradnak. Ezek a félelmek nagyban különböznek egymástól?

B: Ezek valójában nem is félelmek, inkább aggodalmak. Láttam valódi félelmet pácienseimnél, amely pánikrohamba is átcsaphat. Ilyenkor nyomást éreznek a mellükön, valami összeszorítja őket, fájdalmat éreznek, azt hiszik, nyomban eléri őket a halál. Szívdobogás, rettegés, izzadás, légszomj. Ilyet senki sem tapasztal újságolvasásnál. Legfeljebb nyugtalanító érzést érez. (Olvasná az Orbán-sajtót!RS20III26)

Sp: Mi tudható a karantén és a szociális elszigeteltség utólagos hatásairól?

B: Egyesek beteges félelemállapotot mutathatnak. Ám amikor egy rendkívüli helyzet nagyon sok embert érint, a hatás nem olyan erős. Kínában, Sichuan városában, 2008-ban egy földrengésben 70 000 ember halt meg. Az orvosok fölállítottak egy központot, poszt-traumatikus terhelés-zavarok kezelésére. Szinte senki sem jött. Egyes szakértők ezt a vallásra vagy a társadalmi normákra vezették vissza.

Sp: A londoni King' College kutatói nemrég publikáltak egy kutatást arról, hogyan hat a házi karantén a pszichére. A 2003-as SARS vírus és a nyugat-afrikai ebola következményeit vizsgálták. Azt találták, hogy azoknál léptek föl félelemállapotok, akik előzőleg is lelki betegségben szenvedtek.

B: Ez lehetséges, én azonban most nem számítok tömeges lelki megbetegedésekre. Egy barátom a jugoszláv háború pánikbetegeit vizsgálta meg. Azt találta, hogy a háborúban nem voltak "félősebbek" másoknál. A pánikrohamok még csökkentek is, mert ezek a betegek más, egészen konkrét fenyegetésektől tartottak. Menedéket kellett keresniük és ehhez uralkodniuk kellett a testükön.

DER SPIEGEL 2020. március 21.

Mivel erős közösségi érzéssel születtem, a magány életem során nagyon megkínzott. Volt, mikor hetekig feküdtem betegen, egyedül. Kibírtam, megedződtem. Másrészt, akkor volt a legjobb táncos kedvem, amikor az ökológia és a közösség is stimmelt, pl. amikor 17 csoportot koordináltam Kölnben. Keserű kenyér a tudománykritika, ha szembe megyünk a közhiedelemmel. Így volt pl. az Energetikai Szakkollégium előadásán, ahol száz "atomos" fújt rám (lásd Csörte: Szelíd energia vs. Paks, 2017), vagy legutóbb a MagNet-ben. Amikor 1994-ben áttelepültem Hozzátok, rögtön összevesztem az összes "zölddel". Erikkel mi vagyunk a "németek", akik szerint lopni azért nem kellene. ("Előbb embernek kell lenni, aztán zöldnek.") Tehát edződjetek Ti is, láthatatlan Olvasóim! (És ott van a Szerelem a vírus idején, OPeBaSzö!). RS

 

BEZÁRTSÁGOT ÉP ÉSSZEL KIBÍRNI

Asztronauták adnak tanácsokat, hogy hogyan tudjuk ép ésszel kibírni másokkal összezárva a következő időszakot Horváth Bence ÉLET

A koronavírus-járvány miatt számos országban vezettek már be kijárási tilalmat, és bár Magyarországon ezt ugyan még nem lépték meg, de a szakértők egybehangzó tanácsa, hogy aki csak teheti, maradjon otthon, hiszen ezzel lehet leginkább segíteni a vírus terjedésének lassulását.

Az önkéntes otthonmaradás rengeteg ember számára jelent most új helyzetet: nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy ennyire sok időt töltsünk el a négy fal között. Ráadásul közben rengeteg nyugtalanító hír ér minket nap mint nap a vírussal kapcsolatban, úgyhogy különösen nagy kihívás, hogy ebben a helyzetben ne forduljunk be teljesen.

Arról, hogy mi mindent tehetünk személyes szinten a szorongás ellen, ebben a cikkben részletesen írtunk. De a korlátozások és a kijárási tilalmak egy további következménye, hogy sokan nem egyedül találják magukat bezárva otthonra, hanem családtagjaik, lakótársaik, partnerük társaságában. Ez egyfelől persze sokszor jó dolog, hiszen a legtöbb embert alaposan megviselné, ha heteket vagy akár hónapokat kéne egyedül töltenie otthon, de közben persze komoly kihívás is: ebben a helyzetben, hogy kis helyen zárnak össze embereket hosszabb időre, kódolva vannak a konfliktusok.

Hogy hogyan lehet ezt a szituációt a lehető legjobban átvészelni, arról a téma tán legnagyobb szakértői, a NASA asztronautái adtak most tanácsokat. A NASA már több mint ötven éve képez ki arra űrhajósokat, hogy hosszabb időt töltsenek el egy apró helyen összezárva, és képesek legyen együttműködni, feladatokat megoldani, és ne őrlődjenek fel közben teljesen a bezártságtól és egymás társaságától. Az asztronauták képzésének része egy öt képességre koncentráló viselkedési útmutató, amit expedíciós viselkedésnek (Expeditionary Behavior) neveznek, és ez alakítja ki az űrhajósok mindennapjait. Ez persze sokszor elég általános tanácsok, és nyilván nem is az összes lesz most hasznos mindenki számára, aki hirtelen bezárva találta magát barátai vagy családtagjai társaságában. De közben mégis adnak egy általános alapot, amit átolvasva mi is felfedezhetünk olyan elemeket, melyek kicsit könnyebbé tehetik a következő időszakot.

És akkor az öt készség, illetve hogy hogyan lehet ezeket elsajátítani és gyakorolni:

A kommunikáció

Ami ebben az esetben azt jelenti, hogy egyrészt úgy tudj beszélni, hogy világosan megértsenek, másrészt képes legyél odafigyelni, kérdezni és megérteni. Ennek része az aktív hallgatás és a nonverbális kommunikációs jelek felismerése.

A jó kommunikációs készségek elsajátításához és gyakorlásához egyrészt arra van szükség, hogy szabadon ossz meg információkat és érzéseket, a cselekedeteid előtt pedig beszélj a szándékaidról, használj világos fogalmakat. Ha a te vagy mások cselekedetei nem úgy alakultak, ahogy számítottál rá, beszéljetek róla. Szánjatok időt a sikerek és a konfliktusok átbeszélésére. Figyelj oda és ismételd el a főbb üzeneteket, hogy biztos legyen benne, hogy világosak. Ismerd el, amikor tévedsz.

Vezetői-követői képességek

Ezen múlik, hogy mennyire jól tud a csapat alkalmazkodni egy megváltozott helyzethez. A vezető a pozitív befolyás révén képes elősegíteni, hogy a csoport elérhesse céljait. A követő, azaz egy alárendelt vezető pedig aktívan hozzájárul ehhez. Ehhez alapvetően egy bizalomra épülő környezetre van szükség. Aminek fontos feltétele a felelősségek elfogadása, emellett világos feladatokat és célokat kell kijelölni, az irányítás példamutatás útján kell történjen. Adj iránymutatást, információt, visszajelzést, tanácsot és bátorítást, bizonyosodj meg róla, hogy a többieknek rendelkezésükre állnak a szükséges erőforrások. Mondd el, ha valami nincs rendben. Kérdezz. Ajánlj megoldásokat, ne csak problémákat említs.

Öngondoskodás

Kövesd nyomon, hogy mennyire vagy egészséges fizikailag és mentálisan. Ebbe beletartozik a higiénia kérdése, hogy mennyire tartod rendben az időbeosztásodat, a dolgaidat. Figyelj oda az alvásodra, illetve figyeld a hangulatodat is. Az öngondoskodás révén tehetsz aktívan azért, hogy egészséges maradj. Hogy ezt gyakorolni tudd, szükséged lesz arra, hogy reálisan felmérd a saját erős és gyenge pontjaidat, illetve hogy ezek milyen hatással lehetnek a többiekre. Tanulj a hibákból, ismerd fel, hogy mire vagy hajlamos, és hogy ezek hogyan hatnak a sikereidre, illetve a kudarcaidra. Legyél nyitott a saját gyengeségeiddel és érzéseiddel szemben. Tegyél azért, hogy enyhíteni tudd a stressz-szintedet, illetve a negatív érzéseidet, hogy ezeket ne a többiek felé add aztán tovább. Keresd a társas kapcsolatokat, a visszajelzéseket. Teremts egyensúlyt a munka, a pihenés és a személyes idő között. Legyél szervezett.

A csapat gondozása

Ez annak kérdése, hogy mennyire egészséges a csapatotok, mind pszichésen, mind fizikailag, mind pedig logisztikai szinten. Ismerd fel, hogy ezeket befolyásolhatja a stressz, a fáradtság, a betegség, a rendelkezésre álló készletek mennyisége, a kirótt munka mennyisége. Ennek a készségnek a gyakorlásához türelemre és tiszteletre van szükség, arra, hogy bátorítsd a többieket. Figyelve a csapat tagjait, keresd a fáradtság vagy a stressz jeleit. Bíztasd a többieket, hogy vegyenek részt közös programokban, és jelentkezz önként a nem népszerű feladatokra. Ajánl fel és fogadj el segítséget. Osztozz a sikeren, de ha kell, vállald a kudarcokat.

Közös együttélés

Ez arról szól, hogy hogyan működnek együtt az emberek, hogyan válnak csapattá egy cél elérésének érdekében. Ehhez fel kell ismerni és tudni kell kezelni a különböző véleményeket, tapasztalatokat, képességeket és személyiségeket. Rugalmasságot és ellenálló képességet kell mutatni a nehézségekkel szemben. Ennek gyakorlásához elsősorban arra van szükség, hogy a versengés helyett az együttműködés legyen a meghatározó. Tartsuk tiszteletben egymás szerepeit, felelősségét és munkáját. Legyünk számonkérhetőek és gyakran dicsérjünk másokat. Dolgozzunk azon, hogy egy pozitív csapat attitűd alakuljon ki. Konfliktusok esetén maradjunk higgadtak.

2020. március 23.

 

MOST MEGKAPTUK, AMIT ŐK MÁR RÉG Leállt a segítség Dél felé

-Halló, Egyesült Nemzetek? Van ott valaki?

Senki. A Biztonsági Tanács székei üresek, a kéksisakosokat leállították, minden találkozó lemondva. Az ENSz főtitkár, António Guterres, videókonferenciákkal tartja a kapcsolatot. A Világ Élelmezési Program (WFP) és a Menekültügyi Osztály (UNHCR), a beutazási tilalom ellenére, megkísérel munkatársakat és segélycsomagokat a Dél nyomorgó országaiba bejuttatni.

Az ENSz honlapja naponta frissül. Innét megtudhatjuk, hogy a corona-krízis nem az egyetlen krízis napjainkban és - ami az emberek életét közvetlenül veszélyezteti - nem is a legrosszabb. Súlyosbító, hogy most, az amúgy is túlterhelt humanitárius segítség nemzetközi hálózatát, magát is, veszélyezteti egy járvány.

Az Észak hagyományos segítő országai ma mindent elkövetnek, hogy mindenekelőtt saját gazdaságaikat mentsék. Guterres sejti, hogy az amúgy is kiüresedő szervezetét új megpróbáltatás éri. A "szükség hierarchiája", mely most Németország első számú vitatémája, globálisan még meredekebb. Guterres megbízta helyettesét, Amina Mohammed-et, állítson föl szcenáriókat a globális egyenlőtlenség jelenlegi alakulására - nemcsak a közvetlen, hanem a következő évek várható következményeire is.

Social distancing - a túlzsúfolt slum-okban?

Amit most a globális Észak legtöbb lakosa először és relatív enyhe formában átél, az a globális Délen sokak hétköznapjaihoz tartozik: A többszörös, egzisztenciális krízisek közötti manőverezés. Széles szociális árkok, a klímaváltozás csapásai, éhbér, tömeges városokba-özönlés, még mindig magas gyermekhalandóság és alultápláltság; orvosi ellátás, mint luxus a gazdagoknak. Ebben a helyzetben tör be a corona-vírus.

 

Minden megelőző intézkedés, melyek számunkra már jól ismertek, ott gyakran abszurdnak tűnnek. Social distancing Manila nyomornegyedeiben - ahol 6-8 ember él egy szobában? Gyakori kézmosás Rio faveláiban, ahol a tiszta víz is hiánycikk? Drive-in-corona-teszt, Nairobi slum-jaiban vagy Jemen háborús területein? Ehhez hozzájön: 100 fertőzött ország közül 30-ban menekültek tömegei élnek lágerekben vagy nyomornegyedekben. Banglades menekült táborában, Kutupalong-ban, 900 000 rohingya él összezsúfolva, sátorokban és összetákolt kunyhókban. Kenya, Dadaab: három táborban, 200 000 menekült szomáliai tengődik. Libanon fölvett több százezer szíriait, ún. informális településeibe; Pakisztán befogadott több, mint egy millió afgánt.

Ezek a menekültek a világ legnagyobb túlélő művészei, ám ez semmit sem enyhíti "sebezhetőségüket" (a segélyszervezetek szaknyelvi kifejezése), míg a corona-vírus csak növeli. Ez a pandémia nem oltja ki a többi krízist. Nem azért, mert a klasszikus intézkedések semmit sem használnának. Ruanda a buszmegállóit hordozható kézmosókkal látta el, Dél-Afrikában betiltottak minden 100 fő fölötti rendezvényt, Dadaab-ban szappant osztogattak - mindezt abban a reményben, hogy a vírus betörését a legszegényebb országokba késleltessék. Az afrikai államok hivatalosan eddig csak néhány száz fertőzöttet jelentettek. Karl Blanchet, a Centre for Education and Research in Humatiarian Action (CERAH) igazgatója szerint, ez a szám valójában jóval magasabb. Dél-Afrikában most kezd a járvány igazán kirobbanni.

"Ezekben az országokban az egészségügyi dolgozók védelme kell, hogy a legfontosabb legyen", mondja Blanchet. Ehhez kell arcmaszk, kesztyű, védőöltözet az orvosok és a szanitécek számára, továbbá fertőtlenítő szerek, teszt-készletek. Ám honnét, ha a jóléti országok a piacot letarolták?

Ahogy az ENSZ, úgy a nemzetközi NGO-k számára is ez nem egyszerűen még egy krízis, hanem egy, amely az összes előbbire rátelepül. Szomália, amely évtizedek óta egyik szerencsétlenségből a másikba botorkál, az iszlám Al-Shabaab milícia mellett a heveny aszályt és a sáskajárást is próbálja legyőzni. Az országnak szüksége van élelemre, peszticidekre és repülőkre, amelyek ezeket szétpermetezik. Ehelyett a segítők most azzal küszködnek, hogy egyáltalán bejussanak az országba. (Suze van Meegen, Norwegian Refugee Council Somalia). A legtöbb NGO munkatársait Nairobi-ban állomásoztatja. Ám Kenya minden olyan külföldi számára lezárta határait, akiknek országában corona-eseteket regisztráltak. Tehát most az NGO-k teljesen a helyi segítőkre vannak ráutalva, ami már egyébként is esedékes volt. Ám ezeknek is szükségük van védőfölszerelésre és mindenekelőtt, szakavatott fölvilágosításra.

Minden érzékenység ellenére a globális Dél országai az utóbbi évtizedekben, a szegénység és az epidémiák leküzdésében, jelentős haladást értek el, némelyek jó preventív rendszerekkel is rendelkeznek. Sok afrikai ország, a 2014-2016-os ebola-járvány után egészségi ellenőrzést vezetett be a határain, míg Európában "pánik-keltésről" beszéltek. Több állam sikeresen küzdött a 3 "killer" ellen: TBC, malária és HIV-vírus. Az ezek elleni források, az új epidémia miatt, most veszélyesen lecsökkentek. Vessük össze: a corona halálos áldozatainak száma eddig 11 000, míg a TBC, 2018-ban, 1,3 millió embert vitt el. Ugyanekkor a HIV-vírustól 770 000 fertőzött halt meg, a malária pedig évente 400 000 embert öl meg.

Ezt a hibát újból és újból elkövetik: Egy látványos, a média által kiemelt epidémia miatt, más, az egészségügy állandó krízisei, a szegényebb országokban, mellékvágányra kerülnek. Ez a nőket jobban érinti, mint a férfiakat. Sierra Leone-ban több nő halt meg szülés közben, mint az ebola-járványban. Miért? Mert az amúgy is szűkös forrásokat a szülészetekről elvonták és átvitték a fertőző osztályokra.

 

A GLOBÁLIS VÉSZHELYZET ÚJ ETIKÁT KÖVETEL KI

A kizárás stratégiája, melyet az orvosok tömegkatasztrófáknál, orvostani szempontok szerint alkalmaznak, kit mentsenek és kit nem, most kísértetként kering Európában. A globális Dél sok államában a politikai-gazdasági triage mindennapos választás. A drámaian pénzhiányos egészségügy, a kórházak rohamos privatizálása, a gazdag európai és Öböl-államok agyelszívó hatása, mely elviszi az orvosokat és az ápolókat - mindez befolyásolja a kiválasztásokat, ki kap Nigériában, a Fülöp-szigeteken vagy Zimbabwe államban orvosi ellátást és ki nem, ki marad életben és ki nem. Most az akut corona pandémiánál is.

"Ebben a pandémiában, minden mentőöv globális megfontolás tárgya kell, hogy legyen", mondja Anne Jung, a medical international szóvivője. A német NGO, 1997-ben béke Nobel-díjas, évtizedek óta az egészség, a szegénység és az egyenlőtlenség összefüggéseivel foglalkozik. Mára 30 ország projektpartnereivel kooperál. Ezek egyikében sincs működő közegészségügy, az állami kórházak inkább végállomások, semmint a gyógyulás intézményei. Magánkezeléseket csak kevesek engedhetnek meg maguknak. Ezen az ínségen az első segély csak valamelyest tud enyhíteni, alapvető reformok szükségeltetnek. Vissza kell fogni a privátszektort és erősíteni kell az egészségi közszolgáltatást.

A Világbank és az IMF közben több mrd dollárt bocsátott a corona-krízis rendelkezésére. Ám ezt többnyire kredit formájában, ami a szegényebb országok eladósodását tovább növeli. A WHO további pénzeket gyűjtött - e között a német 50 millió euró, "a fejlődő országok helyzetének stabilizálására". Kicsiny, fontos lépések, de nagyon távol a pandémia globális megoldásától. Közben Világ Élelmezési Programja (WFP), 87 millió éhező ellátását kell, hogy megoldja, több millió gyermekét, akik eddig az iskolákban kaptak ételt, ám az iskolák most zárva vannak. 2020-ban Európa a gyöngéket magára hagyja. Az UNHCR meg kellett, hogy szakítsa a súlyos esetek kimenekítését a menekült-táborokból.

Az "emergency etics"-re új fogalmat kell alkotnunk, mondja Hugo Slim, brit teológus. Ez a fogalom az elsősegély-nyújtásból származik, Slim most a corona-vírusos társadalmakra alkalmazza. Ehhez tartozik a személyes áldozatok elfogadása, a közjólét érdekében. Ám az is, hogy ezeket lehetőleg igazságosan osszuk el, lehetőleg kiegyenlítve. Nemzeti síkon ez már jól működik. Slim: "A kitaszítottak, a fogvatartottak, az elüldözöttek jobban ki vannak téve a válságnak, jobban szenvednek, mint a többiek. A rossz egészségügyi államokban gyakrabban halnak meg emberek, mint másutt." Ez az igazságtalanság része és a mi "vészhelyzet etikánknak" (Ethik des Notfalls) mindent meg kell tennie, hogy ezt az igazságtalanságot enyhítse. Ehhez Európának nem is kell Kutupalong-ra vagy Dadaab-ra néznie, elég, ha a görög Lesbos sziget tragédiáját veszi napirendre. Ott, a menekült-táborokban, 20 000 embert tartanak bezárva, rettenetes körülmények között. A corona kitörése minden percben várható. A camp-ot gyorsan evakuálni kell. Anne Jung bízik abban, hogy Európa vészhelyzet etikája idáig elér.

2020, nemcsak mint a corona-vírus járvány éve kerül be a történelembe, hanem úgy is, amikor Európa a gyöngék leggyöngébbjeit egy pandémiumkor, saját területén, bezárt és sorsára hagyott. Hogy ez mit jelent, tudja mindenki, aki tudni akarja.

DIE ZEIT ONLINE, 2020. március 22.

 

A TÖMEGTÁRSADALOM ÁTKA - A tavirózsa látszatsikere - RózsaS

A városodással jött a járvány

A kőkorszakban nem voltak járványok. Ha el is indult egy vírus, az első néhány áldozat után leállt - nem volt hova terjednie. Az első utalás epidémiára Kr. e. 1500-ból ered, egyiptomi városokból. Az ősközösségek vadászgyűjtögetői "civilizálódása" elkérte az árát: a magántulajdon hozta a rabszolgaságot, a városok a járványokat, a só és a cukor a magas vérnyomást, a cukorbetegséget.

Ökológiai átcsapások

Köthető az ökológiai kisiklás pontokhoz?

Két egyenlet tűnik végzetesnek a századfordulón:

1. 3H2 + N2 = 2NH3 (ammónia-szintézis, 1910)

2. N + He = O + H (atomátalakítás, 1913)

(3. Technika-telítettség)

Levegőt eszünk: Fritz Haber-nek sikerül a levegő nitrogénját megkötni és a szerves trágyát nagyban leváltja a mű. Egyszerre létfontosságú és ingyenes nyersanyag válik a műtrágyagyártás számára hozzáférhetővé, korlátlan mennyiségben. A mezőgazdaság tömegeket képes etetni: népességrobbanás következik be. Sajnos, szó szerint is: a nitrogén alapú robbanószerek muníciót adnak a két világháborúnak. Kérdés: a népszaporulat találja meg az új eszközt, vagy a tudomány dobja meg a népszaporulatot? Egy biztos: a műtrágya ökológiai átcsapást jelent, megjelenik az új, kemizált, olajfüggő, gépesített mezőgazdaság, minden áldásával és átkával. (Ivóvizek szennyezése, eutrofizáció, élelem-mérgezés, biotóp-beszántások; munkanélküliség). Ellensúlyként megjelenik az ökologikus élelemtermelés.

Egy másik alkimista, E. Rutherford, fiúból csinál lányt: nitrogénből oxigént. Ekkor csap át a l e í r ó tudomány s z é t z ú z ó tudománnyá.

A lepkehálóval bóklászó rovarászprofesszor olcsó volt és legfeljebb a füvet taposta le. A svájci óriás-részecskegyorsító atomfizikusa méregdrága és fekete lyukak generálásával ijesztgeti a világot. A kapitalizmus alapföltétele, a növekedés, nagyfogyasztásra kényszerít. A kisfogyasztóra már nem lehet mit rásózni, így az ő nevében, fogyasztóként, az állam lép föl és űrhajókat, atomreaktorokat, jó hosszú távvezetékeket rendel meg.

Tömegtársadalom

A tavirózsa, ha kicsi a tó, elszaporodik és megfojtja önmagát.

Az ember túlszaporodott. A tömegtársadalom sodródik. Ráadásul mindenki egy helyen akar lakni: városban. Régen, faluhelyen, a tolvajt kiböjtölték: az áldozat addig nem evett, míg a tettes el nem árulta magát. A tömegtársadalomban megszűnik a szolidaritás: nem figyelhetek egyszerre ezer emberre. Már egy ismeretlen arc is az utcán ősi reflexeket riadóztat: menekülj vagy támadj. Csoda, ha a városlakók nem esnek egymásnak percenként. Falun távolabb laknak, mégis közelebb vannak egymáshoz, mint a panelben. A tömeg, békében is, kisebb tatárjárás: mindent eltapos, mindent fölél, mindent tele szemetel. (Lásd záruló Velence, Plitvicai tavak). Végkiárusítás: "Gyorsan oda, amíg van!" A tömegtársadalmak fölélik a létalapokat és kitör a harc a maradékért.

A nagyváros védhetetlen

A városba özönlés megállíthatatlan. A szerény, de biztos megélhetést nyújtó vidék elnéptelenedik. Rábízzuk magunkat a globalizációra,és ha bukik, levegőért kapkodunk, mint a devizahitelesek. Ma mobilt és autót akarunk, holnap egy darab kenyérnek is örülnénk. Egy szimpla hóesés képes az egész várost lebénítani – mi lesz egy komoly havária esetén? (2014-es intés). Minden rendes háznál tartanak gyertyát, kórházban áramfejlesztőt, csak a nagyváros purcan ki, ha megszűnik a beszállítás. A nagyváros: inkubátor, vezetékeken csüng, mint a beteg az intenzív osztályon. Minden városi építkezés (épület, metró, híd) értelmét veszti, mert egy ház 100 éves életében olyan időkbe nyúlik bele, amikor lakóinak ellátása megszakad. További új családi házak veszik el a zöldet, a levegőt. Több százezer ház áll üresen szerte az országban.

Óriásvárosok összeomlása

Idestova 40 éve már, hogy F. Vester figyelmeztetett: Agglomerációk válságban (Ballungsgebiete in der Krise, könyv, 1976). Ám ez idáig az összes ökológiai és szociális fenyegetéseket sikerült kordában tartani (lég- és ivóvízszennyezés, élelemmérgezés, szemét, hajléktalanok, bűnözés). Ez persze nem garancia a következő 40 év jólétére.

A városba özönlés egy ponton meg fog állni, a bányák, gáz- és olajmezők, de főleg az élelemtermelések vidéken vannak, így bizonyos számú lakosságot muszáj vidéken tartani.

Ha a népszaporulat költözik a városokba, akkor pedig a városok felvevő képessége a határ. Vannak 20-25 millió lakosú városok, ezeket is a kisszámú vidéki lakosság lát el, köszönve a mezőgazdaság gépesítésének és az olcsó energiának.

A nagyvárosokat továbbra is az alábbiak növekedése sújtja: rossz levegő, szemét, ivóvízszennyezés, szállítás, energiafogyasztás, neurózis, szegénylázadások, járványok.

A víz-, élelem-, energiaszállítás előbb is megszakadhat, mielőtt a források kimerülnek.

Ukrajnában most robbantottak föl egy gázvezetéket (2014. jún.) . A Nabuccotól rég elment a kedvük a gázcégeknek, a Déli áramlatot pedig most tiltotta le az EU, de ha meg is épül, nem lehet minden 100 méterére egy katonát állítani. Távvezetékek építése most már értelmetlen.

A peak-oil-vészjóslóknak sem lett igazuk: továbbra is dől és olcsó az olaj - egyelőre. Ám a palagáznak és a palaolajnak ne dőljünk be: ára tömegek számára nem lesz megfizethető.

Mi okozhatja végül is a nagyvárosok pusztulását?

Tornádó, özönvíz, szárazság, járványok, ellátás-stop?

A következő évtizedekben az óriásvárosok halála akkor következik be, ha a csapások

1. hirtelen jönnek

2. több szerencsétlen körülmény esik egybe.

A szerencsés szcenárió az elmúlt 40 év szcenáriója: a veszélyek lassan gyűrűztek be és a kormányoknak mindig volt elegendő idejük a kivédésükre.

Csak imádkozhatunk, hogy ezután is így legyen!

Az óriásvárosok (egy tucat 20 milliós) a legsérülékenyebbek: járvány, földrengés, szökőár bármikor végezhet velük; de elég, ha csak valamelyik beszállítás szűnik meg (víz, élelem, energia). A kormányoknak nem, hogy B, de A tervük sincsen.

Megijedünk pár ezer menekülttől, mi lesz, ha innét útra kelnek:

1.TOKIÓ                  34M 2.HONGKONG          26M 3.SANGHAI              26M 4.SZÖUL                  25M 5.JAKARTA               25M 6.MEXIKÓVÁROS     23M 7.DELHI                  23M 8.KARACSI              22M 9.MANILA                22M 10.NEW YORK         22M 11.SAO PAULO        21M 12.MUMBAI             21M Ám a legközelebbi, ahonnét megindulhatnak: Isztambul, 15 millió lakos.

Minden nagyvárosi sérült

Ha ép volna, nem volna nagyvárosi…-Nézzék meg, mennyi a neurotikus a metróban! (Vízi E. Szilveszter)-Nem a természetes reakciókat kell gyógyszerezni, hanem egészséges életkörülményeket kell teremteni! (Tüntetés a MTudE ellen, 2004) Az Erzsébet téren, egy provokatív kísérletkor, csak minden huszadik figyelt föl a csecsemősírásra. Egy közlekedésmérnök tartott egy kiváló előadást a főváros jól szervezett közközlekedéséről – csupán egyről feledkezett meg: az egész alapjában fals. Kisvárosban nem kell földalatti, sem busz, sem villamos - biciklivel mindenhová el lehet jutni.
Elmaradott falu

"A mi falunkban nagy a haladás: van már szemétszállító, szennyvízvezeték, kábeltévé."Ja, hogy régen nem volt sem szemét, sem szennyvíz és magunk énekeltünk, táncoltunk? Micsoda elmaradott falu!

A tudomány és a technika hozta

-az abszurd szakosodást, munkamegosztást és a teljesítménynövelést,

-a szakosodás a pénzt, a szétköltözést és az elidegenedést,

-a pénz a kényelmet, a fényűzést (10 000 tárgy a házban)

-a kényelem a jóléti betegségeket (infarktus, agyvérzés, daganat).

Ez a gazdaság önző, lusta, türelmetlen fogyasztóvá tesz bennünket. A pénz teszi tönkre a világot.

Ez a gazdaság szétszed: ketten külön – két hűtőszekrény.

A szegények összezárnak, közös eszközkihasználatuk magas, lelkileg erősítik egymást.

Ez az ember tragédiája, a 7 főbűn: superbia (kevélység), luxuria (bujaság), avataria (kapzsiság), ira (harag), gula (torkosság), invidia (irigység), acedia (jóra való restség).

 

LESZ-E BUDAPEST 30 ÉV MÚLVA? (1993)

1. pénzrendszer-összeomlás

2. kamatígéret

3. növekedéscsapda

4. túltermelés

5. tőkemegsemmisítés

6. pánikbevásárlás

7. olaj-világháború

8. ivóvízháború

9. termőföld-megszállás

10. vallásháború

11. terrorizmus

12. alvó génaknák

13. nanokatonák

14. klónozott katonák

15. peak oil

16. élelmiszerhiány

17. munkabeszüntetés

18. munkaképtelenség

19. szegénylázadás

20. elöregedés

21. fiatal-öreg polgárháború

22. yuppie-diktatúra

23. élettérhiány

24. klímamenekültek

25. szegények inváziója

26. fölriasztott vírusok

27. kiszabadult gének

28. rezisztencia

29. nukleáris tél

30. klímaátcsapás

31. tengeráram-változás

32. vulkán, földrengés, árvíz, aszály

33. csendes meghülyülés

 

+ a titkosítottak + a hihetetlenek

A vírus, amely megmentette a világot

Életmódot csak akkor változtatunk, ha nagyon erős hatás ér bennünket. Most úgy tűnik, a Covid-19 azt a leckét hozza, amire ember nem volt képes: alaposan fölrázza, főleg a nyugati tömegtársadalmakat. A karanténban mindenki nyugodtan átgondolhatja, hogyan él és hogy ő is felelős-e a vészhelyzetért? A vírus rákényszerít, hogy belássuk, az anyagi oldalról milyen kevés is elegendő. Csupán kettő: élelem és meleg. Néhány alapélelmiszernél, két rend ruhánál, meleg szobánál nem kell több - de mit hozhat ez a féktelen túlfogyasztás, kényelem és luxus? Ez a vírus kellett, hogy mindenki észbe kapjon: micsoda őrült dolog ez a globalizáció, ez az esztelen személy- és áruszállítás.

De amiből több kell, ami nélkül tényleg istentelen, lelketlen szerencsétlenek leszünk:

"emberi-melegség".

 

EGY HAMSTER VALLOMÁSAI A készlethalmozás aszociális?

Aki bespájzol, jobb esetben fura figura, rosszabb esetben közösség-károsító. Miért is? Jürgen Dahlkamp Bevallom, vétkeztem. Gondolatban, szóban, tettben - bespájzoltam. Nem most, hanem 3 hete. Annak ellenére, hogy kiadatott: A közeledő corona-krízis miatt nem kell készleteket halmozni, a boltokban lesz mindig elegendő. Liszt. Élesztő. Pót-shark-pengék a Lidl-nél.

Rögtön más dolgok jutottak eszembe, melyek állítólag biztosak voltak: A betétek kamatai, a Lehmann, a nyugdíj és a kormány magabiztossága, ami nélkül, kétségkívül, nem lehet egy országot kormányozni. És akkor azt mondtam a feleségemnek, vásároljunk be néhány dolgot. Elmentünk az Edeka-hoz, vettünk 4 doboz raviolit, 2 db XXL borsó-egytálételt, 12 doboz aprított paradicsomot, 12 l UHT-tejet, na, és még WC-papírt. Élesztőt nem, az nem marad sokáig friss, a borotvapengékre akkor még nem gondoltam.

Bevallom, kissé szégyelljük magunkat. Én is szívesen derűs maradtam volna, eltökélt és cool, ahogy a többiek. Eleget tettem volna állampolgársági felelősségemnek, nyugalmat megőrizni, senki nem megbolondítani. Legkevésbé magamat. Sajnos, nem vagyok higgadt. Soha sem voltam az. Ezenkívül itt van ez a doboz, amit tévének hívnak, minden este mutatják a "Tagesschau"-t. A képek Kínából megnehezítették, hogy higgadt és cool maradjak. Világvéget szuggeráltak, csak környezetemben mondták, ez csak egy kis köhögés.

Aztán 3 hétig, mi, spájzolók, megkaptuk a magunkét. Mi voltunk a bolondok a higgadtak között. Itt volt pl. a SPIEGEL jegyzetírója, E. asszony, aki olyanokat, mint mi, "jóléti fasisztáknak" nevezett. Aki halmoz, így E. asszony, az menekültekre is örömmel lövet, az ui. egy és ugyanaz a fajta ember. Próbáltam magam meggyőzni, előbb lehet E. asszonynak spájzolatlan pogácsája, minthogy én jólét-fasiszta volnék. El is határoztam adományozok a világéhínség- segélyre, antifasiszta-gesztusként, de egyébként sem kell a kritikát komolyan venni.

Azzal viszont nem tudtam könnyen megbékélni, hogy nekem minden politikus beszólt. Mindegyik. Észak-Rajna-Wesztfália egészségügyi minisztere, Karl-Josef Laumann, a készlethalmozást "abszolút hülyeségnek" nevezte; miniszterelnöke, Armin Laschet pedig "szolidaritás-ellenesnek", ami nem jobb, mint fertőtlenítőszerek lopása a kórházakból. Hát ilyen mélyre süllyedtem. És a szövetségi egészségügyi miniszter, Julia Klöckner is fölhomályosított, hogy a készlethalmozásra nincs, nem volt, nem is lesz semmi ok. Van mindenből elegendő, csak akkor nincs, ha a kapzsik többet vesznek, mint amennyire szükségük van, mint amennyit elfogyasztanak.

Nem lenne szép, ha igaza volna? Örülnék neki. Ismerősöket többé nem szabadna leengedni a pincébe, mit gondolnának. De ha a szövetségi kormány szerint a bespájzolás ilyen ostoba, gonosz, arcátlan és még értelmetlen is, akkor mért javasolja, ugyanez a kormány, az Országos Lakosságvédő Hivatal révén, hogy minden polgár tároljon 10 napra való élelem-készletet? Für alle Fälle, sose lehessen tudni. A hivatal honlapján ki lehet a "személyes check-listánkat" pipálni: toalettpapír; 2,5 kg gyümölcs és dióféle, 4 kg zöldség és hüvelyes. Tehát a halmozás egy olyan krízis esetére, mely vélhetőleg nem is jön, szociális kötelesség - míg egy járványkor, ami telibe talál, közösség-károsító? És ha a spájzolás a járvány közepén hiba, de különben abszolút helyes, akkor a Bundesregierung mért nem szólította föl idejekorán, 4 hete, a lakosságot a készletek tárolására?

Kicsikét jobban érzem magam, amióta ugyanazok a politikusok, akik a gyűjtögetést megvetették, most egy új társadalmi vezérképet reklámoznak: a szociálisan távolságtartó polgárt. Szociálisan tartsak távolságot? Megtehetem. Van készletem, sehová sem kell mennem. Akkor szereztük be, amikor még az ipar a hörcsögöket a piacgazdaság értékes haszonállatainak tartotta és zökkenőmentesen mindent utána-gyártott. Tehát még hetekkel azelőtt, mielőtt a corona félig letarolta a polcokat.

Hoppá, ezt nem lett volna szabad mondanom, ez pánikkeltésnek is számíthat.

Természetesen, annyira rossz nem lesz, mondja nekem minden felelősségteljes szószóló. A boltok mindig tele lesznek áruval. Efelől biztosít a Német Élelmiszerkereskedők Szövetsége is - de ha mégis másképp lesz, ő nem garantál semmit. És ha valamire eddig mérget vehettünk, az az, hogy másképp lesz. Szombaton (március 14.) az egészségügyi minisztérium azt állította, hogy a nyilvános rendezvények korlátozása nincs napirenden, minden más "Falschmeldung". Néhány óra múlva Köln és Berlin bejelentette, bezárja mozijait, klubjait, kocsmáit. Manapság semmi sem annyira értékvesztő, mint a tegnap bizonysága; semmi sem olyan gyanús, mint a ma bizonysága, semmi sem olyan bizonyos, mint amit a holnap hoz. Mi történik, ha csökkenteni kell az élelmiszertermelést, mert a dolgozó szülők, gyerekeiknél kell, hogy maradjanak, mert az iskolák bezártak? És ha az első élelmiszergyárban megjelenik a vírus? Bezárják vagy menjen tovább? Vannak erre válaszok? Kérdések, melyeket eddig nem kellett föltenni.

 

Bevallom, gyűjtögettem - de emiatt most szégyenkeznem kell? Inkább biztosítottam magam és nem hittem a bizonyosságoknak, melyeknek felezési életideje pár nap vagy óra. Az élesztő és a liszt az Edeka-nál már hétfőre elfogyott, majd kedden kapnak újból, de senki sem tudja, mennyit. Még jó, hogy nem dobtam ki a régi villanyborotvám. És a halmozásom a pincében is megvan. Ez a kis káröröm engedtessék meg nekem.

DER SPIEGEL, 2020. március 21.

 

ALÁBECSÜLTÉK W. Krämer statisztikus és a vak statisztika

Március 10-én, amikor a dráma már javában zajlott, Krämer professzor, a neves német statisztikus, mai szemszögből igen vitatható kijelentéseket tett. A Covid-19 "enyhe lefolyású", csupán "kellemetlen" és 3-4 hónap múlva mindenki szégyenkezni fog, amiért a média is ekkora hisztériát keltett. Más kollégák és kockázatkutatók hasonlóan vélekedtek - ám a pandémia dinamikáját és kihatásait mélyen alábecsülték. A prof és társai, Gerd Bosbach, Gerd Gigerenzer évekig más szakértők gondolkodási hibáit és pánikkeltését bírálták - gyakran jogosan. A madár-influenza és a Creutzfeldt-Jakob-betegségnél, az előre jelzéseknél, jóval kisebb lett az elhalálozás. Ám a mai corona-pandémiánál a relativizálások inkább cinikusnak tűnnek. Bár valószínű, hogy a Covid-19 a 2020-as év elhalálozási statisztikáját alig fogja emelni, többek között azért, mert sok idős ember a következő hónapokban amúgy is meghalt volna. Az is megeshet, hogy ebben az évben több serdülő és fiatal felnőtt fog meghalni autóbalesetekben, mint a járványban. Ám ezek a száraz statisztikai adatok semmit sem mondanak a rengeteg drámáról és mellékhatásról, amit a vész okoz. Nem láttatják az egészségügy határait, sem a roppant gazdasági és szociális következményeket. A statisztika kinyithatja szemünket, de vakká is tehet bennünket.

 

REPÜLŐ VÍRUSOK Terjedhet a koronavírus a levegőn át? W. Ristenpart, USA

Természetesen vigyáztak, a templom bejáratánál fertőtlenítették kezeiket. Nem ölelték meg egymást és távolságot tartottak. Ám a közös énekpróbáról nem akartak lemondani. A 60 tagú kórus (Seattle, Mount Vernon) március 10-én ismét találkozott. A hatóságok szerint a régió vírusmentes volt. Két és fél órán át próbáltak, senki sem köhögött, senki sem tüsszögött, mindenki egészségesnek érezte magát. 3 héttel később 45 kórustag tesztje pozitív lett, ketten meg is haltak a kórházban. Pedig a WHO által, a Covid-19 fertőzési útjairól közzétettek szerint, nem kellett volna megfertőződniök. Eddigi vélemény, a berlini Robert-Koch-Intézet szerint is, a fertőzés főleg akkor terjed, ha egy fertőzött valakinek direkt az arcába köhög, tüsszent vagy huzamosabb ideig, közel az arcához, nedves lehelettel beszél. Ekkor viszonylag nagy váladékcseppek repülnek, részben percekig, mielőtt a földre hullanának. Kevésbé gyakran az ilyen cseppfertőzés bőrkontaktussal is terjedhet, egy vírusos tárgy érintésével (WHO). Aki fertőzést hord az ujjain és a szeméhez nyúl, szintén beviheti a vírust a szervezetébe. Ám az amerikai templomkórus esete mutatja: a vírus képes a levegőben is repülni, ha erre a WHO nem is figyelmeztet. Hogy ez hogyan lehetséges, ezt próbálja William Ristenpart (Davis-Uni, Kalifornia) tisztázni. Különösen éneklésnél, beszédnél, de egyszerű lélegzésnél is az ember légutaiból parányi nedves részecskék szabadulnak el. Ez a szakvilágban már évtizedek óta ismert. Ezek a láthatatlan "bioaeroszolok" alig ezred mm átmérőűjek, mégis képesek vírusokat szállítani a környezetbe. Ez érvényes a kanyaró, a TBC, az influenza kórokozóira is - ahogy a Sars-CoV1-re szintén (2002-2003), a mai Sars-CoV2 elődjére. Bár ezen lebegő részecskék gyorsan kiszáradnak a levegőben, ám bennük a vírusok hosszabb ideig megmaradnak és a légáramlatokkal nagyobb távokat is megtehetnek. Laborkísérletek szerint 3 óráig is fertőzőképesek maradhatnak. Ha egy ilyen részecskét az ember belélegez, az a parányi méret miatt egész mélyen bejuthat a tüdőbe. A kutatók előtt eddig rejtély volt, mért képesek egészséges fertőzöttek, akik nem köhögnek, nem tüsszögnek, ilyen mértékben tovább fertőzni. Ristenpart szerint, a gyors terjedés oka a repülő bioaeroszol. Ha ez bebizonyosodik, egy vírushordozó már akkor is fertőzhet, ha kinyitja a száját. Minél hangosabban beszél (vagy énekel) annál több lebegő vírust bocsát ki a környezetébe. ("Aerosol Science and Technology"). Ha mindenki orrát és száját befedné, maszkot hordana, a tünetmentes vírushordozók általi terjesztést le lehetne fékezni. ("National Academies Of Sciences). Ezzel az akadémia szakértői mást mondanak, mint a WHO. Joshua Santarpia (USA) zárt szobák levegőjét vizsgálta, ahol egy tucat fertőzött, de egészséges ember tartózkodott. A légminták több, mint felében kimutatta a vírust, bár kis koncentrációban. A kutató még a kórházi folyosók levegőjében is talált vírust. A koronavírus biológiája sok kérdésben teljesen tisztázatlan. Ez érthető, hisz alig 100 napja vizsgálják. Senki sem tudja, valójában mennyire veszélyesek a bioaerosol vírusai, melyek ott lebegnek az irodák, éttermek, metrók levegőjében. Senki sem ismeri a minimál-dózist, ami még fertőz. Lehetséges, hogy kevés vírus a levegő belélegzésével csak enyhe tüneteket okoz; nagy vírusdózis viszont súlyos megbetegedést. Utóbbi tisztázná, mért halt meg ennyi fiatal ápoló és orvos Kínában, Olaszországban és Spanyolországban.

SPIEGEL, 2020. ápr. 11.

 

HOGYAN ERŐSÍTSÜK IMMUNRENDSZERÜNKET?

A München-i Ali Önder Yildirim (45, Helmholtz-Zentrum) tüdőorvos interjúja

SPIEGEL: Yildirim úr, mit tehet minden egyes ember, hogy testét a koronavírus ellen fölvértezze?

YILDIRIM: Erősítenie kell az immunrendszerét és főleg légutaira kell ügyelnie. Köhögés, nátha, torokfájás, légszomj a fertőzés jele lehet, mindez a légutakat érinti. Tüdőgyulladás fenyeget. A súlyos állapot nemcsak idősöket veszélyeztet, hanem a dohányzókat és a más betegségben szenvedőket is. A Covid-19 és a dohányzás közötti összefüggés egyértelmű.

Sp: Az 50-60 éves német nők 25%-a, a férfiak 31%-a dohányzik. Ez a csoport tehát kiváltképp veszélyeztetett?

Y: Igen. Minden szívásnál 4000 vegyületet lélegeznek be. Ez megemeli az ún. ACE2-receptorok számát a légutak epitélsejtjein. Az új vírus épp ezeken keresztül jut be a szervezetbe. Aki dohányzik, könnyebben megfertőződik.

Sp: A szervezet a belélegzett levegőt rendszerint megtisztítja a kórokozóktól és a szennytől. Erre hogyan hat a dohányzás?

Y: A dohányfüst az epitélsejtek csillószőröcskéit károsítja, így ezek nem képesek a szennyrészecskéket kitessékelni. Ezenkívül fölgyorsítja a váladéktermelést a légutakban, ami csökkenti a gázcserét. A tüdőhólyagocskák nem képesek ismét jól szén-dioxidot fölvenni és oxigént a vérbe leadni. Erős dohányosok kortizonnal csökkentik a nyálkahártya duzzadását és ezzel a váladékképződést is. Ám a kortizon legyöngíti az immunrendszert - ez növeli a fertőzés veszélyét. A Covid-19 elszaporodik a tüdőben és gyulladást okoz. Ödéma keletkezik, kóros folyadék-fölgyülemlés. Ez pedig tovább csökkenti a gázcserét, ezért az ilyen súlyos betegek lélegeztető géppel oxigéndús levegőt kapnak - különben megfulladnának.

Sp: Megrögzött dohányos kijavíthatja tüdő-károsodásait, hogy csökkentse a tüdőgyulladás kockázatát?

Y: Sohasem késő! Azonnali dohányzás-stoppal a tüdő ismét regenerálódhat és az immunrendszer tehermentesül. A védősejtek többé nem a füstrészecskék ellen küzdenek, hanem teljes számban a koronavírus ellen fordulhatnak. Ám vírus nélkül is a dohányzás a leggyakoribb elkerülhető elhalálozási ok az ipari államokban.

Sp: Németországban a gyerekek 10%-a, a fölnőttek 5%-a asztmás és légszomjtól szenvednek. Ők hogyan készüljenek föl?

Y: Az asztmások kockázata sajnos nagyobb, mert tüdejük sérült és sokaknak kortizont kell szedni. Az érintettek tovább kell, hogy bevegyék gyógyszereiket. Óvakodjanak a fertőzésektől és tartsanak másoktól biztonságos távolságot. Viseljenek maszkot, ha ez nem nehezíti meg túlságosan a légzésüket.

Sp: A többi civilizációs betegség, mint a magas vérnyomás, a szívkoszorúér elmeszesedése és a cukorbetegség mért súlyosbítja a koronavírus-fertőzést?

Y: Ezek gyöngítik az immunrendszert vagy a szívet. Egy gyönge szív elősegíti a folyadék-fölgyülemlést a tüdőben. Sok idős páciens magas gyógyszerdózisokat szed, ezzel jól védi magát. Ha azonban egy agresszív tüdőkárosító vírus támadja meg, ördögi körbe jut. A test sok energiát fölhasznál az alapbetegségek leküzdésére, ez az erő hiányozni fog az immunrendszerben. Ugyanígy a rákos betegeknél, akiknek immunrendszere szintén legyöngült.

Sp: Németországban milliók élnek ilyen betegségekkel. Képesek életmód-változtatással szervezetüket jobban védeni a vírus ellen?

Y: Szedjék továbbra is megszokott gyógyszereiket és óvakodjanak a fertőzésektől. Nem kell föltétlen otthon maradniuk. Naponta sétáljanak ott, ahol tiszta a levegő, pl. parkban. Ezzel erősítik immunrendszerüket és javítják tüdőműködésüket.

Sp: Viseljenek maszkot a szabadban?

Y: Az nem árthat. Probléma, hogy a léguti betegségben szenvedők amúgy is nehezen lélegeznek. A maszk elviselhetetlen lehet. Mégis menjenek sétálni és tartsanak 2 m távolságot a többiektől.

Sp: Az egészséges életmód lassíthatja a természetes öregedést - látható ez a tüdőn is?

Y: Igen. Egy 60 éves, aki jó karban tartja tüdejét, erősebb védőrendszerrel bír, mint egy 30 éves túlsúlyos dohányzó.

Sp: Az egészségi tanács gyakran falra hányt borsó. Változik most valami?

Y: Olyan fázisba jutottunk, ahol egy vírusinfekció nagy hatással van az életünkre. Most tanuljuk meg, milyen fontos lett volna, ha már előzőleg is vigyázunk egészségünkre. Az erős immunrendszer megmentheti életünket. A pandémia hosszabb ideig is eltarthat, ezért életstílusunk változtatását bármikor elkezdhetjük. És ki tudja, a koronavírus után nem jön-e egy jóval agresszívabb?

Sp: Mit gondol az általános kijárási tilalomról?

Y: Figyelni kell a járvány számait és aszerint kell cselekednünk. A teljes vesztegzár nem csak előnyökkel járna. Sok ember kihagyná a sportot, testsúlya növekedne, ez gyengítené immunrendszerüket. Ezenkívül lelkünk is igényli a szabadban tartózkodást. Mindezeket mérlegelni kell és a vírus elleni biztonsági intézkedésekkel összehangolni.

SPIEGEL, 2020. ápr. 11.

 

NAPIRENDEN A HALÁL Bernhard Gill (61), szociológia professzor, Ludwig-Maximilians-Universität, München.

A géntechnológia kockázat értékelésének pionírja, ma is bántja, hogy szülei, akaratuk ellenére, kínzó kórházi halált haltak.

A szenvedés és a gyász elkerülhetetlennek tűnik, ahogy életünk korlátozása is. Különböző epidemiológiai stratégiák közül kell választanunk. Hogyan kell az új tüdővészt kezelnünk? Választásunkkal arról is döntünk, hogyan bánjunk a halállal. A kérdés, melyik eljárás jár szélesebbkörű pusztítással: a fertőzés elnyomása vagy a szabályozott kiterjedése? Az elsőt Kelet-Ázsiában humánökológiai okokból gyakorolják, a gyakori gripa-járványok miatt ennek itt hagyománya van. A világ többi részén inkább a laissez faire volt látható: bizakodás saját immunrendszerünkben és sok embert engedtek az influenzával meghalni. Jól jegyezzük meg: az influenzával és nem az influenzában. Régen ezt egyszerűen végelgyengülésnek nevezték. Az aktuális koronavírus ezt a hozzáállást megkérdőjelezi. Ami Olaszországban történt, azt minden áron meg kell akadályozni. Minden más cinizmus. Értsük úgy: Minden mérlegelés cinizmus?

Össze kell hasonlítanunk

Ennek a morális reflexnek ellentmond, hogy mi mindig a halált, pontosabban, az elveszett életéveket hallgatólagosan elfogadtuk. Németországban a kevésbé kedvezményezett rétegek tagjai 7 évvel korábban halnak meg, mint a privilegizáltak. Az OECD-lakosok 80 évet élnek, Szaharától délre, Afrikában 61 évet. Elviseljük, hogy Európa kapui előtt a menekült-táborokban évente tízezrek pusztulnak el. Elfogadjuk, hogy az obszcén luxusfogyasztásunkért a klímát és ezzel a jövő generációkat föláldozzuk.

Ennyit a most sokat emlegetett szolidaritásról.

Burkoltan már a normálállapotban mérlegelünk, most ezt nyíltan is meg kell tennünk. Csak kérdés: Milyen mértékekkel?

(Eddig tudtam leszedni).

SPIEGEL online, 2020. ápr. 13.

A ROSSZ FŐNÖK HÁROM ISMÉRVE

Embereket nem ok nélkül léptetnek elő. De aki fent van, nem tévedhetetlen. Vannak vezetők, akik projekteket, osztályokat vagy egész cégeket visznek magabiztosan a csőd felé - és senki sem lép közbe. Legalább is hosszú ideig nem. A főnök az egészet kell, hogy lássa, óhatatlanul követ el hibákat, de a döntő, hogy ezeket hogy kezeli. Itt fontos szempont a kritika földolgozása, hogyan reagál a főnök a bírálatokra, figyeli-e munkatársai visszajelzéseit és bevonja-e őket döntéseibe? Ha beosztottjaihoz a viszony jéghideg, honnan tudja a főnök, hogy jól végzi-e a dolgát? A főnök főnöke sem segíthet, mert rálátása nagyon speciális.

Anja Niekerken coach arról írt könyvet, milyen a jó és a rossz főnök. Ez a művészet: hogyan ne váljunk s*fejjé. Hogy egy kedves kollégából hogyan lesz utálatos főnök, több oka lehet, és annak még több, hogy ezt ő mért nem veszi észre.

A kontár vezetőnek 3 jele van:

1. A munkatársak jönnek-mennek.

2. Sok a beteg-szabadságolt.

3. Csökken a teljesítmény.

Mért tartják magukat a főnökök tévedhetetlennek? A legtöbb ember hajlik arra, hogy erősen higgyen igazában és döntéseit alaposan átgondoltnak tartja. Ez a portástól a vezérigazgatóig igaz. Niekerken: "Alapjában véve mind tévedhetetlennek hisszük magunkat. Legalább is úgy gondoljuk, hogy ritkán hibázunk. Különben nem is lennénk képesek döntéseket hozni."

Ez persze nem jelenti azt, hogy megalomániások lennénk, de munkánk végzéséhez saját képességeinkbe és döntéseinkbe vetett hit elengedhetetlen. És ez ezerszer érvényes a főnök szerepére. Ám mihelyt előléptetnek, személyiségünkkel is történik valami. A vezetői pozíció mindig hatalmi pozíció is - és a hatalom minden embert megváltoztat. Míg hatalom nélkül együttérzők, udvariasak, szociálisak vagyunk, ez a hatalommal gyorsan megváltozik. Tanulmányok mutatják, hogy ilyenkor az olyan értékek, mint a figyelmesség, türelem és együttérzés zsugorodik.

Ám a rossz főnökben is van valami jó: jobb főnököt csinál belőled! A hatalommal növekszik a felelősség és ezzel a döntések hordereje. Egyszerűen lehetetlen mindenre és mindenkire részletesen tekintettel lenni. Ezt a főnöknek mindig tudnia kell - különben zsarnokká válik, ahogy ezt a politikában gyakran láthatjuk.

Ha folyton új munkatársakat vesz föl, akik gyorsan le is lépnek, ez annak a jele, hogy a vezetésben valami nem stimmel. Kutatások szerint az emberek munkahelyet a cég, a munkaprofil és a kereset szerint választanak. Akkor mondanak föl, ha rossz a főnök, a munkatársak ellenszenvesek és a munka is értelmetlen - mondja a couch. (Lásd: Minden munka romboló.RS20IX16). A rossz vezetés, a legtöbb esetben, közvetlen kapcsolatban áll a fölmondásokkal. Ha tehát az osztályon nagy a fluktuáció, a vezetőség jól teszi, ha tükörbe néz.

Természetesen van út és mód a vezetést kritizálni anélkül, hogy kenyértörésre kerüljön sor. Ha a jelenlét sosem teljes, mert mindig valaki náthás vagy gyengélkedik, akkor az az elégedetlenség hatása lehet az egészségre. Heti 40 óra együtt a munkahelyen több mint odahaza, ezért a munkahelyi légkör nagyban befolyásolja egészségünket. A jó főnök megpróbálja kideríteni a gyakori hiányzások okait.

A rossz vezetés harmadik problémája a gyenge teljesítmény, amely a demotivációból ered. Sok esetben elegendő a kedvszegéssel fölhagyni, a munkatársak maguktól is motiváltak. Ám a rossz főnök nem tudja abbahagyni a rossz kommunikációt, kivételezést, önzést, ignorálást. Árulkodó jel az is, mi történik munkaidő után? Ha mindenki csak menekül, nincs összetartás a kollégák között.

A főnök megváltozhat

Rossz vezetés miatt nincs minden eleve veszve. A főnök változtathat a vezetésen, ha fölismeri a helyzetet és benne saját szerepét. Fontos, hogy önmagát tudja vezetni. Legyen tisztában lelki gyengeségeivel, erősségeivel és tudjon ezekkel bánni. Legyen képes minden pillanatban felelősséget vállalni és folyamatosan tanulni. Egy csipetnyi barátságosság ne hiányozzon. Aki csak a saját agendáját követi, csak közepesen jó vezetővé válik, ha egyáltalán.

Az első lépés roppant egyszerű, mégis ritka: kérdezgesd beosztottjaidat. Ők pontosan tudják, mi a teendőjük és mire van szükségük. Ez nem jelenti azt, hogy minden óhajt teljesíteni kell - de már az őszinte odafigyelés is segítőleg hat. És ha az alkalmazottak nem szívesen beszélnek, nem kell elfordulni, hanem tovább kérdezni, mi szükséges a team-nek ahhoz, hogy jobb legyen. Ez kissé kellemetlen, de nagyon eredményes.

A vezetést edzeni kell

Előléptetéssel vezetői képességünk nem erősödik meg automatikusan. "Azt hiszem, a vezetés sok tévhittel párosul. Sokan úgy vélik, ezt már tudom, ezt nem kell gyakorolnom." - mondja a couch. Pedig a vezetés is egy állandó fejlődési folyamat, miközben tanulni, gyakorolni, edzeni kell, ahogy azt egy profi futballcsapat is teszi. Önként kell vállalnunk a továbbképzést, ezt sokan nem teszik. Különben önmagunk előtt is rejtve marad, mennyire rossz vezetők vagyunk.

Zeit.de, 2020. 04. 21.