TÖBB TECHNOKRATA, MINT DEMOKRATA - A populizmus valódi gyökerei-Recenzió/DIE ZEIT/RózsaS
"A demokrácia regressziója" Armin Schäfer és Michael Zürn brémai professzorok könyvének címe.
Hogy a nyugati társadalmak veszélyesen "polarizáltak", napjaink kedvenc kasszandra-közhelye. A társadalom hasadása a demokrácia végét hozza el, halljuk gyakran.
A két politikatudós ezt másképp látja és azt kérdezi, miért tűnik úgy, hogy a migráció, a globalizáció, az európai integráció kontroverz pozíciói a reprezentatív demokráciát fenyegetnék. Ezt a politikai formát épp azért vezették be, hogy a polgárság közti konfliktusokat politikailag földolgozhassák és föloldhassák.
A populista pártok előretörésére több magyarázatot találhatunk, pl. a gazdasági státuszvesztéseket vagy a vegyes társadalom elidegenedés-tapasztalatait. De az ezen jelenségek elleni tiltakozások miért épp autoriter formát vesznek föl? Itt megáll a tudomány.
A két szerző egy harmadik dimenziót vezet be: Ahol a politikai óhajok többségi procedúrákban egyre nehezebben jelenhetnek meg, ott az elégedetlenség könnyen radikalizmusba csap át. A politológusok egy olyan jelenséget észlelnek, amit "a demokráciától való kétszeres elidegenedésnek" neveznek. Ha belehallgatunk a parlamenti kórusba, azt halljuk, hogy a demokrácia képviselői egyre inkább felsőosztály-akcentussal énekelnek - hangosabban, mint valaha. A képviselők a Bundestag-ban meglepően a vállalkozók, a tisztviselők és a képzettek preferenciáira reagálnak - és egyre kevésbé a vékonypénzűek kívánságaira. Ehhez jön, hogy a döntési kompetenciák a nem-többségi intézményekre tevődnek át. Olyan technokrata szervezetekről van szó, mint az Európai Központi Bank vagy az Európai Bíróság. Ezalatt az alkotmányozók a többségi akaratnak szűkebb határokat szabnak. (Gondoljunk csak az eladósodás-fékre!).
Az autoriter populizmus valódi gyökerei itt keresendők, nem a kultúrában vagy a gazdaságban. A populizmus abból profitál, hogy a népesség nagy része észleli a demokrácia igény és valóság közti szakadékát. Sokan úgy hiszik, érdekeiket a rögzült procedúrák ellenében érvényesíthetik. Ez egy megfeneklés. De kilátástalan is?
A könyv, amely a statisztikai leleteket okosan politikaelméleti elemzéssel kombinálja, kiutakat keres a zsákutcából. A legfontosabb: ellenállni a technokratikus csábításnak és a többségi akarat artikulációját tovább nem kurtítani. Inkább az szükséges, hogy a többség nyomását a nem-többségi szervezetekre növeljük. Ez pl. a pénzpolitika demokratizálásának kikiáltása lenne? A szerzők megelégednek egy barátságos kéréssel, tessék a polgárokkal jobban konzultálni és az "egyenlőtlenség kontextusát" lebontani.
Ez elegendő a demokrácia regressziója ellen? Ha marad is kétely, az olvasmány után a demokrácia elleni veszélyeket elfogulatlanabbul tekinthetjük.
ZEIT online, 24. 5. 2021.
Mehr Technokraten als Demokraten
Über die eigentlichen Wurzeln des autoritären Populismus
Die demokratische Regression. Suhrkamp, Berlin 2021; 247 S., 16,– €, als E-Book 16,99 €
