USZÍTÁSBÓL GYILKOSSÁG - 2 éve ölték meg Lübcke elnököt - ZEIT Hamburg/RózsaS

2019. június 1-én ölték meg háza teraszán Kassel kormányelnökét, a CDU politikus Walter Lübcké-t. 2015-ben, egy lakossági fórumon, a felebaráti szeretetre és az alkotmányra hivatkozva helyeselte a menekültek befogadását. Későbbi gyilkosa itt szembesült vele először. A szélsőjobbos merénylet megrázta az országot. Barátjával, Michael Brand-dal a ZEIT beszélgetett. Az AfD-től való teljes elhatárolódást követeli.

ZEIT ONLINE: Brand úr, mely pillanatokban hiányzik Önnek a barátja?

Michael Brand: Mindig. Hűséges kísérő marad, ezen halála nem változtat.

Z: 2001-ben ismerkedtek meg, amikot Ön az egyetem után a Hessen-i Landtag CDU frakciójának szóvivője lett. Emlékszik első találkozásukra?

B: Nagyon is. Walter vagyok, bízom benned, mondta, mikor bejött az irodámba. Mindig szembenézve kommunikált, jó emberismerete volt. Idővel szoros barátság alakult ki közöttünk, sok élménnyel és tervvel, derűvel, sörözéssel.

Z: Ön követte Lübcke gyilkosának perét a Frankfurt-i Legfelsőbb Bíróságon. A tettről és a tettesről az ítélet mindent elmondott?

B: Semmiképp. A jogállam reagált és a maximális büntetést szabta ki. De kérdések maradtak. Nem használtak föl minden bizonyítási lehetőséget. Nagyon fájó és érthetetlen, hogy a bűnrészességgel vádolt Markus H-t fölmentették. Tanúk hazudtak, a jobbszélsők ismert módszere szerint, amikor a bíróság előtt megbánást színleltek. Nem hiszem, hogy Stephan Ernst egyedüli tettes volt. Voltak messenger-es kapcsolatai harmadik személlyel és terrorista csoporttal. Működnek regionális és országos szintű hálózatok. Ezeken Lübcke ellen uszítottak, halálán titkon és nyíltan örvendeztek. Ezek is erkölcsi tettestársak, akik úgymond a ravaszon tartják az ujjukat.

Z: A perből milyen politikai tanulságokat von le:

B: Elsősorban azért voltam ott, hogy Lübcke családját támogassam. Mindenki elképzelheti, milyen csapás volt özvegye és két fia számára - és ahogy ott fölléptek, tartásuk csodálatos! Ez politikai jelzés volt, meg is maradt. Biztos vagyok benne, hogy Lübcke nagyon büszke családjára. A jogi feldolgozás mutatja, hogy ilyenkor mindig az egész társadalom érintett és felelős. Egy perrel nincs minden elintézve. Vagy sikerül a nagy csendes többségnek a gyűlölethullámot megállítani - vagy demokráciánk törik szét.

Z: Konkrétan mire gondol?

B: Minden egyes ember föl van szólítva, munkahelyen, egyesületben, családban. Álljanak ellent, ha uszítással és gyűlölettel találkoznak, ne tűrjék! Az ilyen álcázva jön: "Tán csak megmondhatom a véleményem?" Igen, mindenki bármit mondhat, de a gyűlölet és az uszítás nem érv, hanem méreg a társadalomnak. Pontosan tudom, hogy azon a lakossági fórumon, ahol a szélső jobbos radikálisok uszítottak, Lübcke szívesen vette volna, ha a többség elhallgattatja őket. Az az est és a többi is talán másképp alakult volna.

Z: A gyilkosság után Ön egy levélben arra figyelmeztette frakciótársait, hogy a szimpatizánsok és radikálisok az AfD köreiből kerülnek ki. "Ezt mindenki tudja, de alig beszélnek róla. Mi, mint a német Bundestag képviselői, nem szabad, hogy gyáván sunyítsunk. Milyen magatartást vár el?

B: A konzervatívok és a liberális közép mindig is fontos feladatának tartotta az embereket visszahúzni a szélekről, a legkisebb csoportokat is. Ez tartás és harci szellem nélkül nem megy, demokráciánk értékeiért ki kell állnunk. Demokráciánk ellenfeleit vissza kell szorítanunk, ha azok intézményesen is föllépnek. Höcke, Weidel, Gauland és co. uszítása egyenes vonalon vezet Lübcke és mások meggyilkolásához. Sokáig sok mindenhez hozzászoktunk, ezt nem szabad tovább engednünk.

Z: Tehát hogyan bánjon a z Unió az AfD-vel és követőivel? Elhangzott, hogy foglalkozni kell félelmeikkel és aggodalmaikkal.

B: Túl későn láttuk be, hogy sokakat a szélsőségesek által szervezett gyűlölethullám magával ragad. Ezt komolyan kell venni, a képviselők napi munkája kell, hogy legyen. Eközben mindig világosan el kell határolódnunk az olyan szélsőjobbosoktól, mint a Pegida vagy az AfD. Ezeknek a konzervativizmushoz semmi közük, ők reakciósok és extremisták. Biedermeier-nek tűnnek, de valójában gyújtogatók. E mögött nem az egyszerű emberek félelmei rejtőznek, hanem világos és hideg stratégiák. El akarják tolni az alaptengelyt, szét akarják zúzni demokráciánk alapjait. Lübcke az ilyen támadásoknál mindig is kiállt a demokráciánk védelmében. Patrióta volt, hazánk védelmezője.

Z: A Hanau-i terrortámadás után Wolfgang Schäuble köztársasági elnök (kétszeres CDU belügyminiszter) azt mondta, az állam sokáig alábecsülte a szélsőjobb veszélyt. Ez a mulasztás hogyan történhetett meg?

B: Egyezek. A Lübcke-gyilkosság egy határvonal volt. Nem egyes eset volt, 2019-ben Halle-ban, 2020-ban Hanau-ban történt vérontás. Az ún NSU (Nationalsozialistische Union) 9 menekültet és egy rendőrt gyilkolt meg. 1990 óta 200 gyilkosság terheli a szélső jobboldalt.

Z: De hát hogyan lehetett ilyen sokáig ezt alábecsülni?

B: Be kell ismernünk, mulasztottunk. Ezt az erős erőszakkészséget félretoltuk, fél vállról vettük. Az NSU-gyilkosságok kapcsán felszínre tört az a sztereotípia is, miszerint aminek nem szabad megtörténni, az nem is történik meg, nincs is. ( Nicht sein kann, was nicht sein darf). A valóság azonban utolért bennünket. Ez a téves hozzáállás még ma is tetten érhető, a merénylet-áldozatok hozzátartozóinak fölkarolásánál.

Z: Mennyire felelős az Unió a szélsőjobb alá becslésében. Végül is két belügyminisztert is adtak.

B: Itt mindenkinek felül kell vizsgálnia felelősségét, így az Uniónak is. Ez meg is történt. A kihívás azonban túl nagy, és veszélyessé is vált, nem szabad olcsó polémia tárgyává tenni. Senki ne higgye, hogy a probléma magától megoldódik. Az extremizmus nem küzdhető le pusztán represszív intézkedésekkel. Civil kurázsi is kell hozzá. Mindenki bátorsága, nem csak a politikáé és az intézményeké - legyen azok munkája bármilyen értékes is. Sokan sokáig azt hitték, a demokrácia magától fennmarad. Keserűen tapasztaljuk: ez nincs így. Ha nem segítünk aktívan megvédeni, veszélyben van. Mind határozottan, erélyesen az extremizmus útjába kell, hogy álljunk. Seehofer belügyminiszter nem alaptalanul riadóztatott. Eredményeit így foglalta össze: Ma a legnagyobb veszély a szélsőjobbtól indul ki.

ZEIT ONLINE, 2. 6. 2021.

"Es gibt eine direkte Linie von der Hetze bis zum Mord"