KÖNYVET ÍRNI BŰN – Ment-e a világ elébb? - RózsaS

Már Vörösmarty is megsejtett valamit, 1844-ben. (Gondolatok a könyvtárban).

Fekete rovátkák fehér alapon; könyvet írni bűn; az értelmiségi munka megvetendő; ne vegyünk könyveket – vegye meg a könyvtár!
„Az írás a nyambikvaráknál is megjelent. Nem arra kellett nekik, hogy megismerjenek, megjegyezzenek vagy megértsenek valamit, hanem hogy mások kárára növeljék az egyén – vagy egy tevékenység – dicsfényét és tekintélyét. Furcsa dolog az írás. Az emberiség történetének egyik legtalálékonyabb szakasza az újabb kőkorszak: ekkor kezdődik a földművelés, az állatok megszelídítése és sok más eljárás, pedig még akkor ismeretlen volt az írás. Az egyiptomiak vagy a sumérok építészete nem állt magasabban egyes amerikaiak alkotásainál, akik felfedezésük idején még nem ismerték az írást. Egy görög vagy egy római állampolgár és egy XVIII. századi európai polgár életmódja közt nem volt nagy különbség. Nyugat történelmi civilizációi az írás ismeretében is sokáig pangtak. Egyiptomtól Kínáig az írás mintha már akkor kedvezne az emberek kizsákmányolásának, mielőtt még szellemi világosságot gyújtana. Ez a kizsákmányolás dolgozók ezreinek tömörítését tette lehetővé, hogy aztán elcsigázó munkára kényszerítse őket.” (Szomorú trópusok, C. Lévi-Strauss).

„Az angolok megtanultak írni és mire mentek vele?” (Bennszülött törzsfőnök)

-Hát kirabolták a fél világot!

-Mennyi papír! - mondta kölni barátom, amikor belépett a szobámba. Akkor még tisztelegtem a 3000 példányos magánkönyvtárak előtt.

Fönnmaradt egy fotó 1913-ból, a berlini Kaiser-Wilhelm-Institut könyvtáráról: Beckmann, Willstätter, Hahn, Meitner – Nobel-díjasok egy helyiségben! Olvasgatnak, beszélgetnek. Ekkor voltak tudósok utoljára együtt egy könyvtárban – ilyen sem lesz még egyszer! A közkönyvtár fő ereje nem is a könyv, hanem a „Begegnung” – a találkozás és az eszmecsere.

Millió magánkönyvtárban gyártja a szingli-„szerző” a könyveket. Csak Mo.-on évi 10 000 könyv jelenik meg. Tényleg sok papír – mennyi kerül zúzdába? Nemrég egy író-társaságban voltam, a sztár-szerző vállat vonva vallotta be, 5 000 remittendáját zúzták be.

A digitalizálás csökkentette a papírfogyasztást? Emelte! Az internet, a közlés megkönnyítése, a magánkiadások révén még több papír fogy.

Ebben a könyv-özönben a jó írások elvesznek. Megvenni, belelapozni, félretenni – aki így tesz, nem olvasó, hanem fogyasztó! Én is találok a polcaimon „fölvágatlan” példányt. Németh László szerint 1500 könyvet olvashatunk el egy élet alatt. De hát ennyit már rég megírtak, dobjuk ki a klasszikusokat?

A jó könyv, amit „ronggyá” olvasunk.

A mai „könyveknek” a szaguk, tapintásuk is más – több bennük a műanyag, mint a papír. Egyszeri olvasás után szét is esnek: „eldobható” könyvek, nagyon nagy ökológiai lábnyommal. Nemcsak fizikailag esnek szét, hanem tartalmilag is: megjelenésük után már pár héttel elvesztik aktualitásukat!

A kézikönyveken felül ne legyen több könyvünk, mint amennyi alapgyógyszert a WHO ajánl: 300!

RS

PS

Letettem könyvek átültetéséről, de akinek tetszik, letöltheti az „ökobetyár”-ról:

-Precht: Vadászok, pásztorok, kritikusok;

-Flassbeck: Meghiúsult globalizálás;

-Adler/Sch.: Green New Deal /11 társadalommodell/;

-Hermann: Út az atomkorszakba;

-Nürnberger: Egy rebellis szerzetes, egy kiugrott apáca és a világ legnagyobb könyvsikere.

www.okobetyar.blog.hu