OLTÁSÖSZTÖNZÉS 2.0 – SPIEGEL/RózsaS
A virológus M. Brinkmann és a viselkedés-közgazdász, M. Schreiber az oltáshelyzetről
SPIEGEL: A lakosság csak 64%-a oltott és ez nem növekszik.
Brinkmann: Sokan úgy gondolják, a vakcina még elég új, nem ismerjük eléggé. Mások a kockázatot csekélynek tartják magukra nézve. Végül itt vannak a félreinformáltak.
Sp: Az egészségügyi miniszter szerint sokaknak hiányzik az „egyszerű alkalom”.
Br: Ez némelyekre igaz, de ők az oltást nem is tartják fontosnak. Látok ilyen egyetemistákat. Aztán vannak, akik egyszerűen átaludták. Ám alapvetően a fiatalok oltáspártiak.
Sp: Schreiber úr, Ön egy tanácsadó cég munkatársa, amely feladata a játékelmélet és az ösztönzők gyakorlati alkalmazása. Ön is úgy véli, csak az alkalom hiányzik?
Sch: Alkalom volt elég, de mi az „alkalom”? Ez olyan kötetlen. Elmulasztottunk az embereknek időpontot adni, oltópontot és dátumot. Mi eléggé konform társadalom vagyunk. Ha valaki egy hatósági meghívót kap, érzelmileg nehéz neki azt mondani, nem megyek.
Sp: Mi tartja vissza az embereket?
Sch: Van restség a cselekvésben és restség a döntésben. Az első ellen úgy léphetünk föl, hogy nagy kényelmet kínálunk, pl. oltóbuszt a ház előtt. A döntés már összetettebb, de erre is van eszközünk. Pl. a szervadományozásnál, ha aktívan egy igazolványt kell kérvényezni, csak 20% hajlandó. Ha aktívan a szervadományozás ellen kell dönteni, 80% vállalja a donorságot – minden további ösztönzés nélkül. Ez a helyzet a döntési restségnél. Az oltakozás sokak számára érzelmileg nehéz. Racionális ellenérv nincs.
Br: Sokak számára az egész egyszerűen túl gyors. A vakcina nekik hamar jött.
Sch: Ezért már kezdettől fogva részletesen el kellett volna magyaráznunk, hogyan is volt lehetséges ilyen gyorsan ellenszert kifejleszteni. A korábbi szekventált eljárás helyett párhuzamosan dolgoztunk.
Br: Még gyorsabb kell, hogy legyen. Ehhez a vakcinához 300 nap kellett, a következőhöz 100 nap legyen elegendő. De ezt tényleg meg kell értetnünk. Sokakat elbizonytalanított, hogy a vakcinák alkalmazásához mindig új javallatok jöttek. Ez sokakban rossz érzést keltett: „Te jó ég, ezek maguk sem tudják igazán, mit tesznek!” A fölvilágosításra több időre van szükségünk, hogy a bizonytalanságot és a félelmeket visszaszorítsuk. Ám szorít az idő, itt az ősz.
Sp: A kormány szeptember közepén országos oltáshetet indított, buszokkal, social media-val – szinte hiába.
Sch: Nem az állam az, amely növelheti az oltáshajlandóságot. Ehhez olyan síkra kell lemenni, ahol teljesen más bizalom van. Egy futball-klubot pl. nagyobb bizalom övez, mint az államot. Ha az FC Bayern azt mondja, a 2022/23-as szezonhoz tervezési biztonságot akarnak és csak az oltottak kérhetnek állandó belépőt, - nem azért mert büntetni akarnak, hanem mert telt stadionra számítanak – akkor ez bejöhet. Bár a kemény eszközök, mint a büntetés, hathatósak lehetnek, ám elhasználódnak és csak mélyítik a társadalmi árkokat. Minél több pozitív eszközt vetünk be, annál jobb. Eleinte az oltás pozitív volt, még oltás-irígység is jött. Ezt ki kellett volna használnunk. Már akkor gyűjtenünk kellett volna az egyes népcsoportok oltáshajlandósági adatait. Marketing terén tudjuk, melyik autós milyen autót vezet és őket hogyan érhetjük el.
Br: A magánszférában és főleg a peergroup-okban sokat érhetünk el. A 14 éves fiam lelkesen újságolta, 3 cimboráját is rávette az oltásra. Ha minden beoltott beszél erről és a másik félelmét oszlatja, sokat nyerhetünk. Másik terület a munkahely. A munkaadó pl. oltás után adhatna egy szabadnapot. Ezen felül keveset hangsúlyozzuk, milyen jó, hogy egyáltalán van ellenszerünk. Ha még néhány hónapig emeljük az oltáskvótát, mindenkinek több szabadság jut. 33% oltatlannál a vírus képes új hullámokat elindítani. Ezt is erőteljesebben kell kommunikálnunk.
Sp: A Cosmos (Erfurt) és az RKI kutatása mutatja, a nők jobban félnek az oltástól. Ezt is figyelembe kell venni a fölhíváskor?
Br: Föltétlen. Ismételten ijedten észlelem, mennyire terjednek egyes téves információk a nőknél. Pl., hogy az oltás árt a magzatnak, vagy meddőséget okoz. Ilyenkor türelmesen elmagyarázom, hogy ez nem lehetséges – erre nagyon megkönnyebbülnek.
Sch: A nők jobban irtóznak a kockázattól. Ám a családban ők a multiplikátorok, ők döntenek a gyerekek beoltásáról.
Sp: Nemsokára az oltatlanok életét kicsit nehezítik: antigén-tesztjük árát maguk kell, hogy fizessék.
Br: Járvány szempontjából továbbra is fontos a teszt – legalábbis 80% beoltottságig. Így követhetjük a vírus útját és célirányosan beavatkozhatunk. Politikailag a lépést merésznek tartom, nem hiszem, hogy növeli az oltáshajlandóságot. A teszt jó, az oltás még jobb.
Sch: Ha a pozitív ösztönzéssel nem haladunk, igenis, be kell keményítenünk és diszkriminálnunk kell, oltott és oltatlan között. Egyenlőtlent egyenlővé tenni nem az igazságosság formája. A különböző bánásmódra objektív okunk van és az embereken múlik, hogy egyenlőek legyenek. Ám úgy hiszem, még nagyon sokakra hathat a pozitív ösztönzés. Az ostort még nem kell előkapnunk.
Sp: Az hogy nézne ki?
Sch: December 1-től triázs a kórházakban, elsőbbség az oltottaknak. Ezzel sok habozót rákényszerítenénk az oltásra. Kegyetlenül hangzik, de végül is járvány van.
Sp: A kormány túlzottan húzódozik?
Br: Úgy érzem, tart az oltatlanoktól. Ez aránytalan állapotokhoz vezet. 9/11-nél 3000 ember halt meg. Mit tettünk ezután? Minden légi utasra új szabályokat kényszerítettünk rá: Cipőt le, semmi folyadék. Most az USA-ban naponta 2000 hal meg kovidban – mégsem jönnek a szigorítások.
Sch: Jó hasonlat. Persze, különbség, hogy egy potenciális gyilkostól védem az embereket, vagy egy halálos betegségtől. A közgazdászok mindkettőt extern hatásnak tartják. Mindenki, aki megfertőződik, kockázat a többire. Ezért a fertőzés lehetőségének kezelése nem magánügy. Nem tűrhető, hogy kórházi alkalmazottak oltatlanok maradjanak. Nem is beszélve a házi orvosokról. Mint apa, a tanárok oltatlanságát is elítélem.
Sp: A spanyolok 78%-a, a portugálok 85%-a oltott. Mit csináltak jobban?
Sch: Sok-sok halottuk volt; mint hozzátartozók, sokan személyesen érintettek. Ezt az árat nem kellene megfizetnünk.
Sp: Segíthet-e a pénzjutalom? A Bild Zeitung egy „Impf-Fuffi”-t (50 €) javasolt.
Sch: A legrosszabb, amit tehetünk. Nagyon kevés. Az Ifo-Institut München egy oltás társadalmi értékét 1500 €-ra becsüli. Gondolom, 500 € sokakra hatna. De ezzel az összes pozitívumot szétzúznánk, ami az oltáshoz köthető. Beoltottnak lenni legyen privilégium. Ha prémium járna, akkor mindenkinek – visszamenőleg is. Különben az oltatlanok ezt mondanák: „Meg akartok vesztegetni? Akkor az oltástok mit sem ér!” És semmi esetre sem szabadna „oltásprémiumnak” nevezni, ha egyáltalán, akkor „szolidaritásprémiumnak”. Azért kapnánk, mert egymást védjük. Ha erre szánnánk magunkat, biztosra kellene mennünk – csak egy próbálkozásunk lenne.
Sp: Brinkmann asszony, mi a prognózisa, ha a következő hónapokban sem nő az átoltottság?
Br: Ha nem oltakoznak, a télen ismét kontaktkorlátozásokat kell elrendelni – horror mindenkinek. Sok oltatlan számára még nem világos: oltás vagy fertőzés – harmadik opció nincs. A vírus mindenkit megtalál.
Sch: Mikor jön el a nap, amikor kimondhatjuk: Egy oltatlanra sem lehetünk tekintettel.
Br: Aggódom a gyerekekért, akiket még nem védhetünk. 12-17 évesek hajlandók oltakozni, de időbe telik, míg az immunitás fölépül. Hogyan mondhatnám: Nekem mindegy, veletek mi lesz. A vírust még mindig nem értjük egészen, a long covid utóhatásait nem látjuk. Ezért kell egy alap-immunitás.
Sp: Brinkmann asszony, februárban nekünk azt mondta, a vírus még 2022-ben is gondot okoz.
Br: Ha 2024-et mondok, leszedik a fejem. Reálisan nézve, sajnos, a vírus még sokáig itt marad. Hiányzik az erőteljes globális oltáskampány. Ameddig ez nem lesz, járvány lesz, itt, Németországban is. Bizakodunk, hogy 80%-os átoltottságnál ellazulva hátra dőlhetünk.
SPIEGEL, 2. 10. 2021
»Die Keule sollten wir erst später auspacken«
