A KÖZSZOLGÁLATI ADÓK DILEMMÁJA – T. Buhrow, WDR- ZEIT/RózsaS

Vitakultúránk súlyosan sérült: Több kellemetlen szembefordulás, vélemény-sokféleség, kontroverz diskurzus szükséges és kevesebb fölháborodás. Tom Buhrow (63) 2013 óta a WDR intendánsa.

Van autója? Hol nyaralt? Eszik még húst? Ezek a régen még ártalmatlan small-talk-kérdések mára kockázatosak lettek – gyorsan befagyaszthatják a beszélgetést. Egyre több téma kap morális töltetet. Válaszok, melyek saját értékmércéinktől eltérnek, kiesnek az érdeklődésből, vagy legalábbis vállvonogatást érnek el. Ezek alkalmak a rendreutasításra, ingerlékennyé vált társadalmunkban.

Németország mindig is a „Besserwisser”-ek (jobban-tudók) országa volt. Ám mára a hangulat annyira elfajult, hogy kontroverz, de tisztességteljes vita már nem lehetséges. Legyen az sokféleség, patriotizmus, klíma vagy gender, sokan rögtön ingerültek lesznek. A különböző táborok árgus szemmel vizslatják a talk show-okat, interjúkat, híradásokat arra nézve, hogy valaki az egyik vagy a másik oldalhoz sorolható-e.

Ezt természetesen mi is átéljük a közszolgálati rádióknál. Alig akad egy adás a nyaralásról, a húsfogyasztásról vagy a bevándorlásról, melyet ne vizsgálna meg keményen minden politikai tábor: Eléggé differenciált-e? Kiegyensúlyozott? Túl piros, túl fekete, túl zöld? Ki kell bírnunk. Ám engem aggaszt a vita kegyetlensége: A más véleményen levő ellenfél lesz, a vita csírájában elfojtódik – méreg a demokráciára.

Az Allensbach-Institut szerint az emberek 70%-a több összezavarást, türelmetlenséget, agresszivitást észlel. A szétszakadt társadalomban az ingerültség válik alapérzéssé. A szakadás több oka között van a digitalizálás, ahogy a világ nagy válságai is. A régi bizonyosságok meginognak, erre a járvány is rásegít. Ezt érezzük mi is, hadszínterré váltunk. A közösségi oldalakon dühöngő kölcsönös támadások sokat foglalkoztatják kollégáimat.

Az UK-ban fizikai atrocitásokra is sor került. A BBC egyik irodáját lerohanták az oltásellenesek. Hollandiában a közszolgálati rádió NOS jeleit le kellett szedni járműveikről. A „Reporter ohne Grenzen” (Újságírók határok nélkül) tavaly ötször szenvedtek el erőszakot, főleg a corona-korlátozások elleni tiltakozásoknál.

A társadalom egy nagy csoportja azzal vádolja a médiumokat, hogy manipulálják a híreket és elferdítik az igazságot. Egy „rossz” félmondat egy egész shit-storm-ot indíthat el. Mi történt, hogy a másik véleményét személyes támadásnak veszik?

A „visszhangkamra”-modell leírja, hogyan falazzák be magukat sokan saját információ- és véleményterükbe. Belefáradnak a realitások viharába. A sokrétű híreket úgy passzírozzák át egy szűrőn, hogy azok beleilljenek homogén világképükbe. A közösségi oldalak algoritmusai mindezt csak heccelik, amikor jutalmazzák a polémiát. Így ez gyorsan egzisztenciális kérdéssé válhat. Egyes médiumok az ilyen társadalmi polarizálásnak teret adnak. A sokk klikk gazdaságilag nyereséget hoz nekik, de ez játék a tűzzel. Az összes médiumokban való bizalmat ássák alá és tovább, a szabad társadalom intézményeiben való hitet is megingatják.

A rádiódíjak emelése körüli vita ezt jól példázza. Az alkotmányvédő bíróság elnöke olcsó polémia céltáblája lett. Amikor azt kívánom, hogy az ilyen polémiáknak elejét vegyük és a vitát sportszerűbben, kiegyensúlyozottabban, széleskörűbben folytassuk, akkor nem gondolom, hogy az ARD-t le szabadjon kritizálni. Mi is követünk el hibát és higgyék el, fáj nekünk!

A rádiódíjak ügyében a bíróság szigorú kritériumokat rótt ki ránk. Feladatunk, ezekben a nehéz időkben, hogy az autentikus, gondosan szerkesztett információkban a tényeket élesen elválasszuk a véleményektől, a valóságot ne torzítsuk és a szenzációst ne hozzuk az előtérbe. A fennálló vélemények sokfélesége széleskörűen és teljességgel kell, hogy helyet kapjon adásainkban. Ez a feladat természetesen minden médiumnak kötelessége, mert ez a legjobb orvosság betegeskedő diskurzusunkra. Ez a magas minőségi elvárás magunkkal szemben jogosít föl intézeteink megfelelő pénzelésére, mely nem szabad, hogy egyes Land-frakciók által megkurtítva legyen, mert nem tetszik nekik a program.

Most fut az ARD-jövőpárbeszéd, amelyben közönségünk kinyilvánította, több vélemény-sokféleséget és kontroverz vitákat szeretne. Soha nem szabad egy visszhangkamrához, egy vélemény-miliőhöz csatlakozni, legyen az jobbos vagy balos. Mi az embereket képezni akarjuk, nem kioktatni. Ehhez minden témánál elfogulatlanul mélyre kell ásnunk. Tudatában kell lenniük tanult, zömében nagyvárosi szerkesztőinknek, hogy életvalóságuk nem az egyetlen mérce. Programjainkban tehát figyelembe kell vennünk a szociális rétegek helyzetét és a különböző lakásviszonyokat is.

Az ARD platformot kínál egy jó vitakultúrának. Senkit sem zárunk ki, aki valódi és tiszteletteljes véleménycserében érdekelt. Ám nem akarjuk a túl érzékeny és gyakran túl eliter szenzorok szerepét játszani, amelyek a visszhangkamrákban működnek. Ezek beszűkítik a vitát és csak az ingerültséget emelik az országban.

Digitális platformjaink, az ARD Mediathek és Audiothek, nemcsak „more of the same”-t ajánl, hanem horizont-szélesítést és talán egy más perspektívát is. A szidáskultúra helyett a vitakultúrához kell visszatérnünk. Mert minél hangosabb valaki, annál kevésbé hajlandó a másikat meghallgatni.

ZEIT, 14 10. 2021

Wir brauchen mehr unbequeme Haltungen!