A KÖLN 2020 JÖVŐSZCENÁRIÓ ÉS AMIVÉ LETT

Robert Jungk jövőműhelyében (Zukunftswerkstatt) tanultunk demokráciát és jövőt építeni, 1986-ban Kölnben. „Lesz-e Budapest 30 év múlva?” Ez volt a címe egy előadásomnak - 1993-ban. Tehát még 7 évem van, hogy hülyét csinálok magamból.

Inkább, mondtuk Kölnben, semmint, hogy bekövetkezzen. Disztópiákat azért írunk, hogy ne következzenek be. Íme a KÖLN 2020 utópia-jövőszcenárió, 1989-ből (lerakva a Salzburg-i jövőkönyvtárban):

Köln 2020 - Egy város- és társadalomutópia; 8 követelmény, 1989 -

1. A sürítettséget föloldani

2. Átépítés (Ma 4*-os hotel, holnap kecskeistálló)

3. Ökológiai egyenjogúság mindenkinek

4. A szociális rend visszaállítása

5. Ismét túlélőképes

6. Ismét letelepült

7. Nincsen beteg ember többé

8. Szellemiek anyagiak helyett

2/3 lakosság kiköltözik a városokból

Falvak benépesítése, tanyák kibővítése,

új települések létesítése

bolo!bolo-közösségek a városokban

A toronyházak, épületek, gyárak, berendezések

új funkciót kapnak: a lakosság élelmezési és

energetikai önellátása: szelíd technikák fölsze-

relése, zöldség, gyümölcs, hal, gomba termesztése.

Föltételek:

-Pozitív energiamérleg

-A hulladékok beiktatása a bio-körökbe

-Méregmentesség

-Humánus munka

Senki ne károsodjon ökológiai ill. környezet-higiénés szempontból

(Ne autózz az én körzetemben, én sem a tiédben

-A környezeti kárköltségek bevétele a gyártási költségekbe-áru drágább a szűz vidékeken-Szűnjék meg a 3000,-márkás autószubvenció)

Legyen ismét nagycsalád avagy létesüljenek közösségek

Teljes önellátás és önfenntartás a körzetben,

a munkamegosztás visszavétele egészen a körzetszintig

(Nyersanyagoktól, technikáktól független)

- Nincsen turizmus, nincsen utazás többé, élj meg a körzetben és a körzetből

-Megszűnnek a betegségek, mert megszűnnek kiváltó okaik, az ember visszatér egy alapvetően egézséges életformához

- A nagy klinikák, életmeghosszabbító technikák megszűnnek; a kétkezi és szellemi munka mindenkit jó erőben tart

- Fűtsünk kalotaszegi legényessel!

Szórakoztasd önmagad. Senki ne lépje túl a biológiai alapszükségletet. A szellemi tevékenység fölöslegessé teszi a konzúmot. Csak az lesz a konzúm áldozata, aki család, barátok híján az elismerést, szeretetet, figyelmességet luxuscikkekkel akarja pótolni.

Itt egy másik, az 5 jövőszcenárió-blokkból (2013):VISSZAHÚZÓDÁS A RÉGIÓKBA

A források kimerülése világszerte, a gazdasági pangás, a klímaátcsapás életmódváltoztatást kényszerít ki. A kormánynak sikerül a lakosságot ésszerű fogyasztásra rábírni, nagyban csökken a pazarlás és a létalapok fölélé-se. A visszaesés lassan jön, így van idő átállni egy ésszerű, józan életmódra. Az esztelen anyag- és személy-szállítás megszűnik. Vége a világkereskedelemnek és a globalizációnak. Az élet visszahúzódik mentsváraiba: a régiókba. Itt régiópénz lesz a fizetőeszköz, ill. visszatér a barter és csere-kereskedelem: élelmet olajért, szolgáltatást szerszámért. Kisvasutak vezetnek a városokból a vidékre. Az ország ismét egyenletesen belakott. Új közösségek alakulnak, az élet olcsóbb és emberibb lesz. Mindenkinek lesz munkája: műveli a kertjét, építi a házát. Visszatérnek az igás állatok, az emberi erők. Az emberek nem fitnessz-centerekben edzenek, hanem zsákolással és pedálos generátorral. Az új technikákat (LED-világítás, napelemek) kombinálják a hagyomá-nyosokkal. Mielőtt az óriásgyárakat bezárják, örökéletű gépek gyártanak, kopó alkatrészek tartalékolásával. A maradék energiahordozókat és nyersanyagokat csak állam- és életvédelmi célokra tartalékolják.

REZLIENS REDSZERT II. - RózsaS

A nagy-agy tragédiája

Az ember 40 000 év után kiemelte magát a természetből és kilépett az evolúcióból. Élhetett volna százféleképp, de a legkönnyebb utat választotta: a gépekét. A nagy-agy azt hiszi magáról, hogy ő a legfelsőbb lény. Nagykanállal esszük a racionalitást, mindent ésszel akarunk megoldani. Túl sokat tudunk. („Nincs más tudás, amit a magyar paraszt ne tudott volna.”) A technika nem fejlődik, csak szaporodik. Ami a maroktelefonból megtudható, az egy csomó értéktelen kacat. Csak azért gyűlik össze, mert lehet tárolni. Párhuzamos technikák: bakelit lemez, hangszalag, MP3; fax, telefon, skype, sms, e-mail. Ma a tudomány egy problémát megold, kettőt gerjeszt. Civilizációs betegekkel teli a kórház – köszönve a tudománynak! Nyomorékokat produkál és büszke a botra, amit feltalál nekik.

Az ősközösségek vadászgyűjtögetőitől nem lettünk boldogabbak: a magántulajdon hozta a rabszolgaságot, a városok a járványokat, a só/cukor a magas vérnyomást, cukorbetegséget.

A tudomány és a technika hozta

-az abszurd szakosodást, munkamegosztást és a teljesítménynövelést,

-a szakosodás a pénzt, a szétköltözést és az elidegenedést,

-a pénz a kényelmet, a fényűzést (10 000 tárgy a házban)

-a kényelem a jóléti betegségeket (infarktus, agyvérzés, daganat).

Ez a gazdaság önző, lusta, türelmetlen fogyasztóvá tesz bennünket. A "jólét" teszi tönkre a világot. A szegények összezárnak, közös eszközkihasználatuk magas, lelkileg erősítik egymást. Ez a gazdaság szétszed: ketten külön – két hűtőszekrény.

Ez az ember tragédiája, a 7 főbűn: superbia (kevélység), luxuria (bujaság), avataria (kapzsiság), ira (harag), gula (torkosság), invidia (irígység), acedia (jóra való restség).

Tömegtársadalom

Az ember túlszaporodott. Ráadásul mindenki egy helyen akar lakni: városban. Régen, faluhelyen, a tolvajt kiböjtölték: az áldozat addig nem evett, míg a tettes el nem árulta magát.A tömegtársadalomban megszűnik a szolidaritás: nem figyelhetek egyszerre ezer emberre. Már egy ismeretlen arc is az utcán ősi reflexeket riadóztat: menekülj vagy támadj. Csoda, ha a városlakók nem esnek egymásnak percenként. Falun távolabb laknak, mégis közelebb vannak egymáshoz, mint a panelben. A tömeg békében is kisebb tatárjárás: mindent eltapos, mindent fölél, mindent tele-szemetel. (Lásd záruló Velence, Plitvicai tavak). Végkiárusítás: gyorsan oda, amíg van! A tömegtársadalmak fölélik a létalapokat és kitör a harc a maradékért.

Széteső társadalom

Lopásra nem lehet társadalmat építeni. Politikusok, oligarchák, mutyizók erodálják a bizalmat. Amikor a gyártók és a szerelők is lemennek kutyába, kérdés, mikor éri el ez a bankszektort? Mert akkor tényleg vége a dalnak! Fedezékbe! Vedd ki a pénzed, rakd időt-állóba! (l.: Robinzon-ház).

A nagyváros védhetetlen

A városba özönlés megállíthatatlan. A szerény, de biztos megélhetést nyújtó vidék elnéptelenedik. Rábízzuk magunkat a globalizációra és ha bukik, levegőért kapkodunk, mint a vendéglátósok. Ma mobilt és autót akarunk, holnap egy darab kenyérnek is örülnénk. Egy szimpla hóesés képes az egész várost lebénítani – mi lesz egy komoly havária esetén? Minden rendes háznál tartanak gyertyát, kórházban áramfejlesztőt, csak a nagyváros purcan ki, ha megszűnik a beszállítás. A nagyváros: inkubátor, vezetékeken csüng, mint a beteg az intenzív osztályon. Minden városi építkezés (épület, metró, híd) értelmét veszti, mert egy ház 100 éves életében olyan időkbe nyúlik bele, amikor lakóinak ellátása megszakad. További új családi házak veszik el a zöldet, a levegőt.

Óriásvárosok

Az óriásvárosok (egy tucat 20 milliós) a legsérülékenyebbek: járvány (2015-ben írtam!), földrengés, szökőár bármikor végezhet velük; de elég, ha csak valamelyik beszállítás szűnik meg (víz, élelem, energia). A kormányoknak nem, hogy B, de A tervük sincsen.Megijedünk pár ezer menekülttől, mi lesz, ha innét útra kelnek:

1.TOKIÓ                  34M

2.HONGKONG          26M

3.SANGHAI              26M

4.SZÖUL                  25M

5.JAKARTA               25M

6.MEXIKÓVÁROS     23M

7.DELHI                  23M

8.KARACSI              22M

9.MANILA                22M

10.NEW YORK         22M

11.SAO PAULO        21M

12.MUMBAI             21M

Minden nagyvárosi sérült

Ha ép volna, nem volna nagyvárosi…

-Nézzék meg, mennyi a neurotikus a metróban! (Vízi E. Szilveszter)

-Nem a természetes reakciókat kell gyógyszerezni, hanem egészséges életkörülményeket kell teremteni! (Tüntetés a MTudE ellen, 2004)

Egy közlekedésmérnök tartott egy kiváló előadást a főváros jól szervezett közközlekedéséről – csupán egyről feledkezett meg: az egész alapjában fals. Kisvárosban nem kell földalatti, sem busz, sem villamos - biciklivel mindenhová el lehet jutni.
Nem technikai, hanem emberi probléma

A világ pusztul, a tudomány nézi vagy rásegít. Ózonlyukat kutatnak ózonlyukasztással, tudományos tolvajnyelven értekeznek. A tudomány egykor járványokat, katasztrófákat akadályozott meg, mára kitalálóit viszi a tönk szélére. Az ember eszével emelte ki magát az állatvilágból és most az esze lesz a végzete. Pár évtized még és ez a kultúra összeomlik.

A vége látható: ha az ember nem forralja föl a Földet, megteszi az univerzum: a pillanatnyi élet-ablak bezárul. De mért kell gyorsítani?

A világválság nem technikai, hanem emberi probléma. Az istentelen polgár 10 000 holmijával épp oly árva, mint azelőtt. Életét ezen tárgyak beszerzésével, számon tartásával, átcsoportosításával tölti. Semmilyen gyár nem tudja gyártani, amire valójában szüksége van: bizalomra, elismerésre, barátságra, otthonra, szeretetre. Amit nem ér el a fehér ember óriásrakétáival, 27 km-es masináival - eléri egy buddhista szerzetes egy marék rizzsel.

Mindenkinek jut, de nem mindenki kapzsiságának.

Minden munka romboló

Még a szívsebészé is, aki könnyen megelőzhető civilizációs betegségeket műt, melyek netán a műtét háttéranyagai, -energiái, az orvos fizetése előteremtésekor keletkeztek.

Ma a fogyasztó: áruházi huligán, aki messze a lánc elején pusztít. Elég lemennem a közértbe, máris megrendeltem a rombolást. Bolti élelem: termelésében romboló, fogyasztásában mérgező. A gyár oda viszi a termelést, a hol nincs környezetvédelem, sem szakszervezet. Az árut szállítják, de az emberi jogokat nem. Egy kalapácsért ugyanannyit fizet a hegyen, mint a kohó mellett lakó.

A hálózat tökéletes: egy doboz kólával megrendelője vagyok az erőszaknak, az esőerdők kiirtásának, ember-állat megnyomorításának -fényévekre a bolttól.

Telhetetlen energiafogyasztás

A sétakocsikázó autós háborúkeltő, 12 hónapból 1 hónapot kocsijában tölt, fél lábbal a kórházban, fél lábbal a börtönben. Nem utazik egyedül: O. B. Laden ül mellette. A mértéktelen húsevő indiai parasztokat tesz éhezővé – gyarmatosítás szgéppel. A biodízel éhinséget okoz Afrikában. A fogyasztó nem fog lemondani fejadagjáról (50 000 kWh primer/év, l. Energiamenü), katonákat küld az olajért, netán a saját fiát. Amit megtettünk, megtesszük újra. Aki a legtöbb energiát fogyasztja, az okozza a legnagyobb pusztítást. A 2020-ban születőnek már a nagyapja is nagy fogyasztó volt. NSzK 1950-1990: a zaba-, ruha-, lakáshullám után az állam-fogyasztó lép föl a polgár nevében: fegyvereket, űrkutatást, atomreaktorokat rendel meg – a túltermelést elkerülendő. Ha a fogyasztás nem elég, jöhet a háború: tőkemegsemmisítés, újratermelés – újra jólét. A takarékos is háborúkeltő. Beleszülettünk két világkatasztrófa közé: ki hiszi el, hogy újabb 70 békeév hullik az ölünkbe? Gáz-, olajvezeték építése értelmetlen, mert fölrobbantják. Olajat csak katonai konvojjal lehet majd szállítani. Az egyenletesen belakott vidékeknél kevesebb az áldozat. A távutazás megszűnik: nincs üzemanyag, sem cél, sem biztonság.

Vége a világkereskedelemnek és a globalizációnak.

Ne járjunk tömegrendezvényre! (Ökokiskáté).

Költözzünk ki a vezetékes házakból!

Tele az ország üres házakkal (fél millió), tervezzünk 5-10 évre! (l. Robinzon-ház.)

Információ-irtás: az információ méreg. De csak azt bombázzák, aki elébe megy.

BARBARIZMUS-ARMAGEDDON (2013)
Egyszerre lép föl több szerencsétlen körülmény, amit a rendszer már kivédeni képtelen: szélsőséges pártok uralma, tőzsdekrach, klímaátcsapás. A kamatígéret be nem váltása, az e-pénzek inflációja, a nyersanyagdrágulás pánikot vált ki: mindenki a pénzét egyszerre akarja árura cserélni. Aszály és tornádó elpusztítja a termést, áradások és viharok bénítják meg a gazdaságot. Az olaj-, nyersanyag- és élelemárak az égbe szöknek. A mértéktelen fogyasztás visszaüt. A legjobb kapitalizmus sem képes föltölteni a bányákat. Az autógyárak bezárnak, mert az autók eladhatatlanok a drága benzin miatt. Tömegek kerülnek utcára, ezúttal jóval többen és jóval elszántabban. Szegénylázadás tör ki: luxusautókat, kirakatokat törnek össze, fosztogatnak, rabolnak. Pest megindul a budai villák felé. Kihirdetik a rendkívüli állapotot, de a katonaság sem tudja megfékezni az óriási tömegeket, melyek úgy hiszik, nincs mit veszteniük. A felkelés átcsap a határokon. Európa lángokban. Káosz és pusztítás, éhség és járványok - ez Armageddon. Fegyveres bandák harcolnak a maradék tartalékokért, míg azokat is fölélik. Utána síri csend - csak patkányok, macskák és kóbor kutyák. A szerencséjüknek köszönve él túl néhány fölkészült és edzett csoport, akik a hegyekbe, erdőkbe menekültek. Várnak, hogy újra kezdhessék. Törökdúlás 2.0A 2015-ös menekülthullám csak egy óriás-cunami előszele volt. Amikor Isztambul 10 millió lakosa megindul felénk, mert szorítja Kairó, Teherán, Kabul, Karacsi - az lesz a törökdúlás 2.0, azzal a „kis” különbséggel, hogy „ez a harc lesz a végső”!

VÍRUS MULTIPLAYER-GAME - Öt német szakértő stratégiája/RózsaS, német-sajtó-figyelő

A járványt csak együtt, közösen küzdhetjük le. Hogyan motiválhatunk sokakat?

1. + 2.

Susanne Brandhorst (51) és Thomas Bremer (57) professzorok, Game Design, HTW Berlin

Mind épp egy multiplayer-game-et játszunk

Szakaszok eléréséért járjon jutalom. Nem akarunk mindenből játékot csinálni - de már egy játék résztvevői vagyunk. Game thinking: megnézzük a játékszabályokat és azt, hogyan illenek a játékosokhoz. A jó játékszabályok motiválhatják az embereket. A mi felelősségünk: a játékosokat játékban tartani. A játékosoknak fontos, hogy a játékszabályok átláthatóak és világosak legyenek. Ha ezeket csak lépésenként ismerjük meg, nem szabad változniuk és mindenkire egyaránt kell vonatkozniuk. Minden más sportszerűtlen. Ez az átláthatóság momentán nem adott. A pandémiahelyzet a játékszabályok variációját kényszeríti ki. Ez csak bizonytalanságot és frusztrációt okoz.Ezen kívül a játékosoknak feedbeack-re van szükségük. Időnként kis jutalmak esedékesek, nagy szakaszok után nyereségek. A játékosok szeretik az akusztikus és a vizuális visszajelzéseket. Ez persze a gyakorlatban nehéz. De lehet képekkel, jelekkel, színekkel operálni. A szemafor rendszer jó irány. Talán nem igazán jól fogadták, mert nem mindig pozitív kisugárzású: gyalogosok is gyakran mennek át a piroson. Továbbá 3 szemafor is volt - tehát 27 állapot - nem egyértelmű feedback. Incidencia-grafikonok figyelmeztetőek kellene, hogy legyenek, de valójában fordított jósági listák: mindenki arra figyel, ahol rossz a járványhelyzet. A magas értékek inkább vonzanak bennünket és hajlamosak vagyunk a számokat fölfelé kerekíteni. Ezért fontos volna az incidencia-számokból osztályokat képezni, így pl. az alacsony számok A-osztályba kerülhetnének, a kedvezőtlenek a B, C, stb. csoportba. A lakosságot ösztönözni kell, hogy egy A-áreába kerüljenek vagy ott maradjanak. Még több lenne elérhető, ha a játékosok személyes előnyt kaphatnának. A beosztások lehetőségek elnyeréséhez vezethetnének: pl. az A-csoport ismét sportolhatna vagy bevásárolhatna a közelben. Ezáltal közösen új tevékenység-opciókat lehetne elnyerni.Minden játéknál fontos a community és a menedzsment. Megpróbáljuk a játékosokat egymással összekötni és kommunikálni velük. Fontos lenne vírusálló közösségi vállalkozásokat szervezni. Ha már színházba nem mehetünk, mobil színpadokon vihetnénk élményt az embereknek. Osszuk meg élményeinket! Mi most egy multiplayer-game-et játszunk és ennél fontos a team-munka. Mindegy, mennyire komplikált a helyzet, az üzenet mindig legyen egyszerű.

3.

Klaus Dittko (53), Kommunikationsagentur Scholz & Friends Agenda

Mindegy, milyen komplex a helyzet, az üzenet egyszerű kell, hogy legyen

A politikai kommunikáció másképp működik, mint a termékreklám, melynél csak valamit el kell adni. Hogy az ügyfél egy új terméket megvegyen, annak ismertnek kell lenni és kell egy közvetlen cselekvési impulzus. Most megvenni! Most ráklikkelni!

Egy járványkor viszont az emberek viselkedését kell alapvetően megváltoztatni. Az üzenet legyen könnyen fölfogható - egy diffúz üzenet nem vált ki hatékony cselekvési impulzust. Egészen nyárig a lakosság a kormány politikáját és kommunikációját meggyőzőnek találta. Az emberek büszkék voltak arra, milyen jól vizsgázott Németország a pandémiában. A kormány tekintélye nőtt. Merkel márciusi beszéde megadta az alaphangot. "Ez komoly, ezért vegyék Önök is komolyan!" A kormány helyzet-megítélése világos volt. Jens Spahn (eg. min.) kijelentése, "Sok mindent kell egymásnak elnéznünk", erősítette a szolidaritást. Elismerte, hogy a politika is követhet el hibákat, mert nagy bizonytalanságban sürgősen kell döntéseket hoznia. A politika, kommunikációja mellett, az üzenet kampányokkal erősíthető. Tartós figyelmet biztosíthatnak, ha újabb és újabb ösztönzőket adnak. Ha bevésődő üzenetek jönnek és újra fölismerhetők, folyamatosan elősegíthetik a lakosság szükséges magatartás-változtatását. Ez különösen a járvány elején fontos, hogy a szokatlan szabályok új rutinná váljanak.

Karácsony előtt a második hullámmal nőtt a lakosság elégedetlensége. A fiatalok ezt mondták: Csak ez a fiatalságunk van. A szülőket megterhelte a homeoffice és a homescooling. Ehhez jött, hogy egyes német tagállamok saját szabályokat állítottak föl. Némely polgárok irányt vesztettek és csak azt tették, ami maguk helyesnek tartottak - ahelyett, hogy az átfogó állami rendeleteket követték volna. A vírusmutációk új bizonytalanságot okoztak. De bármennyire is bonyolult a helyzet, a kommunikáció egyszerű kell, hogy maradjon. Kiút lehet az ún. magatartás-kommunikáció. Részletes magyarázat helyett cselekvés maximumokat kell propagálni. Pl.: Amit teszünk, az tudományos tényeken alapszik és megfelel alkotmányos értékeinknek. Vagy: Döntéseink szolidárisak, nem játszunk ki csoportokat egymás ellen.Az ilyen kommunikáció a cselekvő aktorokban elvárásokat és bizalmat kelt. Azt mondják maguknak: Itt valaki az én mércéim és elveim szerint cselekszik.

4.

Sabrina Mockenhaupt-Gregor (40), 45-szörös hosszútávfutó rekorder

Közbenső célok nélkül elmegy a kedvünk

Maratont úgy futunk, hogy közbenső célokat tűzünk ki, mindig a következő frissítő állomásra gondolunk. Ne számold, hány km van már mögötted, hanem a fejedben az legyen, hogy még csak egy bizonyos táv van előtted. Még csak! Ezt a stratégiát persze nehéz a pandémiára alkalmazni, ahol a közbenső célok állandóan kitolódnak, mint nem rég a vírus mutációkkal. Ha nincsenek közbenső céljaink, oda a hangulatunk. Közben persze nem szabad a végső célt elfelejtenünk. Ha valakit maratonra biztatok, először arra kérem, tisztázza a célját: az a célja, hogy a 42,195 km-t egyáltalán megtegye, vagy időre fut? Hogy magunkat motiváljuk, fogalmazzuk meg magunknak világosan a célt - ezt ne bízzuk az edzőre. Saját magunknak egyszerűbb bizonyítani, mint másnak. A járványra vonatkoztatva: épp, amikor nincs világos időhatár, gondoljunk magunkra. Keressünk perceket, amikor magunknak, igényeinknek kielégítést találunk. A pandémiát természetesen csak közösen győzhetjük le - de közben ne feledkezzünk meg magunkról sem. Mottóm: Álmaink azért vannak, hogy megvalósítsuk őket. De most illik ez a jelenlegi helyzethez? Tapogassuk ki az érzést, mely célba visz. Ez többet ér, mint a taps kívülről. Milyen a büszkeség érzése, ha valamit elértünk, kibírtunk? Milyen lesz az érzés a járvány után? Gondoljunk erre, hogy kitartsunk!

5.

Frank Roselieb (51) ügyvezető igazgató, Krisennavigator Kiel

A remény ne legyen indokolatlan

A kríziskommunikáció pontjai már 2019-ben egy DIN-előírásból ismertek voltak: valós idő, igazság és átláthatóság. Ehhez jön a célcsoportok adekvát megszólítása - helyes eszközökkel. Ez járványkor is érvényes. Ne feledkezzünk meg a gyér német nyelv tudásúakról, legyenek képek és videó-clip-ek. A válságkommunikációhoz olyan "trükkök" is tartoznak, mint a "Good-Guy-Bad-Guy-Prinzip". A jó hír: Van vakcina. Már tisztul a láthatár! - nyilatkozza a politikus, aki újraválasztását óhajtja. A rossz hír: "Az elhalálozási számok még mindig magasak. Szigorítanunk kell! - nyilatkozza a virológus.

A kríziskommunikációnak általában három feladata van: informálni, magyarázni és meggyőzni. A politikai kommunikációban a moderálás van előtérben - tehát az emberek végig kísérése a válságon át. A privátgazdasági kríziskommunikáció rég nem annyira bonyolult. Ott többnyire egy márka jó hírneve erodálását kell tartósan megakadályozni. Ekkor az üzenet: "Termékünk sajnos hibás. Visszahívjuk." Ilyenkor kevésbé az egyes személyre figyelnek, hanem a logo-ra. Egy vállalati szóvivő baklövései ezért jóval kisebb hatásúak, mint egy politikusé, lásd Armin Laschet rosszul viselt maszkját vagy Jens Spahn és a túlzsúfolt lift esetét.

A pandémiák ún. extrémrizikók. Ritkán fordulnak elő, de masszív társadalmi kihatással járnak. A politikusoknak hiányzik a tapasztalat a megterhelés időtartamáról. A kríziskutatásból tudjuk, hogy Európában a pandémiák átlagos ideje 18-20 hónap. Számunkra tehát most jön a második félidő és csak remélhetjük, hogy a 3. hullám elmarad. Az utolsó etap sok embernél nem tudatosul. A legtöbben azt hiszik, húsvét után (ápr. 4.) mindenen túl vagyunk. Félő, hogy a világjárvány vége 2021 októberére, inkább 2022 januárjára várható - ha nem jön közbe semmi.

Mivel a járványok lopakodóak, a lakosság számára inkább maraton, mint sprint. Pandémiában fontos a remény, de nem lehet indokolatlan vagy irreális. A válságkommunikáció lényege tehát a mézesmadzag-furkósbot, lazítás és korlátozás kombinációja. Így ismerik föl az emberek, hogy ők maguk részei a megoldásnak. A járvány nemcsak egy válságkezelőt, hanem sokat ismer. A politikai kommunikáció feladata ezt újból és újból kihangsúlyozni.

ZEIT online, 4. 2. 2021.

"Im Grunde spielen wir gerade ein Multiplayer-Game"