A LEVIATÁN ÁLLAM – Önzők, tüntetők, fuldoklók – T. Rapp - SPIEGEL/RózsaS

Tobias Rapp (50) a SPIEGEL kultúrrovatának szerkesztője.

Michael Müller, Berlin polgármestere, röviddel a 4. hullám előtt novemberben, a sikerekről és a kudarcokról beszélt. Aztán, csak úgy mellékesen, mondott két megrázó mondatot: „ Az alacsony átoltottság nem az elégtelen fölvilágosításon, a kevés reklámon, infrastruktúrán, pénzen, vakcinán és elhatározottságon múlt. Az ok, hogy túl sok az önzés és a közöny.” Megrázó, mert egy olyan politikus tanácstalanságát és megbotránkozását mutatta, aki hitt a jóban és falba ütközött. A visszafogott polgármester olyasvalami, mint az elképzelhető legnagyobb anti-Leviatán. Az egész Bundesrepublik Deutschland hatalma nem volt elég, hogy polgárait megvédje. Az emberek egyszerűen nem akartak közreműködni. Legalábbis nem elegen. A döntéshozók nem tudták elképzelni, hogy tényleg lehetnek ilyen ellenszegülő emberek és meghiúsítják az egész oltáskampányt. A politikusok hittek a józan észben és a jó szándékban, abban, hogy a polgárok a helyest akarják és teszik. Csak egy „oltáskínálat” kell és mindenki kihasználja. Másképp lett.

Mikor Thomas Hobbes 1651-ben megírta híres könyvét, a Leviatánt, hazájában véres polgárháború tombolt. Puritánok, katolikusok, anglikánok harcoltak egymás ellen; skótok , királypártiak a parlamentaristák ellen. I. Károlyt 2 évvel korábban lefejezték. Háború mindenki mindenki ellen, írta Hobbes és ez az ember természetes állapota. Csak egy emberfeletti szuverén képes ennek véget vetni, akinek nevét egy mitologikus tengeri szörnyről kölcsönözte. Egy korlátlan hatalommal bíró uralkodó kell.

Ez volt az államról való modern gondolkodás kezdete. Az állam erőszak-monopóliuma szavatolja a polgárok biztonságát - elvéve ezzel Hobbes alapgondolata szörnyűségéből. Az állami rend kezdetén áll a szuverén erőszaka. Ehhez nincs alternatíva – minden más káoszba és anarchiába visz.

Christoph Möllers jogtudós írta, a modern liberális demokrácia mindig fontolja meg, ki is fenyegeti: Az állam vagy a szomszéd. Az oltásvita tükrében azt kell mondanunk Hobes-szal: Most a szomszéd. Az állam megpróbálta védeni polgárait. A szomszéd szombaton oltás elleni tüntetésre megy és a metrón nem visel maszkot.

Ez elég kellemetlen, főleg a 40-65 éveseknek, akik hatalmon vannak és állami vagy gazdasági vezetők. Élettapasztalatuk egy másik történetet mesél, amikor a fenyegetés az államtól indult ki és annak hatalmát kellett visszanyesegetni. Itt 40 éve minden az életterek liberalizálása körül forgott, a szabadság és az egyén lehetőségeinek növelése céljából. Ez komplex, nem egyenesvonalú folyamat volt. Az államot vissza kellett tartani attól, hogy túlságosan is beleavatkozzon a polgárok életébe. Sok minden megváltozott: A sorkatonaság eltörlése, házasság mindenkinek, népszavazás, civil részvétel építkezéseknél. A polgárok befolyást, jelentőséget, hatalmat harcoltak ki maguknak. Napirenden a régi transzszexuális törvény helyettesítése önrendelkező törvénnyel, amivel az emberek nemi identitásukat önmaguk határozzák meg. Évszázadokig ez a biológia, az egyház, a bürokrácia jogosultsága volt. Párhuzamosan folyt a gazdaság deregulálása; a nyugdíj, az egészségügy, az oktatás részbeni privatizálása. A piac ezeket jobban elrendezi, mondták.

Mindez vitatott volt és ma is az. A balosok átkozzák a neoliberalizmust, a konzervatívok siratják az identitás-vesztést. De mind örül az új szabadságoknak. A modern Bundesrepublik nem ismer Leviatánt, legfeljebb a náci múltban. Az utolsó 40 év története az állam gyámkodásának lerázása és az egyén emancipációja volt.

És mindez tévedés volna? Csak egy vírus miatt? A járvány fölfedte az állam gyengeségeit, az új kormány ígéri ezeknek orvoslását. A német közigazgatás nem elég hatékony, lemaradt a digitalizálásban. Másrészt a 60-as évek konjunktúrapolitikájának ismételt bevetése (Kurzarbeitgeld) az első fázisban enyhítette a károkat. Mikor azonban kockázatokat kellett vállalni, mert a helyzet és az ismeretek változtak, az állam túlterhelődött. A kockázatmenedzseri szerepre nem volt alkalmas, pedig a vakcinabeszerzéstől a tudomány és a politika koordinálásáig ez kellett volna.

A jó: Ezek nem megoldhatatlan problémák, pénz és kitartás kell hozzá. Számítógépeket kell venni, munkafolyamatokat optimalizálni, grémiumokat szervezni és meg kell tanulni jobban kezelni a kockázatokat. A rossz: Nyakig vagyunk a ragály 3. szakaszában. A megoldás nem egyszerű: Mit lehet tenni az önzés és a közöny ellen? Vészhelyzetben az állam gyengesége miatt nem éri el polgárait. Ez a hiba a pandémia után is megmarad.

Pedig a kovid eltörpül a XXI. sz. létproblémája mellett – a klímaválság közeleg. Ennél néhány lockdown és szuri nem lesz elég. Az agrárium, a táplálkozás, a közlekedés, a lakás, az utazás – minden, meg kell, hogy változzon. És nem lehet megígérni, mint a kovidnál, hogy utána visszatérhetünk régi életünkhöz. A fosszilis korszak végéhez közeledik és senki sem tudja, mi lesz utána.

De ez az óriási átállás hogyan lesz lehetséges? Az állam leadott szuverenitását nem lesz könnyű visszaszerezni. Az emberek nem hajlandók szabadságaikról lemondani. A klímára most a technikai haladás, a belátás és a pénz keveréke lehet jó hatással. Jobb technológiák kellenek, egyes dolgokat drágítani, másokat olcsóbbá kell tenni. Reménykedjünk, hogy a józan többség a kisebbséget magával viszi. Csakhogy ez aligha lesz elegendő. Egy oltáskampány akkor sikerülhet, ha szinte mindenki vállalja. A klímánál sem elég, ha csupán néhány csoport állítja át fogyasztási szokásait, nem eszik húst és E-autót vezet. Mindenki így kell, hogy tegyen. Az egész gazdaság módja, az egész kultúránk meg kell, hogy változzon.

Az állam, a Leviatán - mi vagyunk mind. Az állam csak így működhet. Nem választás kérdése, részt veszünk-e. Ez olyan belátás, amire nem vagyunk fölkészülve.

SPIEGEL, 22. 1. 2022

Der Staat, wer sonst Was passiert, wenn Bürger nicht

so vernunftbegabt sind, wie sich Politiker das wünschen?

KOMMENT

Szép kis slamasztika! Csak az segít, ha egyszerre mindenki angyal lesz? Józan, önzetlen, segítőkész? Megdöbbent, mennyire hisznek a technikában - pedig az vitte a világot ebbe a válságba. Fúziós reaktor, hidrogénes acélgyártás, kvantumcomputer – mind csodafegyver a klímakatasztrófa ellen? Nem tűnik föl, hogy a technika határaihoz ér, minden föl van találva, ami ígéret, az vagy kamu vagy nem lehetséges? Belátás, szolidaritás – tömegtársadalmakban ugyanilyen illúzió. Amikor látom, hogy körülöttem mindenki csak fogyaszt és mindent fölél, néha azt gondolom, hülye vagyok, amikor összegyűjtöm a morzsát az asztalon, mint a száz éves Bálint gazda tette. A világot nem változtathatom meg, de ezt a kicsit megtehetem – saját lelkiismeretemért.

RS