KORAI ATOMSTOPP ÉS SMART METER – SPIEGEL/RózsaS
A zöld pionír bírálja a német „ökopuritán különutat” és egy jobb világ felé való új narratívát szorgalmaz. Fücks (70), 20 évig vezette társával a Heinrich Böll Alapítványt, majd megalapította a „Zentrum Liberale Moderne” thinktank-ot. Cél a nyílt társadalom és a liberális demokrácia. Brémában szenátor volt, majd Berlinben zöld szóvivő. Magát reálónak vallja, a komplex problémák pragmatikus megoldását szorgalmazza.
Sp: Fücks úr, nem lehet, hogy a német politika ismételten illúziókra épít, amiket mindenki elhisz? Kohl a faldöntés után „virágzó tájakról” beszélt, ma egy emisszió nélküli világot festenek le nekünk.
F: Elfojtásmechanizmusok nyilván vannak. Nem szeretünk kellemetlen tényekkel vagy döntéseink félrement következményeivel szembenézni.
Sp: Ön a gazdasági miniszter, Habeck klímaprogramját nagyon pozitívan értékelte. Nem túl szép célok ezek?
F: Mindenesetre semminek, sem energiaválságnak, sem háborúnak, sem beszállítási akadálynak nem szabad közbejönnie. A megújulók, a hidrogéngazdaság 2030-ig való fölépítése igen ambiciózus cél – papíron szépen mutat. Mégis számítani kell arra, hogy nem valósul meg száz százalékban.
Sp: Pl. 2% területre szélturbinákat építeni?
F: Itt erős ellenszélre kell számítani. Az Energiewende (átállás) szűk nemzeti terv, más államok bevonásáról megfeledkeztünk. Szélenergiát az összes EU-tengerpartokon kell kihasználni, a napot a Földközi tenger tájáról és hidrogént onnan, ahol olcsón és nagyban termelik. (Ennek is H2-becsípődése van. RS).
Sp: Sok küszöbállam föllendülés előtt áll – a CO2-teher robbanni fog. A gazdag ipari államok ezt fékezni próbálták. Évente 100 M $-t pumpáltak klímabarát infrastruktúrába – mindhiába. Mit ér a nemzeti terv, ha a globális elmarad?
F: Hogy a klímasemlegesség csak globálisan érhető el, ez nem ment föl. Mindenki tegye, amit tehet. Mi innovatív, globálisan bevethető innovációkat fejlesztünk az energetika, a kémia, az acél, a mobilitás és a városépítés terén. Egyidejűleg a fejlődő országokat klímasemlegességben támogatni kell – nem a fosszilis ipari rendszert másolni.
Sp: Ez sok németnél pánikot vált ki. Mi legyünk a világ zöldítésének pénzelői?
F: Nem olyan balgák. Mindazonáltal még mindig fejlődési segítségben gondolkodunk és nem zöld befektetésekben és új piacokban. Nem arról van szó, hogy mindig másokat pénzeljünk, hanem új üzleti modellek kifejlesztése a cél. Gondolkodjunk nagyban. Egy EU-Afrika klímapaktum win-win stratégia lenne mindenkinek.
Sp: A politika nálunk szűklátókörű?
F: Inkább az zavar, hogy elvárjuk, a valóság igazodjon jó szándékainkhoz. Terveinkbe nem kalkuláljuk bele a célkonfliktusokat. A koalíciós szerződés sok kockázatról megfeledkezi – geopolitikairól, biztonságpolitikairól, pénzelésiről.
Sp: Erre jó példa a vita megtagadása az atomerő további használatáról. Más államok mérlegelnek.
F: Ez a kérdés engem is kínoz. Az anti-atom-mozgalomban szocializálódtam, a radikális balos szcéna után. A K-csoportokban az atomerő nem volt probléma, nekik az anti-AKW-mozgalom csak puskapor volt a kapitalizmus ellen.
(A Spartakus engem is megpróbált beszippantani, 1973-ban. „Sándor, rossz helyre jöttél, az NDK-ba kellett volna menned, ott a fegyver a nép kezében van.” Ezek az ifjú kommunisták aztán rendre a nagy kapitalista cégek igazgatói székeikben landoltak. RS).
Atomkritikus szakirodalmat olvastam, Jungk-ot, Traube-t. Ne feledjük: atomháborútól tartottunk. A zöldek így jutottak be a parlamentbe, 1983-ban.
Sp: „Atomállamról” beszéltek...
F: … és akkor jött Csernobil, 1986-ban. Katasztrófa volt, nem kis tömeghisztéria követte. Ez döntötte el az atomerő sorsát. Az anti-AKW-mozgalom a zöldek történelmi öröksége, nem lehet csak úgy levetkőzni. Mégis zavar, hogy dogmává lett és minden vitát lezárt. Saját régi meggyőződésünk foglyai lettünk – egy új realitás közepében. Meg kellett volna változtatni a sorrendet, először jöjjön a szén-stopp. Vagy legalábbis egy vita róla, a fenyegető klímaválság miatt. De ez nem csak a zöldek problémája volt. A Merkel-kormány Fukushima után véglegesítette a 2022-es atomzárást. A régi érvek maradtak: Megoldatlan atomtemető, ezer évig sugárzó hulladék, atomfegyverek, reaktorleolvadás veszélye. Ám a klíma kikényszeríti az új hozzáállást.
Sp: Aki az „»Atomkraft, nein danke!« konszenzust megkérdőjelezi, eretneknek számít. A svédek, finnek, franciák sokkal józanabbul tárgyalják a témát.
F: A „German Angst” jelenség mutatja, hogy mi rendkívül félünk az új technikáktól, a génsebészettől is. A pártok tudják, hogy a lakosság nagyon kritikus az atomerővel szemben. 40 éves szocializálódásról beszélünk, egész tanárnemzedék nőtt föl az anti-AKW-mozgalom árnyékában.
Sp: A német kormányok nem nyúlnak pragmatikusan a kérdéshez. Az EU az atomot és a gázt „zöldnek” nyilvánítja – mi nem.
F: Politikánk inkonzisztens. Az atomerőnél azt hittük, pionírok vagyunk – ma inkább „Geisterfahrer”-ek az autópályán. Nincs nálunk a bölcsek köve, mások sem ostobák. Önhittek vagyunk, a többiek nem érdekelnek. Ezt az Ukrajnába való fegyverszállításnál is láthatjuk.
Sp: Ön hogyan élte át az atomerő taxonómiát, „zöld” forrásba való besorolását?
F: Sokáig nem akartuk fölfogni, hogy földgáz-függőségbe kerülünk. Évekig fog tartani, míg a kieső atomáramot megújulókkal próbáljuk pótolni és nem fosszilisekkel. Ugyanakkor nő az igény új gázerőművekre, hogy az ingadozó megújulókat kiegészítsék. Megépítésükhöz milliárdok kellenek. Ezekről sincs parlamenti vita. »Augen zu und durch« (hunyd be szemed és hajts) – ez a stratégia. A bajt tetézi, hogy az áram árak fölfelé mennek, holott csökkenniük kellene, ha a fossziliseket klímaneutrális árammal akarjuk kiváltani.
Sp: Úgy tesznek, mintha a gáz színtiszta energiahordozó lenne.
F: A tiszta földgáz mítosz. Már a föltárásnál és a szállításnál is sok kerül a légkörbe, mert a metán erős ühg. Geopolitikailag most vagyunk konfliktusban a gázszállító Oroszországgal. Még nagyobb orosz függőségbe kerülhetünk.
Sp: A reaktorok további működtetése függetlenebbé tett volna?
F: Eső után késő a köpönyeg.
Sp: Akkor másképp: Klíma szempontjából felelőtlenség az atomerőről lemondanunk? A franciák ezt gondolják és új atomerőműveket terveznek.
F: Mindenesetre a kérdés nincs kielégítően megválaszolva. Sokan elkeseredten próbálták a vitát újra elindítani. Nekem azt róják föl, nem voltam elég energikus. Úgy véltem, ez a vonat már elment, minek ugorjak bele egy elvesztett csatába? Amúgy is nyakig vagyok a perpatvarokban – a növekedéstől az orosz politikáig. Mért legyek egy Don Quijote? Egy párt sem mozdul atom-ügyben, még az ipar sem. 2022 végén lekapcsolják az utolsó német atomerőművet.
(…)
SPIEGEL, 19. 2. 2022
»Uns ist die Idee des Fortschritts
abhandengekommen«
KOMMENT
Mint a szelíd energia élharcosa, nem gondolom, hogy az atomerőműveket le kellene állítani. Minden, ami megépült, abban sok munka és energia van. Ne romboljunk le semmit – használjuk föl leleményesen!
RS
SMART METER ÉS ENERGIEWENDE – Áramfogyasztás-mérők segíthetnének – SPIEGEL/RózsaS
Intelligens árammérők biztosítanák az áramszolgáltatás folyamatosságát. Probléma, hogy előírt helyük a pince – ott viszont alig működnek.
Nem messze a hamburgi főpályaudvartól, egy magas ház II. emeletén, sci-fi-be illő műszerfal villog és zümmög. Ez az E.on intelligens árammérő helyisége, egy „szentély” - ám némelyeknek inkább a német Energiewende (átállás) poklának előszobája. 80 „smart meter” tesztelése folyik itt. Feladatuk az elektromos készülékek fogyasztásának valós időben való mérése és továbbítása a szolgáltatók felé. Így a rendelkezésre álló árammennyiség szerint szabályozhatják a fogyasztást („Lastmanagement”). Az E.on egy millió €-t tervez a technikába befektetni – a jó üzlet reményében.
Ha az ország áramot elsősorban az ingadozó forrásokból akar fölhasználni, bőséges szél- és napenergia-időkben kell a legtöbb áramot fogyasztani, és kevesebbet, amikor nincs szél és napsütés. A kormány 2007 óta bütyköl ezen az infrastruktúrán, ám eljárása egyenesen groteszk. Míg a norvégek és a franciák már sorozatban gyártanak smart meter-eket, a német bürokraták egy 1000 oldalas „technikai irányvonalat” ( Technische Richtlinie »BSITR03 1091«) hoztak össze – a gyártók keserűségére. Ezért a mérők nehezek lettek és alig kompatibilisek.
Az E.on eddig 100 000 db-ot szerelt föl ügyfeleinél. A teszthelyiségben a számlálókat, az interfészt és a szoftvervariációkat minden lehető kombinációban kipróbálják. A 80 rendszerből 10 fut kifogástalanul, a többi lezuhan, adatokat küld a nirvánába vagy akadozik az elszámolásnál. Ha egy kombináció végre stabil, jön a következő probléma. Az előírás szerint az interfész és a számláló egymás mellett kell, hogy legyen – a biztonság végett. Ám a számláló rendszerint a pincébe kerül, az interfész pedig gyakran a handy-hálózatra. Így az adatok elakadnak a rádió-vakfolt előtt. 5 zavarból 4-nek ez az oka. A technikusok áthidalást próbáltak ki: A pincéből az adatokat részben a villanyvezetékeken át küldik a helyi hálózatállomásra, innét mennek tovább a mobiltelefonra. Mások speciális antennákkal kísérleteznek, homályos, ez mért lenne biztonságosabb.
A smart kütyük szállításának előírásai is abszurdak. Egy páncélozott piros boxban kell a számlálót és az interfészt az ügyfélhez vinni, nehogy menet közben hacker-ek hozzáférhessenek. »Silke« a neve ennek a biztonságos szállítóláncnak (»sichere Lieferkette«). Ám ezzel a logikával minden háztulaj, aki a pinceajtót kinyitja, egy biztonsági gyönge pont.
Az utolsó kormány is csak komplikálta a smart metering bevezetését. Az energiafordulat így lelassult és megdrágult. Németország nemzetközileg hátul kullog. Az olaszok 2018-ban már 36 M smart meter-t szereltek föl, a spanyolok 26 M-t. Itthon még aktuális számok sincsenek. Az új kormány sem jeleskedik, a januárra beígért piacelemzés, a köteles smart metering alapja, máig késik.
SPIEGEL, 19. 2. 2022
Vorhölle der Energiewende
KOMMENT
A Robinzon-ház megelőzte az E.on-t: Áram akkor és annyi van, amikor és amennyit kérek. Noch dazu, egyenáram, ami a kütyüknek és a világításnak kell. (Szelíd Energia Füzetek 12).
RS
