A SZABADKERESKEDELEMNEK VÉGE – SPIEGEL/RózsaS, német-sajtó figyelő
Az export-világbajnok Németország a járvány és a háború miatt elveszti sikeres üzleti modelljét.
Thomas Laxhuber (49), alsóbajor szárítógép-gyártó, eddig világszerte üzletelt, de most egy „hidden champion”. A visszaesés nem most kezdődött. A növekvő protekcionizmus Kínában, az USA-ban, de az EU-ban is 2% haszonrést vitt el tőle. Eckart von Klaeden, Mercedes-Benz: „Múlt év végéig az USA-Kína versengés jelentette a kockázatot, most Putyin.”
Sokaknak csökken a forgalmuk, szenvednek az emelkedő energiaáraktól, a beszállítóláncok akadozásától. Hogy a részvények nem zuhantak még jobban, az annak a jele, hogy a befektetők az orosz gazdaság globális szerepét nem tartják jelentősnek. Joe Kaeser, Siemens Energy: „A világjárvány fölülírta azokat a geopolitikai deformációkat, amelyek a fejlődő és a fejlett államok, ill. politikai rendszerek között eddig fennálltak.”
Az exportorientált országok drámai csapást szenvednek el. A szabadkereskedelem és a viszonylagos világpolitikai stabilitás korának vége. És ezzel a kivitel-alapú üzletmodellnek is. A német cégek évtizedekig profitáltak a nyílt piacokból, táplálták a küszöbállamok iparosítását. Kínának gépeket, robotokat, berendezéseket szállítottak. Ezzel az ottani középréteg autó és más fogyasztási cikkek iránti keresletét elégítették ki. Amíg a nemzetközi munkamegosztás működött, a német gazdaság csak nyert. A jólétnövekedés mámorában azonban elmulasztották saját nyersanyagaik és előtermékeik biztosítását. Kulcstechnológiákat, mint a félvezetők és az akkumulátorok gyártását itthon elhanyagolták. Ezt lehet naivnak, de gondatlanságnak is nevezni.
Kockázatok mindig is voltak, de nem ilyen mértékben. Hidegháború indul, most gazdasági eszközökkel. A Kiel-i Institut für Weltwirtschaft (IfW) tanulmánya mutatja, hogy a gazdasági fölényű államok hatalmukkal ismételten visszaéltek. Új, hogy a szabadkereskedelem most alapjában kérdőjeleződött meg. Az elmúlt évtizedben a nemzeti gazdaságok érdekei kerültek előtérbe. Ez Kína felemelkedésével függ össze, továbbá Brazília, India és Oroszo. hatalmi követeléseivel. A világgazdaság szoros hálózatba kötése és integrációja sebezhetősége is egyben. A demokráciák visszahúzódóban vannak. Autokrata és populista államok gyakrabban élnek protekcionalista eszközökkel.
Az elmúlt 10 évben a kereskedelmi konfliktusok szaporodtak. IfW: 1950-ben csupán 20 szankciót kellett alkalmazni, 2019-ben már 250-et. Geopolitikai célokat egyre gyakrabban geogazdasági eszközökkel próbálnak elérni. Ebben főleg az USA és Kína a nagymester. A németeknél egy ilyen geoökonómiai stratégia hiányzik. Eddigi üzletmodelljüket nem tudják az új világhelyzethez adaptálni.
Oroszo. évek óta nagy kockázatnak számít. 2014-ben, a Krim-válságkor, az oroszok ellen szankciókat foganatosítottak. A német ipar részben visszahúzódott, részben egy „go-local-stragie”-vel kiegyezett. A Daimler még 2019-ben is szerelőművet nyitott Moszkvában, a tehetős oroszok SUV-val való ellátására. Most az eladás-számok zuhannak. Mégis számára az orosz helyzet „nem kritikus”, ahogy a legtöbb német vállalat számára sem.
2012-ben a német-orosz kereskedelmi mérleg 80 mrd €-val kulminált. Azóta egynegyeddel esett. A Siemens Putyinnal sajátos úton járt. 2017-ben a Krim-re Siemens turbinák kerültek, holott ez meg volt tiltva. Siemens az orosz TPE céget hibáztatta.
A világ változását a kormány külföldi kapcsolatok osztálya tükrözi a legjobban. 20 éve még főleg államfők látogatását szervezték meg gyárakba, ma egy geopolitikai riasztási rendszert működtetnek. Minden nagyobb konszern Berlinben, Brüsszelben és több fővárosban figyelő irodát tart fent, hogy a változásokat időben érzékelhessék.
SPIEGEL, 26 . 2. 2022
Die Ära des Freihandels und der relativen weltpolitischen Stabilität ist passé
