SZANKCIÓK PUTYIN ELLEN? - P. Mishra, India – SPIEGEL/RózsaS

Végig gondoltátok? A nyugat szankciói nem őszinték, túlzottak és a globális Dél országait fogják sújtani.

Pankaj Mishra (53) neves indiai író, világ-bestseller könyvei a »Butter Chicken in Ludhiana« és „A harag kora”.

SPIEGEL: Mishra úr, melyik történelmi konfliktus a legtanulságosabb, hogy megértsük az ukrán háborút?

Mishra: Jobb nem hasonlítgatni. Ilyen geopolitikai helyzet, amelyben olyan nagyhatalmak, mint Oroszország és Kína ennyire fenyegetőleg lépnek föl, még nem volt. India szerepe is homályos. Egyszerű történelmi mintát keresni még veszélyes is lehet.

Sp: Ön nem rég 9/11-gyel vont párhuzamot.

M: Ha intő jeleket keresek, tényleg a Nyugat erre való reakcióját hozom föl és nem – mint sokan – Hitlert. A merényletben az Al-Kaida sok embert megölt és nagy károkat okozott. Ám ennél pusztítóbb volt a „háború a terror ellen”, amelybe sok államot belehúztak, ám végül vereséggel, megalázással és egész világrészek politikai szétesésével végződött.

Sp: Mi ebből a tanulság a mai konfliktusra nézve?

M: Putyin a biztos vereség felé halad, ahogy az al-Kaida is, 20 éve. Ám ha ma ismét katonai, gazdasági és politikai fegyverek túlzott bevetése következik, hosszú távon a kár még nagyobb lesz. Mi történik azokkal, akik Oroszországtól távol, mégis tőle nagy mértékben energia- és élelemfüggőségben vannak? Ha Putyint megdöntik, de helyére egy még kegyetlenebb jön? A nemzeti megaláztatás még nagyobb bajt okoz.

Sp: Ön szerint a háború hogyan állítható le?

M: Mit tett az USA Afganisztánban? Tárgyalt. Pontosan azokkal, akiket előbb még meg akart semmisíteni.

Sp: Hogyan akar Ön tárgyalni azzal, akit államfők sora nem tarthatott vissza a háborútól?

M: Nincs más út. Nem vagyok politikus, nem tudom, ez részleteiben hogyan folyna le. Attól tartok, ezek a szankciók olyan súlyosak, hogy végül az egész orosz gazdaságot szétzúzzák. Egy olyan nukleáris nagyhatalom gazdaságát, amelyet egy kissé őrült ember vezet.

Sp: Bucsa után lehet még Putyinnal egyáltalán beszélni? Ezt még maga Zelenszkij is nagyon nehéznek tartja.

M: Ennyi brutalitás után minden védőnek nehezére esik a párbeszéd, ám az ukrán elnök tudja, ezt sem szabad kizárni.Van más út is az igazságossághoz és a békéhez? A katonai és a retorikai eszkaláció lehet válasz arra az éhség- és inflációkrízisre, amely Délen elindult?

Sp: Ezt a reakciót Putyin váltotta ki.

M: Igen, de kire irányul most ez a reakció? Oroszország ellen – vagy maga a globalizált világ ellen? Ezen politika következményei a globális kölcsönös függőségek szövetét zúzza szét. A Nyugat jelzi, hogy a globalizáció uralását fegyverként vetheti be. Ez a jel Kína és India felé is megy, melyek ezután okkal lépnek ki, digitális erődökké válnak, lerázzák a Nyugat befolyását. Kiszorítják a nyugati médiumokat...

Sp: Ezt Kína már eddig is megtette. Nem épül itt egy második blokk, mint a hideg háború idején?

M: A hideg háború antik modellje, demokrácia autokrácia ellen, ahogy Biden mondja, igencsak félrevezető. Mintha csak két blokk lenne. Valójában a világ keresztül-kasul át van szőve. Ha Oroszországot büntetitek, akaratlanul vele sújtotok sok más és szegény államot is. Szítjátok a paranoiát és bátorítjátok az autokratákat, hogy pontosan azon az úton menjenek, mint Kína. A kérdésem egyszerű: Végig gondoltátok ezt?

Sp: Ön ezt hogyan gondolná végig?

M: Nem tagadom, hogy a Nyugat egy óriási kihívással néz szembe. A XIX. század óta arról van szó, hogy a modern úttörői és élvezői, tehát az UK, az USA és Franciaország, hogyan elégítik ki a fölzárkózókat, először Németországot, aztán Japánt, Oroszországot és Kínát, Indiát, továbbá sok kisebb regionális hatalmat, mint Irán. Emiatt a XX. században két világháború tört ki. Most ez az opció elképzelhetetlen, mikor sok ilyen fölzárkózó hatalom atomfegyverekkel rendelkezik. A következő éveket csak úgy élhetjük túl, ha a kor egyedi konstellációját fölismerjük és óvatosan cselekszünk.

Sp: Nem maga Putyin a hidegháborús, amikor Hszi Csin-ping-gel együtt egy kiáltványt pecsételt le, amiben a Nyugat ellen fordulnak?

M: Kína és Oroszország először a nyugati modern része akart lenni. Putyin mint „westernizer” kezdte, később állt át a hideg háborúra. Kína dettó. A gondolat ez volt: Mi része vagyunk egy világrendnek, amit a Nyugat teremtett és ezt ki fogjuk használni. Beengedjük a nyugati tőkét és befektetünk Nyugaton. Az évek során azonban kiderült, a globalizáció végül is a Nyugat eszköze, hogy biztosítsa hegemóniáját.

Sp: Putyin egy „nyugatosító”? Egy KGB-ügynök, aki a hatalmát a brutális csecsen háborúval nyerte el?

M: Ne írjuk át a történelmet. Az USA-ban Bush, az UK-ban Tony Blair pompával fogadta. Putyin átölelte a Nyugatot és a Nyugat átölelte Putyint – és az oligarcháit. Tehetett bármit a csecsenekkel, senkit sem zavart, hisz Putyin a „mi emberünk” volt. Kollaboráns a terror elleni háborúban. Az USA és Oroszország nagyon közel kerültek egymáshoz.

Sp: Most Kína és Oroszország áll közel egymáshoz.

M: Csodálatos módon ugyanúgy gondolkodnak. Hszi Csin-ping hosszabb utat tett meg, Trump és a kereskedelmi háború alatt. Kína és Oroszország úgy látta, le kell szakadni a nyugati függőségtől. Ez barátságuk alapja és ez az oka, hogy Kína Ukrajnáról hallgat.

Sp: A »South China Morning Post« Önt sötét realistának tartja és szembeállítja Fukuyama-val. Az ő számára az ukránok ellenállása 1989 szellemét éleszti föl és a liberális világrend iránti törekvést.

M: Úgy nézem a világot és társadalmait, amilyenek. Aki így tesz, el kell könyvelnie, hogy pesszimistának tartják. Hogy a szabadság globális reneszánszával a történelem véget érne, képtelenség. 30 éve hallgatjuk, hogy a Nyugat liberális demokráciája az ultimatív modell és a legtöbb társadalom ezt fogja építeni. Ez az önhízelgés egyértelműen megcáfolódott.

Sp: Az ENSz 193 állama közül 141 Ukrajna oldalára állt, 35 tartózkodott és csak 4 szavazott Oroszország mellett.

M: Ha azokat nézi, akik tartózkodtak vagy akik nem hajlandók szankcionálni, az a világlakosság többsége. Mindegyik sajátos okból. Hogy az egész nemzetközi közösség egységes frontot képez Oroszország ellen, az önbecsapás.

Sp: Ön államokról beszél, nem volna jobb kormányok közt különbséget tenni, akik az ENSZ-ben szavaznak?

M: Csak Indiáról és talán Indonéziáról beszélhetek, ahol Putyin nagyon népszerű. Zavaró, de sok ember számára ő az, aki egy Nyugat által támogatott ország ellen vonul föl. Sokaknak ennyi elég. Indiában sokan vannak ilyenek, akik egyébkén Narenda Modi elnököt is támogatják. Itt is egy fragmentális nyilvánossággal van dolgunk, ahol még az abszolút gonosz ellen is nehéz egységet elérni. Ezen motiváció-sokféleséget fontos megérteni, moralizálás és elhamarkodott döntés helyett. (Lennél csak Mariupol-ban! RS).

Sp: Hogy India nem ítéli el Putyint, sokakat meglep Nyugaton.

M: Fogadni mernék, hogy nyugaton sokan nem tudják, hogy Modi elnök Kasmir alkotmányos autonómiáját szisztematikusan szétzúzta. Erről semmit sem lehetett hallani, nem szólva a tiltakozásról. Ez csak egy a sok ellentmondás közül. Kihez fordul a Nyugat olajért? Venezuelához és a szaudiakhoz. Sokan azon is megbotránkoznak, hogy a Nyugat vakcinát halmozott. A morális tartásról kiderül, hogy csak képmutatás és a szegényebb országokat Nyugat ellen hangolja.

Sp: A most egységes Nyugat ennek hogy tudná elejét venni?

M: Ha ez az egység a szankciókban kimerül, akkor ez egy destruktív egység. Ha nagyobbra tör, arra, hogy ilyen helyzetet a jövőben hogyan lehet elkerülni, akkor az nagyszerű. Mindenki gondolja át, milyen hibát vétett. (Pl., hogy a Nyugat nem verte idejekorán pofán Putyint. RS).

SPIEGEL, 30. 4. 2022

»Habt ihr das alles bis zum Ende durchdacht?«

KOMMENT

India messze van, a háború nem a szomszédjukban dúl. Putyin őket nem fenyegeti. Ha a szerző országának határán csapódnának be rakéták, másképp beszélne. Szomorú, ahogy relativizál és még a vakcinát is idehozza. Jól tudjuk Nyugat bűneit, azok közé nem tartozik gyerekgyilkosság. Az viszont megfontolandó, mi a célravezető egy őrült megfékezésében?

RS