Ökobetyár

High tech vagy low tech? | öko-retro-bio-grín

ÉRTELMES ÉLET – T. Schnell, STANDARD/RózsaS

2022. november 14. 20:33 - RózsaSá

ÉRTELMES ÉLET – T. Schnell, STANDARD/RózsaS

Tatjana Schnell, az Innsbruck-i egyetem pszichológiai intézetének professzora. Kutatási témája az értelemkeresés.

STANDARD: A vélt biztonságunk megingott. Akinek megmaradt a munkahelye, az is aggódik. Az értelemkeresés új korszaka köszön be?

Schnell: A kérdés dominánssá lett. Az embereket nyomasztja, hogy nem látnak értelmet életükben. Gyakran a világmentéssel keverik össze. Valójában cselekvésünk miértjéről van szó, nem arról, hogy még perfektebbek legyünk. Az értelemkeresés mindig az objektív kényszerek és szükségességek megkérdőjelezése is. Munkánkat értelmesnek tudni egészséges.

St: Minél jobban keressük, annál nehezebben találunk rá...

S: A hatékonyság maximalizálása háttérbe szorította a munka miértjét. Csak a perfekcióra gondolunk, listákat pipálunk ki. Ezt látjuk minden ágazatban: hatékonyság, mennyiség, profit.

St: Zsákutca? Az értelemhiány visszaüt a turbokapitalizmusra?

S: Szeretném így látni! A legtöbbeknek ez a status quo csak árt – életüket nem tölti ki. Alternatívákat keresnek.

St: Az eliteknek könnyebb dolguk van...

S: Igen. Nekik kevesebbet kell dolgozni, nem hajtja őket a pénzkeresés. Más foglalatosságokban kereshetnek kielégülést. Az alapjövedelem biztosítaná mindenkinek az értelmes munkát. A polgárok egyik fele lát értelmet életében, másik fele azt mondja, erre nincs is szükség. Tehetetlennek érzik magukat, hisznek a tudományban és a technikában, de felelősséget alig vállalnak. Az iskolázatlanok megbélyegzettek, ahogy a bevándorlók is. Nem vesznek részt a társadalom alakításában. Nincs helyük, nem hallgatják meg őket. Csak az elitek beszélnek.

St: A munkanélküliség szégyellni való?

S: Igen. Akik a járvány miatt vesztették el munkájukat, könnyebben elviselik, mert a kovidot okolják. Ám az értelemkeresés nem lesz kevésbé fájdalmas. Nyomaszt a kérdés: ki vagyok én, mint ember? Ha nincs munkám, mi az életem értelme? Elméletileg ez jó alkalom ezeket a kérdéseket megválaszolni, ha nem éreznénk magunkat fogságban. Ami hordozott bennünket, eltűnt, de jött valami új. Akik ezt végigcsinálták, ezt mondják: „Eddig éltetve voltam, most élek.” Ez jó félelem. Azt sem hihetjük többé, csak rajtunk múlik, eröltessük meg magunkat. Ezek a rendszer lényeges kérdései. Az értelemhez jelentőség, hovatartozás, irányultság és koherencia kell. Az értelemkeresés fájdalmas.

St: Sok cég ettől akar megkímélni. Igen népszerű a munkatársaknak „értelmet adni” vagy ezt reklámozni.

S: A menedzserek nem adhatnak értelmet az alkalmazottaknak. Ez önhittség és arrogancia. Az értelmes munka önkizsákmányolásba is ácsaphat. Ezt persze sok vállalat ismeri és kisebb fizetést ad. Vállalati értelemdogmát vetnek be. Ez történik a rendszerreleváns ágazatokban, ahol sok a nő. Ha engem, mint munkatársnőt igazán komolyan vesznek és értékelnek, az egy jó kezdete az értelemkeresésnek.

St: Ön négy „purpose”-t, értelemérzetet sorol föl.

S: A jelentőséget az angolok „mattering”-nek mondják. Amit teszek, annak van rezonanciája, relevanciája. Sokan – stigmatizáltak, sérültek – ezt nem élik át. A hovatartozást nem csak barátaink számával mérjük. Ez az a bizonyosság, hogy érzem, jó, hogy itt vagyok, van helyem a világban. Aki ezt nem érzi, kiabálni kezd, konteógyártók és gyűlöletpostázók viselkednek így. Az orientáltság mutatja, hogy valami felé megyünk, nem hánykódunk. Ez ebben az opciókkal teli világban nagyon nehéz. Akinek nincs irányultsága, nehezen mond nemet, ez még több orientáltság-hiányhoz vezet. Végül sérülhet a koherencia is, ha a munkahely ellentmondásos. Olyat kérnek tőlem, aminek nem látom értelmét.

St: Termékek, melyek ártanak nekünk és a bolygónknak? Olyan utasításokat adnak, melyeket nem akarunk vagy nem tudunk teljesíteni?

S: Ilyen is előfordulhat. Ez lehet egy előírt dresszkód is, amikor olyan ruhákat vetetnek velem, amilyeneket nem akarok. Vagy olyanokat, amelyeket embertelen módon gyártottak.

St: Nyilván nem lehetséges az összes ilyen visszásságot megszüntetni. Tegyünk le erről az illúzióról?

S: Könnyít, ha belátjuk, mindent nem tudunk kijavítani.

STANDARD, 25. 10. 2020

Arbeit in der Krise

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://okobetyar.blog.hu/api/trackback/id/tr417978634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása