ÉLŐLÁNC FEBRUÁR 24 – Süddeutsche Zeitung/RózsaS
„Háborút minden trotli el tud kezdeni.” (Hruscsov).
Ám ki tudja befejezni? A katonai ellenerőszak megállíthatja Putyint, megakadályozhatja a zsarnokságot, megmentheti Ukrajnát – de békét hoz-e? Nyugalom akkor lesz végleg, ha az oroszok elhagyják Donbaszt és a Krímet, vagy ha Putyint saját földjén megdöntik? Mire gondolt Macron amikor így biztatta az ukránokat: „Támogatás a győzelemig.” Scholz: „Nem szabad, hogy Oroszország ezt a háborút megnyerje.” Gustav Heinemann, köztársasági elnök, 54 éve: „Nem a háború a valódi megpróbáltatás, hanem a béke, aminek megőrzésében mindnyájunknak ki kell venni a részét.” Carl Friedrich von Weizsäcker: „Az atomháború fenyegetésével szemben csak a háborút megakadályozó politika vállalható.”
Ez sikerült is, 2022 február 24-ig. Most a háború lett a megpróbáltatás. Münster és Osnabrück 375 éve zárt le egy háborút, melynek kezdetekor 18, a végén 11 millió ember élt Németországban. Ez egy vallásháborúnak álcázott öldöklés volt azért, hogy ki legyen a nagyhatalom Európában: Habsburg, Gustav Adolf vagy a francia király. A béketárgyalások 5 évig elhúzódtak, miközben a harcok folytatódtak. A velencei Alvise Contarini mediátor szerepe és a tartalékok teljes fölélése hozta el a békét. („Non ad perniciem“, ne a végkimerülésig).
Most a végkimerüléstől a felek még messze vannak. Az agresszor nyilvánvaló, ezért amnesztia, mint anno, nem jöhet szóba. Ez nem jelenti azt, hogy a vesztfáliai békéből nem lehet semmit sem tanulni. A kilátástalanságból igenis lehet kilátás. A tárgyalási készség erősödhet. Az állandó harcok ellenére a diplomácia közelebb hozhatja a békét. Léteznek képletek és szabályok a tartós béke stabilizására. A v. békénél ez a „Normaljahrregel“ volt: az 1624 január 1-es birtokviszonyokat állandósították.
2023 február 24-én Münster és Osnabrück 50 km-es élőláncot tervez, 50 000 lakossal. Egység még nincs, Münster főpolgármestere attól tart, már a „béke” szó is Ukrajnától való elhatárolódásként érthető. (Mint a „stratégiai nyugalom”. RS). Pedig a tárgyalásra való fölszólítás a háborútól való elhatárolódást jelenti. Hannah Arendt a „Vita activa“-ban: „Beszélni és cselekedni egyet jelentett. Nemcsak azért, mert a politikai cselekvés beszéd által történik, hanem, még elemibb értelemben, a helyes szavak megtalálása helyes időben már cselekvést jelent.”
Ez egyre inkább elveszik. Talán elfelejtettük, hogy a találó leírás, őszinte beszéd, demokratikus szójegyzék nélkül, cselekvés nem lehetséges. Talán ez a magyarázata annak, hogy akik a szükséges politikai cselekvést akadályozzák vagy fékezik, hónapok óta retorikailag zavart keltenek. (Csak nem egy magyar? RS). A politikai nyilvánosságban szándékosan elferdített fogalmak keringenek, dezorientálnak, bizalmatlanságot keltenek és gyakran a felelősséget is fölcserélik. Ami árt, fenyeget, amilyen függőségtől kell megszabadulni, mindez összekeveredik.
Az ENSZ főtitkár megpróbál valamelyest rendet rakni a klímavitában: „We need disruption to end the destruction“,„No more excuses.” Ezzel elutasítja a klímamozgalmat megbélyegző „romboló”, „antidemokratikus” jelzőket. Nem a gazdaság lineáris növekedése a kiút, hanem a diszrupció. Gyanúra, bizalmatlanságra nem azok szolgálnak rá, akik megállást követelnek, az eddigi, létünket veszélyeztető praktikák és szokások szünetelését, hanem akik ezekhez ragaszkodnak. Nem a „Letzte Generation“ vagy az „Extinction Rebellion“ aktivistái a „Klima-Kleber”, hanem akik a fosszilisekhez, a sztrádaszáguldáshoz ragaszkodnak.
Süddeutsche Zeitung, 11. 2. 2023
Der Ernstfall Warum Friedenschließen so schwer ist.
