JOGOS NÖVEKEDÉS 5 LÉPÉSBEN – taz Berlin/RózsaS
Míg Németországban a zöld zsugorodásról folyik a vita, másutt sok ember szegénységben él. Ezen változtathat a növekedés? És ez nem klímaromboló? A németek többsége megértette a klímaválságot. A degrowht-mozgalom úgy véli, nincs zöld növekedés, kevesebbet kell fogyasztanunk, termelnünk, kibocsátanunk. Ám a diskurzusból hiányzik a globális perspektíva. A vita megreked a németeknél, az USA-ban. Nem úgy a CO2: lehet nemzeti mérlegeket számolni, de a probléma az egész bolygót fenyegeti. A 2,7*C fölmelegedés emberek milliárdjait fogja sújtani aszályokkal, árvizekkel, éhinséggel. A klímaválság már most a legtöbb ország számára kegyetlen valóság. Németország, az USA: kivételek. Mit tegyen Gabun, ahol a GDP 1990 óta 20%-kal esett? Láosz gazdasága négyszeresére nőtt CO2/fő-kibocsátása a 23-szorosára. Azoknak, akik eddig nem voltak klímakárosítók, most joguk van a fosszilis növekedésre? Egyáltalán ebből mennyi kell az emberhez méltó élethez?
1. LÉPÉS Minél nagyobb a gazdasági teljesítmény, annál nagyobb az emisszió
Úgy a teljesítményre, mint az ühg-kre vannak mértékegységek. Egyik a GDP. Ez egy ország összes árujának és szolgáltatásának egy éves értéke. Az előmunkák nem számítanak, csak a kész termék. Az ühg-k a légkör részei. Egyszerűsítve a CO2/fő-t szokás megadni. Ha a nemzeti CO2-őt a GDP-vel grafikonon ábrázoljuk, lineáris összefüggést kapunk. Vannak ki-táncolók: Írország és Líbia CO2-je hasonló, mégis az írek gazdasági teljesítménye jóval magasabb. Tehát, hogy a klímát mentsük, a teljesítményt kell visszafognunk?
2. LÉPÉS Minél nagyobb a gazdasági teljesítmény, annál nagyobb az elégedettség
Ezt árnyalni kell, sok tényező nem jelenik meg a GDP-ban, mégis fontos: a jövedelmek igazságos elosztása, a kórházak szervezése, a bűnözőktől való védelem. A növekvő teljesítmény nem mindig hoz több jólétet. Ha egy falu búzaföldjeit eladják és az új tulaj gyapotot termel, hogy másutt értékesítse, a dolgozóknak meg éhbért fizet – ez növeli a GDP-t, de szegényíti a falut. Némelyek azt is tagadják, hogy a GDP bármit is elárul az emberek boldogságáról. Bár Bhután GDP-je a szegény országok szintjén van, lakosai mégis állítólag a legboldogabbak a világon. Ezt az ún. „össznemzetiboldogság” megadásával próbálják alátámasztani. Az összehasonlítás nehéz. Szokás arra kérni az embereket, adják meg élet-elégedettségüket, 1-től 10-ig. Adhatok 7-et, de ha másnap ismét kérdik és közben szürke lett az ég, kifutott a tej, talán 5-öt sem adnék. (Igyál teát! RS). Önmegítélésünket társadalmi és kulturális különbségek is befolyásolják. Noch dazu, inkább a szomszédhoz hasonlítjuk magunkat, semmint az egész világhoz. Legjobb, ha úgy az önértékelésre, mint a sok objektív faktorra alapozunk. Ilyenek a gyermekhalandóság, az orvosi ellátás, a tiszta ivóvíz – de a várható életkor és a szabadidő is. Ha mindezeket a GDP-vel egybevetjük, azt látjuk, hogy nagyobb GDP-nél nagyobb az élet-elégedettség és a jólét. A GDP persze egydimenziójú, a kritika jogos. Burundiban kicsi a GDP, többet dolgoznak, sok gyerek hal meg és a felnőttek is rövidebb ideig élnek.
Tehát, ha klímavédelemből zsugorítjuk a gazdaságot, az emberek rosszabbul fognak élni. Ha Németország gazdaságát a Burundiéra vinnénk le, a CO2 csökkenne, de több gyerek halna meg. Ám egy klímavédő sem állítja, hogy a világ legszegényebb országai legyenek a mérvadók. Az IPCC becslése szerint, az 1,5*C betartására 2050-ig föl kell hagyni a CO2-vel. Ekkor minden földi ember 3 t/év kibocsátást engedhet meg, ez kisebb, mint a német 8,1 t/év és jóval nagyobb, mint Burundi 0, 06 t/évje. A világátlag 4 t/év.
Ám a jólét nem nő korlátlanul a GDP-vel, a határ 35 000 $/fő/év. A tiszta vizet szinte minden ország már 20 000 $-nál biztosítja. 50 000 $/fő/év-nél felül az emberek nem boldogabbak. Tehát a mindig több nem mindig jobb. Sok országban lehetséges volna a gazdaságot és a CO2-őt visszafogni – a jólét befolyásolása nélkül. A német GDP 51 000 $, ennek emelésével a lakosok nem lennének elégedettebbek. Az USA-ban 2003-ban, 54 000 $-nál 7,5 pontot adtak az elégedettségre. 2019-ben, 62 000 $-nál hasonlót. A küszöbértéket 35 000 $-nál vélik. A legtöbben a világban ez alatt vannak, kb. 12 000 $-nál. Ha tehát a gazdag országok befékeznének, a GDP-nek globálisan növekedni kellene, 35 000 $-ig. Szép kis dilemma: minden embernek jólétet, közben megakadályozni a klímakatasztrófát.
3. LÉPÉS Mindig több nem mindig jobb
A jóléttel emelkedik a várható életkor, ám a hosszú élethez nem kell gazdasági csúcsteljesítmény. Némely országok nyugodtan csökkenthetnék gazdasági teljesítményüket anélkül, hogy a lakosságnak rosszabbul menne. A teljesítmény és jólétünk közötti összefüggés csak egy bizonyos pontig megy. 40 000 $/fő után a görbe laposodik. Hiába emeli egy ország e fölé a teljesítményét, a várható életkor nem változik.
4. LÉPÉS Az egyenlőtlenség elégedetlenséget szül
35 000 $/fő GDP-nél több nem hoz jólét-emelkedést. Ezek valóságos társadalmak adatai. Ezek is, ha más szerkezetűek lennének, még kisebb határértéket érnének el, pl. a pénz igazságosabb elosztásával. A boldogság és az egyenlőtlenség forró téma, ideológiák szivárognak be az amúgy is igen összetett jelenségbe. Minden módszernek van hátulütője. Összességében azonban valóban az jön ki, hogy az egyenlőtlenség elégedetlenségbe visz. Tehát nem a gazdasági teljesítmény dönt, hanem a kigazdálkodott gazdaság bevetése és elosztása.
5. LÉPÉS Az Észak tegye lehetővé Délnek a zöld növekedést
Főleg a statisztika bátorít. Ha megnézzük, hogyan alakult 30 év alatt a világ gazdasági teljesítménye és a CO2, azt látjuk, hogy a CO2 lelassult. Tehát több teljesítmény nem követel több emissziót. Az egyes országokat nézve, ez a szétkapcsolódás nagyon eltérő. A svédek és az angolok ebben nagyon sikeresek, sok ország azonban teljesítményét továbbra is több CO2 árán növeli. India pl. még több szenet tervez elégetni. A szegénység leküzdéséhez, egyszersmind a klímavédelemhez meg kell fizetni az energiafordulatot. Ám ezt hogyan tegyék a gazdag országok, ha saját gazdaságukat vissza kell, hogy vegyék? Egy út: a szegény országok adósságát el kell engedni, hogy legyen pénzük a megújulókra és a természetvédelemre. Németország pl. Pakisztánnak 1 mrd €-t engedhetne el. Erre a CO2-adóból is lehetne fordítani. Ha az UK az utóbbi 20 évben a top-keresőkre ilyen adót vetett volna ki, mára 143 mrd €-t szedhetett volna be.
FÁCIT A globális helyzet Németország gazdasági növekedését behatárolja. Ha sikerül is leválasztani a CO2-től, a források végessége dönt. Ám főleg az, hogy több teljesítmény nem emeli az emberek jólétét. A világ legnagyobb része számára azonban a nem-növekedés nem opció. A degrowht Németországban erkölcsi és igazságossági okokból meg kell, hogy engedje a klímabarát globális növekedést. A klímakatasztrófa elhárítására és a szegénység leküzdésére nincs más út.
Taz 11. 3. 2023
In fünf Schritten zum gerechten Wachstum
