171 000 KOVIDHALOTT – TANULSÁG? ZEIT/RózsaS
WHO: A járvány-vészhelyzetnek vége, 3 év után. A felelősök veregetik a vállukat. Az egészségminiszter, Lauterbach szerint minden intézkedés „Sehr gut” volt – kivéve a túl hosszú iskolabezárásokat, „a kutatók tanácsára”. Ch. Drosten, corona-szakértő: „Egy millió halált akadályoztunk meg.” Tehát Németország ismét aranyérmes?
Semmiképp. Túl sok bezárással túl kevés halálesetet akadályoztak meg, a világ egyik legjobb és legdrágább egészségügyi rendszerével. Japán, Tajvan és D-Korea négyszer kevesebb áldozatot számlál, lakosságarányosan. A túlhalálozás ( Übersterblichkeit), tehát az összhalálesetek növekedése tekintetében Németország rosszabbul áll, mint Svédország, ahol nem is voltak iskolabezárások, lockdown-ok, sem hasonló kemény intézkedések. Ezek jelentős kísérő károkat okoztak: gazdasági veszteségek, oktatásdeficit, gyerekek fejlődési zavarai, idősek és betegek szenvedése, mozgáshiány, túlsúly, elmulasztott szűrővizsgálatok és óriási állami segély a gazdaságnak. Lauterbach: „A tudomány nem volt elég jó.”
Ez csak mentegetőzés. Igenis voltak helyes tudományos javaslatok – csak a politika nem vette át. Ha pl. már 2020 januárjában a Kínából érkezőket szigorúan ellenőrizték és tesztelték volna (mint Tajvanon és D-Koreában), kevesebb lett volna a fertőzött. Ezeket jobban kezelhették és elszigetelhették volna. Ez több tíz ezer életet mentett volna meg és talán a 2020 márciusi lockdown is elmaradhatott volna. Ezek a javaslatok ott voltak a kormány asztalán, amely mégis a politikailag kényelmesebb utat választotta.
A Robert Koch-Instituts (RKI) elnöke akkor alábecsülte a járványt: „Valószínűleg nem fog kiterjedni. Ez egy grippánál is enyhébb.” A virológus Drosten: „Meghűléses betegség, korai riadóztatni.” A hibás döntések nem egyes tudósok tévedéseiből eredtek. A várható áldozatszámot a modellezések is mélyen alábecsülték. (Én is csak 40 000-rel számoltam, A. Kekulé).
Már a pandémia előtt is tudott volt, hogy a kutatók is tévedhetnek. A politikai hibák a tudományüzem téves megítéléséből következtek, amiket a médiumok igaznak véltek és bebetonoztak – ahelyett, hogy a hátteret kritikusan átvilágították volna. A politika, a tudomány és a média eddigi sikeres belső szabályait követte. Ám az összjáték nem működött. Amikor 2020 február 28-án először ült össze a járványbizottság, csak 29 fertőzöttről tudtak. Pandémia-szakértőket nem hívtak meg. A kormány a lakosságvédelmi és pandémiatervezési grémiumát 2015-ben föloszlatta.
Javaslatom, hogy 2 hétig minden tömegrendezvényt tiltsanak be, óvodákat és iskolákat zárjanak be, a lakosságot szólítsák föl a social distancing betartására politikai nézőpontból 3 héttel korábban érkezett. Amikor aztán március 22-én egy jóval szigorúbb lockdown-t rendeltek el, akkor már 18 610 fertőzött és 55 halálos áldozat volt. A politika csak akkor reagált, amikor a korlátozások szükségessége már mindenki számára érthető volt. Sok kollégám úgy látta, hogy a kényelmetlen megelőző intézkedések erős tudományos indoklást igényelnek. Csak ekkor lép a politika.
Ám mihez tartsuk magunkat, ha maguk a szakértők is hol ezt mondanak, hol azt. A mulasztások miatti első lockdown után sok kolléga nem tartotta szükségesnek az újabb szigorú intézkedéseket.
2020 márciusában a további iskolabezárások és lockdown-ok alternatívájaként javasoltam a SMART-koncepciót: rizikócsoportok kiemelt védelmét, maszkviselést, aerogén átvitelek elkerülését, a fertőzésláncok gyors visszakövetését és a gyorsteszteket. A lockdown-okkal ellentétben, a kockázati csoportokon kívül, ez az eljárás egy ellenőrzött átfertőzést engedett volna meg, ezért kaptam is a fejemre. Sok virológus az óvodák és iskolák bezárását követelte, miután Drosten azt nyilatkozta, a gyerekek valószínűleg ugyanúgy fertőznek. Ezt később már nem ismételte meg. Időközben a SMART világszerte bevált és bizonyított, hogy a járvány terjesztői nem a gyerekek voltak.
A tudomány problémája, hogy politikai kérdések megválaszolására nem rendelkezik immanens referenciarendszerrel. Virológusok megítélhetik a virológiakutatások értékeit, ám a pandémiánál előrejelzésekről és intézkedésekről van szó, amelyeknek indoklása túlmutat a virológia határain. Ilyen válsághelyzetben szakmaközi döntések szükségeltetnek, előző adatok alapján, mielőtt a tudományos felülvizsgálat lezajlik. Aki virológiailag bizonytalan tanácsokat ad, szakmáján kívül mozog. Mivel ebben az esetben a belső tudományos minőség-ellenőrzés nem működik, egyes virológus-korifeusok elkezdték bíráló kollégáikat diszkreditálni. Kutatók, akik objektivitásukat, mint egy monstranciát vitték maguk előtt, rég politikai aktorokká váltak. Ebben a helyzetben a médiumok feladata lenne a tudományos tanácsok független megítélése. Sajnos a szerkesztőségek túl későn kezdték el a szakértők állásfoglalásait átvilágítani. Amíg a kutatók saját szakterületükről referáltak, megbízhattunk a tudományüzem belső ellenőrzésében. Ám a pandémiában előzetes, szakmaközi értékelésekről van szó, melyek gyakran preprint-ekre, tehát még nem véleményezett előzetes információkra támaszkodik. A tudományos újságírók erejét ezek az ellentétes kijelentések meghaladják. Az adatok ellenőrzése helyett gyakran csak személyes és erkölcsi vádakat vesznek át, melyeket némely kutatók vagdosnak kollégáik fejéhez. A komplex helyzetek lényegéhez tartozik, hogy a helyes intézkedések csak egy hajszálnyira vannak a katasztrofális hibáktól. Ebben az új „normalitásban” a tudomány elkerülhetetlenül az ötödik erőszakká növi ki magát. Ezért a tudományos szerkesztőségek képesek kell, hogy legyenek arra, hogy a kutatók megítéléseit kritikusan fölülvizsgálják. És választott népképviselőink vegyék a fáradságot a kutatókat addig faggatni, míg maguk is képesek lesznek egy kijelentést megítélni. Ha ez a hármas összhang létre jön, a XXI. sz. legszörnyűbb járványa még valami jót is hozott.
ZEIT, 11. 5. 2023
Hinterfragt die Forscher forscher!
ALEX ANDER KEKULÉ
