NEM SZÚRJA A SZEMÉT A SZEMÉT? - Megvenni, eldobni – Süddeutsche Zeitung/RózsaS
„Képzeld el, farkaséhes vagy és előtted egy asztal 20-féle étellel: spagetti, auflauf, krumplipüré, rulád. Mind ínycsiklandozó, tele rakod a tányérod. Ám néhány pillanat múlva rájössz, ez túl sok. Ugyanígy van az emberek tulajdonával. Minden bolt, minden pillantás az internetre – lehetőségek tárháza. Az emberek mindent vesznek: teáscsészéket, fűtőtakarókat, pocak-eltüntető készülékeket, facsarókat. Egyszer aztán a szekrényt nem lehet becsukni, a pince is tele. És az egész az Észak-München-i Freimann hulladékudvaron landol.” Ezt mondja Jamel Nouioui (27), aki 5 éve dolgozik itt. Türelmes, tudja, hogy az emberek gyorsan meg akarnak szabadulni „terheiktől”, ezért néha a slusszkulcs is a hulladékprésbe kerül. Ilyenkor rögtön stop, eddig mindig mindent megtaláltak. A telepnek saját ritmusa van: januárban-februárban jönnek a karácsonyi ajándékok és fák, májusban-júniusban a kerti zöld hulladékok. Szeptemberben a kidobott tornaszerek következnek, az újévi fogadkozások áldozatai. Időközben a kimúlt macska karmolófája, az elvált asszony férje sílécei következnek.
A kidobottak sokat mondanak el a volt gazdáikról. „A szemét nem hazudik”, mondja Joachim Hainzl, szemétkutató. Az US-kutatók már a 70-es években rájöttek, hogy a szemétlerakón többet megtudnak a polgárok fogyasztásáról, mintha kérdezgetnék őket. Aki megkérdezi, mennyi gyümölcsöt és zöldséget vesznek, más választ kap, mint az, aki megnézi, mennyit hagynak ebből megromlani és mennyit dobnak ki. A klímavédelmet 65% találja fontosnak, mégis annyit dobnak ki, mint még soha. 2021-ben 646 kg/fő került kidobásra, ettől csak Luxemburg, Dánia és Belgium dob ki többet, 750 kg-ot. A lengyelek 362 kg-ot, a románok 302 kg-ot dobnak ki. A szemét nem hazudik.
München 2035-re klímasemleges akar lenni. Ám a valóság kiábrándító. Egy őszi napon a Lindberghstr-n nagy a forgalom. Az emberek lerakják szobabiciklijüket, futószalagjaikat, mikróikat, olajfestményeiket, pancsoló medencéikat. Minden számot kap: 7 az sztiropor, 8 az papír, 9 az vas. Az elektrokészülékek az 5-ös számot kapják. Évente 250 t landol itt. A piros kukákba kerülnek a kaputt-készülékek, a többibe a még jók. Most egy házaspár beteríti az asztalt laptopokkal, fejhallgatókkal, kábelekkel, billentyűzetekkel. A cégük új technikát szerzett be, a régitől meg kell szabadulni. „Ha mind üzemképes, mért nem adják el pl. az eBay-on?” „Túl sok bíbelődés lenne, arra nincs időnk”. Jamelnek most szét kellene válogatni a rakományt. Melyikben van akku? Melyiket lehetne még a kettes csarnokban eladni? És melyik mehet egyenesen az e-hulladékba? Ám nyomban jön a következő szállítmány: e-fogkefe, tejhabosító, két meszes kávéfőző. Egy férfi egy nyomtatót tesz le az asztalra. „Még jól működik, csak nekem a festékpatron túl drága. Lézernyomtatót veszek.” Jamel egy Asos laptopot húz ki a gyűjteményből. „Ez 5 éve még 900 €-ba került, van benne egy vadi új processzor, az biztos ér még valamit.” Javítása 200 €-ba jönne.
2020-ban 4,7 M t elektrohulladék keletkezett az EU-ban. Egy új rekord. Németország 12,5 kg/fő-vel az átlag fölött áll. Hűtők, pirítók, tévék, e-grillezők, melyeket nagy ráfordítással legyártottak, fél világon át utaztattak, hogy aztán pár év után a szemétre kerüljenek, mert egy új készülék kiszorította őket? Mindez a környezet, a klíma, a jövő kárára. Környezetvédők már rég mondják, a készülékeket az utolsó pillanatig használni kell. Ám vannak kivételek: a régi, nagy fogyasztású hűtőket tanácsos új, takarékosokra cserélni. A „Wertstoffhof”-on meglátszik, mi volt valamikor divatban: porszívórobot, playstation, gameboy, csöves tv, masszázsfotel.
Az udvarról semmit nem szabad elvinni. 2014-ben volt egy botrány: a használtcikk-árusok lefizették a dolgozókat, hogy az eladásra szánt, értékes dolgokat játsszák át nekik. Razzia után elbocsájtások, bírósági ítéletek születtek. Ezután az egész udvart bekamerázták.
A háború után az embereknek semmijük sem volt. A boltokban sem volt áru. Régi filctakarókból csináltak lábbelit, henteshulladékból szappant, (Mi is főztünk anyámmal 1954 körül, RS). Szemét alig volt. A devizareform után aztán egyszerre minden lett. A családok egy VW-re, egy mosógépre spóroltak. 1962-ben 34%-nak volt tévéje, 1978-ban 93%-nak. A jólét megérkezett a társadalom közepébe. Az emberek vásároltak telefont, ülőgarnitúrát, PC-t. 2021-re a háztartásszemét rekordot döntött, 40 M t-val. Ebből 159 kg háziszemét, 149 kg értékes hulladék, 134 kg zöldhulladék volt. Bajorországban 1990-ben 405 Wertstoffhof, hulladékudvar volt, 2021-ben 1537. Jamel: „Azt hinnénk, egyszer megáll a kidobáshullám, de egyre csak nő.”
Süddeutsche Zeitung, 13. 5. 2023
Müll
