AZ ENERGIAKIRÁLY - E.on Leonhard Birnbaum – ZEIT/RózsaS

Leonhard Birnbaum (56) CEO az E.on-nál. 2013-ig az RWE-nél volt igazgató. A konszern 48 M ügyfelével 8,1 mrd € nyereségre tett szert 2022-ben. Az E.on az EU egyik legnagyobb energiavállalata. Fosszilis energiatermelésétől megvált és az áram- és gázhálózatra szállt át. Új nap- és szélerőműveket állított üzembe.

ZEIT: Először a történelemben a többi „törzsre” is gondolni kell?

Birnbaum: Először kerültünk globális veszélybe, először kell globális választ adnunk. Határok feletti kooperáció szükséges, ám struktúráink nemzetiek. Csak az innováció segíthet. Teljesen másképp kell eljárnunk. Sikerült a nap- és a szélenergiát piacképessé tennünk. De elég gyorsak vagyunk-e? Párizs-szerű együttműködésre van szükségünk, ám én ezt nem látom. 2015 éve egy csoda volt: Obama az N-díj után lépéskényszerben volt, Putyin a Krím után valami jó tettre kényszerült, Hszi Ping 3. éve volt hatalmon. És mind ott voltak Párizsban, hogy megegyezzenek! Ma ezt nem tudom elképzelni, pedig most még sürgősebb.

Z: Az 1,5 fok a tudományból ered. Egy olyan CEO-nak, mint Ön, van egyáltalán kapcsolata a tudománnyal?

B: Igen, bár a perspektívák gyakran eltérnek. Sok téma a mindennapokra irreleváns. Ilyen az alapkutatás, mely csak 20-30 év után hozza eredményeit. Nekem az energiafordulathoz most kell befektetési terveket készítenem.

Z: A tudomány idejekorán figyelmeztetett.

B. Igen, de a mostani döntédekben nem játszik szerepet. Vitatkozhatunk, 1,5 vagy 1,4 fok, ám a klíma szorít. Jóval több infrastruktúrára van szükségünk.

ZEITonline, 3. 8. 2023

Ist die Menschheit noch zu retten, Herr Birnbaum? "Es ist praktisch unmöglich, ohne neue Technologie die Wende rechtzeitig zu schaffen"

GYEREKEINK NYUGDÍJA – Lisa Laun - ZEIT/RózsaS

Lisa Laun professzor a svéd IFAU-ban (Munkapiaci és Képzéspolitikai Értékelő Intézet). A nyugdíjrendszerek kutatója, a svéd pénzpolitikai tanács tagja. „A svédektől a németek csak tanulhatnak. Itt a nyugdíjrendszer önfenntartó és még hozamot is produkál.” Az FDP már rég bevezette volna a részvénynyugdíjat, ám sokan ellenzik. Laun szerint ezen kár civakodni, nem ezen múlik.

ZEIT: A berlini kormány a svéd modellt dicséri. Lehet ez példakép?

Laun: Abszolút. 15 éve dolgozom egy nemzetközi csoportban azon, hogy az öregedő társadalomban biztos legyen nyugdíj.

Z: A svéd rendszer egy része a részvénynyugdíj. Javasolja?

L: Berlin bevezetheti, de a problémát nem ez oldhatja meg. A német nyugdíj több sebtől vérzik (Nekem küldik! RS) és a svéd sem a részvénynyugdíjtól olyan sikeres. A rendszer komplikált. Van a jövedelemnyugdíj, ebbe minden dolgozó jövedelme 16%-át fizeti be. Aki keveset keres, kérhet alapnyugdíjat. Továbbá van a részvénynyugdíj, amit nálunk prémiumnyugdíjnak neveznek. Ebbe a jövedelem 2,5%-a folyik. A legtöbb svéd az AP7 állami alapba fizet be. Aki nem dönt, automatikusan ide kerül. Ám mindenki 5 magánalap közül választhat. A választék óriási, alkalmazottaknak 480 alap áll készenlétben. Az állam ezt azonban 150-200-ra tervezi csökkenteni, hogy jobban ellenőrizhesse őket.

Z: A részvénynyugdíj miért nem döntő?

L: Egy csinos bonusz, nem több. A befizetett 2,5% a kifizetések csak 5,5%-át teszik ki. 60-70%-át továbbra is a jövedelemnyugdíj adja.

Z: Sokan azért ódzkodnak a részvénynyugdíjtól, mert spekulatívnak, bizonytalannak tartják.

L: A tőkepiacon minden valamennyire spekulatív. A kovid idején láttuk, mi történt a tőzsdéken. Részvények és fondok 20%-ot is zuhantak. Az FDP mégis a bruttójövedelem 2%-át ide javasolja elhelyezni, lehetőleg német alapba. Ez még a svéd aránytól is kisebb – tehát a kifizetésekre aligha fog hatni. Fordítva: az a kockázat, ha a részvénypiac hozamaival nem élünk. A svéd állami alap 2000 óta átlagban 11% hozamot fial, idén eddig 19%-ot. Ez hihetetlen fejlődés, amit a németek elmulasztanak. (A pénz nem terem a fán. Minden centért valaki megdolgozott. Ezért vagyok én ökoszocialista. RS).

Z: Svédország 1998-tól kezdte lépcsőzetesen bevezetni a részvénynyugdíjat. Így 25 éve profitál a részvénypiacokon. Németország így is, úgy is, lekésett?

L: Nem tudom megmondani, hogyan alakulnak a részvénypiacok, de ez nem is olyan fontos. Nálunk a dolgozók bérszerződései igen erősek. 90% üzemi gondoskodásra számíthat. A munkaadó a bruttójövedelem 4,5%-át fizeti be egy tőkefedezett nyugdíjalapba. Lehet választani kölcsönkötvény és részvényfond között. Ám ha ezek rosszul fizetnek, a kockázat a befektetőé. Az összes kifizetések egyharmada ilyen üzemi alapból történik. Ezen felül mindenki kötelezően a törvényes nyugdíjalapba is befizet. A németek innét a tisztviselőket és az önfoglalkoztatókat kizárja.

Z: A Hans-Böckler-Stiftung kimutatta, hogy egy 22 éves kora óta dolgozó svéd nyugdíjszintje 41,3%. Bár 2 évvel korábban mehet nyugdíjba, de kevesebbet kap, mint egy német. Ha erre a magángondoskodást is rátesszük, akkor sem lesz jóval több egy németénél.

L: A nyugdíjszint a jövedelmek és a kifizetések arányát mutatja. Igen, ez tényleg nem nagyon magas. Így nézve, az 1990-es nyugdíjreform óta az egyes nyugdíjas rosszabbul jár. Elméletileg kevesebbet kap, mint a régi rendszerben.

Z: Ez nem tűnik valami vonzónak.

L: Célunk, hogy a fiatal nemzedékek is szolid állami nyugdíjat kapjanak. A svéd rendszer önmagát pénzeli. Másutt, Németországban is, az állam milliókat tesz hozzá. Mivel a befizetések automatikusan csökkennek, a kifizetések pedig nőnek (egyre kevesebb fiatal dolgozik, egyre több idős kap nyugdíjat). Ez a rendszer így egyszer összedől. (Csak a klímakatasztrófáig kibírja! RS). Mi, svédek, az évek során a nyugdíjkasszát alaposan föltöltöttük. Most az a kérdés, mint tegyünk a tartalékkal. Meglehet, egyszerűen szétosztjuk a nyugdíjasoknak.

Z: Mi a garancia, hogy nem csap át egyszer mégis mínuszba?

L: Az automatizmus. A mi rendszerünk független a várható élettartamtól. A kassza mindig legyen egyensúlyban. Ha a kifizetések meghaladják a befizetéseket, csökken a nyugdíj. Ez utoljára 2014-ben történt. Ellenben szavatoljuk a stabil járulékokat és a rugalmas belépést. 63 évesen lehet nyugdíjba vonulni és 69 éves korig szabad dolgozni – a munkaadó engedélyével még tovább. Minél korábban tesszük le a munkát, annál kisebb lesz a nyugdíj. Ez arra ösztönöz, hogy tovább dolgozzunk. (Igen, de Nálatok mindig hideg van. RS).

Z: Az ilyen nyugdíjkurtítások nem dühítik föl a svédeket?

L: Nem annyira, mint várható. Persze, hogy mindenki többet szeretne kapni. Voltak is viták és tüntetések. A polgárok követelik, hogy részesüljenek a fölösből. Ám az automatizmusnak köszönve, elmaradnak a viták a nyugdíjkorhatár-emelésről. Erre nyugodtabb a nép, nézze csak meg a franciákat!

KOMMENT

Hobbit: Szégyen, hogy legtöbbünk a napi megélhetést sem tudja fedezni! Fizessenek a tisztviselők, az önfoglalkoztatók is a nyugdíjalapba! 70-ig dolgozhatunk, aztán éljünk meg nyomorult 1300€-ból.

OC: Régen csak egy biztos nyugdíj volt: az állami. Minden inflációt kompenzált az állam. Aztán jöttek a nagyokosok és a nyugdíjkasszából mást is fizettek. Utána jött a „Pillenknick” és kevesebb gyerek lett. Aztán a politikus urak, minden pártból, csak kurtítottak. Most bedobják a részvénynyugdíjat, hogy ne kelljen gondolkodni. A 67-re rábólintottunk. A 70-re is, holott 1980 óta tudott, mi történne. A klímánál is „csakígytovább”, ahelyett, hogy biztosítanák az 1500€ alapjövedelmet, amihez mindenki hozzájárulna, politikusok és derivátkereskedők is.

W: A részvénynyugdíj-pártiak tudják-e, hogy ki lesznek szolgáltatva a tőkepiacoknak? A Deferred Compensation Programmes biztosított nekem egy bizonyos összeget (a tőkekifizetés-átalakítás értékét). A nyugdíj kezdetekor a tőke lényegesen kisebb értékű, mint a befektetett pénz. A programnak köszönve nem jártam úgy, mint akik a tőkepiacra mentek.

A: A részvénynyugdíj nem „spekulatív”. Sokan az összhozamra gondolnak, mely teljesen mellékes. A kiszórásokról van szó, melyek a havi kifizetéseket fedezik. Ezt úgy lehet biztosítani, hogy széles körben fektetünk be, mint a norvég „Fund”. Ehhez növekedés-részvényeket is lehet venni, melyek ráadást termelnek vagy opcióügyletekbe lehet fogni.

... (Itt abba hagyom, mielőtt szétesik a fejem. RS).

ZEITonline, 2. August 2023

Rente in Deutschland

2026: A CO2-SZABADSÁG VÉGE – taz, Berlin/RózsaS

Mi a taz-nál két éve figyeljük, mikor használja föl az emberiség az utolsó molekula CO2-őt, anélkül hogy túllépné a +1,5 fok Föld-fölmelegedést. Eddig 2029 volt a határ, de jött egy friss tanulmány és előre hozta 2026-ra. Tehát már csak 2,5 évünk van a klímakatasztrófa megelőzésére. Több jel arra mutat, hogy a +1,5*C már nem tartható. Ezért többen kapitulálnak és másokat is erre szólítanak föl.

Pedig a cél most fontosabb, mint valaha. Konkretizálja az igényt, amit mi, emberek, támasztunk önmagunknak. Ha nem elég gyorsan és konzekvensen cselekszünk, a következmények kegyetlenül zúdulnak ránk. Ha csődöt mondunk, visszatérhetünk a régi utópiához vagy inkább disztópiához.

A párizsi egyezményben szinte minden kormány kötelezte magát, hogy 2*C alatt tartsa a hőfokot és 1,5 fok felé törekedjen – az iparosítás előtti állapothoz mérten. Ezt az igényes célt főleg a globális Dél államainak sikerült elfogadtatni, hiszen ők a hőséghullámok és a tengerszint-emelkedés első számú elszenvedői.

Világklímatanács: A CO2-kibocsátásnak 2025 után már nem szabad emelkednie. Ám a grémium saját előrejelzései mutatják, hogy már 2021 óta csak +1,5 fok fölötti szcenáriók képzelhetők el.

A most mért hőfokok ezt a trendet megerősítik. Az átlaghőfok már évek óta 1,2*C körül mozog. A Világidőjárási Intézet úgy véli, már 2027 előtt jöhet az első 1,5 fokot elérő év, utána pedig a hőfok csak emelkedik. Többen a +1,5 fokot nem tartják jelentősebbnek, mint a +1,4-et vagy a +1,6-ot. Minden növekedéssel a helyzet csak rosszabbodik. Ezért a hőfok helyett a CO2 mihamari leállítását kell követelni. Ha be is következik a +1,5, semmit nem változtat azon, hogy tovább kell küzdeni, most a +1,6 vagy +1,7 ellen.

A +1,5 fok elérése nem fizikai törvény. A kutatók úgy vélik, mihelyt leállnak az emissziók, a fölmelegedés stabilizálódik és hosszú távon a világ visszahűl. (Hosszú távon mind halottak vagyunk. RS). Ha most minden kibocsátás megszűnne, +1,2*C állna be. A problémát ember okozta és az elmúlt évtizedek letargiájával ill. késleltetéseivel függ össze. Az elodázás ellen jó konkrét deadline-ket kitűzni – legyen bármily tetszőleges is. Mit nyerünk a +1,5* betartásával? A geológiai átcsapások (Grönland fölolvadása) valószínűsége jelentősen csökken. Számtalan állat- és növényfaj élhet túl, sokkal nagyobb területeken. Emberek százmilliói menekülnek meg a hőségtől. Már idén megdőlt a legforróbb májusi és júniusi nap. Júliusban először mértek több napig 17*C átlaghőmérsékletet világszerte. Sok helyen kánikula és erdőtűz uralkodik. 2023 melegebb lehet a 2016-os rekord forró évtől is. Az átlag mégis +1,5* alatt marad. Sok gyerek élete legforróbb napját éli át. +1,5*-nál minden második év forróbb lesz, +2*C-nál minden év.

Egyszeri +1,5* még nem jelent határátlépést, csak ha ez 20 évig tart. Végzetes a világra, ha 2100-ban is magas a hőfok.

A párizsi egyezmény 200 állam elkötelezettsége, ám már most többen visszakozni kezdtek. A gazdag országok a megígért pénz töredékét adják a klímavédelemre és a globális Dél alkalmazkodására. A +1,5*-célt fatális lenne most föladni. A kormányok szavahihetőségét ez fogja tükrözni. Siker, ha pár évtized után visszaesik a hőfok. Még nincs szükség drága CO2-kivonásokra (Ami CO2-őt termelő technikákkal menne! RS). A most visszafogott CO2 a legolcsóbb. A kormányok ódzkodni fognak az utólagos klímavédelmi költségektől. Ezért emlékeztetni kell őket elkötelezettségükre. Ha a célt föladják, elárulják azokat, akiknek a „One point five to survive“ kemény valóság és túlélés. Ám a kisebb hőfokok is számos államnak életfontosságúak, ahol víz- és élelemhiány, felületveszteség, árvíz és kánikula fenyeget. Ha csökkennek a kibocsátások, CO2-óránk több időt nyer. Most minden kattanásával maradék időnket fogyását mutatja. Ám azt is jelzi, hogy még nem késő. Mi mindent lehet 3 év alatt tenni?

taz, 5. 8. 2023

Wir haben an der Uhr gedreht

HAL, AMELYIK SOSEM ÚSZOTT – taz/RózsaS

Még csak labdácskák és pálcikák, de a halevést fogják forradalmasítani. Még ott fekszenek a Lübeck-i Fraunhofer Institut asztalán, de a következőket év végén tálalja föl egy sztárszakács Szingapúrban, majd az USA-ban. És ha a vállalat tervei beválnak és az EU is törvényesíti, 2030-ban már olyan halat vehetünk, amelyik még sosem úszott. Egy élő halból in-vitro vesznek egy egyetlen őssejtet, egy csészében addig hizlalják, míg ehető mennyiségű nem lesz. A módszer számos problémára ír: túlhalászás, állatkínzás, tengerfenék-bolygatás vontatóhálókkal.

Ám többen álomnak tartják, mert sok minden akadályozza: „Skalierung” (költségcsökkentés), hatóságok, idegenkedés. A technikán több német cég dolgozik, pl. a Lübeck-i Bluu Seafood. Az alapító tengerbiológus. A tenyésztéssel jól haladnak.

A kultivált élelem betört a piacra. Az USA-ban engedélyezték az első in-vitro-csirkehúst, 2023. júniusában (Good Meat, UpSide Food, Kalifornia). Amikor ezt Lübeck-ben hallották, valójában táncolniuk kellett volna, de másnaposak voltak a 16 M € befektetéstől, amit hozzájuk vágtak. A Bluu sajtósa, Cornelius Lahme: „Nagy durranás, ami történt az USA-ban, echte breakthough. Sok pénzt szabadít föl.”

Valóban, a szingapúri piacnyitás beindította a pénzözönt. Ott már 2020 óta engedélyezett a kultivált hús és a hal, egyes éttermek már kínálják. A kormány a big business-t reméli. A Bluu egy ottani neves restaurant-ban tervezi termékét tálalni.

Tehát Szingapúrban hamarosan egy Lübeck-i fermentorban csinált halat lehet majd enni. (Elélveznek tőle! RS). Persze, jön a kérdés: kell ez nekünk? Vannak vegán alternatívák. Lahme: „A vegán étrend sokak számára kompromisszum. Mi a táplálkozás formáit akarjuk szaporítani.” Jön a hal, melyet szüretelni lehet. Lépésekben keletkezik: sejt-elszigetelés, fermentálás, elkészítés.

Az egyik hűtőben lazac- és pisztrángsejtek vannak tárolva. Endoszkóppal a zsír- és izomsejtekből szívnak föl kiinduló alapot. Lapos csészébe teszik, finom, nagy felületekre. Ezek a sejtek szeretik a széles felületeket, jól nőnek szöveteken, szalagokon, izmokon. Ezután jön rá a tápmédium. Ez mindent tartalmaz, ami a növekedéshez kell: szénforrásokat, cukrokat, aminosavakat, állati hormonokat. Így lehet egy haltest pontos képmását elkészíteni.

És itt az első akadály: A laborcsészékben csak nagyon kevés tenyészetet lehet elhelyezni. A cél a nagy tömeg. Nagyobb edényekre tértek át, 100 ml-esről 3 literes bioreaktorokra ill. fermenterekre. A bioreaktor elnevezés kerülendő, mindenki az atomhulladékra asszociál. A nyelvhasználat barátságos kell, hogy legyen. Bár az in-vitro-folyamatot ember indítja meg, mégis természetes. Hasonló a sör- vagy a sajtgyártáshoz. A halsejtek a tápoldatban forrni kezdenek és szaporodnak. „Olyan, mint a sörfőzés.” Lahme és társai az in-vitro-hal lokális kultúrájáról álmodnak.

Mindegyik start up saját specialitásán dolgozik: Lübeck lazacon, Kalifornia pisztrángon, Izrael tonhalon. Bár a folyamat természetes, sok fülnek idegen. Az emberek utálatosnak tartják, ha valami a laborból jön. Hiába természetes a fermentálás, az emberekhez nehéz közel vinni, mert eléggé komplikált. „Pedig ha tudnák, mi minden gyűlik föl a tengeri halban, hozzá sem nyúlnának: mikroműanyag, olaj, vegyi hulladék, gyógyszermaradvány. A fermentnél nincs ilyen probléma. Az teljesen tiszta.” (Olyan csak az ideális hal! RS). És a halnak nincs olyan szálas szerkezete, mint egy steak-nek, ezért egyszerűbb előállítani. Az energiafogyasztás is kisebb. Gazdaságos akkor lesz, ha több ezer literrel dolgoznak. A Bluu növényi adalékokat is tartalmazó, rántott halsejt-fasírttal tervez piacra lépni.

Milyen az ízük? Az újságírónak titok marad, mert ennek a fogyasztása Németországban még szigorúan tilos – kivéve a kutatóknak. Tényleg jó ízű, mondják ők. (Mernének mást mondani? RS). Bízni kell a forrásokban. Szétvágva nem hasonlít a sashimire, sem egy filére. De a valódi halrudacskák sem. A szelet a jövő zenéje, annak textúrája van, az más tészta. A kultivált hal előállítása egyszerű, a fermentálás energiaigénye jóval kisebb, mint a marhahús termelése, amely 37 fokot igényel. A változó melegségű halak szobahőfokon is nőnek.

A kultivált hús 2013-ban startolt. A holland Mike Post akkor mutatta be az első kultivált burgerét, a tehén-őssejtekből növesztett burgerfasírtot. Mosa Meat-nak nevezte. A folyamat ezután fölgyorsult. A probléma a „skalierung”, a költségcsökkentés. Az első burger még 250 000 €-ba került, utána az ár rohamosan zuhanni kezdett. Ami növekedett, az a bioreaktor. Már 200 liternél tartanak.

Sebastian Rakers a Bluu CEO-ja, „laborhalásznak” nevezik. Igen büszke cégére és 30 alkalmazottjára. „Eltűrjük az állatokkal való bánásmódot, 6 millió lazac egy norvég hálós-telepen – ez ma már nem megy. 4 évig nő egy állat, hogy aztán megegyük. A kultiválás állatbarátibb. Nem kell egy egész halat fölnevelni. (?? Kecskegidát lehet enni? Mondtam volna anyámnak, ne vágja el a csirke nyakát? RS). „Gyors engedélyezés kell, nem várhatunk 6 évig. Külföldre megyünk, oda, ahol lazábbak az élelmiszer-rendeletek.” Az előnyök: Ellenőrzés, mi kerül bele a sejtbe. Nincs mikroműanyag, betegség, antibiotikum. Nem árt az óceánoknak. Nincs mellékfogás (más halak nem szándékos kifogása), nincs messzire szállítás. Ám az első hátrány a magas előállítási költség, amihez a kutatás költségeit is hozzá kell számítani. A Bluu-nál nem mondanak számot. A Shiok Meat-nek sikerült pár év alatt a garnélahús árát 10 000 $-ról 50 $-ra levinni.

Itt van még az idegenkedés. A Bluu több embert ráállított a marketingre. (Ennyien majdcsak lenyomják a torkunkon a műhalat! RS).

Mikor vehetünk fermentált húst? 2030-ban, mondja a Bluu. Egy Kearney-tanulmány szerint 2040-re a kultivált hús 35% is lehet.

taz, 5. 8. 2023

„Wir blenden aus, wie wir mit Tieren umgehen.”