Ökobetyár

High tech vagy low tech? | öko-retro-bio-grín

JANDIAL, AZ ÁLOMKUTATÓ – SPIEGEL/RózsaS

2024. július 02. 16:00 - RózsaSá

JANDIAL, AZ ÁLOMKUTATÓ – SPIEGEL/RózsaS

Rahul Jandial (51) US-agysebész.

Sp: J. úr, miről álmodott az éjjel?

J: A tervezett beszélgetésünk járt az eszemben, az Alpokat láttam magam előtt. Álmaimban a képek erősen dominálnak.

Sp: Akkor az Alpokat Németországgal köti össze. Legtöbb ember álma nem ilyen festői. Sokan elfuserált vizsgáról álmodnak, vagy arról, hogy üldözik, esetleg valahonnan leesik. Ilyen mikor szokott lenni?

J: Agyunk alváskor sem pihen. Aktív – de teljesen más módon. Az álmodó agy érzelem-érzékeny és képzelőereje csúcsán van. Ezzel ellentétben a logikus gondolkodás visszafogott. Ez félelmeknek ad teret, amiket ébren gyorsan alaptalannak minősítenénk.

Sp: Ön agysebész és rákos betegeket műt. Ez igen precíz munka. Mi vonzotta annyira az álmokhoz, hogy még könyvet is írt róluk?

J: Egy ébren levő beteget műtöttünk. Csak így tudhatjuk, milyen mélyen szabad vágnunk anélkül, hogy megsértenénk egy fontos funkciót. Piciny elektródákkal különböző területeket ingereltünk, hogy lássuk, mi a funkciójuk – pl. a beszédképességben. Egyszerre azt mondja a beteg: „Oh, ez egy rémálom, ami gyerekkorom óta kísért. Égő autóban rekedtem.”

Sp: Ez a rémálom a beteg agyának bizonyos részében rögzült?

J: Igen. Az ilyen visszatérő álmokat valószínűleg egy aprócska idegsejt-áramkör aktiválja. Épp ezt találtuk el.

Sp: Ki is kapcsolhatták volna az áramkört?

J: Ilyen műtéteknél jéghideg vízzel valóban lefékezhetünk bizonyos ideg-áramköröket. Teljesen kikapcsolni nem szabad, mert más funkciójuk is lehet.

Sp: Miért álmodunk?

J: Kérdezze inkább: Miért alszunk? Azért alszunk, hogy álmodjunk. Ilyenkor az agy rendkívül aktív. Ennek nyomós oka kell, hogy legyen, mert ez sok energiába kerül. Egy elmélet szerint álmunkban rögzítjük a tanultakat. Másik magyarázat, hogy az álmodás egy beépített terápia élményeink földolgozására. Úgy vélem, azért álmodunk, hogy az agyunk érzelmi és kreatív kapcsolóköreit egy ideig minden kényszertől és korlátozástól megszabadítsuk. Amikor aztán fölébredünk, szellemünk racionális része veszi át ismét a vezetést és nekiláthatunk napi teendőinknek. Álmodással kreativitásunkat eddzük, arra az esetre, ha másnap szükségünk lenne rá.

Sp: Nem kell a testnek is kipihennie magát?

J: Igen, de ehhez nem kell több órát ágyban feküdnünk. Az alvás az agynak kell. Eközben nagy energiákat emészt föl, glukóz formájában. Az elektromos aktivitás a csúcson, ezt mutatják az alváslaborok EEG-jei.

Sp: Az agy sosem pihen?

J: Így van. Ezt nemcsak Önnek nehéz elképzelni. Régen az emberek hittek az álomi szörnyekben és démonokban. Ébredéskor azt hitték, ezek valósak.

Sp. Ilyen éjszakai csúcsteljesítmények után miért nem emlékszünk mindig álmainkra? Most nem tudnám megmondani, mit álmodtam az éjjel.

J: Ez egy védőmechanizmus, hogy ébrenlétkor az álmok nehogy bezavarjanak. Ám tanulni lehet, hogyan idézzük föl álmainkat. Azt a fázist kell elkapnunk, amikor az agy épp ébrenlétbe megy át. Ez nem megy egy csapásra. Én megengedem magamnak, hogy ne használjak ébresztőórát, csakhogy ezt az átmenetet átéljem. Tanács mindenkinek: Ébredés után ne kapkodjunk rögvest a telefonunkhoz, ne ugorjunk ki sebesen az ágyból! Ezt a ködös szakaszt használjuk ki arra, hogy visszaemlékezzünk álmainkra. Az álmodó agy érzelmi és kreatív módra kapcsol, amit ébren nem érhetünk el. Olyan álmok keletkezhetnek, melyek önmagunkat teljesen más fényben láttatják.

Sp: Álmodásnál mely agyrégiók rendkívül aktívak?

J: A lombikus rendszer pl., ahol többek között érzelmeink is születnek. Ez a rész alváskor olyan aktivitásszintet és energiafogyasztást ér el, amely ébren biológiailag egyenesen lehetetlen. Álmunkban az agy bizonyos struktúrái veszik át az irányítást. Ezt én „imaginatív hálóműnek” nevezem. A logika hálóműje pedig szinte teljesen kikapcsolódik. Ezért pl. nem oldunk meg álmunkban számtanfeladványokat. Álmaink nem kell, hogy az idő, a tér vagy az értelem szabályait kövessék.

Sp: Ezt célzottan ki lehet használni?

J: Mindenki megtanulhatja, hogy álmában tudatosítja, hogy álmodik. Ezt az ún. lucid álmodást pl. sportolók alkalmazzák, hogy bizonyos mozgásfolyamatokat begyakoroljanak. Ez úgy tűnik, működik! Válásokat jobban földolgozhatunk, ha álmunkban a volt társunkkal való konfliktusokat oldunk meg.

Sp: Az álomfejtésről sok könyv szól és app is. Ezek mennyire segítenek?

J. Nem találom meggyőzőeknek. Az álom az Ön agyában születik. Ha egy hídról álmodik, az nem jelenti föltétlen ugyanazt, ha én is egy hídról álmodom. Ez a híd vezethet egy új élethez, egy régi szerelemhez vagy lehet életünk végének hídja. Az Ön álmait az Ön agya hozza létre. Ezeket csak Ön értelmezheti. 5 álomfélét különböztetek meg. Először vannak olyanok, amiket meg sem kell fejteni. Ön egy előadásra készül és álmában meztelenül áll a színpadon. A második csoport az élet egy bizonyos szakaszában lép föl. Az élet vége felé sokan a megbékélésről álmodnak, terhes nők születendő gyermekükről. Aztán vannak univerzális álmok, amilyeneket szinte mindenki átél: rém- és erotikus álmok. A következő csoportot „Junk-álmoknak” nevezem. Véletlenképek futnak át, ahogy ébren is jelentéktelen gondolataink vannak. Az ötödik álomféle nagyon érdekes. Ezek érzelemmel teli, fülledt képek, amelyek hatását ébredés után is érezzük. Ezek segítenek az önismeretben.

Sp: Befolyásolhatjuk álmainkat?

J: Mindenképp. Ahogy van egy fázis, amikor az agy az álomállapotból fölébred, úgy van egy folyamatos átmenet az ébrenlétből az álomba. Ha képet képzelünk el arról, amiről álmodni szeretnénk, az beválhat.

Sp: Egyes álommotívumok évtizedek óta nem változnak, holott környezetünk állandóan. Mért nem álmodunk pl. smartphone-unkról vagy arról, hogy követőinket elveszítettük az Instagramon?

J: Erről még nincs elég kutatás. Az állandó vizuális inger telefonjaink és a social media által meg fogja teremteni saját álomvilágát.

Sp: Eljő a nap, amikor a mesterséges intelligencia kiolvassa agyunkból álmainkat?

J: Ha egy fát néző embercsoporton agyscan-t végzünk, kiderül, a fa milyen aktiváló sémát mozgósít az agyban. Megfordítva, az agyba belenézve megkaphatjuk, hogy a személy egy fát néz. Tehát az ilyen felvételek elárulhatják, hogy valaki a természetről vagy épületekről álmodik.

Sp: Halálunk előtt az agy még egy utolsó nagy teljesítménye az álmodás.

J: Amikor a szív megáll, az agy elektromos energiákból és messenger-anyagokból egy tűzijátékot kreál. Ezt a haldoklók EEG-jeiből látjuk. A szív egy utolsó nyomással még egyszer vért és energiát juttat az agyba. Halálközeli élményű emberek lenyűgöző vizuális és érzelmi benyomásokról számolnak be - mint az álmodásnál. Halálunkkor az agy még egy utolsó hatalmas álmot gönnol nekünk.

SPIEGEL, 29. 6. 2024

KOMMENT

"Azt álmodtam, hogy két macska vagyok és játszom egymással." (Karinthy)

 

Szólj hozzá!

SCHOLZ NEM ADJA A 300 ÉVES KANT-OT – Süddeutsche Zeitung/RózsaS

2024. május 10. 09:09 - RózsaSá

SCHOLZ NEM ADJA A 300 ÉVES KANT-OT – Süddeutsche Zeitung/RózsaS

Ápr. 22: a Föld napja és a filozófus, Immanuel Kant szülnapja. Königsberg-et Putyin Kalinyingrad-nak nevezi és Kant-ot „kedvenc filozófusának”, amit Kant, a német fölvilágosodás pionírja, ha élne, kikérné magának – ahogy Scholz kancellár is. Ukrajna egy szuverén állam, Kant nyomán „emberek társadalma, amely rendelkezik önmagával és ezt a jogot senkinek sem engedi át.” Putyin ezt tagadja és mindent összezagyvál, hogy mentegesse támadását. Háborús bűnöket követnek el és a XXI. sz. legkegyetlenebb likvidáló akaratát gyakorolják – mindezt a mai Európában. Scholz: „Még saját polgárait is kénye-kedve szerint föl- és elhasználja.” Kant-tal szólva: „Verzweckung von Menschen” (emberek cél-eszközösítése).

Mindez miatt a tervezett jubileumkonferenciát nem Königsberg-ben, hanem Bonn-ban tartják. „Felvilágosodás és támadásháború nem illik össze.” Putyin megpróbálja Kant-ot a szekere elé fogni: „Saját eszünket használni aktuálisabb, mint valaha. Oroszország számára ez annyit tesz, követni saját nemzeti érdekeinket”. Scholz: „Kant ezt így biztosan nem hirdette, hanem az egyéni gondolkodás valamint az egyén méltóságának, autonómiájának és szabadságának érinthetetlenségét.”

Mindezt Putyin cenzúrája eltiporja. Nem gondolkodó polgárok kellenek neki, hanem hajbókoló alattvalók, akiket dezinformációkkal, megfigyelésekkel manipulálni és „elhasználni” lehet. (Ez a praktika valahogy ismerős... RS).

Kant a „Zum ewigen Frieden”-ben leszögezi, hogy a háború egy természetes állapot, a békéért pedig meg kell dolgozni. A béke-kényeztette európaiakat újból és újból erre figyelmeztetni kell. Minden olyan eljárást kerülni kell, ami a maradék bizalmat szétzúzza és egy későbbi békekötést eleve meghiúsít.

Akit megtámadnak, annak szabad védekezni és nem szabad a rosszakaratot békekötésre kényszeríteni. „Azután az agresszor egy alkalmas pillanatban ismét támad.” Kant: „Ez csak egy fegyverszünet lenne, az ellenségeskedés halasztása és nem valódi béke.” Ahol háborúznak, ott egy fegyverszünet kívánatos, hacsak ez nem puszta időnyerés.”

A kancellár szavait saját frakciója is megszívelheti. R. Mützenich, SPD-frakcióvezető a Bundestag-ban a háború befagyasztásáról beszélt. A kancellár Kant-ra hivatkozott: „Mind békét szeretnénk, de a minden-áron-béke nem volna az.”

Süddeutsche Zeitung, 23. 4. 2024

Szólj hozzá!

SZEXEPILES MUNKAHELYEK – L. Hipp – SPIEGEL/RózsaS

2024. május 10. 09:07 - RózsaSá

SZEXEPILES MUNKAHELYEK – L. Hipp – SPIEGEL/RózsaS

A berlini szociológus, Lena Hipp tanulmánya szerint vágyakozásunk néha konzervatívabb, mint politikai öntudatosságunk. A tanítónők és a mérnökök jól elkelnek, a tanítók és a mérnöknők viszont nem. (Fene a kutatók jódolgát! Közben a kertben nő a gaz, de majd le-glialkázzák! RS). A dating-esélyt rontja, ha valaki neméhez nem illő foglalkozást választ. Kevesebb a „match”, a szexuális tőke zsugorodik. (Hát úgy nem lehet... RS). Hipp prof-asszony a Potsdam-i egyetemen tanít és a berlini kutatásközpontban kutat (Wissenschaftszentrum Berlin zu Arbeit, Familie und sozialer Ungleichheit).

Egy nő, aki egy technikai szakot választ, hogy mérnök legyen, látszólag mindent jól csinál: emancipációt és öntudatosságot mutat, sztereotípiákat győz le, karriert csinál. Idősgondozó, nevelő vagy tanítói szakmát választó férfiak tapsot kapnak feminista körökből.

Ám a vágyakozás visszamaradottabbnak tűnik, mint a politikai öntudat. Bár a mérnöknőket és a tanítókat az ideológia által fölkorbácsolt figyelem megjutalmazza, a társkeresőpiac azonban mindkét nemet bünteti - férfiakat jobban. Ez provokáció mindazoknak, akik a nem-sztereotípiákat főleg a férfiak fejében keresik.

A nők társválasztása még konzervatívabb, mint a férfiak nőválasztása. Mindez evolúciópszichológia csupán? A nők mindig jól kereső férfiakat keresnek, hogy utódaikat jól elláthassák? (De főleg magukat! RS). Vagy a vélt nőies vonások férfiaknál cikibbek, mint a férfias jellegek a nőknél? Hipp szerint mindkettő kézenfekvő. „A nőknél az ivari normák flexibilisebbek, a férfiaknál kötöttebbek.”

1,6 M német vizsgálata azt hozta ki, hogy a férfiszakmájú hetero nők ritkábban élnek egy férfival együtt, mint a többi nő (5% valószínűség-eltérés.) Hetero férfiak női szakmákban 10%-kal ritkábban élnek nőkkel együtt.

Bár a számok beszédesek, nem igazolják, hogy a nem-hagyományos szakmájúak kevésbé kívánatosak. Ők általában lehetnek nem-konvencionálisok és egyszerűen nincs kedvük a társuláshoz.

A („beugratós” RS) kutatók egy dating-app-ban 4 fiktív nőprofilt kreáltak. A 28 éves „Anna” kétszer nagyon vonzó, kétszer pedig átlagos külsőt kapott. Mindegyik fényképhez egyszer egy tanítónő és egyszer egy mérnöknő foglalkozását rendelték. Ugyanakkor a 31 éves „Christian” is hol nagyon, hol kevésbé vonzó; hol tanító, hol mérnök volt. A hirdetéseket 10 nagy német városban, tehát városi, haladó miliőben adták föl. Az eredmény egyértelmű volt: az átlagosan vonzó tanítót, Christian-t, 38%-kal kevesebb nő óhajtott megismerni, mint a mérnök Christian-t.

Az átlagosan attraktív mérnöknő, Anna, 23%-kal kevesebb találatot kapott, mint a tanítónő Anna. Lehet, hogy a konzervatív vidéken a hatás még erősebb lett volna, mivel ott lokális különbségek adódhattak. „Aki az autóváros Wolfsburg-ban mint mérnöknő él, nem szenved el datinghátrányt.” Talán, mert ott több a mérnöknő és a szakmaválasztás nem rí ki. Vagy sok Wolfsburg-i mérnök úgy véli, mérnöknőkkel jobban szót ért. „A helyi normák különbözőek lehetnek.” (Megette a fene, ha a szakmát nézik! RS).

A rendkívül vonzó nők nonkonform szakmaválasztása nem hatott túlzottan negatívan (-7%). A nagyon vonzó férfiaknál a szakmaválasztás nem is számított. (Jobban bedőlnek a nők. RS). Aki jóképű, az tanítóként is szexi.

Mindez mennyire tudatos a németeknél? Elriasztja őket a nem-specifikus szakmaválasztástól? A tanulmány 3. része erre kereste a választ. 1225, 28-65 éves németet kérdeztek meg. A nőknek 2-féle datingprofilt mutattak. Egy gender-sztereotípust (tanítónő, iskola-pszichológusnő, nevelőnő, ápolónő). A másik profil nem-semleges volt (informatikusnő, gépészmérnöknő, iparmechanikusnő). Megkérdezték a nőket, kiket találnak a férfiaknál sikeresebbeknek? (…)

BEZIEHUNGEN Welcher Job macht eine Frau attraktiv, welcher einen Mann?

Grundschullehrerinnen und Ingenieure

sind hot, Grundschullehrer und Inge-

nieurinnen hingegen schwer vermittel-

bar. Das legt eine neue Studie nahe, in der

Soziologinnen untersucht haben, welchen

Einfluss die Berufswahl auf die Datingchancen

von Frauen und Männern hat. Das Ergebnis:

Wer sich für einen geschlechtsuntypischen

Job entscheidet, zahlt einen Preis. In der Spra-

che der Dating-Apps ausgedrückt, heißt das:

weniger Matches. Das sexuelle Kapital

schrumpft.

Herausgefunden hat das ein Team um Lena

Hipp, die als Soziologieprofessorin an der

Universität Potsdam lehrt und am Wissen-

schaftszentrum Berlin zu Arbeit, Familie und

sozialer Ungleichheit forscht. Angesichts der

allgemeinen Debattenlage sind die Ergebnis-

se ihrer Untersuchung bemerkenswert.

Denn eine Frau, die sich dafür entscheidet,

ein technisches Fach zu studieren, um etwa

als Ingenieurin zu arbeiten, macht zwar

scheinbar alles richtig: Sie zeigt sich emanzi-

piert und selbstbewusst, überwindet Stereo-

type, macht Karriere. Auch Männern, die sich

dafür entscheiden, als Altenpfleger zu arbei-

ten, als Erzieher oder als Grundschullehrer,

ist der Applaus aus fortschrittlichen, feminis-

tischen Kreisen sicher.

Das Begehren jedoch scheint rückständiger

zu sein als das politische Bewusstsein. Die

ideologisch angetriebene Aufmerksamkeits-

ökonomie mag die Ingenieurin belohnen und

den Grundschullehrer – der Partnerschafts-

markt aber bestraft sie.

 

Der Effekt trifft laut der Studie beide Ge-

schlechter, Männer aber deutlich stärker. Was

eine Provokation sein muss für all jene, die

Geschlechterstereotype primär in Männer-

köpfen verorten. Die Partnerwahl der Frauen

scheint noch konservativer zu sein als die

Partnerinnenwahl der Männer.

 

Haben diese Ergebnisse evolutionspsy-

chologische Gründe? Suchen Frauen noch

immer den besser verdienenden Versorger für

sich und eventuellen Nachwuchs? Oder sind

vermeintlich weibliche Eigenschaften bei

Männern verpönter als vermeintlich männ-

liche Eigenschaften bei Frauen? Hipp hält bei-

des für plausibel. »Die Geschlechternormen

haben sich für Frauen stärker flexibilisiert«,

sagt sie. »Der Spielraum der Männer ist enger.«

 

Die Forscherinnen um Hipp sind zu ihren

Ergebnissen gekommen, nachdem sie Daten

von mehr als 1,6 Millionen Deutschen zwi-

schen 28 und 65 Jahren ausgewertet hatten.

Dabei stellte sich heraus, dass heterosexuelle

Frauen in sogenannten Männerberufen sel-

tener mit einem Partner in einem Haushalt

zusammenleben als andere Frauen; die Wahr-

scheinlichkeit dafür ist bei ihnen um fünf Pro-

zent niedriger. Bei Männern in einem typi-

schen Frauenberuf ist der Effekt extremer:

Die Wahrscheinlichkeit, dass sie sich einen

Wohnsitz mit einer Partnerin teilen, ist fast

zehn Prozent geringer.

 

Die Zahlen sind eindrücklich, belegen al-

lein allerdings nicht, dass Menschen mit un-

konventioneller Berufswahl weniger begehrt

sind. Schließlich könnten diese Männer und

Frauen generell unkonventionell sein und

schlicht keine Lust darauf haben, mit einer

Partnerin oder einem Partner zusammen-

zuleben. Oder überhaupt in einer Paarbezie-

hung zu sein.

 

In einem zweiten Schritt machten die For-

scherinnen deshalb ein Feldexperiment. Sie

erstellten in einer Dating-App vier fiktive Pro-

file für eine Frau namens Anna, 28 Jahre alt –

zwei von ihnen mit dem Foto einer sehr attrak-

tiven, zwei mit dem Foto einer durchschnitt-

lich attraktiven Frau. Jedes Foto ergänzten sie

einmal mit der Jobangabe Grundschullehre-

rin, einmal mit der Jobangabe Ingenieurin.

Analog dazu erstellten sie vier Profile für

einen Mann namens Christian, 31 Jahre alt,

auch er mal sehr und mal durchschnittlich

attraktiv, mal Grundschullehrer und mal In-

genieur. Die Profile schalteten sie jeweils zwei

Wochen in zehn großen deutschen Städten

aktiv, also in einem urbanen, tendenziell pro-

gressiven Milieu.

 

Das Ergebnis war eindeutig: Den durch-

schnittlich attraktiven Grundschullehrer

Christian wollten 38 Prozent weniger Frauen

kennenlernen als den Ingenieur Christian.

Die durchschnittlich attraktive Ingenieurin

Anna bekam 23 Prozent weniger Matches als

die Grundschullehrerin Anna. Möglich, dass

die Effekte in einem ländlichen, konservati-

veren Milieu noch größer gewesen wären.

Zumal die Forscherinnen durchaus auf loka-

le Unterschiede gestoßen sind. »Wer als In-

genieurin in der Autostadt Wolfsburg lebt,

hat keine Datingnachteile«, berichtet Hipp.

Vielleicht weil es dort mehr Ingenieurinnen

gibt, die Berufswahl also nicht so unkonven-

tionell wirkt. Vielleicht auch weil die vielen

Ingenieure in Wolfsburg erwarten, sich mit

einer Ingenieurin besonders gut austauschen

zu können. »Lokale Normen können unter-

schiedlich sein.« Gleichzeitig ergab der Ver-

such, dass sich eine nonkonforme Berufswahl

für die hochattraktiven Frauen in der Studie

nicht so negativ auswirkte, sie bekamen ge-

rade mal 7 Prozent weniger Matches. Bei be-

sonders attraktiven Männern blieb die Berufs-

wahl sogar folgenlos. Wer gut aussieht, ist

selbst als Grundschullehrer sexy.

Ist den Deutschen all das bewusst? Schreckt

der Datingeffekt sie eventuell sogar davon ab,

einen geschlechtsuntypischen Beruf zu ergrei-

fen? Das wollten die Forscherinnen im dritten

Teil der Studie herausfinden. Sie befragten

dafür 1255 Deutsche zwischen 28 und 65 Jahren.

Den Frauen legten sie zwei Datingprofile an-

derer Frauen vor, das eine mit einem gender-

stereotypen Job: Grundschullehrerin, Schul-

psychologin, Erzieherin oder Krankenpflegerin.

Das andere Profil mit einem geschlechtsun-

typischen Job: Informatikerin, Maschinenbau-

ingenieurin oder Industriemechanikerin. Sie

baten die Frauen um eine Einschätzung, wel-

che der Frauen in den Datingprofilen wohl

erfolgreicher seien bei Männern.

Unabhängig von Alter und Bildung ver-

muteten die Frauen richtigerweise, dass Män-

ner sich am liebsten mit Frauen in geschlechts-

typischen Berufen verabreden würden. Junge

Frauen und Frauen mit hoher Bildung ten-

dierten besonders zu dieser Einschätzung.

Vielleicht weil sie durch feministische Dis-

kurse besonders sensibilisiert sind für die

Hürden, die auf dem Weg in eine gender-

neutrale Welt zu überwinden sind. »Dating-

kalküle könnten eine weitere Erklärung sein,

warum trotz aller Förderprogramme und der

höheren Verdienstaussichten noch immer

recht wenige Frauen in sogenannte Männer-

berufe gehen«, sagt Hipp. Sie widerstehen

den Anreizen des Arbeitsmarkts – und folgen

denen des Partnerschaftsmarkts.

Für Männer führten die Forscherinnen das-

selbe Experiment durch, das Ergebnis aber

war ein anderes. Ältere Männer und Männer

mit niedriger Bildung gingen zwar ebenfalls

davon aus, dass eine nonkonforme Berufs-

wahl negative Auswirkungen hat. Jüngere

und höher gebildete Männer aber nahmen

überraschenderweise das Gegenteil an. Für

ein erstes Date, so ihre falsche Einschätzung,

würden Frauen lieber einen Grundschullehrer

wählen, einen Schulpsychologen, Erzieher

oder Krankenpfleger. Gut möglich, dass der

Zeitgeist sie über die tatsächlichen Nachteile

nonkonformen Rollenverhaltens hinweg-

getäuscht hat. Das Bewusstsein dieser Männer

ist weiter als das Begehren der Frauen.

Erzieher, männlich,

sucht ...

 

Wie aber erklärt sich die Vorliebe

von Männern wie Frauen für Partner

in genderstereotypen Jobs? Liegt es

vielleicht einfach daran, dass in so-

genannten Männerjobs oft das höhere

Gehalt winkt, in sogenannten Frauen-

jobs vermeintlich mehr Zeit für die

Familie?

Verdienen Männer weniger als ihre

Frauen, scheint das jedenfalls beiden

Seiten unangenehm zu sein. Darauf

hat die Wirtschaftswissenschaftlerin

Marta Murray-Close von der Univer-

sity of Massachusetts schon vor einigen

Jahren hingewiesen. Gemeinsam mit

Misty Heggeness vom Bureau of the

Census, der US-amerikanischen Volks-

zählungsbehörde, analysierte sie in

einer Studie die freiwilligen Gehalts-

angaben von rund 100.000 Ehepaaren.

Das Ergebnis: Wenn Männer mehr

verdienten als ihre Partnerin, hielten

sich beide an die Wahrheit. Wenn die

Frauen mehr verdienten, schummel-

ten hingegen beide. Die Männer kor-

rigierten ihr Gehalt nach oben, die

Frauen nach unten. Vermutlich um den

eigenen Exotenstatus vor sich selbst

zu verschleiern, den Normbruch.

Für Deutschland hat der Saar-

brücker Soziologe Martin Schröder

gezeigt, dass Männer im Schnitt zu-

friedener sind, wenn sie mehr als

ihre Partnerin verdienen – und sehr

unzufrieden, wenn es weniger ist.

Noch interessanter war ein anderer

Effekt, den er auf Basis der Daten des

Sozio-oekonomischen Panels be-

schrieb: Frauen werden unzufriede-

ner, wenn sie mehr als ihr Partner

verdienen.

Eine mögliche Erklärung: Das Bild

eines attraktiven Mannes ist immer

noch gebunden an beruflichen, öko-

nomischen Erfolg. Männer sind also

zufriedener, wenn sie die klassische

Geschlechterrolle ausfüllen können –

und ihre Partnerinnen offenbar auch.

Ein ähnliches Bild ergab Schröders

Blick auf die Arbeitszeit: Die unglei-

che Aufteilung der Erwerbsarbeit

zwischen Männern und Frauen in

einer heterosexuellen Partnerschaft

macht kurioserweise beide zufrie-

dener.

Väter sind auffallend unglücklich,

wenn sie weniger Zeit im Job ver-

bringen als ihre Partnerin. Mütter

auffallend unglücklich, wenn sie

mehr Stunden erwerbstätig sind als

ihr Partner. Männer wie Frauen

scheint es psychisch anzustrengen,

von dem Verhalten abzuweichen, das

ihrem Geschlecht zugeschrieben

wird. So kritikwürdig diese Zuschrei-

bungen auch sein mögen – so un-

glücklich macht offenbar der Verstoß

dagegen.

Die Berliner Soziologin Hipp

räumt ein, dass unterschiedliche Ge-

haltserwartungen einen Teil des Ef-

fekts erklären, den die Berufswahl auf

die Datingchancen hat. Ein Ingenieur

oder eine Ingenieurin werden im Lau-

fe ihres Berufslebens voraussichtlich

mehr verdienen als ein Grundschul-

lehrer oder eine Grundschullehrerin.

»Die Einstiegsgehälter in beiden Be-

rufen sind aber vergleichbar«, sagt

Hipp. Also jene Gehälter, die die

fiktiven Versuchspersonen Anna, 28,

und Christian, 31, ausgezahlt bekom-

men. »Das reduziert den reinen Ge-

haltseffekt.«

Wie lassen sich die Ergebnisse

dann erklären? Typisch weibliche Be-

rufe, sagt Hipp, lassen Frauen womög-

lich weiblicher erscheinen, denn sie

heben Charaktereigenschaften her-

vor, die gemeinhin als weiblich gelten:

einfühlsam sein, fürsorglich, sozial.

Viele Männer suchen offenbar noch

immer genau das. Typisch männliche

Berufe hingegen bringt man mit dem

Gegenteil in Verbindung: Durchset-

zungsfähigkeit, Rationalität, Stärke.

Fragt man die Deutschen direkt,

was ihnen beim Dating wichtig ist,

wie dies die Online-Partnervermitt-

lung ElitePartner seit 2005 jährlich

tut, scheint Frauen der Job ihres

potenziellen Partners tatsächlich

mehr zu interessieren als Männer. Sie

achteten auch mehr darauf, ob das

Objekt ihres Interesses »beruflich er-

folgreich« und »finanziell gut ge-

stellt« sei.

Der Unterschied mag einem anti-

quiert vorkommen, dabei ist er letzt-

lich logisch: Solange die allermeisten

Männer Vollzeit arbeiten, viele Frauen

aber Teilzeit, zahlt die Berufswahl

mehr auf das sexuelle Kapital des

Mannes ein. Der Job steht stärker im

Zentrum seiner Identität.

Einen Trost gibt es: Insgesamt ist

die Karriere laut der ElitePartner-Stu-

die längst nicht das wichtigste Krite-

rium bei der Partnersuche. Wichtiger

als Ehrgeiz und Prestige, so gaben das

zuletzt drei von vier Befragten an, sei

»eine gute Work-Life-Balance« des

Gegenübers. Man verliebt sich meist

dann doch nicht in einen Job – son-

dern in einen Menschen.

Vor einigen Jahren übrigens fragte

ElitePartner mal ab, welcher Beruf

beim anderen Geschlecht besonders

attraktiv sei. Auf der Hitliste der

Frauen ganz oben: Handwerker. Bei

den Männern: Ärztin, gefolgt von

Krankenschwester. Sogar die Inge-

nieurin schnitt gut ab. Besser jeden-

falls als das weibliche Stereotyp

schlechthin: die Stewardess.

Magnetische

Kusspuppen:

Sexuelles Kapital

Verliebt man

sich in einen

Menschen –

oder in

seinen Job?

SPIEGEL, 27. 4. 2024

 

Szólj hozzá!

KÖZHELYEINK DZSUNGELE – ZEIT/RózsaS

2024. május 10. 09:06 - RózsaSá

KÖZHELYEINK DZSUNGELE – ZEIT/RózsaS

Minden kor megteremti saját nyelvdzsungelét. A szavak és szófordulatok, amikkel helyzetünket, aggodalmainkat, vágyainkat akarjuk kifejezni, óhatatlanul szóvirág-kazlakba mennek át. A „globális Dél”, a „nyugati gondolkodás”, a „természet kizsákmányolása”, melyek tegnap még jól fölismerhető jelenségeket és – ha kissé ködös – összefüggéseket is jelöltek, mára fenyegető „krízisfelhőkké”, „elvárásokká” (Zumutungen) váltak, melyek „sokakban félelmet keltenek”. Ezért nem csoda, ha az emberek „visszahúzódnak”, bár „családi biztonságszobájuk” (Schutzraum) már régen nem az. A politika és a médiumok „fáradhatatlanul” jelzik, hogy a válság „hausgemacht”.

A 2004-es irodalmi Nobel-díjas, Elfriede Jelinek, műveit ilyen előregyártott panelekből rakja össze. Nem a szereplők beszélnek, hanem a kollektív szógyűjtemény „beszél ki” belőlük.

Carl Sternheim, a Wilhelminismus szatirikus drámaírója alakjai megpróbálnak saját nyelvükön megszólalni, de még a leggyöngédebb szerelmi csacsogásnál is csak cikkek szalagcímei jutnak eszükbe. (…)

 

Eingemauert in Plattitüden

Der sogenannte Zeitgeist baut uns ein

Gefängnis aus nichtssagenden Formeln.

Gar nicht so einfach. Wer wirklich etwas sagen will, muss ausbrechen.

 

Jede Gegenwart produziert ihr eigenes

Sprachdickicht. Die Worte und Wendun-

gen, mit denen die Menschen ihre Lage,

ihre Befürchtungen und Wünsche ausdrü-

cken wollen, verwandeln sich in ein Ge-

strüpp von Floskeln. Der »Globale Süden«,

das »westliche Denken«, die »Ausbeutung

der Natur«, die gestern noch erkennbare Phänomene

zu bezeichnen schienen und einen, wenn auch vagen,

Erkenntniszusammenhang andeuteten, bilden heute

nur mehr eine dräuende Wolke von »Krisen« und

»Zumutungen«, die »vielen Menschen Angst macht«,

weshalb es nicht verwundert, dass »die Menschen

sich zurückziehen«, obwohl »der Schutzraum»hausgemacht« sind.

Elfriede JelinekCarl Sternheim, dem

satirischen Dramatiker des Wilhelminismus der

Familie längst keiner mehr ist« – zumal Politik und

Medien ja »nicht müde werden«, darauf hinzuwei-

sen, dass auch die Krisen »hausgemacht« sind.

Elfriede JelinekCarl Sternheim, dem

satirischen Dramatiker des Wilhelminismus , die Literaturnobelpreisträgerin von

2004, hat ihre Theaterstücke und Romane bereits

gänzlich aus solchen vorgestanzten Formeln der öffent-

lichen Rede zusammengesetzt, nicht die Figuren spre-

chen, sondern »es« spricht aus ihnen, nämlich das

kollektive Wortmaterial. BeiCarl Sternheim, dem

satirischen Dramatiker des Wilhelminismus , versuchen

sich die Personen zwar noch auszudrücken, aber selbst

für zärtliches Liebesgestammel finden sie nicht mehr

als die gestelzte Sprache der Leitartikel.

 

Schon die Dichter der heraufziehenden Moderne

hatten die Macht der Gemeinplätze alarmiert wahr-

genommen: Präzise beschrieb Goethes Zeitgenosse

und Antipode Jean Paul das Phänomen der Sprach-

entfremdung, nämlich der Entfremdung durch

Sprache. Man kann nicht mehr sagen, was man

wirklich sieht, schon gar nicht, was man wirklich

empfindet, sondern nur noch, was die Sprachkon-

vention als Wirklichkeit definiert oder als Empfin-

dung zulässt. Zwei Generationen später hat Gustave

Flaubert die Modewörter und Denkklischees seiner

Zeitgenossen sogar systematisch zusammengetragen;

für seine Sammlung dieser idées reçues erwog er be-

zeichnenderweise den Titel Catalogue des opinions

chic – auf Deutsch so viel wie: Katalog der angesag-

ten Meinungen.

Und in der Tat handelt es sich ja bei Modeformeln

nicht um das, was alle blöd finden, sondern um das,

was allen richtig erscheint. Flaubert schrieb daher:

Die Leser sollten unsicher sein, ob sie lachen könnten

oder sich verspottet fühlen müssen. Ähnlich dürfte es

bei einer Liste deutscher Gemeinplätze der Gegen-

wart sein. Ein großer Unterschied zeigt sich aber,

wenn man die beliebtesten Plattitüden vergleicht:

Flauberts Franzosen des 19. Jahrhunderts sehen über-

all einen Fortschritt, die Deutschen von heute vor

allem Rückschritt, Bedrohung, Krise. Besonders cha-

rakteristisch tritt der Pessimismus in jenen verräteri-

schen Miniformeln hervor, denen zwei Adverbien

genügen, um ein entweder linkes oder rechtes Welt-

bild der Sorge zu artikulieren.

Nicht mehr – typisch rechte Klage. »Man darf ja nicht

mehr ...« (Auto fahren, Kinder erziehen, für Recht und

Ordnung eintreten). Semantisch verwandt ist die Formel

des Aufbegehrens: »Man wird ja wohl noch sagen dür-

fen«, der sofort das verbitterte Einknicken folgt: »Aber

das darf man ja nicht mehr sagen.«

Schon wieder – eindeutig linke Sorge, gern als ankla-

gende Frage formuliert: »Ist es schon wieder so weit?«

oder als polemische Feststellung: »Schon wieder müssen

Arbeitnehmer fürchten, dass ...«

Noch immer – ebenfalls linke Kummerformel, die

einen ausbleibenden Fortschritt anmahnt. »Noch

immer müssen Frauen bei einbrechender Dunkel-

heit ...«, »Noch immer tut der Staat hierzulande zu

wenig gegen ...«. Das Wörtchen »hierzulande« dient

dabei nicht der Ortsangabe, sondern der rhetorischen

Verstärkung. »Hierzulande« ist immer etwas »in Ge-

fahr«, vor allem die »Errungenschaften der Moderne«.

Die berühmten »Errungenschaften« waren ursprüng-

lich eine recht abgegriffene Floskel der sozialistischen

Staaten, sind aber wieder sehr im Kommen.

Frei Haus – allgemeine kulturkritische Klage über die

Bequemlichkeit und Verwöhntheit der Bürger, die alles

»frei Haus« geliefert haben wollen, selbst für Klima-

krise und Altersarmut erwarten sie:

Fertige Lösungen – etwas, das es nach Meinung der

Politiker nicht geben kann und vom Bürger nicht

erwartet werden kann, genauso wenig wie die:

Eierlegende Wollmilchsau – heimlicher

Traum aller. Selbst die Politik hätte

sie gern in Form eines Gesetzes,

das alle Probleme regelt, ohne neue zu schaffen, das Militär hätte

sie gern als»Allzweckwaffe« (das andere Modewort für dasselbe), der

Mann hätte sie gern als Frau (erledigt alles und klagt nie), und Frauen hätten sie gern als Mann (immer devot und trotzdem sexy). Dass es sie nicht gibt, ist wahr-

scheinlich der Grund für viele:

Traumatische Erfahrungen – Lieblingsdiagnose

der Gegenwart und abstraktes Ersatzwort für unan-

genehme Erlebnisse, die früher konkret als Verlust,

Enttäuschung, Verletzung, Zurückweisung und so

weiter bezeichnet wurden. »Das Land hat eine trau-

matische Erfahrung gemacht« (Urteil des Ethikrats

über die Zeit der Coronabeschränkungen). So gern

sich die Menschen mit »Traumatisierungen« schmü-

cken, so politisch inopportun kann es sein, sie darin

zu bestärken, vor allem wenn es der Argumentation

des politischen Gegners nützt.

Das dient doch nur – klassische Formel linker Ver-

schwörungstheorie. »Das dient doch nur der AfD« –

nämlich wenn man zugeben sollte, dass die Art des

staatlichen Managements der Coronakrise eine schwere

Belastung für die Bürger darstellte. Auch diese Formel

entstammt eigentlich dem Arsenal sozialistischer Propa-

ganda – »das dient doch nur dem Klassenfeind«, näm-

lich etwa auf Versorgungsengpässe hinzuweisen –, ist

aber wieder sehr beliebt.

Zumutungen – stark umkämpfter Begriff, insofern

nicht klar ist, was den Bürgern zugemutet werden

kann oder sogar muss. Konservative Politiker gehen

gern davon aus, dass die »Grenze des Zumutbaren«

schon erreicht ist, zum Beispiel angesichts »unkon-

trollierter Zuwanderung« und steigender Energie-

kosten. Grüne sind der Meinung, dass der Kampf

gegen den Klimawandel nicht ohne Zumutungen

gelingen kann. Es geht um das Überleben der

Menschheit und nicht um:

Lieb gewordene Gewohnheiten – etwas ganz

Übles. Sie gehören zu den »Beharrungskräften der

Gesellschaft« und werden von den Linken, die darin

ein »Fortschrittshindernis« sehen, gleichermaßen

bekämpft wie von den Liberalen, die »notwendige

Anpassungen an die Arbeitswelt von morgen« ver-

langen. Raus aus der »Komfortzone«! Auch KI und

Digitalisierung erfordern den »Abschied von lieb

gewordenen Gewohnheiten«. Der von Unterneh-

mensberatern hochgeschätzte Begriff dafür war frü-

her »Disruption«, doch haben sie wohl gemerkt, dass

sie damit die Menschen nur:

Verängstigen – sehr gefährliche Strategie. Der Ver-

kehrsminister hat durch seine Drohung mit Fahrver-

boten »viele Menschen verängstigt«. Eine »Politik der

Angstmache« führt dazu, »dass sich immer mehr Men-

schen zurückziehen«. Sie bleiben »in ihrer Blase« oder

sind der Meinung, sie müssten sich:

Nicht gemeint fühlen – ein sehr starkes Gefühl, das

eine schöne trotzige Wärme im Körper aufsteigen

lässt. Eine verwandte Formel lautet: »Viele Bürger

fühlen sich von der Politik nicht mehr gesehen.« Im

Privaten, vor allem in den gern diagnostizierten

»toxischen Beziehungen«, neigen Partner, die sich

»schon lange nicht mehr gemeint fühlen«, zu der

Erkenntnis, das Verhältnis sei für sie:

Nicht okay – eine Empfindung von Endgültigkeit.

Darum wird auch die Frage »War das nicht okay für

dich?« nur als rhetorisch empfunden. Die verärgerte

Gegenfrage lautet: »Weißt du nicht, was das mit mir

gemacht hat?« Generell haben die Menschen den

Eindruck, dass ständig irgendetwas mit ihnen ge-

macht wird, ohne dass sie genau sagen könnten, was

es ist. Das macht es aber noch unheimlicher.

Hausaufgaben machen – etwas, das notorisch ver-

säumt wird. Politiker wie Lebenspartner werden grund-

sätzlich als schlechte, pflichtvergessene Schüler betrach-

tet, womöglich sogar als »Risikoschüler«, wie der jüngs-

te pädagogische Eintrag auf der Liste der »Risiko«-Kom-

posita lautet (»Risikopatienten«, »Risikofahrer«). Wenn

die »menschengemachten Risiken« ständig steigen oder

sogar »unbearbeitet« bleiben, muss man unbedingt:

Genauer hinschauen – mehr ein Vorwurf als eine

Aufforderung. »Da hätte man genauer hinschauen

müssen«, vor allem wenn eine politisch unliebsame

Schlussfolgerung gezogen wurde. Das Ergebnis des

genauen Hinschauens steht nämlich immer fest. Ging

es in alten Zeiten darum, in allem Gottes Wirken zu

entdecken, so heute darum, die ideologisch erwünsch-

ten Hauptverursacher zu identifizieren (wahlweise »das

Patriarchat«, die »weißen Privilegien« oder die »Wirt-

schaftsflüchtlinge«, die »Überfremdung«, der drohende

»Bevölkerungsaustausch«). Die Schlagwörter des Has-

senswerten dienen vor allem dazu, von dem Umstand

abzulenken, dass die Bürger diesen Kampf mit

Gespensterbegriffen satthaben und sich mehrheitlich

nur eines wünschen:

Eine Auszeit – so etwas wie die Pausentaste auf dem

Gerät, das den Lebensfilm abspielt. »Ich brauche eine

Auszeit«, vom Beruf, von der Familie, der Politik. Die

Schwierigkeit besteht darin, nicht aus Versehen die

Stopptaste zu drücken. Karrieren lassen sich

schon nach »einer kurzen Auszeit« nicht

mehr fortsetzen. Manchmal reden die

Menschen aber nur von einer

Auszeit, um Angehörige zu

beruhigen, und drücken in Wahrheit die Austaste.

ZEIT, 25. 4. 2024

Szólj hozzá!

A „K2PdAs2” ÉS A KÖLNI ÉVEK/RózsaS

2024. május 10. 09:04 - RózsaSá

A „K2PdAs2” ÉS A KÖLNI ÉVEK/RózsaS

Az „intermetallische Verbindung” (amit még 1979-ben, a kölni Institut für Anorganische Chemie-ben sikerült szintetizálnom) mint modellvegyület, meglepő karriert futott be: „követőimnek” sikerült mintegy két tucat ilyen vegyületet preparálni (Rb2NiP2, Rb2NiAs2, K2NiP2, K2NiAs2, Rb2PdP2, Rb2PtP2, Rb2PdAs2, Rb2PtAs2...). Ma inkább azt gondolom, nem szeretnék olyan klubhoz tartozni, amelyik engem is fölvenne... Büszke inkább a 22 természetvédelmi területre, a 15 - általam istápolt - zöld csoportra; a bestseller könyvünkre (Chemie in Lebensmitteln) és a futókörre vagyok, amikor sikerült két tucat embert „megfuttatnom“. A „rPräsident“ aláírású könyvecskét nyilván sokan még ma is őrzik (5000 m, 21 perc). Ez volt az utolsó nagy közösség, amelynek tagja lehettem. Talán nem volt szép, de így búcsúztam az Universität zu Köln-től: „Bölcsességet itt nem tanultam, de azt, hogyan raboljam ki a természetet és embertársaimat.“ Ami fontost megtanultam, azt az Uni-n kívül sikerült: a kritikus gondolkodást. Ezeknek pionírjaival, a tudománykritikusokkal volt szerencsém találkozni: H.-P. Dürr, R. Jungk, P. Kafka, Meyer-Abich voltak a rebellisek – de legfőbb „tanítómesterem“, aki egy gyáros fiaként csapódott hozzánk Kölnben, Jörg Hallerbach volt. Nagyon vonzott észjárása, sokoldalúsága, radikalizmusa. Hamburgtól Bad Boll-ig együtt jártuk a zöld szcénát, „hirdettük az igét“. A KATALYSE Umweltgruppe-ban (1977 – 1994) elsőként figyelmeztettünk a nehézfémek bemosódására az élelmiszerekbe és a savas esőre. Kölnben kóstoltam bele az igazi demokráciába. Mint „sachkundiger Einwohner“ (szakértő lakos) ott találtam magam a „városi haramiák“ asztalánál (Stadtrat). Kapkodtam a fejem, mikor vernek ki innét a rendőrök.

Aztán nem kellett, a szívem hazahúzott ide, közétek.

S. Rozsa und H.-U. Schuster Z. Naturforsch 36b, 1667 (1979).

PEDAL GENERATOR ROZSA*SPINE EXERCISES ROZSA*BRAED 7 MINUTES ROZSA.

Szólj hozzá!

ÖKOBETYÁR-BIBLIA

2024. május 10. 09:01 - RózsaSá

ÖKOBETYÁR-BIBLIA

Jézus borrá változtatta a bekészített vizet.

Egy vendég: -Tablettával csináltad?

*

-Amint bementek a faluba, ott találtok egy szamarat, egy fához kötve.

-Uram, honnét tudod ezt, ekkora bizonyossággal?

-Én kötöttem oda.

*

-Gyertek föl a hegyre, mert el akarom mondani a hegyi beszédet.

-Uram, megbocsáss, de fáj a lábunk, nem lehetne itt lent?

*

Jézus: - Menjetek már aludni, hagyjatok imádkozni! Mit dajdajoztok itt egész éjszaka?

*

-Ha valakinek füle van a hallásra, az hallja. Ha valakinek esze van...nem, ezt inkább nem kérdezem.

*

Asszony: -Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj – ott akkora kupi van!

*

-Ezért kell az asszonynak hatalmi jelvényt viselni a fején (Pál 11,10), különben úgy jártok, mint Varga Judit.

*

Az ember (csak) hit által igazul meg (Pál 3,28 – majdnem pí). Mit csinált a huncut Luther? B e l e í r t a Bibliába! (csak = sole fide).

*

-Simon, Péter, vagy hogy is hívnak benneteket, kövessetek engem, hogy embereket halásszatok!

-De Uram, épp most, amikor ilyen jó kapás van? Még nem találták föl a sneci-csalit!

*

Bálám: -Átkozott szamár, indulj már el!

Szamár: -Nem lehet, rendőr áll a hídon!

*

Noé mindegyikből fölrakott egy párt.

LMBTQ: -És minket nem veszel föl?

*

Ne aggodalmaskodjatok tehát, mit együnk, mit igyunk. Mert mindezeket a nem-fideszesek kérdezik.

*

Fidesz a szavazónak: -Azért, hogy te engem imádsz, minden a tiéd lesz (Luk 4,7).

*

-Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt. (Mát 10,4). Hanem vegyetek állampapírokat.

*

-Amely városba pedig bementek (Mát 10,11), tudakozzátok meg, ki ott a fideszes, ki abban méltó és ott maradjatok.

*

-Amelyik város pedig nem szavaz a fideszre, bizony mondom néktek (Mát 10,15), az ítélet napján könnyebb dolga lesz Sodoma és Gomora földjének, mint annak a városnak.

*

-És ha valaki nem hallgatja a ti beszédeteket (Mát 10,14), mikor kimentek a városból, lábaitok porát is verjétek le – meg azoknak a köcsögöknek a hátát!

*

-Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet (Mát 10,37), nem méltó a fideszhez.

*

Két asszony képében a bölcseség és a bolondság hivogat (Pél 8,9).

Szerencsére mindkettőt leszerelte a fidesz!

Szólj hozzá!

META, ÖNVÉDELEM, ÖREGEDÉS

2024. március 28. 11:40 - RózsaSá

OLVAD A CUKORHEGY -Zuckerberg metaverse, web 3.0 odalett/ZEIT/RózsaS

Nem is olyan régen az emberiség jövője a virtualitásban leledzett. A válságsúlytotta világ menedéke a metaverse párhuzamos tér lett volna. Virtuális művészi alkotásokat lehetett venni, a tulajdont digitális tamúsítványok (NFT) igazolták. Vagyont is lehetett az új digitális világba átvinni. A valóság egzakt lemásolása volt a web3.0-álom. Még egy ingatlan piac is kialakult, ahol virtuális telkekkel kereskedtek. Mintha a tulajdonlás csak puszta formalitás lenne, az, hogy az ember egy fizikai, vagy egy virtuális térben lakik.

Ám az NFT egy év alatt 90%-ot zsugorodott és a metaverse szintén kihalóban van. 1,5 év után alig 200 ezer user maradt, ami morzsányi a többi közösségi oldalak milliárdjai mellett. A Meta elbocsájtotta 10 ezer munkatársát és törli minden NFT-bejegyzését. Mentségként hozzák föl, hogy a VR-szemüvegek otrombák, az NFT piacot összeroppantotta a sok befektető-szerencselovag.

Ám a probléma sokkal mélyebb. Az új internet igérete, a régi ismert analóg világ reprodukciója, hiúsult meg. Miből áll a Metaversum és az NFT hozzáadott értéke? Az eddigi virtuális játékteret nem szélesítik. A jól ismert web2.0 kommunikációs lehetősége, képtulajdonlása magától értetődő. Egy kép tárolásához nem kell VR-szemüveg, sem tulajdon-tanúsítmány.

Walter Benjamin auróra-fogalma az egyedi csodálatát jelenti. A művészeti alkotás vonzereje nem az esztétikai minőség, hanem a „szinguláris műtermék”. Pl. Mona Lisa szemléléséhez nem kell a Louvre-ben tolongani, hanem odahaza kényelmesen le lehet hívni a hálózatról. Mégis milliók zarándokolnak a Louvre-ba, az eredeti aurája miatt.

A web3.0 ezt az elvet próbálja meg digitalizálni. Az NFT-k az internet számtalan képeit kisérli meg ősképekké változtatni. A hálózatok pedig a személyes fizikai jelenlétet próbálják meg virtuális térben szimulálni.

Ám a kivitelezés nehézkes. Egy példa a digitális művész, Beeple kapitulációja a fizikai művek aurája előtt. Két éve egy műve, a The first 5000 days, 69 M $-ért kelt el. Ma régi digitális műveinek olajfestményeit állítja ki.

Másik példa: A pandémia idején az online események és a meeting-ek virágkorát élték. Mára a többségnek elege lett a virtuális világból. A színházak, koncertek ismét telt házaknak örvendnek. Amikor decemberben az EU 400 ezer €-ért egy metaverse-partit kínált, összesen hatan jelentkeztek. Az analóg világ átcsapása digitális tükörképébe elmaradt. Az internet az egyedi és eredeti auráját nem képes közvetíteni. Ám ez nem jelenti, hogy nincs változás. Itt van pl. a TikTok, pillanatok alatt több mrd user-t fogott be. Ez egy új kulturális transzformáció-lépcső, egy teljesen más aura-elv, a sokszorosítás és az átruházás elve.

ZEIT, 5. 5. 2023 Aura für alle

ÖNVÉDELEM – Teendő szorult helyzetben – J. Körner – SPIEGEL/RózsaS

Johann Grollen Körner (56,) a Deutsche Sporthochschule Köln professzora, a tréningpedagógia és a martial research tanszék vezetője.

SPIEGEL: Körner úr, a szilveszteri események után, úgy tűnik, szaporodik az erőszak a rendőrök és a tűzoltók ellen.

Körner: Igen. Az alkohol és a tömeg kis helyen kedvez az atrocitásoknak. Ám az adatok szerint, bár a kisebb testi sérülések szaporodtak, a súlyosabbak ritkultak.

Sp: Tehát csak a híradás több?

K: Megnéztük a mentősök 3 éves bevetéseit. 363 000 bevetésből 30 esetben történt támadás, tehát szó sincs erőszakrobbanásról. Ezt hinni is veszélyes, növeli az agresszivitást.

Sp: Akkor fölösleges önvédelemre készülni?

K: Ezt azért ne higgyük. Erőszak bármikor érhet bennünket, főleg hétvégeken és ünnepnapokon, továbbá bármely kritikus hétköznapi helyzetben. Mi nemcsak kommandósokat és rendőröket készítünk föl, hanem munkaügynökségek, mentőszolgálatok, ügyvédi irodák, orvosi rendelők munkatársait is. Még a vakcinagyártókat is, amióta az oltás politikai téma lett.

Sp: Ön mikor volt utoljára kényes helyzetben?

K: Nem is olyan rég. Egy S-Bahn-ban vita támadt egy ellenőr és három fiatal között. Fölálltam és sikerült kimért, de határozott hangon a feleket megnyugtatni.

Sp: Nem félt, hogy Önt is megtámadják?

K: Nem. Pontosan fölmértem a helyzetet és megértést mutattam mindkét fél iránt. Amikor beavatkoztam, a vitázók figyelme rám terelődött és így a kedélyek lecsillapodtak. Persze, készen álltam egy támadásra, nem tettem zsebbe a kezem. Úgy álltam, hogy mindenkit jól láthattam.

Sp: És ha a többi utashoz fordul, hogy segítsenek vagy hívjanak rendőrt?

K: Kockázatos. Nem egyszerű, idegeneket segítségre rávenni. Sokan félnek, hogy maguk is dühösek lesznek és a helyzet elfajulhat. Sok ismeretlen faktor játszhat közre. Ám nyilván csak olyan avatkozzon be, akinek már van tapasztalata és a helyzet is szükségessé teszi.

Sp: Az Ön könyvének címe: „Magatartás erőszaknál”. Az első részben főleg a szembenállók megértéséről ír. A konfliktushelyzeteket csak empátiával lehet föloldani?

K: Nem, de jobb, ha nem is engedjük odáig, hogy fizikai önvédelemre kényszerüljünk. Sok tanácsadó könyv túlságosan is a testi védekezésre fókuszál. Először csupán két különböző érdekű ember találkozásáról van szó. A legtöbben egy vitából mindjárt tettlegességbe ugranak át. Az önvédelem legyen mindig az utolsó kiút.

Sp: Tegyük föl, egy csoport részeg focidrukker közé keveredem. Hogyan védekezzem?

K: Legjobb, ha a veszélyt idejekorán érzékelem és be sem szállok egy olyan vagonba, amely tele van üvöltöző drukkerekkel. Legyünk mindig éberek, figyeljük a többi embert. Gondolkozzunk, merre menekülhetünk? Milyen tárgyakat használhatunk föl védekezésül? Próbáljuk meg mások beszédmodorát, mimikáját, testtartását értelmezni.

Sp: Mit árulhat el a testtartás?

K: Ha zűr készülődik, különböztessük meg a hideg és a forró agressziót. Utóbbi érzelmi és spontán, ott valakit düh, gyász, pánik feszít. Gyakran már az is segít, ha meghallgatjuk, mi bántja. Nyugodt hangon szóljunk hozzá: Te dühösnek tűnsz, mi történt? Vagy egyszerűen kérjünk bocsánatot.

Sp: Alázkodjunk meg?

K: Nem. Csupán reagáljunk másképp, mint ahogy azt várják. Így csillapodik a helyzet. Egy verekedés mindkét félnek rossz. A forró agresszió harsány és meglepő, de könnyű élét venni. Ha két részeg verekedni akar, többnyire ún. alkoholos rövidlátásban szenved. Ezt ki lehet használni, mert a részegek erősen reagálnak a tompa ingerekre. Ajtóőrök közbelépnek és cukorkával kínálják meg őket. Ha valami finomságot kapnak, a vitát rögvest elfelejtik. Az erőszak továbbra is a kisagy területe.

Sp: És a hideg agresszió?

K: Az tudatos és racionális. Az agresszor pénzre hajt vagy elismerésre a csoportban. Mérlegeli a ráfordítást és a hasznot. Itt a deeszkaláció nem segít. Éles határokat kell húzni. Mell ki, kemény kiállás, szembenézés. Ez megérteti az agresszorral, hogy a túlkapásának ára lesz.

Sp: És ha ezek a pszichotrükkök nem jönnek be?

K: Elfutni! Ez gyakran lenézett megoldás.

Sp: Elfutni mindenki tud.

K: Ne higgyük! Sok minden félre mehet. Pánikszerűen elrohanunk, nem figyelünk a forgalomra. Vagy korán megállunk és nem nézünk magunk mögé, ott-e a támadó? Vagy teljesen lebénulunk („freezing”). Mint egy rémálomban.

Sp: Hogyan lehet megtanulni helyesen menekülni?

K: Pl. egy túlzsúfolt ruhaboltban. Adok magamnak egy startjelet és igyekszem fürgén, de higgadtan távozni. (Ha enged a feleségem. RS). Nem botladozom, nem lökdösődöm.

Sp: És ha nem sikerül lelépni?

K: Akkor marad a testi védekezés. Ezt gyakorolni kell, hogy reflexszerűen sikerüljön. A legegyszerűbb a kalapácsütés. Ököllel ütünk, mint a kalapáccsal. A térdlökést is ismeri mindenki. Behajtjuk a lábunkat és a térdünket erőteljesen fölfelé lökjük. Fő cél az altest. Önvédelemről beszélünk.

Sp: És ha lefognak vagy már a földön fekszem?

K: Legyünk készek a távolságfüggő sorozatra. Ha a támadó elég messze van, elfuthatunk. Ha a mellemen térdel, csak az ütés segíthet, altestre vagy a szemre. Mindkét fél megsérülhet, ez csak a végső módszer lehet. Hangos kiáltozás is segíthet, megijesztheti a támadót és védekezhetünk. Ha az ellenfél meglepődik, futás.

Sp: Ezt hogyan lehet gyakorolni?

K: Az ütéseket és a rúgásokat egy matracon gyakorolhatjuk. Adj magadnak egy parancsot és támadd meg a matracot. Ismételd meg ugyanazokat az egyszerű ütéseket és rúgásokat. Ez igen hatékony. Nem lankadni, tovább ütni, gyorsan nulláról százra jutni. Ha a veszély elmúlt, gyorsan le kell nyugodnunk, ez is hozzátartozik az edzéshez.

Sp: Egy Hamburg és Kiel közötti vonaton egy őrjöngő férfi késsel támadt az utasokra, kettőt megölt. Hogyan viselkedjünk egy ilyen késes támadáskor?

K: Attól függ, mikor szembesülünk a támadóval. Ha már többeket megkéselt és hirtelen előbukkan a sarkon, csak egy út lehet: „Be more violent”. Csak az erős ellenerőszak jöhet szóba. Ha a támadás előtt vagyunk, több opciónk lehet. Zárjuk be embertársainkat a vonat-WC-re vagy egy kupéba. Szorítsunk magunkhoz táskát, kabátot, PC-t.

SPIEGEL, 28. 1. 2023

»Hauptziel ist der Unterleib«

KOMMENT

Többször jártam a Deutsche Sporthochschule-n Kölnben. Könnyű nekik! Csupa szép szál, deli legények és lányok!Papíron könnyű hősnek lenni. Tömegtársadalomban, sűrűn lakott területeken, bizonyos helyeken, könnyen ránk támadhatnak. Legyen a testi épség az első, a támadó minden mást vihet. Ki se mozduljunk a lakásból? Ott meg leeshetünk a létráról!

ÖREGEDÉS ÉS LASSÍTÁSA - Süddeutsche Zeitung/RózsaS

Az öregedés már a nemzés után megindul. Apoptózis a neve a programozott sejthalálnak. Ha nem halnának a nemzés után sejtek el, káosz lenne. Minden őssejt kap egy parancsot, mi legyen belőle: csont, bőr, izom. A természet néha téved: bébik vékony úszóhártyát kapnak a lábujjaikra. A génkeveredéssel keletkezik a sokféleség. Ha az egyén élete végtelen lenne, ez a variabilitás nem jöhetne létre és az egész élet folytatása sem.

Ám mért nem maradnak az élőlények örökké fiatalok? Sebastian Grönke, őssejtkutató, Max-Planck-Institut für Biologie des Alterns in Köln: „Az öregedésnek valójában nincs semmi funkciója a szervezetben, ez egyfajta mellékhatás.” Lehetne más rendszer is, mint pl. a szélestalpú erszényesegérnél, amely párzás után annyira kimerül, hogy elpusztul. (Szerencsére, mi, férfiak, nem vagyunk ilyen egerek! RS).Lenhard Rudolph , Leibniz-Institut für Alternsforschung in Jena: „20-30 évesen elérjük maximális teljesítőképességünket. Utána csak gyöngülünk.” A 2021-ben született német lányok várható életkora 83,2 év; a fiúké 78,2 év.

(Nem fognak megöregedni, lásd végítélet órája. RS).

A test jelútjait, energiáit az evolúció úgy szelektálta, hogy a következő generáció fölnevelését elbírja. Persze lehetne a régiekre több energiát szánni, de akkor hiányozna az újaknál. Ez tékozlás lenne. Akkor egy faj sem versenyezhetne a többivel. A szinte perfekt állapot fönntartása rendkívül energiaigényes. Utána jön 30-40-50 év csökkenő üzemmód. Az evés biztosítja az energia-utánpótlást, ám a rendszer napról-napra kopik. Bár a sejtek rendelkeznek javítómechanizmussal, de ez az élet folyamán egyre bizonytalanabb.

A haj hullani és őszülni kezd, mert a pigmentgyártó melanociták gyöngülnek. Az izomerő alábbhagy, a bőr ráncosodik, cukor és keringési betegségek lépnek föl. Ina Huppertz,

Max-Planck-Institut für Biologie des Alterns in Köln: „Természetesen az öregedés a génekben kódolva van. Mellette környezeti hatások is gyengítenek. Mindkettő egyénenként más és más.” Az öregedés folyamata nem egyenes vonalú. Egy biztos: minél tovább él a rendszer, annál több hiba lép föl, pl. a kései anyáknál, akiknél a petesejt mutációk gyakoribbak. A DNA és az RNA működésekor „félreértések” fordulnak elő. Carlos López-Otín, Uni Oviedo: „Az öregedés több folyamat összjátéka. A rák, vagyis a sejtburjánzás ellentéte léphet föl: az elfáradás. Úgy a ráknál, mint az öregedésnél a sejthibák szaporodása játszódik le. A ráknál a sejthalál-mechanizmus romlik el és a sejtek túlszaporodnak. A testrendszer diszfunkciójának helyretételével foglalkozik a medicína. Sok esetben sikertelenül, mint a neurodegeneratív Alzheimer vagy Parkinson kórnál.

Az öregedés lefékezésére milliárdokat áldoznak. A parabiózis kísérletnél összenövesztettek egy fiatal egeret egy öreggel. Állapotuk kiegyenlítődött, a fiatal gyorsabban, az idős lassabban öregedett. Az érdeklődés a fiatalvér-terápia iránt megnőtt. A kutatás célja nem a 200-300 éves ember, hanem az alapfolyamatok megértése, az öregkor szenvedéseinek enyhítése. Az öregedés elsősorban természettörvények következménye – ezen változtatni nem lehet. Ha az orvosok valamelyik kapcsolópontban beavatkoznának, másutt zavar és rombolás lépne föl. Lenhard Rudolph: „Az őssejteket zavaró molekulák azonosítására törekszünk.” Az őssejtek mutálódnak és testrombolók is keletkeznek. Az immunrendszer ezt sokáig eredményesen megakadályozza, de egyszer nem győzi az összes gyulladásgócot kezelni: szívinfarktus vagy rák lép föl. Sok ember mutált őssejtjei sejtklónokat hoznak létre. Ez még nem betegség, de kockázat. Egyszer ezeket az immunrendszer nem lesz képes megölni. Ilyen klónok a torz vér-őssejtek, melyek a vérrel keringenek a szervezetben, különösen időseknél. A klónok gyulladáskeltő anyagokat küldenek szét, melyek a szöveteket rongálják. Így sérülhet a szív, a csont, a máj, a tüdő. Klón-killer szerek kockázatosak, nem tudni, milyen mellékhatásokkal járnak. Mintha egy toronyból kihúznánk egy téglát: vagy összeomlik, vagy nem. Kivesznek egy klónt, rosszabbak lépnek helyébe. Egyébként egyetlen „téglát” kihúzni sem lehet, hanem egyszerre többet. Alternatíva a gyulladásgátló terápia, a klónok valamennyire féken tartása.

Környezethatások öregíthetnek: NOx, lárma, alváshiány. Mindezeket egyszerre kutatni körülményes, egyet választottak ki: az éhséget. Pontosabban a túlevés elkerülését. Ha kevesebbet eszünk, a test lelassít – ez a legjobb életmeghosszabbítás. (Nem, ha kevesebbet iszunk? RS). A sejtben reparatúra- és recyclingmechanizmusok indulnak be, hogy a sejtet jó egészségben tartsák. Amikor egerek diétáját abbahagyták, a rágcsálók gyorsan kimúltak. Ám a diéta csak akkor használ, ha idejekorán, 30-50 évesen elkezdjük. A Rapamycin képes egerek életét meghosszabbítani – a diétához hasonlóan. Ha lenne egy ilyen orvosság, kedvünkre nassolhatnánk és fiatalok maradnánk. Az örökös aggódás is öregít. („Ne múljék el nap ének és tánc nélkül!” RS). Ám az ember él és bukdácsol, egyszer mindene fájni kezd. Ennek elejét venni, a testünket szerekkel manipulálni, hogy örökké fiatal maradjon, aztán egyszer holtan esni össze? Nem jobb, ahogy van: az élet minden fázisát végigfutni – az öregséget is? Halálunk, egy kitöltött élet után, nem tragédia. Porból lettünk, porrá leszünk.

Süddeutsche Zeitung, 4. 2. 2023 Alterung

KOMMENT

Reggel ütögessük végig izmainkat. Álljunk fejre, forduljunk ki a lepedő-hintában. (Youtube: Spine Exercise Inversion Swing Sheet Rozsa) Menjünk gyors-sétára, kocogásra. Az is öregít, ha kutatjuk. Minden csak klímarombolás. A vallások sorsleírásába belekontárkodik a tudomány. Minél több tudomány, annál kevesebb isten. Ha a szenvedést enyhíti, elfogadható áron, az jó. Ám én nem szeretnék egy istentelen világban élni. Üsd föl a Prédikátort a Bibliában: „Idd a borod és tiszteld az Istent!”

ÖREGEK A SZEMÉTDOMBON - Havonta 80 000 boomer megy nyugdíjba – SPIEGEL/RózsaS

Sok idős ember érzi magát kilökve, mellőzve. Bár a 60-on felüliek gazdasági, politikai és demográfiai hatalommal bírnak, Németországban – hol finoman, hol bruálisan – diszkrimináltak sorsára jutnak. „Az öregek fogják vissza magukat!”, hallani, főleg fiataloktól. Klaus Rothermund, a kormány idősbizottságának tagja (Altersberichtskommission der Bundesregierung), öregségkutató: „A lemondás normája. Ez embertelen. Mintha az élet idős korban kisebb értékű lenne.” Ez ugyan így direkt nem hangzik el, csak kicsit finomabban: „Az idősek adják át helyüket a fiataloknak!” Ebben nagy a társadalmi egyetértés. Madonna (64): „Az idősdiszkrimináció mérgezi a világot.” Harald Schmidt, szórakoztató iparos: „A demográfiai fordulat sokkal nagyobb téma, mint a klímaváltozás.” „What a drag it is getting old”, énekelte 1966-ban a 22 éves Mick Jagger. Ma, 79 évesen, még mindig táncol a színpadon.

Ricardo Villanueva Cruz, 68, 20 évig kosarazott a TSC Münster-ben, míg egyszer kitették mondván, már nem elég gyors. „Mintha ragályos lettem volna.” A Bund antidiszkriminációs hivatalához fordult, de választ nem kapott. „A társadalom kockázatosnak nyilvánít bennünket és kizár.” Herbert Friedrich Witzel, 73, önként jelentkezett a berlini esküdtbizottságba. Elutasították. „70-en felül nem szavatolt a megbízható megjelenés.”

Idősek bankban nehezebben kaphatnak kölcsönt, lakáskeresésnél becsapják orruk előtt az ajtót. Az autóbiztosításnál kétszer annyit kell fizetniük, mint az 55 éveseknek. A balesetkvóta ezt nem indokolja, a biztosítók magasabb kárösszegekre hivatkoznak. Reptereken és másutt a digitalizált eljárás meghaladja képességeiket (Frankfurter Instituts für Sozialarbeit und Sozialpädagogik). „A klímarombolásban ők az elsők, mint húsevők, plasztikhasználók és repülők.” »Meine Oma ist ’ne alte Umweltsau« (A nagyim egy környezetdisznó) - hangzott el egy WDR-videón az időseket kigúnyoló dal. SUV-okat (Sport Utility Vehicle) hajtanak, diszkont-sülteket zabálnak, évente tízszer luxushajozó egoistáknak mondták őket. A WDR bocsánatot kért. Greta Thunberg kifakadása is a nagyszülőknek szólt: „Elloptátok álmainkat és a gyerekkorunkat”.

Sibylle Berg, írónő az »ageism«-ról: „Az idősek megvetése az igazságossági és részesedési vitában egy vakfolt.” Sok fiatal úgy kerüli ki az időseket, mintha azok ragályosak lennének. Kapitalista mentalitás. „A rendszerben annak van értéke, aki teljesíteni szaporodni és aktívnak lenni képes.” Akik takarítanak, javítanak, gyereket neveltek föl, belerokkantak a munkába – azokon az időseken átnéznek. Berg-re sokan reagáltak. „A politika vesse be magát az idősekért, a fiatalok fogják föl végre, hogy munkahelyeiket az időseknek köszönhetik, gondoskodtak róluk.” A lenézés mellé társul az irígység. „Gazdagságukból nem adnak át, mért nem engedik át szép házaikat és lakásaikat a fiataloknak és tünnek el az idősotthonokban?” Jana Nikitin (Psychologie des Alterns an der Universität Wien): „Minden idős él át diszkriminációt, a munkapiacon, a reklámokban, az intézményekben.” Vinod Khosla, Sun Microsystems: „Ami az innovációkat illeti, a 45 éven felüliek gyakorlatilag agyhalottak.” Zuckerberg: „A fiatalok okosabbak.” Fiatalok, akik az igazságosságért és diverzitásért harcolnak, hajlamosak az idősek kizárására (»Journal of Personality and Social Psychology«, 2021). Pedig ilyen idős nemzedék, amely ennyire egészséges, hosszú életű és orvosilag ellátott, még soha nem volt.(…) SPIEGEL, 25. 3. 2023 Die Weisheit der Alten

KOMMENT

Az öregségnek is meg vannak a maga jó oldalai!. -Egyet mondjál!” Szegény, magányos, öreg, beteg; saját házukban megfagyó idősek – hogy engedhet meg ilyet egy társadalom?

Kölnben történt, hogy idősek éjjeli edényüket a járókelők fejére öntötték. A 33 kockázati tényező egyike a fiatal-öreg polgárháború. A fiatalok leszavazzák az öregeket a parlamentekben, kirabolják és bezárják őket. Orbán einstandolta a magánnyugdíjakat. Az ötödik parancsolat (2Móz 20,12) így szól: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!” Ma inkább: Rabold ki apádat és anyádat... A világ kifordult a sarkából, csalóka technika csapdájába esett. Húszévesek lesznek milliárdosok, méltatlanul jutnak óriási befolyáshoz. Nem szabad, hogy az unoka többet tudjon, mint a nagyapa. Nem is tud – az a tudás nem esszenciális. Csupa gombnyomogató szaladgál itt, de kenyeret sütni, tűzifát termelni, állatot nevelni nem tud. 50 felett már nem lesz új barátod. Meglehet, a régi rendszer sok jót is hagyott ránk. Mindig meglepődöm, amikor villamoson, uszodában, múzeumban jelentős kedvezményt kapok. Nyugaton ezt nem láttam. (Ott viszont magas a nyugdíj.) RS

 

OLCSÓ JEGY



ez a drága jegy

nekem mért ilyen olcsó

hát tudja

ön nyugdíjas

és nem biztos

hogy élve megérkezik

az előadásra

ÖSSZEVISSZA ALVÓ SZÍVBETEG LESZ – Süddeutsche Zeitung/RózsaS

Testünk idővel megkeményszik, az ízületek, izmok, szalagok zsugorodnak, a bőr ráncosodik, az erek rigidek lesznek. Ha még mész is rakódik le, a vér útja beszűkül és itt a szívszélhűdés, a szélütés, a „kirakat”-betegség. (A beteget megállítja a lábfájdalom.)

A m. vérnyomás, dohányzás, túlsúly és magas zsírértékek mellett, Kelsie Full (Vanderbilt University Nashville) a rendszertelen alvást is a rizikófaktorok közé sorolja. 2000 felnőttet figyeltek meg (45-84 éveset). Akiknél az alvásidő hetente +- 2 órát ugrált, azoknál 40%-kal gyakoribb a mészlerakódás a szívben és 12%-kal a nyaki artériákban. Érelzáródás fenyeget. Thomas Wetter, alvásorvos, Uni Regensburg: „Főképp a mélyalvás befolyásolja a vérnyomást és az anyagcserét. Minden krónikus alvászavar megváltoztatja az alvás mikrostruktúráját és rövid, észrevétlen fölriadásokhoz vezet, melyek zavarják az egyensúlyt. A következmény: m. vérnyomás, érkárosodás, szívritmus- és agyfunkció-zavar.”

A rossz vagy rövid alvás nem engedi a fölfrissülést, gyöngíti a figyelmet és az emlékezetet. Pedig az orvoslás pofonegyszerű: „Főképp az idősebbek jól teszik, ha fix alvásidőkre és -ritmusra szoknak rá. Ezáltal nemcsak az alvás lesz jobb, hanem a szívüket is jobban védik.” (Kelsie Full). Adott időben, 7-9 órát aludni, nem tűnik nagyon izgalmasnak, de véd bennünket a belső megkeményedéstől.

Süddeutsche Zeitung, 4. 3. 2023

Gute Nacht

KOMMENT

Nemcsak kellemes, de hasznos is: a parlamentben, milliós fizetés mellett szundikálni.

5 DOLOG, AMIT MEGTANULTUNK – TAZ 2023. JÚL. 1/RózsaS

1. Az AfD-t elfelezem, mondta F. Merz. A stratégiáját a CDU-nagygyűlésen tudtuk meg. Egy egyenruhás nő közölte világnézetét: A család az egy mama és egy papa. És ha a vonatban útitársunk nem úgy néz ki, mint egy 1950-es átlagnémet, retteghetünk. Akik az egyszerű világképért rajonganak, arra a pártra szavaznak, amelyik szerint régen minden jobb volt. Ezt mutatta Sonneberg vasárnap.

2. Az NZZ megoldja a német mizériát. Rossz kormányzás és az alternatíva hiánya terelte a szavazókat az ultrajobbosok közé. Az Unió nem alternatíva. Hogy Sonneberg-ben minden párt a CDU jelöltet favorizálta, sokakat a keletnémet Nationale Front-ra emlékeztetett. Svájcban nincs konkordancia-elv? A Bern-i kormány a mandátumokat egy varázsképlet szerint osztja el? Ezt nevezhetnénk egy összpártkormánynak, ha a zöldek is benne lennének.

3. Az egyház elveszített fél millió hívőt. A kereszténydemokraták gyökerei a politikai katolicizmusban keresendők. 2022-ben 522 821 hívő lépett ki az egyházból. Ennek ellenére a keresztelések és az esküvők száma emelkedett. A liberális katolikusok nem bíznak már az egyházban, de ragaszkodnak a hagyományokhoz. Ez egy jó terep lenne a CDU-nak.

4. Az alkotmányvédők Alois Brunner esetét elhallgatták. Ő SS-tiszt volt, deportácia-szakértő. A háború után Szíriában Aszad katonáit képezte ki. Az alkotmányvédők erről már 1960-ban tudtak, csak nem akarták nagy dobra verni. A hivatal új elnöke, Hans-Georg Maaßen sem adta ki az adatokat.

5. A monarchia sokba kerül

A brexit az UK-t válságba sodorta. Az állam kiadásai 5,1 M fonttal növekedtek. Ezt fedezte a tartalék.

ÖT TANULSÁG – Tageszeitung TAZ, Berlin/RózsaS

1 A NYELV ELÁRUL

Itt egy kis hír a Bundesland Berlinből, ahol az SPD a CDU-nak udvarol: A „Letzte Generation” (LG) ismét autókat állított meg. A fekete CDU-nak ez egy „gefundenes Fressen” (talált zaba), hogy rajtuk köszörülje a nyelvét. Mario Czaja: „Szélsőségesek. Kaotisták.” Iris Spranger, belügyminiszter: „Ha az autósok nekik mennek, sajnos, büntetni kell.” Demokrácia van.

2 BARKÁCSOLÓK A KLÍMAKATASZTRÓFA ELLEN

Lassan hullik le a lepel: A CDU&FDP a feneküket sem emelik a klímáért, csak mantráznak: „Jöjjön az új technika, legyünk technológia-világbajnokok” (Lindner). Tehát olyan találmányok oldják meg a problémát, melyek még nincsenek. Erre jöhet egy Dujardin. (A magyaroknál Kabos).

3 KUBICKI (FDP) BERAKJA AZ EGYHÁZAT A CSÓNAKBA

Ha a klímaválságot a szőnyeg alá kell söpörni, rögtön sok söprű akad. Hogy kevesen tapsolnak, az FDP-nél lassan esik le a garas. Civey-kutatás: Csak egyharmad helyesli, hogy az FDP a homokba dugja a fejét. Tehát K. bekapcsolja az inkvizíciót: Aki leragasztja magát az úttestre, az „bűnt követ el”

4 FOSSZILISEKRE RAHEDLI PÉNZ

Belzebub&Co. nem győzi égetni: 2023-ban 3,07 billió $ ömlik az olaj-, szén-, és gáz-konszernekbe – mennyei hozammal. A Blackrock, CDU-Merz kedvence, 263 mrd $-ral képviselteti magát. Csak az arány kedvéért: a Világbank 50 mrd $-t áldoz a klímára.

5 SUPERLATIVE FOR EVER

A Siegen melleti Ottfingen megkapta első erdő-leégését. 500 m2 erdő, 10 000 liter víz oda. Ugyanakkor 900 ha francia erdő égett.

taz, 22. 4. 2023

5 Dinge, die wir über den Klimawandel gelernt haben

ÖT, AMIT TANULTUNK – taz, Berlin/RózsaS

1

Szén-ügyben gyorsítani

A szénbányák 2038-ra zárnak, ám ez már késő. A zöldek a kormányban 2030-ra akarják a felszíni barnaszénfejtést Lausitz-ban leállítani. A Fridays for Future megrendelt tanulmány 2026-ot tartja megfelelőnek. Brandenburg politikusai tiltakoznak, ez addig kivihetetlen és veszélyezteti az áramellátást. Pedig erre megoldást találni az ő munkájuk lenne.

2

Fazék-koncert

Macron járja az országot, hogy növelje népszerűségét és megmagyarázza a nyugdíjreformot. De csak fazékdobolást kap. „Labasveréssel nem megy az ország előre.” Az Ifop szerint a franciák 70%-a túl autoriternek találja Macron-t. Talán vissza kéne vennie a hangerőből.

3

Montana a transzok ellen

Biden épp újra indult, amikor a rep-többségű Montana kizárta egyetlen transz képviselőjét a parlamentből. A demokrata hölgy kritizálta az anti-LMBTQ-törvényt. A rep-ek hetente kirukkolnak valamivel, a dragshow-tiltástól az iskolai föl(nem)világosításig. Élükön a floridai elnök, Ron DeSantis, aki az USA elnökségére is pályázik.

4

Az érzékenység növelhető

Bertelsmann kihozta, hogy már 70% kevesli a rasszizmus elleni intézkedéseket. Először a politika cselekedjen, aztán a hatóság, a bíróság, a rendőrség. Ferda Ataman, anti-diszkriminációs biztos: „Ez egy új korszak!”

5

A svábok leleményesek

Baden-Württemberg-ben egy új darázsfajt fedeztek föl, amit a land-elnökről, Winfried Kretschmann-ról neveztek el: „Aphanogmus kretschmanni“. Az elnök úr meg volt illetődve. Ha a szélturbinák ügyében is ilyen agilis lett volna, a „Ländle”-jében, mi is lekapnánk a kalapunkat.

taz, 21. 4. 2023

5 dinge, die wir gelernt haben

Vásárhelyi Mária: Csalódások kora

9/05/2023 15:48| Szerző: Vásárhelyi Mária

Bíztam benne, hogy nemcsak színvonalas közhelyeket hallhatunk tőle. Hogy a menekültekkel való szolidaritásának azzal ad hangsúlyt, hogy lemegy a magyar-szerb határra megnézni, hogy miként bánnak nálunk a menedékkérőkkel. Halványan reméltem, hogy felkeresi Iványi Gábor hatalom által nyomorgatott és üldözött keresztény egyházát, hogy ellátogat az országnak abba a szegletébe is, ahol mélységesen mély nyomorban, kiszolgáltatottságban élnek, mindenféle állami segítség nélkül emberek tíz- és százezrei.

 

FacebookTwitterTöbb...5

Nem tagadom, nekem súlyos csalódást okozott Ferenc pápa budapesti látogatása. Nem, mint a római katolikus egyház fejében csalódtam benne, hiszen egyrészt nekem nincs sok közöm egyik nagyegyházhoz sem, másrészt elnézve a Pápaság intézményének működését Szent Pétertől napjainkig, nem sok jót mondhatok el róla.

 

Személyesen benne, a felelős államfőben, a „reform Pápában” csalódtam. Mióta utoljára felszállt a fehér füst a Szixtuszi- kápolna kéményéből és pápává választották Ferencet, azóta minden megnyilvánulásával azt üzente, hogy ő más, mint elődei; irgalmasabb, emberségesebb, nyitottabb, elfogadóbb. Nekem úgy tűnt, hogy megpróbál szakítani a Vatikán megmerevedett, részvétlen, a valósággal köszönő viszonyban sem lévő nézeteivel és viselkedésével és Jézus tanításait szem előtt tartva, valóban a szegények, az elesettek, az üldözöttek segítését tartja elsőrendű feladatának. Azt gondoltam, hogy ha lassan és óvatosan is, de kísérletet tesz egyházának megújítására, a melegekkel és más kisebbségekkel szembeni középkori nézeteinek átformálására, zéró toleranciát hirdet a templomokban garázdálkodó kufárokkal szemben és lazítani próbál a politikát és az egyházat összekötő szálak szorításán.

 

Talán túl magasra tettem a lécet, túl sokat vártam Ferenctől. Hiszen az évezredek során kialakult szokásokon, összefonódásokon, mentalitáson nyilván nem tud egyetlen ember változtatni. Most azonban úgy érzem, hogy magyarországi látogatása során azt sem tette meg, amit megtehetett volna. Amit – az általa képviselt elvek és értékek alapján – meg kellett volna tennie.

 

Vatikán állam, méreteihez képest, hatalmas bürokratikus apparátussal rendelkezik. Van külügyminisztere, külügyminisztériuma, Magyarországra akkreditált nagykövete és Ferenc pápa, az állam- és egyházfő, nyilván ugyanolyan jól tájékozott külügyekben, mint bármelyik másik európai államfő. Tudnia kell, hogy milyen embertelenül viselkedett a magyar kormány a menekültekkel, hogy hogyan láncolja össze az egyházakat a politikával, hogy mit művel a neki nem tetsző kisegyházakkal, hogy mennyire embertelenül bánik a mélyszegénységben élőkkel és rászorulókkal és hogy Európában a legkorruptabb ország lettünk.

 

Nem vártam, hogy botrányt csinál, hogy nyíltan nekimegy a kormánynak, az uralkodó elitnek, hogy látványosan konfrontálódik meghívóival. Mivel tudom, hogy nemcsak vallási- hanem állami vezető is, tudom, hogy össze kell egyeztetnie a vallási és a politikai szempontokat. Abban azonban reménykedtem, hogy nála a politikai szempontok – sok más elődjével szemben – nem fogják felülírni a hite által diktált erkölcsi szempontokat.

 

Bíztam benne, hogy nemcsak üres – a világ minden más pontján is elmondott – színvonalas közhelyeket hallhatunk tőle. Hogy a menekültekkel való szolidaritásának azzal ad hangsúlyt, hogy leutazik a magyar-szerb határra megnézni, hogy miként bánnak nálunk a menedékkérőkkel – hiszen a magyar állam gyűlölködő, menekültellenes propagandájáról és embertelen bánásmódjáról ország-világ tud. Halványan reméltem, hogy felkeresi Iványi Gábor hatalom által nyomorgatott és üldözött keresztény egyházát, hogy ellátogat az országnak abba a szegletébe is, ahol mélységesen mély nyomorban, kiszolgáltatottságban élnek, mindenféle állami segítség nélkül emberek tíz- és százezrei. Hogy jelzi, tudomása van az államhatalom és bűnöző maffia összefonódásáról, és figyelmeztet ennek felmérhetetlen veszélyeire. Nem általában, hanem konkrétan. És reménykedtem, hogy elmondja híveinek, hogy miben különbözik a Vatikán és a magyar kormány „béke politikája”, elmagyarázza, hogy az ő állama csak olyan békét tud támogatni, amely az agresszor teljes kapitulációját jelenti. Azt hittem azért jön Magyarországra, hogy segítsen az országnak visszatérni a humanizmus, az emberség, a demokrácia útjára. Ehelyett azonban látogatása – a hívek lelki ünnepén túl – nem szolgált másra, mint a jelenlegi a korrupt, elnyomó, diktatórikus rendszer legitimálására.

PÁPÁBB A PÁPÁNÁL – Ökobetyár Zentai Rózsa Sándor

Jól átvertük a vén faszit!” - mondta az ál-FDP-s Orbán, amikor bezsebelte a szabaddemokrata Lambsdorff támogatását, még 1988 körül. Viszont a KGB már akkor figyelte Orbánt, amikor annak még ki sem nőtt a szakálla. A zsarolás máig tart.

Ez a pápa mért jött ide? Mért legalizál egy nemzetközi bűnözőt? Ennyire ostoba volna? Egyáltalán: ki hisz még istenben? Ez a pápa hisz még istenben, vagy csak gyakorlatias? Számító, önmagát népszerűsíti? (Lásd B. Russel: Mért nem vagyok keresztény.) „Ne gyűjts kincseket e földön.” „Ne lopj!” „Ne tégy hamis tanúságot!” - ezen röhög a csupa álságos, képmutató, farizeus alak. Fiam, mondj két miatyánkot, egy üdvözlégyet és én föloldozlak. Orbán több, mint házi probléma. Az egész világ leutánozza. Ez a pápa nem hiteles, hülyének néz bennünket. Nem hagyjuk, maradtunk még egy páran! RS

Bocsánatot kérek attól, akinek megsértettem a hitét.
Tényleg el kellene olvasni B. Russel-t.
"Saját lábunkra akarunk állni, és torzítatlanul szemlélni a világot - a jó dolgokat, a rossz dolgokat, a világ szépségét és csúfságát; olyannak akarjuk látni a világot, amilyen, és nem akarunk félni tőle. Értelemmel meghódítani a világot, nem szolgamódra alávetve magunkat borzalmainak. Az egész istenfogalom az ókori keleti despotizmusokból származik. Olyan fogalom ez, amely nagyon méltatlan a szabad emberekhez. Amikor a templomban azt halljuk, hogy az emberek megalázkodnak és nyomorult bűnösöknek nevezik magukat, ez megvetésre méltó, hitvány dolognak tűnik, amely méltatlan önmagukra valamit is adó emberi lényekhez. Fel kell állnunk, és őszintén, nyíltan kell a világ arcába néznünk. A lehető legjobbá kell tennünk világunkat, és ha nem lesz olyan jó, mint szeretnénk, végső soron akkor is jobb lesz, mint amilyenné mások tették az elmúlt történelmi korszakokban. A jó világhoz tudásra, jóindulatra és bátorságra van szükség; nincs szükség arra, hogy bűnbánóan epekedjünk a múlt után, sem arra, hogy a szabad értelmet bilincsbe verjük tudatlan emberek réges-régen kiejtett szavaival. Félelem nélküli kiállásra és szabad értelemre van szükség. Reménykednünk kell a jövőben, nem pedig örökösen visszatekintgetnünk a múltba, amely már halott, és amelyet - ebben bízunk - messze túlhalad majd a jövő, melyet értelmünkkel teremtünk."

PÁRIZS ÉS A SUV – Szorongatják – Süddeutsche Zeitung/RózsaS

A híres francia főváros Anne Hidalgo szocialista polgármestere harcra kelt a „Sport Utility Vehicles“ nevű gépszörnyek ellen, támogatva a párizsiak többségével. 3x drágult a parkolásuk: az 1-11 arrondissement-ekben 18 €, a 12-20-ban 12 €. Kivételek a már parkolási engedéllyel rendelkezők, de ők is csak saját utcájukban. A díjemelés évi 35 M €-val többet hoz a város kasszájába. Egy egész du. gyorsan sokba kerülhet, ezért sokan átszállnak a közközlekedésre. Sok éves ellenállást kellett legyűrni. A radikális forgalomszabályzást új kerékpárutak, metróvonalak, sétáló utcák erősítik. Autósávok és parkolóhelyek tűnnek el. Mivel a SUV-nak nincs egységes definíciója, az erélyes polgármesterasszony maga rakott össze egyet. Döntő a súly. SUV az a benzines, dízeles vagy hibrid, amely 1,6 tonnán fölüli; E-autóknál az alsó határ 2 t. Nemcsak ühg-ról van szó, hanem térfoglalásokról is. Pierre Chasseray, a „40 Millions d’automobilistes“ egyesület elnöke: „Ez rablás!” A kérdésre, több vagy kevesebb SUV-ot, csak azok válaszolnak, akiknek nincs SUV-juk. Nem sokan fognak szavazni, az E-scooter-tilalomnál 7,46% adta le voksát – a korlátozás mellett. Az autóellenes hadjárat hatékony. Egyre többen szállnak át kerékpárra. Ez egy igazi kultúrfordulat, egy jeladás a világnak.

Südeutsche Zeitung, 3. 2. 2024

KOMMENT

A város emberek lakóhelye. Ön mit szólna, ha tüzet gyújtanának a nappalijában? Az autózás sokszor csak rossz szokás. Még ha munkaeszköz is, gyakran kiváltható pl. teherkerékpárral. Az autó megbetegít, a bringa jó karban tart. Ám az átépítésnél a biztonság legyen az első – nem akarunk elgázolt kerékpárosokat!

RS

 

Szólj hozzá!

EGY EMBERBARÁT ÖRÖKÖS – M. Engelhorn – SPIEGEL/RózsaS

2024. március 28. 11:36 - RózsaSá

EGY EMBERBARÁT ÖRÖKÖS – M. Engelhorn – SPIEGEL/RózsaS

A bécsi Marlene Engelhorn (31) 27 M €-t (11,5 mrd Ft) örökölt. Ebből 25 M €-t el akar ajándékozni.

SPIEGEL: Engelhorn asszony, amikor Ön életéről beszél, úgy tűnik, gazdagnak születni nehéz sors.

E: Ellent kell mondanom. Nem beszélek a magánéletemről, csak arról, ami az osztrák gazdagokra tipikus. Övék az összes vagyon fele, jól vannak – köszönve az extrém szegénységnek.

Sp: Önt idézzük: Gazdag család tagja lenni szinte vallásos jellegű. Születésekor „dúsgazdagnak” keresztelik. A gazdagságot firtatni arcátlanság, a pénz ellen vétkezni veszélyes. Ön túloz, nemde?

E: A dúsgazdagok egy mikrokozmoszban élnek, amely mindenek előtt jómódukat mentegeti. Ha valaki beleszúr ebbe a hólyagba, könnyen elveszíti legfontosabb kapcsolatait. Védőreakció indul be, üzenete: Ne kritizálj, mert megjárod.

Sp: Ön mégis kritizál.

E: Az én kritikám strukturális.

Sp: Ön 25 M €-t akar elajándékozni és a 99% nem-privilegizáltak életét élni. Mi az, ami erre ösztönzi?

E: Arról van szó, mi, mint társadalom, hogyan osszuk el vagyonunkat. Kinek áll hatalmában erről dönteni és kinek nem? Vagy nem akarja azt állítani, aki szegény, az maga tehet róla?

Sp: A dúsgazdagoknak sejtelmük sincs arról, mit jelent kedvezmények nélkül fölnőni.

E: Aki csak sajátjai között él, sosem firtatja a gazdagságot. Egy francia magániskolába jártam, a többi bécsi módos gyerekekkel. Jártak oda ösztöndíjas nem-gazdagok is, ám ez a két csoport sosem keveredett. Naívságomban azt hittem, ez a nyelv miatt volt. Badarság, mindenki jól beszélt franciául! Később jöttem rá, osztálykülönbségről volt szó.

Sp: Csak a sajátjaival barátkozott?

E: Nem, másokkal is. Voltam lakásaikban, nem villában éltek, ahogy én. De ezt még akkor nem firtattam.

Sp: Volt kívánsága, amit nem teljesítettek?

E: Persze. De ez nem fontos.

Sp: Az 50 fős grémium, amely az osztrák társadalmat kell, hogy leképezze, most kezdi meg munkáját. Ők döntenek a vagyonról. Ön mért ódzkodik ezt megtenni?

E: Nem tűnne tisztességesnek. Ki mondaná meg, jól döntöttem-e? Demokratikus úton kell maradnunk. Az út a cél.

Sp: A tanácskozás mért nem nyilvános?

E: Zavarna a 100 kamera!

Sp: A bizottság reprezentatív, így 30% a szélsőjobb FPÖ képviselői.

E: Nem kutattuk az irányultságot. Komolyan akarjuk venni a demokráciát. Ki jogosíthat föl eldönteni, ki jó eléggé, hogy helyet kapjon az asztalnál?

Sp: Ön kikötötte, ember- és demokrácia-ellenes célokra tilos költeni. Akkor mégis beleszól.

E: Ezek csak védőkorlátok. Nem tudom elképzelni, hogy 50 ember 6 hétvége után eldönti, valami emberellenest fognak csinálni.

Sp: Hogy értesült a szerencséjéről?

E: E-mail-t kaptam a pénzügyi tanácsadóktól. Ők is örökölnek, de sikerült megválnom tőlük. A hír sokkolt, ez a halom pénz megterhelő. 99% azt mondaná, hálátlan, hogy nem örülök. Nekem ezzel rengeteg dolgom van.

Sp: Ezt nevezik luxusproblémának. Elkezdte családját szégyellni?

E: Sosem szégyelltem. Inkább ezt az óriási egyenlőtlen elosztást. Családom gazdagsága hevesebbé tett.

Sp: Az Ön egyik felmenője a BASF alapítói közt volt.

E: Eladta részesedését és beszállt a Boehringer gyógyszerkonszernbe. Ezzel nagyot kaszált.

Sp: A Boehringer a náci időkben ún. árja üzemeket kapott. Ez mennyire hat Önre?

E: Ezt alaposan föl kellene dolgozni, másoknál is. A legtöbb cég kollaborálva és kizsákmányolva növelte vagyonát.

Sp: Ez mind az Ön születése előtt volt. Mégis, nem érzi magát vétkesnek, hogy ebből profitál?

E: Inkább felelősnek. Tudjuk, hogy a nagytőke nélkül nem lett volna ilyen a háború. Mit kell tennünk, hogy ez ne ismétlődjék meg?

Sp: A Boehringer-t a 90-es évek végén 11 mrd $-ért eladták. Az Ön családja, hogy elkerülje az adózást, a cégeket a Bermudákra költöztette... Ön megkísérli ezt valahogy jóvá tenni?

E: Családom történetét földolgozni nem célom. Minden dúsgazdag családot át kell világítani.

Sp: A Wikipédia szerint Ön „aktivista”.

E: Ezt nem mondanám. Ezzel azokat tiszteljük meg, akiknek munkája gondot hoz a fejükre. Én nagymértékű kedvezményezett vagyok. Nincs szükségem munkahelyre, 3éve közügyekkel foglalkozom.

Sp: Zavarja, hogy milliárdos-örökösnek titulálják?

E: Büszke vagyok rá. Egyetlen ok, amiért meghívnak nyilatkozni: a vagyonom.

Sp: Még a New York Times-ben és a Guardian-ban is szerepelt, Ön egy médiafigura. Ezt élvezi?

E: Fontos a témát fölvetni. Ám remélem, a média hamarosan megérti, nemcsak mindig velem kell foglalkoznia. Hívjanak meg másokat is, pl. szakembereket, akik egy adómodellt képesek szétszedni.

Sp: Ön úgy véli, a dúsgazdagság demokráciaellenes. Pedig fordítva van: a gazdasági szabadságok föltétlen a demokráciához tartoznak és ezzel a lehetőség is a meggazdagodásra.

E: Ez így van a kapitalizmusban, de ezzel ez nem automatikusan demokratikus.

Sp: Ön eltörölné a kapitalizmust?

E: Az aktuális kapitalizmus megmutatta, hogy csak ember és természet kizsákmányolásával működik.

Sp: „Pénz” c. könyvében azt írja, a szociálállamot beáldozzák a neoliberális kapitalizmusnak. Ezt cáfolja, hogy Németországban az utóbbi 10 évben bevezették az alap- és az anyasági nyugdíjat, a nyugdíjat 63 évtől. Lett lakáspénz és gyerekpótlék, állami pénz az idősotthonoknak.

E: Nem ismerem a pontos számokat, de minderre azért volt szükség, mert az egyenlőtlenség eldurvult.

Sp: Ön nem tesz különbséget az USA-féle turbokapitalizmus és a német vagy az osztrák szociálállam között.

E: Ha egy kicsit jobban megy, nem jelenti, hogy nem mehetne még jobban. A vagyonelosztás számít. Tegyük föl, én a leggazdagabbakhoz tartozom, Ön a maradék 99%-hoz. Én államkötvényekbe fektetek be, házakat veszek, amikben Ön lakik. A kamatokkal megkapom az Ön adópénzét, de a lakbérét is. Nem is tudok annyit kiadni, amennyit beszedek. Tehát még több pénzterméket veszek, még több házat és megemelem az Ön lakbérét. Ekkor aztán lakbér-támogatásra lesz szüksége.

Sp: Egy vállalkozó kizsákmányolásból él.

E: Igen, ez alapelv.

Sp: Ön elfelejti, milyen gondokkal küszködnek a vállalkozók: az építész nem kap megbízást, de fizetnie kell az embereit. Az étterem bezár, mert nem kap elég személyzetet.

E: Engem nem regionális és kis cégek érdekelnek, hanem a nagy struktúrák.

Sp: A BionTech nagy vállalat. Szerényen indultak, multimilliárdosok lettek – ez teljesen legitim.

E: Nem. Ezt a vakcinát nem annak köszönhetjük, hogy a tulajdonosok magánemberek. Már előttük is sok munka folyt bele, kezdve az mRNA-alapkutatástól, amit a társadalom fizetett.

Sp: Ez nem ilyen egyszerű. Karikót lefokozták, mert nem hozott elég pénzt. Csak a Biontech pénzével ért célba.

E: Igen, pénzre szükség van. De nem föltétlen privátpénzre.

Sp: A közstruktúrák az mRNA-technológiát már fölfuttatták. A még-több-pénz ösztönzése nélkül a vakcinából semmi sem lett volna. Egyesek pénzsóvárgása mindenki hasznára vált.

E: Nem rendelhetjük a kapzsiság alá magunkat, abban a reményben, hogy néha valami jót is hoz. A felelősségtulajdon annyit tesz, hogy a nyereségek nem kerülnek elosztásra, hanem bent maradnak a vállalkozásnál.

Sp: Ön erkölcsi különbséget tesz megdolgozott és örökölt pénz között?

E: Mindegy. Döntő, hogy a jólét valamikor túlkapásba csap át. Ekkor a gazdagok megváltoztathatják a társadalmat. Minden mandátum, elszámolási kötelezettség nélkül. A vagyon hatalom.

Sp: Ön azt tervezi, mumkából fog megélni.

E: El akarok szakadni családom gazdagságától és fölemelkedni a 99%-ba. Ha szinte mindenki munkára szorul, ez rám is vonatkozhat.

Sp: Egy lektor fizetése 2000 € nettó. Ennyiből kell, hogy megéljen.

E: Bájos, hogy a SPIEGEL aggódik az Engelhornokért, ám ez egy kissé paternalisztikus!

SPIEGEL, 16. 3. 2024

»Es kann nicht sein, dass wir uns der Gier unterordnen und hoffen, dass ab und zu mal was Gutes rauskommt.«

KOMMENT

Amit ez a hölgy tesz (ha mindez igaz), példaértékű. Oszd szét vagyonod a szegények között, mondja a Biblia. (Hogy aztán azok legyenek gazdagok?) Az ilyen helikopterpénz visszaüthet. A jótékonykodó bűnözőket vonzhat. Talán névtelenül, csendben jobb lett volna? RS

 

Szólj hozzá!

TELEFONBETYÁROK – Választók befolyásolása – SPIEGEL/RózsaS

2024. március 28. 11:34 - RózsaSá

TELEFONBETYÁROK – Választók befolyásolása – SPIEGEL/RózsaS

Január közepén, N. Hamshire US-államban tízezreknél csöngött a telefon. Joe Biden volt hallható, amint eltanácsol a választástól. „Ha Ön választ, a republikánusokat erősíti abban, hogy ismét Trump-ot válasszák meg.” Ám a hívás egy bravúros MI-hamisítvány volt, a Fehér Ház rögvest cáfolt. A főügyész nyomoztatni kezdett választásmanipuláció miatt. Az állami kommunikációs hivatal lépéseket tett az MI-robothívások betiltására. J. Rosenworcel, elnök: „Úgy hangzik, mint a távoli jövő fenyegetése, de valójában már itt van a nyakunkon.” Hírességek hangutánzásával próbálják meg elbizonytalanítani vagy megfélemlíteni a választókat. Európában is nő az aggodalom, a 2024 év szuper választóév. Az óriási techkonszernek is nyomás alá kerültek, mert az FB, az Instagram, a TikTok és a Youtube kiválóan alkalmasak a választók manipulálására. A kampányvezetők főleg a fiatal választókat vették célba. Az álhírek és a célzott dezinformációk mögött Oroszország és Kína állhat. Az Európai Külügyi Szolgálatók 2022 decembere és 2023 novembere között 750 manipulációs kísérletet észleltek. Věra Jourová, az EU-Bizottság alelnöke, az értékek és az átláthatóság felelőse: „Demokráciánk van veszélyben.” Bár a nagy internetplatformok megígérték, leleplezik a fake news tömkelegét, ám ezek egyre burkoltabbak és finomabbak. Az USA és az EU között egyezmény született a cyberbűnözés fölszámolására. James Rubin a München-i biztonsági konferencián (MSC) közölte, hogy az orosz titkosszolgálat Afrikában indított egy dezinformációs műveletet. Azt terjesztették, hogy a nyugati egészségi intézetek a denguelázt biológiai fegyverkísérletekként vetik be. Sokan elhitték. A kampány életveszélyessé vált, mert a betegek nem mertek orvoshoz fordulni. 20 nagy internetkonszern aláírta az ún. Munich-Tech-Accord-ot, amelyben kötelezik magukat, hogy gyorsan leleplezik, ha VIP-személyutánzatokra lelnek. Utána „megfelelően járnak el”, jelentsen ez bármit is. US-techóriások fölvetették, hogy a valós tartalmakat lássák el egyfajta digitális vízjeggyel. Erősíteni kell a csaló MI-választási tartalmakkal szembeni ellenállóképességet – minden ágazatban. David Zupolsky, Amazon-politikafelelős: „Fél milliárdan választanak 2024-ben, meg kell védenünk demokráciánkat.” Nick Clegg,volt brit miniszterelnök-helyettes: „Sokkal előbb be kell avatkoznunk, már a háttér-rendszereknél.” Az állam és a Meta együttműködése úttörő. Bár a közösségi oldalak száma áttekinthető, a dezinformációs támadások száma végtelen – köszönve az MI-nek. Clegg és a többiek bíznak abban, hogy az orosz, kínai és iráni trolltámadásokat kivédik, hisz technikai előnyt élveznek. Kérdés, meddig? Prof. Oren Etzioni, a fake news ellenes truemedia.org alapítója, Uni Washington: „A neheze még csak most jön.” A techkonszernek nem vállalják felelősségüket. Míg München-ben mindent megígértek, Brüsszelben a szabad véleménynyilvánításra hivatkozva kevesebb moderációt és ellenőrzést követeltek. Etzioni: „Ez a szabadság véget ér, ha választókat manipulálnak.” Különösen az MI által kreált videókkal és képekkel vált a dezinformáció sokkal könnyebbé.” (...)

SPIEGEL, 9. 3. 2024

» Das Schlimmste steht uns erst noch bevor.”

 

Mitte Januar, kurz vor den

Vorwahlen im US-Bundes-

staat New Hampshire,

klingelte bei Zigtausend

Wählern an der Ostküste

der USA das Telefon. Am Apparat

war Joe Biden, der amerikanische

Präsident. Er riet davon ab, zur Wahl

zu gehen. »Wenn Sie an diesem

Dienstag wählen, unterstützen Sie

nur die Republikaner in ihrem Be-

streben, Donald Trump erneut zu

wählen.«

Was sich anhörte wie Biden, war

in Wirklichkeit ein mit künstlicher In-

telligenz (KI) hochgerüsteter Anruf-

roboter. Das Weiße Haus dementier-

te eilig, dass der Präsident angerufen

habe. Die Generalstaatsanwaltschaft

enttarnte die Wahlmanipulation und

begann zu ermitteln. Inzwischen hat

die staatliche Kommunikationsbehör-

de Schritte unternommen, um KI-ge-

nerierte Roboteranrufe in den USA

zu verbieten. Kriminelle würden die

Stimmen von Prominenten imitieren,

um Wähler zu verunsichern oder ein-

zuschüchtern, sagte die Vorsitzende

Jessica Rosenworcel. »Es klingt wie

etwas aus der fernen Zukunft. Aber

es ist schon da.«

 

Auch in Europa wächst im Super-

wahljahr 2024 die Sorge vor Manipu-

lation, falschen Informationen und

gezielt gestreuter Desinformation im

Netz. Im Fokus westlicher Sicher-

heitsbehörden stehen vor allem Russ-

land und China.

 

Gleichzeitig wird der

Druck auf die großen Techkonzerne

größer, die mit ihren Milliarden

Nutzern auf Facebook, Instagram,

TikTok und YouTube längst zu he-

rausragend wichtigen Wahlkampfins-

trumenten geworden sind. Die Kam-

pagnenmanager erhoffen sich, hier

vor allem junge Wähler zu erreichen.

Vor wenigen Wochen erst offen-

barte ein Bericht des Europäischen Auswärtigen Dienstes rund 750 Versuche von ausländischer Informationsmanipulation und Einmischung zwischen Dezember 2022 und No-

vember 2023, etwa in Wahlen. Die

»Demokratie steht auf dem Spiel«,

sagtVěra Jourová , Vizepräsidentin

der EU-Kommission, zuständig für

Werte und Transparenz.

Vor den Wahlen in Europa und den USA versprechen

die großen Internetplattformen, Fake News zu entlarven.

Doch durch KI werden die Lügenkampagnen immer ausgefeilter.

 

Das US-amerikanische Außenmi-

nisterium hat eine Koalition mit euro-

päischen Partnern zur Bekämpfung

von Informationsmanipulation auf

der ganzen Welt geschmiedet.

Erst kürzlich habe man aufge-

deckt, dass ein russischer Geheim-

dienst eine Desinformationsoperation

in Afrika gestartet habe, berichtete

der Sonderbeauftragte James Rubin

am Rande der Münchner Sicherheits-

konferenz (MSC). Es sei behauptet

worden, das Denguefieber in West-

afrika sei durch Experimente in west-

lichen Gesundheitseinrichtungen ver-

ursacht worden, und Afrikanerinnen

und Afrikaner würden für biologische

Waffentests eingesetzt. »Verrücktes

Zeug, aber viele glaubten es«, sagte

Rubin. Die Kampagne sei lebensge-

fährlich gewesen, da sich verunsicher-

te Menschen nicht mehr trauten,

westliche Ärzte oder Krankenhäuser

aufzusuchen.

 

Auf der MSC unterzeichneten

20 große Internetkonzerne den so-

genannten Munich-Tech-Accord. Da-

rin sichern die Anbieter unter ande-

rem zu, durch KI generierte Audio-,

Video- und Bilddateien schneller

aufzuspüren, wenn diese das Ausse-

hen oder die Stimme von Kandidaten,

Wahlhelfern und anderen Akteuren

einer Wahl professionell nachahmen

oder verändern. Um dann »angemes-

senen« damit umzugehen – was im-

mer das bedeuten mag.

Auch andere Ideen wurden in der

Runde der Tech-Giganten, von denen

die allermeisten in den USA ihren

Hauptsitz haben, diskutiert: So könn-

ten etwa echte Inhalte künftig mit

einem digitalen Wasserzeichen ver-

sehen werden, um sie von falschen zu

unterscheiden. Es gelte, eine »bran-

chenübergreifende Widerstandsfähig-

keit gegenüber betrügerischen KI-

Wahlinhalten« zu schaffen.

 

2024 sei ein »entscheidendes

Wahljahr« für mehr als vier Milliar-

den Wählerinnen und Wähler welt-

weit, sagt David Zapolsky, oberster

Politiklobbyist des Internetgiganten

Amazon. Sicherheit und Vertrauen

seien für Wahlen auf der ganzen Welt

entscheidend. Er setze sich »für die

Wahrung der Demokratie ein«.

Nick Clegg, früherer britischer Vi-

zepremier und heute Leiter »Global

Google-Managerin

Green: »Wir müssen

viel früher ansetzen,

beim System

dahinter«

 

Affairs« bei Facebooks und Insta-

grams Mutterunternehmen Meta,

hält schon die Kollaboration von Big

Tech bei dem Thema für »bahnbre-

chend«. Das allein zeige, wie wichtig

die Internetkonzerne das Thema

nähmen und wie ernsthaft ihre Be-

mühungen seien, sagte Clegg dem

SPIEGEL .

Natürlich, gibt der Meta-Lobbyist

zu, gebe es in der Angelegenheit auch

ein Dilemma: Die Anzahl der sozia-

len Medien, die die Wahlmanipula-

teure beeinflussen müssten, sei relativ

überschaubar. Andersherum sähen

sich die Betreiber der Plattformen

einer fast unendlich großen Zahl an

Desinformationsversuchen gegen-

über. Künstliche Intelligenz macht es

möglich.

Noch geben sich Clegg und die

anderen Konzerne optimistisch, das

Wettrüsten gegen die Trollarmeen aus

Ländern wie Russland, China oder

Iran gewinnen zu können. Sie wäh-

nen sich technisch im Vorsprung.

Aber wie lange noch?

»Das Schlimmste steht uns erst

noch bevor«, sagt Oren Etzioni,

emeritierter KI-Professor an der

University of Washington und Grün-

der der gemeinnützigen Plattform

Truemedia.org, die Fake News ent-

tarnen will. Aus seiner Sicht werden

die Techkonzerne ihrer Verantwor-

tung kaum gerecht. Schlimmer: Wäh-

rend sie in München Besserung ge-

loben, lobbyieren sie in Washington

und Brüssel gleichzeitig mit Verweis

auf die Meinungsfreiheit für weniger

Moderation und Inhaltskontrolle auf

ihren Medien.

 

»Aber diese Freiheit hat Grenzen,

wenn Wahlen manipuliert werden

sollen. Gerade mit KI-generierten

Videos und Bildern sind die Möglich-

keiten für Des- und Fehlinformation

enorm gestiegen«, sagt Etzioni. Na-

türlich sei es gut, wenn die Internet-

konzerne nun etwas gegen gefakte

Inhalte unternehmen wollten. Was-

serzeichen aber genügten da bei Wei-

tem nicht. Viel zu einfach ließen sich

diese erzeugen oder entfernen. Ins-

gesamt folgten die Beteuerungen der

Techriesen dem Motto: »too little, too

late«, zu wenig, zu spät.

In Brüssel scheint man das ähnlich

zu sehen. Gerade beschloss das EU-

Parlament strengere Regeln für po-

litische Werbung in den sozialen

Medien.

Mit dem Gesetz sollen Wahlen in

der EU besser vor dem Einfluss an-

derer Staaten geschützt werden. Es

sieht unter anderem vor, dass die On-

linedienste Wahlwerbung künftig als

diese kennzeichnen müssen. Sie müssen außerdem veröffentlichen, wer

das Werbevideo oder die Anzeige

finanziert hat. Zudem dürfen sensib-

le Daten von Nutzern – etwa zur

Religionszugehörigkeit oder der se-

xuellen Orientierung – nicht mehr

für politische Werbung verwendet

werden.

Der soeben in Kraft getretene

Digital Markets Act verpflichtet die

großen Onlineplattformen und Such-

maschinen zudem, mehr gegen

illegale Inhalte und Risiken für die

öffentliche Sicherheit zu unter-

nehmen.

B eim Internetkonzern Alpha-

bet, zu dem die Suchma-

schine Google sowie die

Videoplattform YouTube

gehören, geht man ange-

sichts der drohenden Regulierung in

die Offensive. Die bisherige Strategie,

den Kampf gegen Fake News mit

»De-bunking«, also dem Entlarven

und Löschen falscher Informationen,

zu gewinnen, hält man für nahezu

aussichtslos. Googles neuer Plan

heißt daher »Pre-bunking«, also

Früherkennung.

Ab diesem Frühjahr wird Googles

interne Jigsaw-Einheit, die gegen

Bedrohungen für die Gesellschaft

kämpfen soll, in Belgien, Frankreich,

Deutschland, Italien und Polen eine

Reihe von Anzeigen schalten. Auf

Plattformen wie TikTok und YouTube

soll die an den Universitäten Cam-

bridge und Bristol entwickelte Tech-

nik den Zuschauern helfen, manipu-

lative Inhalte zu erkennen.

»Es läuft nicht so, dass jemand

einer Falschinformation glaubt und

man ihm nur sagen muss: ›Das ist

aber nicht korrekt. Hier ist die Wahr-

heit.‹«, sagt Jigsaw-Chefin Yasmin

Green. Zu hoffen, derjenige korrigie-

re daraufhin seine Wahrnehmung, sei

illusorisch. »Es ist viel komplexer.

Gerade Verschwörungstheoretiker

glauben ja, sie seien die letzten wirk-

lich korrekt informierten Menschen

im Universum. Da müssen wir viel

früher ansetzen, beim System dahin-

ter«, sagt Green.

Über Monate habe sich Jigsaw mit

den britischen Forschern das »System

der Fake News« angesehen und er-

staunliche Muster gefunden. Bei der

Debatte um eine Impfpflicht gegen

das Coronavirus etwa sei schnell

klar gewesen, wie die Strategie der

Impfgegner aussah. Im ersten Schritt

hätten sie die Pharmaindustrie als

korrupt und politisch beeinflusst dar-

gestellt, in zweiten hätten sie die

Menschen auf ihr Recht auf körper-

liche Unversehrtheit hingewiesen.

Zahlreiche Beispiele von Patienten,

die vermeintlich eine schlimme Impf-

reaktion erlitten hätten, hätten die

Kampagne begleitet.

Am Ende ließen sich Millionen

Menschen nicht gegen das Corona-

virus impfen. »Das waren die Strate-

gien. Und sie werden bei der nächsten

Impfdebatte wieder so aussehen. Da-

rauf können wir unsere Systeme ka-

librieren und den Menschen gleich

anzeigen, wenn eine Information

missverständlich oder unvollständig

sein sollte«, hofft Green.

Nach dem russischen Überfall auf

die Ukraine sei das Narrativ der russ-

landnahen Trolle schnell klar gewe-

sen, berichtet die Google-Managerin.

Es richtete sich gegen die Geflüchte-

ten aus der Ukraine: »Diese Leute

nehmen euch eure Häuser, eure Jobs,

euren Wohlstand weg.« Das habe

man antizipieren und in Videos mit

Faktencheckern aufarbeiten können.

»Das Ergebnis war erstaunlich«,

sagt Green. Die Aufklärungsvideos

ihrer Plattform hätten rund die Hälf-

te der Onlinenutzer in Polen, Tsche-

chien und der Slowakei erreicht. Es

sei am Ende ein »signifikanter Erfolg«

im Kampf gegen falsche Informatio-

nen gewesen.

Ähnliches erhofft sich Google

für die Europawahl im Juni. Mit

den Kampagnenvideos, übersetzt in

22 EU-Sprachen, wolle man, um im

Impfbild zu bleiben, »mentale Anti-

körper gegen Falschinformationen bei

den Menschen aktivieren«, sagt

Green. Damit alle vorbereitet seien,

wenn ihnen solche begegneten. In

Deutschland habe man das System

bereits getestet. Die Ergebnisse, sagt

Green, sähen »sehr gut aus«.

Der schwierige Teil jedoch kommt

wohl erst noch: jene Lügen zu finden

und zu bekämpfen, die nicht erwart-

bar sind – aber ebenso schädlich.

Europaparlament in Brüssel: Sorge vor Manipulation im Superwahljahr 2024.

 

 

 

Szólj hozzá!

EZREK KÖVETELIK ORBÁN VISSZALÉPÉSÉT – ZEITonline

2024. március 28. 11:31 - RózsaSá

A háttérben egy hangfelvétel, mely a kormány korrupciójára utal. A felvételt Magyar Péter ellenzéki politikus, a korábbi igazságügyi miniszter, Varga Judit volt férje készítette, 2023 januárjában. VJ arról beszél, miként próbáltak kormánytagok a bírósági iratokból bizonyítékokat eltüntetni és szerepüket a korrupcióban eltussolni. VJ volt férjét kapcsolati erőszakkal vádolja: „Azt mondtam, amit hallani akart, csakhogy békén hagyjon.” VJ Orbán pártjának a tagja. Februárban visszalépett, mert részese volt egy pedofilsegítő elítélt megkegyelmezésében. A kormány hallgat. Gulyás G., Orbán szóvivője: „Házastársi veszekedés nem tartozik a közéletre.” A fölvétel közzététele után több ezer ember gyűlt össze a Legfőbb Ügyészség előtt. A tömeg nőtt és a parlament felé vette az irányt. Magyar fölszólalt: „Nem engedjük, hogy az utóbbi 30 év legnagyobb politikai és jogi botrányát eltussolják!” Követeli Polt Péter legfőbb ügyész eltávolítását. MP már korábban is megvádolta a kormányt korrupció gyanúja miatt. Márc. 15-én több tízezer tüntető előtt bejelentette egy új párt alapítását, amely a Fidesz kihívója lesz.

KOMMENT

Schind: Egy teljesen világos: Orbánnak semmi keresnivalója az EU demokratikus elnökei között. Az európai demokráciát veszélyezteti. Reméljük, ezt a magyarok is mihamarabb észreveszik.

Norouz: Akik most egy magyar forradalomra gondolnak, azokat ki kell ábrándítanom. Bp.-en vagyok, az események közelében, ám a többség semmit sem vesz észre, semmi torlódás vagy valami hasonló. Az ellenzék továbbra is egy „Nischenphänomen” (résjelenség).

ZEITonline, 27. 3. 2024

Tausende fordern Rücktritt von Viktor Orbán

In Budapest protestieren Tausende gegen den Ministerpräsidenten. Hintergrund ist eine Tonaufnahme, die auf Korruption in der Regierung hinweisen soll.

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása