Egzakt tudomány – egzakt tévedés

A macskáról nem tudod, él-e, hal-e? De ha fölnyitod a dobozt, hogy megnézd, biztosan megölöd - méregüvegcsét törsz szét.

 Erdey-Grúznak (Elméleti fizikai kémia, I/81 o., 1962) nem tetszhetett Heisenberg bizonytalansági elve (1927):

„A bizonytalansági elvből idealista filozófusok arra következtetnek, hogy a mikrovilágban az okság (kauzalitás) elve nem érvényes…a részecskék állapota bizonytalan és nem a rájuk ható okok következménye…ez az értelmezés téves: nem a részecske állapota határozatlan, hanem tudásunk korlátolt…ezért kénytelenek vagyunk egyelőre a részecskék természetének megfelelő leírásmódot használni. Hiba volna feltételezni, hogy nincs további fejlődés…”

Heisenberg óta majd 100 év telt el és a „fejlődés” csak nem jön; a „leírásmód” is maradt. A kvantummechanikának azóta sem sikerült fölküzdenie magát a felvilágra. Fordítva jött: a határozatlanságra még rátettek egy lapáttal: Nemcsak az elektron pályája nem írható le előre, de

„A jelen, az azt meghatározó összes adat megismerése, elvileg nem lehetséges. Minden észlelés: választás a lehetőségek sokaságából és egyben korlátozása a jövőben lehetségesnek.” (Szegedi P., ELTE). Egy időjárás-előrejelzés is csak egy kvantumszámítógép kérdése? Vagy kvantumszámítógép nem is lehetséges?

Aki a földöntúliakban reménykedik, a rengeteg földszerű bolygó okán, nem ismeri földi életünk föltételeit: a szerencsés egybeesések, kedvező paraméterek, csodával határos események sorozatát.

A csillagász Eddington már a századelőn megmutatta, mi a tudományos kutatás: halászat hálóval, amikor a háló szeme szabja meg a fogást.

A világra bármilyen kaptafa ráhúzható. Most épp a matematika a divat.

A tudomány – és az egész világ – közmegegyezés.

A fizika azért ilyen sikeres, mert önmaga szabja meg sikereinek feltételeit, (I. Kant).

Az állatok összegyűltek, hogy versenyezzenek. –De miben versenyezzünk? – kérdezte a medve. –Hát répaevésben!- kiáltotta a nyuszika.(L. még: vízilabda EB)

A fizika könnyen eléri céljait: autót gyárt, hogy fölforralja a Földet; atombombát, hogy előtte még föl is robbantsa.

Szám , idő azóta van, mióta ember.

(Paasche Mukarája megtiltja a számlálást. Családom sem számlálta az éveket, nem volt amerikai “happy birthsday”, de volt névnap: öregapámat harmincan köszöntöttük Péter-Pálkor. Őrült névadási vita sem volt: az újszülött a napjára eső szent nevét kapta. Az órát sem lestük folyton: amikor világosodott, fölkeltünk; mikor este lett, lefeküdtünk.)

A Mindentudás Egyeteme elleni tüntetés (2002) szórólapján egy pont hibás:

„Az űrkutatásban és az energiatechnikában 50 éve: semmi.”

Helyesen: az űr u t a z á s b a n. (Bámulatos, azóta mennyire föltárták a kozmoszt, míg a fejünk fölött keringők már maguk is unják)

A másik pontot azonban tartom:

„Minél nagyobb a távcső, annál több a csillag.”

Schrödinger macskája tovább kergeti az egeret – de sosem fogja meg!