Kölnből vidékre - aszfaltról termőföldre

A Szocialista Önsegély Köln (SSK) kísérletet tesz, hogy a fogyasztói társadalomból kilépve, Kölntől 60 km-re, Bergneustadt közelében, 6 ha parlagföldet (“Düster Gründchen - Setét Grundocska”) rekultiváljon önellátás céljából.

Land In Sicht

Lothar Gothe, 5275 Bergneustadt, Sohlerweg 41

Meggie Lueck, 5 Köln 60, Grethenstr.  62, Tel. 0221-5993012

 

1990. május

 

ELŐZETES

 

Ebben a füzetkében két fogalom játszik fontos szerepet: "szubszisztencia" (létfönntartás) és "SSK" (Szocialista Önsegély Köln). Mivel nem közismert, mit értünk ezek alatt, meg kell magyarázni az elején:

Szubszisztencia:  A szó a latin "subsistere"-ből jön és jelentései: 1. megállni, csendben állni, 2. visszamaradni, 3. helytállni, ellenállni. Ma ezt értjük alatta: "a létfontosságúakból kijönni" vagy "önmagából megélni, önmagától fönnállni".

Mindezek együtt muzsikálnak a szubszisztencia távlatában, amikor ebből a zsákutcába futott, túlfejlesztett ipari társadalmunkból a kijáratot, a vészkijáratot keressük.

 

Tehát a szubszisztencia világában az élet már nem a környezet és a messzi idegen népek kirablásán alapszik. Ebben az emberi életben ismét helyre áll az adni-kapni egyensúlya, köztünk és a többi embertársunk között,

népünk és más népek között, fajunk és a természet között. Jóléti társadalmunk fogyasztói és szolgáltatói túlkínálattal elkényeztetett gyermekei számára ez elsősorban annyit tesz, hogy a hétköznapi szükségleteinket, áru- és energiafogyasztásunkat annyira lecsökkentsük, hogy azok ne lépjék túl a létfontosságúakat.

Másodsorban pedig azt is, amit életünkhöz föltétlen igényelünk, olyan módon teremtsük elő, hogy az a természet körfolyamataiba beilleszkedjen és az emberek közötti igazságosságnak is megfeleljen.

A Düster Gründchen ide kell, hogy vezessen, ahogy az SSK projektjei is.

 

SSK

A Szocialista Önsegély Köln (Sozialistische Selbsthilfe Köln) egyesülete a 70 -es évek elején alakult és egyike a legrégibb önsegítő közösségnek az NSZK-ban. Az SSK-ban különböző osztályú és korú emberek éltek és élnek együtt, egy holisztikus társadalomkép szerint. Az SSK-közösség egy kis körben, a "fogyasztói társadalom peremén" megkísérelt egy igazságos, testvéries társadalomutópia szerint szerény anyagi alapokon megélni. Mindenki tag lehetett, aki ezt a célt komolyan kitűzte maga elé, ha öreg, ha beteg, ha "feltűnő", ha külföldi, ha büntetett vagy intézetből szökött meg.

Az állami szociális költségvetési támogatásokat egy idő után visszautasítottuk és önerőre támaszkodva az SSK-cégeknek (lomtalanítás, használt bútor adás-vétel, költöztetés, szénszállítás) sikerült gazdaságilag túlélni, ezen vállalkozás “lehetetlensége” és a teljes kilátástalanság ellenére a konkurenciaharcban.

Ez a túlélésért való harc úgy a csoport, mint az egyes üldözött tagjai számára kényszerűleg sokszor radikális ellenállással és tiltakozó akciókkal járt együtt: lakást szinte csak házelfoglalással lehetett szerezni, szabadságot a gyámosítottaknak és a kényszer-beutaltaknak tiltakozó akciókkal. A rajnaföldi pszichiátriában az SSK olyan embertelen körülményeket tárt föl, amelyek a náci-időkre emlékeztettek (LKH-Brauweiler).

 

Csernobil után az SSK-t is szakadás veszélyeztette: a tékozlási őrület életveszélyes, áttekinthetetlen következményei megingatták az SSK reálutópiáját. Óriási belső feszültségek közepette, hosszadalmas vitákkal próbáltunk a szociális céloknak is és az ökológiai követelményeknek is megfelelő utat találni.

Ma úgy tűnik, ezt meg is találtuk: sikerült “öko”-munkahelyeket létesítenünk és a hatóságokkal elfogadtatni. Így komposztál az SSK zárt tartályokban konyhahulladékot, miután Peter v. Dohlen biológussal ezt a módszert eredményesen kipróbáltuk. Kölnben, Wuppertalban és Gummersbachban recycling-udvarokat rendezünk be használt bútorokkal, Bergneustadtban az SSK az erdei utak szabaddá vágását vállalta fizetésért, hogy a rőzsehulladékból értékes komposztot állítson elő.

Mi ketten kezdetektől fogva együtt dolgozunk az SSK-val.

A jövőprojekt "Düster Gründchen" az SSK-ban lefolyt viták során született és a "hulladékprojektek” egyik fontos mozaikköve lett.

 

Meggie + Lothar

 

3

A HALÁLOS TÉVEDÉS

A 1989-es környezet-év visszhangzott az ijesztő hírektől és a nagy biznyossággal várható károk hangos kritikájától. (Sandoz-baleset, Rajna-mérgezés). Ekkor mindenki csak az emberkárokat látta és azt hitte, hogy ezek elkerülésével vagy csökkentésével a világ ismét helyre állíttatik.

Ez egy igazán halálos tévedés.

Az ózonlyuk nem azért veszélyes, mert az emberek idő előtt bőrrákban meghalnak. Ez a világ ökoszisztémájára közömbös. Az UV- sugárzás megváltozása minden élőlényt egyaránt érint, legerősebben a mikrobák fajgazdag világát.

Hogy az élet a Földön védve legyen, hogy az ökorendszerek építőterve szerint fönnmaradjon, arról a légkör önszabályozása gondoskodik a védőpajzsok helyzete és kiterjesztése által. Ha ez a védőpajzs megváltozik, az atmoszféra önszabályzó rendszere sérül vagy teljesen összeomlik.

Mind a három élettartomány: a föld, a levegő és a víz saját szabályzó rendszerekkel bír, melyek egymással kapcsolatban állnak és az ökorendszer szabályzóköreivel össze vannak fonódva.

A tudomány mostanáig a levegő és a tengerek szabályzó rendszereiről jóformán semmit sem tud. A földi rendszerek ismertebbek. Ezek csúcsra járatásával a talajfunkciót, a termékenységet, a víz és a levegő tisztántartását folyamatosan biztosítják.

A talajban mikroélőlények csoportjai gondoskodnak a szabályzásról, melyek közül sokan érzékenyebbek a káros anyagokra, mint a növények, állatok és emberek. Ezért a szintetikus kemikáliák és a természet számára idegen anyagok határértéke nem lehet más, mint nulla. Az élőtalaj szabályzó rendszerei ma már a világon mindenütt sérültek. A talajvíz nitrátfertőzöttsége mutatja, hgy a talaj nitrátkiszűrő képessége majdnem teljesen megszűnt, a szabad fémek jelenléte pedig mutatja, hogy ezeket a talaj már képtelen a vízből kivonni.

Az ember képes a modern mezőgazdaság módszereivel és a közlekedés, az ipar, a háztartások káros anyagaival a föld szabályzó rendszereit teljesen szétzúzni. Ám ezeket ökológiai gazdálkodással vissza is tudja állítani, ezzel a levegő és a víz önszabályzását támogatni.

Egy öko-gazdaság egy hektár élő termőtalaja, a talajban élő mikroorganizmusok felhasználásával többet használ az életnek, mint 10 000 lap papír, tele írva kritikával, vádaskodással, mentegetőzéssel.

(Prof. Dr. Gerhard Preuschen, az "Ökologie und Anbau", 74. füzetéből, 2. negyed, 1990)

 

4

FÖLD A LÁTHATÁRON!

Hogy a mi jóléti-társadalmi luxushajónk megdőlt, hogy kifogy az üzemanyaga, hogy már alig kormányozható, sziklák és zátonyok között lavírozik - mindenki érzékeli, a tudomány még ki is számolja.

A kiáltás "Föld a láthatáron!" a félelem végét jelenti a hajótörötteknek, közeli megmenekülést, a veszélyes utazás végét és egy új élet kezdetét.

 

1987-ben az SSK-ban eljutottunk egy pontra, ahol mindannyian meglehetősen a padlón voltunk. Az SSK embereinek egy része úgy vélte, hogy új utakat kell keresni, melyek a hétköznapjainkat alapjában megváltoztatnák. Ezek a változások “ökologikusak” is kell, hogy legyenek. A természet egyre tovaterjedő összeomlását az SSK sem nézhette tétlenül. Most már nem volt elegendő szerényen és testvériesen egymással élni, csak a "szocialista" célokat követni, mert a mindennapi környezeti katasztrófák fölött nem tudtunk tovább szemet hunyni. Az SSK másik része hosszú ideig elzárkózott egy SSK-reformtól, egyrészt attól tartva, hogy az SSK régi alapelvei elvesznek, másrészt, mert a már meglévő SSK-terhekre nem akarták a mindennapi horrorhírektől való félelmet is rápakolni.

Tehát az SSK-ban is egy fajta fásultság uralkodott, amely sok ötletet, gondolatot nyomott el és hosszú ideig az új utakról, célokról nem engedett vitát nyitni. Meg kellett, hogy "nyíljunk", még több embernek és csoportnak, de hogyan?

 

Így történt, hogy 1988 áprilisában Gabi, Lothar és én (Meggie Lück) az SSK-tanács kifejezett engedélye nélkül, mint SSK-küldöttség Bad Boll-ba utaztunk, egy szubszisztencia-konferenciára, ahová barátunk Maria (Prof. Maria Mies, szociológus) hívott meg. Éjjel Bad Boll felé az autópályán - elképesztő, hány autó tart éjjel kettőkor a sztrádán dél felé! Húsvéti szünet! Utolsó esély, még egy kis telet elkapni. Tanárok, középosztály, alternatívok - akik a második szabadságukat (sí) - "koporsóikkal" a kocsijuk tetején, a sílesikló pályákon akarják eltölteni - mi pedig egy szubszisztencia-gyűlésre utazunk.

 

Az első benyomásom a délelőtti vitakörről: egy munkás sincs, sem “normális” nép, sem “széles tömeg”. Akik itt vannak: családok gyerekekkel, öko-k, zöldek, alternatívok - emberek, akik egy drága hétvégi szemináriumon megoldásokat és kiutakat keresnek mostani életükből. Akik elméletben mind kiváló “Aussteiger”-ek (kiszállók), akik többnyire ezt élethelyzetüknél fogva meg is tehetnék. (Amit egy munkás Köln-Chorweiler-ben nem). Ide utaztak egész Németországból, hogy egy hétvégen azon lamentáljanak, milyen rossz nekünk és hogy meg kell változtatni valamit.

 

De gyakorlati megoldásokat itt sem találunk. Sőt, mi még tetejébe azzal az érzéssel utazunk haza, hogy valójában az SSK eddig óriásakat lépett és neki van a legjobb esélye, hogy megtalálja a járható utat a szubszisztenciába.

 

És még valamit vittünk magunkkal Bad Boll-ból: Peter von Dohlen címét. A gyűlésen megismerkedtünk Richie-vel (Richie Plöthner, japanológus, zöld Köln-tanácstag), aki az SSK-komposztálás ötletünktől annyira beindult, hogy rögtön föl is hívta Peter barátját és megbeszélt egy találkozót. Richie és Peter egy idő óta a kölni zöldeknél voltak, ám ökologiai problémáikkal falba ütköztek. Peter biológus volt és egy ötlettől vezérelve kifejlesztette a tartálykomposztálást, de a konyhai komposztálón túl nem jutott.

 

Találkozásunk óriási szerencse volt, mindkét részről. Peterrel sikerült az első olajtartályt komposztálóvá átépítenünk. Peter sokat tanított bennünket a természetes körfolyamatok megértésére, tőlünk pedig megtanulta, hogyan kell az elméletet a gyakorlatba átültetni, továbbá azt, hogy a szociális és az ökológiai problémák nem oldhatók meg egymástól elválasztva, hanem csakis egy közös megoldás lehetséges.

Együtt dolgoztunk és hónapokon át hetente vitaesteket tartottunk. (Pontosabban vitaéjszakákat, 3-ra keveredtem haza Gummersbach-ból Kölnbe, RS). Elgondolkodtunk a környezetről, mint mindenki más és megpróbáltuk a válságot elemezni és kiutakat keresni. Fölismertük a legfontosabb "intézkedést", a fogyasztáslemondást és az anyagi igények visszaszorítását.

5

Pár hónap után annyi teória és tudás zúgott a fejünkben, hogy úgy véltük, gondolatainkat, elképzeléseinket egy könyvben kellene közzétennünk - de hiányzott a végső megoldás, hogyan valósítsuk meg mindezt a gyakorlatban. Eljutottunk egy pontig, ahol csak a kulcs hiányzott a könyvhöz - a megoldás minden ember számára. És ezt először mindenekelőtt magunknak kell kipróbálni, megtapasztalni.

 

1989 januárjában Lothar és én, Tommy tanácsára egy autópálya-rendőrhöz utaztunk Remscheid-be, aki mellékesen gallowaymarha-tenyésztő volt.

Eltökéltek voltunk valamit tenni, ha nem is tudtuk pontosan, mit és hogyan.

Tehát: Először is a jószágokat szemügyre venni. Titokban reméltem, hogy egy-két állatot meg is veszünk, habár azt sem tudtuk, mi legyen velük? A látogatás újdonsült Remscheid-i barátunknál óriási hatással volt rám, még sohsem láttam gallowaymarhákat: fekete, bozontos fickók, akik csak távolról emlékeztettek a mai szarvasmarháinkra. Semmi szarv, rövid lábak és nagy tömeg, egész lassan úsztak nehéz testükkel a legelő fölött, barátságosan néztek maguk elé és hihetetlen nyugalmat sugároztak ki. Már az első szemkontaktusnál belészerettem ezekbe a vadállatokba. Induláskor előrelátásból ezer márka foglalót a zsebembe gyűrtem és egy negyed óra múlva Bonney & Clyde megvétele nyélbe volt ütve. A gondolat, hová is most az állatokkal, vidékre, vagy valahová, fontos volt, de nem izgatott túlságosan. Valami csak találunk, Lothar kisegít, mért is van az embernek barátja?

A szeretett a Hondámtól való megválásom sem esett nehezemre - valódi, szeretetreméltó gallowaymarhákra cseréltem.

 

És valóban: Lotharnak nemsokára sikerült gyerekei örökölt pénzén Bergneustadt közelében egy öreg gazdától a pusztavölgyi “Düster Gründchen”-t megszerezni. A földműves nehéz szívvel vált meg földjétől, de öregségére már nem tudta megmunkálni; gyerekei, unokái pedig más utakon jártak.

 

6

És most kezdődött csak igazán a munka: karókat faragni, drókerítést húzni, a legelőt előkészíteni, színt építeni az állatoknak, mivel új családtagjaink már márciusban itt lesznek. Ettől az időtől fogva minden szabad időnket a Sötét Grundocskán töltöttük, én sajnos, csak a hétvégeken és a szabadságom alatt. Új hobbink született.

Hogy egy munka ("szabadidőben is) ennyi örömet és szórakozást nyújtson, akkor is, ha már a csontjaink sajogtak, talán senki sem hinné el nekünk gyorsan. Ám a Grundocska hetente változó képe annyira lelkesített bennünket, hogy nem is gondoltunk arra, hogy dolgozunk vagy szabadidőnket töltjük, mert esténként annak örvendeztünk, amit napközben megcsináltunk. A kietlen Grundocska átváltozása egy új élő földdé egy varázsló erejéhez hasonlított. És közben nem is voltunk egyedül: a sok munkában barátaink segítettek és támogattak bennünket.

Egy éve, hogy földünket a szubszisztencia céljából megműveljük, kémia és nagy energiaráfordítás nélkül, a természeti törvények tiszteletben tartásával. El akarunk odáig jutni, hogy életszükségleteinket környezet és más népek károsítása nélkül előteremtsük, visszatérve a korábbi, ezeréves szubszisztencia-gazdasághoz, közben új ökológiai módszereket kifejlesztve, kezdve a tékozló társadalmunk körülményeinél, mindenekelőtt a szemétnél.

Eközben néhány öreg mezőgazdasági gép (borona, eke, szénaforgató) is a segítségünkre volt, amiket Heribert nagybátyámtól, Sauerland-ban kaptunk. Ő már nem használta ezeket, nekünk pedig nagyon jól jött.

Bölcs előrelátásból egy öreg traktort állatszállító utánfutóval még a galloway-vétel előtt beszereztünk Harry barátunktól.

 

Az év folyamán a Grundocska egy valóságos idillé, egy második otthonunkká nőtte ki magát.

 

Tehát: föld a láthatáron?

Végső választ a Düster Gründchen egyedül természetesen nem adhat. Ez egy “tréningtábor” a világ fölturbózott ipari társadalmai egyikében, egy szubszisztencia-edzőtábor, egy történelmileg összehasonlíthatatlan helyzetben. Tudjuk, hogy ez a munkaigényes projekt a legtöbbek számára sültbolondok művének tűnik. Számunkra azonban egy év után világos választás. Nyilván hosszú még az út és még alig kivehető, de: FÖLD A LÁTHATÁRON!

 

7

A DÜSTER GRÜNDCHEN TÖRTÉNETÉBŐL

 

Düster Gründchen 1930

 

A.kőműves volt és éppúgy munkanélküli lett, mint az apja. A túléléshez a pár márka segély nem volt elegendő, ezért a Grundocskában fákat vágtak. Nehéz tölgyfatuskókat kellett szétszedni, de csak a gyökerek levágása kemény rabszolgamunkát igényelt. Aztán: a köveket összeszedni a vékony, sovány talajból. Az öreg szilvafák alatti plató az idehordott kövekből jött létre. A. visszaemlékszik, hogyan hordták föl a faluból a trágyát, hogy a krumpliföldeken szétterítsék. A falu lakosai még fölöttük is a hegyen, a köves hegyoldalon krumpliföldeket létesítettek.

Éhség és szükség kényszerhelyzetében a Grundocska is nagyon értékes volt, kemény munkával tették termővé. Minden négyzetmétert gondoztak és figyeltek. Akkor még mindannyian tudták, életünk a földből fakad, legyen az egy távoli völgyecske vékony kérge. Sokaknak pár száz négyzetméter is óriási ajándék lett volna.

 

Düster Gründchen 1945

 

Sokan éheznek és újra a termőföld kap létfontosságú jelentőséget. A földet ismét kemény, szorgos munkával megművelik és bevetik. Hogy a széleket is kihasználják szilva fákat ültetnek. De az erdő is nagy jelentőséget kap, mint építőanyag-forrás és tüzelő, ami nélkül a teleket nem lehetett túlélni.

(Kép:)

Kávészünet a földmunkában az Othe-völgyben (Belmicke), a második világháború alatt. Mint látható, itt volt még gabonamező. Nagyapám   (kalappal) egyike volt a nagygazdáknak. Örökösei azonban modern, "jóléti emberekké" fejlődtek, a parasztházat dobra verték és fölélték. A régi főépület ma egy panzió, mely az NSZK túlsúlyos polgárainak nyújtott fogyókúráival jó üzleteket köt.

8

Düster Gründchen 1989

Eddigre A.-é szinte az egész völgy, a patakfolyás melletti rét és körülötte az összes domb. Ám A. már öreg és hajlott hátú a sok munkától. Gyerekei egy teljesen más világban élnek, az NSZK jóléti társadalmában. Mi fizetődik ki és mi nem, ma már egy teljesen más számítás: élelmet termelni itt, a középhegységben semmi esetre sem “fizetődik ki”. Majd minden másodállású gazda föladta, akik korábban még itt dolgozott az Othe-völgyben. Két nagygazda maradt, akik monokultúrákon állattenyésztést folytatnak, minden ismert ökológiai következménnyel: trágyalé-túltáplálás, kukoricaföldek, növénymérgek. És még néhány hobbiüzem és egy lovarda a középosztály szabadidő eltöltéséhez. Az erdőfelület megnőtt, javarészt fenyő-monokultúrákból áll.

A.a nagylejtő déli részén tarvágást csinált 10 éve. Újrafásítani már nem tudta, a gyerekeit nem érdekli. Tehát: elburjánzott, bozótos terep, az itt hagyott tuskók és ághalmazok benőve szederrel, málnával, a mezők sztyeppekké váltak, a maradék erdő nagyobb és sűrűbb . Egy két évvel előtti fenyőrész-tarvágásból visszamaradt törzsek és ágak meggyulladtak és elégtek. Mint Brazíliában.

9

A FÖLD ÉRTÉKE

 

50 éve még egy család a Grundocskán túlélhetett. Ma azonban semmit sem ér; négyzetmétere 50-60 pfennig, tehát az egész 53 000 nm völgyecske értéke egy jobb középklasszis autó árának felel meg, amely 10 év élettartam után mint veszélyes hulladék eltakarítandó. Egy 10 négyzetméteres kertecske nem ér többet, mint egyetlen egy Big Mac a Mac Donalds-nál.

 

Mi lehet az oka a földár tőzsdei zuhanásának?

Biológiai létünk még mindig a mező gyümölcseitől függ, amivel magunkat és állatainkat tápláljuk, a teremtés kezdete óta.

Két okot ismerhetünk föl:

Mint NSZK polgárok nem is a saját földjeinkből élünk, hanem idegen népekből, melyeket gazdasági hatalmunknak köszönve éhinségre ítélünk. A mi saját földjeinket azonban - ha nem vontuk ki az élelmiszertermelésből - a technika és a kémia bevetésével rövidéletű csúcsteljesítményekre késztetjük. Következmény: a túltermelt élelmet megsemmisítjük, hogy az árakat magasan tartsuk. Mivel a 3. világ népei védekezni kezdtek a kizsákmányolás ellen, itthon pedig az ipari termelés végett a termőföldeket megsemmisítik, egy jövőbeni élelemhiány a mi jóllakott társadalmunkban is borítékoltnak tűnik. Mérgezetlen élelem, egészséges ivóvíz, tiszta levegő már most is régen hiánycikk.

Tehát 10-20 éven belül a meztelen éhség ebben a mi bőségtársadalmunkban is beköszönt (a szabadság szabályai szerint először az ún. gyönge rétegeknél). Ez elkerülhetetlennek tűnik, ha a földdel úgy bánunk, mint eddig, ha a föld továbbra sem kapja vissza saját értékét, ha továbbra is csak mint telekként, útként vagy ipari felületként szolgál, vagy szemétlerakóként jelent jövedelmező befektetést.

 

Panik-keltés?

Éppenséggel nem. A projekt gondoskodás a jövőről, amikor élemódunkat a világszerte összelopott javakból vagy a földünk kizsigereléséből többé már nem tudjuk fedezni.

Egy fölkészülés az ipari őrületen túli időkre, éppen egy megelőzése a jövőbeni pániknak. Tehát nemcsak egy magára hagyott “holt” föld újjáélesztése, hanem a mi eltompult, belsőleg sivár emberi közösségünk újraélesztési kísérlete is. Segítség visszatalálni természetes életalapjainkhoz, lelki fölkészítés egy mentőútra ebben a viharos ámokfutásban a szakadék felé. Hogy minden életünk a földből ered, talán a legelfojtottabb az elfojtások országában.

Ha azonban a szemétválság, az ivóvízszennyezés, az erdőkihalás következményei mindennapi életünkben is teljes valóságukban megjelennek, ez az elfojtás a felszínre fog törni és akkor tör ki a pánik.

 

Míg mi a jelen pillanatban millió tonnányi élelmiszert semmisítünk meg, mert erre kényszerít a piac logikája, egy ilyen pillanatban akciónk félelemkeltésnek, irreális nonszensznek tűnik, egy sötét horrorképnek. Jól tudjuk, ebből a szempontból a mi munkánk is a Grundocskában képtelenségnek tűnik.

Sok (olykor kemény) kézi munkával, nyűglődéssel nyerunk relatív kevés hozamot. A munka olyan sok ilyen kevés termésért, hogy ennyivel minden segédmunkás az iparban a többszörösét kereshetné meg. Ám a pénz, ezt tanulták meg keservesen elődeink, gyorsan használt papírrá válhat, ha hiányoznak az általános életszükségletek. Akkor pedig, mint a nagy infláció idején, előtör a föld valódi értéke spekulációs értéke mögül. Akkor egy zsák krumpli megfizethetetlen lesz és az aranyat, a drágakövet is a fiókban hagyják, mint a vásári giccset.

Tehát: a Grundocska megmunkálásával föl akarjuk magunkat vértezni a fenyegető veszélyekkel szemben, amiket ma még szinte senki sem akar meglátni.

10

Ha sikerül, hogy Meggie, én és a gyerekek pl. itt ezen az újjáélesztett Grundocskán megéljünk, nagy energiaráfordítás és talajölő kémikáliák nélkül, a harmadik világ kifosztása nélkül, akkor ez a hajdani Setét Grundocska napütötte föld lesz, amely kiállta a megmérettetést.

Ez az, ami a Düster-Gründchen-projekt értelmét megadja, akkor is, ha ezt csak jóval később ismerik föl és talán egyszer méltányolják is.

Visszaadni a földnek saját értékét és ezzel életét is. És ha mi eközben egy kevés elégedettséget és örömet is kapunk, akkor ez már elég fizetség a számunkra.

 

Telek-hirdetések:

 

Köln-Junkersdorf, kiváló csendes fekvés, zsákutca, 1095 m2-es telek beépítésre, 820 000, - +3,42% Courtage. Kegelberg, Köln 43 24 13.

 

Overath, telek beépítésre, 855 m2-es, enyhe lejtőn, 100 000, -. Regie Immobilien, 02204/74 72 10

 

Részlet az Agrárkamarának írott levélből, amelyik mindmáig megtagadja a Düster Gründchen, mint agrárüzem elismerését. Ennek folytán többek között a galloway-fedezék és a téli széna is “illegális” lett.

 

INDÍTÉKOK ÉS CÉLOK

A motiváció egy új, környezetkímélő mezőgazdaság fölépítésére a növekvő életveszélyeztető környezeti fenyegetésekből ered, amiket egyre sürgetőbb visszaszorítani. Közismert, hogy a szokványosan űzött gazdálkodás a környezet összeomlásáért nagy részben felelős, így ez az agráripari háború életalapjaink ellen tovább nem tűrhető. Az agrokemikáliák túlzott bevetése, a túltrágyázás trágyalével, nagy gépek bevetése számukra előkészített tájban mára már óriási mértékben okoztak jóvátehetetlen károkat. A vízművek pl. többségükben már nem tudják betartani az előírt nitrát-határértékeket. Növényméreg (atrazin) szinte már mindenütt kimutatható az ivóvízben. Radikális változtatásokra és alapvető újragondolásra volna szükség - ám ennek semmi nyoma. Így talajvíz-szennyezés, a termőföldi mikroélet szétzúzása, erózió és a károsanyag-tartalom növekedése tovább folytatódik és gyerekeink egészséges életéhez szükséges létfontosságú alapokat pusztít el, egyre jobban bezárva az élelem forrásait.

Ezt megakadályozandó, határoztuk el gyerekeimmel, hogy földet vásárolunk, hogy azt minden tekintetben kímélően megműveljük. Barátaink hasonló lépéseket tesznek, ők és tudósok is támogatják munkánkat. Jómagam úgy tervezem, hogy egy fölépítő szakasz után létszükségleteimet javarészt a Düster Gründchen földműveléséből fedezem.

Ezen földműves munka célja nemcsak, hogy a természetes körfolyamatok kiterjedő károsítását az othe-völgyi szokványos földművelés által elkerüljük, hanem a már bevitt károsító anyagok semlegesítését is megkíséreljük. Ezért kell a talajéletet ismét fölépíteni, a növénysokféleséget ismét megengedni, lágyszárúak, rovarok és apró állatok életterét biztosítani, amelyek különben veszélyeztetettek vagy már el is tűntek.

 

A Düster Gründchen földművelése az alábbi alapelvek szerint történik:

-Kemikáliák alapvetően nem kerülnek használatra, más trágyaszerek (állati trágya, iszap és hasonlók) sem kerülhetnek kívűlről beszállításra.

 

11

- Gépek csak kivételesen és nagyon takarékosan kerülhetnek bevetésre. A kézi munka, mint a legkörnyezetkímélőbb termelő módszer - ahol csak lehet, elsőbbséget kap.

 

-Hulladéknak nem szabad keletkeznie semmilyen formában, semmit sem égetünk el. Minden szerves anyag, amely élelemként vagy takarmányként nem hasnosítható, ismét visszakerül a talajba (rendszerint komposztként).

 

- Az állatok és a haszonnövények kiválasztása nem a legnagyobb jövedelmezőség szerint történik, hanem az ökológiai összeférhetőség és a helyi adottságok szerint.

 

Így a három földművelő módszer összekapcsolása lehetővé teszi, hogy kívűlről trágyát vagy hasonlót ne kényszerüljünk behozni, hogy lehetőleg kevés energiát (benzin, áram nincs) fogyasszunk, hogy a föld ismét erőre kapjon; a sav, a káros anyag-tartalom csökkenjen és a növényi ill. az apróállat-sokféleséget támogassuk.

 

TEREPLEÍRÁS

Mellékelünk egy tervrajzot a Grundocskáról (12.o.). Az 5,5 ha föld parlagból, legelőből, tarvágási területből, fenyő- és lombhullató erdőből áll. Egy nyugatra nyúló kis völgyet alkot, mintegy 300-400 m-rel a tengerszint fölött.

Egy kis vízfolyás, több forrás és egy kb. 400 nm-es mocsár található a mélypontokon. A parlag kb. 2,5 ha; 1 ha régebbi legelő, 3/4 ha friss tarvágás, 3/4 ha lucfenyőerdő és 1/4 ha lomberdő. A patakvizsgálat 40 mg nitrátot mutatott literenként, holott a völgyecske fölött sem lakott terület, sem állattartás nincs.

További vizsgálat szerint a hegygerincen keletre nagy kukoricaföld terül el, látszólag erősen trágyázva trágyalével. Ezért fönn áll a gyanú, hogy a kukoricatermelésben használatos szokásos növénymérgek a vízben is megtalálhatók (vizsgáljuk). A lombhullajtók alatt egy időszakos forrás ezzel szemben rendkívül jó minőségű (3 mg nitrát).

A Bergneustadt/Eckenhagen tájrendezési tervben a Grundocska fejlesztési szempontból mint gazdaságilag és megjelenésében is erősen sérült, vagy elhanyagolt táj van föltüntetve. Tehát egy gazdaságilag értéktelen, már rég föladott földről van szó, részben meredek lejtőivel (gépbevetés megnehezítve) és rossz, vékony földkéreggel, gazdaságilag kiszipolyozva és már évek óta az eróziónak és elburjánzásnak kitéve.

 

Világszerte naponta óriási szántóföld területek mennek veszendőbe erózió, tüzek, áradások, mérgezések és beépítések miatt. A termőföldért való harc a harmadik világban több millió ember számára már régen élet-halál kérdéssé vált. A kétségbeejtő helyzet egyik oka, hogy ők munkaerejük és nyersanyagjaik mellett a termőföldjüket is a mi tékozló életünk számára rendelkezésre bocsájtják. Éppen ezért vettük meg ezt a félreeső, föladott földet, hogy ezen új életet kezdjünk.

 

Ez a lepukkadt föld ökológiai szempontból azonban előnyökkel is szolgál: itt mérgeket alig szórtak ki - nem volt kifizetődő. Állattartás, erdőgazdálkodás és földművelés az összefüggő terepen hosszabb szállítási utak nélkül folytatható. Ez a három ténykedés kell, hogy egymást kielégítse, hogy a völgy ökológiailag “autark” legyen és egy körfolyamatot zárjon be.

 

12

Düster Gründchen, tervrajz

 

13

SETÉT GRUNDOCSKA - KIS ÚTIKALAUZ

 

Az alábbiakban az egyes rekultivációs munkálatokat ismertetjük, melyek a földműveléshez, az állattartáshoz és az erdészethez szükségesek.

E közben ne feledjük, hogy mindezek összefüggnek egymással. Így a tavi biotópok létesítése nemcsak a természet szépségéért történik, hanem életteret is nyújt rovaroknak, apró állatkáknak (a bokrok is), melyek a kártevőket a termőföldön és a gyümölcsfákon megritkítják, ezért ezeket “biológiai kártevőírţó szereknek” is nevezhetjük. Egy másik példa, a fenyves-monokultúra “ökologizálása” (vegyes erdővé tevése) fokozatonként történik, így a lehulló ágak és rőzsék a Grundocskán vagy az SSK-nál fölhasználásra kerülnek. Ugyanígy a lombhullajtó erdő bővítése tüzelőfa-termelés céljából történik.

 

1. A vezetés a pataktól indul az alsó gazdasági út kanyarjánál. Az út fölött a kis patak csőbe vezetése után hulladékdeszkákból egy torlaszdobozt építettünk. Az út szélét megtisztítottuk az odadobált karóktól, szögesdróttól, szeméttől; megerősítettük és beültettük fekete éger, fűzfa és rezgőnyár csemetékkel. Ezzel együtt, a már felül álló fűzfákkal egy patakligeterdő képződik, egy biotóp a veszélyeztetett élőlényeknek. A keletkezett kis tavacska a víztükör alatt egy föld- és egy kőfallal ketté van választva, így erős vízfolyáskor a jobb oldal még mindig nyugodt vizű marad, egy lapos vízzónával, ahol már nád és más vízi növények is megtelepültek.

 

2. Galloway-beálló

A váz teljes egészében az erdő tölgyeiből és fenyőiből áll, a deszkák lomtalanításból származnak.

A szabadégi és az extenzív Galloway-állattartás követelményei mások, mint a hagyományos vágómarha-tenyésztésé:

 

1. Galloway-ek egész évben a legelőn maradnak. Bár alapvetően nincs szükségük istállóra, mégis kell egy védett hely, hogy tartós csapadékos időjárásnál (ami itt gyakori) szárazra feküdhessenek és száraz takarmányt kaphassanak. A galloway-ek a legelőn borjaznak télen is, ekkor egy fedezékre van szükségük.

 

2. Védőoltás törvényileg előírt és az állatorvosi kezeléshez biztosítani kell egy építményt, ahol az állatokat meg lehet kötni, vagy kis helyre bezárni. Nyílt legelőn oltani vagy kezelni lehetetlen és nagyon veszélyes. Ezért is szükséges egy fedezék.

 

3.A takarmány tárolható legyen a legelőn. A Grundocska télen traktorral sokszor nem elérhető. A téli takarmányt tehát késő őszig a helyszínre kell szállítani, ezenkívül ökológiai képtelenség lenne, az állati eledelt helyben megtermelni aztán több km-re elszállítani, tárolni és télen napi adagokban a legelőre vinni.

 

15

3. Bioboksa a beálló előtt

Ez egy bokorkomposztáló Jean Pain módszere szerint. Ahhoz, hogy a kb. 10 m3 faaprítékot kapjunk, 1989 őszén nagy rakás hulladékágat (erdőritkításból) az SSK külön erre a célra konstruált aprítógépével fölszecskáztunk, majd több hétig locsolgattuk a nagy szilvafa melleti kis patak-tározóból, vagy a fedezék melletti esővízgyűjtőből.

A biomáglya elérte a 62 °- ot 1989 novemberében, majd 1990 januárjában lecsökkent 50 °-ra, amit tart. A máglya alatti talaj a völgy felé lejtősre van kialakítva, fóliával lefödve, amely az alsó oldalán egy tetőereszbe kapcsolódik. Ez a lecsurgó vizet egy földbe ásott tartályba vezeti, melyet rendszeresen ürítünk és a vizet a máglyára visszalocsolunk. Így a talaj sem károsodik és a tápanyagok sem vesznek el a komposzt számára. A máglyát friss fenyőgalyakkal letakartuk, hogy lehetőleg kevés hő szökhessen el és a locsolásnál a víz szétszóródjon. A fedezék előterében hőmérő mutatja a máglya és a külső levegő hőfokát. A rézcsövek egy fűtőrendszerhez tartoznak, a bioboksába épített víztartálytól a szénapadláson elhelyezett fűtőtesthez vezetnek.

 

4. Trágyadomb a beálló előtt

A galloway-trágyát, amely a beálló előtti kis legelőn fölszaporodik, összegyűjtjük egy rakásba. A többi a legelőn szétszórjuk, ha elrothad. Bebizonyosodott, hogy a trágya komposztálódik minden szénhordozó (szalma, fűrészpor, avar, stb.) hozzákeverése nélkül is. Ez valószínűleg a galloway-ek speciális étrendjéből ered, mert ők a parlagföldön bokrokat és fás növényeket is lelegelnek. A trágyában kevés tűlevél is található, a szomszédos tarvágásról, amit néha rászórunk a trágyára. A trágya egy része a szántóra kerül, más részét a Jean Pain-féle bokorkomposzttal keverve a konyhakerti veteményeskertbe szórjuk (lásd melléklet).

 

17

5 + 6 Szántó és veteményeskert

A veteményeskertet 1989 elején a legelő egy része föltörésével nyertük, egy egytengelyes Holder kerti traktorral. Habár még föl nem bomlott fűmaradványok voltak a talajban, az előző évi bozótkomposzttal dúsított földbe krumplit ültettünk, nem is rossz eredménnyel. 1989 késő őszén a talaj második bokorkomposzt terítéket kapott. A területen felváltva burgonya-, répa-, zöldség- és gabonatermesztés következik, a területet is növeljük.

Bokorkomposzt és a komposztált galloway-trágya, keverve fű és növényi hulladékkal, egyetlen talajjavító eszközeink.

A szántót egy Hanomag-traktorral, egy ráakasztott 60 éves hántóekével (Heribert nagybácsi ajándéka Sauerland-ból) törtük föl, januárban pedig néhány gyönge fagy után egy talajmaróval megpuhítottuk.

 

7. Gyümölcsfák

Az elülső legelőn a szántó fölött, az alsó út szélen, az alsó kerítés mentén és az ösvény szélén (a patakfolyástól jobbra) mindenütt gyümölcsfákat ültettünk (1989: négy alma-, két körte-, két cseresznyefa- mind régi őshonos fajták - és a diófa került ültetésre. Továbbá kb. 30 szilvafát, főleg utak széléről, vadon növő Othetal-i régi állományból származó csemetét is ültettünk. További ültetések 1990 tavaszán folytatódnak.

 

18

8. Forrásterület a lucfenyő-lomberdő sarkán - új biotóp

A lomberdő alsó szélén egy kis forrásterület egészen a veteményeskertig terjed ki. Itt szintén egy vizes élőhelyet, tavacskát építettünk egy síkvíz-zónával, egy mélyebb vízgödörrel. A növénytelepítést a természetnek engedtük át (éger, fűz és nád már itt van). Ez szintén a kártevők elleni védekezés; a határos kertet, szántót és a gyümölcsfákat védi.

 

9. Galloway-ridegtartás, soványlegelő

A galloway-ek skót hegyi szarvasmarhák különleges tulajdonságokkal. Robusztusak, egész évben szabad ég alatt élnek, szabadon csordákban.

állományokban. Gazokat, cserjéket, bogáncsot is esznek. Harapásuk kíméli a fűtarlót védik a gyepet ( "ökoharapás"). Emiatt már évszázadok óta tartják őket a skót felföldeken, hogy a parlagot juhlegelővé változtassák.

Lassabban növekednek, mint a szokványos szarvasmarha fajták de jobb húst adnak. Télen kevesebb takarmánnyal beérik, ha erdő és cserjés is rendelkezésükre áll. A nagy fákat kímélik. Ezen tulajdonságaik miatt Alsó-Szászországban az erdészeti hivatal természetvédelmi területeken veti be őket. Táplálkozás módjuk miatt trágyájuk kiváló minőségű.

Ezeknek a nem őshonos állatoknak a tartása indokolt ebben az esetben, mivel az Oberbergi dombságon hasonló éghajlati körülmények uralkodnak, mint a skót felvidékeken, a Grundocska adottságai megfelelnek a galloway-ek kívánalmainak és mert végül más szarvasmarha-fajta ezen a parlagon nem tartható.

A meglévő föld elegendő 3 felnőtt állat és 2 borjú ellátására. Így tehát évente lehet két fiatalmarha nevelhető föl és kerülhet vágásra.

20

A terület három egymástól elválasztott bekerített legelőre van osztva:

A legkisebb a beálló előtt “elosztóként” szolgál. Az egyik nagy legelő a patakfolyástól balra fölfut a hegyre és körülfogja a pataktól jobbra eső régi parlagot. Végül a harmadik legelő a beállóval szembeni hegyoldalon található, részben régi legelő, de javarészt régi parlag.

1989 nyarán galloway-ek a csalitost (málna, szeder, keményfüvek, nádak, stb.) fölzabálták és legelő keletkezett. A rekettyést és a fiatal nyírfák sokaságát el kellett távolítani. Pár hónapos galloway-legeltetés után

lehetségessé vált a tarvágás után 10 éve otthagyott fa- és ághalmazokat begyűjteni. A fát a kerítések mentén sáncokba rétegeztük, más részét a területre leraktuk, részben a fiatal facsoportok (bükk, juhar, kocsányos tölgy) elhatárolására, részben a sövénynövesztés elősegítésére madárürülék hatására. Több facsoportot és egyes fákat is meghagytunk, hogy ez a terület egy "véderdővé" fejlődjön, a középhegység egy erdőgazdálkodási formájává. Ezen terület egy részén már 5-10 éves fák állnak, főleg nyírfák, néhány fenyőcsoport, elszórtan bükk- és juharfák is.

A legelőt kizárólag gallowaytrágyával trágyázzuk. Így egy soványrét alakul (a galloway-ek kímélő harapásai és taposása által is), amely számos ritka növénynek és rovarnak ad otthont.

 

10. Mocsaras terület

A két legelő között, a patakfolyás mentén egy kb. 600 m2-es mocsaras terület alakult ki. Meghagyjuk és bekerítjük, hogy a galloway-ek ne befolyásolják.

 

11. Lucfenyőerdő

A veteményeskert fölötti kis kapun át a lomb- és a fenyveserdőhöz jutunk. Közepéig megyünk és a keskeny visszaúton fölkapaszkodunk. Egy keskeny csíkot, a már említett okokból, a lomberdő felé már megnyitottunk. A fenyvesben világos helyeket és tisztásokat alakítottunk ki, ahová a kevés fényt igénylő vörösbükk-csemeték kerültek. Az erdősítést lépésről-lépésre folytatjuk, hogy az ökológiailag kisebb értékű lucfenyő-monokultúrát vegyeserdővé változtassuk. Ezt aztán ugyanúgy megműveljük, mint a szomszédos lomberdőt.

A kb. 30 éves lucfenyves egyharmada teljesen benőtte magát és még nincs kitisztítva. A gyérítést 1990 őszén folytatjuk; minden fahulladék, mint már leírtuk, hasznosításra kerül. Az ágakat sáncokba rétegezzük, vagy fölaprítjuk. De a részben egyenes és sűrű fakoronákat is kiritkítjuk, ezeket az SSK mint “karácsonyfákat” eladja. (Ez a karácsonyfa-ritkítási hulladék a természetes erdő felületéből nem vesz el). A napsütötte völgyoldalon egy alkalmas helyen az év elején egy erdei hangya fészket telepítünk.

22

12.Lombfa-vegyeserdő

Vadul nőtt erdő, helyenként túl sok nyírfa-szegéllyel. Túlnyomórészt vőrősbükk és kocsányostölgy a fő alkotó, zömében tőből sarjadt, de vannak kiszórásokból eredő fák is. Akad azonban itt-ott lucfenyő, berkenye, erdei fenyő és rezgőnyár is. A sűrűn telepített erdő fokozatosan kiritkításra kerül, eközben először a fölös nyírfákat és a szorosan álló, beteg lombfákat vesszük ki és tüzelőfává aprítjuk.

Arra ügyelünk, hogy a fiatal fáknak elegendő fény és hely jusson az egészséges fejlődéshez és hogy a biológiai sokféleség fennmaradjon. A fakitermelés PLENTERschlag-gal (egyes fák kiemelése) vagy FEMELschlag-gal (facsoportokat kivevése, elkerülve a tarvágást, így az erdő önmagától fiatalodik, természetes módon magszóródással vagy sarjadással). A felső erdőszélen (a luc- és a lomberdő fölött) egy 10-30 m széles sáv húzódik. Ez - valamint a lomberdő alsó szélét a völgyoldalon - cserjékkel és kisnövésű, ritka koronájú fákkal telepítjük be, így egy lépcsőzetes erdőszél alakul ki.

23

13. Tarvágási terület

A tarvágás területét 1990 márciusában (ca. 1 ha) állami támogatással újra erdősítettük lombfa-ültetéssel (80% kocsánytalan tölgy, 20% vadmeggy, gyertyán). A tarvágás felső és alsó szélén 10-30 m hosszú sávokat szabadon hagytunk, hogy ott 1990 őszén lépcsőzetes erdőszélt hozzunk létre. A pusztító vihar károk ezen a télen még az erdészetnek is megmutatták, milyen rövidlátó volt az összes területet gazdaságilag gyorsan profitáló fa-monokultúrákkal beültetni.

A lombhullató csemetéket a vadrágásoktól úgy védjük, hogy sudaraikra mosatlan juhgyapjút tekerünk.

 

14. A lucfenyő-fiatalkultúra

A kultúrát karácsonyfa-nagyságig (körülbelül 4-5 év) engedjük nőni. Gondozzuk, nyáron egyszer lekaszáljuk és a tél beállta előtt a vadharapások ellen védjük. A vadászbérlők fölkínált kemikáliáit nem használjuk, ehelyett egy régi módszert újítottunk föl: a sudarakat mész és galloway-trágyából kevert kásával kenjük be. Gyérítés után karácsonyfa értékesítésre kisebb csoportokat és egyes fákat állni hagyunk, közéjük lombfákat ültetünk, hogy itt is vegyeserdő jőjjön létre. A patak felső folyása szélén a lucfenyőket a pataktól 10-15 m-re lépésről-lépésre kivesszük. Ezeket a kultúra elhalt vagy megsérült fái helyére ültetjük.

 

23

15. Patakligeterdő a felsőfolyásnál

Az itteni fölszabadult sávban és a lucfenyőcsemeték alsó részénél (részben mocsaras) kis szurdokban 1990 januárjában szintén egy patakligeterdőt telepítettünk. A már ott álló nyírfa-csemetékhez és bodzafákhoz fekete égert, fűzfát, kőrist a széleken pedig mogyorót, kökényt és kocsánytalan tölgyet telepítettünk.

 

16. Utak és legelőszélek

A felső erdőút (kb.1 km hosszú) szélén ágakból és hulladékfákból épített sáncok találhatók. “Madárszar” segítségével, emberi közreműködés nélkül itt sövények nőnek, amit cserjék és fák ültetésével támogatunk. A csemetéket nem faiskolából hozzuk, (ahogy a két ligeterdőnél sem), hanem az elburjánzott csalitból és az Othetal-i útszélekről ültetjük át. Később ezek megnyesésekkel 2 km hosszú sövényt alakítanak ki az út és a legelőszéleken. A nyesedéket a bioboksa és a cserjéskomposzt építésére használjuk föl. Az útszéli sávokat szénakaszálásra használjuk, ahogy a nyíraerdő fölötti töltést is.

25

17 Nyírfaerdő

A nyírfaerdő szabadon, vadul nőtt egy régi tarvágáson. Meghagyjuk, de helyenként följavítjuk vegyes csemetékkel (bükk, tölgy, juhar, meggy). Néhány bükk és tölgy már magától megtelepedett, továbbá pár kecskefűz és berkenye is. A hatalmas töltés (valószínűleg sitt meddőhányóval fedve) fa és bokormentes meredek lejtőjét is vegyes fákkal beültetjük, a földcsuszamlásokat is megakadályozandó.

26

19. Gépek

A kézimunkához szükséges szerszámokon kívül rendelkezésünkre áll:

-Traktor utánfutóval, (állatszállításra alkalmas); kaszálógép és szénaforgató, maró, egytengelyes kerti traktor kaszálóval és ekével, húzóeke, különböző boronák, motorfűrész. Az aprítón kívül mind kiszuperált, roncstereptől megmentett régi gép, megjavítva vagy fölújítva.

Ezeket a gépeket tudatosan választottunk, mert nem akartuk, hogy ily módon is új nyersanyagokat használjunk el, keresletet generáljunk a piacon, termelést serkentsünk és hulladékot produkáljunk. Az ilyen régi gépek használata lehetséges, mert ritkán kerülnek bevetésre.

- Egy kifejezetten a Jean-Pain-bokorkomposztálóhoz épített aprítót, egy traktorra kapcsolva, ezt az SSK-tól kapjuk időnként használatra.

27

Ökológiai kísérletek

 

1.Együtt a SSK-val, Peter v. Dohlen biológussal és Thomas Petrusczek-kel ezen agrárprojekten belül különböző kísérletek folynak a bokorkomposztálás alkalmazásával. Így a tarvágások beültetését három területre osztottuk: egy maradt kezeletlen (nulla mező), a másodikat bokorkomposzttal terítjük és a harmadikra konyhahulladék-komposzt kerül. Eddigi ismereteink szerint várható, hogy a komposzt a talaj savfokát csökkenti; egy új humuszréteg kialakulása bizonyosra vehető, amely támogatja a talajéletet.

A terepet és a talaj minőségét évekig figyeljük és regisztráljuk, ez egy alkalmas eljárás lehet az erdőkihalás ellen.

 

2. A biomáglya-kísérlettel hővisszanyerést próbálunk ki. (Ezek a faapríték-máglyák kb.1 évig is képesek 60-70 °C-ot tartani). A máglya hőjét helyiségfűtésére vagy vízmelegítésre próbáljuk kihasználni. Ha mindez sikerül, a biomáglyák a Grundocskáról lakóterületre is áttelepíthetők, hogy hőjét ott hasznosítsuk.

Egy üvegház építését is tervezzük használt ablakokból, amit szintén biomáglyával fűtenénk. Ebben az esetben a Grundocska energiamérlege is kiegyenlítődne, mert az üzemanyagfogyasztást a saját energiájú fűtés ellensúlyozza.

 

3.A bokorkomposzt agrár alkalmazása másutt is bevált a gyakorlatban. Erről a belgiumi Londer Zeel-ben, az "Equipe Jean Pain" komposztkísérleténél is meggyőződhettünk, ahol dr. von Dohlen tanulmányi célokból sokat dolgozott.

 

28

Tudomány és környezetvédelem munkaközösség

Környezetvédelem, ökológia, megújuló energia és géntechnológia-bírálat

Hassel Str. 1 5060 Bergisch Gladbach 1 02204/21741

Dr. Peter von Dohlen

 

Bokorkomposztálás, Jean Pain módszere

 

Ezzel az eljárással olyan biomassza-potenciált használhatunk föl, amely eddig veszendőbe ment:

- Erdészeti rostfa

- Gondozási fahulladék

- Fa- és sövényvágási hulladék

 

Ezek az anyagok ma sok településen komoly fejtörést okoznak. Jean Pain szerint a következő megoldások lehetségesek:

 

1.Bokorkomposztálás hővisszanyeréssel

Élő bozótost fölaprítunk, nedvesítünk és egy bioboksa alakba fölhalmozunk. A rothadási folyamat 12 hónapig alacsony hőmérsékletű hőt (50-70 ° C) biztosít.

Hőcserélőkkel ezt a hőt használati melegvíz-készítésre vagy

fűtési célokra is használhatjuk.

 

(Kép: egy komposztfűtés elve). A fűtővíz gravitációs keringtetésű.

 

2. Bokorgáz-fejlesztés

Előrothasztott bokorszecska anaerob körülmények között metángázzá alakítható át. 10 kg aprítékból annyi gáz keletkezik, amely 1 liter benzin energiatartalmának felel meg. Ez a bokorgáz kénmentes, és fel lehet használni, tisztítás nélkül, égőkhöz vagy motorokhoz. Melegen tartás céljából az erjesztőtartály egy biomáglyába helyezendő.

 

3. Kertészet

Egy év után a bokoraprítékból "friss komposzt" lesz, amelyet nem szabad rögtön a talajba beledolgozni. Az őszi betakarítás után nitrogéngyűjtő növényeket (például hüvelyeseket) kell vetni, a következő fő-vetés előtt. Ezeket virágzás előtt lekaszáljuk és erre a zöld trágyára szórjuk a bokorkomposztot, 3-5 cm vastag rétegekben. Így készítjük elő a talajt a téli pihenőre. Tavasszal azután a palántákat a komposztrétegen át ültetjük be. A komposztréteg megakadályozza a föld kiszáradását, lassan nitrogént ad le nitrát formájában és megakadályozza a nemkívánatos gyomok csírázását.

 

Ezen a módon lehetséges egy kertészet

- locsolás nélkül,

- földmegmunkálás nélkül,

- gyomlálás és

- kémiai növénykezelés nélkül.

 

Ilymódon a termőföld nem tud kimerülni, hanem gyarapodik és új életre kel. Ipari mezőgazdaságunk óriási termőföld-pusztításával szemben, ez a módszer reményt ad egy pálfordulásra és "értéktelen" területek ökológiailag értelmes használatára.

 

Társadalmi környezet

A földművelés a Grundocskán nem társadalmilag és szociálisan elszigetelten történik, hanem szoros együttműködésben kézi munka és gépek cseréjével, más projektekkel és kezdeményezésekkel, amelyek hasonló célokat követnek. Az adódó munka könnyen megtanulható. A közös munkaalkalmak (szénakaszálás, faaprítás, biomáglya-építés, kert és erdei munkák) lehetőséget kínálnak olyan emberek részvételére is, akik különben a munkapiacról ki vannak szorítva, társadalmilag-szociálisan száműzve (öregek, betegek, öreg-munkanélküliek, “szociálisan föltűnőek”, pszichiátria-páciensek vagy ifjúsági otthon lakóinak csoportjai).

Minden segítő a termésben igazságosan és egyenlően osztozik.

30

Ezen a helyen valójában egy olyan barátunkról szóló beszámoló kellene, hogy legyen, aki fél év óta gyakori kisegítő a Grundocskán. Mert gyerekkorát szerény paraszti körülmények között töltötte, olyan tapasztalatokkal rendelkezik, amelyek a szubszisztencia-földművelésben nagy hasznunkra válnak.

 

Ezt a barátunkat a vegyiparban betegítették meg, testileg és lelkileg. Itt a Grundocskán, mondja ő, szabadon lélegezhet, félelmei, szorongásai megszűnnek és jóval kevesebb pszicho-gyógyszert kell fogyasztania. Ám nem akarja, hogy a neve és története itt részletesen megjelenjen.

De mivel "lelkünk felszabadítása" is a Grundocska-projektünkhöz tartozik, az ő esete helyett néhány gondolat következzen arról, melyek a belső összefüggései a természetpusztításnak és a lelki betegségeknek.

 

MÉRGES GÁZOK, NÖVÉNYMÉRGEK ÉS PSZICHODROGOK

 

Jose Lutzenberger könyvében, a "Mérgező aratásban" leírja, hogyan találták föl a növénymérgeket - mifelénk ezeket növényvédőszereknek nevezik - és hogy ezek hogyan tették meg diadalútjukat az egész világon.

Már az I. világháborúban találékony tudósok fölismerték a klórozott szénhidrogének és a szerves foszforvegyületek halálos hatását és a háborúban be is vetették ezeket, mint harci gázokat.

A 30-as évek végén egy svájci kémikus véletlenül fölfedezte, hogy a DDT megöli a legyeket. Ezután katonai és a mezőgazdasági mérnökök lázasan új mérges gázok és peszticídek után kutattak, mert rájöttek, hogy bizonyos foszforvegyületek úgy a rovarok, mint a melegvérűek idegrendszerére hatnak. A II. világháborúban kifejlesztették a Tabun harci gázt.

Ezen háborús és agrárkutatás melléktermékei a pszichofarmakonok lettek. A II. világháború után ezen életölő kutatások eredményeit az agrármérgek kifejlesztésére használták föl.

A peszticídek pár év alatt megkezdték győzedelmes útjukat és az egész világon elterjedtek. Alkalmazásukra alapultak a hatalmas monokultúrák és párhuzamosan az egyre nagyobb mezőgazdasági gépek bevetései.

A 60-as évek a pszichopirulák győzedelmes bevetését hozták, mindenhol lelkesen üdvözölték, mert ezek "megnyugtatták" az intézetek lakóit, akiket eddig brutális módszerekkel (lekötözés, hideg borogatás, stb.) kezeltek.

 

Ezen három vegyületcsoport (harci gázok, peszticídek, pszichodrogok) alkották a "haladás" lényeges alapjait és az ipari társadalom fejlődését, mivel hatásukban ugyanazon kémia és ugyanazon gondolkodásmód gyerekei. Érdemes őket hatásukban összehasonlítani.

 

A pszichodrogokkal az SSK-nál alkalmunk volt közel 20 éves tapasztalatra szert tennünk. Tudjuk, hogy ezek a szerk heveny esetben segíteni tudnak, ha pl. egy "tombolót" le kell csillapítani.

De azt is tudjuk, hogy ezen szerek tartós szedése a betegnél súlyosabb kárt okoz, mint amit erdetileg le kellett volna küzdeni: súlyos személyiségváltozást, a vitalitás lassú elhalását, fásultságot és az életakarat kiölését egészen egy belső üresség állapotáig, a végső életképtelenségig. Ehhez jönnek a belső szervek mérgezései és az új betegségek, mint például a "tardív diszkinézia", melyet az ezekkel a szerekkel való "hosszantartó kezelés" okoz.

A pszichiátriai betegek életerejének lassú, lopódzó kiölése oda vezet, hogy egyre magasabb dózisok szükségesek, hogy a kémiai kényszert

fenntartsák; míg végül egy olyan állapot lép föl, hogy a szerek nélkül a beteg összeomolna.

 

A peszticídek hatása a talajéletre, ahogy azt pl. Lutzenberger leírja, kísértetiesen hasonlítanak a pszichodrogok hatására az emberi lélekre.

31

Először is nem az alapra, a földre hatnak - hanem a növényekre. A megzavart és sérült termőtalajban olyan tüneteket kúrálnak, amelyek:

- a monokultúrák

- az intenzív gazdálkodás

-a túltrágyázás

- az eutrofizáció

- a gépbevetések

miatt keletkeznek.

 

Ezeket a károsításokat adottnak fogadják el és utána az ebből adódó gyönge és beteg növényeket próbálják helyrepofozni, miközben életalapunkat, a földet még jobban károsítják és megnyomorítják. Egy ördögi kör vég nélkül, mint a pszichiátrián. Ott sem a betegítő társadalmi életkörülményeknél kezdik, melyek szorongást, depressziót, belső ürességet, életuntságot okoznak, vagy legalábbis ezeket elősegítik.

A pszichiátria is megkísérli a beteg szociális-társadalmi alapviszonyok áldozatait kémiai erőszakkal visszailleszteni, de közben a már jelenlévő károkhoz újakat társít. Így az agrokémia is egyre nagyobb dózisokat igényel, ugyanakkora hatás kiváltására. Mígnem egyszer a vegetálás állapotát éri el, amiből itt a termőföld, ott a pszichiátriai beteg saját erejéből már nem képes kiszabadulni.

 

A Kölni Öböl talajának és a düreni psziciátria klinika betegeinek állapota ugyanazt a képet mutatja: a saját életerő teljesen elapad, az életakarat megtörik, teljesen passzív és a nagy apparátusok ellátásától lesz függővé. Itt az agrár géppark és kémia fogságában, amott a pszichiátriai nagy intézet kémia-függőségében.

 

Ezen “haladó” problémamegoldás ember- és életellenes gondolkodáselve szemérmetlen érthetőséggel a harci gázok katonai alkalmazásában mutatkozik meg. Az irakiak úgy semmisítették meg a kurdokat tavaly, mint a sáskákat méreggel.

Lutzenberg könyvében olyan peszticídreklámokat idéz, mintha azokat a katonai propaganda-osztály kreált volna. Olyan fogalmakkal bombáznak, mint “ellenség”, “megsemmisítés”, “győzelem”. De Lutzenberger helyesen mondja, hogy sáskák és más kártevők már évmilliók óta léteztek. Ha ezek valóban rossz, gonosz ellenségek volnának, haszonnövényeinket már rég fölzabálták volna. De ezt nem tették meg, mert bizonyos föladatuk van, például a gyenge vagy beteg növényeket elfogyasztani, ezáltal kiválasztás útján az erősebb növények fejlődéséhez hozzájárulni. (? Oroszlánnál elhiszem. RS)

Most azonban az egyoldalú és természetellenes életkörülmények miatt az agráriumban minden növény sérülékeny és gyenge. Így tehát épp ez a fajta mezőgazdaság provokálja ki a nagy "kártevő-csapásokat", melyek ellen aztán nagyterületű méregkiszórással kell föllépni.

A hasonlat a pszichiátriával ebben a tekintetben is áll.

Az emberek öröm mellett mindig bánatot is ismertek, lelkesedés mellett levertséget és gyászt. Ez az élet két oldala. Egyik sem betegség, egyik sem egészség.

 

Hogy napjainkban depresszió, pszichózis és mindenütt burjánzó szenvedélybetegségek terjednek, mint a futótűz, szintén az egyoldalú és természetellenes életmód következménye, melyet a mi ipari társadalomkultúránk hozott magával: ma az embert is éppúgy anyagi haszonhozásából ítélik meg, mint a hasznnövényeket az ipari agráriumban.

 

Így azok, akik nem, vagy csak kevés hasznot produkálnak, éppúgy zavaróak és nem kívánatosak, mint például a vadnövények és a rovarok. Ezeket elkülönítik, kiszorítják vagy leszedálják.

Ám a többiek is, akik ennek a hideg és egyoldalú emberképnek megfelelnek vagy megfelelni próbálnak, hozzák a kívánt hozamot, (munkahelyükön és fogyasztóként), sérülékenyek, gyöngék és a lényük mélyén éppúgy betegek, mint a monokultúrák haszonnövényei. Így kémiai védelemre, ajzó- és nyugtatószerekre van szükségük, elveszítik saját életképességüket és a nagy apparátusok ellátására szorulnak. Társadalmunkban a közösség képe megfelel az ipari agrárium monokultúráinak: egyféléből álló csoportok, itt öregek - ott fiatalok, itt betegek - ott egészségesek, ebben a városrészben gazdagok, a másikban szegények - mind ugyanahhoz a szertartáshoz szoktatva; eltérés, individualitás nélkül, üresen és siváran.       

32

Mivel úgy tűnik, hogy egy olyan jövő felé haladunk, amelyben többek között élelmiszerkatasztrófa (talajerózió, mérgezés, éghajlati katasztrófa) lép föl, a puszta túlélés jelentős részben attól fog függni, hogy találunk-e új utakat a megkínzott termőföldek meggyógyítására. Úgy, ahogy a mi túlélésünk is attól függ, mennyire tudunk megszabadulni az ipari kultúra halálos öleléséből. Ha mi, emberek az ipari társadalomban ugyanolyan helyzetben vagyunk, mint a termőföld az ipari agráriumban, akkor a kiút is hasonló kell, hogy legyen. Mert a hiba itt is, mint ott, a beteg alapokban rejtőzik. Ezért a problémák gyökerénél kell kezdenünk.

 

Ehhez nem kell bonyolult tudományos elméleteket megtanulnunk. Mint a lelki betegségeknél, a termőföldnél is elegendő, ha az alapelveket megértjük és másokat állítunk vele szembe: praktikusokat és radikálisakat. Ahogy nem volt szükségünk pszichiátriai tanulmányokra sem, hogy egy kiutat találjunk, így most sem kell a mezőgazdaságot tanulmányoznunk, hogy rájőjjünk, hogyan "megmentsük meg" és "gyógyítsuk meg" a földet.

Ha az ipari ellenségképeket, melyeket úgy az emberi társadalomban, mint a természettel szemben elébünk raktak, lerázzuk, az alapvető összefüggéseket megtanuljuk fölismerni és meglátni, akkor a földnél csupán már egy békés bánásmódra van szükségünk, akkor csak olyanv iszonyokat kell teremtenünk, ahol a föld saját életét ismét visszanyerheti, ahogy oly sok ember az SSK-ban.

 

Senki sem tudja megmagyarázni, hogy országunkban, a világ egyik leggazdagabbikában, miért növekszik a szorongás és a depresszió, a kapcsolatképtelenség a letargia. Azzal függhet össze, hogy az elidegenedés olyan fokát értük el, az elidegenedést a természetes létalapoktól, amely megfoszt minket a belső életerőnktől. Ebből a szempontból, a kísérlet,

a beteg és elhaló termőföldnek új életet adni, egyben lelkünket is új erővel tölti föl. Így földműves projektunk indirekt “lelki gyógyítás” egy kísérlete is.

 

(Kép)

Lakás embereknek

Lakás növényeknek

 

33

REJTEKUTAK A SZUBSZISZTENCIA FELÉ

A gazdaság és az állam általános függősége az ellátó és szanáló gépezettől olyan nagy és hatalmas, hogy a szubszisztenciára való átállás követelménye a legtöbb polgártársunknak egzotikus hóbortnak tűnik. Azok, akik ezt az irányt nem rögtön mint kőkorszakba való visszatérést megmosolyogják, azonnal súlyos érveket sorolnak föl az ipari társadalomból való kiszállás lehetetlenségére:

ezt a problémát csak új technikákkal tudjuk megoldani, amilyeneket az eddigi gátlásnélküli technikaalkalmazás hozott létre. Így nyilván igaz, hogy a "veszélyes hulladékokat" nem lehet kézzel, kofferokba pakolva elszállítani, mérgező anyagokat házi laborokban semlegesíteni.

 

Akinek tehát a szubszisztencia-perspektíva nem tűnik eleve épületes hülyeségnek, az mindenesetre lehetetlennek tartja a fennálló ipari kultúrát a szubszisztencia felé elmozdítani.

 

Ezért közvetlen úton, politikailag, egy "szubszisztenciapárt" vagy szubszisztenciamozgalom útján nyilván nem érnénk el semmit. Ezt a zöldek példásan bizonyították: alapelveik szerint a szubszisztencia felé nagyon is elkötelezettek (legalábbis azon mérve, mennyi mindent elvetnek!), nagy többségükben azonban növekvő megerősödésükkel ettől a céltól olyan messze távolodtak el, mint az “öreg” pártok.

 

A politika lökhajtású nézőpontjából bizonyára a szubszisztencia sok kis változtatás pontjait nem lehet érzékelni. A pártokban, kormányzati szerveknél, a gazdaságban, a szövetségeknél mindig a “nagy” és az “egész” megoldásairól vitatkoznak, a mindenkori "összproblémák" kerülnek napiren