TUDOMÁNYKRITIKA www.okobetyar.blog.hu

ŰRKUTATÁS: „ŰR”-KUTATÁS?

1961: Első ember az űrben, a szovjet nép lángelméje és a szocializmus győzelmének diadala. 1969: Első ember a Holdon, az amerikai nép és a kapitalizmus diadala.

*A tudomány rég elvesztett ártatlansága: nem az ember tudásvágya, a természet titkainak föltárása sarkall, hanem a gőg, a hatalom, az egyeduralom – a természet és az embertársak leigázása, kém-műholdak és nukleáris, vegyi fegyverek bevetése az űrből.

*A holdutazás azért állt le, mert valaki kiszámolta, mibe kerül 1 kg holdat ide hozni (300 millió $/kg-holdkőzet). Ha a közeli hegyekből hoznak köveket, olcsóbb lett volna. Az utolsó szállítmányt ki sem csomagolták. Elmentek a Holdra, ahol kő és por, és jöttek vissza a Földre, ahol minden van: búza, bor, szerelem. 50 év után milyen nagy lépés az emberiségnek?

*Az űrkutatás „melléktermékei”? Az a tudomány, amely valaha járványokat, éhínséget fékezett meg, ma teflonlábossal és tépőzárral nyomja ki a szemünket? Ma a tudomány termékeivel először megbetegít, aztán büszke a botra, amit föltalál, hogy kigyógyítson.

*Nemzetközi űrállomás „fontos kísérleteket” tesz lehetővé? Az fontos, hogy hogyan bolondul meg a búzacsíra, bogár a súlytalanságban?

* „2033-ra egy millió ember a Marson!” –ígéri egy USA rakéta-cég.

1,5 éves oda-út után? Amikor pár hónapos űrállomás-tartózkodás után hordágyon viszik az űrhajósokat a rehabilitációra?

*Űr-turizmus: egy magyar nevű (ne tanuld meg a nevét!) kétszer is befizetett. Nem lett volna emberibb, ha alapítványokat tesz, iskoláknak, abban az országban, ahol fölnevelték, iskoláztatták? A tudománybabona kitúrja az istenhitet. Tele a házunk csodálatos gépekkel, de hol az a tudomány, amely a belátást, az együttérzést, az emberséget fejleszti?

FIATAL KUTATÓK JÉGEN

Mintegy 50 fiatal kutató – a „nagyok” nyomdokain – mutatja be munkáit; értelmesen összeszedetten, viccesen adnak elő - szívmelengető. ÉS SENKI SEM FOG GYANÚT! Pedig már a csomagolás árulkodó (ingyenes, pazar plakátok, füzetek), hát még a beszédes címek: „Alvó kutyák szívritmusa”, „Tojáspite termékfejlesztés”, „Szamócapürék színe”, „Kazah tavak”, „Eurovíziós Dalfesztivál”… Aztán mindezt betetőzve: itt is, mint a minap, egy óriáscég nyomul szemérmetlenül és viszi jégre a fiatalokat és jövőjüket! (Mint engem 40 éve Kölnben):

• „Elkutattuk” előlük a még ígéretesnek tűnő témákat,

• maradt az abszolút jelentéktelen részletek részleteinek kutatása,

• időközben ismét átállították a Végítélet Óráját (ökoválság, gazdasági csőd, szegények inváziója fenyeget),

• a témák témaadóikról árulkodnak: publish or perish, kutass multi-megrendelésre, ők tudják, milyen „innovációt” kér a világpiac, milyen őrültséget lehet még megetetni a fogyasztóval.

Volt ugyan néhány zöld dolgozat is (arzénes vizek, édesítő szerek), de hol vannak a jövőszcenáriók, társadalom-modellek, világ-kockázattársadalom, új nacionalizmusok, vagy akár a kurzusnak oly kedves néphagyományok? Csak semmi Popper, Kuhn, Feyerabend – abból ki él meg?

Ne engedjük, hogy a multik fölvásárolják az egyetemeket és a multikat! (Tüntetés a MTudE ellen, 2004). De hát: Alles ist Windhauch, minden hiábavalóság, mondja a Prédikátor. Idd a borod és tiszteld az Istent!

A FEHÉR EMBER TUDOMÁNYA
Mokének, dzsaravák, nyenyecek, yanomamik, inuitok vigyázzatok, jön a fehér ember! Fölkutat és szétzúz minden ősi, intakt, harmonikus közösséget, ahol nincs szó az "akarni"-ra, az "aggódni"-ra, és kultúrát hoz Nektek: filteres cigarettát és okos telefont. "Szomorú trópusokat" hagy maga után. Senki sem hozhat jobbat annál, amije van: ön- és mástgyilkoló, esztelen, pazarló életmódot. Ha kihalászták a mindennapit: henyélnek, játszanak, nevetgélnek. ("Tengeri cigányok") "Tinkora mlimo mingikala!" - mondja az afrikai Lukanga Mukara, "Én nem dolgozom, én vagyok!"
Mihaszna, analfabéta népség, mért nem emelik a dzsídípít?
Mit is ad ez a tudomány nekünk?
"Megkönnyíti az utazást járművekkel." - Hogy elfelejts gyalogolni és túlsúlyos legyél?
"Meggyógyít, ha beteg vagy." -Vagy azért leszel beteg, hogy meggyógyíthasson?
"Meghosszabbítja életed." - Meddő, keserves, magányos, kínnal teli évekkel?
Lehet, hogy nem volt szép, de így búcsúztam a kölni egyetemtől, 1982-ben:
Erényt és bölcsességet itt nem tanultam, de azt, hogy hogyan raboljam ki a természetet és embertársaimat!
Az ember fékezze meg az eszét és fedezze föl a szívét, kezét!

CSŐDÖTT MONDOTT A TUDOMÁNY? (2015) A tudomány/technika csapdájába esünk, azt hisszük, megoldja az energiahiányt, a klímaátcsapást, a rák gyógyítását. Kritikátlanul engedjük be életünkbe a gépeket és azt hisszük, életünk sorsa függ tőlük. Bolondot csinálunk magunkból: számítógépes tolvajnyelveket tanulunk meg, újabb és újabb ketyeréket vásárolunk, hogy aztán pár év múlva elfelejtsük és kidobjuk, mert elavultak. A gombnyomogatók az életfönntartás alapjait nem tanulják: hogyan kell élelmet és meleget termelni. A technika nem fejlődik, csak szaporodik. Nagy a különbség a semmi és a bakelitlemez között, de kicsi a bakelit, a mágnesszalag, a CD között. A tudomány egyetlen fontos kérdésre sem adott választ: A világ szellemre és anyagra oszlik-e és mik ezek? Alárendelt-e egyike a másiknak? Egységes-e a világ és van-e célja? Valóban vannak-e természeti törvények, vagy csak mi hiszünk a létezésünkben, velünk született rendszeretetünk okán? Van-e méltó élet és hogyan érhetjük el? (B. Russel, 1943) Valójában problémáinknak csupán egy tört része függ a tudománytól. Ha elromlik a bojler vagy az autó, igazából nem érint tragikusan. Ám, ha válunk, gyermekünk drogozik vagy daganatot kapunk - megrendít és össze is törhet. Mindezek kivédése inkább ösztöneink, megérzéseink, élettapasztalataink feladata. Pálya- és párválasztás, szerelmeink, családalapítás, életveszélyek elhárítása mind-mind ősi, elsődleges képességeink vizsgáztatása. Hit és művészet, amelyek emberré tesznek bennünket, ezek fizikán túli, metafizikai életszemléletek. Ezeket a tudomány nem helyettesítheti. Ha meghalok, Einstein nevével az ajkamon leheljem ki lelkem?

Élhetünk kimért, száraz technokrata életet, de minek? Fölmentek a Holdra, ahol csak kő és pusztaság, megölték a romantikát és jöttek vissza a Földre, ahol minden van: bor, tánc, szerelem. Mi a holdutazó meséje a világ népmesei kincséhez képest? A kvantummechanika szegény és monoton: számtani egyenletek végeláthatatlan sora; míg egy vers, egy festmény, egy zenemű ezer arcát mutathatja. A Higgs-(isteni!?)-részecske fölfedezése egy ország kincstárnyi pénzzel, egy hadsereg fizikus ügyködésével, 27 km-es, óriási földalatti masinákkal ahhoz vezetett, amit már az ősember is tudott: Istenhez.

MUNKAHELY-ZSÁKUTCA Régen templomba jártunk, ma itt a tudomány. Egy problémát megold, kettőt gerjeszt. Az ősközösségek vadászgyűjtögetőitől nem lettünk boldogabbak: a magántulajdon hozta a rabszolgaságot, a városok a járványokat, a só/cukor a m. vérnyomást, cukorbetegséget. (Lásd. Lukanga Mukara). Az ember eszével kiemelte magát az állatvilágból és most az esze lesz a veszte. A természetből betonvárosokba költözött, amire az evolúció nem készítette föl: neurotikus lesz. Nem tud meglenni az ég kékje, a fa zöldje nélkül. A drága óriásváros inkubátor, ha megszűnik a beszállítás, elpusztul. Aki a vezetékeken csüng, megzsarolható. Itt minden építkezés értelmetlen: a ház 100 éves életében lakói ellátása megszakad. (200 000 ház áll üresen vidéken.) Gazdasági válság, terrortámadás, járvány könnyen sebezheti. Egyenletesen belakott országban katasztrófa esetén kevesebb az áldozat. Akik utánunk születnek, átkozni fognak bennünket, mert mindent föléltünk előlük és tönkre tettük életük alapjait. Régen pénz sem kellett nagyon, ott voltak a gyerekek, a testvérek, a rokonok, a jó szomszédok – anyagi és lelki támasz; jó eszközkihasználás, magas hatásfok.

Isten ments az olyan régi világtól, ahol a munka kegyetlen robot, semmi mód olvasni, színházba menni, utazni; ahol, aki beteg lett, meghalt, vagy akit bánya vagy gyár ölt meg. A kunszt: a régit és az újat ötvözni: Mennyi technikát, gépet szabad beengednünk életünkbe? Hol legyen vége a munkamegosztásnak, a szakosításnak? Mennyire bonyolítsuk életünket? Mi az értelmes munka és mennyit szabad dolgoznunk? Hogyan tudnánk megszabadulni a beszállítói függőségektől? Aki ma falun házhoz és kerthez jut, problémájának fele meg van oldva. Tisztelet a bátor fiataloknak, akik leválnak a vezetékekről (ld.Robinzon-ház), falura költöznek és ott egy emberibb, értelmes, világmegtartó életbe vágnak bele – „munkahely”, „GDP”, „pénz” nélkül!

A MEZTELEN SZOMSZÉDGYEREK -Mi ment veszendőbe?-

(Egykor): „Itt más világ volt ám! Nem volt hi-fi, meg hangfal. Magunk énekeltünk. Itt a szilvafa alatt. Névnap, születésnap, mikor, mi. Rokonok, kollégák, az albérlő az egész családdal. A férjem tudott vagy száz nótát. Harmonikásunk is volt. Bor meg saját, innét a kertből. Nem, a szomszédok nem kiabáltak. Áthívtuk őket, együtt mulattunk. Minden oldalon kiskapuk voltak a kerítésen. Átjártunk egymáshoz. Kis sóért, vagy ha valami kellett. A gyerekek pláne. Egész siserehad vonult végig a kerteken. Egyszer jön a szomszédasszony, nem láttuk a kis Józsikát? Keressük mindenhol, hát itt van a fásban. Alszik. Meztelen, csak egy bakancs van rajta. Átcsoszogott, matatott a kisházban és elszunnyadt.”

(Ma): Kiskapuknak nyoma sincs; szögesdrót. A régiek meghaltak, az újak nem jöttek át bemutatkozni. A fölső házat eladták, szépségszalont csináltak. De nyilván pénzt többet mosnak, mint hajat. Srégen által 25 millióért kelt el, őket sem ismerjük. Napkollektor, rosszul tájolva, 4 luxuskocsi. Szemben is van gyerek, a miénkkel nem barátkozik. Mint a szülők. Az utcán egyetlen szórakozásuk: veszekszenek a parkolóhelyért.”

HONNÉT A „MEZTELEN SZOMSZÉDGYEREK”?

*A tudomány/technika hozta a szakosodást és a teljesítménynövelést,

*A szakosodás a pénzt, a szétköltözést és az elidegenedést,

*A pénz a kényelmet, a fényűzést (10 000 tárgy a házban) és a civilizációs betegségeket.

Ez az ember tragédiája, a 7 főbűn: superbia (kevélység), avataria (kapzsiság), ira (harag), gula (torkosság), invidia (irígység), acedia (restség).

MIKOR SIKLOTT KI? (1)

- Ökológiai átcsapások -

Köthető az ökológiai kisiklás pontokhoz?

Két kémiai egyenlet tűnik végzetesnek a századfordulón:

1. 3H2 + N2 = 2NH3 (ammónia-szintézis, 1910)

2. N + He = O + H (atomátalakítás, 1913)

Levegőt eszünk: Fritz Habernak sikerül a levegő nitrogénját megkötni és a szerves trágyát nagyban leváltja a mű. Egyszerre létfontosságú és ingyenes nyersanyag válik a műtrágyagyártás számára hozzáférhetővé, korlátlan mennyiségben. A mezőgazdaság tömegeket képes etetni: népességrobbanás következik be. Sajnos, szó szerint is: a nitrogén alapú robbanószerek muníciót adnak a két világháborúnak.

Kérdés: a népszaporulat találja meg az új eszközt, vagy a tudomány dobja meg a népszaporulatot? Egy biztos: a műtrágya ökológiai átcsapást jelent, megjelenik az új, kemizált, olajfüggő, gépesített mezőgazdaság, minden áldásával és átkával. (Ivóvizek szennyezése, eutrofizáció, élelem-mérgezés, biotóp-beszántások; munkanélküliség). Ellensúlyként megjelenik az ökologikus élelemtermelés.

Egy másik alkímista, E. Rutherford, fiúból csinál lányt: nitrogénből oxigént.

Ekkor csap át a l e í r ó tudomány s z é t z ú z ó tudománnyá.

A lepkehálóval bóklászó rovarászprofesszor olcsó volt és legfeljebb a füvet taposta le.

A svájci óriás-részecskegyorsító atomfizikusa méregdrága és fekete lyukak generálásával ijesztgeti a világot. A kapitalizmus alapföltétele, a növekedés, nagyfogyasztásra kényszerít. A kisfogyasztóra már nem lehet mit rásózni, így az ő nevében fogyasztóként az állam lép föl és űrhajókat, atomreaktorokat, jó hosszú távvezetékeket rendel meg. Az óriásvállalatok kutatókat fizetnek, hogy azok alapokat építsenek új, drága technikáknak.

A Heisenberg-féle határozatlansági elv (minden csak valószínűség) és Schrödinger macskája végleg betesz a tudománynak: azzal, hogy odanézel, eldöntöd az eredményt. A macskáról nem tudod, él-e, hal-e? De ha kinyitod a dobozd, széttöröd a ciánüvegcsét és megölöd a macskát.

Akkor meg minek odanézni, megölni a macskát?

Ökológiai határok átlépése

Elburjánzik a munkamegosztás: a kovács, az orvos, a tanár szakmája sok apró alszakmára bomlik szét, ill. számtalan új foglalkozás jelenik meg, amelyek már messze nem az alapszükségleteket, hanem a kényelmet, fényűzést szolgálják. Szomszédomat Kölnben azért fizették, hogy helyrepofozza azokat a Ford-autógyár összeszerelő munkásait, akik kezdtek belehülyülni a szalagmunkába.

„Ott szalad egy Ford, annak a féktárcsáját is én csináltam” – ez édeskevés egy értelmes élethez. (Különösen ha az a Ford egy fára szalad föl). Öregapám élelmet termelt, délben lefeküdt a diófa alá sziesztázni. Nem cserélt volna a Ford-munkással, bármennyit is keressen az!

A tudomány és technika megkönnyíti az életünket?

Nem tagadhatjuk, életünk kényelmesebb, mint szüleinké. K é n y e l m e s e b b , de nem boldogabb. Csak a szenvedés ölt más maszkot. „Tanulj, hogy ne legyél paraszt!” Ne legyek paraszt, aki élelmet ad? Apám l e é l t e az életét, ma sok kortársunk élete idő előtt tragédiába torkollik: autóbaleset, infarktus, sztrók, daganat. „Az orvostudomány meghosszabbítja az életet”.

Milyen életet? Menj el egy „szeretet-otthonba” és meglátod, milyen lesz az életed a meghosszabbítás után! Mindezek a tudomány járulékos veszteségei? Maga prof. Weizenbaum, az MRI kifejlesztője mondta: A tomográf föltalálása egyenesen bűnnek számít, ha milliók nem jutnak egészségügyi alapellátáshoz. (Próbálj meg MRI-időpontot kérni!)

Az óriáscég megszűnteti az Win XP operációs rendszer támogatását – alkalmazók milliói kerülnek

szoros helyzetbe. Megértik végre, milyen zsarolási lehetőség egy új technika, egy függőség? Találj ki egy kütyüt, szoktasd rá a világot és kaszálhatsz! Ne éljük meg, amikor a szgépeket az utcára dobálják, mert azokat nem lehet megenni!

„Valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet” – a Prédikátornak ismét igaza lesz!

(Ezt a cikket szgépen írtam. De Win 98-cal!)

VISSZARIADT TUDÓSOK – HŐSÖK, BALEKOK? 2014

- Mikor siklott ki (2) -

Szívbajos kínaiak?

Már akkor írtak, mikor mi még „kalandoztunk”, vagyis a rabláson kívül máshoz nem igen értettünk.

Mágneses iránytű: Kína, Kr. előtt 350. évben

Papír: Kína, Kr. után 220 körül

Lőpor: Kína, 250 körül

Könyvnyomtatás: Kína, 600 körül

Gőzgépet mért nem építettek? Konfucius hatása lehet a válasz: nem a technikai találmányok a cél, hanem az ember jellemének csiszolása; légy emberibb, igazságosabb, erényesebb. (Ma a kínai atombomba, űrhajó építői mintha megfeledkeztek volna erről). A puskapor után észbe kaptak, visszariadtak.

Európa nem szívbajos

Az inkvizíciót csöppet sem zavarta a hatodik parancsolat (Ne ölj). Isten nevében olyan eszközöket találtak föl, mint a spanyolcsizma, ujjszorító, angol koporsó. Ha Európa ezer évvel előbb találja föl a lőport, ezer évvel előbb röpíti levegőbe önmagát. (Még szerencse, hogy Marco Polo nem is volt Kínában, mint nemrég kiderült.)

Leonardo Da Vinci a Medicieknek nemcsak festegetett. Ostromgépeket, kilövőmasinákat, katapultáló készülékeket is tervezett, nem éppen humanista módon. Az ölésművészet mindig jó üzlet volt. Míg Leonardo a lövegek röppályáját nem tudta belőni (szerencsére?), annál eredményesebb lett földije száz évvel később, aki már richtig matematikai egyenletekkel dolgozott.

Galilei sem volt szívbajos, mikor a pádovai katonai akadémiáját alapította. Jól jött neki a hatalom pénzecskéje, nem zavarta, hogy majd távcsővel és jól célzó ágyúkkal több embert lehetett kinyuvasztani.

A bombák bombája

Ám az igazi emberölő pokolgép egészen a századfordulóig váratott magára. Ez a szétzúzó tudomány feladata lett. Az atom átvilágítása, Rutherford első atomátalakítása, Einstein energiaképlete ágyazott meg az atombombának.

Ettore Majorana: atomfizikus, fejszámoló zseni, 1938-ban Palermóban fölszáll a nápolyi hajóra és nyoma veszik. Előre látta a láncreakció veszélyét, meghasonlott önmagával, sem csinálni, sem abbahagyni nem tudta?

Walter Nernst (lásd Nernst-törvény, elektrokémia): „Mi, úgymond egy lőporszigeten élünk, amelyhez még nem találták föl a gyufát” (1921).

Max Born (lásd Born-Haber körfolyamat): Kvéker felesége hatására mindvégig távol tartotta magát a katonai kutatásoktól. Asszisztensnője, Helen Smith, mikor az atomhasításról és alkalmazásáról értesült, föladta a fizikát és jogra váltott.

Otto Hahn (első uránhasítás, 1938): „Öngyilkosság járt az eszemben”. (Miután 1945-ben értesült a hirosimai 70 000 halottról).

Sokan sejtették és figyelmeztettek, aztán maguk rohantak a postára (Joliot , 1939) avagy a generálisokhoz (Szilárd, 1939) pokoli fölfedezésükkel, csakhogy a többit megelőzzék.

Szilárd Leó: 1939-ben az USA-ban már a nukleáris fegyverkezési hajszát is pontosan előre látta.

Heisenberg erről az évről így nyilatkozott: „1939-ben még 12 ember közös megegyezéssel meg tudta volna akadályozni az atombomba építését”. Szilárd elkeseredetten próbálta ezt a tucat atomfizikust visszatartásra késztetni, mígnem maga is nyomás alá került: karrierjét kockáztatta, ha nem közli munkáit a nukleáris láncreakcióról. Szilárd aztán - tévhitben a Hitler-atombombáról – fűhöz-fához szaladgált, hogy megindítsa az atombomba előállítását. Amikor Wigner Jenővel 1939 nyarán ebben az ügyben Einstein keresgélték egy nyaralóhelyen és nem találták, Szilárd így szólt Wignerhez: „Hagyjuk abba és menjünk haza. Talán nem is kell ennek így lennie. Meglehet szörnyű hibát követünk el, ha ebben az ügyben Einstein segítségével valamilyen hatósághoz fordulunk. Amit az állam egyszer megkaparint, többet nem ereszt el…” Ám Wigner erősködött: „Kötelességünk így cselekedni. Ez a mi hozzájárulásunk egy szörnyű katasztrófa megakadályozásához”

Wigner az a katasztrófát idézte elő, amit meg akart gátolni. Einstein utólag szabadkozott, nem egészen értette, miféle leveleket irkált alá.

Nobel arról beszélt, hogy a hadseregeket föl kell oszlatni, ezek meg 150 000 embert hurcoltak össze azért, hogy egy olyan pokolgépet szerkesszenek, ami egy pillanat alatt 70 ezer ártatlan embert megöl és ezreket megnyomorít. (Lásd: Vissza a Nobel-díjakat!) Jobban teszi Szilárd és az egész társaság: Teller Ede, Wigner Jenő Pál, Victor Weisskopf, ha nem is portásként, de legalább szerény fizika-professzorként élik le életüket? Mert végül egyikük sem akart kimaradni a buliból, ha már az úgyis beindult. „Megcsinálják mások!” – ez érv?

Robert Oppenheimer: a Manhattan-projekt főszakembere, versrajongó, az A-bomba eszkábálásakor egy indiai dalt dúdolgatott: ÉN VAGYOK A HALÁL, MINDEN VILÁGOK PUSZTÍTÓJA. Amikor a háború után, 1954-ben az amerikai antikommunista hisztéria áldozata lett, nyilván elment a kedve a dúdolgatástól.

Teller Ede: Hogy nemcsak a politikusok, de az atomfizikusok is egy okulatlan, hajthatatlan népség, mutatja, hogy az urán- és plutóniumbomba után, amikor már a katasztrófa tény volt, Teller Ede nem hagyja ki a hidrogénbomba kieszelését, miután azt a lehetőséget, hogy a láncreakció az egész légkörre kiterjed, elvetették.

Kathleen Lonsdale, angol kristályfizikus: „Azt a kockázatot, hogy a kutató jó szándékú munkájával később visszaélnek, mindig vállalni kell. De ha már ismert, hogy a munka célja bűnös és rosszakaratú, a személyi felelősség alól senki sem menthető föl”!

Carl Friedrich von Weizsäcker: atomfizikus, a nácik alatt, mint az Uranverein tagja dolgozott a német atombombán, ami „Isten kegyelméből nem sikerült”. (Nem sikerülhetett: csak akkor derült ki, mikor az amik neki fogtak, mekkora anyag-, ember, erőráfordítás kell hozzá). Tellerről mondta: Értékelem, de nem tisztelem. A háború után pacifista lett, Jürgen Habermas-szal egy technika hatásait kutató intézetet vezetett és átállt hozzánk, az antiatom mozgalomhoz.

A vissza nem riadt „tudósaink” az atombombával egy olyan ördögi gépet hagytak ránk, amely most már örökké ott lebeg a fejünk fölött és egyszer a túlnépesedés problémáját fogja megoldani. Ha ebben nem előzi meg egy másik „találmány”…

SZÁMÍTÓGÉP/Igen

(1996 Köln, Robert Jungk Zukunftswerstatt-ja után)

*Meggyorsítja, megkönnyíti az adatkezelést

*Olyan föladatokat old meg, amilyeneket másképp nem lehet

*Nem fogy annyi papír

*Kevés helyen sok adat tárolható

*Meggyorsítja a szövegszerkesztést

*Az adatok hálózaton gyorsan, olcsón továbbíthatók

*Sokakat gyorsan elérhetünk a szöveggel

*Mindenkinek van

* Lemezen kérik tőlem a szöveget

SZÁMÍTÓGÉP/Nem

*Új egyszeri és további pénzkiadás

* Még egy készülék a lakásban, atomáram-fogyasztó, tartozékok sokasága

*Növeli a papírfogyasztást. (Fénymásolóval együtt)

*Dagasztja az információözönt, elsikkad a lényeg

*Pár éven belül szemét Iesz belőle, elavul

*Függőséget okoz

*Létfenntartási tudásra van szükségünk

*Nem tudjuk megjavítani.

*Uralkodó technokrata kasztot termel,

ezek megzsarolják a jeleket nem értőket

*Látszatvilághoz szoktat, a használók a valódi világ

problémáinál csődöt mondanak

*Ember és ember közé áll, személytelen, sivár

*Egymás helyett a géppel foglalkozunk,

megöli a levelezési kultúrát

*Elsorvasztja a nyelvünket, úgy beszélünk, ahogy a gép kívánja

*A számítógép együgyű. Uniformizálja az életünket,

kiöli a jellegzetességet, a sokféleséget

*Ellustít, beszűkíti a gondolkodást

*Mindent szgéppel akarunk megoldani

*Munkanélküliséget okoz.

TUDOMÁNYKRITIKA

Tüntetés a MtudE ellen, 2004

MINDENTUDÁS - SEMMITTUDÁS!

A TUDOMÁNY A MULTIK TERMÉKE

Ne engedjük, hogy a multik fölvásárolják az egyetemeket és a professzorokat!

CSAK AZOKAT AZ ELŐADÓKAT HÍVJÁK MEG,

AKIK A MULTIK PARADIGMÁIT KÉPVISELIK.

MÁR RÉG NEM A TERMÉSZETET KUTATJÁK, HANEM AZ EMBER MŰ-VILÁGÁT.

Vízi E. Szilveszter: Nézzék meg, mennyi a neurotikus a metróban.

SZEA: Nem a természetes reakciókat kell gyógyszerezni,

hanem egészséges életkörülményeket kell teremteni.

Nyíri Kristóf: Mobiltelefon, a mindentudó.

SZEA: Ami a maroktelefonból megtudható, az egy csomó értéktelen kacat.

Csak azért gyűlt össze, mert lehet tárolni.

A t u d o m á n y n a k v é g e

A tudomány közmegegyezés. a paradigmákat a multik határozzák meg. Ez a tudomány már nem az embert szolgálja. Felkent papjai, a megélhetési kutatók elektronikus ketyeréket reklámoznak tudományos előadás címen. Azon, amit a tudóstársadalom egyik fele kiagyal, a másik fele kotlik és fordítva. Ismereteinket elektronikus jelekből szerezzük, tele a fejünk technikai adatokkal, de nem tudunk enni, nem tudunk közlekedni, levelet írni, táncolni, élelmet termelni, önmagunkat szórakoztatni - mindezt megrendeljük a beszállítóinktól és tátogunk, mint a hal, ha egyszer megszakad az ellátás.

- Minden föl van fedezve, jelentéktelen részletkutatás folyik.

- A tudomány egy problémát megold, kettőt generál. A mérleg átbillent.

- Képtelen viták eldöntésére génkezelt élelmek, adalékok, maroktelefon, , környezetkemikáliák, sugárzások, fölmelegedés, stb. kockázata esetében

- Egyetlen fontos kérdésre sem adott választ, életünk értelmének keresésében, pálya- és párválasztásnál hiába fordulunk a tudományhoz.

- Az űrkutazásban 40, az energetikában 50 éve semmi.

- Minél nagyobb a ciklotron, annál több a részecske.

- Megszületett a gyorsnyomtató, meghalt az írás.

A régi tudások hordozói, akik az élethez értenek, kihalnak és nemsokára csupa számítógépes szaladgál itt. Nem szabad, hogy az unoka többet tudjon, mint a nagyapa. Nem is tud: az ő tudása nem esszenciális. Régen a falu öregjeit kérdezték, ma a számítógépeseket. Vesztünkre: ha majd minden számítógépet az utcára dobnak, mert azt nem lehet megenni, akkor derül majd ki, mihez kell érteni: élelmet és meleget termelni. A világot nem új találmányokkal, hanem szociális szövetségekkel, belátással és mértéktartással lehet megtartani. Hol az a találmány, ami a belátást és a szolidaritást fejleszti? Nézzünk csak szét a konyhánkban, milyen gép kellene még? A polgár

10 000 kacatjával olyan boldogtalan, mint azelőtt. Semmilyen gyár nem tudja gyártani, amire valójában szüksége van: bizalomra, elismertségre, meghittségre, barátságra, otthonra, szeretetre.

Az ember fékezze meg az eszét és fedezze föl a szívét! - Az értelmiségi munka megvetendő!

Tudománykritikusok: K.R. Popper, C.F.Weizsäcker, E. Chargaff, Thomas Kuhn, P. Feyerabend, H.-P. Dürr; akikkel beszéltünk: R. Jungk, Peter Kafka, K. Meyer-Abich.

A Szelíd Energia Ösvény 10 állomása megmutatja, mennyi technika elfogadható.

SZEA Szelíd Energia Alapítvány, Budapest