ZENTA 1955
bevittem egy írásom
de a szerkesztő
mit akar
ezek csak fekete rovátkák
fehér alapon
MARADI FALU
A mi falunkban nagy a haladás: van már szemétszállító, szennyvízvezeték, kábeltévé.
Ja, hogy régen nem volt sem szemét, sem szennyvíz és magunk énekeltünk, táncoltunk?
Micsoda elmaradott falu!
A MUNKAHELY, A GDP, A NÖVEKEDÉS ZSÁKUTCÁJA
Régen otthon születtünk, anyánktól tanultunk anyanyelvet, főzni-varrni, beteget gyógyítani, időseket ápolni; apánktól vetni-aratni, ácsolni, házat építeni.
Mindezt mára szétszedték. Lett szülészet, óvoda/iskola, menza, gyár, kórház, aggok háza –óriási energia- és anyagráfordítással, butító szakosítással.
Régen az élelmet behoztuk a kertből és megettük.
Ma gyárak, hűtők, szupermarketek láncán megy keresztül – ismét irdatlan energiafogyasztással, környezetszennyezéssel. (A mezőgazdaság energiamérlege erősen negatív, l. Energiamenü). Az ilyen „munkahelyen” az ember testileg-lelkileg eltorzul. Gombnyomásra megkap mindent, de ő maga elhízik, unatkozik, iszik, válik. Elveszítettük önszórakoztató képességünket, óriási szórakoztató ipart rendelünk meg. A nagyfogyasztó háborúkeltő: katonákat küld az olajért. A kórházak tele vannak civilizációs betegségekkel; egyre több a tévelygő, mértéket vesztett ember.
Régen a munka testileg-mentálisan jó erőben tartott. A „munkahely” ott volt az orrunk előtt: élelmet és meleget kellett termelni. A munka adta magát. Nem volt „munkaidő”, „főnök”, 20 napos „szabadság” - a természettel összhangban, télen az ember is megpihent. Öregapám nyáron ha elfáradt, ledőlt a diófa alá; télen kosarat, seprűt csinált. Jobb a Mercedes-szalagon „dolgozni?” (A „Muße”-ra nincs magyar szó: nyugalom és idő, kedvtelés és semmittevés, jólét.) Nem volt „nyugdíjas”, az ember addig dolgozott, ameddig bírt. Ma a nyugdíjasokat a szemétre dobják. Az emberek megöregedtek és meghaltak – szeretteik körében. Ma egymást gázolják el, vagy infarktust, sztrókot, daganatot kapnak. Régen nem kínozták őket kórházakban évekig élethosszító gépekkel és szerekkel.
Ma minden munka romboló. Még a szívsebészé is, aki könnyen megelőzhető civilizációs betegségeket műt, melyek netán a műtét háttér-anyagai, -energiái, az orvos fizetése előteremtésekor keletkeztek. Aki ma fél órát sétálni megy a munkahelyéről, környezetvédőnek számít. Nem indul be a növekedés: csőd – beindul: fölszökik az olaj ára. Bezárnak az autógyárak, összeomlik a gazdaság.
Régen templomba jártunk, ma itt a tudomány. Egy problémát megold, kettőt gerjeszt. Az ősközösségek vadászgyűjtögetőitől nem lettünk boldogabbak: a magántulajdon hozta a rabszolgaságot, a városok a járványokat, a só/cukor a m. vérnyomást, cukorbetegséget. (Lásd. Lukanga Mukara). Az ember eszével kiemelte magát az állatvilágból és most az esze lesz a veszte. A természetből betonvárosokba költözött, amire az evolúció nem készítette föl: neurotikus lesz. Nem tud meglenni az ég kékje, a fa zöldje nélkül.
A drága óriásváros inkubátor, ha megszűnik a beszállítás, elpusztul. Aki a vezetékeken csüng, megzsarolható. 1955-ben még szenet sem vettünk: csutkával, kukoricaszárral, faágakkal tüzeltünk. Boltba csak petróleumért, sóért és gyufáért küldtek. Ma itt minden építkezés értelmetlen: a ház 100 éves életében lakói ellátása megszakad. (200 000 ház áll üresen vidéken.) Gazdasági válság, terrortámadás, járvány könnyen sebezheti. Egyenletesen belakott országban katasztrófa esetén kevesebb az áldozat. Akik utánunk születnek, átkozni fognak bennünket, mert mindent föléltünk előlük és tönkre tettük életük alapjait.
Régen pénz sem kellett nagyon, ott voltak a gyerekek, a testvérek, a rokonok, a jó szomszédok – anyagi és lelki támasz; jó eszközkihasználás, magas hatásfok.
Isten ments az olyan régi világtól, ahol a munka kegyetlen robot, semmi mód olvasni, színházba menni, utazni; ahol, aki beteg lett, meghalt, vagy akit bánya vagy gyár ölt meg. A kunszt: a régit és az újat ötvözni:
Mennyi technikát, gépet szabad beengednünk életünkbe?
Hol legyen vége a munkamegosztásnak, a szakosításnak?
Mennyire bonyolítsuk életünket?
Mi az értelmes munka és mennyit szabad dolgoznunk?
Hogyan tudnánk megszabadulni a beszállítói függőségektől?
Aki ma falun házhoz és kerthez jut, problémájának fele meg van oldva.
Tisztelet a bátor fiataloknak, akik leválnak a vezetékekről (l. Robinzon-ház, Gyüttment-mozgalom, Élőfalu Hálózat), falura költöznek és ott egy emberibb, értelmes, világmegtartó életbe vágnak bele – „munkahely”, „GDP”, „pénz” nélkül!
ÁLLATOK NÉLKÜL NEM
Nemcsak azért tartottunk állatokat, hogy megegyük őket. Családtagok voltak: tyúkok, kacsák, malacok, tehenek, lovak - még fecskénk is volt, hozzánk fészkelt. Kiscsibe, kisborjú, kiscsikó - mindenkinek örömet okozott. Hosszasan ültem a jászolnál, hogy a kérődző tehenet megértsem: nem unja magát, kikötve egész nap? Az állatokat elláttuk, gondoztuk, ők pedig visszasugároztak ránk valami nyugalmast, kellemest - ÍGY VOLT EGÉSZ AZ ÉLETÜNK!
Az ember emberréválása együtt történt az állatok háziasításával. Mindenki, aki ember, magában hordozza az "állattárs" igénylését. Nem mondom, hogy akinek nincs állata, nem normális, de azt igen, hogy hiányérzete van, ha nem is tudja pontosan, mi után vágyakozik. Így nem lep meg, ha hallom, hogy malacot, kecskét, krokodilt tartottak a 10. emeleten. Betondzsungelben élni nyomasztó. (Berlinben már 1980-ban kezdték lebontani ezeket a betonkaszárnyákat, nemcsak azért, mert lakóikat betegítette, hanem mert bűnözőket termelt.) Ezért, tisztelt urbánus polgártársaim, tartsatok legalább egy macskát és vasárnap menjetek állatkertbe!
A MEZTELEN SZOMSZÉDGYEREK
(Egykor): „Itt más világ volt ám! Nem volt hi-fi, meg hangfal. Magunk énekeltünk. Itt a szilvafa alatt. Névnap, születésnap, mikor, mi. Rokonok, kollégák, az albérlő az egész családdal. A férjem tudott vagy száz nótát. Harmonikásunk is volt. Bor meg saját, innét a kertből. Nem, a szomszédok nem kiabáltak. Áthívtuk őket, együtt mulattunk. Minden oldalon kiskapuk voltak a kerítésen.
Átjártunk egymáshoz. Kis sóért, vagy ha valami kellett. A gyerekek pláne. Egész siserehad vonult végig a kerteken. Egyszer jön a szomszédasszony, nem láttuk a kis Józsikát? Keressük mindenhol, hát itt van a fásban. Alszik. Meztelen, csak egy bakancs van rajta. Átcsoszogott, matatott a kisházban és elszunnyadt.”
(Ma): Kiskapuknak nyoma sincs; szögesdrót. A régiek meghaltak, az újak nem jöttek át bemutatkozni. A fölső házat eladták, szépségszalont csináltak. De nyilván pénzt többet mosnak, mint hajat. Srégen által 25 millióért kelt el, őket sem ismerjük. Napkollektor, rosszul tájolva, 4 luxuskocsi. Szemben is van gyerek, a miénkkel nem barátkozik. Mint a szülők. Az utcán egyetlen szórakozásuk: veszekszenek a parkolóhelyért.
Honnét a „meztelen szomszédgyerek”?
-A tudományés a technika hozta a szakosodást, a teljesítménynövelést,
- a szakosodás a pénzt, a szétköltözést és az elidegenedést,
- a pénz a kényelmet, a fényűzést (10 000 tárgy a házban) és a civilizációs betegségeket.
Ez az ember tragédiája, a 7 főbűn: superbia (kevélység), avataria (kapzsiság), bujaság (luxuria), ira (harag), gula (torkosság), invidia (irígység), acedia (restség).
EURÓPA NE CSODÁLKOZZON!
Európa megnyomorította Afrikát és mind a mai napig kirabolja!
Ne csodálkozzon, ha ezek az emberek a nyomorból ide menekülnek.
Európa vastagon részt vett a globalizációban, piacot akart és most megkapta melléktermékként a menekülteket. Szétzúzta a helyi szubszisztenciákat, „jóléti” szerektől (műtrágya, növényvédőszer, mobil, tv) tette függővé a lakosságot.
Látják a képernyőn, hogyan élünk mi és elindulnak. Nem kellene így élnünk és nem kellene elindulniuk! Nem jó, ha ezek az emberek ide jönnek és az sem jó, ha mi megyünk külföldre. Csak nagyobb baj lesz belőle.
Éljen és dolgozzon mindenki a szülőhelyén!
Tudom, ki vagyok: ezek a szüleim, ez a családom, ez a népem, ez az anyanyelvem, ez a szülőhelyem.
KORTÁRSAINK FELE ELTŰNT
Agyon ette-itta magát, bent hagyta nyugdíját, 91e férfiből (szül. 1948) maradtunk 48 ezren. Átlagos életkor: 58 év, tehát, ha mi is úgy éltünk volna, már 10 éve nem lennénk. Normál-korfa: 85 év, tehát még 15 évünk van, ebből az utolsó 5, amire a legjobban kell fölkészülnünk!
