A POPULIZMUS ÚJ HULLÁMA 2019. FEBR. 24 DER SPIEGEL

A gazdaság lejtmenetben, elosztási harcok kezdődnek – erősödik a politika polarizálódása. Föl kell készülnünk.

Az SPD jobb-populizmus elleni receptje: kiépíteni a szociálállamot. Az Unió a német ipari munkahelyeket védené, földolgozná a menekült válságot. (Bertelsmann: évi 150 000 bevándorló kell.RS19II25). Friss fölmérések szerint az AfD kissé visszaesik, Unió és SPD erősödik.

Ez egy irányváltás lenne? A napokban a Bertelsmann Alapítvány egyik rendezvényén egy populizmus tanulmányt vitattunk meg. Egyik esszenciája: „Az AfD választó-mozgósítása egy 'üvegplafont' ér el, ami sokkal mélyebb és masszívabb, mint a többi Bundestag-pártoknál.”

Az AfD potenciálja tehát ki volna merítve. Egy új normalitással lenne dolgunk, semmiképp egy tovább épülő populista hullámmal, mely a végén a rendszert veszélyeztetné.

Lehet, hogy ez a diagnózis az AfD-re érvényes, ám ami a populizmust és a kísérő zavargásokat a nyugati demokráciákban összességében illeti, a feltételek másképp alakulnak. Attól tartok, a következő években sok mindenre föl kell készülnünk.

Az elmúlt években a populisták szárnyalását két körülmény segítette: egy gazdasági és egy kommunikatív.

Durva idők jönnek

A politika polarizálódása a gazdaság torzulásának talaján nő. Nem mondhatjuk, hogy Ném.o. az utóbbi években gazdasági stresszhelyzetekben volt. Mögöttünk egy hosszú gazdasági stabilitás, rendes növekedési ráták, magas foglalkozottság. A 90-es és a nullás évek munkanélküliségtől való félelme eltűnt. Helyette most sok embernek az a benyomása, hogy a rendszer rossz irányba sodródik. Esélyek és kockázatok, terhek és igények tisztességtelenül vannak elosztva – a fentiek és lentiek, a bevándorlók és az itteniek között. Ha már a prosperitás egyik szakaszában nő a politika polarizáció, mi történik a következő gazdasági válságban?

A konjunktúra visszaesése, úgy tűnik, tovább halad. Épp most jelenti az Ifo-Intézet, hogy a német vállalkozások az üzleti légkört ismét romlónak látják (keddre várható a fogyasztói magatartás fölmérése). Az elmúlt évek boom-ja lecsengett. Még fontosabb, hogy a pangás fontos ágak szerkezeti eltolódását kényszeríti ki. Ném.o. export és ipari súlypontú gazdasági modellje nyomás alá került. Épp a fontos autóiparban – protekcionalizmus, US-vámok, közlekedés-tilalmak és e-mobilitás gyengítő hatása miatt – a következő években százezrek veszíthetik el munkájukat. A rég esedékes állami szerkezeti reform és a valamikori takarékossági program miatt tömegek válnak vesztessé.

Ehhez jön a „globoterizálás”. Richard Baldwin közgazdász nevezi így a nemzetközi munkamegosztás új formáját, amelyben intelligens gépeket kötnek össze hálózatba, minden országhatáron át. Eredmény: a globális verseny még kegyetlenebb lesz, munkahelyek semmisülnek meg és esnek a munkabérek. Baldwin nem egy riogató sarlatán, hanem egyike a legtekintélyesebb kereskedelem-közgazdászoknak.

Város és vidék

A politikai törésvonal a nagyvárosok és a vidéki régiók között fut. A gyérebben lakott vidékek már az elmúlt években is jobban szenvedtek a globalizációtól. (Az autópályák kizsigerelik a vidéket.RS19II25). Ez folyik Angliában is, Fr.o.-ban is, ahol a gazdasági dinamika néhány nagyvárosba van koncentrálva. A vidék a gazdasági bajok mellett azt is érzi, hogy a politika és a média átnéz felette. És ha ide még külföldiek vándorolnak be, furcsa kultúrájukkal, akkor nagy a megdöbbenés.

A francia sárgamellényesek mint vidéki tiltakozó mozgalom indult, autóikra rá vannak szorulva, ezért a benzinadóra igen érzékenyek. A 2016-os brexit-referendum érthető úgy is, mint tiltakozás London uralma ellen. Trump is a közép-nyugat rozsdásodó, vidékies tájaival nyert. Ném.o.-ban a Pegida-démók is a keleti német tagállamokban kezdődtek, ahol fogy a lakosság és a gazdaság is. Az AfD politikailag itt profitált.

Érzelmek, érzelmek

A gazdasági szerkezet-váltáshoz jön a politikai. Ezt a médianyilvánosság hirtelen kitágulása indította be, amely hozzájárult a politika és a szembenállások érzelmesítéséhez. A polgárok figyelméért való kemény versenyben a nagy egyszerűsítők és kiélezők előnyt szereztek - az óvatos problémamegoldókkal szemben. Ebben a médiahasználat egy fontos faktor. Minél kevesebb polgár informálódik a klasszikus hírforrásokból, annyival nő a populisták játéktere. És a médiafelosztás még nincs lezárva. Ném.o.-ban még sokan a hagyományos forrásokból táplálkoznak, az online- és a közösségi oldalak használata ritkább, mint a hasonló országokban, az US-Pew Intézet szerint. Ez azonban annak a jele, hogy itt marad még potenciál a nyilvános vita további polarizálására - amennyiben a média átalakulása itt is tovább folyik és a gazdasági feszültségek tovább nőnek.

Populizmus, bal-lentről egészen jobb-fentre

Az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták, hogy a frusztráció és a düh különféle utakon mobilizálható: jobbról balra, felülről lefelé. Ez Fr.o.-ban szépen látható. A klasszikus pártok marginalizálódnak. Három „mozgalom” versenyez egymással: Marine Le Pen Rassemblement National pártja (jobb fentről), Jean-Luc Mélanchon La France Insoumise-je (bal fentről), ehhez jön Macron La France En Marche-a (felül, középen és kifejezetten anti-populistán).

A sárgamellényesek egy alsó mozgalom, amit a balosok és a szélső jobbosok elfoglalnak. A populizmus minden játékfajtájában közös, hogy a nép és az elitek között éles határt konstruálnak, a társadalmi viszonyokat fülsiketítően és durván egyszerűsítve harsogják és túl egyszerű megoldásokat propagálnak. Alkalmakként ősi narratívákat dobnak be, mint a nacionalizmus, marxizmus és a vallásos világvégek, melyekkel tovább erősítik zavaros ideológiájukat.

Ez veszélyes, mert társadalmi konfliktusokat szítanak, álmegoldásokat kínálnak, melyek a valódi problémákat nem enyhítik, hanem inkább súlyos mellékhatásokkal terhelik. (Lásd Venezuela, amely még mindig a sovinizmus balpopulista ideológia fogságában szenved).