AZ AMAZON SZÖRNYEN GONOSZ

Jonathan Franzen (59), ma a legjelentősebb US-író. Könyvei (Korrektúrák, 2001; Szabadság, 2010; Ártatlanság, 2015; A világ végének vége, 2019) a természet, a szeretett madárvilág pusztításáról; az irodalom védelméről és a Szilikonvölgy digitális technikái veszélyeiről szólnak. A DER SPIEGEL a Szilikonvölgy szomszédságában levő lakásában, Santa Cruz-ban látogatta meg.

SPIEGEL: Franzen úr, amióta néhány éve New York-ból ide költözött és szinte a tech-iparban lakik, megváltozott róla a véleménye?

FRANZEN: Azért, mert most a szomszédaim Google-alkalmazottak, perspektívám nem változott. Bosszúságom a fiatal tech-milliárdosok miatt csak erősödött. San Francisco már halott, a pénz ölte meg. A technokraták már Santa Cruz-ig terjeszkednek és mérgezik az ingatlanpiacot, itt az orrom előtt. Dühöm tehát valamelyest személyes lett.

Sp: San Francisco halott?

F: A pénz-elit várost épített a városon belül, egy privatizált enklávét, amely gyakorlatilag nem érintkezik az urbánus közösséggel. A Szilikonvölgy előszeretettel adja ki magát a „communities” építőjének, de valójában etikája piacgazdasági liberalizmus – ez inkább a vadnyugat etikája, semmint egy városi életé.

Sp: Ön korai bírálója a digitalizálásnak, már a 90-es években figyelmeztető szövegeket tett közzé. Ezeket ma is igazolva látja?

F: Bevallom, ezt a könyvet azért publikáltam, mert meg akartam mutatni, „Látjátok, mindig is mondtam.” Sosem hittem a digitális hype-ban. Ez a misszionáriusi hang, az utópisztikus víziók, mindez olyan ostoba, téves volt – ez bosszantott föl. Ahogy a Szilikonvölgy szószólói beszélnek, minden humanistát fölháborít. A globális demokrácia ígérete, az elitek vége, a konfliktusok befejezése – mindez szörnyen abszurd volt, végtelenül balga. Mindig is úgy tűnt nekem, hogy a digitális gazdaság csak még radikálisabb fogyasztó-kapitalizmushoz vezet, ez kezdettől fogva benne volt a termékeikben.

Sp: Sehol a láthatáron semmit sem lát, amit a digitális ipar jobbra fordított volna? Problémákat, amiket a Szilikonvölgy megoldott vagy meg fog oldani?

F: Azt akarja, mondjak valami csinosat? Szeretem a könnyen hozzáférhető információkat a neten. Használom a Google-Map-ot. Az internet alapú mozgalmak, mint a #MeToo és a #BlackLives Matter pozitívak. A datingportálokról meg kellett változtatnom a véleményem. A 90-es években sokat gúnyoltam ezeket. Időközben sok párt ismertem meg, akik az interneten találtak egymásra. Van egy pár dolog, ami az életet könnyebbé teszi. Ám ezek legtöbbnyire csak fogyasztási problémák, hétköznapjaink apró optimalizálásai. Az igazán nagy problémákat a Szilikonvölgy nem ragadja meg.

Sp: És ezek lennének?

F: Az éghajlatváltozás, a környezetpusztítás, az energiakérdés. Tőlük erről semmi sem jön. Sőt, több problémát, amikkel ma küzdünk, maga a digitális ipar hozott létre: itt a hírmédiumok hanyatlása, a tények vége, a diskurzus összeomlása. Ki gondolta volna még 10 évvel ez előtt, hogy az USA még polarizáltabb lehet? A közösségi felületek ezt is lehetővé tették. A Szilikonvölgy hozta nyakunkra Trump-ot. Mindezt helyrehozni, csodatétel lenne.

Sp: Mit gondol, mint irodalmár, a mesterséges intelligencia nyelvfordításairól? Nagyon is lehetséges, hogy a jövő nemzedékeinek egyáltalán nem kell majd idegen nyelveket tanulniuk.

F: Igen, lehetséges. De ez tényleg jó lesz? Idegen országban mozogni, melynek nyelvét nem ismerjük és magunk megértetni velük egy értékes tapasztalat. Ez képességeink határaival való találkozás. Jó az, ha barátokkal ülve egy asztalnál beszélgetve, valamilyen név vagy tény nem jut az eszünkbe, akkor valaki előránt egy okostelefont és kiguglizza? Jó az, ha többé térképre sincs szükségünk és sosem tévedünk el? Nehézségek, akadályok, és tudás nélkül, amiért meg kell küzdenünk, az életünk jelentéktelenné válik.

Sp: Ön minden haladást azon mér, mennyi veszik el közben?

F: A piac mindenütt jelen levő logikája zavar. A piac gyűlöli a hatékonytalanságot, az embert perfekcionálni akarja. A Szilikonvölgy az embert fogyatékos lénynek tartja, melynek gyengéit termékeivel kijavítani akarja. „A világot jobb hellyé tesszük!”, ez a mottója, amit nyilván le is védett. „Nincs probléma, amit ne tudnánk megoldani.” Így egy másik szlogen, már hallani sem bírom.

Sp: A Szilikonvölgy techóriásai nem lennének olyanok, amilyenek, ha nem lettek volna képesek nagyot gondolni.

F: Betegség azt gondolni, hogy minden probléma megoldható és a megoldás a Big Tech. A legostobább, amit olyanoktól hallunk, mit Elon Musk és a többi bohóc: Mi megoldjuk a halál problémáját. Halhatatlanná tesszük az embert. Egy pillanatra sem gondolják el, mit jelentene, ha 6000 évig élnénk. Ennek milyen szociális, ökológiai és gazdasági következményei lennének.

Sp: Ön kitart az mellett, hogy vannak megoldhatatlan problémák?

F: Igen. Az ember története során különböző módon próbálkozott a megoldhatatlan problémák kezelésével, de elfogadta azokat, mint olyanokat. A halállal szembe nézni jók az olyan kísérletek, mint az irodalom, a művészet, a filozófia. Másik ilyen kísérlet a vallás. Ne értsen félre, a halált én is nagy problémának tartom. 13 éves korom óta gyötör. De nem hiszem, hogy a Szilikonvölgy tudna erre érdekes választ adni.

F: Ön a digitális kultúrával már 1995-ben összetűzésbe került, mikor a „New Yorker”-ben Nicholas Negroponte könyvét („Being Digital”) kritizálta.

F: Negroponte egy olyan jövőért lelkesedett, amikor mindenki csak saját, privát érdeklődési területeire szabott híreket kap, amiket ő „The Daily Me”-nek nevezett. Ő ezt óriásinak találta – én szörnyűnek. De igaza lett, pontosan ez történt. Ma az ország fele csak a saját híreire hallgat, a többit Fake News-nak tartja.

Sp: Ön egyszer egy gonoszsági vagy gyűlöletességi listát állított föl a „Big Five”-val (Apple, Google, Amazon, Microsoft, Facebook). Miért?

F: A 80-as és 90-es években a Microsoft volt a fő ellenségem, mert a cég hidegvérűen monopolistaként pöffeszkedett. De akkor még valamennyire működött az US-apparátus és az MS-t a versenyhivatal helyre tette. Ma az MS és a Google a listám alján vannak. A Google érzésem szerint kissé felelősségteljesebbnek mutatkozik a többinél. Ők hamarabb fölfogták, hogy a probléma részei.

Sp: Hol van az Apple az Ön gyűlöletlistáján? A cég a privátszféra és az adatbiztonság terén relatív progresszívnak mutatkozik.

F: Ezért is nincs egészen fent, hanem a 3. helyen. Az Apple-t más okból gyűlölöm, inkább kulturális és esztétikai okokból. Nem bírom elviselni az attitűdjét, az arroganciáját, ezt a design-totalitarizmust. Az Apple valamikor kivette az előre-törlő gombját a billentyűzetéből, mert Steve Jobs úgy találta, hogy így jobban néz ki. Ez történetesen olyan gomb, ami nekem íráskor sokat segít. Ez rám úgy hat, mintha az Apple azt mondaná: „Fuck you, Jonathan Franzen! A te igényeid nekünk smafu, a termék így egyszerűen szebb.” Az Apple-nál a design egyszerűen fontosabb a funkciónál, előírja az ügyfeleknek, hogyan használják a terméket. Az Apple-kütyük minden mással inkompatibilisek, ez baromira ellenszenves.

Sp: És az első helyre teszi az Amazon-t?

F: Kicsivel a Facebook elé.

Sp: De az Amazon segít az Ön könyveit eladni.

F: Igaz, de ez nem változtat azon, hogy szörnyen gonosz. Még az FB-nél is gonoszabb, mert az FB sebezhetőbb. Világos: az FB szétzúzta a News Bussines-t, megmérgezte a társadalmi beszélgetést, de az emberek valamikor faképnél hagyhatják. Eddig az FB versenytársait, az Instagram-ot és a WhatsApp-ot egyszerűen fölvásárolta, de ennek nem kell így maradnia. Az FB egyszer igen gyorsan eltűnhet, de az Amazon-tól nincs menekvés. Csúcsra törése engem, mint írót is személyesen sért, mert Jeff Bezos, hogy a kereskedelmi birodalmát kiépítse, először a könyvet választotta nyersanyagául, de csak azért, mert az nem romlandó áru és a raktárakban könnyen fölhalmozható. Elmondhatom itt egy kívánságom?

Sp: Parancsoljon!

F: Kívánom, hogy a felügyelő szervek az Amazon-t darabolják föl 12 részre, amelyek aztán egymással versenyezzenek. Ezzel a probléma megoldódna.

Sp: A közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak az Amazon-ban jobban bíznak, mint a rendőrségben és a bíróságokban. Csak a hadsereg élvez nála nagyobb bizalmat.

F: Az emberek tudatlanok. Ez azzal függ össze, hogy még nem értünk el az ügyfél megerőszakolása korába. Az Amazon még mindig az „Öld meg az összes konkurenciádat!” szakaszában van. Áraival mindenki másnak alámegy és mindenkit tönkre tesz. Az Amazon még mindig kevés profitot csinál, az óriási piacértékéhez képest. Ez a piacérték nekünk azt mondja, hogy a befektetők még életükben vastag nyereséget akarnak kihozni. Ha az Amazon elég nagy lesz, azt teszi majd, amit minden monopolista: megemeli az árait. Ezt nevezem a megerőszakolás korának.

(DER SPIEGEL, 2019. május 17)