DOBJUK EL KÖNYVEINKET! A könyvkorszaknak vége

G.M. falusi barátom úgy élte le élete javát, hogy utoljára a 6. általánosban lehetett könyv a kezében. Mégis emberségben sok olyanon túltesz, aki többezres magánkönyvtárral bír.

A nyambikvarák

„Az írás a nyambikvaráknál is megjelent. Nem arra kellett nekik, hogy megismerjenek, megjegyezzenek vagy megértsenek valamit, hanem hogy mások kárára növeljék az egyén – vagy egy tevékenység – dicsfényét és tekintélyét. Furcsa dolog az írás. Az emberiség történetének egyik legtalálékonyabb szakasza az újabb kőkorszak: ekkor kezdődik a földművelés, az állatok megszelídítése és sok más eljárás, pedig még akkor ismeretlen volt az írás. Az egyiptomiak vagy a sumérok építészete nem állt magasabban egyes amerikaiak alkotásainál, akik felfedezésük idején még nem ismerték az írást. Egy görög vagy egy római állampolgár és egy XVIII. századi európai polgár életmódja közt nem volt nagy különbség. Nyugat történelmi civilizációi az írás ismeretében is sokáig pangtak. Egyiptomtól Kínáig az írás mintha már akkor kedvezne az emberek kizsákmányolásának, mielőtt még szellemi világosságot gyújtana. Ez a kizsákmányolás dolgozók ezreinek tömörítését tette lehetővé, hogy aztán elcsigázó munkára kényszerítse őket.”

Írja C. Lévi-Strauss, a Szomorú trópusok-ban, 1939-ben.

Másutt, egy bennszülött törzsfőnök: „Az angolok megtanultak írni és mire mentek vele?”

(Hát kirabolták a fél világot!)

Könyvinfláció: Nem olvasók – vásárlók!

Minden meg van írva, amennyi kell. Életünkben 1500 könyvet érkezünk elolvasni, de hát ennyit már rég megírtak! Mo.:14 000 könyv/év, 36 könyv/nap, 4000 író ír. A tévében olyat nem látsz, aki nem írt volna meg legalább egy tucat könyvet. Szegény Öreg, nem tudta: „Az írás halott.” Csak veri a billentyűket (zongorázik) és reménykedik. (Író-olvasó találkozót rendeztek: eljött az író és eljött az olvasó). „A sok könyvek írásának nincsen vége.” (Prédikátor 12,14)

Ha olvassuk ezt, nem olvassuk azt. Dobjuk ki a klasszikusokat? Mi az, amit még nem mondtak el emberről, istenről, világról? Pont az én bölcsességem hiányozna a világ könyvespolcáról? „Bölcsnek és bolondnak egy a vége.” (Prédikátor 2,15)

Megvenni, belelapozni, félretenni. (Növelni a karbon-lábnyomot).

Nem olvasók – vásárlók!

Ne vegyünk könyveket, vegye meg a könyvtár! Jaj annak, aki könyvet választ és nem bölcsész, koncertre megy és nincs zeneiskolája, képtárt látogat és nem tanult festészetet!

Túl sokat tudunk

Megszületett a gyorsnyomtató, meghalt az írás. A tudás ingyenes lesz, hordozói munkanélküliek.

Ne gyártsunk írásszemetet! Írj ismét kézzel – jobban megfontolod!

Ne tömd tele lakásod papírral, benned legyen!

Dobjuk ki könyveinket – és szedjük elő maradék józan eszünket!

Nincs más tudás, amit a magyar paraszt ne tudott volna.

„Valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.” (Prédikátor 2,1)

Hallott, de nem értett. Értett, de nem egyetértett. Egyetértett, de nem elhatározott. Elhatározott, de nem végbevitt. Végbevitt, de nem hatott. (A Sasadi tsz levele a Pestiekhez, RS).

Azt hisszük, ésszel mindent megoldhatunk.

Mi az internet előnye?

Mindenki számára hozzáférhető.

Mi az internet hátránya?

Mindenki számára hozzáférhető.

Gyerekeink visszatértek a fáraók képírásához: ház és lábnyom annyit jelent: haza megyek.

Lévi-Strauss így folytatja, a Mato Grosso-i „vademberekről”:

„A sötét szavannán tábortüzek csillognak. A tűz körül, pálmákból és ágakból álló, sebtiben földre szúrt védőfal mögött, a szegényes holmikkal megtöltött kosarak mellett, amelyek egész földi vagyonukat alkotják, körös-körül, a puszta földön hálnak, ellenséges és egyszersmind riadt hordáktól rettegnek, s a szorosan összefonódó házastársak egymás támaszának és egyetlen segítőjének érzik magukat a mindennapi gondok és a nyambikvara lelket időnként elárasztó mélabú közepette. De ezt a nyomorúságot suttogás és nevetgélés élénkíti. Mindegyikükből valami határtalan kedvességet, mély gondtalanságot és valami jámbor és bájos állati elégedettséget érez ki az ember, és ezeknek a különféle érzéseknek a csokra olyan, mint az emberi gyöngédség legmeghatóbb és legigazibb kifejezése.”

*Az értelmiségi munka megvetendő.

*Könyvet írni bűn.

*Az információ méreg.

Az ember fékezze meg az eszét és fedezze föl a kezét!

Ösztönödre hallgass, ne az eszedre!

Ne múljék el nap ének és tánc nélkül!

Idd a borod és tiszteld az istent! (Prédikátor 9,9)

A ma forradalmárja a kertjében kapál vagy a gyerekével játszik.

Mindehhez nem kell több, csupán egy csöpp jóízlés és emberi mérték.

Még egy kicsi és mindnyájan a föld alatt vagyunk.

Mért ne tennénk valami jót?

/ökobetyár könyve/