UTÓPIÁKBA MENEKÜLÉS M. Binswanger, FH Olten, Svájc

-A Bundesregierung klímacélja ignorálja a gazdaság növekedéskényszerét és megtéveszti a nyilvánosságot-

Prof. Mathias Binswanger az Olten-i Nordwestschweiz főiskola népgazdaságkar tanára

A mai klímapolitika elrugaszkodott a valóság talajától. Míg az üvegházgáz-emissziók világszerte növekednek, Németország és Svájc kormánya is klímasemlegességet tűzött ki 2050-ig. 30 év múlva meg kell szűnnie a klímakárosító gázok kibocsájtásának. Ezzel azonban a probléma koránt sincs megoldva.

A mai valóságosan létező kapitalista gazdaságban nem a CO2 csökkentés, sem a klímavédelem a legfőbb cél, hanem egy lehető magas növekedés. A kapitalista gazdaságok rá vannak utalva a növekedésre, hogy a vállalatok többsége, hosszabb távon is, nyereséget realizáljon. Ha nem ez történik, a gazdaság megindul lefelé. Ezt az összefüggést részletesen könyvemben leírom. (Der Wachstumszwang). Ha a gazdaság stagnál, több vállalat megszűnik nyereséget termelni. Tevékenységüknek le kell állnia és mint a félkész-termékek és befektetési jószágok megrendelői, is kiesnek. Ezt elbocsájtások követik, a fogyasztás visszamegy, ez egy spirális zuhanás lefelé. Ezért csak két opció van: növekedni vagy zsugorodni.

Ám a növekedés a környezetterhelés erősödését is magával hozza. Döntő tehát, mennyire lehetséges ezt a folyamatot zöld sínekre terelni? Lehetséges lesz-e a jövőben az emissziókat teljesen nullára leszorítani?

A gazdaságok, 1990 óta az ipari államokban - a statisztika szerint - a helyes irányba fejlődtek. Németországban és Svájcban az utóbbi években a végenergiafogyasztás stagnál - a növekedő gazdaság ellenére. A CO2-kibocsájtás csökkenőben van. Ez azonban részben a környezetszennyező eljárások külföldre való kitelepítésének köszönthető. Ezt a Schweizerische Energiestiftung Svájcra pontosan kiszámolta. Ha az importjavak (beleértve az energiahordozókat is) külföldi CO2-terheléseit a hazaiakhoz hozzáadjuk, a statisztikailag kimutatott mennyiség több mint kétszeresére jutunk! Ezért a CO2 leválasztását a gazdasági növekedéstől, globálisan kell megközelítenünk.

Ám ha csak Németországban törekszünk a klímasemlegességre, alaposan bele kell nyúlnunk a gazdaságba. Ennek semmi nyoma. A Bundesregierung 2050 klímavédelmi tervében megfogalmazott intézkedéseket abból a szempontból akarja megvizsgálni, hogyan kellene az adó- és a járulékrendszert tovább fejleszteni, hogy a klímacélok megvalósulhassanak. E közben figyelembe veszik az alacsony jövedelműeket és az érintett ágak nemzetközi versenyképességeit is. Ezt óvatosabban és ködösebben aligha lehetne megfogalmazni.

Ez a dilemma. A politika radikális célokat tűz ki, de nem akarja, vagy nincs olyan helyzetben, hogy céljai eléréséhez hathatós intézkedéseket foganatosítson. Most ezzel veszélyezteti a gazdasági növekedést és a szociálállamot is. Hogy ezt a konfliktust palástolja, és hogy mellette a klímasemlegességi célt is valósnak tüntesse föl, az Umweltbundesamt (UBA, Országos Környezetintézet) most egy 400 oldalas tanulmányt, 6 szcenárióval tett közzé. (rescue - a forráskímélő üvegházgáz-semlegesség felé vezető utak). Ebben az áll, hogyan csökkentenék, 95%-kal, 2050-ig az üvegházgázokat, az 1990-es szinthez képest.

Minden szcenárióban közös, hogy lemondanak a fosszilis energiahordozókról, a biomassza javára. Már ez is meglehetősen bizonytalan. Ám mindegyik a mai népgazdaság belső növekedéskényszerét is teljesen ignorálja. Mindegyik a GDP évi 0,7%-os növelését tűzi ki, vagy pedig teljesen lenullázza a növekedést. Ez egy realisztikus elképzelés? A fantázia fölülkerekedik a realitáson. Idézet: "(...) lényegében egyes ágak és szektorok kvalitatív növekedése következik be, azonban más területek visszaeső fejlődése ezeket kompenzálja. Ez azt jelenti (...) hogy Németország összgazdasága, 2030-ra, átlag nulla növekedést mutat, mégis a GDP/fő a maihoz képest tovább emelkedik." Hogy egy ország fejenkénti GDP-je növekedése meghaladja magának a GDP-nek a növekedését, ahhoz a lakosságnak kellene csökkennie. Tekintve a mai migrációs hullámokat, erről szó sem lehet.

Hogy tisztázzuk: Természetesen az üvegházgázok kibocsájtását vissza kell fognunk. Ám olyan utópiák, melyek a mai gazdaság működési módját ignorálják, nem bátrak, hanem megtévesztők. A társadalmat zöld víziókkal elvakítani nem jó politika. Amíg a kapitalista gazdaság működését nem értjük, nem fogalmazhatunk meg reális szcenáriókat.

Mi lesz ebből? Először is: Legyünk szerényebbek. Eltúlzott, rövidtávú nyereségelvárások, a menedzsmenteket díjazva zsíros prémiumokkal, a növekedés túlzott forszírozásához vezet. A gazdaság szerényebb nyereségekkel és csekélyebb növekedéssel is működik. Másodszor: A növekedést le kell választani a környezet-megterhelésektől, globálisan. Ám ez egy olyan óriási feladat, amit techno-víziókkal és klíma-szcenáriókkal megoldani nem lehet.

DIE ZEIT, 2020. március 5.

Tanár úr, mutasson nekem egy "szerény" kapitalistát!